BÜ BH 2019/6
BÜ BH 2019/6
2019.01.01.
Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított felülvizsgálati indítvány elbírálását a Kúria 2018. július 1. napját követően mellőzi [Be. 608. § (1) bek., 649. § (2) bek., 870. § (3) bek.].
[1] A járásbíróság a 2016. február 8. napján kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 50 rendbeli – 2 esetben folytatólagosan, 3 esetben társtettesként elkövetett – csalás bűntettében [5 rendbeli 2012. évi C. tv. (Btk.) 373. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (5) bek. b) pont; 20 rendbeli Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (4) bek. b) pont; 25 rendbeli Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (3) bek. b) pont], 10 rendbeli csalás vétségében [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont], 4 rendbeli – 1 esetben társtettesként elkövetett – sikkasztás bűntettében [1 rendbeli Btk. 372. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (4) bek. b) pont; 3 rendbeli Btk. 372. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (3) bek. b) pont], hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §) és számvitel rendje megsértésének bűntettében [Btk. 403. § (1) bek. b) pont].
[2] Ezért őt – halmazati büntetésül – 5 év 8 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 6 év közügyektől eltiltásra és 4 év utazásszervezési tevékenység foglalkozástól eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett továbbá az előzetes fogvatartás beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről, a polgári jogi igényekről és a bűnügyi költségről.
[3] A védő fellebbezése alapján eljárt törvényszék a 2017. november 7. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet az I. r. terhelt tekintetében megváltoztatta: az 50 rendbeliként értékelt csalás bűntettét 48 rendbeli – 5 esetben folytatólagosan, 3 esetben társtettesként elkövetett – csalás bűntettének [5 rendbeli Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (5) bek. b) pont; 19 rendbeli Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (4) bek. b) pont; 24 rendbeli Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (3) bek. b) pont] minősítette, rendelkezett további lefoglalt bűnjelekről, a polgári jogi igényekről szóló rendelkezések korrigálásáról, további polgári jogi igényekről és 2 745 861 forint vagyonelkobzást rendelt el. Egyebekben az elsőfokú ítéletet az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
[4] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által részben kiegészített és helyesbített – a felülvizsgálati indítvánnyal sérelmezett csalási cselekményekre vonatkozó – tényállás lényege a következő:
[5] Az I. r. terhelt 2006. december 11. és 2011. december 7. napjai között – részben a II. r. terhelttel együttműködve – az irányítása alá tartozó különféle cégek nevében úgy kötött különféle (kölcsön-, valamint szolgáltatási, utazási, folyószámlahitel-, adásvételi, virtuálisiroda-, közvetítői, személyszállítási, szállítmányozási, utasbiztosítási, ügynöki, bizományosi) szerződéseket, hogy a szerződéskötéskor eleve nem állt szándékában a teljes, esetenként részbeni teljesítés (megfizetés), illetőleg arra eleve nem is volt reális lehetősége.
[6] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt az 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés a) pont 3. fordulata, valamint a b) és c) pontja alapján: a csalási cselekményekben a bűnösség törvénysértő megállapítása, a bűncselekmények törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés kiszabása, valamint az indokolási kötelezettség megsértése miatt, hatályon kívül helyezés és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.
[7] A védő szerint az vezetett a csalási cselekményekben a bűnösség törvénysértő megállapításához és a bűncselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés kiszabásához, hogy a tényállás megalapozatlan. Teljes körű tisztázása elmaradt, a megállapított tényállás hibás, részben iratellenes és részben helytelen tényekből helytelen következtetéseket tartalmaz. Helytelenül tartalmazza a sértetteket ért kárt. Nem tartalmazza, hogy miben állt az I. r. terhelt tévedésbe ejtő magatartása. Néhány tényállási pont áttekintésével – és egyben átértékelésével – elszámolási vitát, szerződésszerű teljesítést, vagy a lejárat előtti részbeni teljesítés alapján a teljesítési szándék meglétét állította, valamint azt, hogy a bíróság a tényállás megállapításakor nem vette figyelembe a megállapítottakat cáfoló, azokkal ellentétes bizonyítékokat. Hiányzik annak a tisztázása is, hogy mikor következett be, amikor már nem volt reális esély a tartozások kifizetésére. Ezt a könyvszakértő nem tudta megállapítani. Nem lett a könyvszakértő elé tárva az egyik tanú által becsatolt további könyvelési anyag, és a szakvélemény kiegészítése elmaradt. Ekként nem állapítható meg az I. r. terhelt jogtalan haszonszerzési célzata.
[8] Az elsőfokú bíróság nem adta indokát a védelem által előterjesztett számos bizonyítási indítvány elutasításának. A védő szerint a másodfokú bíróság megsértette az indokolási kötelezettségét. A védő ezt az állítását külön nem indokolta meg. Feltehetően ide értette a tényállást támadó érveit.
[9] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.
[10] Elöljáróban utalt arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a megállapított tényállás az irányadó, ezért a tényállás megalapozatlanságával összefüggő érvelés nem alapozza meg az érdemi felülvizsgálatot. Úgyszintén nem kerülhet sor felülvizsgálatra a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában szabályozott abszolút jellegű eljárási szabálysértéseket meghaladó körben.
[11] Az indokolási kötelezettség megsértése sem valósult meg. Ezen kötelezettségének az elsőfokú bíróság eleget tett, majd azt a másodfokú bíróság kiegészítette. Ennek lényege annak megokolása, hogy hiányzott az I. r. terhelt fizetési készsége és képessége is. Az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozás valójában a bizonyítékok bírói mérlegelésének meg nem engedett támadását jelenti.
[12] A Legfőbb Ügyészség szerint a csalási cselekményeket érintően alaptalanul vitatja a védő az I. r. terhelt bűnösségének megállapítást. Az irányadó tényállás valamennyi pontja tartalmazza azt, hogy az I. r. terheltnek a szerződések (megállapodások) megkötésekor sem állt szándékában a teljesítés. Ezen túlmenően hiányzott a teljesítési képessége is. Ebből következően az I. r. terhelt eleve jogtalan haszonszerzési célzattal a vele szerződő (megállapodó) feleket tévedésbe ejtette, mely magatartásának eredményeként következett be a tényállási pontonként megjelölt kár.
[13] A Legfőbb Ügyészség az ítéletek jogi indokolását részben hiányosnak, illetőleg tévesnek találta.
[14] Kifejtette, hogy amennyiben az elkövetőnek már a kölcsön felvételekor hiányzik a teljesítési szándéka, elköveti a csalást. Önmagában az a tény viszont, hogy az adós a kölcsönt időben visszafizetni nem tudja, nem alapozza meg a csalás bűncselekményében a bűnösségét. Bizonyítani kell, hogy a kölcsönösszeg felvételekor is ez volt a szándéka. Általában erre enged következtetni, ha az elkövetőt számos nagy összegű – a kölcsönadó elől elhallgatott – tartozás terheli és jövedelmi, vagyoni viszonyai alapján a teljesítésnek nincs realitása (BH 1999.104., 2000.6., 2011.58.).
[15] A csalás célzatos bűncselekmény, az elkövető a tévedésbe ejtést vagy a tévedésben tartást jogtalan haszonszerzés céljából hajtja végre. Mivel pedig a jogtalan haszonszerzés a tényálláson belül célzat, a csalás eshetőleges szándékkal nem, csak egyesen szándékkal valósulhat meg.
[16] A védő nem tesz különbséget a terhelt jogtalan haszonszerzési célzattal történt tévedésbe ejtő magatartása folytán bekövetkezett kár, illetőleg az általa utóbb megtérített kár fogalma között, hanem a kettőt azonosítja. Ezzel ellentétben a bűncselekménnyel okozott kár, valamint a megtérített kár közötti alapvető különbség, hogy az előző esetben a bűncselekmény megvalósul, a kár mértékéhez igazodik a jogi minősítés, utóbbi eset azonban a bűncselekmény megállapítását nem érinti, kizárólag enyhítő körülményként értékelhető.
[17] A bíróságok ezért a tényállásból helytálló következtetést vontak az I. r. terhelt bűnösségére, és cselekményének jogi minősítése, valamint a kiszabott büntetés is törvényes.
[18] Miután a Legfőbb Ügyészség feltétlenül hatályon kívül helyezést eredményező (ún. abszolút) eljárási szabálysértést sem észlelt, ezért az I. r. terheltet érintően a megtámadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását indítványozta.
[19] A védő az észrevételében változtatás nélkül tartotta fenn az indítványát. Kifogásolta, hogy a Legfőbb Ügyészség nem foglalkozott minden kérdéssel. Egyebekben részben megismételte az indítványának érvelését.
[20] Az I. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa nem alapos.
[21] A védő szerint az I. r. terhelt bűnösségének megállapítása törvénysértő.
[22] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelynek csak a 2017. évi XC. törvény (Be.) 649. §-ában tételesen felsorolt okokból van helye.
[23] A felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.]. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[24] A tényállás irányadósága azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Ideértendő a bizonyítási indítványok elutasítása is, mert azok indokoltságát a bíróság vizsgálat tárgyává teszi, ám szükségtelennek találja a tényállás tisztázásához. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a – minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.
[25] A büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét [Be. 649. § (1) bek. a) pont aa) alpont].
[26] Ugyanakkor a védő az indítványában – miként a Legfőbb Ügyészség helytállóan észlelte – hangsúlyosan és kifejezetten az irányadó tényállást, illetve a bíróság mérlegelésének a helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti értékelését vitatta, átértékelését célozta, és mindezen keresztül kifogásolta a csalási cselekményekben a bűnösség megállapítását – ami a felülvizsgálati eljárásban kizárt.
[27] Ezt a védői érvelést a Kúria nem vizsgálhatta. Abból indult ki, hogy a felülvizsgálati eljárásban az irányadó tényálláshoz kötöttség olyannyira szigorú szabály, hogy a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálandó el abban az esetben is, ha a tényállás hiányos, nem kellően felderített és ellentétes az iratok tartalmával (BH 2004.102.), vagy más megfogalmazásban: az alapügyben megállapított tényállás az irányadó, függetlenül attól, hogy az adott tényállás megalapozott-e vagy sem (BH 2016.264. [16], BH 2010.324. indokolás).
[28] A Kúria utal arra is, hogy az ítéleti tényállás személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de ún. belső történések, tudati tények is lehetnek (BH 2005.167.). A tudattartalom ténybeli megállapítása lehet a tényállás része, ezért a tudati tények a felülvizsgálati eljárásban nem vitathatóak (BH 2011.3.).
[29] A tudati tények e meghatározásának a felülvizsgált ügyben meghatározó módon abban a tekintetben van jelentősége, hogy az I. r. terhelt valamennyi csalási cselekményét úgy követte el, hogy – az egyes tényállási pontokban vagy azon kívül és általános érvénnyel rögzítve – az általa irányított cégek nevében kötött szerződések teljes, esetenként részbeni teljesítése a szerződéskötéskor eleve nem állt szándékában, és arra eleve nem is volt reális lehetősége.
[30] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja, illetőleg a korábbi Be. 373. § (1) bekezdés III.a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha – többek között – a bűnösség megállapítása tekintetében a bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.
[31] Az időközben hatályba lépett Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában utalt Be. 608. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati okok között már nem szerepel az indokolási kötelezettség megszegése.
[32] A korábbi jogszabály alapján előterjesztett panasz, felülbírálati indítvány, fellebbezés vagy egyéb indítvány elbírálását e törvény hatálybalépése után a nyomozó hatóság, az ügyészség, illetve a bíróság mellőzi, és erről az előterjesztőt tájékoztatja, ha e törvény alapján nincs helye panasz, felülbírálati indítvány, fellebbezés vagy egyéb indítvány előterjesztésének, vagy annak címzettje e törvény alapján nem jogosult a döntésre [Be. 870. § (3) bek.].
[33] A Kúria ezért mellőzte a felülvizsgálati indítvány ezen részének elbírálását [Be. 870. § (3) bek.].
[34] A Btk. 373. § (1) bekezdése értelmében, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.
[35] A védő szerint csupán elszámolási vita volt az I. r. terhelt és a sértettek között. A szerződésszerű teljesítésre, illetve a lejárat előtti részbeni teljesítésre tekintettel megállapítható az I. r. terhelt teljesítési szándéka.
[36] A Kúria a védő érvelésével nem értett egyet.
[37] Az irányadó tényállás alapján fel sem merül, hogy a passzív alanyokat nem ügyletkötési szándék vezette volna. Ellenben az I. r. terhelt volt az, akinek az akaratát nem ilyen szándék vezette. A fizetési nehézségek az ő oldalán keletkeztek, majd egyre újabbakkal halmozódtak. Maga az I. r. terhelt ismerte el, hogy 2008-tól már folyamatosan likviditási problémákkal küzdött.
[38] A védő kifogásolta, hogy nem került megállapításra a fizetésképtelenség beálltának kezdő időpontja.
[39] Ezzel összefüggésben a Kúria visszautal arra, hogy a már vizsgált akarthiba elsődlegessége mellett ennek nem volt jelentősége. Annak azonban igen, hogy a likviditási helyzete romlásának nyilvánvalóan tudatában lévő I. r. terhelt hosszabb időn keresztül, újabb és újabb pénzhez jutási lehetőséget keresett és talált. Immár valós ügyletkötési szándék nélkül, az ügyfelei megtévesztésével, közelebbről tévedésbe ejtésével mégis teljesítést ígért és vállalt, s ekként a jogtalan haszonszerzés célzata vezérelte cselekvőségét. Ezt jól mutatja, hogy az I. r. terhelt a sorozatos ügyletkötésekkel megszerzett javak ellenére nem, vagy csak pro forma, részben teljesített. A sorozatos csalárd eljárásából önmagában is visszakövetkeztethető a jogtalan haszonszerzési célzat.
[40] A kár a sértettek vagyonvesztésével következett be, éspedig azonnal, az adott ügylet tárgyát képező kölcsön folyósításával (a szolgáltatás nyújtásával stb.). Ehhez képest az arányaiban jellemzően csekély mértékű részbeni teljesítés már a bekövetkezett kár megtérítését jelenti.
[41] A kifejtettek alapján az I. r. terhelt bűnösségének kimondására a csalási cselekményekben a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül került sor.
[42] A kifejtettek értelmében a Kúria – a Be. 660. § (1) bekezdés főszabálya alapján tanácsülésen, a Be. 656. § (1) bekezdés főszabálya szerinti összetételben eljárva – az I. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a megtámadott határozatot az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta [Be. 662. § (1) bekezdés a) pont].
(Kúria Bfv. II. 518/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás