PÜ BH 2019/49
PÜ BH 2019/49
2019.02.01.
A vasúti pályaudvar üzemeltetőjétől elvárható, hogy a járműszerelvények biztonságos megközelíthetőségét különleges üzemeltetési helyzetben is biztosítsa. Ennek elmulasztása alapot ad a kártérítési felelősségének megállapítására [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 339. § (1) bek., 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 206. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2012. szeptember 3-án az alperes által üzemeltetett vasútállomáson a IV. számú vágányra menetrend szerint érkező vonathoz kívánt eljutni a síneken átkelve, ugyanis a vasútállomáson pályafelújítási munkálatok zajlottak, a peronok közötti ideiglenes átjárót pedig egy meghibásodott mozdony elzárta. A felperest T. Cs., a barátja kísérte. A felperes az egyik peronra a sínek közül történt fellépése közben bal térde tájékán szúró fájdalmat és reccsenést érzett. Fájdalomra panaszkodott, de útját tovább folytatta. A térdfájdalma miatt 2012. szeptember 6-án fordult orvoshoz. 2012. december 21-én bal térdét megoperálták.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes módosított keresetében 5 000 000 forint és járulékai nem vagyoni kár megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a 2012. szeptember 3-án a vasútállomáson elszenvedett balesete következtében az első és hátsó keresztszalagjai megrándultak, meghúzódtak, emiatt a műtét ellenére sem képes munkát végezni, autót vezetni, gyalogosan közlekedni.
[3] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta, hogy a felperes sérülése az általa állítottak szerint következett be.
Az elsőfokú ítélet és másodfokú közbenső ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A lefolytatott tanúbizonyítás alapján egyedül T. Cs. tanúvallomását találta értékelhetőnek, és azt elfogadta annak bizonyítására, hogy a felperes a peronra történt fellépése alkalmával hirtelen szúró fájdalomra panaszkodott. E vallomással sem látta alátámasztottnak a bal láb – szakértőileg igazolt – sarlóporctörését, amit az általa kirendelt igazságügyi orvos szakértő is csupán valószínűsített, lehetségesnek tartva annak későbbi bekövetkezését is. Kiemelte, hogy a felperes csak három nappal az állított eset után fordult orvoshoz, a sarlóporc törése azonban ekkor sem került leírásra, csak a 2012. szeptember 26-i ultrahangvizsgálat alkalmával. Mindezek folytán nem látta kétséget kizáróan bizonyítottnak, hogy a felperes bal térdének sarlóporctörése a keresetében állítottak szerint következett be.
[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság – az elsőfokú ítéletet megváltoztatva – közbenső ítéletben állapította meg, hogy az alperest kártérítési felelősség terheli a felperest a vasútállomáson 2012. szeptember 3-án ért sérülésből eredő károkért. A követelés összegére nézve a tárgyalás folytatása céljából az iratokat az elsőfokú bíróságnak megküldte.
[6] Megállapítása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a jogalap körében teljeskörűen feltárta, a bizonyítékokat azonban részben okszerűtlenül mérlegelve hozta meg döntését.
[7] Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy T. Cs. tanúvallomását alkalmasnak találta annak igazolására, hogy a felperes által állított helyen, időpontban és módon a baleset bekövetkezett. Kifejtette, hogy a tanú a felperessel egyezően adta elő a baleset körülményeit, lefolyását és következményeit. Rámutatott arra is, hogy a pályavasúti üzletág közlése szerint szeptember 3-án 8 óra 8 perckor a I. számú vágányra beálló vonat mozdonyának áramszedője eltörött, a vonat az utasok számára kijelölt átjárót elzárta, a III. számú vágányhoz való eljutást akadályozta, a forgalmi szolgálattevők azonban a rendkívüli forgalmi helyzet elhárításával voltak elfoglalva, a gyalogosforgalom irányítására, új ideiglenes gyalogosközlekedésre kijelölt útvonal kialakítására nem állt rendelkezésre az alperes alkalmazásában munkavállaló.
[8] Nem értékelte a felperes terhére azt a körülményt, hogy a káresemény időpontjában az alperesnél az esetet nem jelentette be, mert elfogadhatónak találta azt a magyarázatot, hogy a felperes múló fájdalomra gondolt, és három napig lábát otthon pihentette, annak figyelembevételével is, hogy az orvos szakértői vélemény szerint a sérülés a felperes járóképességét nem zárta ki, a háromnapos késés az egészségi állapotát, térdízületének státuszát nem befolyásolta.
[9] A sérülés mibenlétének igazolását szakkérdésnek minősítette, és a beszerzett igazságügyi orvos szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a 2012. szeptember 3-i baleset során a felperes bal térd belső oldali sarlóporcsérülése bekövetkezett, mert bár a 2012. december 21-i ízületi tükrözéses műtét során nem írták le, de a 2012. szeptember 26-i térdízületi ultrahangvizsgálat rögzítette azt. Utalt arra is, hogy az igazságügyi orvos szakértő e kérdésben kétséget kizáróan nem tudott ugyan állást foglalni, viszont valószínűsítette a sérülés baleseti okát. Abban egyetértett az elsőfokú bírósággal a szakértői vélemény értékelésének eredményeként is, hogy az elülső keresztszalag-szakadás nem jöhetett létre a kereset tárgyává tett baleset során, mert a szakértő szerint ha teljesen ép, magasra történő fellépés esetén nem szakadhat el.
[10] A másodfokú bíróság a vasútállomás – kereset tárgyává tett napon fennállt – állapota által kiváltott felperesi kényszermozgás és a sérülés közötti okozati összefüggést megállapította. Jogellenes magatartásnak tekintette, hogy az alperes a vasútállomáson a zavartalan gyalogosforgalmat, a vágányok akadálytalan megközelítésének lehetőségét nem biztosította. Felróhatónak minősítette, hogy a hirtelen kialakult körülményre tekintettel az alperes új, ideiglenes gyalogosközlekedésre kijelölt útvonalat nem alakított ki, az utazók figyelmét e körülményre nem hívta fel. Értékelése szerint a felperes a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdésébe foglalt bizonyítási kötelezettségének eleget tett, az alperes viszont a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 339. § (1) bekezdés második fordulatának megfelelően a felróhatósága hiányát nem igazolta. A kereset összegszerű elbírálásához szükséges további tényfeltárás hiányában a Pp. 213. § (3) bekezdése alkalmazásával közbenső ítéletben állapította meg a kereset jogalapjának a fennállását.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] A jogerős közbenső ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amely elsődlegesen annak hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú ítélet helybenhagyására, másodlagosan a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésére és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítására irányult. A másodfokú bíróság által megsértett jogszabályként a Pp. 206. § (1) bekezdését, 177. § (1) bekezdését és 221. § (1) bekezdését, valamint a Ptk. 339. §-át jelölte meg.
[12] Sérelmezte annak figyelmen kívül hagyását, hogy a kereset tárgyává tett baleset egy gazdasági társaság által az üzemeltetett vonat meghibásodásával van közvetlen összefüggésben. Álláspontja szerint jogellenes magatartást a vonatot üzemeltető gazdasági társaság tanúsított, és mivel az ő alkalmazottjának magatartása nélkül a kár nem következett volna be, az oksági láncolat megindítója is ez a cég, nem pedig ő volt. Tagadta, hogy magatartása felróható lenne, mert befolyása nem volt a perben nem álló cég magatartására, az építési munkálatok miatt speciális körülmények között pedig nem volt tőle elvárható, hogy a hirtelen bekövetkezett eseményekre a rendelkezésre álló rövid időn belül reagáljon, és gyalogosközlekedésre alkalmas útvonalat építsen ki, amire fizikai lehetősége sem volt.
[13] Helytelennek találta azt is, hogy a másodfokú bíróság T. Cs. tanúvallomása alapján bizonyítottnak fogadta el a baleset tényét. Ellentmondásosnak látta, hogy míg az elsőfokú ítélet indokolása szerint a tanúvallomás csak a fájdalom beállása miatti panasz bizonyítására alkalmas, a másodfokú bíróság mégis elfogadta a károsodás bekövetkezésének bizonyítékaként. A bizonyítékok ilyen módon történt értékelését azért is a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközőnek találta, mert álláspontja szerint a baleset bekövetkezésének ténye a Pp. 177. § (1) bekezdéséből következően csak szakértői véleménnyel bizonyítható, a szakértői vélemény pedig – álláspontja szerint – nem lett volna elfogadható ennek alátámasztására, ugyanis a szakértő sem zárta ki a sérülés későbbi bekövetkezésének lehetőségét.
[14] Az alperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság a tényállást nem állapította meg helyesen, a bizonyítékokat pontosan és részletesen nem sorolta fel, azokat nem okszerűen, hanem önkényesen mérlegelte, következtetéseit vélelmekre alapította, mindezzel megsértve a Pp. 221. § (1) bekezdését is.
[15] Felülvizsgálati kérelmének indokait később kiegészítette azzal, hogy az elsőfokú eljárás későbbi adatai szerint a felperes lakcíme megegyezik T. Cs. lakcímével, a közöttük lévő szoros kapcsolat élettársi kapcsolatot jelent, ezért T. Cs. elfogulatlansága kétséges.
[16] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult annak helyes indokai alapján.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
[18] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében azt állította, hogy a baleset az általa megnevezett gazdasági társaság egyik vonatának meghibásodásával van közvetlen összefüggésben, mert a mozdonyvezető helytelen eljárásával elzárta a gyalogos-átkelőhelyet, és emiatt kellett az utasoknak a vasúti síneken megközelíteni a peronokat. Álláspontja szerint nem volt tőle elvárható, hogy a hirtelen bekövetkezett eseményekre rövid időn belül reagáljon. Az alperesnek ezt a védekezését a Kúria nem találta alaposnak.
[19] A pályaudvar üzemeltetője az alperes. A baleset a pályaudvaron történt, amelynek működéséért az alperes tartozik felelősséggel. Az ő kötelezettsége biztosítani azt, hogy a pályaudvaron közlekedő utasok biztonságosan megközelíthessék a vonatokat, ne kelljen balesetveszélyes módon, síneken átlépkedve és szokatlan magasságot leküzdve eljutniuk a vasúti járműszerelvénybe való beszállást lehetővé tevő peronra. A járműszerelvény megközelítésének a baleset időpontjában és helyén lehetséges módja a felperes bal térdének meglévő instabilitásától függetlenül is magában rejtette a baleset bekövetkezésének lehetőségét. A megfelelő, balesetmentes közlekedést az alperesnek mindenkor biztosítania kell, az építési munkák és az adott vonat meghibásodása esetén is. E feladatot nem háríthatja el magától azzal, hogy az építkezés különleges üzemeltetési helyzetében, amikor a szokásos üzemeltetéshez képest fokozottan kell számolni üzemeltetési problémákkal, nem biztosít megfelelő személyi állományt a felmerülő nehézségek elhárításához. A másodfokú bíróság helyesen, jogszabálysértés nélkül minősítette az alperesnek ezt a mulasztását felróhatónak.
[20] Nem sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését, hogy a másodfokú bíróság T. Cs. tanúvallomását az elsőfokú bíróságtól részben eltérően értékelte, és alkalmasnak találta a károsodás bekövetkezésének bizonyítására is. A másodfokú bíróság felülbírálati jogköre kiterjed a bizonyítás eredményének teljes körű mérlegelésére is, ugyanazzal a szabadsággal, ami az elsőfokú bíróságot is megilleti a Pp. 206. §-ában foglaltak szerint.
[21] A másodfokú bíróság mérlegelése nem volt okszerűtlen. Helyesen mutatott rá, hogy T. Cs. a felperes tényelőadásával egyezően adta elő a baleset körülményeit. A közöttük lévő érzelmi kapcsolat önmagában nem zárja ki a tanúvallomás teljes körű értékelhetőségét. Ez a kapcsolat a tanú érdekeltségének a megállapítására és az ebből fakadó mérlegelési szempontokra csak akkor ad okot, ha a per egyéb adataihoz képest a vallomás hitelessége felől alapos kétség merül fel. A tanú vallomását azonban a per egyéb adatai alátámasztják. Megerősíti a pályavasúti üzletág közlése, amely a baleset térbeli és időbeli körülményei tekintetében megegyezik a felperes és a tanú által előadottakkal, és azokról a felperes és a tanú csak akkor szerezhetett részletes ismereteket, ha valóban jelen voltak az adott időpontban és az adott helyen. Megerősíti továbbá a szakértői vélemény is. A szakvélemény valóban nem zárta ki a sérülés későbbi kialakulásának lehetőségét, de a rendelkezésre álló egészségügyi adatok alapján valószínűsítette annak keresetben előadott eredetét. A szakértő valószínűséggel véleményezte, hogy a felperes bal oldali sarlóporcsérülése a keresetében megjelölt helyen, időben és okból keletkezett. Mivel a szakértő valószínűbbnek találta a sérülés ilyen módon való keletkezését, mint annak későbbi eredetét, elegendő bizonyosságot adott a másodfokú közbenső ítélet meghozatalához is.
[22] A baleset bekövetkeztének tényét a másodfokú bíróság nem pusztán T. Cs. tanúvallomása alapján, hanem a szakértői vélemény értékelésének eredményeként állapította meg, eljárása nem sérti a Pp. 177. § (1) bekezdését sem.
[23] A másodfokú bíróság teljeskörűen számot adott mérlegelésének szempontjairól, mérlegelése okszerű volt, közbenső ítéletének indokolása nem sérti a Pp. 221. § (1) bekezdését.
[24] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. III. 21.811/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás