BK ÍH 2019/74.
BK ÍH 2019/74.
2019.09.01.
I. Korlátozott felülbírálat esetén az ún. relatív eljárási szabálysértések a másodfokú eljárásban nem vizsgálhatók és hatályon kívül helyezést nem tesznek lehetővé [Be. 583. § (3) bekezdés, Be. 590. § (3) bekezdés, Be. 590. § (5) bekezdés a) pont].
II. Helyettes védő kirendelése esetén a védő és a vádlott kérhet időt a felkészülésre, illetve konzultációra, de ha ezzel a jogukkal nem élnek, a bíróság a tárgyalást megtarthatja [Be. 3. § (1), (4) bekezdés, Be. 5. §, Be. 49. § (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés].
A járásbíróság G. I. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett csalás vétségében és 2 rb társtettesként elkövetett csalás vétsége kísérletében, ezért mint különös visszaesőt halmazati büntetésül 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható, és elrendelte a D. Járásbíróság ítéletével kiszabott 2 év börtönbüntetés és a Z. Járásbíróság ítéletével kiszabott 1 év fogházbüntetés utólagos végrehajtását.
Az ítélet ellen a vádlott és a védő enyhítésért jelentett be fellebbezést.
A másodfokon eljáró törvényszék végzésével a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. A másodfokú határozat indokolása szerint az elsőfokú eljárás során sérült a vádlott védelemhez való joga. A törvényszék álláspontja szerint, a Be. 609. § (1), és (2) bekezdés a) és b) pontja alapján olyan eljárási szabálysértés történt, amely a másodfokú eljárásban nem orvosolható. Az elsőfokú bíróságon 2018. augusztus 28. napján tartott tárgyaláson a meg nem jelent kirendelt védőt, Dr. F. I. ügyvédet, dr. B. G. helyettesítette, akit helyben rendelt ki helyettes védőként a járásbíróság, és az iratokból nem állapítható meg, hogy az új védőnek biztosított-e a bíróság megfelelő felkészülési lehetőséget, illetve a vádlottal való konzultációt.
A törvényszék végzése ellen a megyei főügyészség fellebbezést jelentett be, és indítványozta, hogy az ítélőtábla a Be. 630. § (2) bekezdése alapján helyezze hatályon kívül a törvényszék végzését, kötelezve a másodfokú eljárás lefolytatására, mert a hatályon kívül helyezésre az eljárási törvény szabályainak megsértésével és indokolatlanul került sor.
A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta.
A védő a fellebbviteli főügyészség indítványának az elutasítását, a törvényszék végzésének helybenhagyását indítványozta.
Az ügyészi fellebbezés megalapozott.
Az ítélőtábla az alábbiakat állapította meg az iratok alapján:
A nyomozó hatóság 2017. november 14. napján a vádlott védelmére Dr. F. I. ügyvédet kirendelte védőként. G. I. gyanúsítotti kihallgatásán a védő nem jelent meg, a terhelt akként nyilatkozott a megfelelő figyelmeztetések elhangzását követően, hogy a védő személyét elfogadja, vallomást nem kíván tenni. A bűncselekmények elkövetését és bűnösségét beismerte.
Dr. F. I. védő a 2018. augusztus 28. napjára kitűzött első tárgyalásra szóló idézést személyes átvette, azonban a tárgyaláson nem jelent meg, a tárgyalás előtt nem volt elérhető telefonon sem, ezért a bíróság hivatalból helyettes védőt rendelt ki dr. B. G. ügyvéd személyében. A járásbíróság megkezdte a tárgyalást, a tárgyalási jegyzőkönyvben írtak alapján a tárgyalás megtartásának akadálya nem volt. Az ügyész ismertette a vád lényegét, így a helyettes védő tudomással bírt a vád tárgyáról, illetve arról is, hogy a bűncselekmények elkövetését a vádlott beismerte. A vádlott a törvényes tájékoztatások és figyelmeztetések elhangzását követően vallomást tett, a vádirat szerinti tényállásban írtakat elismerte, bűnösségét nem vitatta. Indítványa, észrevétele nem volt, a kihallgatott tanúk vallomását elfogadta.
A 2018. október 2. napjára kitűzött tárgyaláson Dr. F. I. kirendelt védő személyesen megjelent, az előző tárgyalásról való távolmaradását háziorvosi igazolással mentette ki. Ezt követően sem a vádlott, sem a védő nem kérte az előző jegyzőkönyv ismertetését. Eljárási kifogást nem tartalmaz a jegyzőkönyv az érintettek részéről, további bizonyítási indítvány nem hangzott el, majd az iratismertetés után a perbeszédek megtartására került sor. A vádlott az utolsó szó jogán is elismerte felelősségét, az előtte felszólaló védője ezzel egybehangzóan adta elő a perbeszédét, az enyhítő körülményekre helyezve a hangsúlyt, és enyhébb végrehajtási fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását indítványozta.
Dr. F. I. a másodfokú eljárásban 2019. január 20. napján kelt beadványában írásban indokolta védői fellebbezését, amelyben védence büntetésének enyhítését indítványozta, részletesen kitérve a különös visszaesői minőséghez fűződő joghátrányra, a felfüggesztett szabadságvesztések utólagos végrehajtására, valamint az enyhébb végrehajtási fokozatra és a feltételes szabadságra bocsátásból történő kizáró rendelkezés mellőzésére.
A törvényszék mint másodfokú bíróság nyilvános ülésén a vádlott és új meghatalmazott védője jelentek meg és arra hivatkoztak, hogy a védelemhez való jog sérült mert az első tárgyaláson nem biztosított a bíróság konzultációt a vádlottnak és a helyettes védőnek, a védő egyébként másodlagos indítványként a kirendelt védő által kifejtettek alapján a büntetés enyhítésére tett indítványt.
Az ítélőtábla a törvényszéknek a védelmi jogok sérülésével kapcsolatos álláspontját nem osztotta. Megállapította, hogy a kirendelt védő személye ismert volt a vádlott részéről, de kifogást nem tett egyszer sem, hogy nem jelent meg a védő az első tárgyaláson. A járásbíróság 2018. augusztus 28-i tárgyalásáról készült jegyzőkönyv valóban nem tartalmazza, hogy a járásbíróság biztosított-e felkészülési időt a helyettes védőnek, illetve a terheltnek arra, hogy védőjével konzultálhasson, és azt sem tartalmazza, hogy a terhelt vagy a védő lemondott volna ezen jogáról, de azt sem rögzíti a jegyzőkönyv, hogy konzultációs igény felmerült volna.
A Be. 49. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak megfelelően rendelkezett a járásbíróság helyettes védő kirendeléséről, miután a kirendelt védő szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. A helyettes védő az ügyészi vádismertetést követően tudta, hogy mi a vád tárgya, és a vádlotti vallomás után azt is, hogy a vádlott a terhére rótt bűncselekmények elkövetését beismeri. Azt a védőnek és a vádlottnak magának kell eldönteni, hogy kívánnak-e konzultálni, de miután az ügy megítélése egyszerű volt, nyilvánvalóan nem kívántak élni ezzel a lehetőséggel. A vádlottat a Be. 3. § (1) bekezdése alapján megilleti a hatékony védelem, és miután a védelem kötelező volt, a bíróság helyettes védőt alkalmazott. A Be. 3. § (4) bekezdése szerint a bíróság köteles megfelelő időt és körülményeket biztosítani a védelemre való felkészüléshez, de ez a felkészülés a védő és a vádlott mérlegelésén múlik. Abban az esetben, ha ők megfelelőnek találják a saját felkészültségüket, a bíróság nyilván nem dönthet úgy, hogy a védelem nem felkészült, miután a Be. 5. § alapján az eljárási feladatok elkülönülnek a büntetőeljárásban. A védekezésre felkészülés szükséges idejét garantálják az elnapolásra vonatkozó szabályok is, így a Be. 49. § (3) bekezdésében írt szabály, amely szerint a bírósági eljárásban helyettes védő esetén nem lehet befejezni a bizonyítási eljárást, és a helyettes védő perbeszédet nem tarthat, amely szabályokat az elsőfokú bíróság megtartotta. A helyettes védő intézménye a perelhúzó magatartást és a tanúk ismételt idézését, a költségek növekedését hivatott megelőzni, de a védő jogát nem csorbítja, hiszen a kötelezően elnapolt tárgyaláson bármilyen indítványt tehet a távollétében lefolytatott bizonyítás vonatkozásában.
A terhelt védekezéshez való joga azért sem csorbult, mert a második tárgyalási napon jelen lévő kirendelt védőnek lehetősége lett volna kérni az előző tárgyalásról felvett jegyzőkönyv ismertetését, indítványozni akár a távollétében történő bizonyítás megismétlését. Emellett a vádlottat sem zárta el semmilyen körülmény attól, hogy a második tárgyalási napon, vagy előtte védőjével konzultáljon. Ekként a hatékony védekezés lehetőségétől sem a vádlott, sem a kirendelt védő nem volt elzárva. A védő és a vádlott a megállapított tényállást nem is vitatták, csak a kiszabott joghátrány miatt jelentettek be fellebbezést. A kirendelt védő törvényi kötelességének eleget téve a másodfokú eljárásban fellebbezését írásban részletesen indokolta, amely azt mutatja, hogy teljes ismeretében volt a védencével szemben indult eljárásnak az ügy irataival, illetve a vádlott enyhítésre irányuló fellebbezés indokaival.
Az elsőfokú bíróság törvényi kötelezettségének tett eleget a helyettes védő kirendelésével, ugyanakkor nem kötelezhette a védőt és vádlottat a konzultációra, amelyet ők nem kértek, emiatt a védekezési jog nem sérült.
Az ítélőtábla álláspontja szerint a másodfokú bíróság a fellebbezések érdemi elbírálása helyett, törvénysértően helyezte hatályon kívül az elsőfokú bíróság ítéletét.
A járásbíróság ítélete ellen bejelentett vádlotti és védői fellebbezések csak a büntetés kiszabását támadták, így a másodfokú felülbírálat a Be. 590. § (3) bekezdése alapján, figyelemmel a Be. 583. § (3) bekezdésére, korlátozott volt, miként a másodfokú bíróság azt határozatában meg is állapította. A törvényszék a hatályon kívül helyező végzését a Be. 609. § (1), (2) bekezdés a) és b) pontjára alapította, mivel álláspontja szerint a védelemhez való jog jelentős sérelme valósult meg.
Korlátozott felülbírálat esetén azonban a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését vizsgálhatja felül, valamint a Be. 590. § (5) bekezdés a) pontja alapján a Be. 607. § (1) bekezdésében és 608. § (1) bekezdésében írt eljárási szabálysértéseket. Ezen szakaszok az ún. abszolút hatályon kívül helyezési okokat rögzítik, amelyből következően a Be. 590. § (5) bekezdése alapján nincs lehetősége a másodfokú bíróságnak korlátozott felülbírálat esetén a Be. 609. § szerinti, az ún. relatív eljárási hibák vizsgálatára. A törvényszék ezért téves jogértelmezéssel helyezte hatályon kívül a járásbíróság ítéletét, mert az általa hivatkozott Be. 609. § szerinti eljárási szabálysértés a korlátozott felülbírálatból következően nem képezhette a másodfokú felülbírálat tárgyát, ugyanakkor a fentebb írtakból következően az ítélőtábla álláspontja szerint az nem is valósult meg.
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a Be. 628. § (1) bekezdés a) pontja alapján, tanácsülésen eljárva, a törvényszék, mint másodfokú bíróság végzését a Be. 630. § (2) bekezdése alapján, az eljárási törvény szabályainak a megsértése hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot a másodfokú eljárás lefolytatására utasította.
(Győri Ítélőtábla Hkf.III.143/2019/7.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás