BÜ BH 2019/39
BÜ BH 2019/39
2019.02.01.
A tévedés a Btk. 20. § (1) és (3) bekezdése alapján büntethetőséget kizáró ok, kivéve, ha a tévedést gondatlanság okozta, és a törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli. A lőfegyverrel visszaélés esetében ez utóbbi feltétel hiányzik, ezért az elkövetési tárgyban való gondatlanság eredményezte tévedés a büntetőjogi felelősség megállapítását kizárja [Btk. 325. §].
[1] A járásbíróság a 2017. április 24-én kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki lőfegyverrel visszaélés bűntettében [Btk. 325. § (1) bek. a) pont második ford.], és ezért 1 évi börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette, és akként rendelkezett, hogy a terhelt a szabadságvesztésből – végrehajtásának elrendelése esetén – legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A lefoglalt lőfegyvereket elkobozta, valamint kötelezte a terheltet a bűnügyi költség megfizetésére.
[2] A terhelt és védőjének fellebbezése alapján eljárva a törvényszék a 2017. november 15-én kelt végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A jogerős ítélettel megállapított tényállás lényege a következő.
[4] 2014. június 2. napján a terhelt és édesapja által lakott p.-i családi házban foganatosított házkutatás során feltaláltak egy zöld színű tokba helyezett Slavia 630 Modle 77 típusjelzésű, csehszlovák légpuskát a garázsszinten álló szekrény melletti lépcső alól, továbbá a családi ház első emeleti hálószobájából a szekrény és a fal közötti résből egy szintén zöld tokban lévő GAMO CF 20 típusjelzésű, spanyol gyártmányú, egylövetű, távcsővel ellátott légpuskát.
[5] A légpuskákat tartalmazó tokokat lakattal tartották zárva. A GAMO CF 20 típusú légpuskát a terhelt testvére vásárolta 2002-ben ajándékba az édesapjuknak, és azt követően a légfegyvert a családi ház udvarán kipróbálták, papírlapra lőttek vele. A Slavia 630 Modle 77 típusú légpuska eredetileg a terhelt anyai nagyanyjáé volt, amit 2002-2003 tájékán hoztak át a terhelt által lakott lakásba, és mivel rossz állapotban volt, a terhelt azt a p.-i vadászboltban felújíttatta.
[6] Mindkét fenti légfegyver lőfegyvernek minősül, mert a csövükből kilőtt lövedék torkolati energiája meghaladja a 7,5 joule-t. Az 5,5 mm kaliberű CF 20 légfegyverek a gyári adatok szerint 18-20 joule csőtorkolati energiájú lövedéket lőnek ki. Ezen a lőfegyveren házi átalakításra utaló nyomok nem voltak. A 4,5 mm kaliberű Slavia 630 típusú légpuskába házilag egy kb. 12 cm-es rugót is beszereltek, és az így megnövekedett rugóerőnek köszönhetően a kilőtt lövedékek kezdő sebessége megnőtt. Az ebből a légfegyverből kilőtt lövedékek csőtorkolati energiája jelentősen – mintegy 20-25%-kal – meghaladta a 7,5 joule-t, noha azokat a gyártó cég eredetileg úgy készítette, hogy a kilőtt lövedékek csőtorkolati energiá-ja az említett értéket nem haladta meg.
[7] A terhelt 2004. július 9-ig egy gáz riasztófegyverhez rendelkezett viselési engedéllyel, az általa lakott ingatlanban lefoglalt, fentebb megjelölt két légpuska tartásához soha nem rendelkezett engedéllyel.
[8] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozással terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását és a terhelt felmentését indítványozta.
[9] Indokai szerint a terhelt terhére rótt bűncselekmény csak szándékosan követhető el, jelen ügyben pedig a terhelt szándékára vont következtetés téves. Utalt arra, hogy a szándékosság megállapítása nem a tényállás része, hanem jogkövetkeztetés, ezért megítélése felülvizsgálat tárgya lehet.
[10] Az indítvány szerint jelen ügyben – az irányadó tényállás alapján – a szándékos elkövetés nem állapítható meg, a bíróság e körben levont jogkövetkeztetései tévesek és az iratok tartalmával ellentétesek. E körben utalt arra, hogy a terhelt édesapja – az ítéleti megállapítással szemben – soha nem tett olyan vallomást, miszerint a neki ajándékba vett légfegyvert visszautasította volna.
[11] A védő álláspontja szerint elsődlegesen tévedés, másodlagosan a társadalomra veszélyesség hiánya folytán lett volna helye a terhelt felmentésének. A GAMO típusú légfegyvernek nem volt a tulajdonosa, a Slavia típusú fegyver kapcsán pedig abban a téves feltevésben volt, hogy annak átalakítása a jogszabályoknak megfelelően történt. E körben arra utalt a védő, hogy a beszerzett szakvélemények szerint a fegyver csőtorkolati energiája kézzel, használat közben nem mérhető.
[12] A másodfokú bíróság a szándékosság megállapítását azzal indokolta, hogy a terhelt „semmit nem tett” a pontos helyzet megismerése érdekében. A védői álláspont szerint azonban mulasztás csak akkor lehet bűncselekmény elkövetési magatartása, ha az valamilyen aktív magatartást előíró jogi kötelezettséggel ellentétes.
[13] Az indítvány szerint jelen esetben a terhelt gondatlansága állapítható meg, mert a terhelt alappal feltételezhette, hogy ha légfegyvert javíttat, a szerelő kizárólag olyan módon alakítja át a fegyvert, hogy az ne minősüljön át jogellenesen lőfegyverré.
[14] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben alaposnak tartotta, és indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletet megváltoztatva a terheltet az ellene lőfegyverrel visszaélés bűntette [Btk. 325. § (1) bek. a) pont második ford.] miatt emelt vád alól mentse fel.
[15] Indokai szerint az indítvány azon részeiben, melyekben a terhelt édesapjának nyilatkozatára, a terhelt tulajdonosi minőségére, valamint a javítással kapcsolatban meglévő feltevésére vonatkozó ítéleti ténymegállapításokat vitatja, törvényben kizárt.
[16] Ugyanakkor utalt arra, hogy a tényállásban megállapított tényekből a bíróságok a terhelt tudattartalmára azt a következtetést vonták le, hogy az átfogta annak lehetőségét, miszerint a két légpuska akár lőfegyvernek is minősülhet, valamint azt, hogy azok tartására nincs engedélye.
[17] A másodfokú bíróság arra hivatkozott, miszerint a terhelt „semmit nem tett annak érdekében, hogy kizárja annak lehetőségét, hogy az általa zártan tartott légpuskák nem lőfegyverek”, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy a terhelt „belenyugodott magatartása lehetséges következményeibe, azaz tudattartalma kiterjedt arra, hogy a házkutatás során lefoglalt légpuskák lőfegyvernek minősülhetnek”.
[18] A másodfokú bíróság rögzítette ítéletének indokolásában, hogy a Slavia légpuskát lőfegyverré alakították át, azonban mivel a szándékos átalakítás tényét nem lehetett kétséget kizáróan bizonyítani, úgy a jogi indokolásban sem tehető erre vonatkozó kategorikus megállapítás.
[19] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a jogerős ítéleti tényállás alapján alaptalan a tévedésre való hivatkozás, mert az nem tartalmaz olyan tényt, miszerint a terhelt nem ismerte fel, hogy lőfegyverrel van dolga. Azt sem tartalmazza az irányadó tényállás, hogy a terhelt az átalakítás jogszerűségével kapcsolatban téves feltevésben lett volna. Végül nem szerepelnek az irányadó tényállásban olyan elemek sem, amelyek alapján a társadalomra veszélyességben való tévedés megállapítható lenne.
[20] Ezzel szemben – az ügyészi álláspont szerint – a szándékosság körében levont jogkövetkeztetést támadó részében az indítvány alapos. A bíróságok azon hivatkozása, miszerint a bűnösség megállapításához elegendő, ha az elkövető tudata annak lehetőségére terjed ki, hogy az általa birtokolt tárgy akár lőfegyver is lehet, és elegendő ebbe belenyugodnia, szemben áll a Btk. 7. §-ával, miszerint a szándékos elkövetés feltétele, hogy az elkövető kifejezetten kívánja magatartása következményeit, vagy e következményekbe belenyugszik. Jelen ügyben akkor lehetett volna a terhelt szándékosságára alapos következtetést vonni, ha az eljárt bíróságok azt állapították volna meg, hogy a terhelt tudta, vagy a körülményekből egyértelműen tudnia kellett, hogy lőfegyvereket tart a birtokában. A sejtés, feltételezés, a lehetőség fennállása a szándékosság megállapításához nem elegendő.
[21] A Legfőbb Ügyészség szerint az ítéletek jogi indokolásában keverednek az eshetőleges szándék és a tudatos gondatlanság elemei. Álláspontja szerint azokból az tűnik ki, hogy a terhelt előre látta cselekménye következményeit, azaz, hogy az általa birtokolt légpuskák akár lőfegyverek is lehetnek, de könnyelműen bízott azok elmaradásában, mert nem vizsgáltatta meg őket, és így belenyugodott abba, hogy amennyiben azok lőfegyverek, úgy tartásukhoz engedély szükséges, ilyen engedélyekkel azonban nem rendelkezett. Az eshetőleges szándék megállapításához viszont azt kellett volna kategorikusan rögzíteni, hogy a terhelt tudta, miszerint az általa birtokolt légpuskák lőfegyverek. Abba belenyugodni ugyanis, hogy nincs fegyvertartási engedélye, csak akkor lehet, ha egyébként tisztában van azzal, hogy engedélyköteles fegyvereket birtokol.
[22] Az ügyészi álláspont szerint a jogerős ítéleti tényállásban szereplő történeti és tudati ténymegállapításokból az az egyértelmű következtetés adódik, miszerint a terhelt gondatlanul cselekedett, mert látta cselekményének lehetséges következményeit, de könnyelműen bízott azok elmaradásában. Végül utalt arra is a Legfőbb Ügyészség, hogy a történeti tényállás megfogalmazásában használt többes számból az elkövető sem azonosítható be egyértelműen.
[23] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el.
[24] A felülvizsgálati indítvány – az alábbiak szerint – alapos.
[25] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi – és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. E jogorvoslat a Be. 648. § (1) bekezdése értelmében kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, a Be. 649. § (2)–(5) bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[26] A védő indítványának törvényi okaként a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontját jelölte meg.
[27] A korábbi Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakkal egyezően a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint is felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg.
[28] A korábbi Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában írt felülvizsgálati ok tartalmilag a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott felülvizsgálati oknak felel meg, ami alapján akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bíróság jogerős ítéletében a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével törvénysértő büntetést szabott ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmazott, illetve a Btk. 86. § (1) bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztette fel a büntetés végrehajtását. Az e felülvizsgálati okon alapuló indítvány tehát nem kifogásolja a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását, hanem a cselekmény téves minősítését, és a büntetés (intézkedés) annak következtében, avagy önmagában törvénysértő nemét vagy mértékét kifogásolja, és ahelyett más, a törvénynek megfelelő nemű és/vagy tartamú büntetés (intézkedés) alkalmazását célozza.
[29] Következésképp az utóbb említett felülvizsgálati oknak megfelelő hivatkozást jelen indítvány nem tartalmaz. A védő maga utalt rá indítványában, hogy a szándékosság téves megállapítása eredményezhet törvénysértő minősítést (erre akkor kerül sor, ha az adott bűncselekménynek gondatlan alakzata is van), azonban ha a téves jogkövetkeztetés a bűnösség megállapítását is érinti (azaz a szóban lévő cselekmény gondatlan elkövetés esetén nem bűncselekmény), úgy a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja [Be. 649. § (1) bek. a) pont aa) alpont] szerinti felülvizsgálati ok valósul meg. A lőfegyverrel visszaélésnek gondatlan alakzata nincs, ennek megfelelőn az indítvány is a terhelt felmentését célozta, következésképp az indítványban írtak alapján kizárólag az utóbb említett okból van helye felülvizsgálatnak.
[30] Ugyanakkor az indítvány tartalma alapján e körben is kizárt a felülvizsgálat az indítvány azon részeiben, melyben a tényállás egyes – a terheltnek az egyik légpuska tekintetében fennálló tulajdonosi voltára, illetve a javítás jogszerűségével kapcsolatos téves feltevés hiányára vonatkozó – megállapításait vitatja. A Be. 650. § (2) bekezdése szerint ugyanis a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható, a Be. 659. § (1) bekezdése szerint pedig a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[31] Ehhez képest az indítvány alapján eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a jogerős ítéleti ténymegállapítások alapján helyesen vont-e következtetést a bíróság a terhelt magatartásának szándékos voltára.
[32] A szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami pedig a jogkérdés.
[33] Ha az irányadó tényállás valamely külvilágban megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést („tisztában volt”, „tudata átfogta”) egyaránt rögzíti, és utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek, s ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van.
[34] Ha azonban az irányadó tényállás ilyen tényt, ténybeli következtetést, illetve azok valamelyikét nem tartalmazza, vagy a ténybeli következtetés helytelen, akkor a jogi értékelésnek nincs alapja, s ekként az adott törvényi tényállási elem (a szándékosság) sem állapítható meg.
[35] Jelen ügyben az ítélet tényállási része nem rögzít arra vonatkozó ténymegállapítást, miszerint a terhelt tudta, hogy az általa birtokolt lőfegyverek engedélyköteles lőfegyverek, de nem tartalmazza ennek ellenkezőjét sem.
[36] Ugyanakkor a Kúria gyakorlata következetes abban, hogy a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényálláshoz tartozónak kell tekinteni a jogerős határozat indokolása bármely részében szereplő minden ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (BH 2006.392.). A felülvizsgálat tehát az ügydöntő határozatban megállapított tényállásra terjed ki, de ebbe bele kell érteni – az ítéletszerkesztési hibából – a határozat indokolásának más részében rögzített tényeket is (BH 2016.163.III., 2005.89.II.).
[37] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a bíróság tényfelderítési kötelezettsége kiterjed minden, a büntetőjogi elbírálás szempontjából lényeges, releváns jelenségre. Az ennek eredményeként az ítéleti tényállás személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de ún. belső történések, tudati tények is lehetnek.
[38] A tudati (tudattartalomra vonatkozó) tények megállapítását határozottan el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelésétől: a büntetőjogi felelősség kérdésében történő döntéstől, a cselekmény minősítésétől és a büntetés kiszabásától.
[39] A pontos elhatárolhatóság érdekében követelmény az, hogy a bírói ténymegállapítások sem a fizikai, sem pedig a tudati tények vonatkozásában nem jogi fogalmak, a törvény általános, illetve különös részében szereplő, vagy a jogtudomány és a joggyakorlat által értelmezett jogi kategóriák (szándékosság, gondatlanság, különös kegyetlenség, szándékerősítő jelenlét stb.), hanem konkrét tények, cselekmények legyenek. Ilyen – jelen ügyben – a terheltnek az általa birtokolt légfegyverek mibenlétére vonatkozó tudata.
[40] Tévedett tehát mind az első-, mind a másodfokú bíróság, amikor a terhelt tudattartalmára vonatkozó megállapításaikat határozataik jogi indokolásában, nem pedig a történeti tényállásában (annak kiegészítésében) szerepeltette. Ezért ezeket a megállapításokat a Kúria a tényállás részének tekintette.
[41] Ekként a tényálláshoz tartoznak az alábbi ítéleti ténymegállapítások:
– a légpuskákat tartalmazó mindkét tokra a terhelt szerelt fel biztonsági okokból lakatot, mindkét légpuskát kipróbálta, és azok házon belüli feltalálási helyével is tisztában volt,
– a terhelt tudta, hogy az általa birtokolt légfegyverek akár lőfegyverek is lehetnek,
– a terhelt semmit nem tett annak kizárása érdekében, hogy az általa zártan tartott légpuskák nem lőfegyverek.
[42] Az ítéleti tényállás tehát nem arra vonatkozó ténymegállapítást tartalmaz, miszerint a terhelt tudta, vagy tudnia kellett, hogy az általa birtokolt légfegyverek engedélyköteles lőfegyverek, hanem azt, hogy csupán azt tudta, hogy azok akár lőfegyverek is lehetnek, és elmulasztotta ennek kizárását.
[43] Így tehát előre látta cselekménye lehetséges következményeit, mégpedig azt, hogy akár engedélyköteles lőfegyvert is birtokolhat engedély nélkül, de nem azt tudta, hogy lőfegyvert birtokol. Ekként könnyelműen bízott abban, hogy az általa tartott légpuskák nem lőfegyverek. Erre alapja is volt, hiszen a légfegyver nem szükségképpen, és rendszerint nem is lőfegyver; csak akkor, ha abból 7,5 joule-nál nagyobb csőtorkolati energiájú, szilárd anyagú lövedék lőhető ki (a lőfegyverekről és lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. törvény 2. § 16. pont).
[44] Jelen esetben azonban nem arról van szó, hogy a terhelt gondatlanságból tartott lőfegyvert, és ezért az nem bűncselekmény. A terhelt gondatlanságának eredménye, hogy tudata nem fogta át a légpuskák engedélyköteles lőfegyver voltát, és a valóságnak meg nem felelő tudata a terhére rótt bűncselekmény elkövetési tárgya tekintetében eredményezett tévedést. A tévedés pedig a Btk. 20. § (1) és (3) bekezdése alapján büntethetőséget kizáró ok, kivéve, ha a tévedést gondatlanság okozta, és a törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli. A lőfegyverrel visszaélés esetében azonban ez utóbbi feltétel hiányzik, ezért az elkövetési tárgyban való, gondatlanság eredményezte tévedés a büntetőjogi felelősség megállapítását kizárja. A tévedés ténybeli alapját az első- és a másodfokú bíróság jogi indokolásában feltüntetett, korábban idézett, a terhelt tudattartalmára vonatkozó, s ekként valójában a tényállás részét képező ténymegállapítások alkotják.
[45] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a terheltet az ellene lőfegyverrel visszaélés bűntette [Btk. 325. § (1) bek. a) pont második ford.] miatt emelt vád alól a Be. 566. § (1) bekezdés d) pontja alapján – tévedés okán – felmentette.
[46] Mivel a terhelt a jogerős ítéletben terhére rótt bűnügyi költséget megfizette, a Kúria a Be. 856. § (1) bekezdés c) pontja és a Be. 857. § (1) bekezdés c) pontja szerint elrendelte részére az e jogcímen befizetett összeg törvényes kamatával együtt való visszatérítését.
[47] A büntetőjogi felelősség hiánya azonban nem eredményezi azt, hogy a lőfegyverek terhelt általi tartása jogszerű volt, avagy a jövőre nézve azzá vált volna. Következésképp a légpuskák elkobzása a Btk. 72. § (1) bekezdés d) pont második fordulata alapján továbbra is törvényes, mert azoknak a terhelt általi, engedély nélküli birtoklása jogszabályba ütközik.
[48] Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatokat a felülvizsgálati indítvánnyal támadott részében a Be. 662. § (2) bekezdés a) pont első fordulata szerint megváltoztatta, és a törvénynek megfelelő határozatot hozott, egyebekben pedig – az elkobzás tekintetében – a támadott határozatot a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 764/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás