PÜ BH 2019/323
PÜ BH 2019/323
2019.12.01.
I. A vásárlóknak, üzletfeleknek címzett közleményekben a védjeggyel azonos megjelölés használata a védjegy árujegyzékében szereplő azonos vagy hasonló árukkal, szolgáltatásokkal kapcsolatban az áru eladásra felkínálása, illetve a szolgáltatás nyújtásának felajánlása során megalapozza a védjegy használatának a megállapítását.
II. Nem alkalmazható a védjegyoltalom korlátjának szabálya, ha a védjegyhasználat célja nem csupán a felek termékeinek azonosítása és egyszerű elhatárolása, hanem a védjegyjogosult versenytárs termékei iránti bizalomvesztés keltése, a bojkottra felhívással forgalmának csökkentése és a védjegyet használó fél saját termékei kelendőségének fokozása. Ez a használati mód a tisztességes ipari és kereskedelmi gyakorlattal nem összeegyeztethető, az üzleti tisztesség követelményébe ütközik.
III. A tisztességtelen üzleti magatartással megvalósuló jogosulatlan védjegyhasználat miatt a védjegybitorlás megállapítását nem zárja ki az, hogy a kifogásolt magatartás más jogterületen, a versenyjog szabályai szerint is jogsértőnek minősülhet [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 156. § (1) bek., 235. § (1) bek., 1997. évi XI. tv. (Vt.) 27. §, 95. § (4) bek., Európai Parlament és a Tanács 2017/1001. sz. rendelete (Euvr.)].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes jogosultja a 2012. szeptember 17-i elsőbbségű „S”, valamint a 2012. július 16-ai elsőbbségű és a 2013. október 24-i elsőbbségű, „E” európai uniós szóvédjegyeknek, amelyek oltalma a 9., 10., 35. és 44. osztályokban tartozó árukra és szolgáltatásokra áll fenn, jellemzően biorezonancián alapuló orvosi és diagnosztikai eszközökre, szoftverekre, az ezekkel kapcsolatos kereskedelmi, illetve olyan orvosi szolgáltatásokra, amelyeket biofeedback céljából nyújtanak.
[2] A felek a védjegyekkel mágneses rezonancia elvén működő készülékeket forgalmaznak, továbbá a kapcsolódó szoftverrendszer működtetésével az orvosi diagnosztikát és az egészségmegőrzést segítő szolgáltatást nyújtanak; az értékesítés közvetlenül, illetve kis- és nagykereskedelmi partnerhálózat útján történik. A biofeedback és biorezonancia diagnosztikai felhasználását D. D. kezdeményezte, az „S” készülék kifejlesztése 1998 és 2002 között történt. Az e célra létrehozott M. Kft. 2011 decemberében a rendszerrel kapcsolatos valamennyi jogát az akkor alakult kérelmezőre ruházta át. 2012 novemberét követően a szoftverfejlesztők egyike a kérelmező munkavállalója lett, a többiek a kérelmezettnél dolgoznak. A készüléket a 2017-ben megszűnt P. Kft. gyártotta. A kérelmezett birtokba vette a szoftvert a forráskóddal és a szerverrel együtt, ezzel elzárta a kérelmezőt, annak használatától, majd a hozzáférést feltételhez kötötte. A kérelmező 2017 szeptemberében új, saját fejlesztésű szoftver- és hardverrendszert állított üzembe.
[3] A kérelmezett 2017. szeptember 13-án, október 12-én és 20-án kelt, fogyasztókhoz és üzleti partnerekhez címzett közleményekben a kérelmezői védjegyekre hivatkozással, a kérelmező termékeinek és szolgáltatásainak bojkottjára hívta fel a fogyasztókat, illetve saját termékei vásárlására és szolgáltatásai igénybevételére kívánta őket rávenni.
A kérelem és a kérelmezett védekezése
[4] A kérelmező 2017. november 14-én előterjesztett beadványában kérte, hogy a bíróság ideiglenes intézkedéssel kötelezze a kérelmezettet, hogy hagyja abba az „S” és „E” megjelölések internetes oldalakon, termékeken, csomagoláson, üzleti levelezésben és kommunikációban való használatát, valamint az ilyen megjelölésű termékek forgalmazását, eladásra felkínálását, raktáron tartását, exportálását és reklámozását, továbbá kérte a kérelmezettet e magatartásoktól a jövőben eltiltani. Utóbb kérte még az ún. D. D. interjú 2017. november 3-án történt közzétételére is tekintettel a kérelmezett kötelezését a védjegyeire bármilyen módon utaló jogsértő üzleti levelezés, illetve kommunikáció abbahagyására.
[5] A kérelmezett a kérelem elutasítását indítványozta.
Az első- és másodfokú végzés
[6] Az elsőfokú bíróság végzésében ideiglenes intézkedéssel eltiltotta a kérelmezettet attól, hogy üzleti levelezésében, így különösen a keresetben megjelölt internetes oldalakon az „S” és „E” megjelöléseket a kérelmező termékeinek negatív színben történő feltüntetésére használja, ezt meghaladóan a kérelmet elutasította; rendelkezett továbbá az elsőfokú eljárási költség viseléséről, valamint fellebbezésre való tekintet nélkül az ideiglenes intézkedés előzetes végrehajthatóságáról.
[7] Az elsőfokú bíróság az ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelmet az F/5, F/6 és F/7 alatt csatolt közlemények tekintetében találta megalapozottnak. Megállapította, hogy az eljárásra irányadó, az európai uniós védjegyről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2017/1001 számú rendelete (a továbbiakban: Euvr.) 9. cikk (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont, (3) bekezdés a), c) és e) pontjai alapján a „termékek” – helyesen: kifogásolt megjelölések – gazdasági tevékenység körében való használata, a megjelölések és az áruk azonosságára tekintettel, valószínűsítetten védjegybitorlást valósít meg. Az ideiglenes intézkedés elrendelése iránti eljárás kereteit pedig meghaladja a berendezéseket érintő szerzői jogi és egyéb iparjogvédelmi jogokat érintő, egymásnak ellentmondó nyilatkozatok részletes vizsgálata, valamint a berendezésekhez, az elnevezéshez és a szoftverhez kapcsolódó jogosultság kérdésének tisztázása.
[8] Az elsőfokú bíróság a jogsértés valószínűsítése körében szükségesnek tartotta vizsgálni, hogy a megjelöléshasználat az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban áll-e, azaz a védjegyek használata szükséges volt-e a fogyasztók, üzleti partnerek fennálló visszás helyzetről való tájékoztatásához. A szóban forgó közleményekben a kérelmezett nemcsak a saját „S” és „E” termékeiről tesz említést, hanem arról is tájékoztat, hogy miért nem ajánlatos a nem tőle származó, kérelmező által forgalmazott „S” és „E” termékek vásárlása. A levelek célja, hogy a kérelmező és a kérelmezett termékeit egymástól úgy határolja el, hogy a kérelmezett „igazi” termékére hívja fel a figyelmet, szemben a „hamis” kérelmezői termékekkel. A kérelmezett tehát nemcsak a saját szolgáltatásának fajtájára, minőségére, mennyiségére, egyéb jellemzőjére vonatkozó jelzést alkalmazott és használta a védjegyoltalom alatt álló megjelöléseket, hanem egyéb tájékoztatást is közölt. A védjegyek használata úgy valósult meg, hogy annak célja nem a kérelmezett saját termékeinek egyszerű elhatárolása volt a kérelmező termékeitől, hanem saját terméke kelendőségének fokozása a „kérelmezett” – helyesen: kérelmező – termékének egyidejű becsmérlése mellett. Az ilyen használat sérti a védjegyjogosult kizárólagos jogait, mert a védjegyek nem informatív célból, hanem annak megkülönböztető képességét és jóhírnevét kihasználva kerültek felhasználásra. Ez a használat védjegyjogi szempontból releváns használatnak minősül, amely az üzleti tisztesség követelményeibe ütközik.
[9] Az Euvr. 17. cikk (1) és (3) bekezdései szerint alkalmazandó Pp. 156. § (1) bekezdése alapján vizsgálva az ideiglenes intézkedés elrendelésének feltételeit – a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.) 95. § (2) és (3) bekezdéseire is figyelemmel – az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelme fennáll. Az ideiglenes intézkedés elrendelésének vagylagos feltételei vizsgálata során az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedés elrendelése ténylegesen egyik félnek sem jelenthet valódi előnyt, illetve hátrányt, mert a bizonyítási eljárás és a jogvita végleges lezárásáig nem állapítható meg, hogy ki milyen jogokat, milyen terjedelemben, kitől szerzett meg és ehhez képest milyen jellegű használat valósít meg visszaélést. Az elsőfokú bíróság nem találta indokoltnak a kérelmező biztosíték adására kötelezését, figyelemmel arra, hogy a kérelmezettet nem a forgalmazástól, hanem a használat egy módjától tiltotta el, amely nem okozza a kérelmezett által feltételezett bevételkiesést. Az elsőfokú bíróság a kérelmezett kifogását elutasítva megállapította, hogy a jelen nemperes eljárás nem eredményez perfüggőséget a folyamatban lévő, részben versenyjogi, részben nemleges megállapítás iránti perrel szemben. Az elsőfokú bíróság ugyancsak nem fogadta el a kérelmezőnek azt az álláspontját, miszerint nincs lehetőség az ideiglenes intézkedés elrendelésére a tárgyi védjegyek ellen indított törlési eljárás folyamatban léte miatt. Rámutatott arra, hogy a kérelmező igazolta, a védjegyek oltalom alatt állnak és azoknak ő a jogosultja, egy bizonytalan kimenetelű törlési eljárásra tekintettel a kérelem elutasítása azt eredményezné, hogy az ideiglenes intézkedés nem töltené be a hatékony jogérvényesítés funkcióját.
[10] A kérelmezett fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését megváltoztatta és az ideiglenes intézkedés elrendelésére irányuló kérelmet teljes egészében elutasította, valamint rendelkezett az első- és másodfokú eljárási költség költség viseléséről.
[11] A fellebbezéssel érintett körben vizsgálva az elsőfokú végzést, a másodfokú bíróság – az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben – nem találta valószínűsítettnek a jogsértést. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a védjegyszavaknak a szövegkörnyezetben adott módon való megjelenítése nem minősül védjegyszerű használatnak, mert azok nem árujelző funkciót töltenek be, hanem a felek által 2012 óta egymással párhuzamosan értékesített, azonos rendeltetésű berendezések, készülékek elnevezéseként szolgálnak és a tájékoztatásokban ebben az értelemben szerepelnek. A releváns vásárlók, az üzleti partnerek az ilyen típusú termékeket ezen a néven ismerik és miután a felek huzamos ideje egymás mellett forgalmazzák őket, valószínűsíthető, hogy az „S” és „E” készülékeket a kérelmezőhöz és a kérelmezetthez egyaránt kapcsolják. Ezért nem reális a kérelmezőnek az az érvelése, hogy sérül a védjegyek származásjelző funkciója és jóhírneve. A kérelmező a jóhírnév sérelmének és a bojkottfelhívás állításával valójában nem védjegyjogi, hanem versenyjogi sérelmeket fogalmazott meg, amely magatartások védjegyjogi szempontból nem értékelhetők és nem orvosolhatók. Nem volt elfogadható ugyanakkor a kérelmezett kifogása a jogszerű használatra vonatkozó védekezése vizsgálatának elmaradása miatt, amely az ideiglenes intézkedés elrendelése iránt indult eljárás kereteit a bizonyítás terjedelme miatt meghaladja. Nem volt egyértelműen megállapítható az sem, hogy a kifogásolt közlések a megjelölt internetes oldalakon elérhetők voltak, a csatolt iratok nem valószínűsítik egyértelműen, hogy az üzeneteket valóban a kérelmezett küldte el.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A jogerős végzés ellen a kérelmező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és tartalma szerint az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyása érdekében.
[13] A kérelmezett elsődlegesen a felülvizsgálati kérelem hivatalból való elutasítását, érdemben a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében felülvizsgálatnak – jogszabálysértésre hivatkozással – a jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés ellen van helye.
[15] A tárgyi nemperes eljárásra irányadó, az Euvr. 17. cikk (1) bekezdése szerint alkalmazandó Vt. 95. § (4) bekezdése alapján védjegybitorlás esetén ideiglenes intézkedés iránti kérelem a keresetlevél benyújtását megelőzően is előterjeszthető, amelyet a bíróság nemperes eljárásban bírál el. Az ideiglenes intézkedés iránti nemperes eljárásra e törvény, valamint a Pp. általános szabályai – a nemperes eljárás sajátosságaiból fakadó eltérésekkel – megfelelően irányadók.
[16] A kérelmezőnek a védjegybitorlásra alapított ideiglenes intézkedés elrendelése iránt, a Vt. 95. § (4) bekezdése alapján előterjesztett kérelmét a bíróság nemperes eljárásban bírálta el. Az eljárásban az érdemben eldöntendő kérdés az ideiglenes intézkedés elrendelése vagy az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítása volt. A keresetlevél benyújtását megelőzően, az ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelem alapján indult nemperes eljárásban az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott döntés tehát az ügy érdemében hozott döntés, amely a Pp. 270. § (2) bekezdése alapján felülvizsgálattal támadható. A fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság jogerős végzése ellen ezért – a kérelmezett téves álláspontjával szemben – a felülvizsgálati kérelem hivatalból való elutasításának a Pp. 273. § (2) bekezdés a) pontja alapján nincs helye. E megítélésen nem változtat az, hogy a Vt. 95. § (8) bekezdésének rendelkezése alapján a bíróság a keresetlevél benyújtását megelőzően előterjesztett ideiglenes intézkedés tárgyában hozott határozatát az ellenfél kérelmére hatályon kívül helyezheti, ha a védjegyjogosult a pert a védjegybitorlás miatt a törvényben meghatározott határidőben nem indította meg. A Legfelsőbb Bíróság kérelmezett által hivatkozott határozatai a jelen esetben nem irányadók, mert azokban az esetekben a bíróság a védjegybitorlás megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt a keresetlevél benyújtását követően, vagy azzal egyidejűleg előterjesztett ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelem felől peres eljárásban határozott, amely nem a per (ügy) érdemére vonatkozó, hanem a peres eljárás során hozott érdemi végzés volt.
[17] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
[18] A Kúria nem találta elfogadhatónak a másodfokú bíróságnak a jogsértés valószínűsítésének hiányára vonatkozó, ezen belül a védjegyszerű használattal, a felek piaci jelenlétének értékelésével, és a közlemények eredetének kétségbe vonásával kapcsolatban kifejtett álláspontját, és az ezen alapuló döntését. A Kúria az elsőfokú bíróság döntésével és indokaival teljes mértékben egyetért az indokolás alábbi kiegészítésével.
[19] Az Euvr. 9. cikk (1) bekezdése szerint az európai uniós védjegy lajstromozása a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A (2) bekezdés a) pontja értelmében – a jogosultaknak az európai uniós védjegy bejelentési napját vagy elsőbbségi napját megelőzően szerzett jogait nem érintve – az európai uniós védjegy jogosultja bárkivel szemben felléphet, aki az engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban olyan megjelölést használ, amely az európai uniós védjeggyel azonos, és azt az európai uniós védjegy árujegyzékében foglaltakkal azonos árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban használják. A (3) bekezdés b) pontja alapján a (2) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos – különösen – a megjelölést hordozó áru eladásra való felkínálása, illetve szolgáltatás felajánlása vagy nyújtása a megjelölés alatt.
[20] A fenti rendelkezések alapján az adott esetben azt kellett megítélni, hogy a sérelmezett közleményekben, üzleti levelekben a kérelmező védjegyeinek használata megvalósult-e. Nem vitás, hogy a kifogásolt közleményekben a kérelmező „S” és „E” védjegyei mind a kérelmező, mind a kérelmezett azonos termékeinek, illetve szolgáltatásainak megjelölésére kerültek alkalmazásra, amellyel a védjegy árujelző (származásjelző) funkciója megvalósult. A védjeggyel azonos megjelölés használata a védjegy árujegyzékében szereplő azonos vagy hasonló árukkal, szolgáltatásokkal kapcsolatban kimeríti az Euvr. 9. cikk (2) bekezdés a) pontja szerinti megjelöléshasználat törvényi tényállását. Azáltal, hogy a kérelmezett a közleményekben a tárgyi védjegyekkel a saját termékét, illetve szolgáltatását ajánlotta a kérelmező termékével, illetve szolgáltatásával szemben, az árut eladásra kínálta fel, illetve a szolgáltatás nyújtását ajánlotta fel, amely az Euvr. 9. cikk (3) bekezdése szerinti védjegyhasználati cselekménynek felel meg. A védjegyek használata a vásárlóknak, üzletfeleknek címzett közleményekben nem vitásan a kérelmezett gazdasági tevékenysége keretében valósult meg, amely a védjegyjogosult kérelmezőtől származó engedély hiányában a Vt. 27. § (1) bekezdése alapján védjegybitorlásnak minősül.
[21] Az elsőfokú bíróság a védjegyjogi szempontból releváns használat vizsgálata körében értékelte a kérelmezett védjegyhasználatának szükségességét és célját, illetve tisztességtelen voltát. Az e körben tett megállapításaival a Kúria is egyetért azzal, hogy azok a védjegyoltalom korlátainak vizsgálta szempontjából bírnak jelentőséggel.
[22] Az Euvr. 14. cikk (1) bekezdés c) pontja szerint az európai uniós védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el más, harmadik személyt attól, hogy gazdasági tevékenység körében használja az európai uniós védjegyet annak jogosultja áruinak vagy szolgáltatásainak ekként történő azonosítása vagy az azokra való hivatkozás céljából, különösen, ha az európai uniós védjegy használata szükséges az áru vagy szolgáltatás rendeltetésének jelzéséhez (így különösen kiegészítők vagy pótalkatrészek esetében). A (2) bekezdés alapján az (1) bekezdés csak akkor alkalmazandó, ha a harmadik fél általi használat tisztességes ipari és kereskedelmi gyakorlattal összhangban történik.
[23] Az adott esetben a sérelmezett üzleti levelek, közlemények tartalmának lényege szerint, a kérelmezett termékei a jogosulttól származó, ellenőrzött, jó minőségű termékek, amelyekkel szemben a kérelmező készülékei nem eredeti, tanúsítvánnyal nem ellátott, megbízhatatlan minőségű termékek, ezért ajánlatos a kérelmezett készülékeit vásárolni, a más forrásból, kérelmezőtől származó termékeket pedig ne vásárolják meg. Nem kétséges, hogy a kérelmezői védjegyek használata szükséges volt abból a célból, hogy a kérelmező és a kérelmezett azonos megjelölésekkel ellátott termékei beazonosíthatók legyenek, azaz az Euvr. 14. cikk (1) bekezdés c) pontja szerint a védjegy használata az áru vagy szolgáltatás rendeltetésének jelzéséhez indokolt volt. Helytállóan értékelte ugyanakkor az elsőfokú bíróság a kérelmezett terhére a védjegyhasználat módját. A közlemények stílusa és tartalma a felek között kialakult visszás helyzetről az üzletfelek, vásárlók részére szóló tárgyilagos információ kereteit meghaladta. Az adott esetben a védjegyhasználat célja nem csupán a felek termékeinek azonosítása és egyszerű elhatárolása, hanem a versenytárs kérelmező termékei iránti bizalomvesztés keltése, a bojkottra felhívással a kérelmező forgalmának csökkentése és a kérelmezett saját termékei kelendőségének fokozása volt. Ez a használati mód a tisztességes ipari és kereskedelmi gyakorlattal nem összeegyeztethető, az üzleti tisztesség követelményébe ütközik. A másodfokú bíróság téves álláspontjával szemben, a tisztességtelen üzleti magatartás keretében megnyilvánuló jogosulatlan védjegyhasználat miatt a védjegybitorlás megállapítását nem zárja ki az, hogy a kifogásolt magatartás esetleg más jogterületen, a versenyjog szabályai szerint is megállapíthatóvá teszi a jogsértést.
[24] A kérelmezett védekezésében hivatkozott arra is, hogy a védjegyek használatára engedéllyel rendelkezett. Olyan bizonyítékot azonban nem jelölt meg, amely a védjegyjogosult kérelmezőtől a védjegyek használatára vonatkozó engedélyt egyértelműen igazolta volna. A használati jogosultság körében a felek szerteágazó, egymásnak ellentmondó állításai és eltérő szerződésértelmezése nagy terjedelmű bizonyítást igényel, amely az ideiglenes intézkedés elrendelése iránti eljárás kereteit meghaladja. A kérelmezett ugyanakkor olyan engedéllyel, amely a védjegyek használatát az üzleti tisztesség követelményébe ütköző módon teszi lehetővé, bizonyosan nem rendelkezett.
[25] A Pp. 156. § (1) bekezdése értelmében az ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelmet megalapozó tényeket nem szükséges bizonyítani, elég csupán valószínűsíteni. A kérelmezett az elsőfokú eljárás során nem tette vitássá, hogy az F/5, F/6 és F/7 jelű iratokkal igazolt közlemények tőle származnak. Ebből következően, a levelek tartalmára is figyelemmel, annak valószínűsége, hogy a kifogásolt levelek, közlemények a kérelmezettől származnak, illetve a kérelmezett útján jutottak el az üzletfelekhez, nem volt kétséges. A kérelmezett a fellebbezési eljárásban a Pp. 235. § (1) bekezdésébe ütközően hivatkozott először arra, hogy a közlemények nem tőle származnak, ezért e nyilatkozat figyelmen kívül hagyása indokolt.
[26] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
(Kúria Pfv. IV. 21.584/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás