BK ÍH 2019/38.
BK ÍH 2019/38.
2019.06.01.
I. A különös visszaesés szempontjából hasonló jellegűnek tekintendő, a Btk.-ban kizárólagos módon felsorolt bűncselekmények köre egyedi mérlegelés eredményeként nem bővíthető, ugyanakkor a terhelt javára nem is szűkíthető.
II. A különös visszaesésnek a Btk. szerinti általános fogalmát a Különös Rész egyes bűncselekményeihez fűzött értelmező rendelkezésekkel együttesen kell értelmezni [Btk. 459. § (1) bekezdés 31. pont; Be. 671. § 16. pont].
A törvényszék 2017. október 11. napján kelt ítéletével és az ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2018. február 27. napján jogerős végzésével M. S. terheltet bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bekezdés, (8) bekezdés I. fordulat], ezért őt, mint különös visszaesőt 5 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.
A bűncselekmény elkövetési ideje: 2015. április 2.
A főügyészség a 2018. szeptember 11. napján érkezett átiratában indítványozta, hogy az alapügyben első fokon eljárt bíróság a Be. 672. § (1) és (2) bekezdése szerinti egyszerűsített felülvizsgálati eljárás keretében a Be. 674. § (1) bekezdése alapján a jogerős alapítéletnek a terhelt különös visszaesői minőségére vonatkozó törvénysértő rendelkezését helyezze hatályon kívül és állapítsa meg, hogy a terhelt a Btk. 459. § (1) bekezdés 31. pontja alapján visszaeső.
Indokolásában kifejtette, hogy a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegűnek tekintendő bűncselekményekről korábban a Legfelsőbb Bíróság 14. számú Irányelvének IV. része adott eligazítást, amely azonban 1994. március 25. napján hatályát vesztette. Ezt követően a cselekmények jelleghasonlóságának megítélésére kizárólag a törvényben írt rendelkezések vehetők figyelembe. A jelenleg hatályos Btk. a régi Btk. szerinti szabályozást fenntartotta azzal, hogy a különös részi tényállásokhoz fűzött értelmező rendelkezések határozzák meg, mely bűncselekményt kell a különös visszaesés szempontjából hasonlónak tekinteni. Mivel az emberölés esetében a Btk. 166. § (6) bekezdése a testi sértést nem tekinti hasonló jellegű bűncselekménynek és a Btk. a testi sértés tekintetében egyáltalán nem tartalmaz rendelkezést a hasonló jellegű bűncselekményekről, a terhelt a Btk. 459. § (1) bekezdés 31. pontja alapján – egyszerű – visszaesőnek minősül.
A törvényszék a 2018. szeptember 17. napján kelt végzésével az ügyészség indítványát – mint alaptalant – elutasította.
Indokolásában kifejtette, hogy a Btk. 459. § 31. pont a) alpontja szerint különös visszaeső az, aki mindkét alkalommal ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekményt követ el, azaz a különös visszaesői minőséget nem csupán az ugyanolyan, hanem a hasonló jellegű bűncselekmények is megalapozzák. Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette az emberölés bűntettéhez hasonló bűncselekmény. Bár a Btk. 166. § (6) bekezdése a különös visszaesés szempontjából nem jelöli meg hasonló jellegű bűncselekményként, ez azonban csak az emberölésre vonatkozó törvényi rendelkezés. A Btk. ugyanakkor mind az emberölést, mind pedig a testi sértést az élet, testi épség és egészség elleni XV. fejezetében pönalizálja. Abban az esetben, ha erről a jogszabály külön nem rendelkezik – mint például az élet, testi épség elleni vagy a vagyon elleni bűncselekmények körében – a hasonlóságot a törvényi és a történeti tényállások egymáshoz viszonyítása során fellelhető sajátosságok alapján lehet megítélni. E két bűncselekmény jelleghasonlóságát igazolja az is, hogy a jogalkotó az emberölést, csakúgy, mint a Btk. 164. § (8) bekezdése szerinti testi sértést a Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pont c) alpontjában egyaránt a személy elleni erőszakos bűncselekmények körébe sorolta. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a sértettnél koponyaűri vérzéssel járó sérülés következtében közvetlen életveszélyes állapot alakult ki, mely szintén megerősíti, hogy a két bűncselekmény nem csak a törvényi rendelkezések szintjén, hanem az eredményük tekintetében is hasonlóságot mutat. Mindezek alapján a terhelt különös visszaesőkénti elítélése nem törvénysértő.
A végzéssel szemben a főügyészség – az indítványában írtakat továbbra is fenntartva – fellebbezést jelentett be az elítélt javára, visszaeső minőségének megállapítása végett. A terhelt és a védő részéről jogorvoslati nyilatkozat nem érkezett.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a terhelt javára bejelentett ügyészi fellebbezést változatlanul fenntartotta. Maga is utalt arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság 14. számú Irányelvének hatályon kívül helyezését követően az anyagi jogszabályok taxatív módon határozzák meg a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekmények körét. Ezen a jogalkotói technikán utóbb a Btk. sem változtatott. Jelenleg kizárólag a különös részi tényállásokhoz fűzött értelmező rendelkezések alapján van lehetőség jelleghasonlóság okán a különös visszaesés megállapítására. E rendelkezések köre nem bővíthető, ellenkező esetben a különös részi értelmező rendelkezésekre nem lett volna szükség. Vitatta azt is, hogy az emberölés és a testi sértés bűntette a személy elleni erőszakos bűncselekményekhez való tartozásuk miatt minősülnének hasonló jellegűnek. A Btk. a személy elleni erőszakos bűncselekmények kifejezést több helyen is használja (pl. a zaklatás, a kényszergyógykezelés vagy az erőszakos többszörös visszaesés körében) ezekkel összefüggésében adja meg a releváns bűncselekmények körét. A törvényszék okfejtése azt eredményezné, hogy a Btk. más-más fejezetében szereplő, de egyaránt a személyi elleni erőszakos bűncselekmények körébe tartozó deliktum (pl. a szexuális erőszak és a jogellenes fogvatartás) is hasonló jellegűnek lenne tekinthető a különös visszaesés szempontjából. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú végzés megváltoztatására tett indítványt azzal, hogy az ítélőtábla a jogerős ítélet a terhelt különös visszaesői minőségét megállapító rendelkezését változtassa meg akként, hogy a terhelt visszaeső.
Az ítélőtábla álláspontja szerint az ügyészi fellebbezés alapos.
A Be. 671. § 16. pontja szerint egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának van helye, ha a bíróság az alapügyben a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett az elítélt visszaesői minőségéről.
A Btk. 459. § (1) bekezdés 31. pontja értelmében visszaeső a szándékos bűncselekmény elkövetője, ha korábban szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el. Ugyanezen törvényhely a) alpontja szerint különös visszaeső az a visszaeső, aki mindkét alkalommal ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekményt követ el.
A terheltet a jelen ügyet megelőzően a bíróság a 2008. szeptember 09. napján jogerős ítéletével felbujtóként elkövetett emberölés bűntettének kísérlete [1978. évi IV. törvény 160. § (1) bek. és (2) bek. d) pont], valamint felbujtóként elkövetett közveszélyokozás bűntette [1978. évi IV. törvény 259. § (1) bek.] miatt – halmazati büntetésül – 7 év 6 hónap fegyházbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetésének letöltését 2008. szeptember 10. napján kezdte meg, abból 2013. október 04. napján feltételes szabadságra bocsátották, annak tartama 2015. augusztus 18. napjával telt le.
Tekintettel arra, hogy a terhelt a 2015. április 02. napján történt újabb szándékos bűncselekményét a korábbi szándékos bűncselekmény miatt kiszabott végrehajtandó szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság hatálya alatt követte el, visszaesői minősége e bűncselekmény vonatkozásában a Btk. 459. § (1) bekezdés 31. pontja értelmében vitán felül áll. Ezzel kapcsolatban az ítélőtábla annyiban egészíti ki az elsőfokú végzés indokolását, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint a büntetőjogi visszaesés tényének megállapítása a szándékos bűncselekmény miatt történt korábbi szabadságvesztés jogerős ítélettel történő kiszabásához és nem a büntetés kitöltéséhez vagy végrehajthatóságának megszűnéséhez kapcsolódik. A kitöltés, illetve a végrehajthatóság megszűnése, mint feltételek, csupán a visszaesést megalapozó időszak végső időpontjának kitolódását célozzák. (BH 2005.199., Szegedi Ítélőtábla Bf.I.273/2008/10. számú határozata). A visszaesés megállapíthatóságát tehát a korábbi szabadságvesztés kitöltése, vagy a végrehajthatóság megszűnése előtt, de az ítélet jogerőre emelkedése után elkövetett szándékos bűncselekmény elkövetése is megalapozza.
A törvényszék a terhelt különös visszaesői minőségét a korábbi elítélése alapját képező emberölés bűntette és a később elbírált életveszélyt okozó testi sértés bűntettének hasonló jellege miatt látta megállapíthatónak. A jelleghasonlóság vizsgálatát végeredményét tekintve a Legfelsőbb Bíróság 14. számú Irányelvvel összhangban, a törvényi tényállások és a terhelt által kifejtett elkövetési magatartások sajátosságainak összevetésével végezte el. Tényszerűen utalt azonban az ügyészség arra, hogy a 14. számú Irányelvet a Legfelsőbb Bíróság 23. számú irányelve 1994. március 25. napjával hatályon kívül helyezte, így az abban foglaltak jelenleg irányadónak nem tekinthetők. Alaposabb vizsgálatot igényelt azonban az, hogy helyes-e az az ügyészi álláspont, miszerint ezen időszakot követően a cselekmények jelleghasonlóságának megítélésekor kizárólag a törvényben írt rendelkezések vehetők figyelembe és a különös részi törvényi tényállásokhoz fűzött értelmező rendelkezések határozzák meg, hogy mely bűncselekményt kell a különös visszaesés szempontjából hasonlónak tekinteni.
Mindez azért sem mellőzhető, mert ezen álláspont sem a Btk. különös visszaesőkre vonatkozó értelmező rendelkezéséből, sem a törvény egyéb rendelkezéseiből, sem pedig annak miniszteri indokolásából egyenesen nem következik.
Az Alaptörvény 2019. január 1-jétől hatályos 28. cikke értelmében a bíróságoknak a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezniük. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni.
A különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekmények körének törvényi szintű meghatározására irányuló jogalkotói szándék az 1978. évi IV. törvény 1998. évi LXXXVII. törvénnyel történt módosítása óta egyértelműen tetten érhető, ekként a törvény értelmezése során figyelmen kívül nem hagyható. Tekintve, hogy a különös visszaeséshez a Btk. Általános Része főszabályként büntetési tételkeretet emelő hatást is fűz, e jogértelmezés felel meg a jogállamiság, és azzal összefüggésben a normavilágosság alkotmányos követelményének is.
Megjegyzendő továbbá, hogy a felsőbíróságok gyakorlata is egységes abban, hogy a különös visszaesés szempontjából hasonló bűncselekményeknek csak azok tekinthetőek, amelyeket a Büntető Törvénykönyv a különös részi tényállásokhoz fűzött értelmező rendelkezésekben kifejezetten ilyen deliktumként jelöl meg. (Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.128/2018/15., 1.Bf.107/2018/22., 2.Bf.86/2009/11., Szegedi Ítélőtábla Bf.I.485/2017/20., Debreceni Ítélőtábla Bf.I.501/2009/3., Bf.I.488/2009/35. számú határozatai)
A fentieken túl helyesen hivatkozott arra is a fellebbviteli főügyészség, hogy nem lehet hasonlósági ismérv az, hogy a Btk. azonos fejezet alatt pönalizálja az emberölést és a testi sértést. Már a 14. számú Irányelv is elvi éllel mutatott rá arra, hogy a bűncselekmények azonos fejezetben elhelyezése önmagában még nem jelenti a bűncselekmények hasonlóságát, mivel az azonos fejezetben szabályozás a törvényi tényállással védeni kívánt életviszony, vagyis a jogi tárgy azonossága, közelsége szerint történik. A jogi tárgy azonban eltérő módon és változatos cél érdekében támadható. A más életének szándékos kioltását magában foglaló emberölés és az e szándékot mindenképpen nélkülöző testi sértés minőségileg jelentősen eltérő bűncselekmények. A jogerős alapítéletekben megállapított történeti tényállások összevetése önmagában szintén nem szolgálhat kellő alapul a terhelt különös visszaesőkénti elítéléséhez.
Az azonos fejezet alá tartozáson kívül az elsőfokú bíróság a Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pont c) alpontjára figyelemmel tekintette a terheltet különös visszaesőnek. E törvényhely azt határozza meg taxatív felsorolással, hogy mely bűncselekmények minősülnek személy elleni erőszakos bűncselekménynek, köztük valóban nevesítve az emberölést és a testi sértést is. A Btk. Általános Része több helyen is használja a személy elleni erőszakos bűncselekmény kifejezést. Egyrészt a kényszergyógykezelésnél a 78. §-ban, másrészt az erőszakos többszörös visszaesővel szemben kiszabandó büntetés kapcsán a 90. § (2) bekezdésében. A 83. számú BK vélemény szerint az erőszakos többszörös visszaesés a többszörös visszaesés speciális esete, amely úgy is felfogható, mint egy különös visszaesői kategória az erőszakos személy elleni bűncselekmények körén belül. Az erőszakos többszörös visszaesők Btk. 459. § (1) bekezdés 31/c. pontja szerinti meghatározása szükségképpen magában foglalja a többszörös visszaesőkénti elítélés minden elemét azzal a többlettel, hogy már a visszaesést megalapozó korábbi elítélés is személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt történt. Az erőszakos többszörös visszaesői minősítésnek ugyanakkor nem szükségképpeni feltétele a terhelt korábbi különös visszaesőkénti elmarasztalása, ehhez elegendő a Btk. 459. § (1) bekezdés 31. pontja szerinti „egyszerű” visszaesés is. A Btk. emellett a Különös Részben a zaklatásnál és a terrorcselekménynél használja a személy elleni erőszakos bűncselekmény kifejezést. A Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pont c) alpontja kizárólag akkor nyerhet alkalmazást, ha a Btk. Általános Részében vagy Különös Részében található jogszabályhely erre kifejezetten visszautal és csak abban a körben, amit ott meghatároz. A különös visszaesés kapcsán azonban a törvény egyszer sem hivatkozik erre a kategóriára. Éppen ezért a bírói gyakorlat szerint a bűncselekmények jelleghasonlóságát a különös visszaesés tekintetében a személy elleni erőszakos bűncselekmények körébe tartozásuk nem teremti meg. (Szegedi Ítélőtábla Bf.I.485/2017/20., Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.276/2014/16., Debreceni Törvényszék 6.B.587/2011/14. és Debreceni Ítélőtábla Bf.III.834/2012/3. számú határozata) A fellebbviteli főügyészség tehát ezzel kapcsolatban is helytálló érvelést fejtett ki.
Összességében megállapítható, hogy a különös visszaesésnek a Btk. Záró részében körülírt általános fogalmát össze kell vetni a Különös Rész egyes bűncselekményeihez fűzött speciális értelmező rendelkezésekkel. Ez utóbbiak bírói mérlegelést meg nem engedő, kógens rendelkezések. A különös visszaesés szempontjából hasonló jellegűnek tekintendő taxatív módon felsorolt bűncselekmények köre egyedi mérlegelés eredményeként nem bővíthető, ugyanakkor a terhelt javára sem szűkíthető. Amennyiben a terheltet a különös részi értelmező rendelkezésben hasonlóként megnevezett bűncselekmény miatt korábban elmarasztalták és az egyéb törvényi feltételek is fennállnak, a különös visszaesőkénti elítélése nem mellőzhető.
A fentiek alapján az ítélőtábla az ügyészi álláspontot alaposnak, az ezzel ellentétes elsőbírói érvelést tévesnek, a jogerős ítéletnek a terhelt különös visszaesői minőségére vonatkozó rendelkezését pedig törvénysértőnek ítélte.
A kifejtett indokokra figyelemmel az ítélőtábla a Be. 598. § (1) bekezdés g) pontja szerinti tanácsülésen a törvényszék 2018. szeptember 17. napján kelt végzését a Be. 606. § (1) bekezdés alapján megváltoztatta és a Be. 674. § (1) bekezdése alapján a rendelkező részben írt jogerős ügydöntő határozat törvénysértő rendelkezésének hatályon kívül helyezésével az anyagi jogszabálynak megfelelő határozatot hozott azzal, hogy a büntetést a terhelttel, mint visszaesővel szemben tekintette kiszabottnak.
Utalt az ítélőtábla arra, hogy miután a jogerősen kiszabott szabadságvesztés 5 éves tartama az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt kiszabható 2 évtől 8 évig terjedő tételkereten belül marad, a kiszabott büntetés a terhelt visszaesői minősége mellett sem törvénysértő.
(Fővárosi Ítélőtábla 3.Beüf.10.061/2019/3.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás