PÜ BH 2019/74
PÜ BH 2019/74
2019.03.01.
I. A bejegyzés érvénytelenségére alapított törlési kereset elbírálásakor a releváns okirat az, amely a törölni kért jog bejegyzése alapjául szolgált.
II. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzéssel létrehozható használat joga, mint korlátolt dologi (idegen dologbeli) jog alapítása az ingatlan megterhelésének minősül, a terhelt tulajdonjog egyik esete.
III. A törlési kereset alapossága ellenére a birtoklás és használat joga kötelmi alapon fennmarad abban az esetben, ha megállapítható a felek megállapodása a használati jog kötelmi hatállyal történő átengedésében.
IV. A kötelmi jogviszony folyamatosságát nem érintik a szerződéses jogviszony alanyaiban mindkét szerződéses pozícióban jogutódlás folytán bekövetkezett változások [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 165. §; 1997. évi CXLI. tv. 62. § (1) bek.]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perbeli „kivett, galéria” megjelölésű műemlék ingatlan az I. rendű felperes tulajdona, a vagyonkezelői jog jogosultja 5066/7049 hányadra, 5066 m2 területre a Néprajzi Múzeum, 1983/7049 hányadra, 1983 m2 területre a II. rendű felperes. Az 1983 m2 ingatlan részre, a vázrajz szerinti 5144 m2 épületrészre az I. rendű alperes javára használat joga van bejegyezve. E jog jogosultja korábban mint jogelőd a Politikai Intézet, majd a Politikatörténeti Intézet Közhasznú társaság volt.
[2] A Magyar Köztársaság Kormánya a II. rendű alperessel 1989. november 24-én kötött megállapodás 2.b/ pontjában felajánlotta, hogy „a Párttörténeti Intézet levéltára és könyvtára maradjon meg jelenlegi és e célra kialakított épületében és történjék az épületrész kezelői jogáról” írásbeli megállapodás. A Minisztertanács az 1989. december 2-án hozott 3345/1989. számú határozata 2. pontjában egyetértett azzal, hogy az MSZP levéltára és könyvtára változatlanul az eddigi helyiségekben legyen elhelyezve, a kezelői jogot az MSZP-re ruházta.
[3] A II. rendű alperes mint kezelő és a Párttörténeti Intézete mint használó által 1990. május 31-én – az 1989. november 24-i megállapodásra utalással – kötött „Szerződés használati jog alapításáról” 4. pontjában a kezelő az Intézet javára a „kezelt teljes épületrészre használati jogot alapít határozatlan időtartammal a levéltár és könyvtár elhelyezése céljából”, az 5. pontja szerint „a használó jogosult a használat tárgyát határozatlan ideig ingyenesen használni”, e használat jogára a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 165. § (1) és (2) bekezdése irányadó. A 6. pontban a felek e szerződésüket az 1989. évi XXI. törvény (a földről szóló 1989. évi XIX. törvénnyel módosított 1987. évi I. törvény módosításáról) 2. § szerinti használati jog átengedésének tekintették a helyiséggazdálkodásra vonatozó szabályok keretei között. A használatba átadott épületrész a helyiséggazdálkodásról szóló 19/1984. (IV. 15.) MT rendelet (a továbbiakban: Hr.) 4. § (3) bekezdés c) pont szerint művelődési, oktatási célokat szolgál.
[4] 1996. január 29-én az I. rendű felperes képviseletében a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, a II. rendű alperes és a Politikatörténeti Intézete „Közös nyilatkozat"-ban megállapították a következőket: a kezelői jog az MSZMP Központi Bizottságáról jogutódlás jogcímén 1989. október 7-én az MSZP-re szállt át; az MSZP és a Politikatörténeti Intézet között létrejött szerződésben alapított használati jog 1990. május 31-én keletkezett; 1990. szeptember 18-án a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló 1990. LXX. törvény (a továbbiakban: Tász.) alapján az MSZP kezelői joga használati jogra változott, a kezelő a Kincstári Vagyoni Igazgatóság jogelődje, a Pénzügyminisztérium Zárolt Állami Vagyont Kezelő és Hasznosító Intézmény lett. A Tász. 4. §-ára figyelemmel ez nem érintette az 1990. május 31-i szerződés hatályát, a Politikatörténeti Intézet használói jogát.
[5] A kezelői jog és a használat joga bejegyzése érdekében a szerződő felek által előterjesztett közös kérelem tárgyában hozott földhivatali határozatokat a közigazgatási bíróság az 1996. február 6-án jogerős ítéletével hatályon kívül helyezte és az ingatlan-nyilvántartási hatóságot a szükséges körben új eljárásra kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolása szerint a keresetet csak a II. rendű alperes kezelői jogának bejegyzése tekintetében ítélte alaposnak. A keresetet az I. rendű alperes használati jogának a bejegyzése tekintetében arra hivatkozással utasította el, hogy a használat joga alapítása kapcsán az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésben nem állapodtak meg, a jogot a Hr. alapján hozták létre, amely az ingatlan-nyilvántartásba nem bejegyezhető. A közigazgatási bíróság iránymutatása szerint az új eljárásban a használat joga csak az alperesek bejegyzést megalapozó új megállapodása alapján jegyezhető be.
[6] A közös nyilatkozat aláírói 1996. február 20-án kérelmet terjesztettek elő az 1990. május 31-i szerződésre és a Tász.-ra hivatkozással a jogok ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése érdekében. Csatolták az 1996. március 20-án az I. rendű felperes képviseletében a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, a II. rendű alperes és a Politikatörténeti Intézet által aláírt „Megállapodás"-t is. Abban rögzítették előzményként az a) pontban, hogy a használó a Politikatörténeti Intézet, illetve jogelődje, a Párttörténeti Intézet, a b) pontban az 1990. május 31-i szerződéssel a Politikatörténeti Intézet javára alapított, a Ptk. 165. § szerinti használat jogát; a c) pontban a Tász. alapján a II. rendű alperes kezelői jogának a megszüntetését, az ingyenes használati jog biztosítását. Rögzítették, hogy „A megállapodást aláíró feleknek az a szándékuk, hogy a Politikatörténeti Intézet ténylegesen fennálló használat jogát ... rendezzék.” Ennek érdekében az 1.) pontban megállapodtak, hogy a II. rendű alperes a Tász.-ban szabályozott ingyenes használati jogának bejegyzését követően lemond e jogáról és az ez irányú bejegyzés törléséhez hozzájárul. A 2.) pontban a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, a II. rendű alperes és a Politikatörténeti Intézet az 1990. március 31-i szerződést érvényes szerződésnek ismerte el. A 3.) pontban a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, mint az ingatlan Tász. szerinti kezelője, hozzájárult az 1990. március 31-i szerződés alapján a Politikatörténeti Intézet javára a Ptk. 165. §-án alapuló használat jogának a bejegyzéséhez.
[7] A Fővárosi Földhivatal határozata alapján történt a II. rendű alperes kezelői jogának a bejegyzése és törlése, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság kezelői jogának a bejegyezése; a II. rendű alperes javára a használat jogának bejegyzése és törlése, az 1996. március 20-án kötött szerződés alapján a Politikatörténeti Intézet javára a használat jogának bejegyzése.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[8] A felperesek a módosított keresetükben az I. rendű alperes javára bejegyzett használat joga törlését, annak érdekében a földhivatal megkeresését kérték az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Inytvr.) 30-31. §-ai alapján elsődlegesen az 1990. május 31-i szerződés, az 1996. január 29-i közös nyilatkozat és az 1996. március 20-i megállapodás Ptk. 200. § (2) bekezdés szerinti érvénytelenségére, másodlagosan a használat jogának a megszűnésére hivatkozással. Az I. rendű felperes kérte az I. rendű alperes kötelezését az 1983 m2 ingatlan- és 5144 m2 épületrész kiürített állapotban történő birtokba adására. Megsértett jogszabályként megjelölték a Ptk. 112. § (1), a 117. § (1), a 165. § (1)–(2), a 158. § (1), a földről szóló 1987. évi I. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 13. § (2) bekezdést, a Tász. 1-6. §-ait, az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról rendelkező 1990. évi LXXIII. törvény (a továbbiakban: Vesz.) 1. §-át, a Hr.-t, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 109/H. § (1)–(2) bekezdését és a 108. §-át. Hivatkoztak arra, hogy a II. rendű alperes nem az MSZMP KB jogutódja; nem volt sem bejegyzett kezelői, sem használati joga. A jog megszűnését arra hivatkozással állították, hogy az I. rendű alperes nem a Politikatörténeti Intézet jogutódja. A keresetük alátámasztására felhívták a „BH 2013.247., 1994.483., PJD 2016.11.” szám alatt közzétett eseti döntéseket.
[9] Az alperesek az ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Védekezésük szerint a támadott megállapodások megfeleltek az akkor hatályos jogszabályoknak. A II. rendű alperes az MSZMP jogutódja [Alaptörvény 3. Cikk, U) cikk (10) bekezdés], a bejegyzett kezelői joga a tulajdonosi irányítást gya--korló szerv határozatán [Ftv. 12. § (3) bekezdés, 1133/1989. (X. 29.) és 3345/1989. MT határozat], az I. rendű alperes használati joga az 1990. május 31-i szerződésen alapul. A Politikatörténeti Intézet a jogszabályváltozásnak megfelelően átalakult.
Az első- és másodfokú ítélet
[10] A másodfokú bíróság végzése folytán megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Indokolásában a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerinti érvénytelenségi ok vizsgálata alapján az Inytvr. 30. § (1) bekezdés a) pont szerinti törlési keresetet alaptalannak ítélte. Az 1990. május 31-i szerződés érvényességéről kialakított álláspontja szerint a kezelői jog az MSZMP-t illethette, jogutódjaként a II. rendű alperes eljárhatott, figyelemmel a Vesz. 1. § és az 1133/1989. (X. 29.) MT határozat 4. pont megfogalmazásán túl a felek megállapodásaira. A kezelői jogot az Ftv. 12. § (2)–(3) bekezdése szerint határozat alapján ingatlan-nyilvántartási bejegyzés nélkül megszerezte, tekintettel az 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 40. § (2) bekezdésére, a Minisztertanács 3345/1989. és az 1133/1989. (X. 29.) számú határozataira. A II. rendű alperes kezelőként az I. rendű alperes javára a szerződéssel az abban felhívott Hr. 4. § (3) bekezdés c) pontjában jelölt célra az elhelyező hatóság engedélye nélkül alapíthatott használati jogot. A Ptk. 165. § szerinti használat joga nem csak magánszemélyt, hanem jogi személyt is illethet (KGD 2011.131.). A kérelemre történt bejegyzés alapja az 1996. március 20-i megállapodás, miután a bejegyzésről az 1990. május 31-i megállapodás nem rendelkezett. Ez a szerződés érvényességét nem érinti, nem sérthette a később hatályba lépett Tász. rendelkezéseit, annak 4. §-a alapján az I. rendű alperes szerződéses használati joga fennmaradt. Az elsőfokú bíróság érvényesnek ítélte az alpereseket illető jogok bejegyzése érdekében folyt földhivatali eljárás alatt 1996. január 29-én tett közös nyilatkozatot és az 1996. március 20-én kötött megállapodást is. Azok egyértelműen igazolják, hogy a felek szándéka a közigazgatási bíróság ítéletében írt módon az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre vonatkozó szerződéses rendelkezés pótlása volt. Az 1990. május 31-i megállapodást az állami vagyonkezelő jóváhagyhatta, a jog bejegyzéséhez hozzájárulhatott. A felperesek alaptalanul hivatkoztak az Áht. 108. § (1), 109/H. § (1)–(2), a Ptk. 114. § (1) bekezdése és a 174. § megsértésére is. Az elsőfokú bíróság az Inytvr. 30. § (1) bekezdés b) pont szerinti, az I. rendű alperes használati jogának megszűnésére alapított törlési keresetet a (2) bekezdésben írt előfeltételek hiányában érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A törlési kereset alaptalansága folytán a kiürítési kereset sem vezethetett eredményre.
[11] A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezése folytán hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolása szerint a felperesek azon kifogása, hogy a hatályon kívül helyezett és a fellebbezésükkel támadott ítéletet hozó bírók testvérek, bizonyítottság esetén sem jár a Pp. 252. § (1) bekezdése alkalmazásával, nem a Pp. 13. § (1) bekezdés a)-d) pontja szerinti abszolút kizárási ok, nem ad alapot a Pp. 13. § (1) bekezdés e) pont szerinti relatív kizárási ok megállapítására sem. Az elsőfokú bíróság helytállóan ítélte meg a szerződések érvényességét a megkötésük idején hatályos jogszabályi rendelkezések alapján; ezért az 1990. május 31-i megállapodás nem sért(h)ette a később – egyaránt 1990. szeptember 18-án hatályba lépett – Tász. és Vesz. rendelkezéseit. A felperesek által nem támadott 1989. november 24-én kötött megállapodás volt az alapja a Minisztertanács 3345/1989. számú, a kezelői jogot a II. rendű alperesre átruházó határozatának. A Minisztertanács az Alkotmány 40. § (2) bekezdése alapján az államigazgatás körébe tartozó bármely ügyben közvetlenül intézkedhetett. A jogerős ítélet szerint nyilvánvaló, hogy a II. rendű alperes kezelői jogot hatósági határozat alapján szerzett, e jog az Ftv. 12. § (3) bekezdése alapján az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés nélkül is megillette. Az 1990. május 31-i megállapodásban kiemelt [29/1993. (V. 6.) AB határozattal csak 1993. december 31. napjával megsemmisített] Hr. 4. § (3) bekezdés c) pontja alapján a művelődési célú hasznosítás szükségtelenné tette az elhelyező hatóság engedélyét. Helyesen értékelte az elsőfokú bíróság az 1990. május 31-ei megállapodás alapján indított földhivatali eljárásban hozott határozatokat, azt, hogy az 1996. január 29-i és a március 20-i okiratok a Ptk. 165. § (1) bekezdése szerinti használat jogának az ingatlan-nyilvántartási bejegyzését célozták. Helyes az elsőfokú bíróság jogi álláspontja a Tász. 4. § alkalmazását illetően is, e rendelkezés biztosított jogvédelmet a korábban jogosultságot szerző harmadik személyek javára. A másodfokú bíróság szerint a megszűnt jog Inytvr. 30. § (1) bekezdés b) pontjára alapított törlésével kapcsolatosan a fellebbezés tartalma nem tette lehetővé az Inytvr. 30. § (2) bekezdés alkalmazásának a mellőzését. A jogszabályi feltételek igazolása hiányában a megszűnt jog törlése iránti kereset sem alapos.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a keresetüknek helyt adó határozat hozatalát kérték. A pártatlan elbírálás elvét sértőnek tartották, hogy a megismételt eljárásban a korábban eljárt bíró testvére hozott ítéletet. Kitértek arra is, hogy 1996-ban a II. rendű alperes 2/3 többséggel ténylegesen saját magával kötött megállapodást. Példátlannak tartották az eljárt bíróságok korábbi visszásságokat legitimizáló, történelmiséget nélkülöző jogi álláspontját. Az ítéleteikkel megsértett jogszabályként megjelölték a Tász. 1-6. §-át, az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 2. § (1) bekezdését, a Vesz. 1. §-át, az Ftv. 12-13. §-ait, az Áht. 108-110. §-át. a Ptk. 174. §, 114. §, 159. §-át és 165. §-át, valamint a Hr. rendelkezéseit. Az MSZMP-nek a II. rendű alperes nem jogutódja, kezelői jogot bizonyítottság hiányában jogutódként nem szerzett. A II. rendű alperest a Tász. alapján – a Ptk. 165. § szerint bejegyzéshez kötött – a használat joga sem illette, a kezelői jog 1990. szeptember 18-án a II. rendű felperes jogelődjéhez került. Ellenkező esetben a kezelői jog megszerzésének feltétele volt az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, a használat jogát sem ruházhatta át. Jogutódlással szerzett kezelői jog hiányában 1990. május 31-én, a Vesz. hatályba lépését megelőzően nem köthetett szerződést, ellenkező esetben az I. rendű alperes javára csak a Ptk. 165. §-a szerinti jogot alapíthatott. Az eljárt bíróságoknak téves az az álláspontjuk is, miszerint az egymást követő jogutódlások folytán az I. rendű alperes azonos a II. rendű alperes Politikatörténeti Intézetével. Az új jogi személy I. rendű alperest a használat joga nem illeti, a jogelőd átalakulással történt megszűnésével a használat joga a Ptk. 165. § (2) és 157. § (4) bekezdése alapján megszűnt (PJD 2016. 11.). Téves jogi álláspont az is, hogy a használati jog átalakulás folytán történt megszűnése miatt a jog törlését ingatlan-nyilvántartási eljárásban kell kérniük. Az I. rendű alperes a Ptk. 165. § szerint alapítható használat jogával az Inytvr. 6. § (2) bekezdése alapján konstitutív hatályú ingatlan-nyilvántartási bejegyzés és az Áht. 108. § (1), a 109/H. § (1)–(2) bekezdésben írt feltételek hiányában sem bírt. A szerződés érvénytelen, sérti a Ptk. 174. §-át és a 114. § (1) bekezdését is. A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelem kapcsán változatlanul állították, hogy a II. rendű alperes a kezelői jog, az I. rendű alperes a használati jog tekintetében nem jogutód, e joga az átalakulás folytán megszűnt, jogi értelemben a Politikatörténeti Intézet nem is létezett.
[13] Az I. rendű alperes a II. rendű alperes által támogatott felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta arra hivatkozással, hogy a felperesek a jogszabálysértést nem bizonyították, a jogerős ítélet nem ütközik a felülvizsgálati kérelemben megsértettként megjelölt jogszabályi rendelkezésekbe. A Tász. 4. §-a biztosította továbbra is az I. rendű alperes használati jogát. Nem értelmezhető a felülvizsgálati kérelemben állított megsértése az 1989. évi II. törvény 2. § (1) bekezdésének, a Vesz. 1. §-ának, a Ptk. 159. és 165. §-ainak. A felülvizsgálati kérelem nem adja kellő indokát az Ftv. 12-13. §-ai, a Hr. rendelkezései, az Áht. 108-110. §-a megsértésének. A jogerős ítélet a Ptk. 174. § és 114. § rendelkezéseibe nem ütközik. A szerződő felek a támadott megállapodásaikat a megkötésükkor hatályos törvényi rendelkezések alapján és végrehajtásaként kötötték. A II. rendű alperes kezelői joga hatósági határozaton, a Minisztertanács 3345/1989. számú határozatán alapul, ezért bejegyzés nélkül is létrejött. A használat céljára tekintettel az I. rendű alperes a használat jogát megállapodás alapján, az elhelyező hatóság engedélye nélkül a kezelőtől megszerezhette, a jogát a kezelői jog megszűnése nem érintette. A használat jogának ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránt az 1990. május 31-i megállapodás benyújtásával indult eljárásban a felek a két megállapodást 1996-ban a bejegyzés érdekében kötötték. A használat joga 1990 óta jogszabályon alapul, 22 éve bejegyzett jog. Nem alapos a felpereseknek a jog megszűnésére alapított törlési keresete sem az I. rendű alperes jogszabályok szerint történt jogutódlására tekintettel. Az alperesek kérték figyelmen kívül hagyni a felülvizsgálati kérelem politikai tartalmú indokait és a Politikatörténeti Intézet jogi léte kapcsán kizárólag a felülvizsgálati eljárásban felhozottakat.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A felülvizsgálati kérelem részben, a bejegyzés érvénytelenségére alapított törlési kereset tekintetében alapos.
[15] A Kúria elöljáróban rögzíti, hogy a felülvizsgálat a rendes jogorvoslat (fellebbezés) alapján hozott jogerős bírósági határozat anyagi jogi és/vagy eljárásjogi hibájának az orvoslására szolgáló, kérelemhez kötött rendkívüli jogorvoslat. A felülvizsgálati kérelem határozza meg a Kúria felülbírálati lehetőségének a tartalmi és perjogi kereteit [Pp. 272. § (2), 275. § (2) bekezdés, 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3-4. pontok]. A fél a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással kérheti, a Kúria ezért a felülvizsgálati kérelem nem jogi érveit figyelmen kívül hagyta. A jogerős ítéletet kizárólag a felülvizsgálati kérelem, a felperesek által abban megfogalmazott jogszabálysértés keretei között bírálhatta felül. Kötötte a megsértettként megjelölt jogszabályhely, a hivatkozott jogszabálysértés tartalmi körülírása, az annak alátámasztására indokolásként kifejtett jogi álláspont. Erre figyelemmel a Kúriának először a jogerős ítélet felülvizsgálatának a tartalmi kereteit kellett meghatároznia a felperesek felülvizsgálati kérelme alapján. A pártatlan elbírálás kapcsán a jogerős ítéletnek a fellebbezés tartalmát értékelő indokai ellenében a felülvizsgálati kérelem a jogsértést a megsértett jogszabályhely megjelölése nélkül állította, azt jogi indokolással sem támasztotta alá, a Kúria ezért ezt a hivatkozást figyelmen kívül hagyta. A Hr. kapcsán megsértett jogszabályhelyet a felülvizsgálati kérelem nem jelölt meg, a Kúria ezért ezt a hivatkozást is figyelmen kívül hagyta [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 4. pontjához fűzött indokolás].
[16] A perben releváns jogkérdés volt a (1989. november 21-ével pártként bejegyzett) II. rendű alperes felperesek által vitatott kezelői joga. Mind az elsőfokú, mind a másodfokú ítélet szerint a II. rendű alperes az Ftv. 12. § (3) bekezdése alapján az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés hiányában is a kezelői jog jogosultja volt, mert e jogát a Minisztertanács 3345/1989. számú határozata mint hatósági határozat alapján szerezte. Ezt az ítéleti megállapítást, azaz a II. rendű alperes hatósági határozaton alapuló kezelői jogát a felperesek sem a fellebbezésükben, sem az azzal megegyező tartalommal, a jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben sem vitatták, így azt a Kúria sem vizsgál(hat)ta. Ugyanakkor ez a körülmény szükségtelenné tette a kezelői jog kapcsán a felülvizsgálati kérelem azon érveinek a vizsgálatát, hogy a II. rendű alperes az MSZMP jogutódja-e, illetve ennek folytán nem volt jelentősége annak sem, hogy a kezelői jog jogosultjaként az ingatlan-nyilvántartásba korábban az MSZMP KB volt bejegyezve. A felperesek csak a felülvizsgálati eljárásban hivatkoztak arra, hogy jogi értelemben a Politikatörténeti Intézet nem is létezett. E hivatkozásuk sem képezhette a Kúria felülvizsgálatának tárgyát, miután a kérdés vizsgálata a másodfokú eljárásnak, a Kúria által felülbírálható jogerős ítéletnek nem volt tárgya. Arról a másodfokú bíróság fellebbezési kérelem hiányában nem foglalt állást, ebből következően azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhetett el, terhére sem téves jogi álláspont, sem mulasztás nem róható (BH 2017.232., 1995.163.; EBH 2002.653.).
[17] Az I. rendű alperes szerződésen alapuló használat jogának a törlése érdekében a felperesek a keresetükkel a Ptk. 200. § (2) bekezdés szerinti érvénytelenségre, jogszabályba ütközésre hivatkozással három okiratot támadtak: az 1990. május 31-én a II. rendű alperes és a Politikatörténeti Intézet által kötött szerződést, valamint a II. rendű alperes, a Politikatörténeti Intézet és az I. rendű felperes képviseletében a Kincstári Vagyoni Igazgatóság 1996. január 29-én okiratba foglalt közös nyilatkozatát és az 1996. március 20-i megállapodását. A Kúria az 1996. január 29-ei „Közös nyilatkozatot” nem tekintette polgári jogi szerződésnek, az csak a nyilatkozó felek megállapításait rögzítő deklaráció, amelyből nem keletkezik kötelezettség szolgáltatás teljesítésére és jogosultság szolgáltatás követelésére. Miután a használat jogának bejegyzése és értelemszerűen a törlése szempontjából jogilag az 1996. január 29-ei okirat nem releváns, a Kúria az 1990. május 31-ei szerződés és 1996. március 20-ai megállapodás érvényességét, valamint azt vizsgálta, hogy melyik okiraton alapult az I. rendű alperes törölni kért jogának a bejegyzése.
[18] Az 1990. május 31-ei szerződés 4. pontjában a kezelő II. rendű alperes a Párttörténeti Intézete javára az általa kezelt teljes épületrészre határozatlan időtartamra ingyenesen biztosított jog tartalmát a felek ellentmondásosan határozták meg: az 5. pont a Ptk. 165. §-a szerinti használat jogára, azaz az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető korlátolt dologi jogra utalt; míg a 6. pont a helyiséggazdálkodási jogszabályok keretei között történő, kötelmi hatályú használati jog engedésére irányult. Ezen okirat alapján a közigazgatási bíróságnak a használat joga ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése érdekében előterjesztett keresetet elutasító jogerős ítélete – az Alkotmánybíróság értelmezésében mint közhatalmi jellegű aktus [339/B/2003. AB határozat III. 6.2.] – mindenkire, így más bíróságra is kötelező. Köti a jelen polgári jogvitában eljáró bíróságokat is [a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény 5. § (1) bekezdés, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 7. §, 2011. évi CLXI. törvény 6. §]. A törlési kereset alapossága szempontjából tehát az 1990. május 31-ei szerződésnek nincs relevanciája, mivel a törölni kért bejegyzés nem ezen az okiraton alapult.
[19] A közigazgatási bíróság ítélete alapján lefolytatott új eljárásban a földhivatal a használat jogát a Politikatörténeti Intézet javára – ahogyan azt az eljárt bíróságok is helyesen megállapították – az 1996. március 20-i megállapodás alapján jegyezte be. A szerződő felek ugyan visszautaltak az 1990. május 31-ei megállapodásukra, szándékuk szerint azt megerősítették, megállapodásukat azonban – az előzőekben kifejtettekből is következően – a Ptk. 165. §-a szerinti használat joga szempontjából új megállapodásnak kell tekinteni. A megállapodásban a Politikatörténeti Intézet javára alapított, a Ptk. 165. § szerinti használat joga, mint szerződésen alapuló használat joga volt az Inytvr. 6. § (1) bekezdés d) pontja alapján az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető, a (2) bekezdés értelmében bejegyzéssel létrehozható. A Kúria utal arra is, hogy az Inytvr. kivételes szabályozás a magyar telekkönyvi jogban, mert a jogok bejegyzéséhez nem bejegyzési engedélyt (clausula intabulandi), bejegyzést megengedő egyoldalú nyilatkozatot kívánt meg, hanem a felek megállapodását nem csak a használati jog kikötésében, hanem annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzésében is (BH 2002.433., 2013.247.II.).
[20] Miután a bejegyzett és törölni kért jogot alapító okirat, az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapja a II. rendű alperes, a Politikatörténeti Intézet és az I. rendű felperes képviseletében, a kezelői jog akkori jogosultjaként a Kincstári Vagyoni Igazgatóság 1996. március 20-i megállapodása, ennek érvénytelenségét kellett a használati jog alapítása és annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzése kérdésében az 1996. március 20-án hatályos jogszabályok alapján vizsgálni. A Kúria az érvénytelenséget a felperesek által hivatkozott Tász. 6. § (2) bekezdése megsértése miatt megállapította: e rendelkezés értelmében ugyanis az 1. § (2) bekezdése alapján a ZÁVKI kezelésébe került ingatlanok nem terhelhetők meg. E törvényi tilalom folytán 1996. március 20-án nem volt lehetőség arra, hogy a ZÁVKI jogutódaként a kezelői jog jogosultja, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság megállapodással a Politikatörténeti Intézet javára a Ptk. 165. §-ban szabályozott, ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető, dologi jogi hatályú használat jogát engedjen és ezzel az ingatlant megterhelje. A dologgal járó, a Ptk. 99. § alapján a tulajdonos által viselt terhek – a dolog természetéből adódó költségeken és a közterheken túl – a korlátolt dologi jogok, az elidegenítési és terhelési tilalom, a szomszédjogi korlátok mind a tulajdonjog részjogosítványainak a korlátozásait jelentik. A Ptk. 165. §-a szerinti használat joga birtoklással is járó korlátolt dologi (idegen dologbeli) jog, a tulajdonjog teljes dologi jogi tartalmát érinti. A tulajdonjog részjogosítványának, a birtoklás és használat jogának dologi hatályú átengedése, mint ilyen, a terhelt tulajdonjog egyik esete. Az ilyen dologi hatályú használat joga a perbeli esetben az ingatlanhányad tiltott megterhelésének minősült.
[21] Mivel az I. rendű alperes javára a használat jogának a bejegyzése jogszabályba ütköző szerződési rendelkezésen alapult, a nem vitásan törlési kereset előterjesztésére jogosult felperesek a nyilvántartott jogaik nyilvánvaló sérelme folytán az elsődleges keresetükben alappal kérték a bíróságtól az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 62. § (1) bekezdés aa) pontja alapján a használat jogára vonatkozó bejegyzés(ek) törlését, az érvénytelen bejegyzéssel érintett ingatlanhányad tehermentes ingatlan-nyilvántartási helyzetének a visszaállítását. A Kúria ezért elrendelte az 1996. március 20-i megállapodás jogszabálysértő rendelkezése alapján az I. rendű alperes és a jogelődei javára ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett használat jogának a törlését.
[22] A Kúria itt mutat rá arra is, hogy az eljárt bíróságok a törlési keresetet az abban megjelöltek szerint tévesen bírálták el az Inytvr. 30. §-a szerint. A perben a keresetlevél benyújtásakor hatályos Inytv. 62. § (1) bekezdése volt irányadó. A 91. § (1) bekezdése szerint a korábbi rendelkezések a (Inytv.) hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárások befejezése során voltak alkalmazhatók.
[23] A felülvizsgálati kérelemben az elsődleges kereset megalapozására hivatkozott további jogszabálysértés, illetve a másodlagos – a jog megszűnésére alapított – törlési kereset vizsgálatát a Kúria, mint szükségtelent, mellőzte. A Kúria rámutat arra is, hogy az elsőfokú bíróságnak, miután alaptalannak találta az elsődleges keresetet, érdemben kellett volna tárgyalnia a másodlagos jogcímen előterjesztett törlési keresetet is, ennek hiányát pedig a másodfokú bíróságnak észlelnie kellett volna. Ugyanis a közigazgatási eljárásban és a közigazgatási perben a megszűnt jog ingatlan-nyilvántartásból való törlésének csak jogszabály kifejezett rendelkezése vagy a törlési kérelem alapjául szolgáló okirat alapján van helye. Ilyen jogszabályi rendelkezés vagy okirat hiányában a megszűnt jog törlését az Inytv. 62. § (1) bekezdés b) pontjára alapított törlési perben hozott ítéletével a bíróság rendelheti el (EBH 2012.P.13.).
[24] A törlési kereset alaposságából azonban a perbeli esetben még nem következik a kiürítési kereset alapossága is. Az I. rendű alperes jogelődje csak a Ptk. 165. § szerinti dologi hatályú használat jogát nem szerezhette meg, mert ez az ingatlanhányad tiltott megterhelésének minősült. A birtoklás és használat jogának kötelmi hatályú átengedését (pl. bérletbe, haszonkölcsönbe adását) a Tász. 6. § (2) bekezdése nem tiltotta, az 1990. május 31-én hatályos Ftv. 13. § (2) bekezdése pedig kifejezetten megengedte: lehetőséget adott arra, hogy a kezelő a használati jogot megállapodással határozatlan időre a helyiséggazdálkodásra vonatkozó szabályok keretei között átengedje. Ezért az 1990. május 31-ei szerződés 6. pontjában a szerződő felek jogszerűen állapodtak meg kötelmi hatállyal a használati jog helyiséggazdálkodásra vonatkozó szabályok keretei között történő átengedésében. Ez a megállapodás megfelelt a szerződő felek által is hivatkozott Hr. 4. § (1) bekezdés, (3) bekezdés c) pont rendelkezésének, a művelődési célú hasznosításra tekintettel az elhelyező hatóság engedélyező határozatát nem igényelte. A Tász. 1. § (1) bekezdés alapján a II. rendű alperes kezelői jogának a törvény alapján (ex lege) történt megszűnése a 4. § értelmében nem érintette a Politikatörténeti Intézetnek a törvény hatálybalépésekor, 1990. szeptember 18-án az ingatlanra fennálló jogait, azaz a részére az 1990. május 31-ei megállapodással határozatlan időre engedett, az 1996. március 20-án kötött szerződéssel megerősített kötelmi hatályú használati jogot.
[25] E kötelmi alapú használati jogot a dologi hatályú használat jogának a törlése nem érinti. Ez a határozatlan idejű, ingyenes használatot biztosító jogviszony, mint atipikus, tartalmilag az ahhoz legközelebb álló haszonkölcsönnek tekinthető kötelmi jogviszony fennáll jelenleg is. A kötelmi jogviszony folyamatosságát nem érintik a szerződéses jogviszony alanyaiban mindkét szerződéses pozícióban bekövetkezett változások: kötelezettje a használatba adói pozícióban a tulajdonos állam nevében a tulajdonosi jogok mindenkori gyakorlója, aki a kötelmi jogosultság alapján a használatot folyamatosan biztosítja a használó számára. A használatba vevői pozícióban a jogosult Politikatörténeti Intézet jogutódjaként az I. rendű alperes áll, miután a változó jogi szabályozás folytán egyetemes (általános) jogutódlással (formaváltásos átalakulás útján) bekövetkezett változások sem érintették a kötelmi jogviszony létét annak ellenére sem, hogy ilyen esetben a jogelőd jogi személy megszűnik. A Kúria utal arra is, hogy a közhiteles cégnyilvántartás adatai szerint jogelőd Politikatörténeti Intézet a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 306. § (3) bekezdése alapján alakulhatott át 1998. június 16-ával közhasznú társasággá, az pedig 2009. január 1-jei hatállyal nonprofit kft.-vé (P.20.706/2016/29., 33., 38. szám, EBH 2001.538.). A cégnyilvántartásba bejegyzett közhasznú társaság 2009. június 30-ig köteles volt a cégbíróságnál nonprofit gazdasági társaságként történő nyilvántartásba vételét kérni, vagy jogutód nélküli megszűnését bejelenteni (2006. évi IV. törvény 365-367. §).
[26] Az ingatlanrész használatba adója jelenleg tehát a II. rendű felperes, jogszerű használója pedig az I. rendű alperes. A Kúria rámutat arra is, hogy a haszonkölcsön szerződésnek tekinthető kötelmi hatályú használati megállapodás szóban vagy akár ráutaló magatartással is létrejöhet. A szerződési pozíciókban bekövetkezett jogutódlásoknak tehát voltaképpen nincs is ügydöntő jelentőségük, hiszen az adott esetben a kötelmi jogviszony ráutaló magatartás alapján való fennállása a II. rendű felperes és az I. rendű alperes között pusztán a tényhelyzet (tehát az ingatlanhányad I. rendű alperes általi birtoklása és használata) alapján is megállapítható. Mindezekre tekintettel a felperesek kiürítési keresetének nem volt jogalapja. A fennálló szerződés – megállapodással vagy egyoldalú jognyilatkozattal – a vonatkozó kötelmi jogi szabályok szerinti megszüntetése a szerződő felek magánautonómiája körébe tartozó kérdés, amely azonban a jelen pernek nem volt tárgya.
[27] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozott: az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, elrendelte az I. rendű alperes javára bejegyzett használat jogának a törlését, míg a kiürítési keresetet elutasította.
(Kúria Pfv. VI. 21.480/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás