BK ÍH 2019/41.
BK ÍH 2019/41.
2019.06.01.
A pótmagánvádló által a terhelt terhére az elévülési időn túl előterjesztett perújítási indítvány a törvényben kizártnak minősül, ezért annak elutasítására ezen okból kerülhet sor [1978. évi IV. törvény 33. § (1) bekezdés b) pont, 34. § a) pont, 35. § (1) bekezdés; Be. 638. § (2) bekezdés, Be. 644. § (6) bekezdés].
A törvényszék a 2018. évi július hó 16. napján kelt végzésében J. A. pótmagánvádló perújítási indítványát elutasította.
Az elsőfokú bíróság végzésében az alábbiakat állapította meg.
A városi bíróság a pótmagánvád alapján indult eljárásban a 2011. április 22-én jogerős határozatával T. Cs. vádlottat az 1978. évi IV. törvény 187. § (1) bekezdésébe ütköző közúti baleset okozásának vétsége miatt emelt vád alól felmentette.
A J. A. pótmagánvádló által benyújtott perújítási indítvány alapján elrendelt perújítási eljárást követően a járásbíróság 2015. január 29-én 2015. évi március hó 23. napjára tárgyalási határnapot tűzött ki, melyre T. Cs. terhelt megidézéséről is intézkedett. A járásbíróság a perújítási tárgyaláson a perújítást elutasította, mely végzését a törvényszék 2015. július 13. napján helybenhagyta.
A pótmagánvádló 2018. június 11. napján ismét perújítási indítványt terjesztett elő, amelyben összefoglalta a lefolytatott büntetőeljárásokkal kapcsolatos észrevételeit, azonban új bizonyítékra nem hivatkozott.
A törvényszék perújítási indítványt elutasító határozatában részletesen kifejtette, hogy a Be. 643. § (7) bekezdése alapján a perújítási indítványban felhozottak nem alkalmasak arra, hogy azok alapján a bíróság egy esetleges perújítási eljárásban a Be. 637. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontjának megfelelő, bűnösséget megállapító határozatot hozzon. Erre figyelemmel a Be. 644. § (6) bekezdése alapján a perújítási indítványt elutasította.
E végzés ellen a pótmagánvádló jelentett be fellebbezést a perújítás elrendelése végett.
Az ítélőtábla a fellebbezést elbírálva az alábbiakra mutatott rá.
Az ügy elbírálása szempontjából lényeges adatokat az elsőfokú bíróság túlnyomórészt pontosan rögzítette, helytállóan tüntetve fel az ezt megelőző eljárásokban foganatosított eljárási cselekményeket, valamint azok idejét.
Elmulasztotta ugyanakkor az elsőfokú bíróság annak vizsgálatát, hogy a vád tárgyává tett cselekmény büntethetősége elévülés folytán nem szűnt-e meg.
A következetesen érvényesülő ítélkezési gyakorlat szerint a perújítási indítvány, a felülvizsgálati indítvány és a jogorvoslat a törvényesség érdekében elbírálása során a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok irányadók, tehát a Büntető Törvénykönyv időbeli hatályára vonatkozó, ettől eltérő szabályok az eljárás ezen szakaszában nem alkalmazhatók. (BH 2005.165.)
A vád tárgyává tett cselekmény elkövetési idején, tehát a 2006. évi augusztus hó 14. napján hatályos, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 33. § (1) bekezdésének b) pontja szerint a büntethetőség elévül a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább három év elteltével. Ugyanezen törvény 34. §-ának a) pontja szerint az elévülés határidejének kezdő napja befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul.
A vád tárgyává tett cselekmény az 1978. évi IV. törvény 187. § (1) bekezdésében meghatározott közúti baleset okozásának vétsége, melyre a törvény egy évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés kiszabását rendeli. Erre figyelemmel a cselekmény büntethetősége három év elteltével évül el.
Az 1978. évi IV. törvény 35. § (1) bekezdése értelmében az elévülést félbeszakítja a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye. A félbeszakítás napján az elévülés határideje ismét elkezdődik.
Az elsőfokú bíróság végzésében helyesen rögzítette, hogy a megelőző perújítási eljárás 2015. július 13. napján befejeződött. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban a vád tárgyává tett cselekmény vonatkozásában az elévülést félbeszakító utolsó érdemi intézkedés ezt megelőzi, mely a járásbíróság 2015. évi március hó 23. napjára kitűzött tárgyalása volt.
Ezt követően ugyanis sem a járásbíróság perújítást érdemben elutasító végzése, sem a törvényszék ezt helybenhagyó, 2015. július 13-án meghozott másodfokú végzése nem szakította meg az elévülést. Az állandó bírói gyakorlat szerint ugyanis az első- és másodfokú bíróság ezen határozatai nem foghatók fel az elkövető ellen, a bűncselekmény miatt foganatosított eljárási cselekménynek, mert mindkét határozat a pótmagánvádló – terhelt terhére bejelentett – perújításának érdemi elutasítását célozta; ez pedig nem tekinthető a terhelt ellen hozott eljárási aktusnak (BH 1998.162.).
A vád tárgyává tett cselekmény büntethetősége ezért az 1978. évi IV. törvény 33. § (1) bekezdés b) pontja és 34. § a) pontja alapján a 2018. évi március hó 23. napján – félbeszakadásra okot adó eljárási cselekmény hiányában, elévülés okán – megszűnt.
Ezt követően újabb eljárási cselekménynek csupán a pótmagánvádló ismételt perújítási indítványának a 2018. évi június hó 11. napján történő előterjesztése volt tekinthető. Ugyanakkor a pótmagánvádló – bár a bírósági eljárásban eltérő szabály hiányában az ügyész jogait gyakorolja – az állandó bírói gyakorlat szerint mégsem büntetőügyekben eljáró hatóság; ezért az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított eljárási cselekménye az elévülést nem szakítja félbe (EBH 2009.2032.).
Tény azonban az is, hogy a pótmagánvádló indítványát olyan időpontban terjesztette elő, amikor az elévülés a törvény erejénél fogva már bekövetkezett.
A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 638. § (2) bekezdése szerint perújításnak a terhelt terhére csak életében és csak az elévülési időn belül van helye. A pótmagánvádló által benyújtott indítvány a terhelt terhére bejelentettnek tekintendő, hiszen az a büntetőjogi felelősség megállapítását célozza.
Erre figyelemmel a pótmagánvádló perújítási indítványa a törvényben kizártnak minősül, hiszen azt elévülési időn túl terjesztette elő.
A Be. 644. § (6) bekezdése szerint az alaptalan, illetve a törvényben kizárt, az arra nem jogosulttól származó vagy elkésett perújítási indítványt a bíróság nem ügydöntő végzésével elutasítja.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság részéről törvényesen került sor a pótmagánvádló perújítási indítványának elutasítására, csupán ennek jogalapja, illetve indokai szorultak helyesbítésre a másodfokú bíróság részéről.
Következésképpen a pótmagánvádló fellebbezése alaptalan volt; az a megtámadott határozat megváltoztatását nem eredményezhette.
A fentiek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság nem ügydöntő végzését a Be. 645. § (4) bekezdése értelmében tanácsülésen eljárva, a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Pécsi Ítélőtábla Beüf.II.174/2018/5.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás