KÜ BH 2019/32
KÜ BH 2019/32
2019.01.01.
A támogatási jogosultság megszerzéséhez szükséges körülmények mesterséges megteremtése, mint a visszaélésszerű magatartás egyik jellemző megvalósulási formája, akkor vezethet a kérelem elutasításához, ha a közösségi szabályok alapján előnyszerzésre irányuló szándék fennállása mellett olyan objektív körülmények állapíthatók meg, ahol az uniós szabályok formális betartása ellenére nem valósul meg a támogatás célja. Az objektív és szubjektív elemek együttes fennállásának vizsgálata és bizonyítása a közigazgatási szerv eljárási kötelezettsége [25/2008. FVM rendelet (Jogcímrendelet) 1. §, 3. § (1) bek., 5. §; 1975/2006. EK rendelet 5. cikk (3) bek.; 2007. évi XVII. tv. (Eljárási tv.) 55. § (10) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2010. január 15-én kertészeti támogatás iránti kérelmet nyújtott be a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a kertészet korszerűsítéshez nyújtandó támogatások részletes feltételeiről szóló 25/2008. (III. 7.) FVM rendelet (a továbbiakban: Jogcímrendelet) alapján. A támogatási kérelem a Zsana ... hrsz.-ú ingatlanokon megvalósítandó új építésű automatizált zöldség- és virágtermesztés célját szolgáló üvegházak és az ahhoz kapcsolódó szociális és kiszolgálótelep építésének támogatására és hőtermelő berendezésre elhelyezésének és építésének támogatására irányult. Az elsőfokú hatóság a kérelmet először forráshiány miatt elutasította, majd a Pécsi Törvényszék ítélete alapján a felperes pontszámait újraértékelte és a kérelemnek részben nem helyt adva, a felperesnek 198 758 700 forint támogatást állapított meg.
[2] A felperes 2014. február 6-án benyújtott kérelmére az elsőfokú hatóság a támogatási kérelmeket módosította, amelyben megvalósítási helyként már a Veresegyház hrsz.-ú ingatlant tüntette fel.
[3] A felperes 2014. április 16-án, 2014. december 31-én és 2015. május 31-én nyújtott be kifizetési kérelmet az elsőfokú hatósághoz. Az elsőfokú hatóság a felperesnek először 79 816 Ft, majd 77 948 027 Ft támogatást utalt ki.
[4] Az elsőfokú hatóság a 2015. július 8-án meghozott határozattal megállapította a felperes intézkedésben való jogosulatlan részvételét, egyúttal visszavonta a támogatási határozatot és rendelkezett a támogatási jogosultság megszüntetéséről. Az elsőfokú határozat indokolása szerint a felperes mesterségesen teremtette meg a támogatási jogosultság megszerzése szükséges körülményeket azzal a céllal, hogy a támogatási rendszer céljaival ellentétes előnyhöz jusson. Nyilvántartásai alapján megállapította, hogy a Zsana Kft. is ugyanazon a napon nyújtott támogatás iránti kérelmet, mint a felperes. A kérelmek azonos támogatási egységek és azonos tevékenységek támogatására irányultak. Mindkét Kft. a beruházás megvalósulási helyeként Zsana ... helyrajzi számok alatti ingatlanokat jelölte meg. A Zsana Kft. 2013. március 28-án megvalósítási hely módosítása iránti kérelmet terjesztett elő, mely kérelemben új megvalósítási helyként a felperes módosítás iránti kérelmében megjelölt Veresegyház ... hrsz.-ú ingatlant tüntette fel. A felperes által benyújtott építési engedély, csakúgy mint a használatbavételi engedély a felperes és a Zsana Kft. nevére együttesen szól. Az építészeti-műszaki tervdokumentációban a felperes és a Zsana Kft. közösen vannak építtetőként feltüntetve és a dokumentáció alapján a megépített üvegházak egymástól nem független műszaki egységek, azok összeköttetése a tervek alapján biztosított. A határozat szerint a felperes és a Zsana Kft. alapításának dátuma is megegyezik, 2009. november 13. A társaságok nem egymástól függetlenül működő és nem önálló tulajdonosi struktúrával rendelkező jogi személyek. A hatóság álláspontja szerint azzal a céllal kerültek megállapításra, hogy a támogatási rendelet alapján meghatározott maximális összegnél magasabb támogatási összeget tudjanak igényelni. Amennyiben egy ügyfél igényelte volna a támogatást, a fizikailag egy beruházásnak minősülő művelet tekintetében legfeljebb 198 758 700 Ft támogatás igénylésére lett volna lehetőség, szemben a két támogatási kérelme igényelt 440 129 216 Ft összegű támogatással, mely meghaladja a jogszabály által egy műveletre engedélyezett támogatási felső határt. Az elsőfokú hatóság megállapítása szerint az 1975/206/EK Bizottsági rendelet 5. cikk (3) bekezdésében foglalt tényállás fennáll, ezért a támogatás nem fizethető ki a felperesnek.
[5] Az alperes jogelődje a Miniszterelnökséget vezető miniszter (a továbbiakban: alperes) a 2015. december 18-án kelt határozattal az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felperes vonatkozásában a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Eljárási tv.) 55. § (10) bekezdésében és 69. § (8) bekezdésében foglalt rendelkezések fennállnak. A felperes és a Zsana Kft. fizikailag egy beruházásnak minősülő műveletet valósítottak meg.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[6] A kereset szerint a határozat sérti az 1975/2006/EK Bizottsági rendelet 5. cikk (3) bekezdését, valamint tévesen hivatkozik az Eljárási tv. 55. § (10) és 69. § (8) bekezdéseire. Az alperes figyelmen kívül hagyta, hogy az építési engedély és használatbavételi engedély iránti eljárást a felperes és a Zsana Kft. külön-külön indították meg, a környezetvédelmi hatástanulmányok is külön készültek, de a hrsz. megoszthatatlansága miatt az engedélyeket az illetékes hatóság visszavonta. Az alperest jogsértően járt, amikor a hatósági bizonyítvány tartalmát nem fogadta el, mely igazolja, hogy a két üvegház önálló rendeltetési egységként működik.
[7] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[8] A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta.
[9] A bíróság álláspontja szerint a körülmények mesterséges megteremtése olyan összetett fogalom, melynek vizsgálata során a felperes működését nemcsak építészeti, műszaki szempontból kell megítélni, hanem annak egyéb aspektusait is elemezni kell. Elsőként leszögezte, hogy az alperes sem vonta kétségbe az üvegházak önálló rendeltetését. Építészeti-műszaki szempontból a felperes által beszerzett szakértői vélemény és hatósági bizonyítvány alapján is teljes bizonyossággal megállapítható, hogy az üvegházak önállóan működő épületek, melyek között vannak közös használatú terek, de a közvetlen átjárás nem biztosított egyikből a másikba. Az alperes, mivel az önálló működés létét nem vitatta, ezért nem tett a hatósági bizonyítvány és a helyszíni jegyzőkönyv megállapításaival ellentétes megállapításokat és nem kellett szakértőt kirendelni a közigazgatási eljárásban.
[10] A bíróság felhívta az EUB C-434/2012. számú ügyben hozott ítéletet, mely azt mondta ki, hogy nem lehet csak egy jellemző alapján megállapítani a körülmények mesterséges megteremtését. A bíróság álláspontja szerint több olyan tényező merült fel a közigazgatási eljárásban, melyek a körülmények mesterséges megteremtésére engednek következtetni. Ilyen tény, hogy a felperes és a Zsana Kft. cégtörténetében számos összefonódás van, megalakulásuk és a támogatás igénylése egyszerre történt. Ezek során egy személy tulajdonát képezték a társaságok, majd a későbbiekben a két cég között kölcsönösen zálogjogi terhelések jelentek meg. Az összefonódás jeleként értékelte a bíróság, hogy a felperes és a Zsana Kft. székhelyváltozásai is viszonylag egyszerre történtek és jelenleg mindkét társaság pécsi székhellyel működik, továbbá a beruházások egy ingatlanon valósultak meg. A bíróság álláspontja szerint a külön kérelmek benyújtása nem dönti meg azt, hogy minden hatóság azért kezelte egy ügyként a beruházásokat, mert az ahhoz tartozó dokumentációk tartalma azonos vagy hasonló. A társaságok egy kivitelezővel szerződtek, egy építési naplót vezettek és az építkezést mindkét társaság vonatkozásában M. Zs. felügyelte. Az építési napló bejegyzése szerint a beruházás egyszerre indult és az átadások között is mindössze két hónap eltérés van. Mindezt a bíróság álláspontja szerint nem lehet úgy értékelni, hogy teljesen külön valósult meg az építkezés egyazon telken úgy, hogy a két üvegház még össze is van kötve egymással. A két társaság projektjei sok szálon kötődtek egymáshoz, melyet az alperes tényekkel támasztott alá. Ezzel szemben a felperes a per során csak azt tudta bizonyítani, hogy az üvegházak önállóan is működnek.
[11] A bíróság ezért megállapította, hogy az alperes a feltárt tényállás alapján megfelelő következtetéseket vont le, és a törvény szerinti jogkövetkezményeket alkalmazta felperessel szemben.
A felülvizsgálati kérelem
[12] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Álláspontja szerint az ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését, a 213. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését. A tényállás megállapításához szükséges alapvető adatok hiányoznak a jogerős ítéletből, ezért indokolt a bíróság új eljárásra utasítása.
[13] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet az ügyben nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[15] Az alperes és a bíróság döntése jelen ügyben a vidékfejlesztési támogatási intézkedésekre vonatkozó ellenőrzési eljárások, valamint a kölcsönös megfeleltetés végrehajtása tekintetében az 1698/2005/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló a Bizottság 1975/2006/EK rendelete 5. cikk (3) bekezdésén alapult, melynek értelmében: „[A] különös rendelkezések sérelme nélkül, nem fizethető támogatás olyan kedvezményezett részére, akiről megállapították, hogy mesterségesen teremtette a támogatási jogosultság megszerzéséhez szükséges körülményeket azzal a céllal, hogy a támogatási rendszer céljaival ellentétes előnyhöz jusson.”
[16] Habár a rendeletet a Bizottság 65/2011/EU rendelet 34. cikke 2011. január 1-től hatályon kívül helyezte, a 2011. január 1-je előtt benyújtott kifizetési kérelmekre vonatkozóan azonban továbbra is alkalmazni rendelte, ezért felperes ügyében e rendelkezés az irányadó.
[17] A fenti uniós szabállyal összhangban mondja ki az Eljárási törvény 55. § (10) bekezdése, hogy „a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv a kérelmet elutasítja, amennyiben az ügyfél az intézkedésben való részvételhez szükséges feltételeket mesterséges körülmények létrehozásával azért teremtette meg, hogy az adott támogatási intézkedés céljaival ellentétes előnyhöz jusson”.
[18] A felperes és a Zsana Kft. a Jogcímrendelet 3. § (1) bekezdés a) pontja szerinti kertészeti termelő tevékenységet szolgáló létesítmények (üvegházak) építése és a hozzá kapcsolódó, telepen belüli infrastrukturális beruházások megvalósítása célterületre (a továbbiakban: 1. célterület) azonos időpontban igényeltek és kaptak támogatást.
[19] Az üvegházak alperes által is elismerten az építési engedélyben és a tervdokumentációban szereplő mű-szaki tartalommal felépültek, ezzel a Jogcímrendelet 1. §-ában rögzített támogatási cél, „a kertészetben a termelőtevékenység folytatásához, [...] korszerű technológiák alkalmazása a gazdálkodás összteljesítményének javítása érdekében” formálisan megvalósult.
[20] A Jogcímrendelet az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 2005. szeptember 20-i 1698/2005/EK tanácsi rendelet 26. cikkének végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg, mely előírja, hogy támogatásban csak azok a beruházások részesülhetnek, melyek javítják a mezőgazdasági üzem összteljesítményét; és betartják az érintett beruházásra vonatkozó közösségi előírásokat. A támogatás mértéke ellenben nem haladhatja meg az I. mellékletben megállapított maximális arányt.
[21] Ez a Jogcímrendelet 5. § (1) bekezdése alapján benyújtási időszakonként, célterületenként legfeljebb 735 000 eurónak megfelelő forintösszeg. Annak bizonyítása, hogy a felperes és a Zsana Kft. kifejezetten azért jöttek létre, hogy a fizikálisan egy beruházás megosztásával a beadási időszakban támogatási kérelmet nyújtsanak be és ezáltal a megengedettnél nagyobb támogatási összeghez jussanak, az alperesi hatóságot terhelte a hivatalból indult eljárásban.
[22] Jelen ügyben tehát a Kúriának elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy jogszabályt sértett-e az alperesi határozat akkor, amikor megállapította, hogy a felperes mesterségesen teremtette meg a támogatási jogosultság megszerzéséhez szükséges körülményeket annak érdekében, hogy a támogatási rendszer céljával ellentétes előnyhöz jusson.
[23] A támogatási jogosultság megszerzéséhez szükséges körülmények mesterséges megteremtése a visszaélésszerű magatartás egyik tipikus megvalósulási formája. Az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az uniós rendeletek alkalmazását nem lehet a gazdasági szereplők visszaélésszerű magatartására kiterjeszteni (lásd többek között a C-279/05. sz. Vonk Dairy Products ügyben hozott ítélet 31. pontját; a 25/76. sz. Cremer ügyben hozott ítélet 21. pontját és a C-110/99. sz. Emsland-Stärke ügyben hozott ítélet 51. pontja). Továbbá, az EUB már több ítéletében megállapította, hogy a visszaélésszerű gyakorlat bizonyításához egyrészt olyan objektív körülmények együttes fennállása szükséges, ahol az uniós szabályok formális betartása ellenére nem valósul meg e szabályok célja, másrészt pedig egy szubjektív elem, a közösségi szabályok alapján előnyszerzésre irányuló szándék fennállása, amikor mesterséges módon teremtik meg az előny megszerzéséhez szükséges feltételeket (lásd többek között a C-515/03. sz. Eichsfelder Schlachtbetrieb ügyben hozott ítélet 39. pontját, valamint C-110/99. sz. Emsland-Stärke-ügyben hozott ítélet 52-53. pontját).
[24] Jelen ügy jogkérdésének eldöntése szempontjából elsősorban a C-434/12. sz. Slancheva sila ügyben hozott ítélet (a továbbiakban: Slancheva sila ítélet) irányadó, amelyben az EUB a fenti ítélkezési gyakorlatát az 1698/2005/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 65/2011/EU bizottsági rendelet 4. cikk (8) bekezdése szerinti visszaélésre is kiterjeszti, amely tartalmilag megegyezik a jelen ügyben értelmezési kérdést felvető 1975/2006/EK rendelet 5. cikk (3) bekezdésével (a jelenleg hatályos 65/2011/EU rendelet a korábbi 1975/2006/EK rendeletet váltotta fel és helyezte hatályon kívül). A Kúria tehát szükségesnek tartotta megvizsgálni, hogy a felperes esetében a visszaélésszerű magatartás ezen objektív, illetve szubjektív elemei megvalósultak-e.
[25] Az objektív elemet illetően, amint azt a Slancheva sila ítélet is megerősíti, e támogatási rendszer célját deklaráló uniós jogi rendelkezésekből – mindenekelőtt az 1698/2005/EK rendelet (46) preambulumbekezdéséből és 52. cikkéből – kell kiindulnunk. A (46) preambulumbekezdés szerint az EMVA-ból nyújtott vidékfejlesztési támogatás célja különösen „a gazdálkodási tevékenységek nem mezőgazdasági tevékenységek felé történő diverzifikálása és a nem mezőgazdasági ágazatok fejlesztése, a foglalkoztatás elősegítése [...], a vidéki területeket vonzóbbá tévő beruházások végrehajtása révén a gazdasági és társadalmi visszaesés és a vidék elnéptelenedése felé mutató tendenciák visszafordítása érdekében”. Az 52. cikk pedig a támogatási célt a vidéki gazdaság diverzifikálására szolgáló intézkedések támogatásában jelöli meg, ami magában foglalja a mikrovállalkozások vállalkozási kedvének ösztönzése és a gazdasági szerkezet fejlesztése céljából történő létrehozására és fejlesztésére vonatkozó támogatásokat.
[26] Az EUB fenti ítélkezési gyakorlatából egyértelműen következik, hogy az objektív és a szubjektív elem megléte konjunktív feltétele a visszaélésszerű magatartás megállapításának, azaz a két feltétel egyidejű fennállása szükséges. A Slancheva sila ítéletében az EUB egyértelművé tette, hogy a nemzeti szabályozás által előírt korlátozások megkerülése – vagyis a szubjektív elem – önmagában nem elegendő annak kizárására, hogy az érintett beruházási projekt hozzájárul az 1698/2005/EK rendeletben meghatározott célkitűzések eléréséhez és meg kell vizsgálni, hogy e szándék következménye egyúttal az 1698/2005 rendeletben meghatározott célok elérésének akadályát is jelenti-e (Slancheva sila ítélet, 36. és 37. pontok). A Slancheva sila ügyben a szubjektív elemet az jelentette, hogy a felperes társaság harmadik személyekkel – akik maguk is az EMVA érintett támogatási programjának pályázói – megállapodott abban, hogy egyetlen projektet mesterségesen három kisebb méretű projektre osztanak fel. Ezen ügyben a vitatott bolgár jogszabály – hasonlóképpen, mint jelen ügyben a 25/2008. (III. 7.) FVM rendelet – beruházási projektenként rögzítette az igényelhető támogatási összeg felső határát.
[27] Az alperes a tényállás feltárása és a jogi alapok megállapítása során kizárólag a szubjektív körülményt, azaz a feltételek mesterséges megteremtésére irányuló szándékot, ennek keretében pedig a felperes és a másik érintett gazdasági társaság (Zsana Kft.) közötti jogi, gazdasági kapcsolatokat, illetve tulajdonosi pozíciók egymáshoz való viszonyát vizsgálta.
[28] A Kúria osztja a felülvizsgálati kérelem azon érvelését, hogy az egy műveletre engedélyezett támogatási felső korlát tudatos kijátszására irányuló célzatos magatartásra a rendelkezésre álló adatokból nem lehet megalapozott következtetéseket levonni.
[29] A közigazgatási eljárásban a hatóságok az alapítás körülményeit érintően kizárólag a cégadatokat ellenőrizték, melyek alapján az alapítás időpontja és az alapítók személye volt megállapítható. A társaságok megalakulásának céljára legfeljebb a bejegyzett tevékenységi körök utalhattak. Az alperes annak tényéből, hogy a cégeket egy napon és részben azonos személyek hozták létre, akik a pályázati határidő lejáratának utolsó napján önállóan nyújtottak be támogatás iránti kérelmeket hasonló műszaki tartalmú projektek megvalósítására, további bizonyítás lefolytatása nélkül, következtetés útján tett terhelő megállapításokat.
[30] Az elsőfokú bíróság sem tartotta indokoltnak e körben az alapítók meghallgatását, ezzel olyan alperesi tényállítást fogadott el, mely egyrészt nem bizonyított, valamint nem utalt az ítélet indokolásában azokra az okokra, amelyek miatt a felperes által felajánlott bizonyítást mellőzte, megsértve ezzel a Pp. 221. § (1) bekezdését.
[31] Megállapítható továbbá, hogy a jogerős ítélet a társaságok összefonódását vizsgálva több ténybeli tévedést tartalmaz. Iratellenes az a hivatkozás, hogy a támogatás igénylésekor a társaságok egy személy tulajdonát képezték és a székhelyváltozásaik is viszonylag egyszerre történtek. A felperesnek megalakulásától kezdődően 2017. május 9-ig nem változott a székhelye, szemben a Zsana Kft.-vel, amelyik több alkalommal, de mindig eltérő időpontokban változtatta székhelyét. A cégeket nemcsak egy személy, a C. Ltd. alapította, ezért nem állítható, hogy a támogatás igénylésekor a társaságok egy személy tulajdonát képezték.
[32] Helytálló a felperes azon érvelése, hogy a bíróság a Zsana Kft. ügyvezetője, M. Zs. perbeli nyilatkozatát a beruházás helyének megválasztása kapcsán a szakmai indokok vizsgálata nélkül nem hagyhatta volna figyelmen kívül azzal az indokkal, hogy az nem életszerű. Annak mérlegeléséhez ugyanis, hogy a módosítási kérelmekben megjelölt ugyanazon ingatlan miért volt alkalmasabb annál, mint a támogatási kérelmek szerinti eltérő megvalósítási helyek, a bíróság kellő szakismerettel nem rendelkezett. Amennyiben a bíróság a felperes ezen állítását aggályosnak ítélte, tájékoztatni kellett volna a felperest arról, hogy annak bizonyítása a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján rá hárul, mivel a felperes által benyújtott a szakvélemény erre vonatkozó megállapításokat nem tartalmazott. Ennek hiányában a jogerős ítéletben levont következtetés nem megalapozott.
[33] A bizonyítékok értékelése is meglehetősen egyoldalúnak tekinthető, mert a bíróság ítéletében – ahogyan az alperesi határozat – csak azokat a tényadatokat veszi számba, amelyek erősítik a két cég közötti „összefonódást” a fizikálisan egy beruházás megvalósulása érdekében. Így nem jelenik meg az ítéletben, hogy a megvalósítási helyszín tekintetében az áthelyezési kérelmeket nem azonos személyek nyújtották be és benyújtási időpontok között közel egy év telt el, ami arra enged következtetni, hogy a projektek közös helyszínen való megvalósítását a cégek között fennálló, az ügyvezető által hivatkozott pénzügyi, gazdasági kapcsolatok egyaránt motiválhatták. Amit tovább erősít – a projektek kivitelezésének időbeni átfedései mellett – a kezdő elszámolások és végelszámolások benyújtása között az egy évet meghaladó, illetve öt hónapos eltérés.
[34] A szakvélemény, a hatósági bizonyítvány és a természetvédelmi hatóság bíróság megkeresésére adott válaszirata egyaránt a felperes azon állítását igazolta vissza, hogy a megépült üvegházak műszaki-építészeti szempontból önálló működtetésre alkalmas rendeltetési egységek, melyet az alperes sem vitatott. Ellenben támogatási szempontból azokat a bíróság mégis egy beruházásnak minősítette a projektek „együttmozgására” (egy telken való megvalósulás és az üvegházak nyaktaggal való összekötése) és a cégek együttes cselekvésére hivatkozással, melyre a fentiekben ismertetett tények alapján nem lehet okszerű következtetést levonni.
[35] A beruházások jellegéből fakadó műszaki hasonlóság és azok földrajzi közelsége, ahogyan a gazdasági társaságok tulajdonosi struktúrájának időleges összefonódása és cégek egyidejű cselekvése önmagában még nem sért semmilyen jogszabályt és a mesterséges körülmények szándékos megteremtésének igazolására nem alkalmasak. Az alperes elsőfokú hatósága a Zsana Kft.-nél lefolytatott helyszíni ellenőrzése során sem tárt fel egyéb olyan tényadatot, mint például a projektek közös pénzügyi finanszírozása, az üvegházak közös használata, a Kft.-k együttesen végzett termelőtevékenysége, amely megalapozhatná a szándékosságot.
[36] Mindezek fényében nem megalapozott az elsőfokú bíróság ítéletének azon megállapítása, amely szerint az alperesi határozat és a perben lefolytatott bizonyítás alapján a körülmények mesterséges megteremtése igazoltnak mondható.
[37] Az EUB ítélkezési gyakorlata kimondja, hogy valamely projekt finanszírozása nem tagadható meg, amennyiben a szóban forgó beruházásnak lehet más magyarázata is, mint pusztán az EMVA támogatási programjából való részesülés elérése (lásd a Slancheva sila ítélet 42. pontját, illetve más uniós finanszírozású projekttel összefüggésben a C-255/02. sz. Halifax és társai ügyben hozott ítélet 75. pontját). A Slancheva sila ítélet továbbá azt is egyértelművé teszi, hogy a 65/2011 rendelet 4. cikkének (8) bekezdését [amely tartalmilag megegyezik az 1975/2006/EK rendelet 5. cikk (3) bekezdésével] úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy az EMVA támogatási programjából való kifizetés iránti kérelmet pusztán azon indokból utasítsák el, hogy valamely, az e program támogatásában részesülésre pályázó beruházási projekt funkcionálisan nem önálló, vagy hogy jogi kapcsolat áll fenn az e támogatásra pályázók között, anélkül hogy az adott ügy egyéb objektív elemeit figyelembe vennék.
[38] A Kúria megállapítja, hogy jelen ügyben az alperes részéről a fenti objektív és szubjektív feltételek együttes vizsgálatára nem került sor. Az objektív elem körében az alperes egyáltalán nem vizsgálta, hogy megvalósult-e jelen esetben az 1698/2005/EK rendelet (46) preambulumbekezdésében és 52. cikkében rögzített támogatási cél, melyet az elsőfokú bíróság sem ismert fel, ezért az alperes határozata és a jogerős ítélet egyaránt jogszabálysértő.
[39] Figyelemmel arra, hogy a közigazgatási perben a bíróság olyan kérdésben nem foglalhat állást, melyre nézve a határozat megállapítást nem tartalmaz, ellenben a közigazgatási hatóság hatáskörét vonná el, a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet, valamint az alperesi első- és másodfokú határozatokat hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot kötelezte új eljárás lefolytatására.
[40] Az elsőfokú hatóságnak az új eljárásban arra nézve is bizonyítást kell felvennie, hogy fennállnak-e jelen ügyben a mesterséges körülmények megteremtésének megállapításához szükséges objektív elemek, a beruházás a támogatás céljának megfelelően, szabályszerűen megvalósult-e, míg a szubjektív elemet illetően a támogatási kérelmet benyújtó ügyfél részéről való visszaélési szándék kétséget kizáró bizonyítása is szükséges eljárása során. Az intézkedésben való jogosulatlan részvétel mindaddig nem állapítható meg, amíg nem igazolt az Eljárási törvény 55. § (10) bekezdésében írt feltételek egyidejű fennállása.
(Kúria, Kfv.IV.35.481/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás