BÜ BH 2019/36
BÜ BH 2019/36
2019.02.01.
Amennyiben a sértettek megtévesztésében, a megszakítás nélküli közös cselekvésben, az elvett dolgok közös értékesítésében a teljes egyetértés, a társtettességhez szükség szándék- és akarategység nyilvánul meg, úgy az elkövetők a lopás bűntettének társtettesei.
A társtettesi elkövetői minőség alól csak az mentesülhet, aki társa felismerhető szándékos tevékenységétől annak észlelésekor nyomban elhatárolja magát, és az elkövetés helyszínéről nyomban eltávozik. Ha azonban a kinyilvánított szándékot valóra váltó együttműködő jelenlétet választja, akkor annak megfelelően az összes vagyontárgy elvételéért és eltulajdonításáért – és nem csak a ténylegesen általa elmozdított vagyontárgyak ellopásáért – azok teljes eltulajdonítási értékének erejéig felel társtettesként [Btk. 13. § (3) bek., 370. § (1) bek., (3) bek. a) pont].
[1] A járásbíróság a 2015. december 18. napján kelt ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki lopás bűntettében [Btk. 370. § (1) bek., (3) bek. a) pont] mint társtettest. Ezért a II. r. terheltet 1 év 2 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztés-büntetésből legkorábban a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb 3 hónap kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A II. r. terhelt vonatkozásában egyben elrendelte a D.-i Járásbíróság ítéletével jogerősen kiszabott 8 hónap, a városi bíróság ítéletével és a törvényszék határozatával jogerősen kiszabott 1 év 8 hónap, és a H.-i Járásbíróság ítéletével jogerősen kiszabott 8 hónap börtönbüntetés utólagos végrehajtását.
[2] Kétirányú fellebbezés alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2017. március 6. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a bűnügyi költség viselése tekintetében megváltoztatta, egyebekben a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] Az eljárt bíróság által megállapított tényállás lényege a következő. Az I. r. és a II. r. terhelt 2013. július 24. napján 19 óra körüli időben az I. r. terhelt által használt személygépkocsival D.-ben, az S. utcán közlekedett. Amikor a terheltek a D., S. u. 4. szám alatt található, dr. A. L. Gy. és házastársa által lakott családi házhoz értek, az I. r. terhelt megszólította a kertben tartózkodó, 1929. évben született dr. A. L. Gy. sértettet, hogy nincs-e eladó fémhulladéka. A sértett erre beengedte a terhelteket az ingatlanra, majd a terheltek, mivel időközben a sértett házastársa is hazaérkezett, megállapodtak abban, hogy a lakás felújítása során lecserélt csaptelepet, fali melegítőt és kazánt tőlük megvásárolják azzal, hogy a csaptelepet és a fali melegítőt azonnal elviszik, míg a kazánért a következő szombaton visszajönnek és a kialkudott vételárat is akkor fogják kifizetni, majd a csaptelepet és fali melegítőt magukkal víve távoztak a helyszínről. Másnap, 2013. július 25. napján 10 óra körüli időben azonban a terheltek előzetes megbeszélést követően ugyanezen személygépkocsival ismételten megjelentek a sértettek családi házánál. Csengetésükre a lakásból kijövő dr. A. L. Gy. sértettel az I. r. terhelt azt közölte, hogy a későbbi elszállítás érdekében szeretnék lemérni a kazánt. A sértett erre beengedte a terhelteket az ingatlanra, majd mivel a mérés érdekében az I. r. terhelt egy mérőszalagot kért, a sértett őket a lakásba is behívta, ahol a terheltek és a sértett a mérőszalag keresgélésébe kezdtek, melynek során annak több helyiségét is bejárták. A terheltek ennek során a lakásban található vagyontárgyak közül magukhoz vették a házastárs sértettek közös tulajdonában álló vörösarany gyűrűt 42 000 forint értékben, 1 db aranyszíjjal ellátott aranyórát 960 000 forint értékben, 1 db dr. A. L. Gy. sértett tulajdonát képező ékszertartó dobozt 35 000 forint értékben és 1 db bronzszobrot 18 000 forint értékben, majd miután mérőszalagot nem találtak, távoztak a helyszínről azzal, hogy a későbbiekben visszatérnek, de erre nem került sor. A II. r. terhelt még aznap az arany karikagyűrűvel és az arany karórával bement a d.-i zálogházba, ahol zálogba adta az arany karórát, melyért részére a zálogház 286 000 forintot fizetett. A II. r. terhelt ekkor az órával együtt az aranygyűrűt is zálogba kívánta adni, a magasabb értékre tekintettel a zálogház alkalmazottja tőle ebben az esetben személyi igazolványt kért, melyre szándékától elállt. Az I. és II. r. terhelt cselekményükkel dr. A. L. Gy. és dr. A.-né U. A. T. sértetteknek 1 002 000 forint, míg dr. A. L. Gy. sértettnek további 53 000 forint kárt okozott, melyből 1 002 000 forint megtérült.
[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontját megjelölve a határozat megváltoztatása érdekében. Indokai szerint a megállapított történeti tényállás nem rögzít egyetlen olyan tényt, adatot, körülményt vagy bizonyítékot, melyből kétséget kizáróan következtetni lehetne arra, hogy az I. és II. r. terhelt tudott egymás cselekményéről. Az állapítható meg, hogy amikor az I. r. terhelt magához vette az aranyórát, akkor a II. r. terhelt a sértett mellett állt egy másik asztalnál, és arra az aranygyűrűre figyelt, amit később magához vett. Az pontosan nem volt megállapítható, hogy az ékszerdobozt és a szobrot ki tulajdonította el. Álláspontja szerint, ha az elkövetők mindegyike külön-külön valósítja meg ugyanazt a bűncselekményt, jelen esetben a lopást, akkor nem társtettesség, hanem ún. többes tettesség valósul meg, s mindegyik elkövető az általa megvalósított, befejezett bűncselekményért vonható felelősségre. Utalt arra, hogy a terheltek vallomásai alapján megállapítható, hogy a II. r. terhelt még akkor sem tudta, hogy az I. r. terhelt az aranyórát a sértett lakásából hozta el, amikor azt neki az I. r. terhelt átadta azzal a céllal, hogy vigye zálogházba. Ennélfogva jelen esetben hiányzik a szándékegység, a közös elkövetés és a közös elkövetési tárgy, továbbá az sem nyert bizonyítást, hogy a terheltek megegyeztek abban, hogy amennyiben eltulajdonítható dolgot észlelnek, azt magukhoz veszik. A történeti tényállásból ugyanakkor az vonható le, hogy alkalomszerű elkövetésről volt szó, a rendszeres haszonszerzésre törekvés is hiányzik, ezért csak az eltulajdonított gyűrű értéke róható a II. r. terhelt terhére, így cselekménye csupán tulajdon elleni szabálysértést valósított meg.
[5] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az indítvány irányadó tényállástól eltérő tényeken alapuló okfejtése a jogerős határozatban megállapított tényállás támadását jelenti, ezért törvényben kizárt. Az ügyész szerint a történeti tényállás részének tekintendők azon megállapítások is, amelyek az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy jogi indokolás körében kerültek leírásra. Ily módon az elsőfokú ítélet indokolásában szereplő megállapítás is a tényállás része, mely szerint a terheltek az elkövetés során tanúsított összehangolt magatartásából megállapítható, hogy egymás tevékenységéről tudva, egymással szándékegységben cselekedve, a jogtalan eltulajdonítás szándékával magukhoz vették a tényállásban megjelölt vagyontárgyakat. Ezért a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.
[6] Az indítványozó a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakra tett észrevételében kifejtette, hogy jelen esetben a történeti tényállás semmiféle olyan tényállási elemet nem tartalmaz, melyből a társtettességhez megkövetelt, a cselekmény alanyi és tárgyi oldalához kapcsolódó olyan tények lennének kétséget kizáróan megállapíthatóak, amelyek megalapoznák a társtettesi minőséget és elkövetési módot. Erre tekintettel a II. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának felfüggesztését kérte.
[7] A II. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[8] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi – és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[9] Az indítvány szerint jelen esetben a történeti tényállás semmiféle olyan tényállási elemet nem tartalmaz, amelyből a társtettességhez megkövetelt, a cselekmény alanyi és tárgyi oldalához kapcsolódó olyan tények lennének megállapíthatók, amelyek megalapoznák a társtettesi elkövetői minőséget, ezért álláspontja szerint a II. r. terhelt cselekménye az általa eltulajdonított tárgy értékéhez igazodóan csupán tulajdon elleni szabálysértésnek minősülhet.
[10] Kétségtelen, hogy a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
[11] Nem sértett azonban törvényt az eljáró bíróság akkor, amikor a II. r. terhelt bűnösségét társtettesként elkövetett lopás bűntettében [Btk. 370. § (1) bek., (3) bek. a) pont] megállapította.
[12] A Btk. 370. § (1) bekezdése szerint aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el. A (3) bekezdés a) pontja szerint a büntetés bűntett miatt 3 évig terjedő szabadságvesztés, ha a lopást nagyobb értékre követik el.
[13] A Btk. 13. § (3) bekezdése szerint társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.
[14] A társtettességnek alapvetően két ismérve van: tárgyi oldalon a bűncselekmény közös megvalósítása, alanyi oldalon pedig az a tudat, hogy az elkövetési tevékenységek egymást kiegészítik.
[15] Az elkövető (így a társtettes) választja meg mindig magatartásának módját, ami – értelemszerűen – helyzeti előnyéből fakadó lehetőség. Ha nem korlátozza a külvilág számára világosan és a másik elkövető számára kifejezetten saját magatartása hatókörét, akkor az egyidejű, azonos térben, egymás észrevehető, elérhető – ekként közvetlen – közelségében kifejtett elkövetői (tettesi és részesi) magatartások kölcsönösen szándékegységben vannak.
[16] Ilyen külvilágbeli, fizikai feltételek mellett ugyanis – önmagában az érzékszervek természetes működése általi (s ekként szubjektíve sem befolyásolható) felfogóképességből adódóan – nincs észszerű alapja és ennélfogva indoka annak a következtetésnek, hogy az elkövető magatartásának tudattartalma nem fogja át a másik elkövető magatartását. A tudomásszerzés nélküli észlelés eleve szűk körben lehetséges, jelen ügyben pedig közömbös.
[17] Nem vitás, hogy a terheltek – a korábbi terepszemlét követően a sértett lakásába visszatérve – közös megegyezés alapján, egymással szorosan együttműködve tevékenykedtek. A sértett felől ez egyben azt is jelenti, hogy – akár különösebb tevőlegesség nélkül is – értelemszerűen megosztja a sértett figyelmét, ezáltal gyengíti az elkövetésnek ellenállást; kiváltképp így van ez, ha egyes vagyontárgyak elvételében megnyilvánuló tevőlegesség is társul hozzá. Ilyen körülmények között az az elkövető, aki bizonytalan a történések kimenetelében, választhatja, hogy elmegy. Ha viszont ott marad, akkor tudatában van annak, hogy olyan cselekvés része, ami nem határolt, nem limitált sem általa, sem más által. Erre vonatkozó, külvilágban felismerhető magatartás hiányában utóbb sem hivatkozhat – a ténybeliség ellenében – eredményesen arra, hogy kevesebbet gondolt a másik elkövető szándékáról.
[18] A tényállásban pedig ilyen – a saját szándékát egyértelműen kifejező, a másik szándékához képest korlátozó – magatartás egyik terhelt részéről sincs.
[19] Ennélfogva az egymás mellett, közös megegyezéssel, akaratelhatározással, a közös vagyoni érdekek biztosítása érdekében tevékenykedő elkövetők társtettesek, ezért a vagyon elleni cselekmény érték szerinti minősítése szempontjából az eltulajdonított tárgyak összesített értéke az irányadó (BH 1995.73.).
[20] Nem sértett törvényt tehát az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt cselekményét társtettesként elkövetett lopás bűntettének [Btk. 370. § (1) bek., (3) bek. a) pont] minősítette.
[21] A Be. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.]. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[22] Ez azt jelenti, hogy a felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség és minősítés kérdésének, vagy a büntetés kiszabásának vitatására sem.
[23] Az indítvány a jogerős ítéleti tényállást támadta, amikor a tényálláson kívüli körülményekre hivatkozással – a terhelti védekezések tartalmát felidézve – sérelmezte a megállapított tényállás helyességét, felülvizsgálati eljárásban mindez azonban eredményre nem vezethet.
[24] A Kúria a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése szerint hivatalból köteles, nem észlelt.
[25] Ekként a Kúria a II. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a megtámadott határozatot a Be. 424. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a II. r. terhelt tekintetében a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 36/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás