2019. évi LVI. törvény indokolás
2019. évi LVI. törvény indokolás
az állattenyésztés szabályozásához szükséges törvényi szintű rendelkezésekről szóló 2019. évi LVI. törvényhez
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
(Az indokolás az Indokolások Tárában közzétételre kerül)
Az élelmezési és mezőgazdasági célú genetikai erőforrások védelme az egész világon, így hazánkban is kiemelt állami feladat, amelyet konkrét kötelezettségeket tartalmazó nemzetközi egyezmények is rögzítenek.
Az állatgenetikai erőforrások napjainkban a meg nem újuló természeti erőforrások között egyre nagyobb jelentőséget nyernek. Egy adott fajta esetleges eltűnése adott esetben egyúttal a tulajdonságait meghatározó génállomány örökre történő elvesztésével járna, amely többé nem rekonstruálható és mással nem pótolható.
A mezőgazdasági termelés eredményességét a környezeti és gazdasági tényezők mellett alapvetően a mezőgazdasági termelés input oldalához tartozó biológiai alapok, vagyis a magas biológiai értékű állatfajták, valamint a minőségi szaporítóanyagok határozzák meg. Az élő állapotban fenntartott állományoknak, valamint a génbankokban tárolt génkészleteknek a fontossága tehát a közvetlen és közvetett felhasználók körében mind a biológiai sokféleség védelme szempontjából, mind pedig az állattenyésztés és az állatnemesítés, az állati szaporítóanyag kereskedelem, valamint a speciális tulajdonságokkal rendelkező termékek előállítása szempontjából rendkívüli mértékben megnőtt.
A biodiverzitás fenntartása, az agrártermelés céljainak hosszú távú megvalósítása, valamint a termelés folyamatosságának biztosítása szempontjából a biológiai alapok, az állatfajok, és az állatfajták, továbbá a szaporítóanyagok genetikai értékének megőrzése, fenntartása, fejlesztése és az ehhez kapcsolódó állattenyésztési rendszerek korszerűsítése nélkülözhetetlen.
Az állatgenetikai erőforrások védelmének és részletesebb hazai szabályozásának alapját jelenleg az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény (a továbbiakban: Átv.) és végrehajtási rendeletei adják, melyek külön kiemelik azon intézkedéseket, melyek a védett őshonos és veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajták, mint hazánk magas genetikai értéket képviselő, kiemelt jelentőségű természeti értékei védelme kapcsán szükségesek.
A 2016. júniusában megjelent, a fajtatiszta tenyészállatok, hibrid tenyészsertések és szaporítóanyagaik Unión belüli tenyésztésének, kereskedelmének és az Unióba történő beléptetésének tenyésztéstechnikai és származástani feltételeiről, a 652/2014/EU rendelet, a 89/608/EGK és a 90/425/EGK tanácsi rendelet módosításáról, valamint az állattenyésztés tárgyában hozott egyes jogi aktusok módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, az Európai Parlament és Tanács 2016. június 8-i (EU) 2016/1012 rendelete (a továbbiakban: EU rendelet)
2018. november 1-jétől közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban, így hazánkban is.
2018. november 1-jétől közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban, így hazánkban is.
A változó uniós jog alapján a hazai állattenyésztési szabályozás harmonizációjának elvégzése elengedhetetlen, melynek keretében a hatályos Átv.-t felváltva egy új, az állattenyésztéshez kapcsolódó egyes, törvényi szinten szabályozandó tárgyköröket tartalmazó törvény, továbbá egy szintén új, a mai kor követelményeinek megfelelő, az EU rendelet által szabott keretek között az ágazat érdekeinek érvényesítését segítő kormányrendelet kerül megalkotásra. E két jogszabályt egészíti ki az állattenyésztés meghatározott területeire és tevékenységeire vonatkozó részletes szabályokat tartalmazó miniszteri rendelet.
Az uniós jog hazai alkalmazásához szükséges új jogszabályok kidolgozása során kiemelt cél volt a hazai tenyésztésszervezés értékeinek és a hazai tenyésztők érdekeinek védelme, továbbá az állatgenetikai erőforrásainknak, valamint a kiemelt genetikai értéket képviselő védett őshonos és veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajtáinknak a védelme.
Részletes indokolás
1. §
Élelmezési és mezőgazdasági célú genetikai erőforrásaink, a hazai haszonállat fajok, fajták kiemelt fontosságú nemzeti örökségeink, közkincseink, nemzeti identitásunk részei és Magyarország szimbólumai is. Genetikai erőforrásaink felkutatása, begyűjtése, megőrzése, fenntartása és felhasználása fontos élelmezés- és élelmiszerbiztonsági stratégiai kérdés, hiszen ezáltal tudjuk csökkenteni a külföldi szaporítóanyagok iránti kiszolgáltatottságunkat és megteremteni a magyar mezőgazdaság függetlenségét. A genetikai erőforrások védelme az egész világon kiemelt állami feladat, amelyet konkrét kötelezettségeket tartalmazó nemzetközi egyezmények is rögzítenek (Biológiai Sokféleség Egyezmény, FAO Mezőgazdasági és Élelmezési Növényi Genetikai Erőforrások Nemzetközi Egyezmény).
Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) kimondja, hogy Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal segíti elő a testi és lelki egészséghez való jogot, így a törvényben rögzíteni szükséges, hogy géntechnológiával módosított állatfajta előállítása nem megengedett.
Az Alaptörvény szellemiségére figyelemmel rögzíteni szükséges a törvényben, hogy Magyarország területén tilos állatfajta klónozással történő előállítása.
Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 41. § (1) bekezdése szerint törvény eltérő rendelkezése hiányában a költségvetési szerv, valamint az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai kiadási előirányzatai terhére azok kezelő szerve jogi személyt, jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezetet nem hozhat létre, abban tagsági, részesedési viszonyt nem szerezhet, és ahhoz nem csatlakozhat. Tekintettel arra, hogy a tenyésztésszervezés zavartalan működése érdekében elengedhetetlen, hogy a tenyésztőszervezet jóváhagyott tenyésztési programja szerinti tevékenységet végző költségvetési szerv a tenyésztőszervezetben tagsági viszonyt vagy részesedést szerezhessen, az Áht. rendelkezéseitől való eltérést törvényi szinten szükséges szabályozni.
2. §
Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 50. § (3) bekezdése értelmében az Ákr.-ben megállapított határidőnél hosszabb határidőt törvényben kell megállapítani. A törvényjavaslat erre figyelemmel a tenyésztőszervezet elismerésére és a tenyésztési program jóváhagyására irányuló eljárás határidejét – az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvényben (a továbbiakban: Átv.) a tenyésztőszervezet elismerésére irányuló eljárásra meghatározott időtartammal összhangban 150 napban, a tenyésztési program módosítására irányuló eljárás határidejét pedig 90 napban állapítja meg. Az Ákr.-től eltérő eljárási határidőt az állattenyésztési tevékenység magas szakmai felkészültséget igénylő specialitásai, az ügyek összetettsége, valamint a tenyésztési programok komplex volta, valamint a módosítás lehetséges hatásainak, következményeinek – mind a módosítással érintett tenyésztési program, mind az érintett tenyésztőszervezettől eltérő tenyésztőszervezetek tenyésztési programjai esetében történő – felmérése indokolja.
Az Ákr. értelmében a függő hatályú döntésben rendelkezni kell arról, hogy a kérelmezett jog gyakorlása az ügyfelet megilleti. Ezen előírást abban az esetben nem kell alkalmazni, ha törvény ekként rendelkezik. A törvényjavaslat erre figyelemmel – az Átv. 30/A. § (1) bekezdése c) pontjának rendelkezését beemelve – kimondja, hogy ha az Ákr. értelmében függő hatályú döntés meghozatalának van helye, a függő hatályú döntésben nem kell rendelkezni a kérelmezett jog gyakorlásáról. A kérelmezett jog döntést megelőző gyakorlásának megengedése ugyanis az állattenyésztés legalapvetőbb és legfontosabb feladataira fejtene ki igen jelentős hatást, például előfordulhatna, hogy olyan szaporítóanyagok, állategyedek kerülnek felhasználásra, illetve tenyésztésre, melyek nem felelnek meg az állattenyésztésre vonatkozó uniós és hazai jogszabályoknak. A nem megfelelő szaporítóanyagok és állategyedek forgalomból és tenyésztésből történő utólagos kivonása, illetve azok felhasználásának, forgalmának megtiltása komoly állattenyésztési és élelmiszerbiztonsági problémát, továbbá anyagi terhet jelenthet.
3. §
A törvény felhatalmazása alapján kiadott végrehajtási rendeletekben meghatározott törzskönyv, tenyésztési főkönyv és a származási igazolás közokiratnak minősül.
4. §
A tenyésztési hatóságnak az általa kötelezően nyilvántartott adatokból országos adatbázist kell létrehoznia és működtetnie, mely személyes adatokat is tartalmaz. Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény értelmében személyes adat akkor kezelhető, ha azt törvény elrendeli, ezért erre figyelemmel a törvényjavaslat meghatározza a tenyésztési hatóság által vezetett nyilvántartásban szerepelő személyes adatok körét.
5. §
A hatályos szabályozás értelmében a védett őshonos állatfajták megőrzésének és fenntartásának céljából kidolgozott tenyésztési programnak tartalmaznia kell a tenyészet (részpopuláció) felszámolása esetén követendő eljárást. Ezen eljárások azonban nem egységesek, jelentős eltéréseket tartalmaznak az egyes állatfajtáknál. Problémát jelent az is, hogy az állomány felszámolása esetén a tenyésztő részére nincsen előírva a fajta fenntartásáért felelős tenyésztőszervezet, illetve a tenyésztési hatóság felé történő bejelentési kötelezettség. A törvényjavaslat egységes rendelkezéseket állapít meg az állomány felszámolására vonatkozóan, és lehetővé teszi a tenyésztési hatóság számára, hogy indokolt esetben megtilthassa a felszámolással érintett egyedek vágóállatként történő értékesítését.
Az Átv. és végrehajtási rendeletei nem tartalmaznak előírásokat az őshonos vagy veszélyeztetett állatfajták hosszú távú, biztonságos megőrzésének biztosítását közvetlenül vagy közvetetten fenyegető veszély- vagy katasztrófahelyzet esetén követendő eljárásra. A törvényjavaslat megteremti a tenyésztési hatóság számára a jogalapot arra, hogy ilyen veszély- vagy katasztrófahelyzet esetén egyedi intézkedéseket hozhasson ezen állatfajták génállományában bekövetkező visszafordíthatatlan károsodások megelőzése érdekében. Az intézkedések között szerepel a lefoglalás és a zár alá vétel is, amely az Ákr-ben meghatározottakhoz képest eltérő esetekben alkalmazható, amire figyelemmel indokolt a törvényi szintű szabályozás.
6–8. §
A törvényjavaslat – a fajtatiszta tenyészállatok, hibrid tenyészsertések és szaporítóanyagaik Unión belüli tenyésztésének, kereskedelmének és az Unióba történő beléptetésének tenyésztéstechnikai és származástani feltételeiről, a 652/2014/EU rendelet, a 89/608/EGK és a 90/425/EGK tanácsi rendelet módosításáról, valamint az állattenyésztés tárgyában hozott egyes jogi aktusok módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/1012 európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvény rendelkezéseire tekintettel – meghatározza a tenyésztési hatóság által jogsértés esetén kiszabható szankciók körét. A törvényjavaslat értelmében a tenyésztési hatóság intézkedést hozhat, bírságot szabhat ki vagy figyelmeztetésben részesíti az eljárás alá vont személyt.
Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény alapján élelmiszerlánc-felügyeleti bírságot kell kiszabni azzal szemben, aki tevékenységével vagy mulasztásával – többek között – az állatok tartásának, szaporításának, tenyésztésének, jelölésének, szállításának és forgalomba hozatalának állategészségügyi szabályaira vonatkozó előírásokat megszegi. A törvényjavaslat alapján az élelmiszerlánc-felügyeleti bírság kiszabásának esetei körébe nem tartozó, a tenyésztési programban foglalt szabályok megszegőivel szemben szabható ki állattenyésztési bírság.
A törvénytervezet mind a tenyészállat, tenyész- és keltetőtojás, valamint az állati szaporítóanyag forgalmazása, értékesítése, kiszállítása során keletkező adatok (melyeket például a marhalevél, lóútlevél, szállítólevél stb. tartalmaz), és az előző célokból vezetett nyilvántartások, mind a különböző tenyésztési bizonylatok, igazolások vagy nyilvántartások (mint például a termékenyítési jegyzőkönyv, fedeztetési jegyzőkönyv, ellésbejelentő, törzskönyv, tenyésztési főkönyv) meghamisítását állattenyésztési bírság kiszabásával szankcionálja.
9. §
A törvényjavaslat felhatalmazást ad a Kormány és az agrárpolitikáért felelős miniszter számára a törvény végrehajtásához szükséges jogszabályok megalkotására.
10–11. §
A törvényjavaslat a záró rendelkezések részeként megállapítja a hatálybalépésre, az Átv. hatályon kívül helyezésére, valamint az európai uniós követelményekre utaló rendelkezéseket.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás