BÜ BH 2019/318
BÜ BH 2019/318
2019.12.01.
A korábbi Btk. alapján a többszörös visszaesőre kiszabott halmazati büntetés esetén a legsúlyosabb bűncselekmény büntetési tételének a felső határát kell felével emelni, kétszeres emelésre nincs törvényes lehetőség [1978. évi IV. tv. 85. § (2) és (3) bek., 97. § (1) bek.]
A rablás és az annak érdekében elkövetett magánlaksértés bűnhalmazatát kell megállapítani, mivel a behatolási és a rablási erőszak elkülönül [1978. évi IV. tv. 12. § (1) bek., 176. § (2) bek. a), c) és d) pont, (4) bek., 321. § (3) bek. a) és c) pont].
[1] A törvényszék a 2013. május 29. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként (csoportosan) elkövetett rablás bűntettének kísérletében [a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 321. § (1) bek., (3) bek. c) pont], 2 rendbeli társtettesként (felfegyverkezve, csoportosan) elkövetett rablás bűntettében [korábbi Btk. 321. § (1) bek., (3) bekezdés a) és c) pont], társtettesként (csoportosan) elkövetett rablás bűntettében [korábbi Btk. 321. § (1) bek., (3) bek. c) pont] és társtettesként (éjjel, csoportosan, felfegyverkezve) elkövetett magánlaksértés bűntettében [korábbi Btk. 176. § (1) bek., (2) bek. a), c) és d) pont, (4) bek.]. Ezért őt – halmazati büntetésül mint többszörös visszaesőt – 18 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett továbbá az előzetes fogvatartás beszámításáról, vagyonelkobzás elrendeléséről, a lefoglalt bűnjelről és a bűnügyi költség megfizetésére kötelezésről.
[2] A védelmi fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla a 2013. október 22. napján tartott nyilvános ülésen kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében – a kiszabott fegyházbüntetés és közügyektől eltiltás megjelölésének pontosítása mellett – helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az elsőfokú bíróság törvényes megalakításának hiánya, a bűnösség részben törvénysértő megállapítása és a kiszabott szabadságvesztés törvénysértő tartama miatt, hatályon kívül helyezés, és új eljárás elrendelése érdekében.
[4] A II. r. terhelt indítványa szerint:
[5] Az elsőfokú bíróság tanácsának elnöke nem volt a fiatalkorúak ügyeire az Országos Bírósági Hivatal elnöke által kijelölt bíró.
[6] A bűnösségének megállapítása részben törvénysértő.
[7] Nem 4 rendbeli, hanem 2 rendbeli rablást követett el. A rablás kísérletéhez semmi köze, ami az iratok, a sértetti vallomás és a ki nem hallgatott tanúk vallomásaiból kiderül. A másik esetet nem jelölte meg.
[8] A kettős értékelés tilalmát sérti, hogy a rablásba beleolvad a dolog elleni erőszak és az erőszakos behatolás, mégis (bűn)halmazat miatt ítélték el. Ennek kapcsán – bár nem jelölte meg, de – feltételezhetően a magánlaksértésben sérelmezte a bűnösségének megállapítását.
[9] Kifogásolta még, hogy kérése ellenére nem végeztek poligráfos vizsgálatot.
[10] A kiszabott szabadságvesztés tartama azért törvénysértő, mert a másodfokú bíróság a korábbi Btk. 85. § (4) bekezdését alkalmazta, holott azt az Alkotmánybíróság a 23/2014. (VII. 15.) AB határozatával megsemmisítette 2013. július 1. napjával visszamenőleges hatállyal, illetőleg az eltúlzottan magas tartalmú is.
[11] Mindezt meghaladóan nem biztosították számára az ügyész által módosított váddal szembeni védekezés lehetőségét.
[12] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt – eltérő okból – részben alaposnak, egyebekben részben a törvényben kizártnak és részben alaptalannak tartotta az alábbiak szerint:
[13] Fiatalkorúak elleni bírósági eljárásban első fokon a tanács elnöke (egyesbíró), másodfokon és – a Kúriát kivéve – harmadfokon a tanács egyik tagja az Országos Bírósági Hivatal elnöke által kijelölt bíró [a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. tv. (a továbbiakban: korábbi Be.) 448. § (2) bekezdés]. Az elsőfokú bíróságon a tanács egyik ülnöke pedagógus [korábbi Be. 448. § (3) bek.]. A fiatalkorúak bírósága a felnőttkorú terhelt ügyét is elbírálja, ha az a fiatalkorú ügyével összefügg [korábbi Be. 448. § (4) bek.].
[14] A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) a kijelölést érintően nem változtatott, a Be. 678. § (4) bekezdése lényegében megegyezik a korábbi Be. 448. § (4) bekezdésében foglaltakkal. Az ülnök tekintetében változott szabályozás utólag nem kérhető számon, s a II. r. terhelt tekintetében mindez egyébként is közömbös. Ha ugyanis a fiatalkorúak bírósága a felnőttkorú terhelt ügyét is elbírálja, az elsőfokú bíróság tanácselnökének esetleges ki nem jelölése kizárólag a fiatalkorú terheltet érintené, s nem a II. r. terheltet (BH 2016.112., 2006.42., 2000.533.). E részében a törvényben kizártnak tartotta a II. r. terhelt indítványát.
[15] Megállapította egyúttal a Legfőbb Ügyészség, hogy az első fokon eljárt bíróság tanácselnöke rendelkezett, rendelkezik kijelöléssel, és a bíróság összetétele hiánytalanul megfelel a korábbi Be. szabályainak, azaz a II. r. terhelt indítványa e részében alaptalan is.
[16] A felülvizsgálat szigorú tényálláshoz kötöttsége folytán a bizonyítottság hiányára hivatkozással támadott 2 rendbeli rablás bűntette körében – a jogi érvelés hiányára is figyelemmel – a terhelt indítványa a törvényben kizárt indítvány.
[17] A kettős értékelés tilalmának sérelme nélkül törvényesen állapították meg a II. r. terhelt bűnösségét az eljárt bíróságok a magánlaksértés bűntettében, az ún. behatolási erőszak és az ún. rablási erőszak elkülönül egymástól (BH 1998.4., 1996.456., 1996.291.), ezért a II. r. terhelt indítványa e részében alaptalan.
[18] A poligráfos vizsgálat elmulasztása és a módosított váddal szemben nem biztosított védelem olyan eljárási szabálysértések, amelyek nem tartoznak a Be. 649. § (2) bekezdésében taxatíve meghatározott, a felülvizsgálatot is megalapozó, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések közé, ezért e kifogások helytállóságát felülvizsgálat keretében nem lehet vizsgálni. E kifogásokat a törvényben kizárt hivatkozásoknak tekintette.
[19] Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában utalt ugyan a korábbi Btk. 85. § (4) bekezdésének tartalmára is, ám a II. r. terheltet többszörös visszaesőként, és nem erőszakos többszörös visszaesőként ítélte el. A másodfokú bíróság az indokolásában nem foglalkozott a II. r. terhelt büntetésének kiszabásával.
[20] Mindkét bíróság indokolásának teljes körét nézve arra vonható következtetés, hogy a II. r. terheltet többszörös visszaesőként (korábbi Btk. 137. § 16. pont) ítélték el, és vele szemben a halmazati büntetés mértékét a korábbi Btk. 97. § (1) bekezdésének alkalmazásával állapították meg. Az így kiszabott szabadságvesztés tartama azonban törvénysértő, s e részében a II. r. terhelt indítványa alapos.
[21] A 2011. december 10. napján hatályos korábbi Btk. 85. § (2) bekezdése és 97. § (1) bekezdése alapján – miután a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül a legsúlyosabb (felfegyverkezve és csoportosan elkövetett) rablás bűntette öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő – halmazati büntetésként öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés lett volna kiszabható. A 18 év szabadságvesztés a törvényes tételkereten kívül esik.
[22] A jogerős ügydöntő határozat maradéktalanul tartalmazza a bűnösségi körülményeket, ezért az abban felsorolt enyhítő és súlyosító körülmények újraértékelésével a Kúria maga hozhat a törvénynek megfelelő megváltoztató határozatot. A II. r. terhelt a vagyon elleni erőszakos bűncselekményeket sorozatosan követett el és a többszörös visszaesést megalapozó elítéltetéseit meghaladóan is számos alakalommal ítélték el, ezért a büntetési célok között az általános megelőzés szempontjait szükséges előtérbe helyezni, ami a halmazati tételkeret felső határát közelítő tartamú szabadságvesztéssel látszik elérhetőnek.
[23] A Legfőbb Ügyészség a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértést nem észlelt, ezért azt indítványozta, hogy a Kúria tanácsülésen eljárva a támadott határozatot a II. r. terhelt tekintetében változtassa meg akként, hogy a fegyházbüntetésének tartamát a törvényes keretek között állapítsa meg, egyebekben pedig hatályában tartsa fenn.
[24] A II. r. terhelt az észrevételében nem értett egyet azzal, hogy az öt évtől tizenöt évig terjedő büntetési tétel felső határa kerüljön alkalmazásra, mert korábban nem követett el komoly bűncselekményt és rablásért sem ítélték még el. Cáfolta, hogy nem valósult volna meg a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti eljárási szabálysértés, ugyanis a nyomozás során „sárba tiporták a jogot”. Az elsőfokú bíróság „rémálom volt”, megszólalni sem lehetett, és a szembesítések is elmaradtak. A másodfokú „tárgyaláson” kapott egy ceruzát és egy lapot, hogy írja le a mondandóját. Nem volt ügyvédje, mert felőle halálra is ítélhették volna. Jelenleg van ügyvédje, de ő sem ér sokat.
[25] Megismételte, hogy csak két rablás elkövetésében vett részt.
[26] A Kúria azt állapította meg, hogy a II. r. terhelt felülvizsgálati indítványa a kiszabott szabadságvesztés tartamát sérelmező részében az alábbiak szerint alapos.
[27] A II. r. terhelt azt állította, hogy az első fokon eljárt bírói tanács nem volt törvényesen megalakítva, mert az elsőfokú bíróság tanácsának elnöke nem az Országos Bírósági Hivatal elnöke által kijelölt bíró.
[28] Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen eljárási szabálysértés miatt helye van [Be. 648. § b) pont]. Eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő – egyebek mellett – arra hivatkozással, hogy a bíróság a határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg [Be. 649. § (2) bekezdés d) pont]. A felülvizsgálatot is megalapozó ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértés, ha a bíróság nem volt törvényesen megalakítva [Be. 608. § (1) bek. a) pont 1. ford.].
[29] A Kúria abból indult ki, hogy a felnőttkorú terheltként elítélt II. r. terheltet az általa felhozott ok semmiképpen nem érinti, az kizárólag a felülvizsgálati indítvánnyal nem érintett I. r. fiatalkorú terheltet érinthetné. Márpedig a más terheltet érintően állított felülvizsgálati ok a felülvizsgálattal érintett terhelt tekintetében a felülvizsgálat megalapozásául nem szolgálhat. E körben az ítélkezési gyakorlat következetes, amit a következő döntések is igazolhatnak:
[30] A felülvizsgálat az erre alapul szolgáló bármely ok esetén is csak arra a terheltre nézve folytatható le, akinek javára vagy terhére a felülvizsgálati indítványt az arra jogosultak benyújtották (EBH 2013.B.2.II.). A Kúria az eljárási szabálysértések kapcsán is csak azokra a terheltekre vonatkozóan bírálhatja felül a megtámadott határozatokat, akik terhére vagy javára a felülvizsgálati indítványt előterjesztették, ezért a védő a felülvizsgálati indítványában csak olyan felülvizsgálati okra hivatkozhat, amely a saját védencét érinti (BH 2016.170.II.). A terhelt a saját javára, a védő pedig csak a védence javára nyújthat be felülvizsgálati indítványt (BH 2008.139. indokolása). Felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható a felülvizsgálati indítvánnyal nem érintett – a terhelt büntetőjogi felelősségének elbírálása során elkövetett – eljárási szabálysértés (BH 2006.42.III.). Az eljárási szabálysértés miatt előterjesztett felülvizsgálati indítvány esetén nincs lehetőség arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság olyan terhelt ügyében is lefolytassa az eljárást, aki nem terjesztett elő felülvizsgálati indítványt (BH 2000.533.).
[31] Mindezeknek megfelelően a felülvizsgálati eljárásban az a feltételen eljárási szabálysértés, ha a fiatalkorú terhelt és a felnőttkorú terhelt cselekményeinek egy eljárásban elbírálása esetén a bíróság nem a fiatalkorúak ügyeire előírt összetételben jár el, csak a fiatalkorú terhelt felülvizsgálati indítványa esetén észlelhető (BH 2016.112.II., 2000.533., 2006.42.). A II. r. terhelt indítványa e részében a törvényben kizárt felülvizsgálati indítvány és ezáltal tárgytalanná vált annak az érdemi megvizsgálása, hogy a fiatalkorú másik terhelt ügyében eljárt bíróság megalakítása törvényes volt-e vagy sem.
[32] A II. r. terhelt indítványa szerint a bűnösségét egyes bűncselekményekben törvénysértően állapították meg a bíróságok.
[33] Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt helye van [Be. 648. § a) pont]. A büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét [Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpont].
[34] A II. r. terhelt indítványa szerint ő nem 4 rendbeli, hanem 2 rendbeli rablást követett el.
[35] A felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[36] A II. r. terhelt indítványa e részében a törvényben kizárt, mert a jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálat során irányadó tényállás törvényben tilalmazott támadásán keresztül sérelmezte adott körben a bűnösségének megállapítását. Az észrevételében az elismerten elkövetett rablási cselekményekre felajánlott teljes körű beismerés megtételére pedig törvényes lehetőség nincs, mert felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételére nem kerülhet sor.
[37] A II. r. terhelt szerint bűnösségének megállapítása a rablás bűntette mellett, azzal bűnhalmazatban a magánlaksértés bűntettében sértette a kettős értékelés tilalmát.
[38] A tényállás szerint a II. r. terhelt – a fiatalkorú I. r., a III. r. és a IV. r. terhelttel együtt – akként hatolt be Cs. M. sértett házába, hogy annak kerítésén átmásztak. Egyikük az udvaron egy karót vett magához és nekifutásból a vállával betörte a belülről tolózárral elreteszelt bejárati ajtót, majd benyomultak a lakásba. E sértett a magánlaksértés bűntette miatt joghatályos magánindítványt terjesztett elő magánlaksértés bűntette miatt. A II. r. terhelt e cselekménye társtettesként elkövetett minősített magánlaksértés bűntettét valósította meg.
[39] Ezt követően egyikük ököllel arcon ütötte Cs. M. sértettet, a nála lakó K. L. sértettet pedig a többiek a falhoz szorították, és halállal fenyegették. A terheltek a két sértettől pénzt és értékcikkek átadását követelték. Cs. M. sértettet egyikük a karóval hátba is „vágta” (ütötte). Végül elvették a sértettek minimális értékű pénzét, ingóságait, s azokkal futva távoztak. A II. r. terhelt e cselekménye a társtettesként elkövetett 2 rendbeli minősített rablás bűntettét valósította meg.
[40] A II. r. terhelt tehát – társaival együtt – mind a magánlaksértés, mind a rablás elkövetése során erőszakot alkalmazott. Amint arra a Legfőbb Ügyészség is helyesen mutatott rá az átiratában, az ún. behatolási erőszak és az után az ún. rablási erőszak elkülönül egymástól. A BH 1996.291. szám alatt közzétett döntés szerint a rablást és a magánlaksértést bűnhalmazatban kell megállapítani, ha az elkövető rablási szándékkal erőszakkal vagy fenyegetéssel hatol be más lakásába, egyéb helyiségébe vagy ezekhez tartozó bekerített helyre. A BH 1996.456. számú döntés szerint a terhelt a rablásra irányuló szándéka megvalósítása végett dolog elleni erőszak alkalmazásával – a bezárt ajtót berúgva – éjjel hatolt be a sértett lakásába. A házijog sérelme folytán ezzel a cselekményével a terhelt a korábbi Btk. 176. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontjában írt elkövetési módra tekintettel a (4) bekezdése szerint minősülő magánlaksértés bűntettét követte el. A BH 1998.4. számú döntés pedig kimondja, hogy az önbíráskodáshoz több vonatkozásban hasonló rablás bűntette tekintetében az újabb ítélkezési gyakorlat (BH 1996.291. és 1996.456.) megállapítandónak látja a rablásnak a vele kapcsolatos magánlaksértés vétségével való bűnhalmazatot, továbbá az erőszakos közösülésnek a végrehajtása érdekében elkövetett magánlaksértéssel való bűnhalmazatot (BJD 9035.). A rablás és az annak érdekében elkövetett magánlaksértés tehát – aktuálisan a megvalósításuk módjának függvényében megvalósult minősített esetükben – egymással valóságos anyagi bűnhalmazatban állnak. Következésképpen a II. r. terhelt indítványa e részében alaptalannak bizonyult.
[41] A terhelt indítványa szerint a kiszabott szabadságvesztés tartama törvénysértő, mert a másodfokú bíróság a korábbi Btk. 85. § (4) bekezdését alkalmazta, holott azt utóbb az Alkotmánybíróság a 23/2014. (VII. 15.) AB határozatával visszamenőleges hatállyal megsemmisítette, illetőleg a büntetés egyébiránt is eltúlzottan magas tartamú.
[42] Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt helye van [Be. 648. § a) pont]. A büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság – a bűncselekmény törvénysértő minősítésén túl – a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést [Be. 649. § (1) bek. b) pont 2. ford. ba) alpont].
[43] Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében idézte a korábbi Btk. 85. § (4) bekezdését, de alkalmazását elvetette, aminek indoka közömbös. A II. r. terhelt mint többszörös visszaeső büntetését a korábbi Btk. 97. § (1) és (2) bekezdésére alapozta azzal, hogy vele szemben öt évtől húsz évig terjedő szabadságvesztés szabható ki. Ezt azonban nem indokolta meg.
[44] A másodfokú bíróság – vélhetően azért, mert az elsőfokú bíróság nem alkalmazta a korábbi Btk. 85. § (4) bekezdését – ki sem tért erre a kérdésre. A II. r. terhelt 18 év szabadságvesztés büntetéséről mindössze megállapította, hogy az nem eltúlzottan szigorú.
[45] A II. r. terhelt az utolsó cselekményét 2011. december 10-én követte el. Az ekkor hatályos korábbi Btk. 85. §-a értelmében bűnhalmazat esetén egy büntetést kell kiszabni [85. § (1) bek.]. A büntetést a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények büntetési tételei közül a legsúlyosabbnak az alapulvételével kell kiszabni [85. § (2) bek.]. Ha a törvény a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettőre határozott ideig tartó szabadságvesztést rendel, a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a felével emelkedik, de az nem érheti el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát [85. § (3) bek.].
[46] Az ekkor, éspedig 2010. július 23-tól hatályos korábbi Btk. 97. § (1) bekezdése alapján: a különös és a többszörös visszaesővel szemben – amennyiben e törvény másként nem rendelkezik – az újabb bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a felével emelkedik, de nem haladhatja meg a húsz évet. Halmazati büntetés esetén a korábbi Btk. 85. § (2) bekezdése szerinti büntetési tételt, a tárgyalásról lemondás esetén a 87/C. § szerinti büntetési tételt kell a felével emelni.
[47] A II. r. terhelt többszörös visszaeső (korábbi Btk. 137. § 14. pont). A II. r. terhelt által elkövetett újabb bűncselekmények közül kétségtelenül a legsúlyosabb a felfegyverkezve és csoportosan elkövetett rablás bűntette [korábbi Btk. 321. § (1) bek., (3) bek. a) pont és c) pont 2. fordulat], amely öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. E büntetési tétel felső határa a többszörös visszaeső II. r. terhelt esetében a korábbi Btk. 97. § (1) bekezdés 1. mondata alapján a felével emelkedik, tehát a bűncselekmény öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Halmazati büntetés esetén a többszörös visszaesővel szemben érvényesülő szigor nem fokozható, tehát a korábbi Btk. 85. § (3) bekezdése már nem alkalmazható. Ezt támasztja alá a korábbi Btk. törvényjavaslatának miniszteri indokolása is, amely az ítélkezési gyakorlatban általánosan elfogadott.
[48] A korábbi Btk. akként lépett hatályba, hogy a 97. § (1) bekezdésében a különös visszaeső tekintetében került rögzítésre: „Különös visszaesővel szemben – amennyiben a törvény másként nem rendelkezik – az újabb bűncselekmény büntetési tételének felső határa a felével emelkedik, de nem haladhatja meg a tizenöt évet. Halmazati büntetés esetében a 85. § (2) bekezdése szerinti büntetési tételt kell a felével emelni.” A többszörös visszaeső tekintetében pedig a korábbi Btk. 98. § (1) bekezdése írta elő: „a többszörös visszaeső büntetésének kiszabására a 97. § rendelkezései irányadóak.” Ezzel tehát megegyező tartalmú a korábbi Btk. 2011. december 10-én hatályos, de immár a különös és a többszörös visszaesőre egybevont 97. § (1) bekezdése.
[49] A törvényjavaslat 97. §-ához fűzött indokolás 2. pontja egyértelműen fogalmazott: „Halmazati büntetés esetén a 85. § (3) bekezdése lehetőséget ad a (2) bekezdés szerinti – tehát a halmazatban levő bűncselekmények közül a legsúlyosabb – büntetési tételnek a felével történő emelésére. Különös visszaesés és bűnhalmazat találkozása esetén azonban indokolatlan lenne a kétszeres emelés. Ezért a Javaslat úgy rendelkezik, hogy ha az elkövető különös visszaeső, akkor halmazat esetében a 85. § (2) bekezdése szerinti büntetési tételt kell a felével emelni.” A törvényjavaslat 98. §-hoz rendelt indokolás 1. pontja ugyancsak egyértelmű: „a büntetés kiszabásának azok a szigorúbb szabályai, amelyeket a 97. § a különös visszaesőre határoz meg, a többszörös visszaesőnél is szükségesek. Minthogy a többszörös visszaesők kategóriája a különös visszaesőkénél veszélyesebb, önellentmondás lenne a különös visszaesőkre irányadónál enyhébb szabályozás. Általában nem indokoltak azonban szigorúbb szabályok sem; a büntetési tételek kereteinek további emelése az elkövető személyi körülményeinek olyan túlzott értékeléséhez vezetne, amely a büntetéskiszabást helytelen irányba terelhetné.” Következésképpen a többszörös visszaeső II. r. terhelttel szemben halmazati büntetésként is öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés szabható ki.
[50] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a II. r. terhelttel szemben a jogerős ítélettel halmazati büntetésként kiszabott szabadságvesztés 18 évi tartama törvénysértő. Az II. r. terhelt indítványa e részében – az általa felhozottól eltérő okból – alaposnak bizonyult. A Kúria egyetértett azzal, hogy ez a törvénysértés felülvizsgálat keretében orvosolható.
[51] Az alapügyben eljárt bíróságok által megállapított bűnösségi (enyhítő és súlyosító) körülmények újraértékelésével a Kúria is arra következtetett, hogy a II. r. terhelt tekintetében a súlyosító körülmények nyomatéka messze meghaladja a javára jelentkező enyhítő körülményekét. A következő tényezők emelendőek ki. A II. r. terhelt 1996. szeptember 2. és 2008. június 15. napjai között számos bűncselekményt – jellemzően lopást, valamint ittas járművezetést, pénzhamisítást, s erőszakos jellegű garázdaságot és zsarolást – követett el, melyek miatt kilenc alkalommal és valamennyi esetben többszörös visszaesőként ítélték el egyaránt végrehajtandó szabadságvesztésre.
[52] A II. r. terhelt a jelen ügybeli, tárgyi súlyuk folytán kimagasló társadalomra veszélyességű bűncselekményeket más büntetőeljárás hatálya alatt, többszörös visszaesőként, többszörös bűnhalmazatban követte el. A többszörös visszaesését megalapozó elítéltetéseken túl is többszörösen elítélt, bűnöző életmódot folytató II. r. terhelt személyében rejlő társadalomra veszélyesség is igen magas fokú. Az említetteken felül a legsúlyosabb cselekménye miatt önmagában is eleve öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[53] A terheltekkel szemben jogerősen kiszabott büntetések egymáshoz viszonyított tartamát sem lehet szem elől téveszteni. A szabadságvesztések tartama: az I. r. fiatalkorú terheltnél 6 év, a III. r. terheltnél 16 év – de végül a Kúria a Bfv.II.1340/2014/5. számú ítéletével a korábbi Btk. 85. § (4) bekezdésének mellőzésével 12 évre ítélte – és a IV. r. terheltnél 14 év. A Kúria annyiban igazodott a bíróságok álláspontjához, hogy nem merítették ki a halmazati büntetés – szerintük – lehetséges tartamát, viszont az előzőekben rögzített szempontok alapján előtérbe kellett helyezni az általános megelőzést (korábbi Btk. 37. § 2. mondat 2. ford.).
[54] Mindezekre figyelemmel a Kúria a II. r. terheltet – halmazati büntetésül [korábbi Btk. 85. § (2) bek., 97. § (1) bek. 2. mondat 1. ford.] mint többszörös visszaesőt (korábbi Btk. 137. § 14. pont) – 14 év fegyházban végrehajtandó [korábbi Btk. 42. § (2) bek. b/2. pont, (3) bek.] szabadságvesztésre ítélte. A büntetés halmazati jellegét, a II. r. terhelt többszörös visszaesői minőségét és a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a jogerős ítélet helytállóan határozta meg. A szabadságvesztés végrehajtási fokozata azonban nem csupán a minősített rablások miatt a korábbi Btk. 42. § (2) bekezdés b/2. pontján, hanem a korábbi Btk. 42. § (3) bekezdésén is alapul, mivel egyébiránt is fegyházban kell végrehajtani a kétévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést, ha az elítélt többszörös visszaeső.
[55] A kifejtettek alapján a Kúria – a Be. 660. § (1) bekezdés főszabálya alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdés főszabálya szerinti összetételben eljárva – a II. r. terhelt felülvizsgálati indítványának részben és eltérő okból helyt adott.
[56] A megtámadott határozatot a II. r. terhelt tekintetében a Be. 662. § (2) bekezdés b) pont 2. fordulata szerint megváltoztatta, s maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. A terheltet 14 év szabadságvesztésre ítélte, valamint a Btk. 92/B. § (1) bekezdése alapján rendelkezett a már végrehajtott büntetés beszámításáról. Egyebekben a megtámadott határozatot a II. r. terhelt tekintetében – Be. 662. § (1) bekezdése alapján – hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 33/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás