BK ÍH 2019/78.
BK ÍH 2019/78.
2019.09.01.
I. A kábítószer forgalomba hozatal céljából történő megszerzése, birtoklása, készletezése önmagában – egyéb többlet magatartás hiányában – nem jelenti a forgalomba hozatal fogalmába tartozó magatartás tanúsítását, nem eredményezheti a forgalomba hozatal, illetve kereskedelem kísérletének a megállapítását [Btk. 176. § (1) és (3) bekezdés, Btk. 178. § (1) és (2) bekezdés b), c) pontja; 1/2007. Büntető jogegységi határozat, Be. 323. § (1) bekezdés].
II. Nem tekinthető a Btk. 74/A. § (1) bekezdés b) pontja szerinti vagyonelkobzás alá eső vagyonnak az elkövetőnek a vagyonmegosztásból származó vagyona.
A törvényszék ítéletében S. A. I. r. vádlottat a Btk. 178. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő kábítószer birtoklás bűntette miatt, mint többszörös visszaesőt 9 év fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.
Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlottól lefoglalt 1 175 000 forint és 95 euró tekintetében vagyonelkobzást rendelt el.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő.
S. A. vádlott többszörösen büntetett előéletű személy, korábbi büntetéséből 2015 szeptemberében szabadult. 2015 őszén volt élettársától közös vagyonuk megosztásaként hárommillió forintot kapott, a vádlott más igazolható jövedelemmel, legális bevétellel nem rendelkezett.
A vádlott hamis személyi adatokkal 2016-ban lakást bérelt S. városban, ahol életvitelszerűen tartózkodott, ismerősei, barátai is itt látogatták meg.
A vádlott rendszeresen fogyasztott különféle kábítószereket, kábítószerfüggőnek nem tekinthető, alkalmi kábítószer használó volt.
A nyomozóhatóság 2016. június 29-én a vádlottat házának lépcsőházában elfogta, majd az általa bérelt lakásban házkutatást tartottak. Ennek során a lakásban különböző kábítószer tartalmú anyagokat, injekciós tűt, simítózáras zacskókat, digitális mérleget, növényi őrlőt, illetve 1 175 000 forintot és 95 eurót foglaltak le.
A lefoglalt teljes kábítószermennyiség tiszta hatóanyag – tartalma legalább a különösen jelentős mennyiség alsó határának a 102,2 százaléka. A vádlott az elfogását megelőző időben amfetamint tartalmazó speedet, extasyt, marihuánát és kokaint is fogyasztott.
A vádlott nem csupán a saját fogyasztására tárolt kábítószert, azonban az eljárás során nem sikerült adatot beszerezni arra vonatkozóan, hogy a kábítószerekből bárkinek átadott, értékesített, vagy ezzel kereskedett volna.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség a vádlott terhére eltérő minősítés és a büntetés súlyosítása végett, míg a vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést.
A bejelentett fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla határozatában a következőkre mutatott rá.
Az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetését követően, 2018. július 1-jén hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.), melynek rendelkezéseit – a jelen eljárásban közömbös kivételekkel – a törvény 868. § (1) bekezdése értelmében a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell.
Ezért a másodfokú bíróság a felülbírálatot már a Be. szabályainak az alkalmazásával végezte el. A Be. 590. § (1) bekezdése értelmében a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. A Be. 590. § (2) bekezdése alapján a felülbírálat kiterjedt az ítélet megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, az indokolás helyességére, az eljárási szabályok megtartására, illetve a Be. 590. § (7) bekezdése folytán – hivatalból – az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre is.
A felülvizsgálat során a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást mentesnek találta a Be. 592. § (1) és (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, ezért az a Be. 591. § (1) bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban is irányadó volt.
E tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott büntetőjogi felelősségére.
A vádhatóság vitatta a cselekmények jogi minősítésének helyességét, a vádlott büntetőjogi felelősségét a Btk. 176. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntettének a kísérletében indítványozta megállapítani.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint ugyanakkor a vádlott cselekménye nem e típusú magatartások között értékelendő.
Az irányadó tényállás szerint a kábítószert a vádlott bérelt lakásában foglalták le, a forgalomba hozatal céljából történő átadást a vádlott bizonyíthatóan nem kezdte meg. Az eljárás során nem merült fel arra vonatkozó bizonyíték, hogy a lefoglalt kábítószer értékesítése érdekében a vádlott bármilyen további magatartást tanúsított volna. Ezáltal a terjesztői típusú elkövetési magatartás nem jutott kísérleti stádiumba, miután annak egyetlen tényállási eleme sem valósult meg. Tényállási elem hiányában a bűncselekmény előkészületi szakban maradt. Ekként tehát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásban szereplő magatartás legfeljebb a forgalomba hozatal előkészületének minősülhet (BH 2003.182.).
A fenti eseti döntésben, illetve az 1/2007. Büntető jogegységi határozatban kifejtettek szerint önmagában a kábítószer – forgalomba hozatal céljából történő – előállítása, megszerzése, birtoklása, raktározása vagy feldolgozása nem jelenti a forgalomba hozatal fogalmába tartozó magatartás tanúsítását, nem eredményez befejezett bűncselekményt, releváns előzményi magatartás hiányában pedig nem tekinthető a készletezés sem ilyennek. Ekként tehát a vádlott általi raktározás még nem tekinthető a forgalomba hozatal, illetve kereskedelem kísérletének. A forgalomba hozatal esetében a bűncselekmény kísérleti stádiuma pedig akkor valósulhat meg, ha a kábítószer átadása közben történik a tettenérés.
Az irányadó tényállás szerint a kábítószert a vádlott értékesíteni kívánta, azonban nem állapítható meg, hogy a megszerzett kábítószert bárkinek is eladásra felkínálta vagy azt továbbadta volna, illetőleg az sem, hogy a továbbadás iránt bármilyen intézkedést tett volna. Ez annak ellenére megállapítható, hogy a vádlott vonatkozásában több olyan bizonyíték is felmerült, amely arra enged következtetni, hogy a kábítószert túlnyomórészt nem a saját fogyasztására szerezte be.
Az irányadó és következetes bírói gyakorlat szerint a kábítószer-kereskedelem bűntettének megállapítása körében a forgalomba hozatal – miként a kereskedés is – az azzal szükségszerűen együtt járó átadáson túlmenően több résztevékenységből tevődhet össze: magában foglalhatja az eladók és a vevők felkutatását, a megállapodás megkötését, az áru tárolását, az átadás helyszínének előzetes felderítését, egyeztetését, a szállítóeszközök és a kísérők biztosítását. Felölelhet tehát minden olyan mozzanatot, amely azt célozza, hogy a kábítószer – akár további közbeékelődő személyek révén is – bekerüljön a kereskedelmi forgalomba. Forgalomba hozatalnak minősül a kábítószer több személy részére történő hozzáférhetőségének biztosítása is, ha az egyetlen személyen keresztül egyszeri átadással történik. A forgalomba hozatallal történő elkövetési magatartás befejezetté akkor válik, ha a kábítószer bekerül a forgalomba, vagyis a továbbadás folytán ténylegesen megnyílik annak lehetősége, hogy a kábítószerhez más, vagy mások is hozzájussanak (BH 2002.299.).
Az 1/2007. Büntető jogegységi határozat III. pontjának 3/a. pontja szerint a fogyasztói típusú elkövetési magatartás befejezett alakzatának megállapítása értelemszerűen kizárja a terjesztői típusú elkövetési magatartással megvalósuló bűncselekmény – enyhébb megítélésű – előkészületének megállapítását. Forgalomba hozatallal elkövetett bűncselekmény megállapítására kizárólag akkor van lehetőség, ha az eset egyéb körülményei alapján megállapítható, hogy e magatartás megkezdésére már sor került.
A fellebbviteli főügyészség átiratában hivatkozott határozatokban megállapított tényállások a kábítószer birtoklása mellett éppen olyan többletmagatartást tartalmaztak, melyek a forgalomba hozatal megkezdésének tekinthetők. Így az egyik hivatkozott ügyben a kábítószer gépkocsiba rejtése és szállítása, kifejezetten több személynek történő értékesítés céljával, míg a másik ügyben a kábítószer-szállítmány elkészítése és útba indítása, az ezzel kapcsolatos üzenetváltás jelentettek olyan többletmagatartást, amelyek a forgalomba hozatal megkezdésének tekinthetők.
Ilyen többletmagatartás az elbírált ügyben nem volt megállapítható.
A fentiekre tekintettel az ítélőtábla nem látta megalapozottnak az ügyészség fellebbezését a cselekmény minősítése tekintetében, és a vádlott magatartását a befejezett birtoklási cselekményt figyelembe véve értékelte. Ugyanakkor megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által alkalmazott minősítés nincs összhangban a megállapított tényállással. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a vádlott lakásában lefoglalt kábítószer hatóanyag-tartalma a különösen jelentős mennyiség alsó határának 102,2 százaléka.
A vádlott bűnösségét ennek ellenére a Btk. 178. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő kábítószer birtoklása bűntettében állapította meg, amely csak a jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett birtoklás esetében helyes.
Miután a vádlott által birtokolt kábítószer-mennyiség különösen jelentős volt, ezért a helyes minősítés a Btk. 178. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő, különösen jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószer birtoklásának bűntette.
A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság részben hiányosan állapította meg, illetve azokat nem a valós súlyuknak megfelelően értékelte. Az előéleti adatokból megállapíthatóan a vádlott kifejezetten bűnöző életmódra berendezkedett személy. A jelen ügyben elbírált cselekményt többszörös és különös visszaesőként, rövid idővel a hosszabb tartamú szabadságvesztés-büntetéséből történt szabadulása után követte el, ismét hasonló jellegű bűncselekményt megvalósítva. További súlyosító körülményként értékelte a bíróság azt, hogy a vádlott a többszörös és különös visszaesői minőségén túlmenően is büntetett előéletű.
A helyes minősítés mellett – a vádlott többszörös és különös visszaesői voltára tekintettel – a büntetési tételkeret 5 évtől 22 év 6 hónapig terjedő szabadságvesztés-büntetés, melynek középmértéke 13 év 9 hónap. Az ügyben nem lehetett feltárni olyan enyhítő körülményt, ami indokolta volna a szabadságvesztés középmértékétől történő olyan jelentős eltérést, melyet az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés mutat. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint a vádlottal szemben a cselekmény tárgyi súlyára, illetve a vádlott személyében felismerhető kiemelkedő társadalomra veszélyességre, továbbá a kábítószerekkel kapcsolatosan elkövetett, egészséget veszélyeztető bűncselekmények számának jelentős elszaporodottságára figyelemmel, a középmértéket jobban megközelítő büntetés kiszabása szükséges. Az ítélőtábla ezért a vádlott büntetését tíz évre súlyosította.
Az ügyészség indítványában a vádlottal szemben a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezés helybenhagyását indítványozta, hivatkozva a Btk. 74/A. § (1) bekezdés b) pontjára. Az ügyészség álláspontja szerint a fellebbezésben indítványozott minősítés mellett a vádlottól lefoglalt 1 175 000 forintot az ellenkező bizonyításig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni, ezzel ellentétes bizonyítékot eredményező bizonyítást pedig az eljárás során nem folytattak le.
Tekintettel arra, hogy az ítélőtábla a vádlott cselekményét nem kábítószer-kereskedésnek, hanem kábítószer birtoklásnak minősítette, ezért a Btk. 74/A. § alkalmazására nincs lehetőség.
Azt is meg kell állapítani, hogy a vádlottal szemben akkor sem lehetett volna a tőle lefoglalt készpénz tekintetében vagyonelkobzást elrendelni, ha az általa elkövetett cselekmény kábítószer-kereskedelemnek minősülne. Volt élettársának meg nem cáfolt vallomása szerint a vádlott korábbi büntetéséből történt szabadulásakor, 2015 szeptemberében megszüntette vele az élettársi kapcsolatot, egyben megosztották a közös vagyont. E megállapodás alapján a tanú 3 000 000 forintot adott a vádlottnak. Mivel egyéb adat sem a vádlott más jövedelmére, akár illegális tevékenységből származó bevételére nincs, így bizonyítottnak kell tekinteni, hogy a tőle lefoglalt pénz törvényes forrásból, a közös vagyon megosztásából származik.
A fentiek alapján a másodfokú bíróság mellőzte a vádlottal szemben a vagyonelkobzás alkalmazását, ugyanakkor arra tekintettel, hogy a vádlottat a bíróság nagy összegű bűnügyi költség megfizetésére kötelezte, a Be. 323. § (1) bekezdése alapján a vádlottnak kiadandó pénzt a bűnügyi költség biztosítására visszatartotta.
A fentiek szerint az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a minősítés és a büntetőjogi jogkövetkezményre vonatkozó rendelkezés tekintetében a Be. 606. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, míg az egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Pécsi Ítélőtábla Bf.I.41/2018/9.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás