GK ÍH 2019/63.
GK ÍH 2019/63.
2019.06.01.
A gazdasági társaság sérelmére folytatólagosan elkövetett bűncselekmény alapot szolgáltat a tagsági jogviszony kizárással történő megszüntetésére [2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:107. § (1) bek.].
A felperes 2018. február 5-én előterjesztett keresetében azt kérte, hogy az elsőfokú bíróság az alperest zárja ki a felperesi társaságból.
Az alperes az ellenkérelmében a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 240. § (1) bekezdése alapján a 176. § (1) bekezdés f) és i) pontjaira is figyelemmel elsődlegesen az eljárás megszüntetését kérte. Írásbeli ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság a 17. számú ítéletével az alperest kizárta a felperesből és kötelezte a felperes perköltségének a megfizetésére.
Az ítélete indokolásában megállapította, hogy a keresetlevél elektronikus úton történő benyújtásának napja hétfői napra esett. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:108. § (2) bekezdése szerinti jogvesztő határidő utolsó napja szombaton volt, ezért a jogvesztő határidő utolsó napját és az azt követő vasárnapot a kereset benyújtásának időpontja számításánál figyelmen kívül kell hagyni, ezért a felperes perindítása nem késett el. Utalt arra is, hogy 2018. január 27. napja a napokban megállapított határidőkbe a Pp. 617. §-a alapján nem számít be, mert ezen a napon 8 órától 18 óráig karbantartás miatt az elektronikus ügyintézés szünetelt, ezáltal a jogvesztő határidő eleve meghosszabbodott egy nappal, amelynek utolsó napja 2018. február 4-re, vasárnapra esett. A kereset nem időelőtti, mert a jogalkotó éppen a szükségtelen párhuzamosság elkerülése érdekében szabályozta a tagkizárás iránti perekben, hogy a perindítást elhatározó határozat bírósági felülvizsgálata iránt nem indítható per. A jogalkotó által elkerülendőnek tartott helyzetet az alperes keresetének a jogerős elutasítása megszüntette.
A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:190. § (1) bekezdésének alkalmazásával megállapította, hogy a meghívó közlése megfelelt a jogszabályban előírtaknak, mivel a Ptk. csak a meghívó elküldésére tartalmaz rendelkezést, azt pedig a felperes a jogszabályban meghatározott időköz betartásával küldte el. Részben megalapozott volt ugyan az alperesnek a napirend részletezettségére vonatkozó kifogása, de ennek nem volt érdemi kihatása a kereset elbírálására. A Ptk. 3:193. §-ának alkalmazásával megállapította, hogy a jegyzőkönyv tartalma a Ptk. rendelkezéseinek megfelelt. Egyetértett az alperessel abban, hogy a határozat tartalma részben nem koherens a meghirdetett napirendi pontban írt tájékoztatással, és alkalmazni kell a Ctv. 71/A. § (3) bekezdését. A meghívóban semmi nem utalt arra, hogy az alperest a bizományosi szerződéssel kapcsolatos magatartása miatt is ki kívánják zárni a társaságból, így nem számíthatott arra, hogy az is kizárási ok lehet a taggyűlésen, ezért az elsőfokú bíróság a bizományosi szerződéssel kapcsolatos kizárási okot nem vette figyelembe, azt nem vizsgálta. Ugyanezt a következtetést vonta le a dokumentáció elhanyagolásában megjelölt kizárási okra is. Mindezek miatt a kizárás alapjául szolgáló okok közül kizárólag az alperesnek felrótt bűncselekményt vizsgálta. Egyetértett a felperessel abban, hogy a felperes sérelmére az alperes részéről elkövetett bűncselekmény önmagában alapot ad az alperes kizárására. A felperes a jogerős döntés meghozataláig nem volt és nem is lehetett abban a helyzetben, hogy az utóbb részben bűncselekménynek minősített magatartások miatt az alperes kizárásáról döntsön. Nem volt érdemi jelentősége, hogy az alperes a bűncselekményt 2006 és 2009 között követte el, mert a büntetőeljárás csupán 2017. december 19-én fejeződött be jogerősen. A bűncselekmény mint kizárási ok tekintetében annak sem volt érdemi jelentősége, hogy az alperes az eltulajdonított összeget utóbb megfizette. A bűncselekményt a tagsági jogviszonya alatt, a társaság ügyvitelének során a felperes sérelmére követte el, amely olyan igazolt indok, ami a jövőbeli veszélyeztetés lehetőségét alátámasztja. Az alperes 2011 januárjától nem végzett tevékenységet a felperesnél, ezért a bíróság is kizárólag a 2011. január előtti magatartásából tudott következtetést levonni a jövőre nézve.
Megjegyezte, hogy a bizományosi szerződéssel kapcsolatos ok abban az esetben sem szolgálhatna alapul a kizárásra, ha a meghívó és a taggyűlési határozat között e tekintetben teljes körű lenne az összhang.
Az ítélet elleni fellebbezésében az alperes annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte.
Állította, hogy a keresetlevél elkésett, azt a felperes nem a Ptk. 3:108. § (2) bekezdésében írt jogvesztő határidőn belül nyújtotta be, ezért az eljárást meg kellett volna szüntetni.
Kiemelte, a felperes tagjaként az alperes 49%-os tulajdonos, ehhez képest a társasági szerződés 12. pontja a szavazati jog mértékét ettől eltérően állapítja meg 37 szavazatban. A felperes az elmúlt 8 évben csak többszöri felszólításra biztosított számára iratbetekintést. Nem kapja meg a szükséges felvilágosítást az osztalékról sem, melynek rá eső része 10 000 000 forint feletti összeg, melyet nem fizettek ki. Hangsúlyozta, hogy a 247 494 forintot a társaság részére már a vásárlásokat követő napon visszafizette, de azt a könyvelő nem dokumentálta, ezért azt a büntető per jogerőre emelkedését követően is megfizette. A bizományosi megállapodást Sz. I. jóváhagyásával írta alá, az a cég számára előnyös volt. Álláspontja szerint a társaságban maradása a társaság céljainak elérését nem veszélyezteti, ezzel szemben a felperes az, aki az alperest el kívánja lehetetleníteni és az üzletrészét megszerezni. Mindezek miatt a felperes 2018. január 19-én hozott határozatának a hatályon kívül helyezése lett volna indokolt. A meghívó megküldésével, a jegyzőkönyv tartalmával, a szavazati jogok mértékével és a napirend elfogadásával kapcsolatos ellenkérelmét a fellebbezésében megismételte. Állította, hogy az 5/2017. számú határozatot a taggyűlés nem szavazta meg, mert a jegyzőkönyv nem tartalmazta, hogy a taggyűlés elfogadta ezt a napirendi pontot. A taggyűlési meghívóban írt napirend és a jegyzőkönyvben foglalt napirendi pont között lényeges eltérés van, és az elsőfokú bíróság azt sem vette figyelembe, hogy az esemény bekövetkezése óta 8 év telt el. Utalt arra is, hogy a megrovás azt jelenti, hogy az alperes által elkövetett cselekmény már az elbíráláskor sem volt veszélyes. A felperes mérlegeiből megállapítható, hogy mióta azt Sz. Gy. irányítja, negatív a gazdasági teljesítménye, amelyből az a következtetés vonható le, hogy az alperes vagyoni részesedését, így az üzletrésze értékét szándékosan akarják csökkenteni. Hivatkozott a számviteli levelek 334. számában 6805 kérdésszám alatt megjelent olyan részekre, melyek rávilágítanak, hogy a társaság tevékenységét, céljainak elérését semmilyen mértékben nem tudja az alperes befolyásolni, így azt nem is veszélyezteti.
A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, lényegében annak helyes indokai alapján.
A fellebbezés nem alapos.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 370. § (1) bekezdésében írt felülbírálati jogkörének korlátai között bírálta felül, és megállapította, hogy a fellebbezésben írt anyagi és eljárási jogszabálysértések egyike sem valósult meg. Az alperes fellebbezésben írt jogi érvelésében megismételte az elsőfokú eljárásban előadott ellenkérelmét. A sérelmezett határozat indokolása az alperes ellenkérelmének valamennyi részére kitért, azzal a másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett, ezért az alperes fellebbezése miatt a következőket emeli ki.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes a keresetlevelet a Ptk. 3:108. § (2) bekezdésében írt jogvesztő határidőn belül nyújtotta be, ezért az eljárás megszüntetésének a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontjában írt feltételei nem álltak fenn. A másodfokú bíróság egyetértett azzal a megállapítással is, hogy a más bíróságon folyamatban volt eljárásban hozott határozatok hatálya a jelen per érdemi elbírálását nem érinti.
A keresetlevél mellékleteként csatolt társasági szerződés alapján megállapítható, hogy a tagok szavazatainak megosztása eltért a tulajdoni részesedés arányától, ennek figyelembevételével a jelenlévő tagok részvételével meghozott határozathoz szükséges szavazat a taggyűlésen rendelkezésre állt.
Az elsőfokú bíróság érdemi döntése nem a bizományosi szerződéssel érintett kizárási okon alapult, így az ehhez kapcsolódó fellebbezési érvelésnek a per érdemi elbírálása szempontjából nincs jelentősége.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a felperes sérelmére folytatólagosan elkövetett bűncselekmény a Ptk. 3:107. § (1) bekezdése értelmében alapot szolgáltat az alperes tagsági jogviszonyának kizárással történő megszüntetésére. Az elsőfokú bíróság részletesen kitért arra is, hogy az idő múlását a büntetőeljárás elhúzódására tekintettel nem tudta figyelembe venni, a felperes csak a jogerős büntető ítélet ismeretében tudott állást foglalni a sérelmére elkövetett bűncselekmény megvalósulásáról. A bíróság a legkisebb büntetés kiszabását vagy más intézkedés alkalmazását azért tartotta szükségtelennek, mert az alperes által elkövetett bűncselekmény az elbíráláskor (a büntetőeljárás lezárásakor) már csekély fokban volt veszélyes a társadalomra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az elkövetése időpontjában a társaság érdekeit súlyosan veszélyeztető károkozó magatartás nem állt fenn, ez megfelelő alapul szolgál jövőbeli következtetések levonására is. Ezen az sem változtat, hogy az érintett összeget az alperes visszafizette a felperesnek.
Az elsőfokú bíróság a jogszabályok megfelelő alkalmazásával állapította meg azt is, hogy a taggyűlés összehívásának szabályszerűségével kapcsolatos ellenkérelem milyen okok miatt nem volt alapos. Ennek részletes indokaival a másodfokú bíróság ugyancsak egyetértett.
A fentiek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – a Pp. 386. § (4) bekezdése értelmében visszautalva annak maradéktalanul helyes indokaira – a Pp. 283. § (2) bekezdése értelmében helybenhagyta.
Az alperes fellebbezése eredménytelen volt, ezért a Pp. 83. § (1) bekezdése alapján köteles a felperes ügyvédi munkadíjban és utazási költségben felmerült másodfokú perköltségét megtéríteni. A felperes a másodfokú perköltség felszámítását a 31/2017. (XII. 27.) IM rendeletben meghatározott módon, az arra szolgáló nyomtatványon feltüntette, amelynek összegét az alperes nem vitatta, és a másodfokú bíróság is elfogadhatónak találta.
(Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf. 40.693/2018/5-II)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás