BK ÍH 2019/75.
BK ÍH 2019/75.
2019.09.01.
A büntetőeljárási törvény csak a teljes – a másodfokú eljárásban helyre nem hozható – megalapozatlanság okából engedi meg a hatályon kívül helyezést, míg az ítélet részleges megalapozatlanságának kiküszöbölését a másodfokú bíróság kategorikus – mérlegelést nem tűrő – kötelezettségévé teszi. A részleges megalapozatlanság ezért hatályon kívül helyezés alapjául nem szolgálhat [Be. 592. § (1)–(2) bekezdés, 593. §, Be. 630. § (2) bekezdés].
A Ny. Járásbíróság a 2017. november 29. napján meghozott ítéletével a vádlottat az ellene csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól felmentette.
Az ítélet ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében.
A Ny. Törvényszék a 2019. április 16. napján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra utasította. A törvényszék végzésének indokolásában kifejtette, hogy a járásbíróság bár az eljárási szabályok megtartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, ugyanakkor tényleges értékelő tevékenységét elmulasztotta, amely miatt a tényállás megalapozottsága nem ellenőrizhető. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság csupán a vádlott és a sértett vallomásait, illetve azok közül is egy-egy önkényesen kiragadott tényt emelt ki az ítélet indokolásában, valamint a megállapított tényállása nem tartalmazta azon okiratokat a maguk teljességében, amelyek a tényállás megállapításánál döntő jelentőséggel bírnak, bizonyos okiratokra csupán az indokolásban hivatkozott.
Mindezekre figyelemmel a törvényszék megállapította, hogy a járásbíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, illetve ítélete részben megalapozatlan is, merthogy a tényállás hiányos, valamint részben felderítetlen. A törvényszék az ítélet részbeni megalapozatlanságát a Be. 593. § (1) bekezdésének c) pontja alapján kiküszöbölni nem tudta, így az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 609. § (1) és (2) bekezdés d) pontja alapján hatályon kívül helyezte és az eljáró bíróságot új eljárásra utasította, kifejtve a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatását.
A törvényszék végzését az ügyész tudomásul vette, az ellen a védő és a vádlott jelentettek be fellebbezést a hatályon kívül helyező végzés hatályon kívül helyezése érdekében.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a vádlott és a védő fellebbezését alaposnak tartotta, így a törvényszék végzésének hatályon kívül helyezésére és a másodfokú eljárás lefolytatására való utasításra tett indítványt.
A fellebbviteli főügyészség indítványával a vádlott védője egyetértett.
A védelmi fellebbezés és a fellebbviteli főügyészség indítványa alapos.
Elöljáróban utal rá az ítélőtábla, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény a hatályon kívül helyező döntéssel szemben rendes jogorvoslatot nem engedett, kizárólag a legfőbb ügyész élhetett ellene jogorvoslattal a törvényesség érdekében. Ez alapján azonban a Kúria csupán a törvénysértés megállapítására szorítkozhatott, és az esetlegesen törvénysértően elrendelt megismételt eljárást is le kellett folytatni. Ezért az új eljárási kódex a Tizenhetedik Részében megteremtette a másod- és a harmadfokú eljárásban hozott hatályon kívül helyező végzés elleni közvetlen jogorvoslat lehetőségét.
Ezen jogorvoslati eljárás során a felülbírálat tárgya nem az alapügyben hozott ítélet, hanem az azt hatályon kívül helyező végzés, és az eldöntendő kérdés nem az, hogy a hatályon kívül helyezett ítélet megalapozott, illetve helyes-e, hanem az, hogy a hatályon kívül helyező döntés alapos-e.
Az új eljárási kódex a korábbi törvénnyel ellentétben már megkülönböztet teljes és részleges megalapozatlanságot. A Be. 592. § (1) bekezdés a) és b) pontjai alapján teljes a megalapozatlanság, amikor a bíróság egyáltalán nem állapított meg tényállást, vagy a tényállás egésze felderítetlen, ami a másodfokú eljárásban nem küszöbölhető ki, és mindez a Be. 610. §-a alapján kasszációhoz vezet.
A Be. 592. § (2) bekezdés a) és b) pontja értelmében az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan, ha e bíróság a tényállást hiányosan állapította meg, illetve akkor is, ha az részben felderítetlen. A Be. 593. § (1) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság az ítélet részbeni megalapozatlanságát kiküszöböli a tényállás kiegészítésével vagy helyesbítésével. Ilyenkor a helyes tényállás megállapítható az ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás útján. A Be. a másodfokú eljárásban érdemi változást hozott a vádlott terhére történő ténybeli nagyreformáció bevezetésével, azaz a vádlott terhére az eltérő tényállás megállapításával [Be. 593. § (1) bekezdés c) pont], amely a korábbi Be. szerint kizárt volt.
A megalapozatlanság miatti hatályon kívül helyezést tehát a megalapozatlanság foka határozza meg. A hatályon kívül helyezés ennek megfelelően egyrészt abból következik, hogy a másodfokú bíróság teljes megalapozatlansággal találkozik, melynek jellege miatt a tényhiba kiküszöbölésére nincs lehetőség. Másfelől a korábbi Be. normarendszerében kasszációt eredményezhetett azon eljárási helyzet is, ha a megalapozatlanság ugyan orvosolható lett volna, de ebben az esetben a vádlott terhére eltérő tényállás megállapítása vált volna szükségessé, mert az 1998. évi XIX. törvény 352. § (1) bekezdés b) pontja alapján, másodfokon csak a vádlott javára lehetett eltérő tényállást megállapítani. Ez utóbbi azonban a nagyreformáció lehetőségével megszűnt.
Ezen hatályon kívül helyezési októl azonban el kell különíteni a Be. 609. § (1) bekezdése szerinti relatív eljárási szabálysértés miatti hatályon kívül helyezés esetét. E szakasz (2) bekezdés d) pontja alapján az indokolási kötelezettség megszegése hatályon kívül helyezést akkor eredményez, ha – jelen esetben – a felmentéshez kapcsolódó tény vagy jogkérdésben az elsőfokú bíróság indokolása oly mértékben hiányos, miszerint nem állapítható meg, hogy a bíróság mire alapította döntését, és mindez a másodfokú eljárásban nem volt orvosolható.
Az ítélőtábla utal rá, hogy a megalapozatlansági hibához gyakran más jellegű relatív eljárási szabálysértés vezet. Az indokolási kötelezettség hatályon kívül helyezést eredményező megszegését azonban határozottan el kell különíteni a megalapozatlanságtól, ami a hatályon kívül helyezés önálló törvényi oka a Be. 610. §-a alapján a Be. 592. § (1) bekezdésében szabályozott teljes megalapozatlanság esetén (Kúria Bhar.III.1.436/2018/8. sz.).
A hatályos büntetőeljárási törvény csak a teljes – a másodfokú eljárásban helyre nem hozható – megalapozatlanság okából engedi meg a hatályon kívül helyezést, míg az ítélet részleges megalapozatlanságának kiküszöbölését a másodfokú bíróság kategorikus – mérlegelést nem tűrő – kötelezettségévé teszi. A részleges megalapozatlanság ezért hatályon kívül helyezés alapjául nem szolgálhat.
E törvényi tilalom nem játszható ki olyan módon, hogy a másodfokú bíróság a részleges megalapozatlansághoz egy önmagában hatályon kívül helyezési okot meg nem valósító eljárási szabálysértést (indokolási kötelezettség megsértése) társít.
Az indokolási kötelezettség teljesítése csak a megalapozott vagy megalapozottá tett tényállás tekintetében vizsgálható, amennyiben ugyanis a tények megállapítása hiányzik, úgy az azokra vonatkozó indokolás sem kérhető számon. Ezért a részleges megalapozatlanságban szenvedő ítélet indokolásának megsértését eljárási szabálysértésként értékelni fogalmilag kizárt [EBH 2019. B9.I]
A részleges megalapozatlanság kiküszöbölésének másodfokon igénybe vehető eszközei változatlanok és teljes körűek. A bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma nem a megalapozatlanság kiküszöbölését korlátozza, hanem az első fokon lefolytatott bizonyítást védi. A tényállás hiányosságának pótlása, felderítetlenségének megszüntetése, az iratellenesség kiküszöbölése, avagy a helyes ténybeli következtetés levonása nem esik a felülmérlegelés tilalma alá, hanem éppen a megalapozatlanság orvoslásának törvényes eszköze, amelyet a Be. 593. §-ának (1) bekezdés c) pontja kifejezetten arra az esetre rendel alkalmazni, ha az így módosult eltérő tényállás a felmentett vádlott bűnösségének megállapításához vezethet.
A bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma annyit jelent, hogy a fellebbviteli bíróság nem dönthet másként egy bizonyíték hitelességéről, mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság tette [2017. évi XC. tv. 593. § (1)–(3) bek.]. (EBH 2019. B.9.II).
A törvényszék hatályon kívül helyező végzésének felülbírálata során kétségtelenül rögzíthető volt, hogy a törvényszék az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást több ponton is hiányosnak és részben felderítetlennek tartotta, mindez összességében sem jelentette azt, hogy a járásbíróság által megállapított tányállás a Be. 592. § (1) bekezdésében foglaltak szerint teljes egészében megalapozatlan lett volna. Az új eljárási törvény korábbiak során részletezett és az irányadó bírói gyakorlat által is hivatkozott koncepcióváltásával a részbeni megalapozatlanságot a másodfokú bíróságnak ki kell küszöbölnie. Az ily módon megalapozottá tett tényállás vonatkozásában nyílik lehetőség az indokolási kötelezettség megsértésének érdemi vizsgálatára.
Részleges ténybeli megalapozatlanság esetén a fellebbezést elbíráló másodfokú bíróságnak kötelessége annak kiküszöbölése akkor is, ha az az első fokon felmentett vádlott bűnösségének megállapításához vezet, és nincs lehetőség ebből az okból eljárási szabálysértésre hivatkozással az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására (Kúria Bhar.III.1.436/2018/8. sz.).
A másodfokú bíróság mindezzel szemben az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás részbeni, ám általa ki nem küszöbölhetőnek ítélt megalapozatlanságán keresztül rótta a járásbíróság terhére az indokolási kötelezettség másodfokú eljárásban nem orvosolható és a vádlott felmentésére lényeges hatással bíró megsértését. Ezáltal pedig a hivatkozott jogszabályhelyekre és elvi döntésre figyelemmel eljárási szabálysértéssel határozott az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezéséről és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasításáról. A hatályon kívül helyezés ebben az esetben tehát törvényi előfeltételek (abszolút, vagy súlyos relatív perjogi hiba, teljes megalapozatlanság) hiányában történt.
Mindezekre tekintettel a védelmi fellebbezés és a fellebbviteli főügyészség indítványa eredményre vezetett, ezért az ítélőtábla a Be. 628. § (1) bekezdés a) pontja szerinti tanácsülésen eljárva a törvényszék, mint másodfokú bíróság végzését a Be. 630. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a törvényszéket a másodfokú eljárás lefolytatására utasította.
Az ítélőtábla a Be. 630. § (4) bekezdésében foglaltakra figyelemmel iránymutatásként a másodfokú bíróságnak a megismételt másodfokú eljárásra a következőket adja:
A bizonyítási eljárás során szükséges szem előtt tartani azon alapelvet, hogy a Be. 7. § (1) bekezdése szerint a vád bizonyítása a vádló kötelezettsége, a bizonyítást jelen ügyben a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásával lehet lefolytatni.
Mindezek mellett arra is utal az ítélőtábla, hogy a Be. 584. § (5) bekezdése alapján a fellebbezésben új tényt állítani, illetve új bizonyítékra hivatkozni csak abban az esetben lehet, ha a fellebbező valószínűsíti, hogy a fellebbezés alapjául szolgáló tény vagy bizonyítási eszköz az ítélet kihirdetését követően keletkezett, vagy arról önhibáján kívül az ítélet kihirdetése után szerzett tudomást. A fellebbezésben olyan bizonyítást is lehet indítványozni, amelyet az első fokon eljárt bíróság elutasított.
Mindezen elvekre tekintettel szükséges a bizonyítást lefolytatni, melyet követően lesz a másodfokú bíróság abban a helyzetben, hogy a törvénynek megfelelő döntést hozhasson.
A végzés ellen a Be. 629. § (4) bekezdése alapján fellebbezésnek nincs helye.
(Debreceni Ítélőtábla Hkf.II.278/2019/5.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás