BK ÍH 2019/42.
BK ÍH 2019/42.
2019.06.01.
I. A lopás az elvétellel befejezett, így az elkövető által később visszavitt dolgok és okiratok csak a büntetéskiszabás körében értékelhetők [Btk. 370. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont, be) alpont].
II. A harmadfokú felülbírálat nem terjed ki a tényállás megalapozottságára és a minősítésre, ha a másodfellebbezés kizárólag a büntetést támadja, és azt a harmadfokú bíróság alaptalannak találta [Be. 615. § (3) bekezdés b) pont, (4) bekezdés a) pont, 618. § (3) bekezdés a) pont].
Az első fokon eljárt járásbíróság 2018. szeptember 6. napján kihirdetett ítéletében L. G. vádlottat az ellene lopás vétsége miatt emelt vád alól felmentette, és megállapította, hogy a vádlott elkövette a tulajdon elleni szabálysértést [2012. évi II. törvény 177. § (1) bekezdés a) pont I. fordulat], ezért vele szemben 150 000 Ft pénzbírságot szabott ki.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege:
A vádlott már 2001. évben különös visszaesőként volt elítélve, ezt követően erőszakos többszörös, illetve többszörös visszaesőként több alkalommal ítélték el a bíróságok lopás, csalás, kifosztás, rablás, súlyos testi sértés bűntette miatt. 2017. április. 21. napján 12:39 órakor a kapucnis felsőt és az arcát takaró sapkát viselő vádlott bement a D. Kft. ügyfélforgalom részére nyitva álló telephelyére és onnan az udvaron parkoló, csukott, de lezáratlan tehergépkocsi vezetőfülkéjéből – miután előbb benézett az utastérbe, majd az udvaron körbenézett – kinyitva a vezetőülés felőli ajtót, a középső ülésről elvette a sofőr, H. I. sértett 2500 forint értékű gyöngyvászon iskolatáska méretű újszerű hátizsákját, benne 2000 forint értékű övtáskájával, 1500 forint értékű fekete valódi bőr pénztárcájával, 3500 forint értékű GPS készülékével, 16 000 forint készpénzével, továbbá a személyazonosító igazolványával, lakcímet igazoló hatósági igazolványával és vezetői engedélyével együtt, majd a kijárati kapun keresztül, hátán a sértett hátizsákjával, távozott a telephelyről.
A vádlott 12:59 órakor már csak egy pólót viselve és az arcát nem takarva visszament a telephelyre és odaadta a sértettnek a hátizsákját, az övtáskáját, a pénztárcáját és az okmányait, mondván, hogy az utcán találta, miután két fiatal srác eldobta, és beszélték, hogy a hátizsákot vissza kellene adni a D. Kft.-seknek. A visszahozatalért cserébe cigarettát kért, amit a sértett nem tudott adni, mert nem maradt pénze cigit venni, ám a vádlott megadta a nevét és a címét, hogy a sértett később „hálából” vigyen majd neki.
Az elsőfokú bíróság döntését azzal indokolta, hogy a sértettnek 20 percen belül visszaszolgáltatott értéktárgyaira és okmányaira nem terjedt ki a vádlott eltulajdonítási, illetve a tartós birtoklási szándéka, ezért a lopás elkövetési értéke a vissza nem adott dolgok értéke, 19 500 forint volt. A lopás minősített esetét, a közokiratok egyidejű elvételével elkövetett lopás vétségét sem látta megállapíthatónak, ugyanis a minősítő körülmény megállapításához szintén a tartós birtoklás, a megtartás szándéka kell, nem elegendő a puszta elvétel. A vádlott az okmányok gyors visszavitelével egyértelműen kinyilvánította, hogy nem tart igényt rájuk, ezáltal a védendő jogi tárgyat, a közokiratokba vetetett közbizalmat sem sértette meg, hiszen a hátizsákkal együtt megszerzett okmányokat önként visszaadta a tulajdonosának.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosítás végett, az ítélet megváltoztatása, a vádlott bűnösségének lopás vétségében történő megállapítása és büntetés kiszabása végett fellebbezett.
A törvényszék – mint másodfokú bíróság – a járásbíróság ítéletét megváltoztatta, a vádlott bűnösségét lopás vétségében [Btk. 370. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont, be) alpont] megállapította, és a vádlottat, mint többszörös visszaesőt 90 nap elzárásra ítélte. A törvényszék ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság téves következtetést vont le abból a körülményből, hogy a vádlott a sértett hátizsákját az elvétel után 20 perccel visszavitte arra, hogy a vádlottnak nem állt szándékában a hátizsák, a benne lévő övtáska, pénztárca, és egyéb ingóságok eltulajdonítása. A következetes bírói gyakorlat szerint ugyanis a lopás az elvétellel befejezetté válik, ezért a bűncselekmény elkövetési értékébe ezen dolgok értéke is beleszámítandó. Az, hogy az elkövető az eltulajdonított dolgok egy részét rövid időn belül visszavitte, a kár részbeni megtérítésének tekintendő, amit a büntetés kiszabása körében enyhítő körülményként kell figyelembe venni. Osztotta a törvényszék a főügyészség azon álláspontját, hogy miután a vádlott egy kamionból tulajdonította el a hátizsákot, feltételeznie kellett, hogy abban a vezetéshez szükséges közokiratok is megtalálhatóak, ezért a közokiratok eltulajdonítása tekintetében legalább eshetőleges szándékának fenn kellett állnia. Az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben a szabálysértési értékre, közokiratok egyidejű elvételével elkövetett lopás vétségének megállapításához nem szükséges az eltulajdonított dolgok, illetve közokiratok tartós birtoklásának szándéka, hiszen a lopás elkövetési magatartása az elvétel, nem a megszerzés.
A törvényszék ítélete ellen a megyei főügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, a kiszabott büntetés súlyosítása, végrehajtandó szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás kiszabása érdekében.
A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyész által, a vádlott terhére a kiszabott büntetés súlyosítása végett bejelentett fellebbezést fenntartotta.
Álláspontja szerint a büntetés kiszabása során a törvényszék eltúlzott jelentőséget tulajdonított a cselekmény elkövetési értékének, illetőleg a kár részleges megtérülésének, ugyanakkor komoly súlyosító hatást kell tulajdonítani a terhelt előéletének. Indítványozta, hogy a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét annyiban változtassa meg, hogy a terhelttel szemben szabadságvesztés büntetést szabjon ki, melynek végrehajtási fokozata a Btk. 37. § (2) bekezdés b) pontjára figyelemmel börtön, ezen túlmenően a vádlottat a Btk. 61. §-a alapján a közügyek gyakorlásától is határozott időre tiltsa el, egyebekben a másodfokú ítélet helyben hagyását indítványozta.
A védő a harmadfokú nyilvános ülésen tartott perbeszédében egyetértett a főügyészséggel abban, hogy a bíróság megalapozott tényállást állapított meg, mely alapján okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekményének a minősítése is törvényes
Miután a másodfokon eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság által lopás vétsége vádja alól felmentett vádlottat bűnösnek mondta ki lopás vétségében, így a Be. 615. § (1) bekezdése, illetve a (2) bekezdés a) pontja alapján megnyílt a joghatályos másodfellebbezés lehetősége. Mindezek alapján az ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Be. 618. § rendelkezéseire figyelemmel a fellebbezéssel támadott másodfokú ítéletet, valamint az első- és másodfokú bíróság eljárását is a Be. 620. § (1) bekezdése szerint kitűzött nyilvános ülésen bírálta felül.
A felülbírálat során megállította az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási törvény betartásával végezte el a bizonyítást, majd a másodfokú bíróság is maradéktalanul betartotta a büntető perrendtartás szabályait. Ennélfogva az ítélőtábla sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság eljárásában nem észlelt olyan eljárási hibát, hiányosságot, amely az érdemi felülbírálat akadályát képezhette volna.
A Be. 619. § (4) bekezdése értelmében, ha a fellebbezést kizárólag a 615. § (3) bekezdés b) pontja vagy a 615. § (4) bekezdése alapján jelentették be, a harmadfokú bíróság nem vizsgálja a másodfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát a másodfokú bíróság által alapul vett tényállásra alapítja. Miután a fellebbezés kizárólag a másodfokú bíróság által kiszabott büntetést támadta, a törvényszék ítéletének megalapozottsága nem volt a harmadfokú felülbírálat tárgya.
A Be. 618. § (3) bekezdése szerint, ha a harmadfokú bíróság a 615. § (3) bekezdése szerinti fellebbezést alaposnak találja, az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálja a Be. 590. § (5) bekezdés a)-c) pontjában meghatározottakat.
Az ítélőtábla a fenti törvényi rendelkezések által meghatározott keretek között vizsgálta az ügyész súlyosítást célzó másodfellebbezését, mely alappal nem foghatott helyt.
A törvényszék, mint másodfokú bíróság a büntetés célját és a büntetéskiszabási elveket figyelembe vette, különösen a bűncselekmény kisebb tárgyi súlyára és a kár részbeni megtérülésére lehetőséget látott arra, hogy Btk. 33. § (4) bekezdése alapján a vádlottal szemben szabadságvesztés helyett enyhébb büntetést alkalmazzon. A Btk. 46. § (1) bekezdése alapján így a vádlottat elzárásra ítélte, annak tartamát pedig a maximális 90 napban határozta meg a vádlott büntetett előéletére figyelemmel. A büntetéskiszabási tényezőket a másodfokú bíróság túlnyomórészt feltárta és súlyuknak megfelelően értékelte.
Az ítélőtábla áttekintve a büntetéskiszabási körülményeket további nyomatékos enyhítő körülményként értékelte az alacsony elkövetési értéket, valamint a vádlott elkövetés utáni magatartását, mely a kár részbeni megtérítésén túlmutat annyiban, hogy a bűncselekmény egyéb hátrányos következményei nem érintették a sértettet, mivel iratainak pótlása nem volt szükséges. Megvizsgálva a fellebbezés indokolásában írtakat, az ítélőtábla megállapította, hogy a büntetéskiszabási körülmények súlya alapján a törvényszék által alkalmazott tényleges szabadságelvonással járó elzárás büntetés maximum tartamban történő alkalmazása szükséges, de egyben elégséges is a büntetési célok és büntetéskiszabási elvek elérésére, súlyosabb büntetés a büntetési célokon túlmenő hátrányt jelentene. Az így kiszabott büntetés nem eltúlzottan enyhe, így annak más büntetési nemre súlyosítása nem indokolt.
Miután a súlyosításra irányuló másodfellebbezés nem volt alapos, a Be. 618. § (3) bekezdés a) pontjára figyelemmel a harmadfokú felülbírálat tárgyát nem képezték a bűnösség megállapítására, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezések. Megjegyzi azonban az ítélőtábla, hogy a törvényszék minősítése törvényes, amellyel szemben sem a vádlott, sem a védő nem élt jogorvoslattal.
Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a másodfokú ítéletét a Be. 623. § alapján helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Bhar.III.14/2019/7.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás