BK ÍH 2019/45.
BK ÍH 2019/45.
2019.06.01.
Nem kötelezhető az elővezetési költség megfizetésére a tanú, ha a bíróság nem az általa is ismert tartózkodási helyéről idézi [Be. 116. § (1) bekezdés b) pont, 118. § (1), (2) bekezdés].
A törvényszék kötelezte J. J. tanút a rendőri elővezetése kapcsán felmerült bűnügyi költség megfizetésére azzal, hogy az összeget a régi Be. szerinti jogerőre emelkedéstől számított harminc napon belül köteles megfizetni a rendőr-főkapitányság részére.
Az elsőfokú bíróság végzésével szemben J. J. tanú jelentett be fellebbezést, előadva, hogy a 2018. június 27. napjára kitűzött tárgyalásra idézést nem kapott, arról telefonon sem értesítették, pedig a bírósággal korábban telefonon keresztül is kapcsolatot tartott. Előadta, hogy már nem a bejelentett állandó lakcíme a lakóhelye, onnan azonban még nem jelentkezett ki, helyette bejelentett tartózkodási helyén él, amely levelezési címe is. Kifejtette, hogy ezen tartózkodási helye a bíróság előtt is ismert volt, így önhibáján kívül nem szerezhetett tudomást a tárgyalás napjáról.
A tényállás lényege szerint a bíróság elrendelte a tanú elővezetését a 2018. június 27. napjára kitűzött tárgyalásra, mert a tanú a 2018. május 9. napjára kitűzött tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, és távolmaradását előzetesen, alapos okkal nem mentette ki. A kitűzött határnapra a tanú elővezetése nem volt eredményes. A rendőri jelentés szerint a bíróság által megadott lakcímén a tanú nem volt található, ott egy lakatlan ingatlant találtak. A rendőrség igazolta a felmerült költség összegét is.
A másodfokú bíróság a tanú fellebbezését alaposnak ítélte.
A másodfokú bíróság a Be. 593. § (1) bekezdés a) pontja alapján az ügyiratok tartalmára figyelemmel az elsőfokú végzés tényállását kiegészítette azzal, hogy a törvényszék J. J. tanú személyes adatait a 2017. december 13. napján tartott tárgyaláson a tanú személyi okmányaiból állapította meg. Itt rögzítette a tartózkodási helyét is. Egyebekben az elsőfokú végzés tényállása hiánytalan volt, az a másodfokú eljárás alapját képezte.
A Be. 118. § (1) bekezdése szerint az elővezetés az idézéssel szemben mulasztó személy személyi szabadságának átmeneti elvonása annak érdekében, hogy az érintettet a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság elé kísérjék, vagy biztosítsák az eljárási cselekményen való jelenlétét. A 118. § (2) bekezdése alapján pedig a hatóságok az idézéssel szembeni mulasztást követően, az e törvényben meghatározott esetekben, határozatukkal rendelhetik el az elővezetést.
Az irányadó bírói gyakorlat szerint, a másodfokú bíróság az elővezetési költség megfizetésére kötelező határozat ellen bejelentett fellebbezés elbírálása során nemcsak az elővezetési költség összegének jogszerűségét, hanem az elővezetés törvényi feltételeinek a teljesülését is vizsgálata körébe vonja (BH 2012.286).
Mindezek alapján az ítélőtábla elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az elővezetés elrendelésekor hatályos törvényi rendelkezés alapján a kényszerintézkedés alkalmazásának feltételei fennálltak-e. Ebben a körben a másodfokú bíróság utal arra, hogy a Be. 870. § (1) bekezdése szerint az e törvény hatályba lépésekor (2018. július 1.) folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően, a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha ezt e törvény másként szabályozza.
Az elővezetés elrendelésekor, 2018. május 28. napján hatályos, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 69. § (1) bekezdés b) pontja alapján, ha a tanú idézés ellenére nem jelenik meg, és ezt előzetesen, mihelyt az akadály a tudomására jut, haladéktalanul, vagy ha ez már nem lehetséges, az akadály megszűnése után, nyomban, alapos okkal nem igazolja, illetőleg az eljárási cselekményben engedély nélkül távozik, elővezetése rendelhető el, vagy rendbírsággal sújtható.
Az 1998. évi XIX. törvény 162. § (1), (2) bekezdésében foglaltak szerint pedig az elővezetés személyi szabadságot korlátozó intézkedés annak érdekében, hogy az érintettet a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság elé állítsák, vagy biztosítsák az eljárási cselekményen való részvételét. A törvényben meghatározott személyek elővezetésének elrendeléséről a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság rendelkezik.
Az ítélőtábla a felterjesztett iratokból megállapította, hogy J. J. tanú 2018. május 9. napján megtartott tárgyalásra történő idézésére kizárólag állandó lakcíméről került sor. Ehhez képest a másodfokú bíróság által kiegészített tényállásból kitűnik, hogy a törvényszék 2017. december 13. napjától kezdődően tudomással bírt J. J. tanú bejelentett tartózkodási helyéről is, hiszen a tanú ezen a tárgyalási napon személyi okmányaival igazolta magát, amelyek akkor már tartalmazták a bejelentett tartózkodási helyét is. E címről idézésére azonban nem került sor.
Erre figyelemmel a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az elővezetés törvényi feltételei, annak elrendelése időpontjában – a tartózkodási helyről történő idézés hiányában – ténylegesen nem álltak fenn, így tévedett a törvényszék, amikor J. J. tanút a 2018. június 27. napjára kitűzött tárgyalási napra történő eredménytelen elővezetésével kapcsolatos költségek viselésére kötelezte.
Ezért az ítélőtábla J. J. tanú fellebbezését alaposnak ítélte, és a törvényszék végzését a Be. 606. § (1) bekezdése alapján megváltoztatva, a tanú elővezetési költség megfizetésére kötelezését mellőzte.
Az elővezetési költség nem bűnügyi költség, és azt jelen esetben az állam viseli [Be. 118. § (9) és (11) bekezdése].
(Szegedi Ítélőtábla Bpkf.II.480/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás