KÜ BH 2019/62
KÜ BH 2019/62
2019.02.01.
Közterület-használat során a bérelt ingatlanhoz kapcsolódó további használat alapján megállapított közterület-használati díj – jogszabály ellenkező tartalmú rendelkezése hiányában – a bérlőt és a tulajdonost egyetemlegesen terheli. Az eljárás során a tényállás a használat jellegére nézve bizonyítással kerül megállapításra [1952. évi III. tv. (Pp.) 206. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A 2016. május 19. napján tartott helyszíni ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy a Budapest X. kerület ... hrsz.-ú ingatlan Sz. u. 5-7. szám előtti részén, a zöldterületen, a szomszédos „D. Benzinkút” árszabását hirdető kétoldalas totemoszlop található, melyre vonatkozóan nem került sor közterület-használati hozzájárulás kiadására. Ezzel kapcsolatban a Budapest Főváros X. kerület Kőbánya Polgármesteri Hivatala a gépjármű üzemanyag-kiskereskedelemmel foglalkozó szomszédos G. Kft.-t szólította fel, hogy nyújtson be közterület-használati hozzájárulás iránti kérelmet, vagy állítsa vissza a közterület eredeti rendeltetésének megfelelő állapotát. A felszólított cég azonban a felperesnek továbbította a felszólítást, amely tájékoztatta az elsőfokú hatóságot, hogy tudomása szerint a totemoszlop elhelyezésére 1990-ben a FŐSPED, majd a BELSPED Rt. kapott területhasználati engedélyt. Miután a felperes megtudta, hogy nincs érvényben közterület-használati hozzájárulás a totemoszlopra, 2016. július 7. napján kérelmet nyújtott be ez iránt a 2016. május 1. és 2019. április 30. napja közötti időszakra. Az elsőfokú hatóság pedig 2016. július 20. napján kelt határozatával a közterület-használati hozzájárulást megadta.
[2] Mivel a hatóság a rendelkezésére álló 2007. évi légi felvétel tanúsága szerint arra a következtetésre jutott, hogy a totemoszlop már akkor is a tárgyi közterületen helyezkedett el, Budapest Főváros X. kerület Kőbánya Polgármestere (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2016. szeptember 7. napján kelt határozatában a felperest a 2011. május 1. és 2016. április 30. napja közötti ötéves időszakra vonatkozóan visszamenőleg a közterület-használatról szóló 12/2013. (III. 25.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.) 19. § (6) bekezdése alapján 1 900 770 Ft közterület-használati díj megfizetésére kötelezte.
[3] A felperes az elsőfokú határozat elleni fellebbezésében hangsúlyozta, hogy a tárgyi totemoszlop nem képezi a tulajdonát. Furcsállta, hogy az elsőfokú hatóság határozatában a jövőre nézve méltányosságból elengedte a közterület-használati díjat, a múltra nézve azonban nem.
[4] Az alperes 2016. október 25. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indoklásában hivatkozott az Ör. 6. § (3) bekezdésének a) pontjára, amely szerint a közterület-használati hozzájárulást a közterület használójának kell kérnie. Hangsúlyozta, hogy nem a tulajdoni helyzetet kell vizsgálni, mivel a közterület használója nem feltétlenül a közterületen elhelyezni kívánt berendezés, létesítmény tulajdonosa. A felperes a közterület-használati hozzájárulás iránti kérelem előterjesztésével és ezáltal a jogellenes használat legálissá tételének szándékával elismerte, hogy a tárgyi közterületet a megjelölt célra használja és a jövőben is használni kívánja. A megelőző öt évre vonatkozó használat ténye a légi felvétel alapján megállapítható. A jövőre vonatkozó közterület-használati díj méltányosságból történő elengedéséből nem következik, hogy a hivatalból megindított eljárásban mellőzni lehetett volna a díj megállapítását. Az Ör. 19. § (6) bekezdése szerint, ha a közterület-használat ténye utólag jutott a hatóság tudomására, az azért fizetett díjat legfeljebb öt évre visszamenőleg lehet megállapítani és kötelezni a használót annak megfizetésére.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az alperes nem tett eleget a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdése szerint tényállástisztázási kötelezettségének, mert nem bizonyította megfelelően azt a felperes által vitatott tényt, miszerint a múltban a felperes használta volna a totemoszlopot. Állítása szerint a közterület-használati hozzájárulás iránti kérelmével nem ismerte el a korábbi használatot, vagyis nem a jogellenes korábbi használat legalizálásának szándékával nyújtotta be a kérelmet.
[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[7] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2017. április 26. napján kelt ítéletében a keresetet megalapozatlannak találta. A bíróság a tényállással kapcsolatban megállapította, hogy a megelőző öt évben változatlanul fennállt állapotot légi felvétellel igazolták, valamint a felperes ebben az időszakban a szomszédos ingatlan tulajdonosa volt és folyamatosan karbantartotta a tárgyi közterületet. Ebből az alperes észszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a használónak a megelőző öt év vonatkozásában a felperest kell tekinteni.
[8] Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy az alperes határozata a felperes által megjelölt okból nem jogszabálysértő és ezért a felperes keresetét elutasította. A bíróság megállapítása szerint azonban ez nem érinti a felperes azon lehetőségét, hogy a múltra nézve is méltányossági kérelmet nyújtson be a vele szemben visszamenőlegesen kiszabott ötéves közterület-használati díj elengedésére irányulóan.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] Az ügyben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
[10] A felperes a tényállással összefüggésben előadta, hogy amikor ő felkereste az alperest, akkor kifejezte, hogy akkortól használni kívánja a tárgybeli közterületet. Következetesen állítja továbbá, hogy nem ő a tárgybeli közterületnek a használója. Álláspontja szerint az alperes megsértette az Ör. 6. §-át, ugyanis csak vélelmezi, hogy a felperes a közterület használója különböző feltevések és spekulációk alapján. A felperes állítása szerint az egész környezetet kezeli és rendben tartja, de ez nem azt jelenti, hogy használja is a kérdéses területet, illetve a totemoszlopot. Ő valójában 10-12 millió forintot költött több év távlatában a kb. 600 m2-es területet gondozására, nem hagyta azt elhanyagolt és gondozatlan állapotban. A felperes kifogásolta, hogy az alperes csupán vélelmekre építette álláspontját és valójában bizonyítást szabályszerűen nem folytatott le. Mivel a bizonyítékokat hiányosan és megalapozatlanul vetette egybe, téves következtetésre jutott és indoklása is teljességgel okszerűtlen.
[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nyújtott be. Utalt ebben a légifotó-bizonyítékra, mely igazolja a totemoszlop kérdéses időszakban fennállását, hasonlóképpen a felperes által benyújtott közterület-használat iránti kérelmet.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan az alábbiak szerint.
[13] Az Ör. 6. § (3) bekezdés a) pontja szerint „a közterület-használati hozzájárulást – egyebek között – a közterület használójának kell kérnie”.
[14] A 25. § (1) bekezdésben foglaltak alapján „aki a közterületet hozzájárulás nélkül használja, a hatóság felhívására köteles közterület-használati hozzájárulás iránti kérelmet benyújtani”.
[15] Jelen esetben a közterületen lévő totemoszlop használója a felperes ingatlanának szomszédságában lévő G. Kft. A felperesnek a G. Kft. a bérlője, miként azt az előbbi maga nyilatkozta 2016. június 21-én kelt közterület-használati hozzájárulás iránti kérelmének kísérőlevelében.
[16] A felperes a totemoszlopot mint közterületi felépítményt nem maga használja, azonban ingatlantulajdonának e tényszerű birtoklás és használat az ingatlan megszerzése óta járulékos eleme. A bérbeadással e járulékos előnyt a bérlő aknázza ki.
[17] A közterület-használati díj fizetése tekintetében a bérbeadó és a bérlő kötelezettségmegosztásáról az Ör. 22. § (1) bekezdésében azt mondja, hogy „[a]z a jogosult, aki a használatba adott közterületen kereskedelmi, szolgáltató vagy egyéb célú tevékenység folytatására felépítményt létesít, a felépítményt bérbe adhatja”.
[18] A Kúria szerint létesítés tekintetében a jogutódlásra értelemszerűen figyelemmel kell lenni. Jelen esetben – a légi fotók tanúsága szerint – legalább az elsőfokú szerv határozatát megelőző 5 év óta a használat változatlan, ami pedig a felperessel szomszédos ingatlan (üzemanyagtöltő) rendeltetéséhez kapcsolódik, hiszen a totemoszlop az értékesített üzemanyagárak hirdetési felülete.
[19] A birtoklás ténye tehát bizonyíthatóan a felperes székhelyével szomszédos ingatlan használatához kötődik, aminek alanya a felperesnek jelenleg is tulajdonát képező ingatlan bérlője. E birtokviszony valójában tehát kiterjed a totemoszlop közterületi felépítményre, azaz valójában a bérleti jogviszony része annak a bérlő által való használata.
[20] Az Ör. 22. §-ának az ügy idején hatályos szabálya a bérbeadó és a jogosult viszonyát a közterület-használati díjfizetési kötelezettség relációjában pedig akként szabályozza, hogy „[a] felépítmény bérbeadása esetén a közterület-használati díj megfizetéséért a bérbeadó a jogosulttal egyetemlegesen felelős”.
[21] Megállapítható tehát az eddigiekből, hogy a bérbeadó ingatlantulajdonos felperes kötelezése nem volt jogellenes.
[22] A díjfizetési kötelezettség elengedésének azonban a (3) bekezdés szerint lejárt tartozás esetén nem, csak jövőben esedékes fizetési kötelezettség tekintetében van helye. Az Ör. 19. § (6) bekezdése alapján „[a]bban az esetben, ha a közterület-használat ténye utólag jut a hatóság tudomására, a közterület-használatáért fizetendő díjat az azt megállapító határozat kiadását megelőző legfeljebb ötéves időszakra visszamenőlegesen kell megállapítani és kötelezni kell a használót annak a megfizetésére.” A 23. § (1) bekezdése szerint ugyanakkor a „Képviselő-testület különös méltánylást érdemlő körülmény fennállása esetén [...] mérsékelheti a lejárt díjtartozást”, illetve a „meghatározott díjtétel alapján számítottnál alacsonyabb közterület-használati díjat állapíthat meg”.
[23] Megállapítható továbbá, hogy a kötelezés tartalma is jogszerű volt. Összességében levonható következtetés még a felperes jogi helyzetére nézve, miszerint igényét – más jogi úton – ugyanakkor van lehetősége érvényesítheti a bérlővel szemben, másrészt a fenti méltányossági ok alapján díjtartozás mérséklése iránt is fordulhat az alpereshez.
[24] Jelen eljárásra közvetlenül viszont az a következtetés adódik, hogy a közigazgatási hatóságok a tényállást elégséges módon tisztázták a Ket. 50. § (1) bekezdése alapján. Az elsőfokú bíróság eljárása pedig megfelelt a Pp. 206. §-ának és 221. § (1) bekezdésének. A felperes felülvizsgálati kérelmének ilyen irányú hivatkozásai tehát tévesek.
[25] A Kúria megjegyzi: az a körülmény, hogy a felperes a totemoszlopot is magában foglaló közterületet gondozta, a közigazgatási határozatokkal érintett múltbeli időszak tekintetében az Ör. szabályainak megfelelően csak kérelemre kerülhet figyelembevételre.
[26] A Kúria minderre figyelemmel jelen felülvizsgálati kérelmet elutasította és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fönntartotta.
(Kúria, Kfv.IV.37.531/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás