BK ÍH 2019/7.
BK ÍH 2019/7.
2019.03.01.
I. A kábítószer kereskedelem bűntettét elkövető vádlott esetében nem csupán a kábítószer értékesítéséből szerzett pénz képezi a vagyonelkobzás alapját, hanem az ellenkező bizonyításáig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni, és vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra, amelyet az elkövető a kábítószer forgalomba hozatala, illetve az azzal való kereskedés elkövetésének ideje alatt szerzett [Btk. 74/A. § (1) bekezdés b) pontja, (3) bekezdés].
II. A vagyonelkobzás alkalmazása mellett nincs törvényes ok az intézkedés alkalmazását megalapozó és végrehajtását biztosító, lefoglalt pénznek a vagyonelkobzás biztosítására történő visszatartására [Be. 157. § (1) bekezdés].
III. A büntetés kiszabását meghatározó tényezők a kábítószer kereskedelem bűntette esetén.
A törvényszék 2017. szeptember 25. napján kelt ítéletében K. D. I. r. vádlottat kábítószer-kereskedelem bűntette és egészségügyi termék meghamisításának bűntette miatt, halmazati büntetésül 5 év 4 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az I. r. vádlottal szemben 148 500 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.
F. L. II. r. vádlottat kábítószer-kereskedelem bűntette miatt 5 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte, vele szemben 612 000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.
F. Zs. III. r. vádlottat kábítószer birtoklásának vétsége miatt 1 évre próbára bocsátotta, míg id. M. J. IV. r. vádlottat kábítószer birtoklásának vétsége miatt megrovásban részesítette.
Az elsőfokú bíróság által az I. r. és a II. r. vádlottak vonatkozásában megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás lényege a következő.
K. B. I. r. vádlott 2014. évtől 2015 májusáig alkalmi speed, amfetamin és extasy fogyasztó volt. Amfetamin fogyasztása 2015 augusztusától 2015 októberéig már rendszeressé vált, ebben az időszakban saját fogyasztása érdekében több személytől vásárolt amfetamint, illetve extasy tablettákat. 2015 nyarán ismerkedett meg F. L. II. r. vádlottal, akitől 2015 szeptemberében, majd októberében több alkalommal vásárolt különböző fajtájú kábítószereket.
Az I. r. vádlott a kábítószereket nem csak saját fogyasztására vásárolta meg, hanem azokból több alkalommal értékesített a III. és IV. r. vádlottaknak, illetve más személyeknek. Az I. r. vádlott a kábítószeren kívül ismeretlen beszerzési forrásból származó Kamagra néven forgalmazott és Magyarországon nem engedélyezett gyógyszert is értékesített több személynek.
Az I. r. vádlott 2015. október 21. napján előzetes egyeztetést követően ismételten megjelent a II. r. vádlott budapesti lakásán kábítószer vásárlás céljából. Ekkor a II. r. vádlottól 400 000 forint értékben 300 gr amfetamint vásárolt. A vásárlást követően a rendőrhatóság az I. r. vádlottat ellenőrzés alá vonta, amelynek során tőle, illetve később lakásáról a jelentős mennyiség alsó határát meghaladó hatóanyag-tartalmú kábítószert foglalt le, melyet részben értékesítésre, részben saját fogyasztásra tartott.
A II. r. vádlott lakásán ugyancsak a jelentős mennyiség alsó határát meghaladó hatóanyag-tartalmú kábítószert foglaltak le. Ezen túl az I. r. vádlottól 747 000 forint, míg a II. r. vádlottól 430 000 forint készpénz került lefoglalásra.
Az I. r. vádlott a kábítószer értékesítéséből 148 500 forinthoz, míg a II. r. vádlott a tőle lefoglalt készpénzen túl kábítószer értékesítéséből 182 000 forinthoz jutott.
A törvényszék ítélete ellen az ügyész a vádlottak terhére, az I. r. és II. r. vádlottak esetében hosszabb tartamú szabadságvesztés-büntetés kiszabása, míg a III. r. vádlott esetében intézkedés helyett pénzbüntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést. Az I. r. vádlott védője, valamint a II. r. vádlott és védője a büntetés enyhítéséért fellebbezett.
A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartotta.
Az ítélőtábla a 2018. április 17. napján tartott nyilvános ülésen a kölcsönösen bejelentett fellebbezések alapján eljárva az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt – a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.) 348. § (2) bekezdésében írt korlátok között – teljes terjedelmében felülbírálta. Nem képezte a felülbírálat tárgyát a IV. r. vádlottat érintő ítéleti rendelkezés, mert az ügydöntő határozat vele szemben első fokon jogerőre emelkedett.
A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást. A tényállást a szükséges mértékben felderítette, a bizonyítékokat beszerezte és értékelte, egyben indokolási kötelezettségének is eleget tett.
Mindezekre figyelemmel a tényállást a másodfokú bíróság megalapozottnak találta, ami a Be. 351. § (1) bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt.
Az elsőfokú bíróság megalapozottan következtetett a vádlottak büntetőjogi felelősségére és cselekményeiket is az anyagi jogszabályoknak megfelelően minősítette.
A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság hiányosan tárta fel, azokat részben tévesen és nem a súlyuknak megfelelően értékelte.
Az I. r. vádlott esetében nem értékelhető súlyosító körülményként a bűnhalmazat, miután halmazati büntetés kiszabása esetén a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 81. § (3) bekezdésében írt felemelt büntetési tételkeretet kell alkalmazni. Így a kétszeres értékelés tilalmára figyelemmel a bűnhalmazatot kizárólag akkor lehet súlyosító körülményként értékelni, ha a halmazatban álló cselekmények száma a kettőt meghaladja.
Egyik vádlott esetében sem értékelhető súlyosító körülményként, hogy a tőlük lefoglalt és általuk értékesített, illetve értékesíteni kívánt kábítószer jelentős mennyiségű volt. Ezt a körülményt a cselekmény minősítése során a büntetési tételkeret meghatározásakor a jogalkotó által már értékelte. További súlyosító körülményként értékelte a másodfokú bíróság az I. r. és II. r. vádlott esetében, hogy mindketten hosszabb ideje rendszeres kábítószer-fogyasztók is voltak.
Az I. r. vádlottal szemben öt évtől huszonhárom évet el nem érő szabadságvesztés-büntetést lehet kiszabni, melynek középmértéke tizennégy év. Ezen a kereten belül az elsőfokú bíróság a törvényi minimumot csupán négy hónappal meghaladó büntetést szabott ki az I. r. vádlottal szemben. Az I. r. vádlottat korábban kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények elkövetése miatt már két ízben elítélték. Az elbírált ügyben kiemelkedő tárgyi súlyú, rendkívül súlyos megítélésű cselekmény elkövetésében állapította meg a bíróság a felelősségét, melyből alappal lehet következtetni arra, hogy a vádlottal szemben korábban alkalmazott büntetés, illetve intézkedés a célját nem érte el, a vádlottat újabb, ugyanolyan jellegű bűncselekmény elkövetésétől nem tartotta vissza. A II. r. vádlott esetében az ügy tárgyi súlyára, továbbá az ügy belső arányaira is tekintettel indokolt volt a büntetés súlyosítása.
Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetést és a közügyektől eltiltás mértékét 7-7 évre, míg a II. r. vádlottal szemben 6-6 évre súlyosította.
A III. r. vádlott esetében a másodfokú bíróság az ügyészi fellebbezést nem látta alaposnak. A III. r. vádlott esetében nincs olyan súlyosító körülmény, melyet az elsőfokú bíróság nem vett figyelembe, és amely a cselekmény tárgyi súlyára tekintettel a vádlottal szemben az intézkedés helyett pénzbüntetés alkalmazását indokolná.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az I. r. vádlottal szemben csupán a kábítószer értékesítéséből származó eladási árnak megfelelő összeg tekintetében, 148 500 forint erejéig rendelt el vagyonelkobzást.
A Btk. 74/A. § (1) bekezdés b) pontja alapján az ellenkező bizonyításáig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni, és vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra, amelyet az elkövető a kábítószer forgalomba hozatala, illetve az azzal való kereskedés elkövetésének ideje alatt szerzett. A (3) bekezdés értelmében nem rendelhető el vagyonelkobzás, ha az elkövető bizonyítja, hogy a vagyon nem bűncselekményből származik.
Az irányadó tényállás szerint az I. r. vádlottól 747 000 forintot foglalt le a nyomozó hatóság. Az I. r. vádlott a vádbeli időszakban munkahellyel, jövedelemmel nem rendelkezett, megélhetését kizárólag kábítószer-kereskedésből biztosította. Így a tőle lefoglalt teljes pénzösszeg a Btk. 74/A. § (1) bekezdés b) pontja alapján olyan pénznek tekinthető, amelynek elkobzása kötelező, mivel az kábítószer-kereskedelem idejéhez köthető. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a vagyonelkobzás körében az I. r. vádlottra vonatkozó rendelkezést megváltoztatta, és a tőle lefoglalt 747 000 forintra rendelt el vagyonelkobzást.
Törvényesen rendelkezett az elsőfokú bíróság, amikor a II. r. vádlottól lefoglalt 612 000 forint erejéig vagyonelkobzást alkalmazott.
Rámutatott ugyanakkor a másodfokú bíróság, hogy a vagyonelkobzás alkalmazása mellett nincs törvényes ok az intézkedés alkalmazását megalapozó és végrehajtását biztosító, lefoglalt pénznek a Be. 157. § (1) bekezdése szerinti – vagyonelkobzás biztosítására történő – visszatartására. Ennek az intézkedésnek a szükségessége ugyanis akkor merülhet fel, ha a terhelttől lefoglalt dolgot részére ki kellene adni. Az elbírált ügyre vonatkoztatva a fenti rendelkezést, ennek alkalmazására akkor kerülhetett volna sor, ha a terheltektől lefoglalt pénzt részükre ki kellene adni, mert nem hozható összefüggésbe a terheltek által elkövetett bűncselekménnyel, illetve a terheltek bizonyítják, hogy a lefoglalt pénz nem bűncselekményből származik. Ebben az esetben kerülhet sor a terhelt részére kiadandó dolog – pénz stb. – visszatartására a vagyonelkobzás (bűnügyi költség) biztosítására.
A kifejtettekre figyelemmel mellőzte a másodfokú bíróság az ítéletből a lefoglalt pénzösszeg visszatartására vonatkozó rendelkezést.
(Pécsi Ítélőtábla Bf.I.63/2017/10.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás