PK ÍH 2019/47.
PK ÍH 2019/47.
2019.06.01.
A személyiségi jogaiban megsértett személy az őt ért nem vagyoni sérelemért követelhet sérelemdíjat, a sérelemdíj megítélésének feltétele ezért nem vagyoni sérelem bekövetkezése. A törvény ugyanakkor mentesíti a sérelmet szenvedett személyt a hátrány bizonyításának eljárásjogi kötelezettsége alól, a jogsértő azonban bizonyíthatja, hogy a személyiségi jogaiban megsértett személyt a jogsértéssel okozati összefüggésben nem érte olyan súlyú nem vagyoni sérelem, amely sérelemdíj megítélését indokolná [Ptk. 2:52. § (1), (2), (3) bekezdés].
A felperes a J. Szolnoki Alapszervezetének elnöke, helyi önkormányzati képviselő, ügyvéd. Az Alfa-Hír internetes hírportál olyan hírt közölt vele, amelyben arra a kérdésre, hogy mit vár a lemondott Dr. N. A. önkormányzati képviselő helyére megválasztott R. L. képviselőtől, a következő nyilatkozatot tette: „A Fideszes képviselőtől nagyjából ugyanazt várom, mint elődjétől, vagyis hogy semmit nem tett a körzetéért és havi százötvenezer forintért bejár a közgyűlésbe bóbiskolni, meg gombot nyomogatni.” A párt szolnoki alapszervezetének tagja, Cs. E. a kijelentésért R. L. képviselő Facebook oldalán közzétett kommentjében elnézést kért. Ezt követően a J. Szolnoki Alapszervezete 2016. február 22-én rendkívüli taggyűlést tartott, amelynek napirendje a Cs. E. által megjelentetett komment volt. A taggyűlésen Cs. E. részvételével és hozzászólásával lefolytatott vitát követően a felperes bejelentette, hogy nevezett jövőbeli tagságáról az etikai bizottság dönt. Ilyen előzmények után 2016. február 26. napjára az alapszervezet elnöksége újabb rendkívüli taggyűlést hívott össze, amely Cs. E. tag kizárásáról hozott határozatot.
A felperes 2016 augusztusában sajtótájékoztatót tartott, amelyen a www.iszolnok.hu internetes portált működtető alperesi médiaszolgáltató nem jelent meg. A felperes ezt nyílt levélben kifogásolta. Az alperes a nyílt levélre reagálva az általa üzemeltetett internetes hírportálon a 2016. augusztus 14-én megjelent „Szoty(or)i megint el van szontyolodva” című cikkében adott magyarázatot arra, miért nem jelent meg a sajtótájékoztatón. A felperessel szemben erőteljes kritikát megfogalmazó írás – egyebek mellett – az alábbiakat tartalmazza: „Ő, aki súlyosan beteg, jóval idősebb képviselőtársát sem átallotta sértegetni és hazugságokkal alázni volt képes? Azt a régi párttagot pedig, aki helyette is bocsánatot kért a sértettektől, tárgyalás és meghallgatás nélkül ebrudalta ki maguk közül.”. A felperes a cikk fent idézett állításai miatt sajtó-helyreigazítási pert indított az alperes ellen. A Kecskeméti Törvényszék az e perben hozott jogerős ítéletével az előzőekben idézett kijelentések miatt helyreigazítás közzétételére kötelezte az alperest. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a kifogásolt közlések tényállítások, amelyek valóságát az alperes nem tudta bizonyítani.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a „Szoty(or)i megint el van szontyolodva” című cikkében tett – tényállásban idézett – valótlan tartalmú és sértő kijelentéseivel megsértette a jóhírnevét. Kérte továbbá az alperest elégtételadásra valamint 350 000 sérelemdíj és kamatai megfizetésére kötelezni. Keresete indokolásaként előadta, az alperes által közölt tényállítások valótlanok, az alperes kifejezetten a lejáratása szándékával tette közzé azokat anélkül, hogy azt megelőzően őt megkereste volna. A sérelemdíj mértékének megállapításánál kérte értékelni, hogy a sajtó-helyreigazítás közzététele érdekében végrehajtási eljárást kellett kezdeményeznie.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a sérelmezett közlések nem tényállítást tartalmaznak, hanem valós tényalapon nyugvó véleménynyilvánításnak minősülnek, amelyek ugyan negatív kritikát éles hangnemben fogalmaznak meg a felperessel szemben, azt azonban a felperes mint közszereplő tűrni köteles.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, az alperes megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy az általa üzemeltetett www.iszolnok.hu internetes portálon 2016. augusztus 14-én „Szoty(or)i megint el van szontyolodva” címmel megjelent cikkben valótlanul állította, hogy olyan tagja volt a j.-nak Szolnokon, akit a közreműködésével tárgyalás és meghallgatás nélkül ebrudaltak ki a pártból. Kötelezte az alperest, hogy elégtételadásaként levélben fejezze ki a jogsértésért való sajnálkozását, kérjen bocsánatot a felperestől, és jogosítsa fel a felperest, hogy azt az általa választott módon nyilvánosságra hozza. Kötelezte továbbá az alperest, hogy belül fizessen meg a felperesnek 150 000 Ft-ot, valamint annak 2016. augusztus 15. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A per tárgyává tett közlések közül az elsőt véleménynyilvánításnak minősítette, és kifejtett érvei szerint a jogsértést nem találta megállapíthatónak. Álláspontja szerint ugyanakkor valótlan tartalmú tényállításnak minősül az a kijelentés, miszerint a felperes közreműködésével Cs. E. tagot meghallgatása nélkül zárták ki az alapszervezetből. Kiemelte, az alperes figyelmen kívül hagyta a megelőző rendkívüli taggyűlésen történteket, amelyen szintén szóba került Cs. E. tag kizárása. Utalt arra, az alperes nem mentesülhet azzal, hogy Cs. E. Facebook bejegyzésével egyező tartalmú a közlése, ennek alapján a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:51. § (1) bekezdés a) és c) pontjában írt objektív szankciók alkalmazását indokoltnak találta. Jogalapjában megalapozottnak ítélte a felperes sérelemdíj iránti igényét is, figyelembe véve azonban a jogsértés súlyát, jellegét, a valótlan tényállításról tudomást szerzők körét, a felperes közszereplői minőségét, annak mértékét 150 000 Ft-ban találta megállapíthatónak.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést, az alperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a sérelemdíj összegének 300 000 Ft-ra és annak az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított késedelmi kamatára történő felemelését kérte. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a sérelemdíj összegének meghatározásakor nem értékelte a Ptk. 2:52. § (3) bekezdésében írt valamennyi szempontot. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság kizárólag azt a körülményt vette figyelembe, hogy a sérelmezett közlés őt mint ügyvédet szabályokat nem követő és tisztelő személyként láttatja. Álláspontja szerint azonban önmagában ez az egy körülmény is megalapozza a magasabb sérelemdíj megállapítását, az elsőfokú bíróság viszont az alperesi felróhatóságot semmilyen módon nem vette figyelembe. Utalt arra, a sérelemdíj nem kizárólag kompenzáló funkcióval rendelkezik, hanem magánjogi büntető szankció jellege is van, így összegének a meghatározásakor ennek is érvényesülnie kell. Hangsúlyozta, az összegszerűség körében értékelendő, hogy az alperes mint sajtószerv a működésére vonatkozó szabályokat figyelmen kívül hagyta, továbbá hogy a sajtó-helyreigazítás iránti perben hozott jogerős ítéletnek sem tett eleget önként, végrehajtást kellett kezdeményeznie. Hangsúlyozta, a közügyekre vonatkozó, valamint a közszereplőkkel, politikusokkal, közhatalmat gyakorlókkal kapcsolatos információkat felkutatni hivatott orgánumok kiemelt felelősséggel tartoznak azért, hogy ne vezessék félre az olvasóközönséget.
Az alperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával elsődlegesen a kereset teljes elutasítását, másodlagosan a sérelemdíj fizetésére kötelezésének a mellőzését kérte.
A fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés egyaránt alaptalan.
Az alperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú ítélet teljes elutasítására irányuló kérelmét elsődlegesen arra alapította, hogy a fellebbezési eljárás tárgyát képező közlés nem tényállítás, hanem véleménynyilvánítás, amelynek valós tényalapja van. Lényeges ezzel összefüggésben, hogy jelen per felperese és alperese között a Kecskeméti Törvényszék előtt folyamatban volt sajtó-helyreigazítási perben a bíróság jogerős ítéletével megállapította egyebek között, hogy az alperes valótlanul állította, miszerint volt olyan tagja a J.-nak Szolnokon, akit jelen per felperese közreműködésével tárgyalás és meghallgatás nélkül zártak ki a pártból. Egyúttal a bíróság a valótlan tartalmú közlés kapcsán helyreigazító közlemény megjelentetésére kötelezte a jelen per alperesét. A sajtóperben hozott ítélet rendelkező részének fentiek szerinti tartalmú megszövegezése, valamint az ítélet indokolása egyértelművé teszi, hogy a jogerős ítélet a jelen fellebbezési eljárás tárgyát is képező közlést valótlan tartamú tényállításnak tekintette, amit az a körülmény is alátámaszt, hogy a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. tv. 12. § (1) bekezdése értelmében sajtó-helyreigazításnak csak valótlan tény állítása, híresztelése vagy való tények hamis színben történő feltüntetése kapcsán van helye, véleménynyilvánítás sajtó-helyreigazítás tárgya nem lehet. Ez egyben azt is jelenti, hogy a sajtóperben hozott ítélet jogereje kizárja, hogy jelen perben a felek vitássá tegyék azt a kérdést, hogy a fellebbezési eljárás tárgyát is képező közlés tényállítás-e, illetve annak a tartalma valótlan-e [Pp. 229. § (1) bekezdés].
A jelen perben a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a sajtóperben hozott jogerős ítélet szerint nem vitathatóan valótlan tényállításnak tekinthető alperesi közlés sértő-e a felperes személyére nézve, a Ptk. 2:45. § (2) bekezdése értelmében ugyanis a valótlan tényállítás csak ebben az esetben alkalmas a jóhírnévhez fűződő személyiségi jog megsértésére. A személyre vonatkozó tényközlés pedig akkor sértő, ha az a közmegítélés szerint alkalmas arra, hogy a sértett társadalmi megítélését hátrányosan befolyásolja. A felperes a J. Szolnoki Alapszervezetének elnöke, egyben a Szolnoki Önkormányzat képviselő-testületének a tagja. Kétségtelen emellett az is, hogy a sérelmezett állítás a közszereplésével hozható összefüggésbe. Tény, hogy a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét a szükséges és arányos mértékben korlátozhatja az emberi méltóság sérelme nélkül (Ptk. 2:44. §), ez a korlátozottság azonban elsősorban a közéleti szereplő tevékenységét bíráló kritikákat illető vélemény-nyilvánításokat érintően érvényesül, míg a hamis tényállítások tekintetében a közéleti szereplőket a jogvédelem teljes körűen megilleti (BDT 2015.3326). Lényeges emellett, hogy a közéleti szerepvállalással összefüggésbe hozható valótlan tartalmú tényállítás rendszerint épp arra figyelemmel válthatja ki a megsértett személy hátrányos társadalmi megítélését, mert egy közéleti szereplőtől fokozottan elvárható az, hogy a köz érdekében végzett tevékenysége során mind a jogi, mind az általánosan elfogadott erkölcsi normák tiszteletben tartásával járjon el. Egy politikus közmegbecsülését mindenképpen negatívan érintheti, ha a közéletben elfoglalt pozíciójával visszaélve próbál ellehetetleníteni egy neki nem tetsző, illetve vele konfliktusba került másik közéleti szereplőt. Jelen esetben az alperes lényegében azt állította a felperesről, hogy a pártalapszervezetben betöltött vezető szerepét kihasználva, azzal visszaélve az irányadó szabályokat figyelmen kívül hagyva záratta ki a pártból azt a párttársát, aki vele szemben egyfajta kritikát fogalmazott meg. Egy ilyen hír megjelenése mindenképpen alkalmas volt arra, hogy a közéleti szerepvállalása folytán a lakókörnyezetében szélesebb körben ismert felperesről az emberekben negatív értékítélet alakuljon ki, társadalmi megítélése hátrányosan változzon. Minderre figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes a perbeli és a fellebbezés tárgyát is képező közléssel megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát.
A jogsértés elsőfokú bíróság által alkalmazott jogkövetkezményei közül az elégtételre kötelező rendelkezést érintően a csatlakozó fellebbezés indokolást nem tartalmaz, nem tér ki arra, hogy ennek a jogkövetkezménynek az alkalmazását külön is sérelmezné, ezért e vonatkozásban az ítélőtábla is elegendőnek tartja visszautalni az elsőfokú ítélet e körben kifejtett indokaira.
Mind a fellebbezés, mind a csatlakozó fellebbezés részletesen foglalkozott viszont a sérelemdíj megítélhetőségével, illetve annak összegével. Az ítélőtábla nem osztja az alperesnek azt az álláspontját, miszerint a felperest a sérelmes közléssel nem érte olyan hátrány, ami indokolná a sérelemdíj megállapítását. Abban egyetért az ítélőtábla az alperessel, hogy előfordulhatnak olyan esetek, amikor a személyiségi jogsértés megállapítása, illetve az objektív szankciók megítélése ellenére sem indokolt a sérelemdíj megítélése. A Ptk. 2:52. § (1) bekezdése értelmében ugyanis akit személyiségi jogában megsértenek, az őt ért nem vagyoni sérelemért követelhet sérelemdíjat, azaz a nem vagyoni sérelem bekövetkezése a sérelemdíj megítélésének feltétele. A Ptk. 2:52. § (2) bekezdésének a „jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges” fordulata mentesíti ugyan a felperest a hátrány bizonyításának eljárásjogi kötelezettsége alól, de nem vagyoni sérelem hiányában nem teszi lehetővé sérelemdíj követelését. Ugyanakkor a személyiségi jogsértés megállapíthatósága esetén a jogsértőnek kell bizonyítania, hogy a jogsértéssel okozati összefüggésben a személyiségi jogaiban megsértett személyt nem érte olyan súlyú nem vagyoni sérelem, amely sérelemdíj megítélését indokolná. Jelen esetben az alperes ezt nem bizonyította, és a Pp. 163. § (3) bekezdése alapján sem lehetett azt a következtetést levonni, miszerint a valótlan tartalmú tényállítás a felperesnek nem okozott nem vagyoni hátrányt, ez ugyanis a közlés tartalmát tekintve köztudomású ténynek nem tekinthető, és ilyenről a bíróságnak sincs hivatalos tudomása.
A Ptk. 2:52. § (3) bekezdése értelmében a sérelemdíj mértékének meghatározásakor a bíróságnak mérlegelnie kell a jogsértés súlyát, ismétlődő jellegét, a felróhatóság mértékét, valamint a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatását. Jelen esetben a jogsértés egyszeri volt, sem kifejezésmódját, sem tartalmát tekintve nem minősíthető kirívóan súlyosnak, így ezek a körülmények egy viszonylag alacsonyabb összegű sérelemdíj megítélését tehetnék indokolttá. Ugyanakkor az ítélőtábla a sérelemdíj mértékét növelő tényezőként értékelte, hogy az alperes a sajtóperben hozott ítéletben foglalt helyreigazítás közzétételére irányuló kötelezettségének önként nem tett eleget, a felperes kénytelen volt végrehajtási eljárást indítani annak érdekében, hogy a helyreigazításra a jogerős ítéletben foglaltak szerinti módon sor kerüljön, így a sérelmes cikk megjelenésétől a helyreigazítás közzétételéig mintegy fél év telt el. Ugyancsak „súlyosító” körülményként értékelte az ítélőtábla, hogy a jogsértő közlésre sajtótermékben került sor, így annak tartalma viszonylag széles körben vált ismertté, ezáltal alkalmas volt arra, hogy a felperessel szemben számos emberben váltson ki ellenérzést, s mindez a felperesre nézve is egy fokozott és hosszan tartó pszichés megterhelést jelenthetett. Helytállóan utalt ugyanakkor az alperes arra, hogy a felperes a keresetében megjelölt két közlés kapcsán 350 000 Ft sérelemdíj megítélését tartotta arányosnak és reálisnak, a két kifogásolt közlés közül azonban keresete csak az egyik kapcsán bizonyult megalapozottnak, így a sérelemdíj összegének megállapításakor is ez az egy jogsértés vehető számításba. Mindezt mérlegelve az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy 150 000 Ft az az összeg, amellyel megfelelően kompenzálható a felperest az alperes által elkövetett jogsértés folytán ért nem vagyoni hátrány.
Minderre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Pf.II.21.168/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás