BÜ BH 2019/69
BÜ BH 2019/69
2019.03.01.
A 85/2007. (IV. 25.) Kormányrendelet 7. § (1) bekezdésén alapuló „utazási utalvány” nem köz-, hanem magánokirat, azt a kibocsátó akkor is munkáltatóként (közalkalmazotti, közszolgálati, szolgálati jogviszony, vagy munkaviszony keretében) állítja ki, ha egyébként hatósági hatáskört gyakorol [Btk. 342. § (1) bek. b) pont harmadik fordulat; 1/2010. BKPJE határozat].
[1] A járásbíróság a 2017. július 18-án kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bek. b) pont harmadik ford.] és ezért 1 évi időtartamra próbára bocsátotta. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről, valamint kötelezte a terheltet az eljárás során felmerült 5000 forint bűnügyi költség megfizetésére.
[2] Az elsőfokú ítélet – fellebbezés hiányában – a kihirdetésekor jogerőre emelkedett.
[3] A bíróság jogerős ítéletében megállapított tényállás szerint a terhelt 2017. június 11. napján a k.-i vasútállomás pénztárában úgy vásárolt 50%-os közalkalmazotti kedvezménnyel K. – K.-K. távolságra menettérti vasúti menetjegyet, hogy a pénztárosnak a kedvezmény igazolásához az N. F.-né nevére kiállított, érvényben lévő és a 85/2007. (IV. 25.) Kormányrendelet 7. § (1) bekezdésében meghatározott utazási kedvezmény igénybevételére jogosító utazási utalványt átadta.
[4] A terhelt 2017. június 17-én 21.30 óra körüli időben a B.-ről K. felé tartó vonaton a jegyvizsgálónak ellenőrzésre átadta a fent írt módon megvásárolt kedvezményes menetjegyet, valamint az N. F.-né nevére szóló utazási utalványt. Nem adta át viszont a jegyvizsgáló kérésére sem a személyazonosító igazolványát, hanem K.-n a vonatról leszállt, ahol a jegyvizsgáló által értesített rendőrök intézkedés alá vonták.
[5] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapítva terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását és a terhelt felmentését indítványozta.
[6] Indokai szerint a közokirat-hamisítás bűncselekményének elkövetési tárgya a közokirat, amelynek fogalmát az elkövetéskor hatályos, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 195. § (1) bekezdése határozta meg. A 85/2007. (IV. 25.) Kormányrendelet 7. § (1) bekezdésében meghatározott utazási utalvány azonban nem illeszthető a közokirat fogalmába, az – figyelemmel az 1/2010. BJE határozatban foglaltakra is – nem közokirat, hanem magánokirat. Következésképp a terhelt által felhasznált utazási utalvány a Btk. 342. §-ában meghatározott közokirat-hamisítás elkövetési tárgya nem lehet.
[7] A Btk. 345. §-ában szabályozott hamis magánokirat felhasználásának tárgya pedig ugyan a magánokirat, azonban az csak hamis, hamisított, vagy valótlan tartalmú magánokirat tekintetében követhető el. Jelen ügyben a terhelt más nevére kiállított, de alakilag és tartalmilag is valódi magánokiratot használt fel, ezért cselekménye a hamis magánokirat felhasználása vétségének megállapítására sem alkalmas. Ezért büntető anyagi jogszabályt sértett a bíróság, amikor jogerős ítéletében a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapította.
[8] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt változatlan indokokkal tartotta fenn, és ugyancsak a terhelt felmentésére tett indítványt.
[9] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el.
[10] A felülvizsgálati indítvány alapos.
[11] Az indítványt a megyei főügyészség a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapítva nyújtotta be. Az elbíráláskor hatályos Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján továbbra is felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg. Ezért az indítvány alapján a felülvizsgálatnak helye van.
[12] Az elkövetéskor hatályos, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 195. § (1) bekezdése szerint közokirat az olyan papíralapú vagy elektronikus okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül, a megszabott alakban állított ki mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját; ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít.
[13] A közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló 85/2007. (IV. 25.) Kormányrendelet 7. § (1) bekezdése szerint a költségvetési szervek és intézmények – beleértve az önkormányzati költségvetésből gazdálkodó szerveket is – közalkalmazotti, közszolgálati, kormányzati szolgálati, állami szolgálati vagy hivatásos szolgálati jogviszony – ideértve a bírói, az igazságügyi és az ügyészségi szolgálati viszonyt is – keretében foglalkoztatott, valamint a közigazgatási szerveknél ügykezelőként, illetve fizikai alkalmazottként foglalkoztatott (továbbfoglalkoztatott) dolgozója, illetve az egyházi jogi személyek, a társadalmi szervezetek, továbbá az alapítványok azon dolgozója, aki a fentiekben írt személlyel azonos munkakört tölt be kórházakban, szociális szolgáltatókban, alsó-, közép- és felsőfokú nevelési, oktatási intézményekben, „Utazási utalvány” alapján évente 12 alkalommal, az 1. mellékletben meghatározott kedvezményű menettérti utazásra jogosult.
[14] Az 1/2010. BKPJE határozat rendelkezik a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság által jogszabály alapján kiállított „Nyugdíjasok Utazási Utalványa” közokirat minőségéről. A jogegységi határozat indokolása azonban rámutat arra is, hogy a 85/2007. (IV. 25.) Kormányrendelet 7. § (1) bekezdésén alapuló „utazási utalvány” viszont értelemszerűen nem köz-, hanem magánokirat, minthogy azt a kibocsátó akkor is munkáltatóként (közalkalmazotti, közszolgálati, szolgálati jogviszony, vagy munkaviszony keretében) állítja ki, ha egyébként hatósági hatáskört gyakorol. Jelen esetben is erről van szó; az utazási utalványt a munkáltató bocsátotta ki a dolgozója részére az utazási kedvezmény igénybevételéhez.
[15] A terhelt által felhasznált, más nevére szóló utazási utalvány tehát nem közokirat, hanem magánokirat, következésképp az a Btk. 342. §-ában meghatározott közokirat-hamisítás bűntettének elkövetési tárgya nem lehet.
[16] Magánokirat felhasználásával a Btk. 345. §-ában meghatározott bűncselekmény – a hamis magánokirat felhasználásának vétsége – követhető el. E bűncselekmény akkor valósul meg, ha az elkövető jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot használ fel. Jelen esetben azonban a terhelt által felhasznált magánokirat nem volt sem hamis, sem hamisított, sem valótlan tartalmú; az alakilag és tartalmilag is valós, de más nevére kiállított magánokirat felhasználását viszont – szemben a Btk. 342. § (1) bekezdés b) pont harmadik fordulatában meghatározott közokirat-hamisítással – a törvény nem rendeli büntetni.
[17] A terheltnek a jogerős ítéletben rögzített magatartása tehát egyetlen bűncselekmény törvényi tényállását nem meríti ki, bűnösségének megállapítására ekként a bíróság jogerős ítéletében a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.
[18] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a terheltet az ellene közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. § (1) bek. b) pont harmadik ford.] miatt emelt vád alól a Be. 566. § (1) bekezdés a) pontja alapján – mert a cselekmény nem bűncselekmény – felmentette. A felmerült bűnügyi költségről a Be. 575. § (1) bekezdése alapján rendelkezett.
[19] Mivel a terhelt a jogerős ítéletben terhére rótt bűnügyi költséget megfizette, a Kúria a Be. 856. § (1) bekezdés c) pontja és a Be. 857. § (1) bekezdés c) pontja szerint elrendelte részére az e jogcímen befizetett összeg törvényes kamatával együtt való visszatérítését.
[20] Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítvánnyal támadott részében a Be. 662. § (2) bekezdés a) pont első fordulata szerint megváltoztatta, és a törvénynek megfelelő határozatot hozott; egyebekben pedig – a bűnjelekre vonatkozó rendelkezés tekintetében – a támadott határozatot a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 423/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás