PÜ BH 2019/50
PÜ BH 2019/50
2019.02.01.
A térképi határvonal kiigazítása iránti kereset előterjesztésének nem feltétele, hogy a fél előzetesen a kiigazítást földhivatali eljárásban kísérelje meg, ha a földhivatal ugyanebben a tárgyban hozott más határozatában kifejtett álláspontjára tekintettel nyilvánvaló, hogy a kérelem nem vezetne eredményre [1997. évi CXLI. tv. (Inytv.) 62. § (1) és (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A peres felek ingatlanai egymással szomszédosak. Az ingatlanokon álló lakások szerkezetileg egymáshoz csatlakoznak, önálló tartófaluk nincs. Az ingatlanok megosztással keletkeztek. Ezzel a korábbi sorház egyes lakásai és a hozzájuk kapcsolódó telkek önálló ingatlanokká váltak. A perbeli ingatlanok közös térképi határvonala egy törés nélküli egyenes.
[2] Az 1998-2000-es években a Földművelésügyi Minisztérium Földügyi Főosztálya által kiadott DAT1. szabályzat alapján új felméréssel készült a jelenleg érvényben lévő térkép. A belterülettömb kontúros méréssel készült, ebben az esetben a zárt tömbök fő töréspontjait numerikusan, mérőműszerrel határozták meg, a köztük lévő részletpontokat pedig hosszméréssel. A tömbbelsőket vagy a régi térkép átvételével, vagy változás esetén mérés alapján ábrázolták, egyébként elhatárolás a belterületen nem történt.
[3] Ezt követően, 2010-ben a felperes tűzette ki az ingatlana határvonalát, ennek alapján készült a jogerős ingatlan-nyilvántartási térképnek megfelelő kitűzési vázrajz. E tárgyban a földhivatal határozatot hozott és a felperes épülete vonatkozásában eltérést állapított meg annak méretét érintően, a kijavítás – vázrajz alapján – megtörtént.
[4] A peres felek ingatlanainak térképi határa nem esik egybe a lakásaikat elválasztó fal vonalával, az alperes épületének földszinti helyiségeit határoló fal déli síkja a térképi határhoz viszonyítva a felperes ingatlanához tartozó területre esik. A perbeli két lakás közös elválasztó falára fekszik fel mind a felperes, mind az alperes épületének födémgerendája.
[5] A megosztási munkarész és az új felmérés készítői azonos módon határolták el az épületeket és a határokat, a mérési vázlat alapján az épületet ábrázolták, de tévesen – az épületek kontúrja helyett – az utcafronti homlokzathoz kapcsolódó támfal szélét mérték és annak a vonalában húzták meg az ingatlanok közötti térképi határt, ekként a hatályos térképi ábrázolás felmérési hibával terhelt.
[6] Az alperes a lakóépülete tetőterét beépíttette a perbeli lakásokat elválasztó fal déli síkjától déli irányban akként, hogy a tetőtéri tűzfal – annak ellenére, hogy az ingatlan-nyilvántartási térképi határhoz viszonyítva túlnyomórészben a felperes ingatlanára esik – az alperes földszinti lakótere felett húzódik.
[7] A jegyző elutasította a felperes kérelmét, amelyet a tetőtér beépítésével kapcsolatos szabálytalan építkezés megszüntetése és a terv szerinti kivitelezés iránt terjesztett elő.
Az alperes birtokvédelmi kérelmének pedig helyt adott és kötelezte a felperest annak a tűrésére, hogy a tulajdonában álló ingatlant az alperes a szükséges építkezési munkálatok elvégzése végett a szükséges mértékben átmenetileg használja.
[8] A földhivatal B. G. igazságügyi földmérő szakértőnek a perbeli ingatlanok közti határvonalat érintő felmérési hiba kijavítása iránti kérelmét elutasította arra hivatkozással, hogy a megtartott helyszíni szemlén végzett mérések szerint azok „illeszkednek a térképi állapotra”, továbbá, hogy az érintett tulajdonosok nem járultak hozzá a földrészlethatárok kiigazításához, ezért a térképi és ingatlan-nyilvántartási alapot közigazgatási eljárásban nem javítható ki
[9] A felperesnek a perbeli földrészleteket érintő felmérési hiba kivizsgálására vonatkozó kérelmét ugyancsak elutasította.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[10] A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság a jegyző határozatát változtassa meg, az alperes birtokvédelmi kérelmét utasítsa el, és állapítsa meg az alperes túlépítésének a tényét.
[11] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, továbbá viszontkeresetet terjesztett elő a telekhatár kiigazítása iránt, amelyben elsődlegesen a változási vázrajz szerint a közös fal középvonalában, másodlagosan pedig dr. V. R. igazságügyi szakértőnek az eljárás során beszerzett kiegészítő szakértői véleményéhez csatolt vázrajz szerint a közös fal déli síkjának megfelelő vonalban meghatározva kérte a telekhatár kiigazítását.
[12] A felperes kérte a viszontkereset elutasítását.
[13] Arra hivatkozott, hogy amennyiben a telekhatár az alperes által kért módon kerülne meghatározásra, akkor az alperes ingatlana jogalap nélkül növekedne. Szerinte a térképi határ kiigazításának a törvényi feltételei nem állnak fenn, mert azt az alperes előzetesen ingatlanügyi hatósági eljárásban nem kísérelte meg.
Az első- és másodfokú ítélet
[14] Az elsőfokú bíróság ítéletével a perbeli ingatlanok közötti telekhatárt kijavítani rendelte akként, hogy a határvonalat a dr. V. R. igazságügyi szakértő kiegészítő szakértői véleményéhez mellékelt pontszámos vázlaton feltüntetett pontok közötti vonalban állapította meg. Rendelkezett az illetékes földhivatal megkereséséről annak érdekében, hogy az igazságügyi szakértő által készített változási vázrajz szerint a perrel érintett földrészletek határrendezését az ingatlan-nyilvántartásba jegyezze be. A keresetet és az ezt meghaladó viszontkeresetet elutasította.
[15] A perben kirendelt dr. V. R. igazságügyi szakértő kiegészítő szakértői véleményében foglaltakat a bíróság ítélkezése alapjául elfogadta és megállapította, hogy a megosztási munkarész és az új felmérés készítői azonos módon határolták el az épületeket és határokat, a mérési vázlat alapján az épületet ábrázolták, de tévesen a támfalat mérték az épületek kontúrja helyett és annak a vonalában húzták meg a térképi határt. A hatályos térképi ábrázolás ezért felmérési hibával terhelt, amely hiba az alaptérkép elkészítése során elkövetett tévedésből származik.
[16] Az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy a perbeli ingatlanok vonatkozásában térképezési hiba történt-e, illetve az miképpen javítható ki. Álláspontja szerint az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 62. § (2) bekezdése helyesen úgy értelmezendő, hogy a sérelem orvoslásának eredménytelen megkísérlését jelenti minden olyan eset, amikor a kijavítás tárgyában indult ingatlanügyi hatósági eljárásban – bármely okból – a hatóság nem hoz kijavítást elrendelő határozatot. A határvonal kijavítására figyelemmel nem tartotta megalapozottnak a felperes túlépítés megállapítása és birtokvédelem iránti keresetét.
[17] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét nem fellebbezett részében nem érintette, fellebbezett részében helybenhagyta. Határozata indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, a bizonyítékokat okszerűen mérlegelte és jogi indokai is helytállóak voltak.
[18] Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság indokolásával egyetértett az Inytv. 62. § (2) bekezdése értelmezése tekintetében, vagyis az idézett jogszabályi rendelkezés arra az esetre irányadó, amennyiben az adott fél – aki a földhivatali eljárást indította – nem meríti ki a földhivatali eljárásban igénybe vehető jogorvoslati lehetőségeket. Jelen esetben az alperes viszontkeresetét a felperes keresetével szemben mintegy védekezésként terjesztette elő, így az alperes viszontkeresete előterjesztésének nem volt előfeltétele, hogy az ingatlanügyi hatósági eljárásban a sérelem orvoslását eredménytelenül kísérelte meg. Utalt arra is, hogy az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a perben felmerült szakkérdésre figyelemmel igazságügyi szakértői bizonyítást rendelt el, és a beszerzett igazságügyi szakértői véleményt és annak kiegészítését mint aggálytalant elfogadta ítélkezése alapjául.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[19] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak a hatályon kívül helyezése mellett kérte a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát oly módon, hogy a Kúria az alperes viszontkeresetének vonatkozásában a pert szüntesse meg.
[20] Arra hivatkozott, hogy az Inytv. 62. § (2) bekezdése kizárólag a földhivatali eljárás eredményétől teszi függővé a téves bejegyzés kiigazítása iránti polgári per megindítását, azonban nem írja elő a földhivatali határozattal kapcsolatos közigazgatási per lefolytatását, vagyis a kiigazítás iránti per megindításához csupán a szűken vett földhivatali eljárásban igénybe vehető jogorvoslati lehetőségek kimerítése szükséges. Kiemelte: ő eleget tett a hivatkozott jogszabályban foglalt előfeltételeknek, amikor fellebbezést nyújtott be az első fokon eljárt földhivatal határozata ellen és a fellebbezés elbírálásával bizonyossá vált, hogy igénye földhivatali eljárásban nem orvosolható. Az alperes ellenben a viszontkeresetével összefüggésben nem tett eleget az Inytv. 62. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek, nem nyújtott be fellebbezést az első fokon eljárt földhivatal határozata ellen, ezért a viszontkeresetet a bíróságnak a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 130. § (1) bekezdés c) pontja alapján „el kellett volna utasítania”, vagy a Pp. 157. § a) pontja alapján a pert a viszontkereset tárgyában meg kellett volna szüntetnie.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[22] Az egyes ingatlanok határvonalát érintő térképezési hiba kijavítására – akár hivatalból is – hatósági eljárásban is lehetőség van. Az eljárás célja – egyebek mellett – az, hogy a helyes térképi határvonal megállapítására ne csak polgári peres úton legyen lehetőség. Ha a kijavítás a természetbeni határvonalat is érinti, a kijavításra hatósági jogkörben csak az azzal érintett szomszédos földrészlet tulajdonosának a hozzájárulása esetén van lehetőség [a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 2012. évi XLVI. törvény 17. § (2) bekezdés].
[23] Ezzel összhangban mondja ki az Inytv. 62. § (1) bekezdés d) pontja, hogy keresettel kérheti a bejegyzés kiigazítását az, aki a téves bejegyzés folytán sérelmet szenvedett. A bírói gyakorlat szerint, ha az ingatlan tulajdonosa az érvényben levő nyilvántartási térképen ábrázolt határvonalat tartja sérelmesnek, a szomszédos ingatlan tulajdonosa által el nem ismert igényét a bíróság előtt keresettel érvényesítheti. Bírósági döntésnek azonban csak akkor van helye, ha a földhivatali eljárásban a sérelem nem orvosolható, illetőleg az orvoslást eredménytelenül kísérelték meg (az 1/2014. PJE határozat szerint az új Ptk. alkalmazása körében is megfelelően irányadónak tekintett PK 265. számú állásfoglalás).
[24] A hivatkozott jogszabályi rendelkezésekből azonban nem következik, hogy a térképi hiba kijavítása iránti eljárást előzetesen csak a kiigazítási keresetet előterjesztő fél kezdeményezheti, és az sem, hogy a földhivatali eljárás lefolytatása akkor sem mellőzhető, ha abban a sérelem nyilvánvalóan nem orvosolható.
[25] Az adott ügyben tényként volt megállapítható, hogy a földhivatal B. G. igazságügyi földmérő szakértőnek a perbeli ingatlanok közti határvonalat érintő felmérési hiba kijavítása iránti kérelmét elutasította. A határozat indokolásából az is megállapítható volt, hogy a földhivatal álláspontja szerint az általa tartott helyszíni szemle alapján az a következtetés volt levonható, hogy a mérések illeszkednek a térképi állapotra. A határozat indokolása utalt arra is, hogy mivel az érintett tulajdonosok közös akarattal nem járultak hozzá a földrészlethatárok kiigazításához, a térképi és ingatlan-nyilvántartási állapot a közigazgatási eljárásban nem orvosolható.
[26] Az is tény, hogy a földhivatal a felperesnek a perbeli földrészleteket érintő felmérési hiba kivizsgálására irányuló kérelmét szintén elutasította azzal az indokolással, hogy korábban ilyen tárgyú kérelmére már határozatot hozott.
[27] A fentiekből tehát – az ügyben irányadó fenti tényállási elemek mellett – egyértelműen levonható az a következtetés, hogy az alperes részéről – az előzmények ismeretében – a térkép kiigazítása iránti kérelem a felperes elzárkózó magatartása és a földhivatal szakmai álláspontja folytán eredményre nem vezetett volna, így a földhivatali eljárásban az általa állított sérelem nyilvánvalóan nem lett volna orvosolható.
[28] Ebből következően az alperes az ingatlan-nyilvántartás szerinte téves adatának kiigazítását megfelelő viszontkeresettel kérhette (BH 2008.151.) és a kérelem elbírálásának nem volt akadálya az általa kezdeményezett földhivatali eljárás lefolytatásának a hiánya.
[29] A kifejtettek alapján a Kúria a nem jogszabálysértő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. I. 22.271/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás