BK ÍH 2019/43.
BK ÍH 2019/43.
2019.06.01.
Amennyiben a bizonyítás eredményétől függően változhat a cselekmény vád szerinti minősítése, és ez érinti a hatáskört, indokolt – az eljárás felesleges megismétlésének elkerülése érdekében – a magasabb hatáskörű bíróság kijelölése, a különböző hatáskörű bíróságok ellentétes, véglegessé vált határozatait követően [Be. 24. § (2) bekezdés b) pont, ba) alpont].
A járási ügyészség 2018. március 28. napján emelt vádat K. S. vádlottal szemben a járásbíróság előtt, a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdésre figyelemmel a (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő és büntetendő aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt.
A járásbíróság 2018. június 29. napján meghozott és július 19. napján véglegessé vált végzésével megállapította, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a vádirati minősítéstől eltérően, életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérleteként [Btk. 164. § (8) bekezdés] minősülhet. Erre tekintettel hatáskörének hiányát állapította meg, és az ügyet a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező törvényszékhez tette át.
A megyei főügyészség a törvényszék megkeresésére 2018. szeptember 13. napján kelt átiratában úgy nyilatkozott, hogy a vádiratban foglaltakat mind a tényállás, mind a minősítés szempontjából változatlan formában fenntartja, azt kiegészíteni, illetőleg módosítani nem kívánja. A főügyészség álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése alapján nem indokolt a vádirati minősítés megváltoztatása.
A törvényszék 2018. október 5. napján kelt és október 29. napján véglegessé vált végzésével az ügyben hatáskörének hiányát állapította meg, és az ügy iratait a Be. 24. § (2) bekezdés b) pont, ba) alpontja alapján közvetlenül az ítélőtáblára terjesztette fel az eljáró bíróság kijelölése érdekében.
A Be. 24. § (1) bekezdése szerint az eljáró bíróságot ki kell jelölni, a bíróságok között felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetén, valamint akkor, ha a bíróság kizárás miatt nem járhat el. A Be. 24. § (2) bekezdés b) pont, ba) alpontja szerint pedig a kijelölésről az ítélőtábla határoz, amennyiben a hatásköri összeütközés a területén lévő törvényszék és járásbíróság között merült fel.
A Be. hatásköri szabályai a bírósági szervezet különböző szintjein elhelyezkedő bíróságok közötti ügyelosztás rendjét határozzák meg. Ennek megfelelően a Be. 19. §-a alapján, első fokon, a járásbíróság hatáskörébe tartozik annak a bűncselekménynek az elbírálása, amelyet a törvény nem utal a törvényszék hatáskörébe. A Be. 20. § (1) bekezdése pedig azon bűncselekmények taxatív felsorolását tartalmazza, amelyek első fokon történő elbírálása a törvényszék hatáskörébe tartozik. A Be. 23. §-a alapján a bíróság köteles hatáskörét és illetékességét hivatalból vizsgálni.
A törvényszék hatáskörét megalapozhatja – egyéb szempontok mellett – a vád tárgyává tett cselekmény által okozott vagy – kísérleti megvalósulás esetén – okozni szándékozott sérelem nagysága is indokolhatja. Így a Be. az élet elleni cselekményeket és a testi épség elleni súlyosabb bűncselekményeket is törvényszéki hatáskörbe utalja [Be. 20. § (1) bekezdés 4. pont, 4. és 5. fordulat].
Kétségtelen, hogy jelen ügyben a járási ügyészség a vádirati tényállásban foglalt cselekményt a Btk. 164. § (1) bekezdés, (3) bekezdés (6) bekezdés a) pontja szerinti testi sértés bűntette kísérletének minősítette, amelynek elbírálása a Be. 19. §-a szerint a járásbíróság hatáskörébe tartozik. Ezen indítványt a megyei főügyészség is változatlan formában fenntartotta. Ezzel összefüggésben azonban kiemeli az ítélőtábla, hogy a bíróság nincs kötve a vádlónak a vád tárgyává tett cselekmény Btk. szerinti minősítésére vonatkozó indítványához. A Be. 495. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés ugyanis lehetőséget biztosít a vádtól eltérő minősítés megállapítására, amely adott esetben a Be. 23. §-a szerinti vizsgálat során az eljáró bíróság hatásköre hiányának megállapításához is vezethet.
A vádirati tényállás szerint a vádlott cselekménye nagy erővel, fejtájra mért tompa erőbehatást is magában foglalt, amely súlyosabb sérülést, koponyatörést is okozhat. Ezzel összefüggésben az ítélőtábla utal az Országos Igazságügyi Orvostani Intézetnek a testi sérülések és egészségkárosodások igazságügyi orvosszakértői véleményezéséről szóló 16. számú módszertani levelére, amelynek VI. pontjában írtak szerint a szervsérüléssel és/vagy jelentősebb vérzéssel nem járó, de testüreget (koponya, mellkas, has) megnyitó sérülés önmagában közvetett életveszélyt jelent.
A töretlen bírói gyakorlat szerint olyan esetben, ha a hatáskör a minősítés függvénye, a minősítés pedig a bizonyítás eredményétől függően alakulhat, indokolt – az eljárások felesleges megismétlésének elkerülése érdekében – a magasabb hatáskörű bíróság kijelölése (BH 2006.7., BH 2004.449). Az ítélőtábla a felterjesztett iratokból arra következtetett, hogy jelen ügyben az elsőfokú bíróság hatásköre kifejezetten a vád tárgyává tett cselekmény minősítésének függvénye. A bizonyítás eredményétől függően pedig – a fentiekben kifejtettek szerint – egyértelműen nem zárható ki olyan tényállás megállapítása, amelynek minősítése magasabb hatáskörű bíróság eljárását tenné szükségessé.
Erre figyelemmel az ítélőtábla a Be. 24. § (2) bekezdés b) pont, ba) alpontja szerint a magasabb hatáskörű törvényszék kijelöléséről rendelkezett.
(Szegedi Ítélőtábla Bkk.II.605/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás