GÜ BH 2019/307
GÜ BH 2019/307
2019.11.01.
Nem kötelezhető a víziközmű-szolgáltató mindaddig a közüzemi szerződés megkötésére az ingatlan új tulajdonosával, amíg a fogyasztási helyet lejárt határidejű, vagy vitatott díjtartozás terheli, függetlenül attól, hogy az igénybejelentő az ingatlan tulajdonjogát származékos, vagy eredeti szerződésmóddal (árverés útján) szerezte meg [2011. évi CCIX. tv. (Vksztv.) 51. §, 53. § (1) bek., 58. § (1) bek., 58/2013. (II. 27.) Korm. rendelet (Vvhr.) 55. § (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perben nem álló fogyasztó 2016. október 13. napján árverési vétel útján szerezte meg a perbeli ingatlan tulajdonjogát. Ezt követően kérelmet terjesztett elő a felperesnél, amelyben az ingatlanon fennálló vízkorlátozás megszüntetését, a közszolgáltatási szerződés megkötését és a nyilvántartott, a korábbi tulajdonos által felhalmozott víztartozás korábbi tulajdonos felé történő érvényesítését kérte. A felperes a kérelem teljesítését elutasította azzal az indokkal, hogy a perbeli ingatlanon lévő felhasználási helyen lejárt határidejű tartozás áll fenn.
[2] A felperes az ingatlan korábbi tulajdonosával szemben fennálló követelése egy részét fizetési meghagyásos eljárásban érvényesítette. A jogerős fizetési meghagyás alapján végrehajtást nem kért. A felhalmozott víztartozás összege 2017. augusztus 2-án 227 056 Ft és késedelmi kamata, valamint 9779 Ft költség volt.
[3] A fogyasztó kezdeményezésére indult eljárásban az alperes ajánlásában a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgy. tv.) 18. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó 32. § b) pontja alapján ajánlotta, hogy a felperes kösse meg a közszolgáltatási szerződést a fogyasztóval, és a szolgáltatás korlátozását szüntesse meg a fogyasztási helyen.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság az alperes fenti ajánlását helyezze hatályon kívül. Arra hivatkozott, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:256. § (1) bekezdése alapján a szolgáltatás nyújtására közszolgáltatási szerződés alapján köteles, azonban a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 58/2013. (II. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vvhr.) 55. § (3) bekezdésének kógens rendelkezése szerint az igénybejelentést el kell utasítania, ha az adott felhasználási helyen lejárt határidejű vagy vitatott díjtartozás áll fenn. Ezzel azonosan rendelkezik a 2015. február 16. napjától hatályos, a honlapján közzétett Üzletszabályzata 4. számú mellékletének 3.2. pontja is. Utalt továbbá a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény (a továbbiakban: Vksztv.) 51. § (5) bekezdésére és 58. § (1) bekezdésére, amely rendelkezéseken a vízszolgáltatás korlátozása alapul. Jogi álláspontja szerint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 137. § (1) bekezdésében írt rendelkezés kizárólag dologi jogokra vonatkozik, ezért a kötelmi jellegű igény fennmaradt, és az az új tulajdonosra is kihat.
[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását az ajánlatban írt indokok alapján kérte. Megítélése szerint a fogyasztó az ingatlant árverési vétel útján, a Ptk. 5:41. § (4) bekezdésére figyelemmel tehermentesen szerezte meg. Ezt az érvelését támasztja alá a Vht. 137. § (1) bekezdése is. E jogszabályhelyek nem tartalmaznak sem megkülönböztetést, sem szűkítést arra vonatkozóan, hogy a harmadik személy követelése dologi vagy kötelmi jellegű-e. Alaptalan a felperes kötelmi igényre történő hivatkozása a fentieken túl azért is, mert annak kötelezettje nem a fogyasztó, hanem a korábbi szerződő fél. A követelés behajtása felperes feladata és kockázata, azonban azt meg sem kísérelte.
[6] Az alperes hivatkozott arra is, a fogyasztó az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett követelésről nem is tudott volna tájékozódni. Analógiaként utalt továbbá a Ptk. 5:42. §-ára, amely szerint, ha az állam bírósági vagy hatósági határozattal kártalanítás nélkül szerez tulajdonjogot, a dolog értékének erejéig felel a volt tulajdonosnak a tulajdonszerzéskor jóhiszemű személlyel szemben fennálló kötelezettségeiért, de csak akkor, ha a jogosult a volt tulajdonos vagyonára végrehajtást vezetett és a végrehajtás során a követelés nem nyert kielégítést.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes ajánlását hatályon kívül helyezte. Az indokolásban foglaltak szerint a Vht. 137. § (1) bekezdése és a Ptk. 5:41. § (4) bekezdése értelmében a korlátozásmentes tulajdonszerzés a dologi jogi igények alóli mentességre vonatkozik. A víziközmű használat lehetősége azonban nem dologi jog, az szerződésen alapul, és a Vvhr. 55. § (3) bekezdés e) pontja szerint a víziközmű-szolgáltató az igénybejelentést mérlegelési lehetőség nélkül köteles elutasítani, ha az adott felhasználási helyen lejárt határidejű díjtartozás áll fenn.
[8] Az elsőfokú bíróság megalapozatlannak találta az állam tulajdonszerzésére vonatkozó szabályokkal kapcsolatos érvelést, mert az államra mint a polgári jogi jogviszonyok alanyára vonatkozó speciális rendelkezések – e jellemzőiknél fogva – az általános szabályok analógia útján történő értelmezéséhez nem szolgálhatnak alapul.
[9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
[10] Határozata indokolásában rögzítette, hogy a Ptk. 6:256. § (2) bekezdése szerint a szolgáltatót szerződéskötési kötelezettség terheli. A közüzemi szolgáltatások nyújtása polgári jogi természetű, részletszabályait ágazati jogszabályok jórészt kógens rendelkezései tartalmazzák. Az ítélőtáblának elsődlegesen abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a hatósági árveréssel szerző fogyasztó az ingatlant kötelmi jogi szempontból tehermentesen szerezte-e meg, alkalmazhatóak-e rá a Vksztv. és a Vvhr. hivatkozott, differenciálást nem tartalmazó rendelkezései.
[11] Az eredeti és a származékos tulajdonszerzési módok között az különbség, hogy míg a származékos szerzésmódoknál szükségképpen jogelődről és jogutódról van szó, addig az eredeti szerzésmódoknál a jogutódlás fogalmilag kizárt. A perbeli esetben nem volt vitás, hogy a fogyasztó árverési vétel útján szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát, amely eredeti szerzésmódnak minősül. Eredeti tulajdonszerzési módnál a Ptk.-ban meghatározott főszabálytól eltérően a tulajdonszerzésre vezető eljárást szabályozó jogszabály, a Vht. kifejezetten meghatározza, hogy az ingatlant az új tulajdonos vonatkozásában milyen harmadik személyt illető dologi jogok terhelhetik. A kötelmi jogi igények esetében is a Ptk. főszabálya érvényesül, azaz a korábbi tulajdonostól függetlenül válik tulajdonossá az új tulajdonos, ami egyben azt is jelenti, hogy teher- és korlátozásmentes tulajdonjogot szerez. Ez esetben is vizsgálandó, hogy a hatósági árverésen történő tulajdonszerzésre vezető eljárásjogi kereteket meghatározó jogi normák a kötelmi terhekre tartalmaznak-e a főszabálytól eltérő rendelkezéseket. Az ítélőtábla ilyennek ítélte a Vht. 141. §-ában a lakott ingatlan árverésére vonatkozó szabályozást, amely vonatkozásában kiemelte, hogy arról az árverési vevőt értesíteni kell, továbbá ez a körülmény az árverési vételárra is kihatással van.
[12] Az ítélőtábla hangsúlyozta, a felperes által hivatkozott jogszabályok közül a Vht. nem tartalmaz normatív rendelkezéseket arra vonatkozóan, hogy eredeti tulajdonszerzés esetén a víziközmű-szolgáltatás vonatkozásában a korábbi kötelmi jogviszonyból származó terhek fennmaradnak. A Vksztv. és Vvhr. nem minősülnek a tulajdonszerzésre vezető eljárás kereteit meghatározó normának. Ezért a víziközmű-szolgáltatásból származó, a korábbi fogyasztóval kötött szerződésből eredő kötelmi követelés az új tulajdonost nem terheli, az továbbra is a korábbi fogyasztóval szemben érvényesíthető. Ezt egyébként a felperes maga sem vitatta.
[13] Az ítélőtábla utalt az Alaptörvény 28. cikkére, az abban foglalt értelmezési szabályra, és kifejtette, a normahierarchiában azonos tárgykörrel rendelkező jogszabályokat egymással, az Alaptörvénnyel is összhangban kell értelmezni és alkalmazni. A Ptk. és az Vksztv. együttes értelmezéséből az következik, hogy származékos tulajdonszerzés esetén a korábbi fogyasztó tartozása akadályát képezheti az új tulajdonossal a szolgáltatási szerződés megkötésének és a korlátozás feloldásának, azonban eredeti tulajdonszerzés esetén – bár az ágazati jogszabályok nem jelölik meg kivételként – mégsem lehet megtagadni a szerződéskötést és korlátozni a vízfogyasztást, mert ez ellentétben áll a Ptk. eredeti szerzésmódra vonatkozó szabályozásával, és a Vht. erre vonatkozó eltérést nem tartalmaz. Az eredeti szerzésmód miatt a Vvhr. 55. § (3) bekezdés e) pontja nem alkalmazható. Olyan új tulajdonjogviszony keletkezik, amelyre az adott felhasználási hely lejárt tartozása nem hat ki, az új szerződés megkötését a korábbi tartozás rendezetlensége nem gátolja.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] A felperes felülvizsgálati kérelmében – tartalma szerint – a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Állította a jogerős ítélet a Ptk. 5:41. § (1) bekezdésébe, 6:256. § (2) bekezdésébe, a Vksztv. 51. § (3) és (5) bekezdésébe, 53. § (1) bekezdésének a) pontjába, 58. § (1) bekezdésébe, a Vvhr. 55. § (3) bekezdésének e) pontjába, valamint a Vht. 137. §-ába ütköző módon jogszabálysértő.
[15] A felperes megítélése szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor a dolog tulajdonjogának eredeti szerzésmódjából, valamint a dolgot terhelő jogokkal, korlátozásokkal kapcsolatos Vht.-rendelkezésekből vezette le a döntését, mert a Vksztv. 51. § (5) bekezdésében a szolgáltató számára a víziközmű-szolgáltatás nyújtásának korlátozására, illetve felfüggesztésére biztosított jog nem tekinthető sem az ingatlant terhelő dologi jognak vagy tehernek, sem olyan kötelmi jogosultságnak, amely az ingatlan rendeltetésszerű használatát korlátozná. A víziközmű-szolgáltatás igénybevétele nem az ingatlan tulajdonjogából fakadó jogosultság, az a közszolgáltatási szerződés megkötésével keletkezik. A Vksztv. több rendelkezéséből is következik, hogy az ingatlan attól válik felhasználási hellyé, hogy a közszolgáltató és az ingatlan használója a közszolgáltatási szerződést megköti, amelyben a szolgáltatást igénybe vevő vállalja az ellenérték megfizetését és egyéb kötelezettségek betartását. A bekötéssel az ingatlant terhelő dologi jellegű jogviszony nem jön létre, hiszen a víziközmű-szolgáltatást a felhasználók nem az ingatlan, hanem saját személyes szükségleteik kielégítése céljából veszik igénybe.
[16] A felhasználási helyre vonatkozóan korábban megkötött közszolgáltatási szerződés nem szűnik meg az ingatlan tulajdonjogának átszállásával vagy a használó változásával, a közszolgáltató ezen szerződés keretében az eredeti felhasználóval szemben korábban alkalmazott intézkedését tartja fenn jogszerűen a Vksztv. 53. § (1) bekezdés a) pontja alapján.
[17] A perbeli esetben ezért a Ptk. 5:41. §-a és Vht. 137. §-a semmilyen jelentőséggel nem bírnak, nincs is szükség ezen jogszabályhelyek bírói jogértelmezésére. Nem arról van ugyanis szó, hogy az ingatlan tulajdonjogának változásával a közszolgáltató által alkalmazott intézkedések az új tulajdonosra kötelmi jellegű teherként átszálltak volna, hanem éppen ellenkezőleg, az új tulajdonos maga szeretne új közszolgáltatási szerződés megkötésével az előző felhasználó helyébe jogutódként belépni. A korábbi közszolgáltatási szerződést az új felhasználóval megkötött új szerződés ténye szünteti meg, és a fogyasztó éppen ezt kezdeményezte. A Vvhr. kógens rendelkezése azonban azt írja elő a közszolgáltató számára, hogy a korábbi szerződésből eredő hátralék fennállása alatt a korábbi felhasználóval kötött jogviszony megszűnését eredményező új közszolgáltatási szerződést nem kötheti meg, az igénybejelentést el kell utasítania. A korábbi közszolgáltatási szerződésből eredő szolgáltatói követelés változatlanul az azt felhalmozó felhasználóval szemben áll fenn, nem eredményezi az ingatlan tulajdonjogának terhét, a használatának korlátozását, mivel a közszolgáltatás igénybevételére a fogyasztó a tulajdonjog megszerzésével jogosultságot nem szerzett.
[18] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt a megjelölt okokból jogszabálysértőnek találta.
[20] A Kúriának a felülvizsgálati kérelem tartalmára tekintettel abban a kérdésben kellett állást foglalnia, helytállóan ítélte-e úgy a másodfokú bíróság, hogy az alperes ajánlása jogszerű volt, amely szerint a felperes kösse meg a fogyasztóval a közszolgáltatási szerződést és szüntesse meg a vízkorlátozást.
[21] Az ítélőtábla helytállóan rögzítette ítéletében, hogy a Ptk. ezen szerződéstípusról csak néhány elvi rendelkezést fogalmaz meg, a közüzemi szolgáltatások közös vonása, hogy a szerződés megkötésére, létrejöttére, tartalmára, megszűnésére stb. vonatkozó rendelkezések garanciális okokból külön ágazati jogszabályok jórészt kógens részletszabályaiban jelennek meg. Ennek megfelelően tartalmazza a Vksztv. 51. § (7) bekezdése, miszerint a közszolgáltatási szerződésre az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. közszolgáltatási szerződésre vonatkozó előírásait kell alkalmazni.
[22] A Vksztv. 53. § (1) bekezdése szerint adott felhasználási hely tekintetében a közszolgáltatási szerződés – többek között – akkor szűnik meg, ha a felhasználó személyének megváltozása miatt a felhasználási helyre nézve a víziközmű-szolgáltató új közszolgáltatási szerződést kötött. A Vksztv. 74. § (1) bekezdés 10. pontjában foglalt felhatalmazás alapján a Vvhr. 55. §-a tartalmazza a közszolgáltatási szerződés létrejöttére vonatkozó részletes szabályokat. Annak 55. § (3) bekezdése sorolja fel azokat az eseteket, amikor az igénybejelentést a szolgáltató köteles 5 napon belül elutasítani. Ennek egyik esete az e) pontban írtak szerint, ha az adott felhasználási helyen lejárt határidejű vagy vitatott díjtartozás áll fenn. E rendelkezések együttes értelmezéséből következik, hogy a Ptk. 6:256. § (2) bekezdésében írt szerződéskötési kötelezettség a szolgáltatót csak abban az esetben terheli, ha a szerződéskötés ágazati jogszabályban meghatározott feltételei megvalósulnak.
[23] A Kúria egyetértett a felülvizsgálati kérelemben kifejtettekkel, miszerint a Vksztv. 2. §-ában írtaknak megfelelően a víziközmű-szolgáltatás nem az ingatlan tulajdonjogához kapcsolódó jogosultság, hanem lakossági felhasználó esetén a víziközmű-szolgáltatási jogviszony közszolgáltatási szerződés megkötésével vagy a víziközmű-szolgáltatás igénybevételével keletkezik [Vvhr. 56. § (2) bekezdés]. A víziközmű-szolgáltatásról szóló szabályozás sajátossága, hogy a közszolgáltatási szerződés csak a Vksztv. 53. §-ában részletezett esetekben szűnik meg, az a szerződött lakossági ügyfél szerződésszegése esetén sem mondható fel, így akkor sem, ha a a lakossági felhasználó fizetési kötelezettségeinek nem tesz eleget. Az 51. § (5) bekezdése értelmében, ha a víziközmű-szolgáltatónak a felhasználási helyre vonatkozóan korábbi közszolgáltatási szerződés alapján rendezetlen követelése áll fenn, akkor az adott felhasználás hely tekintetében az 58. § (1) bekezdése szerint járhat el (pl. korlátozhatja a közüzemiivóvíz-szolgáltatást), de jogosultsága a szerződés megszüntetését, felmondásának jogát nem foglalja magában.
[24] Az ítélőtábla jogerős ítéletében maga is helytállóan rögzítette, hogy a felperes követelése továbbra is a korábbi (a tartozást felhalmozó) használóval szemben érvényesíthető. A Kúria megítélésre szerint önmagában ebből következik, hogy a víziközmű szolgáltatás alapján a korábbi használóval fennállt és csak az új szerződés megkötésével megszűnő jogviszonyból eredő követelések nem az ingatlanhoz, hanem a (korábbi) felhasználóhoz kötődnek, azok tehát a tulajdonosváltozástól függetlenül fennmaradnak. Ez azt is jelenti, hogy ezen követelésről mint az ingatlant terhelő jogról, illetve kötelmi igényről a tulajdonszerzés eljárási kereteit meghatározó jogszabályoknak nem kellett rendelkezniük. A Kúria egyetértett ezért a felperes álláspontjával, hogy nincs jogértelmezéssel feloldandó ellentmondás az ágazati szabályozás és az Ptk., illetve a Vht. eredeti tulajdonszerzésre vonatkozó szabályozása között.
[25] Vitathatatlan, hogy a díjhátralék léte kihat az árverési vevőre, ugyanis mindaddig amíg az fennáll, maga nem tud a fogyasztási helyre új közszolgáltatási szerződést kötni, így nem jut vízszolgáltatáshoz. A másodfokú bíróság helytállóan észlelte, hogy a szolgáltatási helyül szolgáló ingatlant árverés útján megszerző fogyasztó (az informálódás és igényérvényesítés szempontjából) hátrányosabb helyzetben van, mintha adásvétel útján, vele szerződéses jogviszonyban állótól szerzett volna tulajdont. A Kúria megítélése szerint ugyanakkor a vonatkozó speciális víziközmű-szabályozás mellett még az Alaptörvény 28. cikkének felhívásával sem lehet olyan megalapozott következtetésre jutni, hogy a Vvhr. 55. § (3) bekezdés e) pontjában foglalt kógens rendelkezés eredeti tulajdonszerzés esetén nem alkalmazandó, és a felperest a fogyasztási helyet terhelő díjhátralék ellenére kötelezni lehet a szerződés megkötésére, mert ez contra legem értelmezésre vezetne. A fentiekből következik, hogy az alperes ajánlása nem felelt meg a vonatkozó anyagi jogszabályoknak.
[26] A Kúria ezért a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az alperes ajánlását az Fgy. tv. 34. § (7) bekezdése alapján hatályon kívül helyező elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
(Kúria Gfv. VII. 30.371/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás