BÜ BH 2019/5
BÜ BH 2019/5
2019.01.01.
Az alárendelt megsértése vétsége törvényi tényállásának I. fordulata szerinti elkövetési magatartásnak, a sértésnek a sértett jelenlétében és más előtt kell elhangzania; az emberi méltóságában történő sértést a jelen lévő sértettnek észlelnie kell. Amennyiben a sértett nincs jelen, vagy a sértés nem feltűnően durva, nem valósul meg az alárendelt megsértésének vétsége [Btk. 449. § (1) bek.].
[1] A törvényszék katonai tanácsa a 2017. szeptember 21. napján kihirdetett és az ítélőtábla végzése folytán 2018. január 10. napján jogerős ítéletével a rendőr alezredes terheltet bűnösnek mondta ki alárendelt megsértésének vétségében [Btk. 449. § (1) bek.], ezért megrovásban részesítette és kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére.
[2] A jogerős határozatok ellen a terhelt védője terjesztett elő az 1998. évi XIX. törvény 416. § (1) bekezdés a) pontjából meghatározott okból felülvizsgálati indítványt.
[3] Indokai szerint tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a terhelt bűnösségét a terhére rótt bűncselekményben megállapították. Arra hivatkozott, hogy a jelenleg hatályos Btk. a korábbi, az 1978. évi IV. törvényhez képest az alárendelt megsértésének vétsége kapcsán lényegesen nem változott, és az utóbbi törvény indokolása szerint „az alárendelt más előtt történő megsértése azt jelenti, hogy az elöljárón és az érintett alárendelten kívül még egy személy jelen van, aki viszont bárki lehet, akár az elkövető alárendeltje, más katonatársa vagy polgári személy is”. Megítélése szerint ebből az következik, hogy ha az elkövetési magatartás nem feltűnően durva, nem kizárólag az alárendelt jelenléte, hanem a vele való közlés is szükséges, ezért tévedett az ítélőtábla, amikor egy másik bűncselekmény, a szolgálati tekintély megsértése kapcsán kialakult gyakorlatot vette alapul. Hivatkozott arra, hogy a megállapított tényállás szerint a százados sértett az őt érintő kijelentésekről csak a büntetőeljárás során szerzett tudomást, ezt megelőzően a beszélgetés tartalmáról kizárólag P. Zs. tudott, valamint utalt a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (Hszt.) 21. § (3) bekezdésére.
[4] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria hozzon a törvénynek megfelelő határozatot és a terheltet az 1998. évi XIX. törvény 6. § (3) bekezdés a) pontjára figyelemmel mentse fel.
[5] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaposnak tartotta.
[6] Álláspontja szerint valamely személy emberi méltóságában történő megsértése csak úgy képzelhető el, hogy a sértett az ezt megvalósító cselekményt észleli, elszenvedi, azonban a terhelt és P. Zs. magánbeszélgetésénél a sértett nem volt jelen, az ott elhangzottakról csak hónapokkal később értesült, a védő által helyesen idézett miniszteri indokolásból pedig az következik, hogy a cselekmény elkövetésekor a sértettnek jelen kell lennie. Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a szolgálati tekintély megsértése kapcsán kialakult bírói gyakorlatot, mert a sértett emberi méltósága és a szolgálati tekintély között lényeges különbség van; az emberi méltóság elválaszthatatlanul kötődik az érintett személyhez, míg a szolgálati tekintély valóban sérthető úgy is, hogy a sértéssel érintett elöljáró a cselekmény megvalósításakor nincs jelen.
[7] Megítélése szerint arra figyelemmel, hogy a sértett a nyomozás során akként nyilatkozott, miszerint nem szeretné, ha emiatt eljárás lenne a terhelttel szemben, a cselekmény magánindítvány hiányában becsületsértésként sem büntethető.
[8] Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak adjon helyt és a megtámadott határozatokat változtassa meg, a terheltet az alárendelt megsértésének vétsége miatt emelt vád alól mentse fel, és állapítsa meg, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.
[9] A jogerős ügydöntő határozat meghozatalára, valamint a felülvizsgálati indítvány előterjesztésére a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény hatálya alatt került sor. 2018. július 1-jén ugyanakkor hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.).
[10] A Be. 868. § (1) bekezdése alapján a törvény rendelkezéseit – a 868-876. §-ban meghatározott eltérésekkel – a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell. A felülvizsgálati eljárás tekintetében a törvény ilyen eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz, ezért a Kúria az indítványt a 2018. július 1. napján hatályba lépett Be. alapján bírálta el.
[11] Az 1998. évi XIX. törvény 416. § (1) bekezdés a) pontja szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. Ugyanilyen rendelkezést tartalmaz a Be. 648. § a) pontja és 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja.
[12] Erre figyelemmel a terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány joghatályos, amelynek elbírálására a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki. Azon a megtámadott határozatokat a 659. § (5) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül; emellett a 659. § (6) bekezdése alapján vizsgálta a 649. § (2) bekezdésében meghatározott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.
[13] Az elsőfokú bíróság által megállapított történeti tényállás lényege szerint a vádbeli időben a rendőrkapitányság vezetőjeként szolgálatot teljesítő terhelt a rendőr százados sértett szolgálati elöljárója volt. A terhelt 2012. november 12. napján magánbeszélgetést folytatott P. Zs. rendőr századossal, és ennek során a rendőr százados sértettet munkakörének ellátásával kapcsolatban „vadbaromnak, vadállatnak” nevezte, aki „ész nélkül parancsolgat”, és ezek a kifejezések alkalmasak voltak a sértett becsületének csorbítására.
[14] Az első fokon eljárt katonai tanács a terhelt bűnösségét az alárendelt megsértése vétségében, ezen belül az alapeset második fordulatában állapította meg, mivel álláspontja szerint az alárendeltet „vadbaromnak, vadállatnak” nevezni minden szempontból elfogadhatatlan, e kifejezések feltűnően durvák és alkalmasak az alárendelt tekintélyének és emberi méltóságának csorbítására. Kifejtette azt is, hogy akár tényállításnak, akár véleménynyilvánításnak minősülnek ezek a kifejezések ez az alá-fölé rendeltségi viszonyban semmiképpen nem engedhető meg. Utalt arra is, hogy a katonai életviszonyok között az alárendelt munkájának, magatartásának értékelése egyben szakmai minősítés is, az az elöljáró értékítéletét és véleményét tükrözi az alárendeltje szakmai tevékenységével kapcsolatban.
[15] A másodfokon eljárt ítélőtábla katonai tanácsa a terhelt által a magánbeszélgetés során használt kifejezéseket sértő, de alapvetően kritikai megjegyzésként értékelte. Kifejtette, hogy a bűncselekmény első fordulata szerinti elkövetési magatartás megvalósulásához ugyan az szükséges, hogy az elöljárón és az alárendelten kívül még egy személy jelen legyen, azonban a Katonai Büntetőjogi Döntvénytárban a 108. sorszám alatt felvett eseti döntésre támaszkodva szükségesnek látta a büntetőjogi védelmet az alárendelt megsértése esetére is kiterjeszteni. Ezt azzal indokolta, hogy az alárendelt az ilyen típusú elkövetési magatartással szemben védtelen, és a munkakörének ellátásával összefüggő, emberi méltóságát sértő, degradáló értékítélet közvetve a katonai fegyelemre is kihatással lehet. Erre tekintettel a szolgálati tekintély megsértése bűncselekményhez hasonlóan az alárendelt megsértésének vétségét a sértett személy távollétében elhangzott kifejezés miatt is megállapíthatónak találta.
[16] Ezért ugyan helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, azonban a bűncselekményt nem az alapeset második fordulata, hanem annak első fordulata szerint minősítette.
[17] E tényállásra figyelemmel – ami a Be. 559. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban is irányadó és a 650. § (1) bekezdés c) pontjára tekintettel a felülvizsgálati indítványban nem is támadható – a felülvizsgálati indítvány megalapozott.
[18] Az alárendelt megsértése vétségének a Btk. 449. § (1) bekezdésében szabályozott alapesete szerint az, aki alárendeltjét emberi méltóságában más előtt vagy feltűnően durván megsérti, elköveti az alárendelt megsértésének vétségét.
[19] Ahogy azt az ítélőtábla katonai tanácsa helytállóan megállapította, a terhelt kijelentései a sértettre nézve sértőek voltak ugyan, de a cselekmény második fordulata szerinti feltűnően durva elkövetést nem alapozzák meg. A kialakult bírói gyakorlat szerint ugyanis a terhelt által használt kifejezések nélkülözik azt a gyalázkodó jelleget, amely e fordulat megállapítására alkalmas.
[20] Azt egyébként az elsőfokú bíróság is kiemelte, hogy a bűncselekmény elkövetése szempontjából az elhangzottak még a kevésbé durva kifejezések közé tartoznak; ezeknél jóval „keményebb” szavak használatával is el lehetne követni a bűncselekményt.
[21] E kijelentések kétségkívül nem helyénvalóak, azonban – az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben és a másodfokon eljárt ítélőtábla által kifejtettekkel egyezően – az érintett szakmai tevékenységével kapcsolatban elhangzott véleménynek tekinthetők.
[22] Nem osztotta viszont az ítélőtábla katonai tanácsának azon álláspontját a Kúria, amely szerint a szolgálati tekintély megsértésénél követett gyakorlat átvétele indokolt az alárendelt megsértésének megítélése kapcsán.
[23] Ahogy azt a Legfőbb Ügyészség helytállóan kifejtette, a szolgálati tekintély megsértése – éppen a katonai életviszonyok között – nem csupán a sértett személyére vonatkoztatott becsületsértés, hanem ennél több, az elöljáró, a szolgálatát teljesítő feljebbvaló, őr vagy más szolgálati közeg jogállását, a függelmi viszonyokat támadja. Az elöljáró tekintetében a törvény ezt azzal is kiemeli, hogy a felsorolt többi személyhez képest nem kívánja meg a tényleges szolgálatteljesítés közbeni elkövetést.
[24] A fellebbviteli főügyészség által hivatkozott és az ítélőtábla által követett, KBJD 108. szám alatt közzétett eseti döntés lényege szerint a terhelt a szolgálati elöljáróját annak távollétében fenyegette meg tettlegességgel, aki erről a fenyegetésről közvetlenül nem szerzett tudomást. Sértő tartalmú kijelentéseit az izgató tartalmú [1961. évi V. tv. 127. § (1) és (2) bek.] kijelentéseivel egy időben, azokkal szoros összefüggésben tette meg, ezért az elöljárói tekintély megsértése beleolvadt a nagy nyilvánosság előtt elkövetett izgatás bűntettébe (Legf. Bír. Katf. III.039/1972.).
[25] A Kúria álláspontja szerint azonban nem lehet ebből az eseti döntésből olyan következtetést levonni, hogy a szolgálati tekintély megsértésénél követett az a gyakorlat, amely szerint a tekintélysértéssel érintett katonának nem kell jelen lennie a kifejezések elhangzásakor, irányadó az alárendelt megsértése kapcsán is.
[26] A sértett emberi méltósága nem azonosítható a szolgálati tekintélyével; ahogy arra a Legfőbb Ügyészség is utalt, az emberi méltóság elválaszthatatlanul kötődik az érintett személyhez, míg a szolgálati tekintély valóban sérthető úgy is, hogy a sértéssel érintett elöljáró a cselekmény megvalósításakor nincs jelen.
[27] A bűncselekmény törvényi tényállásának I. fordulata szerinti sértésnek a sértett jelenlétében és más előtt kell elhangzania; az emberi méltóságában történő sértést a jelen lévő sértettnek észlelnie kell. A terhelt és P. Zs. magánbeszélgetésénél azonban a sértett nem volt jelen, az ott elhangzottakról csak a büntetőeljárás során értesült.
[28] Így a terhelt a tényállásban rögzített cselekménnyel nem követte el az alárendelt megsértésének vétségét.
[29] Miután a sértett a nyomozás során akként nyilatkozott, hogy nem kívánja a terhelt megbüntetését, a tényállás szerinti cselekmény – magánindítvány hiányában – becsületsértésként sem büntethető.
[30] A védő által hivatkozott, a Hszt. 21. § (1) bekezdésében írt, a parancs végrehajtásának kötelezettségét kimondó törvényi rendelkezés pedig sem a jelen üggyel, sem az alárendelt megsértésének vétségével nincs tartalmi összefüggésben.
[31] Mindezek alapján a Kúria a megtámadott határozatokat megváltoztatva a terheltet az alárendelt megsértése vétségének vádja alól a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja és 566. § (1) bekezdés a) pontja alapján – mivel a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény – felmentette.
(Kúria Bfv. I. 773/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás