PK ÍH 2019/48.
PK ÍH 2019/48.
2019.06.01.
Egyoldalúan és indokolatlanul korlátozza a fogyasztónak minősülő adós jogát az a tisztességtelen szerződéses kikötés, amely azt írja elő, hogy a kölcsön fedezetéül szolgáló ingatlan forgalmi értékének a megállapításához kizárólag a hitelintézet által készített listán szereplő értékbecslők közül lehet kiválasztani azt a személyt, aki az ingatlan forgalmi értékét meghatározhatja [1959-es Ptk. 209. § (1), (6) bekezdés, 260. § (2) bekezdés].
A perben nem álló N. A. és N. J. adóstársak és az alperes 2007. november 14. napján fogyasztói jelzálog kölcsönszerződést kötöttek, amely alapján az alperes az adóstársak részére 97 591,64 CHF összegű kölcsönt nyújtott 240 hónapos futamidőre. A kockázatfeltáró nyilatkozatot a szerződés VIII/6. pontja tartalmazta, mely szerint az adós és adóstárs elismerték, hogy a kölcsönszerződéssel kapcsolatos tájékoztatást a szükséges és elégséges mértékben a banktól megkapták, tisztában vannak az ügylet kockázataival, így különösen azzal, hogy az adott deviza magyar forinttal szembeni árfolyam alakulása a kölcsön forintban történő visszafizetésének terheit egyaránt növelheti és csökkentheti. Adós és adóstárs az esetleges árfolyamveszteségeit is figyelembe véve képes a fizetési kötelezettségeinek maradéktalan és pontos teljesítésére.
Az adóstársak, az alperes és a felperes, valamint annak házastársa között ugyanezen a napon önálló zálogjogot alapító szerződés is létrejött, mely szerint a felperes, mint készfizető kezes és zálogkötelezett a perben nem álló N. I.-val együtt a tulajdonukat képező B., Török u. 1/b/c tt./2. szám alatti és a B., Világos u. 7. szám alatti ingatlanokra a kölcsönösszeg és járulékai megfizetésének biztosítékaként zálogjogot engedtek az alperes részére. A zálogjogot alapító szerződés 1. pontja rögzítette, hogy az adós az adóstárs és a bank 2007. november 14-én hitelkiváltás céljából kölcsönszerződést kötöttek 97 591,64 CHF összegben, mely jelen szerződés elválaszthatatlan részét képezi.
A zálogszerződés 3. pontjában foglaltak szerint a felek az adós költségére független szakértővel a fedezeti ingatlanok értékbecslését elkészítették, amely alapján az első ingatlan hitelbiztosítéki értékét 10 000 000 Ft-ban, a második pedig 13 200 000 Ft-ban fogadták el és rögzítették, hogy a zálogkötelezettek a független szakértő értékbecslését, a hitelbiztosítéki értéket elfogadják.
A zálogszerződés 13. pontja szerint a felek megállapodtak abban, hogy az önálló zálogjogból való kielégítési jog megnyílik, amennyiben a zálogjogosult vagy zálogkötelezett a jelen szerződést felmondja. A felmondás azonnali hatályú, amelynek következtében a zálogjogosult kielégítési joga a felmondás közlését követő első napon megnyílik. A zálogjogosult, illetve a zálogkötelezett felmondással akkor élhet, ha (i) a zálogjoggal biztosított követelés kötelezettje (adós) az esedékességkor szerződésszerűen nem teljesíti a zálogjoggal biztosított tartozásait vagy (ii) ha a zálogjogosult a kölcsönszerződést az abban megjelölt bármely ok miatt felmondja, továbbá (iii) ha a zálogtárgy romlása (akár a zálogtárgy állagromlása, akár egyéb ok miatt a zálogfedezet értékének csökkenése) olyan mértékű, hogy az a biztosított követelésnek a zálogból való kielégítését veszélyezteti és a zálogkötelezettek a zálogjogosult felhívása ellenére a zálogjogosult által megszabott határidő alatt a zálogfedezetet a szükséges értékig nem egészítik ki.
A zálogszerződés 14. pontjában a szerződő felek azt rögzítették, hogy zálogkötelezettek a szerződés aláírásával hozzájárultak ahhoz – amennyiben az adós és/vagy adóstárs a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségeit esedékességkor nem teljesíti és az alperes a jelen szerződésben foglalt önálló zálogjog érvényesítésére kényszerül – az alperes a Ptk. 257. § (2) bekezdése alapján bírósági végrehajtás mellőzésével a szerződésben megjelölt az alperes önálló zálogjogával terhelt ingatlanokat az alperes kielégítési jogának megnyílásától számított 183 napon belül maga értékesítse. Megállapodtak abban is, hogy az ingatlanok legalacsonyabb eladási árának meghatározása céljából az ingatlanokról – az alperes birtokában lévő ingatlanokra vonatkozó értékbecslés felülvéleményezésére – értékbecslést készíttetnek az alperes által elfogadott két értékbecslő céggel, amelyből az egyiket az alperes, a másikat a zálog hitelezettek jelölik ki. Az alperes az általa elfogadott értékbecslők listáját a kijelölésre vonatkozó felhívással együtt megküldi a zálogkötelezettek részére. Amennyiben zálogkötelezettek a kijelölésre vonatkozó felhívástól számított 3 munkanapon belül nem jelölnek ki értékbecslőt, akkor az alperes él a kijelölés jogával mindkét értékbecslő cég tekintetében. Az ingatlanok eladási ára a jelen pontban részletezettek szerint kijelölt két értékbecslő cég értékbecslésben meghatározott likvidációs érték (azonnali értékesítési piaci ár) számtani átlagának 90%-ánál nem lehet alacsonyabb. Az értékbecslés elkészítésének költsége az adóst és adóstársat terheli.
A szerződés 19. pontjában a felek megállapodtak, közöttük lévő jogviták esetére – a jelen pont következő bekezdésében meghatározott kivételekkel – a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság három választott bíráiból álló tanácsának kizárólagos illetékességét kötik ki.
A felperes keresetében kérte a peres felek között létrejött zálogszerződés 13., 14. és 19. pontja tisztességtelenségének megállapítását a Ptk. 209/A. § (2) bekezdése, valamint a 18/1999. (II. 05.) Korm.rendelet (Kr.) 1. § a), b) és j) pontjai alapján.
A szerződés 13. pontja azért tisztességtelen, mert ha az alperes olyan konstrukciót alkalmaz, melyben korlátlan mértékű törlesztőrészlet-növekedés lehetősége fennáll, akkor azt nem háríthatja az adósra további kockázatként. A 14. pont azért tisztességtelen, mert a szerződés alapján az alperes jogosult az értékbecslők listáját úgy összeállítani, hogy abba az adósoknak beleszólásuk nincs, arra sem biztosít jogot az adósok számára, hogy az elkészült szakvéleményt vitassák. A 19. pontban rögzített választott bírósági kikötés tisztességtelensége kapcsán azt adta elő, hogy az egyedileg meg nem tárgyalt szerződéses kikötés volt, az az igényérvényesítési lehetőségeit hátrányosan befolyásolja, ezért a Ptk. 209/A. § (2) bekezdése alapján semmis.
Az érvénytelenség következményeként azt határozta meg, hogy az érvénytelen feltétel ne jelentsen kötelezettséget rá nézve.
Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A szerződés 13. és 14. pontjával kapcsolatban utalt arra, hogy a szerződési feltételek érthetően, világosan kerültek meghatározásra, azok semmilyen egyoldalú előnyt a számára nem biztosítanak, valamint azok a Ptk. 260. § (2) bekezdésében és 261. §-ában írtakkal egyezően kerültek megállapításra, ezért azok tisztességtelensége nem állapítható meg. A zálogszerződés 14. pontja kapcsán előadta azt is, az megfelel a Ptk. 257. §-ában foglaltaknak, másrészt nem zárja el felperest attól, hogy az ingatlanát saját maga értékesítse. Az, hogy a szakértők listáját ő állítja össze, nem jelenti a szerződési rendelkezés tisztességtelenségét, mert a felperes a szerződéskötéskor a szakértő által megállapított értéket elfogadta, a szakértői listában pedig független szakértők szerepelnek. A becsérték szakértői megállapításánál utalt arra, hogy azt egyik fél sem vitathatja, ez a rendelkezés tehát nem hátrányosabb a felperesre.
A szerződés 19. pontjában foglalt választott bírósági kikötés körében a per részbeni megszüntetését kérte a Pp. 157. §-a alapján mert az ítélt dolog. Csatolta a Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletét, amelyben az általa alkalmazott a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság alávetéses kikötésére vonatkozó szerződési rendelkezés érvénytelenségének jogerős megállapítására került sor. Ezen ítéleti rendelkezés az alperes által kötött valamennyi fogyasztói szerződésre kihatással van.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította.
Utalt arra, hogy az alperes részbeni permegszüntetési kérelmének helyt adva 11/I. sorszámú végzésével a pert a zálogszerződés 19. pontjában írt választottbírósági kikötés tisztességtelenségének megállapítására vonatkozó kereseti kérelem tárgyában megszüntette a Pp. 157. § a) pontja alapján, figyelemmel a 130. § (1) bekezdés d) pontjára.
Rögzítette, hogy a kölcsönszerződés a Ptk. 685. § e) pontja szerint fogyasztói szerződésnek minősül, melyből következően a kölcsönügyletet biztosító perbeli zálogszerződés is fogyasztói szerződések körébe tartozik.
Érdemben vizsgálta a zálogszerződés 13. és 14. pontjában foglalt szerződéses kikötések tisztességtelenségét, e körben felhívta a Ptk. 209. § (1), (3), 209/A. § (1), (2) bekezdését, valamint a Kr. 1. § (1) bekezdés a), b) és j) pontjait.
Ezeket összevetve megállapította, hogy a fogyasztói szerződésben az egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel tisztességtelenségének vizsgálatánál a jóhiszeműség és tisztesség követelménye sérelmének a fogyasztó oldalán kell fennállnia, mely egyoldalúan és indokolatlanul bontja meg a szerződési egyensúlyt (2/2011. PK vélemény 3. pontja). Az általános szerződési feltétel, valamint az egyedi, de meg nem tárgyalt szerződési feltétel tisztességtelenségét a bíróság a szerződés teljes feltételrendszerének mérlegelése alapján akkor állapíthatja meg, ha az a jóhiszeműség és tisztesség követelményének a sérelmével egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó hátrányára bontja meg a szerződésből fakadó jogosultságok és kötelezettségek egyensúlyát. Hangsúlyozta továbbá, hogy a 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 3. pontja szerint az olyan feltétel, melynek tartalmát jogszabály kimerítően (taxatíve) meghatározza, a bíróság által nem vizsgálható.
Mindezek figyelembevételével a zálogszerződés 13. pontja kapcsán hivatkozott a Ptk. 260. § (1), (2), valamint 261. § (1) és (2) bekezdésére, arra, hogy ez a szerződési kikötés egyértelműen és világosan került megfogalmazásra, rendelkezései pedig a Ptk. 260. § (2) és 261. § (2) bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezésekkel azonos módon kerültek kikötésre. Utalva a Ptk. 4. § (1), valamint 209. § (1) bekezdésére is, kiemelte, a felperestől, mint a fedezeti ingatlan tulajdonosától elvárható, hogy az együttműködés keretében az ingatlanban bekövetkezett kedvezőtlen változásokról a zálogkötelezettet tájékoztassa. A felek a fedezeti ingatlanok hitelbiztosítéki értékét szakértővel meghatározták, melyet felperes is elfogadott. A felperes által hivatkozott árfolyamkockázattal kapcsolatos kifogás azért nem foghat helyt, mert a perbeli zálogtárgy hitelbiztosítéki értékét a felek elfogadták, melyet a CHF-ben meghatározott kölcsöntartozás forint ellenértékének változása nem befolyásolja, a felperesnek pedig a zálogtárgy romlása, értékének csökkenése miatt állhat fenn a zálogfedezet kiegészítési kötelezettsége. Ezért az e pontban foglalt szerződéses rendelkezések nem tisztességtelenek.
A zálogszerződés 14. pontjával kapcsolatban felhívta a Ptk. 257. § (1), (2), (3) bekezdését, valamint 258. § (1), (2) és (3) bekezdését. A felperes nem vitatta a szerződés ezen pontjának azon rendelkezését, mely szerint az alperes jogosult a zálogtárgyat bírósági végrehajtáson kívül értékesíteni, továbbá a legalacsonyabb eladási ár meghatározására vonatkozó szerződési rendelkezéseket sem, melyek egyébként megfelelnek a Ptk. 257. § (1) bekezdésében írtaknak. A zálogszerződés megkötésekor a felperes elfogadta a biztosítékul felajánlott ingatlanok fedezeti értékét meghatározó szakértői véleményt, továbbá az alperes szakértői listájában a jogszabályi előírásokra is figyelemmel független szakértők kerültek feltüntetésre, melyek közül egyiket a felperes jogosult jelölni. Emellett a legalacsonyabb értékesítési ár meghatározásánál nem zárja el rendelkezés a feleket attól, hogy a beszerzett szakvéleményben meghatározott likvidációs értéket vitassák, erre a szerződés ugyanis rendelkezést nem tartalmaz. A kikötés kizárólag arról rendelkezik, hogy a beszerzett két szakértői véleményben meghatározott likvidációs értékek számtani átlagához képest az eladási ár meghatározása miként viszonyul. A szerződés nem zárja el felperest attól, hogy az alperessel megállapodva a perbeli ingatlant maga értékesítse. Mindezek miatt ezen pont tisztességtelenségét sem állapította meg.
Az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében a felperes annak megváltoztatásával kereseti kérelemének történő helyt adást kérte.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Pp. 221. § (3) bekezdését, valamint a Kr. 1. § a), j) és b) pontját, valamint a Ptk. 209/A. § (2) bekezdését. Az elsőfokú ítélet indokolása formális, az érvénytelenséget illetően egy mondat szerepel benne, az érvénytelenségre vonatkozó állításainak tételes cáfolatát jogszabályi hivatkozással alátámasztottan ténylegesen nem tartalmazza. Az indokolás hiányossága az ítélet felülbírálatát nem teszi lehetővé.
A zálogszerződés 13. pontjában foglalt rendelkezéssel kapcsolatban fenntartotta, az azért tisztességtelen, mert a legsúlyosabb jogkövetkezmény alkalmazását, a kölcsönszerződés azonnali hatályú felmondhatóságát az alperes olyan feltételhez kötötte, melynek megismerhetőségét nem biztosította az adósok részére. A belső utasításaiban rögzítetteket állította alapul, megfosztva az adósokat a felmondhatósági ok ismeretétől, bekövetkezésének ellenőrizhetőségétől, mely rendelkezés a jóhiszeműség és tisztesség követelményeibe ütközve indokolatlanul hátrányos rá nézve. E feltétel tisztességtelenségét érdemben azért kell vizsgálni, mert a Ptk. normaszövege és a szerződési feltétel egyezősége hiányzik. Éppen emiatt kerülhet sor a tisztességtelenség megállapítására, mert nemcsak a zálogtárgy állagromlásához, mint feltétel bekövetkeztéhez fűződik a felek jogviszonyában a zálogtárgy helyreállítása, hanem több más körülményt is megjelöl a szerződés vitatott pontja. Amennyiben a zálogtárgy romlása pl. 10%, és a zálogfedezet értéke, az ingatlan piaci értéknövekedés miatt 15%-kal nő, akkor az alperes nem tudni mi alapján fogja a zálog romlását megállapítani, annak mértéke miként számítható ki. Ezért a fogyasztó előre azzal sem tud számolni, hogy mikor, milyen körülmények bekövetkezte esetén lesz köteles a zálogfedezetet eredeti értékére kiegészíteni. A szerződés azt sem rendezi, hogy a zálog romlása körében, amely egyébként műszaki szakkérdés és pl. az ingatlan piaci árak változása, mely ingatlanforgalmi szakkérdés, milyen paraméterek szerint lesz megítélve, ezt az alperes független szakértővel állapíttatja meg, avagy saját maga tetszés szerinti mérlegeléssel. Ezért a kikötés tisztességtelensége a Kr. 1. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapítható.
Az árfolyamkockázatot illetően ide értendő, amikor a zálogtárgy értéke nem csökken, de a hitel aktuális összegének növekedése miatt a biztosíték már nem nyújt kellő fedezetet a hitelező kielégítéséhez. Az alperes a fedezet kiegészítésének elmaradásakor a 13. pontot a zálogfedezet értékének csökkenésére történő hivatkozással hívhatja fel és mondhatja fel a kölcsönjogviszonyt. A szerződés 13. pontja szerint kellő mértékű a pótfedezet ingatlan jelzálogjog esetén, ha a nyújtott kölcsön meg nem fizetett tőkeösszege és a pótfedezettel együtt figyelembe vett biztosítékok aránya nem kisebb, mint a hitelnyújtás időpontjában fennálló arány. Alperes tehát kizárólag a fennálló tőketartozás és biztosíték értékének arányát vizsgálja, a kellő mértékű pótfedezet meghatározásakor. A tőketartozás vizsgálatának azért van jelentősége, mert a tőketartozás növekedése kizárólag devizaalapú szerződések esetében állhat fenn az árfolyamváltozás hatásaként. Az árfolyamok alakulása a piaci viszonyok függvénye, arra az alperesnek ráhatása nincs, nem az ő magatartásán múlik a felperes aktuális tőketartozásának, továbbá a mindenkori tőketartozás és fedezet egymáshoz viszonyított értékének alakulása, azonban a mindenkori tőketartozás mértékének meghatározása kizárólag az alperes nyilvántartásán múlik. A tőketartozás növekedése miatt megkövetelt pótfedezet nyújtásának kötelezettsége, mint az árfolyamkockázat egyik legjelentősebb hatása körében alperes nem hívta fel a figyelmet és nem tájékoztatta ennek veszélyéről és magáról az árfolyamkockázat fogalmáról sem adott tájékoztatást.
A zálogszerződés 14. pontja körében a Ptk. 257. §-ára utalva rögzítette, hogy lehetőség van arra, hogy a jogosult a zálogtárgyat bírósági végrehajtás mellőzésével maga értékesíthesse, melynek feltétele, hogy a legalacsonyabb eladási ár, illetve ennek számítási módja és a zálogjogosult kielégítési jogának megnyíltától számított határidő meghatározásra kerüljön. E feltételeknek a szerződés nem tesz eleget, mert rögzíti, hogy az ingatlanok eladási ára a kijelölt két értékbecslésében meghatározott likvidációs érték számtani átlagának 90%-ánál nem lehet alacsonyabb. Jelen esetben az alperes az, aki összeállítja azoknak az értékbecslők listáját, akiknek a szakvéleményét elfogadja, ebbe az adósoknak beleszólása nincs. Arra sem biztosít jogot, lehetőséget a szerződés, hogy az elkészült szakvéleményt vitassa és akár saját költségén független szakértőket felkérjen a likvidációs érték meghatározására. Ezzel szemben alperesnek semmi sem tiltja, amennyiben a szakértő által meghatározott likvidációs érték a számára nem megfelelő, másik szakértőt kérjen fel további szakvélemény elkészítésére, mely esetben a két szakértő által meghatározott értékek közül az alacsonyabbat veheti figyelembe. Ebben a helyzetben az adósnak nincs más lehetősége, minthogy elfogadja az alperes által felkért szakértő szakvéleményében foglaltakat. Önmagában tehát az, hogy az alperes jogosult az értékesítésre, nem tisztességtelen, mert ezt a jogosultságot jogszabály teremti meg, de az már a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti, hogy az adósnak semmilyen beleszólása a szakértői lista összeállításában nincs.
A szerződés 19. pontjával kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy a perbeli kölcsönszerződés esetében a választott bírósági szerződés létrejött-e vagy sem. A választott bírósági törvény (Vbt.) 5. §-a a választott bírósági szerződés tartalmára és alakszerűségére vonatkozó kötelező előírásokat általánosságban attól függetlenül állapítja meg, hogy blanketta vagy egyedi szerződésről van szó. A Ptk. 1. § (1) bekezdése folytán jelen ügyben is figyelemmel kell lenni a Vbt. rendelkezései mellett a Ptk. rendelkezéseire is, így a Ptk. 205/B. § (2) bekezdése szerint külön tájékoztatni kell a másik felet arról a szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési gyakorlattól eltér. Ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél külön figyelemfelhívó tájékoztatást követően kifejezetten elfogadta. Az ún. blanketta-szerződés létrejöttére a Vbt.-ben rendelkezés nincs. A perbeli kölcsönszerződés kapcsán megállapítható, hogy a magánszemély adós esetén a választottbírósági kikötés a szokásos szerződési gyakorlattól eltérő, egyben az igényérvényesítés költségeit jelentősen befolyásolja. A választott bírósági szerződés érvényesen csak akkor jöhetett volna létre, ha az alperes figyelemfelhívó tájékoztatása megtörtént volna és az bizonyított lenne. A hivatkozott választott bíróságra vonatkozó feltétel az ilyen tájékoztatás megtörténtét önmagában is cáfolja, ezért a választott bírósági szerződés a felek között nem jött létre és a Vbt. 8. § (1) bekezdésében foglalt jogkövetkezmény sem alkalmazható. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság a választottbírósági feltétel kapcsán indokolást sem adott.
A fellebbezés részben alapos.
A felperes keresetében a 2007. november 14. napján létrejött önálló zálogjogot alapító szerződés 13., 14. és 19. pontjai érvénytelenségének megállapítását kérte. Az elsőfokú bíróság az érdemi döntésének meghozatala napján a pert az önálló zálogjogot alapító jelzálogszerződés 19. pontja tisztességtelenségének megállapítása körében 11/I. sorszámú végzésével megszüntette. Indokolása szerint a Fővárosi Törvényszék 19.G.44.264/2013/12. sorszámú jogerős ítélete már megállapította, hogy az alperesi pénzintézet által az általános szerződési feltételekben alkalmazott a Pénz és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság alávetéses kikötésére vonatkozó szerződéses rendelkezés érvénytelen, mely az alperesi pénzintézet által megkötött valamennyi fogyasztói szerződésre kihatással van. Ezért a peres felek között létrejött jelzálogszerződés 9. pontjában írt választott bírósági kikötés érvénytelensége körében jogerős ítéleti döntés született, melyet a jelen perben álló felekre is kihatónak tekintett, ezért a keresetet e körben ítélt dolognak minősítette a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontja alapján, melyre tekintettel a Pp. 157. § a) pontja alapján a pert e vonatkozásban megszüntette.
Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által hivatkozott jogerős ítélet – melyet az alperes 5. sorszám alatt csatolt – lakásvásárlási kölcsönszerződés, valamint jelzálog kölcsönszerződésekre vonatkozott, míg a jelen per tárgya a 2007. november 14. napján kötött önálló zálogjogot alapító jelzálogszerződés. Miután a két szerződés tárgya eltérő, ezért a Fővárosi Törvényszék alperes által hivatkozott és csatolt jogerős ítélete nem vonatkozik a jelen perben támadott önálló zálogjogot alapító szerződés 19. pontjában írt választottbírósági kikötésre, ebből következően ítélt dologról sincs szó. Ezért az elsőfokú bíróság permegszüntető végzésével – miután a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontja szerinti ítélt dolog esete a szerződések eltérő tárgya miatt nem áll fenn – az eljárás lényeges szabályait sértette meg. Az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a felperes keresetében támadott szerződéses kikötés tisztességtelenségét érdemben vizsgálja és az erre vonatkozó kereseti kérelmet elbírálja. Az ítélőtábla azonban emiatt az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását nem tartotta indokoltnak figyelemmel arra, hogy a kereset ezen részének elbírálásához szükséges adatok rendelkezésre álltak [1/2014. (VI. 30.) PK vélemény 1. pontja].
A felperes keresete e szerződéses rendelkezés, a választott bírósági kikötés érvénytelenségére vonatkozóan alapos. Az önálló zálogjogot alapító szerződés 19. pontjában foglalt választott bírósági kikötés, mint általános szerződési feltétel tisztességtelen a Kúria 3/2013. PJE határozatában foglaltakra is figyelemmel. E választott bírósági kikötés ugyanis kizárja, és ezért korlátozza a fogyasztó jogszabályon vagy a felek közötti megállapodáson alapuló igényérvényesítési lehetőségét függetlenül attól, hogy egyben más jogszabályban meghatározott – választott bírósági – vitarendezési módot rögzíti. A választottbírósági kikötés kizárólagossága eredményezi a tisztességtelenséget, mert az a fogyasztót az igényérvényesítés lehetőségében korlátozza. Ezért az ítélőtábla a rendelkező rész szerint a felperes keresetének megfelelően az önálló jelzálogszerződés 19. pontjának a választottbírósági kikötésre vonatkozó érvénytelenségét megállapította. Megjegyzi ugyanakkor az ítélőtábla azt is, hogy e szerződéses kikötés érvénytelenségének jelen perben azért nincs jelentősége, mert a perben a választottbírósági kikötés figyelmen kívül maradt, a bíróság a választott bíróság kikötése ellenére érdemben tárgyalta a keresetet.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének az önálló zálogjogot alapító jelzálogszerződés 13. pontjával kapcsolatos érdemi döntésével egyetért az alábbi indokok mellett, figyelemmel a felperes fellebbezésében előadottakra is.
A kölcsönszerződés keresettel támadott ezen rendelkezése tartalmában részben a Ptk. 260. § (2) bekezdés, 261. § (1), (2) bekezdésében és 525. § (1) bekezdés c) pontjában írtaknak felel meg, azzal egyező. A Ptk. szerződéskötéskor hatályos 209. § (5) bekezdése szerint pedig nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabályi előírásának megfelelően határozták meg.
A szerződés 13. pontjának keresettel támadott rendelkezése a zálog romlása esetén az azzal kapcsolatos zálogfedezeti kiegészítésre vonatkozik. Eszerint, ha a zálog romlása a zálogból való kielégítést veszélyezteti, a zálogjogosult felhívására a zálogkötelezettek a felhívásban megszabott határidő alatt kötelesek a zálogfedezetet a szükséges értékig kiegészíteni, és amennyiben a zálogkötelezettek a felhívás ellenére a zálogjogosult által megszabott határidő alatt a fedezetet a szükséges értékig nem egészítik ki, a zálogjogosult azonnali hatállyal a szerződést felmondhatja és gyakorolhatja az e zálogszerződés alapján őt megillető kielégítési jogot.
A Ptk. 260. § (2) bekezdése szerint, ha a zálogtárgy pusztulásáért vagy értékcsökkenéséért a tulajdonos felelős, továbbá, ha a zálogtárgyat biztosítékadási kötelezettség alapján kötötték le és a kárért a jogosult nem felelős, a tulajdonostól, illetve a biztosíték adására kötelezettől megfelelő új zálogtárgyat vagy az értékcsökkenésnek megfelelő további fedezetet lehet követelni.
A Ptk. 261. § (1) és (2) bekezdése kötelezettségként írja elő a zálogtárgy épségének megőrzését a zálogkötelezett számára, ennek veszélyeztetése esetére pedig feljogosítja a zálogjogosultat az ilyen cselekmény megtiltására, illetve a biztosítékot fenyegető veszély elhárításához szükséges intézkedések megtételére. A követelés kielégítésének veszélyeztetése esetén a zálogjogosult kérheti a zálogtárgy helyreállítását vagy a veszélyeztetés mértékének megfelelő, újabb biztosítékadást is. Ha mindennek a kötelezett nem tesz eleget, a jogosult kielégítési jogát törvénynél fogva gyakorolhatja.
Az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást, amikor megállapította, a kereseti kérelemmel érintett szerződési feltétel alapvetően e jogszabályi háttéren alapul. A zálogtárgy állagának bármely okú romlása, értékcsökkenése veszélyt jelent a zálogjogosult követelésének kielégítésére, és ha ez mégis bekövetkezik, a jogalkotó ennek elhárítása érdekében jogosította fel különböző elhárító intézkedések megtételére a zálogjogosultat, sőt végső soron a követelés megnyíltát is lehetővé tette. E garanciális jellegű szabályok azon alapulnak, hogy a jelzálogjog a zálogjog azon típusa, amely esetén a zálogtárgy tulajdonosa a zálogjog megalapítását követően is jogosult a dolgot birtokában tartani és rendeltetésszerűen használni. A zálogtárgy értékcsökkenése, sérülése, vagy állagromlása mértékének a megállapítására, a zálogszerződés törvényi háttere folytán a zálogjogosult köteles, ezt külön szerződési feltételként érvényesen rögzíthették a felek. A zálogszerződés kifogásolt rendelkezései tehát tartalmukat és céljukat tekintve megfelelnek a Ptk. idézett rendelkezéseinek, a jogszabály előírásaival, és céljával összhangban állnak.
Az ítélőtábla utal továbbá a Ptk. 525. § (1) bekezdés c) pontjára, mely kölcsönszerződés során nyújtott biztosíték jelentősebb értékcsökkenése esetére az azonnali hatályú felmondás jogkövetkezményének lehetőségét is biztosítja a hitelező számára. Az ilyen rendkívüli felmondásnak azonban két konjunktív feltétele van, egyrészt a szolgáltatott biztosíték (jelen esetben zálogtárgy) értékének jelentős csökkenése, másrészt a felmondást meg kell előznie a hitelező felszólításának és csak a felszólítás eredménytelensége esetén alkalmazható a felmondás súlyos jogkövetkezménye. E törvényi előírásokkal sem áll ellentétben a perbeli szerződési feltétel, hiszen a törvényi háttérszabály az ismertetettek szerint csak a konjunktív feltételek együttes fennállása esetén alkalmazható, így tisztességtelen joghátrány nem érheti a felperesi fogyasztót. A kölcsön fedezetének jelentős csökkenése vagy megszűnése azonban a bírói gyakorlat szerint is egyértelműen jogot biztosít a hitelező számára az azonnali hatályú felmondáshoz, mely ugyancsak a zálogkötelezett kielégítési jogának megnyíltát eredményezi [Legfelsőbb Bíróság (Kúria) BH 2003/5/204. szám alatt közzétett eseti döntés].
A keresettel támadott kikötés annyiban több a törvényi rendelkezésnél, hogy nem csupán a zálogtárgy (a fedezetként lekötött, a felperes tulajdonában álló ingatlan) állagromlásáról szól, hanem ha a zálogtárgy értéke egyéb ok miatt is csökken.
A hiteltartozás biztosítására biztosíték kikötése jogszerű, mert a hitelező jogszerűen igényel biztosítékot az adós nemteljesítése esetére. Erre szolgálnak a szerződést biztosító úgynevezett mellékkötelezettségek (pl. óvadék, kezesség, biztosítéki célú engedményezés stb.). Ilyen jogszerű szerződést biztosító mellékkötelezettség a szerződéssel ingatlanra alapított jelzálogjog is, mint ahogyan az perbeli esetben történt.
A perbeli kölcsön azonban devizaalapú kölcsönszerződés, mely esetén az árfolyamváltozás kockázata az adóson van. A hitelező a kockázatfeltáró nyilatkozatban megfelelően tájékoztatta az adóst az árfolyam változásának lehetséges irányairól, az árfolyamveszteségről is. Akkor, ha a Ft/CHF árfolyama a forint hátrányára változik, az egyben azt is jelenti, hogy az adós tartozása növekszik, mert az árfolyamváltozás kockázatát kizárólag ő viseli. Ezzel együtt jár, hogy ha a fogyasztó tartozása növekszik, a fedezet értékének ehhez viszonyított aránya viszont az adósra terhesebben változik. A zálogfedezet kiegészítésére vonatkozó kikötés ezért nem minősül tisztességtelen kikötésnek, ez a deviza alapú szerződés következménye, melyet a fogyasztónak a szerződés megkötésekor figyelembe kell venni.
Az ítélőtábla utal még arra, annak megítélése, hogy adott esetben bekövetkezett-e a zálogtárgy állagának romlása, illetve hogy jelentősen csökkent-e az értéke, és hogy ehhez képest a hitelező/zálogjogosult megalapozottan kéri-e a zálogtárgy helyreállítását vagy a fedezet kiegészítését, valamint hogy az erre irányuló felhívásának eredménytelensége esetén jogszerűen él-e a biztosított szerződés azonnali hatályú felmondásának jogával, valóban vitás lehet a zálogkötelezett és a zálogjogosult hitelező között. Ezt a vitát azonban a hitelező zálogjogosultként egyoldalúan nem döntheti el, erre a perbeli szerződés felperes által kifogásolt rendelkezése nem jogosítja fel az alperest. A felek egyetértésének hiányában a zálogtárgy helyreállítására, vagy a fedezet kiegészítésére irányuló felhívás, továbbá az ezzel kapcsolatos szerződésszegésre alapított felmondás jogszerűségének vitatása esetén mindkét félnek biztosított a bírói út igénybevétele.
A Ptk. ismertetett szabályai mellett a Hpt. 78. § (1) és (4) bekezdéseiben rögzített rendelkezések speciálisan pénzintézetekre vonatkozóan, ugyancsak kötelezettségként írják elő a szerződés tartama alatt, hogy a kölcsönt nyújtó zálogjogosult kísérje figyelemmel, dokumentálja az ügyfél pénzügyi, gazdasági helyzetének alakulását, illetőleg a biztosítékok meglétét, valós értékét és érvényesíthetőségét. A Hpt. – Ptk.-hoz képest – speciális rendelkezéseinek betartása érdekében a perbeli szerződésben, az I. rendű alperesi hitelező érvényesen kiköthetett egyedileg pontosított jogosultságokat.
A zálogjogosult megítélése szerinti értékcsökkenés meghatározását, vagy a biztosítéknyújtás megfelelőségének eldöntését a Hpt. 14. § (1) bekezdés q) pontja alapján készítendő hitelbiztosítéki értékmegállapítási szabályzat határolja be. Emellett a kifogásolt szerződési rendelkezés nem zárja el a zálogkötelezettet ennek vitatásától, e körben nem tartalmaz előzetes joglemondást, és a bizonyítási terhet sem hárítja át a felperesi fogyasztóra. A Ptk. 4. § (1) bekezdése által alapelvi szinten előírt együttműködési kötelezettség pedig a szerződési feltétel bekövetkezése esetén egyaránt, kölcsönösen vonatkozik a felekre. Mindezekből következően a Kr. 1. § a), b) pontjában rögzített törvényi tényállások egyikének sem feleltethető meg a perbeli, szerződési feltétel, így annak tisztességtelensége sem állapítható meg.
Az ítélőtábla álláspontja az önálló zálogjogot alapító szerződés keresettel támadott 14. pontjának kikötésével kapcsolatosan az alábbi.
Azt a felperes sem vitatta, hogy a zálogszerződésben – a legalacsonyabb eladási ár, illetve ennek számítási módja és a zálogjogosult kielégítési jogának megnyíltától számított határidő meghatározásával – írásban, a kielégítési jog megnyílta előtt is megállapodhattak a zálogtárgy közös értékesítésében.
Ebből következően az önálló zálogjogot alapító szerződés 14. pontjában kellett a szerződést kötő feleknek a Ptk. szerinti feltételekben megállapodniuk. Ezek közül a felperes keresetében – és fellebbezésében is – a kikötés azon rendelkezését támadta, amely szerint csak és kizárólag az alperesi pénzintézet által készített listán szereplő értékbecslők közül lehet kiválasztani azon személyeket, akik a perbeli ingatlan forgalmi értékét meghatározzák. Az ítélőtábla álláspontja szerint helytálló a felperes érvelése, hogy a szerződéses kikötés ezen része tisztességtelen. A zálogkötelezettnek is nyilvánvalóan nyomós érdeke fűződik ugyanis ahhoz, hogy a kölcsön fedezeteként szolgáló ingatlanról a valóságnak megfelelő értékbecslés kerüljön elkészítésre még akkor is, ha két szakértő (értékbecslő) közül az egyiket az alperes, a másikat pedig ő kéri fel a forgalmi érték meghatározására. E szerződéses kikötés szerint azonban arra valóban nincs ráhatása a felperesnek, hogy az alperes által alkalmazott értékbecslőket tartalmazó lista összeállítása hogyan történik, arra kik kerülhetnek fel, milyen szempontok szerint választja ki alperes a listára kerülő értékbecslőket (szakértőket). Nyilvánvaló tehát, a felperesnek lehetőséget kell biztosítani ahhoz, hogy e kikötésben meghatározott módon eljárva az egyik szakértőt ne csupán és kizárólagosan az alperes által összeállított értékbecslői szakértői listáról választhassa, hanem arra önállóan is jogot kapjon. Megjegyzi az ítélőtábla, egyébiránt az alperesi zálogjogosultnak is nyomós érdeke fűződik ugyanakkor ahhoz – hasonlóan a felperesi zálogkötelezetthez – hogy az ingatlan valós forgalmi értéke kerüljön meghatározásra, ezért önállóan az alperes is jogosult az általa megfelelőnek tartott értékbecslő megbízására, kiválasztására. Amennyiben tehát az e szerződéses kikötésben szereplő korlát megszűnik, mind a zálogjogosult, mind a zálogkötelezett önállóan jogosult a perbeli ingatlan értékének megállapítására vonatkozó értékbecslést beszerezni és e szerződéses pont további szabályai szerint eljárva megállapítani az ingatlan likvidációs értékét.
Ezért az ítélőtábla ezen szerződéses kikötés azon rendelkezését találta tisztességtelennek – és osztja e körben a felperes álláspontját, – hogy az alperes az általa elfogadott értékbecslők listáját a kijelölésre vonatkozó felhívással együtt megküldi a zálogkötelezettek részére, mert ez egyoldalúan, és indokolatlanul korlátozza a fogyasztó jogait.
A fentiek alapján az ítélőtábla a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy az érvénytelennek nyilvánított szerződéses kikötések nem részei – érvénytelenségük folytán – a perbeli önálló zálogjogot alapító szerződésnek, azok a felek viszonylatában nem alkalmazhatók.
(Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.526/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás