KÜ BH 2019/64
KÜ BH 2019/64
2019.02.01.
I. A bíróság részben sem alapíthatja döntését olyan jogszabálysértésre, amelyre a fél a keresetében sem konkrét jogszabályhely megjelöléssel, sem szövegszerűen nem hivatkozott.
II. A tartalmilag közös tulajdon megszüntetését is magában foglaló megállapodásra alapított ingatlan-nyilvántartási bejegyzésnél a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályok nem mellőzhetők.
III. Az épület önálló ingatlanként való ingatlan-nyilvántartási feltüntetéséhez szükséges az eredeti ingatlanon jelzálogjoggal rendelkező személy hozzájárulása, ennek hiányában az eredeti ingatlan terheit át kell jegyezni az újonnan kialakított, épületet feltüntető ingatlanra is [1952. évi III. tv. (Pp.) 213. §, 215. §, 109/1999. FVM rendelet (Inytv. vhr.) 59. §, 93. § (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és a perben nem álló osztrák állampolgár 2015. június 3. napján megállapodást kötöttek önálló tulajdonú épületek feltüntetéséről. A megállapodás 1. pontjában kijelentették, hogy az osztrák állampolgár 5121/10000, míg a felperes 4879/10000 tulajdoni arányban tulajdonosa a F. belterület X hrsz. alatt nyilvántartott, „kivett üzletház, udvar (három üzlet)” megnevezésű ingatlannak. Rögzítették, hogy az ingatlanon áll egyrészt a változási vázrajzon „A” betűvel jelölt kivett üzemcsarnok, másrészt a változási vázrajzon „B” betűvel jelölt kivett üzletház (három üzlet) épületek állnak, jelenleg az ingatlan-nyilvántartás térképi adatbázisában a változási vázrajzon „B” betűvel jelölt ingatlan szerepel.
[2] A megállapodás 2. pontjában a szerződő felek – egyebek mellett – kérték a földhivataltól a változási vázrajz alapján az „A” betűvel jelölt épület feltüntetését az ingatlan-nyilvántartásban. A 3. pontban kérték továbbá az ingatlan és az ingatlanon álló épületek önálló tulajdonként történő bejegyzését ráépítés jogcímén. Ennek megfelelően az X hrsz.-ú ingatlan tulajdoni viszonyai a megállapodás 1. pontjában foglaltak szerint maradna, a X/A hrsz.-ú, „kivett üzemcsarnok”, valamint a X/B hrsz.-ú „kivett üzletház (három üzlet)” 1/1 arányban a felperes tulajdonát képezné. A felek nyilatkoztak arról, hogy új tulajdont nem szereznek, csak a meglévő tulajdonukat tüntetik fel.
[3] A záradékolt változási vázrajz és a megállapodás csatolásával a felperes kérelmet terjesztett elő az elsőfokú ingatlanügyi hatóságnál, amelyben a X/A hrsz.-ú ingatlan tekintetében épület feltüntetését és önálló tulajdon bejegyzését, míg a X/B hrsz.-ú ingatlan tekintetében önálló tulajdon bejegyzését kérte.
[4] Az elsőfokú ingatlanügyi hatóság végzésével felhívta a felperest, hogy az ingatlanra bejegyzett terhek jogosultjainak az átvezetéséhez való hozzájárulását csatolja. Tájékoztatta, hogy amennyiben a jogosultak hozzájáruló nyilatkozatát nem csatolja, úgy az épületek feltüntetésekor a terheket valamennyi épületre átemeli az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Inytv.) végrehajtására kiadott 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (a továbbiakban: Inytv. vhr.) 93. § (3) bekezdése alapján. A felperes nyilatkozatot nem csatolt, viszont előadta, hogy az Inytv. vhr. 93. § (3) bekezdése nem alkalmazható, helyette az Inytv vhr. 59. §-a szerint kell eljárni.
[5] Az elsőfokú ingatlanügyi hatóság egyszerűsített határozatával a kérelmet akként teljesítette, hogy a fertődi X hrsz.-ú ingatlan tulajdoni lapján feltüntette az üzemcsarnokot „A” jelzéssel, „B” jelzéssel az üzletházat, valamint a tulajdoni lap III. részén lévő terheket átjegyezte a f.-i X/A és X/B hrsz.-ú ingatlanok tulajdoni lapjaira is.
[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2017. március 21. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a f.-i X hrsz.-ú ingatlan a felperes és az osztrák állampolgár közös tulajdona, így a Ptk.-ban rögzített főszabály szerint – ha a felek eltérően nem állapodnak meg – a földrészleten emelt épületek is közös tulajdon tárgyai. Ennek megfelelően a megállapodás egyben egy közös tulajdon megszüntetését célzó megállapodás is, amelyre az Inytv. vhr. 59. §-a mellett a 93. § (3) bekezdésben foglalt szabályokat is megfelelően alkalmazni kell.
A kereseti kérelem
[7] A felperes jogszabálysértésre hivatkozással kérte a jogerős határozat bírósági felülvizsgálatát. Állította, hogy a tényállás helytelen megállapítása miatt téves az alperes döntése, az Inytv.vhr. 93. § (3) bekezdése nem alkalmazható, helyette az 59. § (1) bekezdése szerint kell eljárni.
Az elsőfokú ítélet
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában leszögezte, hogy az X hrsz.-ú ingatlan a felperes és az osztrák állampolgár közös tulajdonában áll. Az Inytv. 11. § (4) bekezdése szerint a földrészlettel együtt kell nyilvántartani a földön létesített épületet, építményt. Az ingatlanra bejegyzett jogok és tények, valamint a terhek is az azon lévő föld és épület együttesére vonatkoznak. Kiemelte, hogy az ingatlanon álló kivett üzemcsarnok önálló épületként való feltüntetésére az ingatlan tulajdoni lapjának I. pont részében került sor a művelési ág feltüntetésének helyén.
[9] Az Inytv. 14. § b) pontja értelmében az ingatlan-nyilvántartás az ingatlan adatai között tartalmazza az ingatlan művelési ágának vagy a terület művelés alól kivett területként való megjelölését. Ebből következően a kivett üzemcsarnok önálló ingatlanként történő feltüntetése az ingatlan művelési ágában, így az ingatlan adataiban bekövetkező változás. Erre figyelemmel az Inytv. 14. § b) pontjának megfelelően az Inytv. vhr. IV. fejezete az irányadó.
[10] Az adatváltozás átvezetése iránti kérelem azonban nem érinti az ingatlanra bejegyzett jogosultak jogait, tehát a földre bejegyzett jogok kiterjednek az önállóan nyilvántartott épületre is. Hangsúlyozta, hogy a felperes részbeni tulajdonában álló földrészleten lévő kivett üzemcsarnok önálló épületként történő nyilvántartása nem eredményez tehermentesítést.
[11] Az adatváltozás átvezetéséhez a terhek jogosultjainak hozzájárulására nincs szükség, az adatváltozást hivatalból kell elvégezni, az ingatlan-nyilvántartási eljárásban a hatóság nem dönthet arról, hogy az ingatlanra bejegyzett jogok megilletik-e a jogosultat. Annak megítélése, hogy a földet terhelő jogok kiterjednek-e az önálló épületként nyilvántartott ingatlanra, nem közigazgatási eljárásra tartozó kérdés.
[12] Megjegyezte, hogy az alperes tévedett a közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatban, mert a felek megállapodása nem a közös tulajdon megszüntetését célozta, hanem a ráépítés tulajdonjogi következményeit rendezte.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelmek
[13] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és az alperes határozatának megváltoztatásával a X/A hrsz.-ú ingatlanra átvezetett terhek törlését kérte.
[14] Az alperes ellenkérelmében – elfogadva az elsőfokú bíróság érvelését – a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[16] A kiemelt jogszabályi rendelkezések szerint a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatának alapvető kérdése az, hogy a felperes milyen jogszabálysértésre hivatkozással indította meg a közigazgatási pert. A felperes keresetében anyagi és eljárási jogszabálysértésre is hivatkozhat, továbbá arra is, hogy a határozat meghozatalakor az alkalmazott jogszabályt tévesen értelmezték. A felperes a jogszabálysértést pontos jogszabályi rendelkezéssel is megjelölheti, de nem akadálya a felülvizsgálatnak az sem, ha szövegszerűen jelöli meg azt a jogszabályhelyet, amelyre a keresetét alapítja. Bármilyen jogszabálysértésre is hivatkozik a felperes, és akármilyen módon is jelöli azt meg, az a bíróságot köti, ítéletében ezen jogszabálysértések fennállásáról vagy fenn nem állásáról kell döntenie.
[17] A felperes keresetében azért tartotta jogszabálysértőnek az alperes döntését, mert állítása szerint az Inytv. vhr. 93. § (3) bekezdése nem volt alkalmazható, helyette az 59. § (1) bekezdése szerint kellett volna eljárni. E jogszabályi rendelkezések megjelölésén túl a felperes más jogszabálysértésre nem hivatkozott, egyéb jogi alapon nem tartotta jogszabálysértőnek a támadott döntést. Az Inytv. 14. § b) pontjára, illetve az Inytv. vhr. IV. fejezetére sem tételes jogszabályi megjelöléssel, sem szövegszerűen nem utalt.
[18] Az előzőek értelmében az elsőfokú bíróság a Pp. 215. §-ába ütközően hívta fel ítélete indokolásában az Inytv. 14. § b) pontját, illetve az Inytv. vhr. IV. fejezetét. Erre figyelemmel a Kúria mellőzi a jogerős ítéletnek az e jogszabályi rendelkezéseken alapuló, az ingatlan-adatváltozás átvezetésével kapcsolatos okfejtését (3. oldal hetedik bekezdés).
[19] A felperes által támadott határozat azt az elsőfokú egyszerűsített határozatot hagyta helyben, amely az F. településen X hrsz.-ú ingatlan tulajdoni lapján egyrészt feltüntette „A” jelzéssel az üzemcsarnokot, „B” jelzéssel az üzletházat, másrészt a tulajdoni lap III. részén feltüntetett terheket átjegyezte az F. településen lévő X/A és X/B hrsz.-ú ingatlanok tulajdoni lapjaira is. A felperes a keresetében az épületek feltüntetését nem támadta, kizárólag a terhek átjegyzését kifogásolta. Ennélfogva bírósági felülvizsgálat tárgyát nem képezhette az F. településen X/A és X/B hrsz.-ú ingatlanok ingatlan-nyilvántartási kialakítása, illetve azokon az épületek feltüntetése.
[20] A Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a felülvizsgálati eljárásban azt sem vizsgálhatta, hogy a felperes ingatlan-nyilvántartási kérelme egyáltalán teljesíthető volt-e, jogszerű lehetőség volt-e a fentiek szerinti változások átvezetésére.
[21] A terhek átviteléről rendelkező határozati rész jogszerűségének megítélésénél ezért abból a jogi tényből kell kiindulni, hogy az F. településen X hrsz.-ú beépített terület mellett az ingatlan-nyilvántartásban szerepel egyrészt a X/A hrsz.-ú ingatlan, amelyen üzemcsarnok, másrészt szerepel a X/B hrsz.-ú ingatlan, amelyen üzletház (3 üzlet) van feltüntetve.
[22] A felperes állításával szemben az ingatlan-nyilvántartás adataiból egyértelműen megállapítható, hogy az X hrsz. alatt nyilvántartott ingatlan a felperes és a perben nem álló osztrák állampolgár tulajdonát képezte. Ezen az ingatlanon állt az üzemcsarnok és az üzletház (3 üzlet). Ezek az épületek – a felek megállapodása szerint – az ingatlan-nyilvántartásban nem a közös tulajdont képező X hrsz.-ú ingatlanon, hanem a később kialakított X/A, illetve a X/B hrsz.-ú ingatlanokon kerültek feltüntetésre.
[23] Bár a megállapodás 3. pontjában a változást ráépítés jogcímén kérték bejegyezni, a Kúria megítélése szerint azonban a megállapodás tartalmilag a korábbi osztatlan közös tulajdon megszüntetését is takarja.
[24] A közös tulajdon megszüntetése általában horizontális irányban történik, ám a polgári jog nem zárja ki a vertikális irányú megosztás lehetőségét sem. A helyzet speciális jellege nem változtat azon az önálló ingatlanok kialakításával a felek osztatlan közös tulajdona megszűnt, az új ingatlanok kizárólagos tulajdonosa a felperes lett. Ennélfogva az ingatlanügyi hatóság, amennyiben úgy döntött, hogy a felperes ingatlan-nyilvántartási kérelmét teljesíti, akkor azt csak a közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatos megosztást szabályozó Inytv. vhr. 93. § (3) bekezdésében foglaltak figyelembe vételével tehette meg.
[25] Az Inytv. vhr. 93. § (3) bekezdése kimondja, hogy közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatos megosztás esetében a terheket – a teher jogosultjának hozzájárulása hiányában – a megosztás folytán keletkezett valamennyi ingatlanra át kell vinni olyan arányban, ahogyan azok a megosztás előtti ingatlanra kiterjedtek.
[26] Tekintettel arra, hogy a X hrsz.-ú ingatlan tulajdoni lapjának III. részén feltüntetett terhek jogosultjai az ingatlan megosztását és az épületek feltüntetését célzó megállapodásban nem vettek részt, és a felperes hozzájáruló nyilatkozataikat felhívás ellenére sem csatolta, ezért jogszerűen járt el az ingatlanügyi hatóság, amikor az Inytv. vhr. 93. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a megosztás előtti ingatlan terheit átjegyezte a megosztás folytán kialakított ingatlanokra.
[27] Mivel a megállapodás tartalmilag a közös tulajdon megszüntetésére is irányult, az Inytv. vhr. 93. § (3) bekezdése nem volt figyelmen kívül hagyható, ezért nem volt jelentősége annak a felperesi hivatkozásnak, hogy a terhek még a felépítmények megépítése előtt kerültek ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre, ahogy annak sem, hogy a felperes felszámolása előtt kötött ingatlan-adásvételi szerződés semmisnek bizonyult.
[28] A Kúria fenti döntésével nem kívánt eltérni attól a töretlen gyakorlatától, miszerint az épület önálló ingatlanként való ingatlan-nyilvántartási feltüntetéséhez szükséges az eredeti ingatlanon jelzálogjoggal, illetve végrehajtási joggal rendelkező személy hozzájárulása is (Kfv.VI.37.410/2016/9.).
[29] A Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdését alkalmazva a jogerős ítéletet – az indokolás részbeni mellőzésével – hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.VI.37.185/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás