BÜ BH 2019/304
BÜ BH 2019/304
2019.11.01.
I. Ha a magyar jogszabály az uniós jogszabály végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg, a nemzeti jog szabályait és fogalmait az uniós jogi rendelkezésekre és az EUB gyakorlatára figyelemmel kell értelmezni.
II. Az uniós támogatás felhasználásával megvalósuló projekt esetében akkor kerülhet sor szabálytalanság megállapítására, ha a kedvezményezett az uniós jog, valamint a nemzeti jogszabályok előírásait és a támogatási szerződésben vállalt kötelezettségeit megsértette, és ez az Európai Unió költségvetését indokolatlan költség formájában terhelte vagy terhelheti.
III. A pénzügyi korrekcióval járó jogkövetkezmény alkalmazása során figyelembe kell venni a szabálytalanság természetét és súlyosságát, valamint az uniós alapot ért pénzügyi veszteséget [4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet (Rendelet) 2. § (1) bek. 24. pont, 83. § (6) bek., 90. § (5)–(6) bek., 123. §, 1999. évi LXXVI. tv. (Szjtv.) 16. §, 45. §, 1083/2006/EK tanácsi rendelet (Tanácsi rendelet) 260. § (14) bek., 406. § (14) bek., 408. § (16) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes minisztérium jogelődje mint támogató képviseletében eljárt nonprofit kft. mint közreműködő szervezet, valamint a felperes mint kedvezményezett 2013. április 4-én támogatási szerződést kötöttek „A természettudományos oktatás megújítása D. városban” megnevezésű 318 367 243 forint összköltségvetésű projekt megvalósítására. A támogatási szerződés elválaszthatatlan részét képező általános szerződési feltételek (a továbbiakban: ÁSZF) 7.6. pontjában rögzítettek szerint a kedvezményezett tudomásul veszi, hogy a 2007-2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 2. § (1) bekezdés 24. pontjában meghatározott szabálytalanság miatt indult eljárás esetén a támogató, illetve a közreműködő szervezet jogosult a kifizetett támogatás szabálytalansággal érintett részét vagy egészét visszakövetelni, és a megítélt támogatást csökkenteni.
[2] A projektet a felperes 2013. április 1. és 2015. január 31. között valósította meg, a támogatás felhasználásáról a támogató felé elszámolt. A projekt keretében két beszállítóval, a H. Kft.-vel és a C. Zrt.-vel kötött szerződés tekintetében az alperes a 2015. május 29. napján kelt döntésében a felperes terhére szabálytalanságot állapított meg. Ezzel szemben a felperes jogorvoslati kérelmet terjesztett elő, a Miniszterelnökség a szabálytalansági döntést helybenhagyta. Ezt követően az alperes felszólította a felperest, hogy 56 801 580 forint összegű támogatást fizessen vissza. A fizetési felszólításnak a felperes 2016. május 10-én, illetőleg június 2-án eleget tett.
[3] A felperes projektje kapcsán az alperes a döntésében négy szabálytalansági gyanúpontot vizsgált. Az informatikai fejlesztés tárgyú közbeszerzési eljárást érintő 1. gyanúpont vonatkozásában a vizsgálat azt állapította meg, hogy a felperes a nemzeti eljárásrendben lefolytatott hirdetmény nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárás eredményeként a C. Zrt.-vel megkötött szerződésben nem írta elő a támogató által meghatározott kritériumokat, ezáltal nem tett eleget az ÁSZF 11.4. pontjában rögzítetteknek. Az ÁSZF hivatkozott pontja szerint a kedvezményezett köteles az ajánlati/részvételi/ajánlattételi felhívásban, illetve a nyertes ajánlattevővel megkötött szerződésben kikötni, hogy a teljesítés során keletkező, a szerző jogi védelem alá eső alkotáson a kedvezményezett területi korlátozás nélküli, kizárólagos és harmadik személynek átadható felhasználási jogot szerez. Köteles továbbá biztosítani, hogy a szerződés alapján a kedvezményezett jogot szerezzen az alkotás (terv) átdolgozására. A felperes ezzel szemben a szoftverbeszerzés vonatkozásában nem biztosította a vállalkozóval kötött szerződésben a kizárólagos felhasználási jogok megszerzését. A 4. gyanúpontban foglaltak szerint a tananyag fejlesztése (tanulói munkafüzet és szaktanári segédlet elkészítése) tárgyú beszerzési eljárás körében azt rótta a kedvezményezett terhére a vizsgálat, hogy megsértette a Pályázati Útmutató C.1.3.3. Beszerzésekhez kapcsolódó elvárások című alpontjában rögzített előírásokat, mert az ajánlattételre felkért gazdasági szereplők függetlenségének hiányával korlátozta a verseny tisztaságát. Az ajánlattevők a tulajdonosi szerkezet alapján nem voltak függetlenek egymástól. A támogatási szerződés Általános útmutató az elszámolható költségekről című melléklete 2.2. alcíme szerint, amennyiben az ajánlatok a piaci ár igazolására alkalmatlanok (különösen: nem összehasonlíthatók, nem azonos tárgyúak, nem egymástól független piaci szereplőktől származnak), a felmerült költségek a projekt terhére nem számolhatók el. Ennek figyelembevételével az érintett beszerzési eljárás – el nem számolható költségek okán – pénzügyi érdeksérelemmel járt. A szabálytalansági döntés jogkövetkezményként a beszerzésre megkötött vállalkozási szerződések 100%-os (15 443 200 forintos és 39 400 000 forintos) pénzügyi korrekciójának alkalmazását rendelte el.
[4] A felperes e korrekciókra vonatkozóan terjesztett elő jogorvoslati kérelmet a szabálytalansági döntéssel szemben. A Miniszterelnökség a szabálytalansági döntést helybenhagyta, mivel a jogsértés ténye tekintetében megalapozottnak tartotta, és úgy ítélte meg, hogy az alkalmazni rendelt jogkövetkezmény igazodik a szabálytalanság súlyához.
A kereseti kérelem és az alperes ellenkérelme
[5] A felperes a Rendeletre, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 318. § (1) bekezdésére alapított keresetében kártérítés címén 56 841 556 forint tőke és ennek 2016. június 2-től számított kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy az alperes a támogatási összeg elvonásával szerződésszegést követett el. A Rendelet 2. § (1) bekezdés 24. pontja szerinti szabálytalanság hiányában nem volt megalapozott a vele szemben hozott döntés és az annak eredményeképpen alkalmazott pénzügyi korrekció. Nem sértette meg az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1083/2006/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: Tanácsi rendelet) 2. cikk 7. pontjában foglaltakat, továbbá a nemzeti jogszabályok előírásait és a támogatási szerződésben általa vállalt olyan kötelezettségét, amelynek eredményeképpen Magyarország pénzügyi érdekei sérülnek, illetve sérülhetnek. Az alkalmazott pénzügyi korrekció aránytalan és irreális volt. Nem felelt meg a szükségesség és arányosság elvének, illetőleg a Rendelet 90. § (4)–(5) bekezdésében foglaltaknak.
[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint nem sértette meg a felperes által megjelölt jogszabályokat. A szabálytalansági döntés jogszerű volt. A támogatási szerződés körében megvalósítandó projekt fejlesztési tartalma más nyertes projektekben fejlesztett tartalmakkal teljesen egyező volt. A felperes megsértette a Pályázati Útmutató C.1.3.3. pontjában foglaltakat, az ajánlattételre felkért gazdasági szereplők függetlenségének hiányában korlátozta a verseny tisztaságát. Nem tett eleget az ÁSZF 11.4. pontjában rögzített feltételeknek, mivel a támogató által meghatározott kritériumokat az eljárás eredményeként megkötött szerződésekben nem írta elő.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 56 841 556 forint tőkét, és ennek 2016. június 2. napjától a kifizetésig terjedő időre a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát.
[8] Az indokolásában kifejtette, hogy a peres felek jogviszonya a Rendelet hatálya alá tartozik, és a régi Ptk. rendelkezései [277. § (1) bekezdés, 318. § (1) bekezdés, 339. § (1) bekezdés] is vonatkoznak rá. Az alperes jogelődje, valamint a felperes között egy atipikus támogatási szerződés jött létre, amely alapvetően magánjogi szerződésnek minősül. A felperes a jogszabályoknak, illetőleg a támogatási szerződésben foglaltaknak megfelelően járt el mind a tanulói munkafüzet és szaktanári segédlet elkészítésére irányuló, mind az informatikai beszerzés vonatkozásában. A tanulói munkafüzet és szaktanári segédlet elkészítésére irányuló beszerzés kapcsán a felperes négy gazdasági szereplőt kért fel az ajánlattételre. Az alperes a szabálytalansági döntésében arra hivatkozott, hogy a felkért gazdasági szereplők közül kettő, a H. Kft. és az L. Kft. tulajdonosi szerkezetében azonosság mutatható ki, nem volt ezért biztosított az egymástól való függetlenségük. A bíróság álláspontja szerint a két cég közötti esetleges összefonódás semmiképpen sem járhatott pénzügyi érdeksérelemmel. Az ajánlattevők közül a H. Kft. adta a legkedvezőbb ajánlatot, míg az L. Kft. a legmagasabb ajánlatot, így bármelyikük kiesése esetén sem nyerhetett volna az L. Kft. A versenyeztetés az előírásoknak megfelelően történt. A szabálytalansági eljárás körében is az került megállapításra, hogy nem indokolatlan a vállalkozó által alkalmazott és a felperes által elfogadott szerződéses ár. A szabálytalansági eljárásban hozott határozat azt a körülményt sem támasztja alá, hogy Magyarország pénzügyi érdekei akárcsak kismértékben sérültek vagy sérülhettek volna. Bár az ÁSZF 11.4. pontjában foglaltaknak a felperes nem tett eleget, ez a a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) tételes rendelkezéseivel nem ellentétes, és önmagában nem elégséges a szabálytalanság megállapításához. Az a tény, hogy a H. Kft. az általa leszállított tananyagot más helyre is leszállította, többszörösen értékesítette, nem róható fel a Rendelet 83. § (6) bekezdése alapján a kedvezményezettnek. Amennyiben az esetleges szabálytalanság a szállítónál merül fel, ez csak abban az esetben értékelhető a kedvezményezett terhére, ha arról tudott vagy megfelelő gondosság mellett tudnia kellett. Az alperes mindezek alapján indokolatlanul kötelezte a felperest a már kifizetett támogatás visszafizetésére.
[9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperest terhelő marasztalás összegét 32 214 885 forintra és kamataira leszállította. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[10] Az indokolásában az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás kiegészítését követően kiemelte: a jogerős szabálytalansági döntés nem értékelte a felperes terhére, hogy a tanulói munkafüzet és szaktanári segédlet elkészítésére irányuló beszerzés kapcsán a szállító a tananyagokat más helyre is leszállította, a C. Zrt. pedig a terméket/szoftverfejlesztést többszörösen értékesítette. Az elsőfokú bíróság ezen szabálysértést feleslegesen vizsgálta, annak a per eldöntése szempontjából nem volt jelentősége.
[11] A szabálytalansági döntés 1. pontja (szoftver beszerzése) tárgyában téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, miszerint az ÁSZF 11.4. pontjában foglaltaknak ugyan a felperes nem tett eleget, de ez a Kbt. rendelkezéseivel nem ellentétes, ezért önmagában nem elégséges a szabálytalanság megállapításához. Az ÁSZF 7.1.3. pont d) alpontja értelmében a támogatási szerződés kedvezményezett általi megszegésének minősül minden olyan cselekmény, mulasztás, amellyel a kedvezményezett a támogatási szerződés, annak melléklete vagy az ÁSZF teljesítésével összefüggésben keletkezett, jogszabályon vagy a támogatási szerződésen alapuló egyes kötelezettségeit megszegi, annak nem – vagy határidőben nem – tesz eleget. A felperes maga ismerte el, hogy az ajánlati felhívásban, illetve a nyertes ajánlattevővel megkötött szerződésben az ÁSZF-ben részletezett felhasználási jog kikötése nem szerepelt. A szabálytalansági döntéssel szembeni jogorvoslati kérelemhez csatolt nyilatkozattal kívánta a felhasználási jog engedélyezésének hiányát pótolni. Az ÁSZF 7.1.3. pontja szerint azonban a késedelem önmagában is kötelezettségszegésnek minősül, megalapozhatja a szabálytalansági eljárás megindítását és ennek kapcsán jogkövetkezmény (pénzügyi korrekció) alkalmazását. Utóbb már nem pótolható az ajánlattevővel megkötött szerződés hiányossága. Mindezek alapján a felperes a támogatási szerződésben vállalt kötelezettségét megsértette, amelynek eredményeképpen Magyarország pénzügyi érdekei sérültek. A szerzői jog jogosultjától utólag beszerzett nyilatkozat sem alkalmas a felhasználási jog megszerzésének bizonyítására, az ugyanis pusztán egy nyilatkozatot, nem pedig a felhasználási engedélyt tartalmazza. A felhasználási engedélyt tartalmazó felhasználási szerződést az 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) 45. § (1) bekezdése értelmében írásba kellett foglalni. Mindezek hiányában nem állapítható meg, hogy a vállalkozási szerződés teljesítése során keletkező, szerzői jogi védelem alá eső alkotáson a megrendelő valóban kizárólagos és harmadik félnek átadható felhasználási jogot szerzett. A szabálytalanságra tekintettel az alperes nem követett el szerződésszegést azzal, hogy az ÁSZF 7.5. pontja, illetőleg 7.6. pontja értelmében pénzügyi korrekciót alkalmazott. A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a támogatás visszavonására nemcsak a Rendelet 35. § (1) bekezdés a)-g) pontjában foglalt okokból kerülhet sor, hanem az (1) bekezdés utaló rendelkezése folytán a Ptk.-ban és a támogatási szerződésben meghatározott egyéb esetekben is.
[12] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes szerződésszegése az alkalmazott pénzügyi korrekció mértékének meghatározásában állapítható meg. Az alperes nem volt figyelemmel arra, hogy a Rendelet 90. § (4)–(6) bekezdése szerint a pénzügyi korrek-cióval járó jogkövetkezményt egyedileg, az egyes ügyiratok alapján kell megállapítani, és a korrekció összegének meg kell egyeznie a nemzeti költségvetésre, illetőleg az alapokra tévesen terhelt költségek összegével. A pénzügyi korrekció célja egy olyan helyzet visszaállítása, ahol az alapok általi társfinanszírozásra benyújtott költségek 100%-a összhangban van a vonatkozó európai uniós és nemzeti szabályokkal. Ha a pénzügyi korrekció mértékét nem lehet egyedi módon számszerűsíteni, vagy adott esetben aránytalan lenne a kiadás egészének visszavonása, vagy félrevezető eredményt ad, akkor átalányon alapuló korrekciót kell alkalmazni. Ennek mértékét az egyedi szabálysértés súlyosságának és a szabálytalanság pénzügyi következményeinek függvényében kell meghatározni. Az ÁSZF 7.5. és 7.6. pontja szerint is arányos mértékű visszafizetés rendelhető el. Mivel a projekt megvalósult, elállásra nem került sor, az a felhasználási időszakban van, az informatikai szoftver beszerzése megtörtént, nem indokolt a projekt 100%-os költségének visszafizetése. Figyelemmel a szabálysértés súlyára, azaz a felhasználási engedély hiányára is, a projekt összegének 50%-a az, ami a felperes szerződésellenes magatartásával arányban áll a Rendelet 90. § (6) bekezdése és az ÁSZF hivatkozott pontjai szerint. Az alperes szerződésszegést követett el, amikor a teljes összeg visszafizetését rendelte el, erre tekintettel a felperest kár érte. Keresete a visszafizetett összeg 50%-ában, 7 721 600 forintban, illetve az erre eső kamatrészben megalapozott.
[13] A szabálytalansági döntés 4. pontja (tanulói munkafüzet és szaktanári segédlet beszerzése) kapcsán is megállapíthatónak látta a másodfokú bíróság a jogsértés tényét a következők szerint. A támogatási szerződés részét képező Pályázati Útmutató C.1.3.3. pontja értelmében a közbeszerzési eljárások szabályos lefolytatásáért kizárólag a kedvezményezett mint ajánlatkérő felel. Az Általános útmutató az elszámolható költségekről című dokumentum 2.2. pontja rögzíti, hogy csak olyan költségek számolhatók el, amelyek ténylegesen felmerültek, teljesülésük és jogalapjuk igazolható, közvetlenül kapcsolódnak a támogatott projektekhez, hozzájárulnak a projekt céljainak eléréséhez, illetőleg nem haladják meg a szokásos piaci árat. A piaci ár alátámasztására legalább három független árajánlatot kell bekérnie a kedvezményezettnek. Ennek során nem nyújtható be olyan árajánlat, amely olyan szállítótól származik, amelynek tulajdonosa (felügyeleti szerve), annak tagja, a szervezet nevében nyilatkozatra, képviseletre jogosult személy, a kedvezményezett szervezetében vagy a másik ajánlattevő szervezetében tulajdonosi, fenntartói, vagyonkezelői, irányítási, képviselői, munkáltatói vagy kinevezési jogokat gyakorol. A jogerős szabálytalansági döntés alappal hivatkozott arra, hogy az ajánlattevők közül a nyertes H. Kft. és az egyik ajánlattevő, az L. Kft. között olyan összefonódás áll fenn, amely miatt ezek nem tekinthetők egymástól független piaci szereplőknek. Az ajánlattétel időpontjában a H. Kft. tulajdonosa Cs. A., az L. Kft. tulajdonosa pedig a P-H Szolgáltató és Tanácsadó Zrt. volt. A Zrt. vezető tisztségviselője és egyedüli részvényese pedig Cs. I. volt. Az ajánlattételre felkért gazdasági szereplők függetlenségének hiányában az ajánlatok a piaci ár igazolására alkalmatlanok, ezért a felmerült költségek a projekt terhére nem számolhatóak el. Az el nem számolható költségek érvényesítésének eredményeképpen Magyarország pénzügyi érdekei is sérültek függetlenül attól, hogy a vállalkozási szerződésben kikötött ár egyébként a piaci árnak megfelelő volt.
[14] Az alperesnek ezen projekt kapcsán is a Rendelet 90. § (4)–(6) bekezdései, illetőleg az ÁSZF 7.5. és 7.6. alapján kellett volna meghatároznia a pénzügyi korrekció mértékét. Figyelemmel arra, hogy a projekt megvalósult, a támogatási szerződéstől az alperes nem állt el, a tananyag felhasználása folyamatban van, nem indokolt a vállalkozói szerződés árának a 100%-a visszafizetését elrendelni. A kötelezettség megsértésének súlyához mérten a pénzügyi korrekció mértéke 40%-ban indokolt csak. Az alperes a projektre visszafizetett összeg 60%-ának, azaz 23 640 000 forintnak és az arra eső kamatnak a megfizetésére köteles a felperes részére kártérítés címén a régi Ptk. 318. § (1) bekezdése és 339. § (1) bekezdése alapján.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetet teljes egészében elutasító határozat meghozatalát kérte.
[16] A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelemében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítéletet helybenhagyó határozat meghozatalát kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A rendkívüli perorvoslatot megalapozó és érdemben vizsgálható jogsértést a felperes a szabálytalanság téves megállapításában és a pénzügyi korrekció mértékének meghatározásánál figyelembe vett szempontokra vonatkozó indokolás hiányában, míg az alperes a pénzügyi korrekció mértékének bíróság általi megváltoztatása kapcsán a kérelemre történő eljárás elvének megsértésében és az átalányon alapuló korrekció téves alkalmazásában határozta meg.
[18] A régi Pp. 3. § (1) bekezdésében lefektetett kérelemhez kötöttség elvének megsértésére az alperes alaptalanul hivatkozott. A felperes a keresetében a szabálytalanság megállapítása mellett az alkalmazott pénzügyi korrekció mértékének megállapítását is jogellenesnek értékelte, ezért a másodfokú bíróság a mértékre vonatkozó vitát nem hivatalból, hanem erre irányuló kérelemre bírálta el. Keresetében a felperes az általa felhasznált támogatás szabálytalansági eljárás keretében történt visszavonásával okozott 56 841 556 forint kára megtérítését kérte. A másodfokú bíróság döntése ezért az összeg (mennyiség) vonatkozásában sem terjeszkedett túl a kereseti kérelmen.
[19] A jogerős szabálytalansági döntés – miként erre a másodfokú bíróság az ítéletében helyesen rámutatott – nem értékelte a felperes terhére, hogy a tanulói munkafüzet és szaktanári segédlet elkészítésére irányuló beszerzés kapcsán a szállító a tananyagokat más helyre is leszállította, a C. Zrt. pedig a termék/szoftver fejlesztést többszörösen értékesítette. Az alkalmazott pénzügyi korrekció mértékét e körülmények ezért nem is igazolhatták. A per eldöntéséhez mindezekre tekintettel a vizsgálatuk szükségtelen volt.
[20] Téves a felperesnek az az álláspontja, miszerint az alperes által hivatkozott uniós jogforrások, illetve azok rendelkezései rá vonatkozó kötelezettségeket nem tartalmaznak, illetve a jelen ügyre nem alkalmazhatók, az ismertetett uniós döntések a jogvita megítélése szempontjából nem relevánsak. A Kúria az uniós jog alkalmazásától nem tekinthetett el, mivel a hivatkozott uniós jogforrások kötelezettségeket nemcsak a tagállamokra állapítanak meg, hanem az uniós alapokból finanszírozott projektek kedvezményezettjeire is. A peres felek között létrejött támogatási szerződés 7.13. pontja is utal arra, hogy a szerződésben nem szabályozott kérdésekre a vonatkozó magyar és európai uniós jogszabályok rendelkezései az irányadóak. A szerződés 2.1. pontjában foglaltak szerint pedig a felperes a projekt vonatkozó jogszabályoknak megfelelő megvalósítására vállalt kötelezettséget. Az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdése a tagállamok vonatkozásában lefekteti az ún. lojális együttműködés elvét. A tagállamoknak eszerint kötelezettsége minden általános és egyedi intézkedés meghozatala az uniós kötelezettségek végrehajtása érdekében, és tartózkodniuk kell minden olyan magatartástól, amely ellentétes az uniós célokkal és szabályokkal. E kötelezettségeknek a Bíróság következetes gyakorlata szerint a tagállam összes szerve, így a bíróságok is címzettjei. Ezen alapul a tagállami bíróságokkal szemben megfogalmazott azon követelmény, hogy alkalmazzák az uniós jogot, biztosítsák az uniós jog hatékony érvényesülését az előttük folyó eljárásokban, és kövessék az uniós bíróságok gyakorlatát. A Kúria az alperes által hivatkozott döntések mellett azért vette figyelembe a Bíróság más döntéseit is, mert azok a Tanácsi rendelet szabálytalanság fogalmát és a pénzügyi korrekcióval kapcsolatos rendelkezéseket értelmezik.
[21] A Kúria a nemzeti jognak az uniós joggal összhangban történő értelmezésénél abból indult ki, hogy a Rendelet annak 123. §-a szerint a Tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg, az Európai Unió jogának való megfelelést szolgálja. A Kúria ezért a Rendelet szabályait és fogalmait a Tanácsi rendelet rendelkezéseire és a Bíróság gyakorlatára tekintettel értelmezte. A Tanácsi rendelet – különösen annak 1., 60. és 98. cikkében foglalt, valamint VI. és VII. cím alatti – rendelkezéseiből az következik, hogy az uniós jogforrás a tagállamok és a Bizottság között a megosztott felelősség elve alapján állapítja meg az Európai Regionális Fejlesztési Alapból pénzügyi támogatásban részesülő műveletekre vonatkozó irányítási, monitoring- és ellenőrzési elveket, de elsődlegesen a tagállamok feladatává teszi a szabálytalanságok kivizsgálását, a műveletek vagy operatív programok végrehajtásának, illetve ellenőrzésének jellegét vagy feltételeit érintő minden jelentősebb változás megállapítása nyomán történő fellépést, valamint a szükséges pénzügyi korrekciók elvégzését szabálytalanság feltárása esetén. A Tanácsi rendelet 98. cikkének (2) bekezdése kifejezetten felhatalmazza a tagállamokat a feltárt egyedi vagy a rendszerből adódó szabálytalanság esetén a szükséges pénzügyi korrekció elvégzésére, amely az operatív programnak nyújtott közpénzből való hozzájárulás részben vagy egészben történő törlését jelenti. A Bíróság következetes gyakorlata szerint a tagállamok feladata annak biztosítása, hogy a finanszírozásra kiválasztott műveletek a végrehajtásuk teljes időtartama alatt összhangban legyenek mind az uniós, mind a nemzeti szinten alkalmazandó szabályok összességével [2016. május 26-i Jude∈ul Neam∈ ítélet, C-260/14, ECLI:EU:C:2016:360, 38-46. pontok, 2016. július 14-i Wrocęaw – Miasto na prawach powiatu ítélet, C-406/14, ECLI:EU:C:2016:562, 43. pont, 2017. december 6-i Compania Na∈ionalÁ de AutostrÁzi ˇi Drumuri Na∈ionale din România ítélet, C-408/16, ECLI:EU:C:2017:940, 55., 64 pontok].
[22] A Rendelet 2. § (1) bekezdésének 24. pontja a szabálytalanság fogalmát a következőképpen definiálja: az 1083/2006/EK tanácsi rendelet 2. cikk 7. pontjában foglaltak, továbbá a nemzeti jogszabályok előírásainak és a támogatási szerződésben a felek által vállalt kötelezettségeknek a megsértése, amelyek eredményeképpen Magyarország pénzügyi érdekei sérülnek, illetve sérülhetnek. A Tanácsi rendelet 2. cikkének 7. pontjában meghatározott szabálytalanság a közösségi jog valamely rendelkezésének egy gazdasági megvalósító cselekedetéből vagy mulasztásából adódó bármiféle megsértése, amely az Európai Unió általános költségvetését az általános költségvetésre rótt indokolatlan költség formájában sérti vagy sértheti. A 2. cikk 7. pontja szerinti szabálytalanság fogalmának értelmezésekor a Bíróság kiindulópontja, hogy az nem csupán az uniós jog, hanem azon nemzeti jogi rendelkezések megsértésére is vonatkozik, amelyek hozzájárulnak az uniós alapokból finanszírozott projektek irányítására vonatkozó uniós jog megfelelő alkalmazásához [2016. május 26-i Jude∈ul Neam∈ ítélet, C-260/14, ECLI:EU:C:2016:360, 37. pont]. A Bíróság értelmezése szerint, figyelemmel a Tanácsi rendelet 9. cikke (5) bekezdésének megfogalmazására és e rendelet (22) preambulumbekezdésére, az európai alapok célja kizárólag a Szerződés és az annak értelmében elfogadott aktusok rendelkezéseivel összeegyeztethető ügyletek finanszírozása, és ekként a rendelet célja, hogy biztosítsa az uniós források megfelelő kezelését és az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét. A Bíróság több döntésében rögzítette, hogy az Unió az alapokból csak olyan intézkedéseket hivatott finanszírozni, amelyeket az uniós jognak és az uniós jog végrehajtását szolgáló nemzeti jognak teljes mértékben megfelelően hajtanak végre [2017. december 6-i Compania Na∈ionalÁ de AutostrÁzi ˇi Drumuri Na∈ionale din România ítélet, C-408/16, ECLI:EU:C:2017:940., 54. és 56. pontok és az itt hivatkozott ítéletek]. A Bíróság megállapította ugyanakkor, hogy a 2. cikk 7. pontjának fogalommeghatározó rendelkezéséből az is következik, hogy az uniós jog megsértése csak akkor minősül e cikk értelmében vett szabálytalanságnak, ha az Európai Unió általános költségvetését az általános költségvetésre rótt indokolatlan költség formájában sérti vagy sértheti. A Bíróság azt is rögzítette, hogy valamely jogsértést szabálytalanságnak kell tekinteni, ha az költségvetési kihatással járhat, de a szabálytalanság megállapításához nem szükséges pontos pénzügyi kihatás meglétét bizonyítani, és szabálytalanságnak kell tekinteni azt is, ha nem zárható ki az a lehetőség, hogy a jogsértés hatással lehetett az érintett alap költségvetésére [2016. július 14-i Wrocęaw – Miasto na prawach powiatu ítélet, C-406/14, ECLI:EU:C:2016:562, 44-45. pontok, 2017. december 6-i Compania Na∈ionalÁ de AutostrÁzi ˇi Drumuri Na∈ionale din România ítélet, C-408/16, ECLI:EU:C:2017:940., 6-64. pontok].
[23] A Kúria mindezekre tekintettel úgy ítélte meg, hogy a Tanácsi rendelet, valamint a Rendelet alapján szabálytalanság megállapítására akkor kerülhet sor, ha a kedvezményezett az uniós jog, valamint a nemzeti jogszabályok előírásait és a támogatási szerződésben vállalt kötelezettségeit – bármilyen módon – megsértette, és ez azt eredményezte, hogy Magyarország pénzügyi érdekei sérülnek, illetve sérülhetnek. Pénzügyi érdeksérelem alatt pedig azt is kell érteni, hogy az uniós alapokból megvalósult finanszírozás miatt az Európai Unió általános költségvetése az indokolatlan költség felmerülése okán sérül vagy sérülhet. A felperes felülvizsgálati kérelemben előadott álláspontjával szemben a Rendeletben megjelenő „pénzügyi érdekek sérelme” fordulat – tekintettel a Tanácsi rendeletben alkalmazott „indokolatlan költség” fordulatra – helyes értelmezése az, hogy a pénzügyi érdeksérelem megállapításához nem kell valamilyen összegszerűen meghatározható kárt vagy egyéb vagyoni hátrányt kimutatni. A pénzügyi érdeksérelem megvalósul önmagában azzal, hogy valamely projekt uniós, valamint a nemzeti joggal össze nem egyeztethető finanszírozása az Európai Unió általános költségvetését indokolatlan költség formájában terhelte vagy terhelheti. Ennek megfelelően Magyarország pénzügyi érdekei is sérülnek, illetve sérülhetnek, ha a közpénzek nem szabályszerű felhasználása a költségvetésben indokolatlan kiadási tételt eredményez.
[24] A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a jogerős szabálytalansági döntés 1. pontjában (szoftver beszerzése) és 4. pontjában (tanulói munkafüzet és szaktanári segédlet beszerzése) megállapított szabálytalanság fennáll.
[25] A felperes a támogatási szerződésben foglalt kötelezettségét megsértette, amelynek eredményeképpen Magyarország pénzügyi érdekei sérültek, mivel a projekt során létrejött vagy beszerzett vagyoni értéket képviselő szellemi alkotásokon nem szerzett területi korlátozás nélküli, kizárólagos és harmadik személynek átadható felhasználási jogot. A felhasználási szerződés létrejöttét az utóbb beszerzett és csatolt nyilatkozat nem igazolja. Az Szjtv. 16. § (1) bekezdése értelmében a projekt eredményeként létrejött szellemi alkotásokon felhasználási szerződéssel szerezhető engedély. Az Szjtv. vonatkozó rendelkezései és a támogatási szerződésben meghatározott követelmények alapján a feleknek a következő lényeges kérdésekben kellett megállapodniuk a felhasználási szerződés létrejöttéhez: a mű(vek), felek, felhasználási engedély és az ellenérték (vagy kifejezett díjlemondás), a szerzői engedély terjedelme (időtartam, terület, a jog kizárólagossága és harmadik személynek átengedhetősége). Azzal, hogy a szellemi alkotások kizárólagos felhasználási jogát a felperes nem szerezte meg, megteremtette annak jogi lehetőségét, hogy a nyertes pályázó e szellemi alkotásokra más számára felhasználást engedélyezzen. Önmagában már ez a mulasztás alkalmas arra, hogy pénzügyi érdeksérelmet eredményezzen, mert e jogsértéssel a kiadási tétel elszámolása Magyarország költségvetésének a sérelmével jár.
[26] A tanulói munkafüzet és szaktanári segédlet beszerzése kapcsán a jogvita szempontjából nem annak van jelentősége, hogy a felperes által elfogadott szerződéses árnál kedvezőbb ár elérhető lett volna-e, hanem annak, hogy a felperes nem tudta a piaci árat alátámasztani három – független – árajánlattal, márpedig a támogatási szerződés (Általános útmutató az elszámolható költségekről című melléklet 2.2. alcíme) a piaci ár bizonyítását a kedvezményezett kötelezettségévé teszi. Az árajánlatokra vonatkozó feltételek kapcsán követelményként támasztja, hogy amennyiben az ajánlatok a piaci ár igazolására alkalmatlanok (különösen: ha nem egymástól független piaci szereplőktől származnak), a felmerült költségek a projekt terhére nem elszámolhatók. Az elszámolhatóság feltétele a Kbt. hatálya alá nem tartozó beszerzések esetében három, a piaci ár alátámasztására alkalmas ajánlat bekérése. A felperes nem csupán a függetlenséget meghatározó követelménynek nem tett eleget, a Pályázati Útmutató C.1.3. 3. pontjában megfogalmazott elvárást sem teljesítette. Ezen elvárás azt jelenti, hogy az eljárása során biztosítania kellett, hogy az ajánlattevők egyenlő és tisztességes feltételek mellett versenyezhessenek egymással, hiszen a valódi és tisztességes versenyben adott ajánlatok lehetnek csak alkalmasak a piaci ár igazolására. Ennek a Kúria azért is tulajdonít meghatározó jelentőséget, mert a Tanácsi rendelet 9. cikk (5) bekezdésében foglaltakra („Az alapok által finanszírozott műveleteknek meg kell felelniük a Szerződés és az annak értelmében elfogadott jogi aktusok rendelkezéseinek”) a Bíróság meghatározóan támaszkodott a szabálytalanság fogalmának értelmezése során, és az uniós versenyjogi szabályok célja a tisztességes és egyenlő feltételek biztosítása a vállalkozások számára. A meghívásos pályázatot lebonyolító felperesnek a cégjegyzék alapján volt lehetősége meggyőződni arról, hogy a meghívott négy szolgáltató olyan piaci szereplőnek tekinthető-e, akinek az árajánlata alkalmas a piaci ár igazolására; és a pályázás során nem sérül-e a verseny tisztasága. Az ajánlattételre felkért négy gazdasági szereplő közül csak kettő ajánlata volt alkalmas a piaci ár igazolására. A másik két gazdasági szereplő (a nyertes H. Kft. és a másik pályázó, az L. Kft.) ajánlatát ugyanis nem lehet figyelembe venni, mert a tulajdonosi szerkezetük és a vezető tisztségviselő személye miatti összefonódásra tekintettel nem állapítható meg, hogy a felperes a Pályázati Útmutató C.1.3.3. pontja szerinti módon kellő gondot fordított az összeférhetetlenség elkerülésére, valamint az átláthatóság és a potenciális ajánlattevőkkel való egyenlő elbánás elvének érvényesülésére. A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy mivel az ajánlatok a piaci ár igazolására alkalmatlanok, a felmerült költségek a projekt terhére nem számolhatók el. Az elszámolhatóság hiánya miatt pedig egyértelműen megvalósul a pénzügyi érdeksérelem.
[27] Az alperes felülvizsgálati kérelme kapcsán abban a kérdésben kellett a Kúriának állást foglalnia, hogy fennálltak-e az átalányon alapuló korrekció alkalmazásának feltételei. A Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság jogsértően járt el, amikor a Rendelet 90. § (6) bekezdése alapján átalányon alapuló korrekció alkalmazására látott lehetőséget. Az alperes nem járt el jogellenesen, amikor a Rendelet 90. § (5) bekezdése alapján a szabálytalansággal érintett összegek 100%-os visszafizetéséről döntött.
[28] A Kúria elsőként arra mutat rá, hogy a Rendelet 90. § (5) bekezdése azt mondja ki, hogy a pénzügyi korrekció összegének meg kell egyeznie a nemzeti költségvetésre, illetve az alapokra tévesen terhelt költségek összegével, és a korrekció célja egy olyan helyzet visszaállítása, ahol az alapok általi társfinanszírozásra benyújtott költségek 100%-a összhangban van a vonatkozó európai uniós és nemzeti szabályokkal. Megállapítható tehát, hogy a pénzügyi korrekció alkalmazásának elsődleges célja, hogy kizárja az uniós finanszírozás alól az alkalmazandó uniós és nemzeti szabályokkal összhangban nem álló kiadásokat. A (6) bekezdés helyes értelmezése az, hogy az átalányon alapuló korrekció akkor alkalmazható, ha nem lehetséges egyedi módon számszerűsíteni a pénzügyi korrekció mértékét, vagy adott esetben aránytalan lenne a kérdéses kiadás egészének visszavonása vagy az félrevezető eredményt ad. A Rendelet 90. § (4)–(6) bekezdéseit azonban a Tanácsi rendelet 98. cikkének (2) bekezdésében foglalt azon követelményre tekintettel kell értelmezni, miszerint a tagállamnak a pénzügyi korrekció alkalmazása során figyelembe kell venni a szabálytalanságok természetét és súlyosságát, valamint az alapot ért pénzügyi veszteséget. A Bíróság több döntésében hangsúlyozta ugyanis, hogy a Tanácsi rendelet 98. cikk (2) bekezdése azt a kötelezettséget rója az illetékes nemzeti hatóságra, hogy három kritérium mentén határozza meg az alkalmazandó korrekció összegét [2016. július 14-i Wrocęaw – Miasto na prawach powiatu ítélet, C-406/14, ECLI:EU:C:2016:562, 47. pont, 2017. de-cember 6-i Compania Na∈ionalÁ de AutostrÁzi ˇi Drumuri Na∈ionale din România ítélet, C-408/16, ECLI:EU:C:2017:940., 65-66 pontok].
[29] A másodfokú bíróság mérlegelése azért sérti a Rendelet 90. § (5)–(6) bekezdéseit, mert jogszabályi feltételek hiányában, tévesen vont mérlegelési körbe olyan körülményeket, mint az, hogy a projekt már megvalósult, elállásra nem került sor, a projekt már felhasználási időszakban van. Ezek egyike sincs összefüggésben a Tanácsi rendelet 98. cikk (2) bekezdésében foglalt követelményekkel. Annak megítélése, hogy a jogerős szabálytalansági döntés megalapozottan rendelte-e el az 1. és a 4. szabálytalansági pont által érintett összegek visszafizetését 100%-ban, az alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott, megfelelően irányadó uniós jogforrások figyelembevételével lehetséges. A hivatkozott jogforrások alapvetően a Bizottság által végrehajtott pénzügyi korrekciók tekintetében alkalmazandó elvekről, kritériumokról és mértékekről rendelkeznek, de egyes jogforrások kifejezetten rendelkeznek arról, hogy ajánlják a tagállamok illetékes hatóságai számára, hogy a saját szolgálataik által feltárt szabálytalanságokra ugyanezeket a feltételeket és mértékeket alkalmazzák. A Kúria megítélése szerint ezért a Rendelet 90. § (4)–(6) bekezdéseinek az uniós joggal összhangban történő értelmezéséhez mindezek értelmezési szempontot jelenthetnek.
[30] A jogerős szabálytalansági döntés 1. pontjában (szoftver beszerzése) foglaltak alapján nem állnak fenn a (6) bekezdés alkalmazásának feltételei. A teljesítés során keletkező szellemi alkotások kizárólagos és harmadik személynek átadható felhasználási jogát a felperes – noha ezért ellenszolgáltatást nyújtott a költségvetés terhére – nem szerezte meg, így a teljes szerződésre kiható szabálytalanság valósult meg. A pénzügyi korrekció összege az (5) bekezdés szerinti módon ezért meg kell, hogy egyezzen a nemzeti költségvetésre, illetve az alapokra tévesen terhelt költségek összegével. A 100%-os visszafizetés elrendelését nem lehet aránytalannak tekinteni, még ha gondatlanságból hibás magatartást (a kizárólagos felhasználási jog ajánlati feltételként rögzítése és az abban való megállapodás hiánya) szankcionál is, tekintettel a pályázathoz csatolt támogatási szerződésminta elérhetőségére.
[31] A jogerős szabálytalansági döntés 4. pontjában (tanulói munkafüzet és szaktanári segédlet beszerzése) foglaltak alapján sem állnak fenn a (6) bekezdés alkalmazásának feltételei. A felmerült költségek a projekt terhére nem számolhatók el, így az (5) bekezdés értelmében a pénzügyi korrekció összegének meg kell egyeznie a nemzeti költségvetésre, illetve az alapokra tévesen terhelt költségek összegével. Nem aránytalan a kérdéses kiadás egészének visszavonása, mert a piaci ár alátámasztottsága hiányában, továbbá a verseny tisztaságának megsértése miatt a teljes szerződésre kiható szabálytalanság valósult meg. Az ilyen típusú szabálytalanságok esetén a hivatkozott uniós jogforrások is a 100%-os visszatérítést tekintik a megfelelő korrekciós mértéknek.
[32] A Kúria mindezekre tekintettel a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresetet elutasította.
(Kúria Pfv. V. 20.231/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás