2019. évi LXXX. törvény indokolás
2019. évi LXXX. törvény indokolás
a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvényhez
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján kerül közzétételre.
A törvény kreatív és rugalmas, versenyképes szaktudással bíró fiatalokat nevelő, vonzó szakképzési rendszer kialakítását célozza, amely illeszkedni tud a társadalmi folyamatokhoz, a nemzetgazdaság és a munkaerőpiac változó követelményeihez, valamint rugalmas és differenciált képzésszervezést tesz lehetővé. A törvény az aktív foglalkoztatáspolitika eszközeként kívánja szolgálni a piacgazdaság fejlődését.
A szabályozás megalkotását indokolja az Ipar 4.0 folyamatok következményeként előálló egyre gyorsabb fejlődés és ennek révén a munkakörök átalakulása, amelynek keretében a betanított munkakörök helyett nő az igény a magasabb hozzáadott értékű képzettséggel rendelkező szakemberek iránt, amely megváltoztatja a kompetencia-elvárásokat is: egyre nagyobb a hangsúly mind a kreativitáson, mind az emberi együttműködésen. Ennek érdekében a tudásalapú társadalom erősítésére van szükség.
Az átalakuló szabályozás másik indokaként a makrogazdasági tényezők is szükségessé teszik a szakképzés továbbfejlesztését. Az elmúlt években a gazdasági növekedés folyamatos volt Magyarországon. A munkanélküliség felére csökkent, a foglalkoztatottság pedig jelentősen nőtt, mindez a reálbér-emelkedéssel párhuzamosan. A munkaerőpiacot ma már a kereslet jellemzi, és nem a kínálat. A gazdaság számára nélkülözhetetlen szakképzett munkaerőből hiány alakult ki.
A szakpolitikának minderre hatékony választ kell adnia, amely rövid és hosszú távra szóló intézkedések megtételében valósul meg.
A szakképzés továbbfejlesztése és a törvény szabályozási logikájának kialakítása során alapvető koncepcionális követelmény volt a keresletvezérelt, kimenet-szabályozott szakképzési rendszer megteremtése és ezáltal a versenyképesség hosszú távú biztosítása. Szintén kiemelt szabályozási cél volt a képzések rangjának és színvonalának emelése és a szakirányú oktatások szerepének erősítése.
A szakképzés megújításának lényeges eleme a tartalom normatív eszközökkel nem szabályozható olyan kialakítása, amelynek részeként a szakképzés egy átdolgozott, megújult ismeretanyag olyan átadására irányuljon, amely a szakmákat átfogó, komplex tudást nyújt úgy, hogy azokat azonnal be lehet építeni a valós életbe. Az új szabályozás emellett a szakmai képzések szakképzésbe vonásával biztosítja az egészen át tartó tanulást mindenki számára. A szakmai oktatásnak az adott szakmához szükséges képességek és készségek átadására kell irányulnia, amely alapján a szakemberek a folyamatosan változó és új ismereteket önmaguktól vagy a szakmai képzések keretében el tudják sajátítani.
Kiemelten fontos szakpolitikai cél, hogy a szakképzésben karrierlehetőséget lássanak a tanulók, illetve a képzésben részt vevő személyek. A gazdaság fejlesztéséhez minőségi munkaerőre van szükség, és ehhez minőségi képzést kell nyújtani. Az ötéves technikusképzés erre kiválóan alkalmas: a gyakorlatorientált képzés révén néhány éven belül kinevelhető az a ma hiányzó középvezetői kör – a technikusoké –, amelyre égető szükség van például a jármű- vagy épp a vegyiparban.
A karrierlehetőség részeként kiemelten fontos törekvés annak biztosítása, hogy a technikusi képzésből egyenes út vezethessen a felsőoktatás irányába. Ekként a technikusképzés a felsővezetői kör, a mérnökképzés előszobájaként is funkcionál majd. Ehhez a technikumban megszerezhető tudás legalább olyan arányban kell, hogy lehetővé tegye a felsőoktatási intézménybe való felvételt, mintha a tanulók gimnáziumban végeztek volna.
A szabályozás alapvető kiindulópontja annak olyan kialakítása, amely nem korosztályhoz kötött tanulási életutat, hanem arra tekintet nélkül a szakma megszerzésére irányuló szabályokat határozzon meg.
A törvény mögöttes szakpolitikai céljainak megvalósulásához nélkülözhetetlenek a jól felkészült, ismereteiket naprakészen tartó és hosszú távon a pályán maradó oktatók. Ezért a törvény a szakképző intézmény alkalmazottainak foglalkoztatási feltételeit a munkaviszony keretében tovább erősíti és ahhoz igazodóan az állam a piaci viszonyokhoz szabadon igazítható bérezés fedezetét többlettámogatások biztosításával garantálja. Ezáltal az oktatók nemcsak magasabb bért, hanem a pályán való magasabb megbecsülést is élvezhetnek.
A törvény kodifikációs megoldásként a keretjellegű szabályozást követi, vagyis kizárólag a szabályozási tárgykörök alapvető, törvényben szabályozandó tartalmát határozza meg, a részletes szabályok megalkotását alacsonyabb jogforrási szintre utalja.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1–6. §-hoz
A törvény ezen szerkezeti egységei a törvény célját és alapelveit határozzák meg.
A törvény kettős célt tűz ki maga elé: egyrészt a magyar társadalom hosszú távú fejlődésének biztosítása érdekében a szakképzésben szakmát vagy szakképesítést szerzettek számának növelése, másrészt a társadalmi leszakadás megakadályozása és a tehetséggondozás.
Az alapelvek között kiemelt szerepe van a szakképzés ingyenességének, az egyenlő bánásmód követelményének, az ismeretek tárgyilagos és sokoldalú közvetítésének, a nemzetiségi jogok érvényesítésének, a sajátos nevelési igényű tanulók, illetve képzésben részt vevő kiskorú személyek, a képzésben részt vevő fogyatékkal élő nagykorú személyek és a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók speciális igényei figyelembevételének, az együttműködési kötelezettségnek és a jóhiszemű joggyakorlás követelményének.
A szakképzés keretében az állam középfokú oktatást biztosít, amelyhez való hozzáférés és amelyben való részvétel az egyenlő bánásmód követelményén alapszik.
A törvény kibontja az Alaptörvény ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú oktatás szakképzésre konkretizált szabályait. Ennek keretében meghatározza, hogy az első szakma megszerzését az állam minden magyar állampolgár számára ingyenesen biztosítja. Az ingyenesség kiterjed az első szakmára történő felkészítés keretében az ágazati alapoktatásban és a szakirányú oktatásban való részvételre, a tanulói jogviszony esetében a közismereti oktatásban való részvételre és ahhoz kapcsolódóan az érettségi vizsgára, illetve annak első javító- és pótlóvizsgájára, valamint a szakmai oktatást követő első szakmai vizsgára, illetve annak az első javító- és pótlóvizsgájára. Az ingyenes részvétel keretében a szakképzés finanszírozását az állam teljesíti a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy helyett.
Az első szakma ingyenes megszerzésére vonatkozó lehetőség bárki számára adott, az nem korhoz vagy képzésszervezési módszerhez kötött. A törvény kiemeli azt is, hogy azoktól a tanulóktól, illetve képzésben részt vevő személyektől, akiknek az képzésben való részvétel ingyenes – a Kormány rendeletében meghatározott többletszolgáltatások kivételével – a szakképzésben való részvételért pénzbeli, anyagi, természetbeni hozzájárulás vagy költségtérítés nem kérhető. A szakképzésben való ingyenes részvétel kiterjed továbbá a második szakma esetén legfeljebb három tanévre keresztül (ideértve a második szakmához kapcsolódó szakmai vizsgát is), valamint a szakképző intézményben szervezett első szakképesítés megszerzésére az első képesítő vizsga befejezéséig.
Az alapelvek között kiemelt helyen jelenik meg a vallási közösségek szakképzésben való részvételének elismerése és az arra történő utalás, hogy a törvény szabályai a vallási közösség által alapított, illetve fenntartott szakképző intézmény tekintetében sajátosan, a vallási, világnézeti elkötelezettségekre tekintettel jelenik meg vagy biztosít a jogi szabályozáson túli eltérésre lehetőséget.
A törvény alapelveit a törvény egyéb rendelkezéseivel összefüggésben kell értelmezni a konkrét jogviszonyra vonatkoztatva.
Az együttműködési kötelezettség és a jóhiszemű joggyakorlás a szakképzés teljes folyamatában a szakképzés valamennyi résztvevőjére kiterjed.
A 7. §-hoz
A § a törvényben használt fogalmak meghatározását tartalmazza.
A törvény a jogszabályszerkesztés jogszabályban meghatározott követelményei alapján az értelmező rendelkezések között kizárólag olyan fogalmak meghatározását tartalmazza, amelyek jelentése a törvény alkalmazásában eltér a fogalom köznyelvi jelentésétől vagy más jogszabályban meghatározott jelentésétől, és a fogalom jelentése a törvény egyéb rendelkezései alapján nem egyértelmű.
A 8. §-hoz
A § meghatározza a szakképzés fogalmát és részeit. Ez alapján a szakképzés felsőfokú végzettségi szintet és szakképzettséget nem igénylő munkakör betöltéséhez vagy tevékenység végzéséhez szükséges képzés. A szakképzésben szakmára és részszakmára felkészítő szakmai oktatás, illetve szakképesítésre felkészítő szakmai képzés folyik.
A szakmák egy-egy ágazat legfontosabb képzettséget (és gyakorlatot) igénylő foglalkozásai. A szakmák körét a Kormány rendeletben közzétett szakmajegyzékben határozza meg. A szakmajegyzék a korábbi Országos Képzési Jegyzék, illetve az abban közzétett szakképesítések és részszakképesítések helyébe lépő olyan szakmákat, valamint azok leíró adatait tartalmazza, amelyek kizárólag a szakképző intézményben oktathatók. A szakmajegyzékben nem szereplő, de az adott gazdasági ágazat által szükségesnek ítélt képzések (pl. a korábbi Országos Képzési Jegyzékből kikerülő egyes szakképesítések, illetve részszakképesítések) a továbbiakban szakmai képzés keretében szervezhetők meg.
A szakmajegyzék kialakításának célja, hogy a jelenleg megközelítőleg hétszázhatvan darab túlspecializált, egymást sokszor átfedő szakképesítéseket, részszakképesítéseket magában foglaló Országos Képzési Jegyzéktől eltérően a foglalkoztatók által definiált munkakörökhöz illeszkedő, szélesebb spektrumú és későbbi specializációt lehetővé tevő szakmák kerüljenek meghatározásra.
A szakképesítés, illetve az annak megszerzésére történő felkészítésre irányuló szakmai képzés a felnőttképzési tevékenység szakképzésbe tartozó részének összefoglaló neve.
A 9. §-hoz
A szakképzés fő helyszíne a szakképző intézmény. Ez azt jelenti, hogy szakma megszerzésére történő felkészítés és szakmai képzés főszabály szerint kizárólag szakképző intézményben végezhető. A törvény ez alól három esetben biztosít eltérési lehetőséget. Az egyik esetben – a szakirányú oktatás koncepciójával összhangban – megengedi, hogy a szakképző intézmény által szervezett szakképzésben a duális képzőhely a szakirányú oktatás keretében részt vegyen. A másik esetben a képzési és kimeneti követelményekben meghatározott részszakmák és ahhoz kapcsolódó szakképesítések megszerzésére irányuló szakmai oktatást enged szakképző intézményen kívül folytatni. E körben a szakképző intézmény és – ha a felnőttképzési tevékenység folytatásának jogát megszerezte – a felnőttképző végezhet szakmai oktatási tevékenységet. A harmadik esetben pedig a törvény kivételes esetben lehetővé teszi a főszabálytól való teljes eltérést akkor, ha a szakképzés megszervezésére a szakképzési rendszer fejlesztése céljából teljesen más strukturális elvek mentén való megvalósítás indokolt.
A 10–12. §-hoz
A szakképzés tartalmi dokumentumai között a törvény az Országos Képzési Jegyzék helyébe a szakmajegyzéket, mint a szakmák hivatalos állami regiszterét állítja, meghagyja a szakmai és vizsgakövetelmények helyébe lépő, de új szerkezetű képzési és kimeneti követelményeket és megszünteti a szakképzési kerettantervet.
A szakmajegyzék a szakképző intézményben oktatható, az állam által elismert szakmákat és azok leíró adatait tartalmazza. A szakmajegyzéket a Kormány rendeletben adja ki. A szakmajegyzék bevezetésével és az ágazati készségtanácsok 99. §-ban meghatározott szerepével egyidejűleg megszűnik a korábbi Országos Képzési Jegyzékhez kapcsolódó felvétel és törlés eljárási rendjének szabályozása. A szakmajegyzék gazdasági követelményekhez igazított megváltoztatása az ágazati készségtanácsok javaslata alapján a szakmajegyzéket meghatározó kormányrendelet módosításával lényegesen egyszerűbben valósítható meg a jövőben.
A szakmajegyzékben szereplő szakmákhoz képzési és kimeneti követelményeket kell előírni. A képzési és kimeneti követelmények azokat a részletes követelményeket állapítják meg, amelyek alapján a szakmai képzés és a szakmai vizsgáztatás folyhat. A képzési és kimeneti követelmények mellett a szakképzésben kötelezően alkalmazandó a programtanterv. A korábbi szabályozástól eltérően ugyanakkor a képzési és kimeneti követelmények – mivel az nem életviszonyok alakítására irányuló magatartási szabályt tartalmaz – nem jogszabályban jelennek meg, hanem azt a szakképzésért felelős miniszter teszi közzé az ágazati készségtanács által a 99. § alapján kidolgozott javaslat alapján. A közzététel honlapon való megjelentetéssel valósul meg. A közzététel helye a szakképzésért felelős miniszter által vezetett minisztérium honlapja. A képzési és kimeneti követelményeket hivatalos kiadványként kell közzétenni szigorú törvényi garanciák mellett. A rendelkezés az ekként közzétett képzési és kimeneti követelmények kötelező alkalmazásának követelményét a § normatív szabályaként határozza meg.
A szakképzés harmadik pillére a programtanterv alapján a szakképző intézmény által elkészített és a szakképző intézményre konkretizált szakmai program. Mivel az ágazati alapoktatásra és a szakirányú oktatásra nem készül külön szakképzési kerettanterv, a szakképző intézmények maguk készítik el szakmai programjukat. A szakmai program része a képzési program, amivel a duális képzőhelynek is rendelkeznie kell, ha a szakirányú oktatásban részt vesz. Tekintettel arra, hogy a képzési és kimeneti követelmények a szakmákkal összefüggő tartalmakat rögzítenek, a szakképző intézményben folytatott közismereti oktatásra a Nemzeti alaptantervben előírtakat kell alkalmazni.
A 13. §-hoz
A szakmai képzés felnőttképzés keretében végzett szakképzés. Szakmai képzést – összhangban a 9. §-sal – a felnőttképző végezhet, ha a felnőttképzési tevékenység folytatásának jogát megszerezte. A szakmai képzések listája nem kerül jogszabályban meghatározásra, ebből fakadóan sokkal rugalmasabb, a munkaerő-piaci igényekre rövid időn belül reagáló képzési kínálattá válhat. Ezen új, nyitottabb keretek között megjelenő szakmai képzések száma nem kerül korlátozásra sem, az a gazdaság, illetve a munkaerőpiac igényeinek megfelelően dinamikusan változhat.
A szakmai képzés kizárólag olyan szakképesítésre történő felkészítésre irányulhat, ami nem tartozik a szakmajegyzékben meghatározott szakmák és a képzési és kimeneti követelményekben meghatározott részszakmák körébe, illetve azok kompetenciái közé. E képzési körbe kerülhetnek majd be pl. azok a korábbi szakképesítés-ráépülések, amelyek valamely szakképesítés kiegészítését, további specializációját jelentették, azok a tűszerű képzések, amelyek a különböző új, változó technológiák oktatásához kapcsolódnak vagy azon, egyes munkakörök betöltéséhez szükséges egyéb képzések, amelyek kikerülnek a szakképesítések eddigi köréből, de a munkakör betöltéséhez az ismeretek megszerzése továbbra is szükséges és vállalati „belső” képzés keretében nem megvalósítható a képzés. A két rendszer így egymásra épül, egymást kiegészíti, biztosítva ezzel az egész életén át tartó tanulás változatos lehetőségeit.
A szakmai képzés végén kiállított tanúsítvány kizárólag annak elvégzését igazolja, szakképesítést önmagában nem biztosít. A szakmai képzéshez kapcsolódó vagy attól függetlenül megszerzett szakképesítés – a 14. §-sal összhangban – az akkreditált vizsgaközpontban szerezhető. A szakképesítéshez kapcsolódó állami elismerés egyfajta garancia arra, hogy a vizsgázó valóban megszerezte a meghatározott munkakör ellátásához, tevékenység végzéséhez szükséges ismereteket.
A szakmai képzés a szakképzésért felelős miniszter által nyilvántartásba vett programkövetelményre tekintettel szervezhető meg. A programkövetelmény nyilvántartásba vételére bárki javaslatot tehet. A javaslatot a szakképzésért felelős miniszternek kérelem formájában kell benyújtani a jogszabályban meghatározott szükséges mellékletekkel.
A programkövetelményhez kapcsolódóan a felnőttképző saját magára vonatkozó képzési programot készít a felnőttképzésről szóló törvény szerint. A képzési program célja, hogy a programkövetelményben meghatározott kimeneti feltételekre történő felkészítés helyi szintű módszertanát és tantervét meghatározza.
A szakmai képzés bevezetése nem érinti az ún. hatósági jellegű képzéseket (pl. okleveles könyvvizsgálói képzés, közúti járművezetői szakoktató képzés, biztosításközvetítői hatósági képzés). Ezek tipikusan olyan képzések, amelyek hatósághoz történő bejelentés vagy hatóság által kiadott engedély alapján végezhető tevékenységekhez szükséges jogosultságok megszerzésére irányulnak. Ezek önálló szabályozását az indokolja, hogy a képzés tartalma, megszervezése jelentősen eltér az általános szabályoktól és olyan speciális szabályozást igényel, ami nem illeszthető bele a szakképzés általános rendjébe. Nem tartoznak továbbá a szakmai képzések körébe a nyelvi képzések, figyelemmel arra, hogy azok tartalma és célja eltérő és lezárása is sajátos formában valósul meg.
A 14. §-hoz
A törvény jelentős újítása, hogy a szakképzéshez kapcsolódó sajátos vizsgák, így a szakma megszerzésére irányuló szakmai vizsga és a szakképesítés megszerzésére irányuló képesítő vizsga – a szakképző intézmény, illetve a felnőttképző helyett – akkreditált vizsgaközpontnál tehető. Akkreditált vizsgaközpont az lehet, aki a vonatkozó harmonizált nemzetközi szabvány (MSZ EN ISO/IEC 17024) alapján a személytanúsító szervezetek megfelelőségértékelélésére vonatkozó feltételeknek megfelel.
A 15. §-hoz
A § meghatározza a szakképzésben a szakma, illetve a szakmai képzés megszerzésének igazolására alkalmazható okmányok körét.
Ez alapján oklevelet, illetve szakmai bizonyítványt lehet kiadni a szakma, illetve részszakma megszerzéséről, képesítő bizonyítványt lehet kiadni a szakmai képzéshez kapcsolódó szakképesítés megszerzéséről.
Államilag elismert szakképzettséget tanúsít az oklevél és a szakma megszerzéséről kiállított szakmai bizonyítvány. Államilag elismert szakképesítést tanúsít a részszakma megszerzéséről kiállított szakmai bizonyítvány és a szakmai képzést követő képesítő vizsga eredményes teljesítéséről kiállított képesítő bizonyítvány.
A szakma középfokú végzettséget ad és egy vagy több foglalkozás valamennyi munkakörére képesít.
A részszakma alapfokú végzettséget ad és legalább egy munkakör betöltésére képesít.
A képesítő bizonyítvány végzettségi szintet nem biztosít.
A 16–18. §-hoz
A törvény sui generis személyiségtípust hoz létre a szakképzés intézményeire. Ez a szakképző intézmény, amely formáját tekintve lehet technikum vagy szakképző iskola.
A szakképző intézmény jogi személy, amely szakképzési alapfeladatot lát el. Ha a szakképző intézmény több különböző típusú köznevelési intézmény köznevelési alapfeladatait is ellátja, többcélú szakképző intézményként működik.
A 19–21. §-hoz
A szakképző intézmény szakképzési alapfeladatot lát el. A szakképzésialapfeladat-ellátás körében a szakmajegyzékben meghatározott szakma megszerzésére irányuló szakképzés folyik.
A szakmai oktatás közismereti oktatásból, ágazati alapoktatásból és szakirányú oktatásból áll. A tanuló, illetve a technikumban kizárólag érettségi vizsgára történő felkészítésben részt vevő személy közismereti kerettanterv szerinti oktatásban vesz részt. A szakmai oktatás a szakmajegyzékben meghatározott számú évfolyamon történik. A kizárólag szakmai vizsgára történő felkészítés mindkét szakképző intézményben két évfolyamon történik. Két évfolyamon történik továbbá a technikumban az érettségi vizsgára történő felkészítés.
A technikum, ahogyan arra a törvény is utal, többféle funkciót tölt be. Elsődleges szerepének – a szakképző iskola mellett – a szakirányú oktatás és az annak megfelelő továbbtanulásra való felkészítést tekintjük, míg másodlagosan az érettségi vizsgára a szakmai vizsgával párhuzamosan történő felkészítést. Ezzel szemben a szakképző iskola főszabály szerint kizárólag a szakma megszerzését biztosítja. A technikusképzés a szakirányú továbbtanulás előszobája, amely a középfokú és a felsőfokú oktatás tananyagát egymással összehangoltan és egymásra épülően biztosítja, a szakirányú oktatás tekintetében pedig annak közös megszervezését is lehetővé teszi.
Lehetőség van a szakmai oktatás megkezdését megelőzően nyelvi előkészítő évet, illetve a szakma megszerzéséhez szükséges kompetenciák tekintetében történő orientációs fejlesztő évet is szervezni, kizárólag a szakképző iskolában pedig műhelyiskolát, illetve dobbantó programot működtetni. A műhelyiskola a tanulónak, illetve a képzésben részt vevő személynek a szakképzésbe való bekapcsolódáshoz vagy a munkába álláshoz szükséges ismeretek megszerzésére szolgáló képzési forma, a dobbantó program pedig a magatartási és tanulási zavarokkal küzdő, az iskolai rendszerű oktatásban lemaradó tanuló, illetve képzésben részt vevő személy felzárkóztatását szolgálja. Ezáltal kialakul a korai iskolaelhagyás csökkentésének új rendszere, ami megadja a felzárkózás lehetőségét a lemaradó tanulóknak. A fejlesztő évnek éppen ezért nem az általános iskolai hiányok pótlása, hanem a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy kompetenciáinak olyan fejlesztése a célja, amire a további tanulást rá lehet építeni. A fejlesztő évben való részvétel nem kötelező. Alapfokú iskolai végzettség hiányában ugyanakkor a szakképző iskolába kizárólag a dobbantó programra vehető fel a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy, és annak elvégzését követően a szakképző iskola műhelyiskolájában lehet továbbtanulni. A dobbantó program megszervezése tekintetében alapvetően szabad kezet kapnak a szakképző intézmények, amelynek keretében az egyéni fejlesztéshez szükséges rugalmas időkeretben alapkompetencia-fejlesztő programokba kapcsolódhatnak be azok a tanulók, illetve képzésben részt vevő személyek, akik az általános iskolát nem fejezték be, majd műhelyiskolai képzésben részszakmát szerezhetnek.
A szakképző intézmény képzési tevékenysége minőségének folyamatos javítását a szakképző intézmény által kialakított minőségirányítási rendszer szolgálja. A minőségirányítási rendszert a Kormány rendeletében meghatározott minőségirányítási keretrendszeren belül kell működtetni. A szakképző intézmény minőségirányítási rendszerének működtetését – a 103. §-ban foglalt ellenőrzési szabályokkal összhangban – ötévente külső értékelésnek veti alá.
A 22–24. §-hoz
A törvény a szakképző intézményhez, mint sui generis személyiségtípus statuálásához kapcsolódóan meghatározza annak alapítási, megszüntetési, átszervezési és nyilvántartási szabályait is.
Szakképző intézményt az állam, nemzetiségi önkormányzat, egyházi jogi személy, vallási egyesület, gazdasági társaság, alapítvány vagy egyesület alapíthat. Az alapításához nyilvántartásba vétel, a nem az állam által alapított szakképző intézmény esetében nyilvántartásba vétel és működési engedély szükséges.
A törvény nem kíván változtatni az alapítók mostani körén. Az alapításra jogosulti körön kívüli más személyek a szakképzésben duális képzőhelyként vehetnek részt vagy részszakmára felkészítő szakmai oktatást, illetve szakmai képzést folytathatnak.
A 25–27. §-hoz
Az állami szakképző intézmény esetében a fenntartói jogokat az állam nevében a Kormány erre kijelölt tagja gyakorolja. A nem állami szakképző intézményt az alapító vagy az általa kijelölt más személy tartja fenn.
Az állami szakképző intézmények tekintetében a törvény fenntartja és tovább pontosítja a 2015. július 1-jével megvalósult intézményintegráció és fenntartóváltás szabályait. Ez alapján az állam által alapított szakképző intézmény főszabály szerint a szakképzésért felelős miniszter által alapított szakképzési centrum részeként működik. A szakképzési centrum olyan költségvetési szerv, amelynek részeként, annak szervezetébe tagoltan jogi személyiséggel rendelkező szakképző intézmények működnek. Jelentős újítása a törvénynek a fogalmi és szervezeti tisztázás, ami szerint a szakképző intézmények nem tagintézményei a szakképzési centrumnak, hanem a szakképzési alapfeladatot ellátó, jogi személyiséggel rendelkező szakképző intézményei. Mindez azt is jelenti, hogy a szakképzési centrum vezetői (főigazgató, főigazgató-helyettes, kancellár, gazdasági vezető) nem oktatók, így a kinevezésük, felmentésük nem igazodik a szakképző intézmény intézményvezetőjére előírt szabályokhoz (különösen a végzettségre és szakképesítésre vagy szakképzésre és gyakorlatra vonatkozó rendelkezésekhez), hanem arra sajátos szabályok vonatkoznak. Ehhez kapcsolódóan mondja ki a törvény, hogy a főigazgató, a főigazgató-helyettes, a kancellár a szakképzési centrummal munkaviszonyban áll, a szakképzési centrum nem oktató munkakörben foglalkoztatottja a szakképző intézménnyel munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban áll. A főigazgató, a főigazgató-helyettes és a kancellár kinevezésére és felmentésére vonatkozó részletes szabályokat a Kormány rendeletben határozza meg.
Eltérés a korábbi szabályozáshoz képest, hogy a törvény megengedi a Kormánynak, hogy rendeletben a Kormány más tagjának is lehetővé tegye az állam nevében szakképző intézmény alapítását és fenntartói jogának gyakorlását szakképzési centrum részeként vagy attól függetlenül is (a törvény maga is említ ilyeneket, pl. a honvédelemért felelős miniszter, az agrárpolitikáért felelős miniszter, a rendvédelmi szervet irányító miniszter).
Ha a szakképző intézmény szakképzési centrum részeként működik, nem rendelkezik önálló költségvetéssel. Az ilyen szakképző intézményt az igazgató a szakképzési centrum főigazgatójának irányítása mellett vezeti.
Viszonylag új elem a szabályozásban, hogy a szakképzési centrum vezetése megosztott a főigazgató és a mellette működő kancellár között. A főigazgató feladata a szakképzésialapfeladat-ellátás biztosítása, míg a kancelláré a törvényes és szakszerű működés biztosítása. A szakképzési centrum képviseletére a főigazgató és a kancellár is jogosult az olyan ügyben, ami jogszabály alapján a feladatkörébe tartozik. A kancellárt kell emellett a szakképzési centrum nevében kötelezettségvállalásra jogosult személynek tekinteni.
A 28. §-hoz
A szakképző intézmény képzési szerkezetének és ahhoz kapcsolódó finanszírozásának feltétele a fenntartói megállapodás megkötése. A fenntartói megállapodás részletes tartalmát, megkötésének eljárásrendjét a Kormány rendeletben szabályozza.
A 29. §-hoz
A § a fenntartó jogainak és kötelességeinek meghatározását a Kormány rendeletére utalja. Kivétel ez alól a szakképző intézményben folyó oktatói munka feletti szakmai felügyelet gyakorlásának tilalma.
A 30–33. §-hoz
A törvény a szakképző intézmény működésének általános rendje között első helyen említi a szakképző intézmény önállóságát. Az önállóság szakmai tekintetben értendő. Ennek keretében a szakképző intézmény szervezetével és működésével kapcsolatosan minden olyan ügyben önmaga dönt, amit jogszabály nem utal más személy, szerv vagy testület hatáskörébe. Kiemeli a törvény ugyanakkor, hogy az önálló döntés során – jogszabályban meghatározottak szerint – együtt kell működni az oktatókkal, a tanulókkal és a kiskorú tanuló törvényes képviselőivel. Itt jelenik meg továbbá a politikai tevékenység végzésének tilalma és a szakképző intézmény felelőssége a rábízott tanulók felügyelete, egészséges és biztonságos oktatása tekintetében is.
A szakképző intézmény működésének alapdokumentuma a szervezeti és működési szabályzat és a házirend. Az előbbi a szakképző intézmény működésére, belső és külső kapcsolataira vonatkozó rendelkezéseket, az utóbbi a tanulót, illetve a képzésben részt vevő személyt megillető jogok gyakorlásának és terhelő kötelezettségek végrehajtásának módját határozza meg. Mindkét dokumentumot az oktatói testület fogadja el a diákönkormányzat és a képzési tanács véleményének kikérésével, szakképzési centrum esetében a főigazgató és a kancellár egyetértésével.
A § rendelkezik továbbá a szakképző intézmény iratkezeléséről is, amit a vonatkozó jogszabályok keretében kiadott iratkezelési szabályzatban kell a szakképző intézményre meghatározni.
A 34. §-hoz és a 35. §-hoz
A törvény új koncepciója nem kíván gyökeresen elszakadni az iskolai rendszerű oktatástól, hiszen a képzésben részt vevő személyek mellett továbbra is jelentős szerep jut a tanköteles tanulók képzésének. Éppen ezért a törvény az ő esetükben meghatározott körben igazodik a köznevelési intézményekben folyó oktatás rendjéhez. Ilyen pl. a tanév és a tanítási év rendje, ami megegyezik a köznevelési intézmények esetében alkalmazott szabályokkal. Ennek megfelelően a tanév szeptember elsejétől a következő év augusztus harmincegyedikéig, a tanítási év szeptember első munkanapjától június tizenhatodikát megelőző utolsó munkanapig tart. Ez az szabály ugyanakkor a szakképző intézmény kizárólag olyan szakképzésialapfeladat-ellátására irányadó, amelynek keretében közismereti oktatás is folyik. A kizárólag szakmai vizsgára történő felkészítés és a szakmai képzés erre tekintet nélkül is megkezdhető.
A szakképző intézményben a tanév és ezen belül a tanítási év rendje megegyezik az oktatásért felelős miniszter által a köznevelési intézmények tekintetében rendeletben megállapítottakkal. A szakképző intézmény ezen kereteken belül saját magára vonatkozó éves munkatervet készít.
A szakképző intézmény a tanítási heteket ötnapos rendben köteles megszervezni azokon az évfolyamokon, amelyeken közismereti oktatás is folyik, a tanulónak pedig legalább három alkalommal, legkevesebb hat összefüggő napból álló tanítási szünetet és a Kormány rendeletében meghatározott esetben rendkívüli szünetet, a tanítási év utolsó napját követően pedig legalább harminc összefüggő napból álló nyári szünetet kell biztosítania.
A tanítási időt a szakképző intézmény önmaga határozza meg az általa megszervezett szakképzéshez igazítottan. Azokon az évfolyamokon, amelyeken közismereti oktatás is folyik, a nevelés-oktatást nappali rendszerben az egyéni és csoportos, a kötelező, a választható és az egyéb foglalkozások keretében kell megszervezni, minden más esetben szabadon. A szakképző intézmény ennek keretében köteles a tehetség kibontakoztatására, a hátrányos helyzetű tanuló, illetve képzésben részt vevő személy felzárkóztatására, valamint a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanuló számára differenciált fejlesztést és az egyéb foglalkozásokat megszervezni. Egyéb foglalkozásként a mindennapos testnevelés, a szakképző intézményi sportkör és a szakmai programban meghatározott, pedagógiai vagy szakmai tartalmú más foglalkozás szervezhető.
A 36–39. §-hoz
A törvény meghatározza a szakképző intézmény döntéshozatalának és a döntések felülvizsgálatának rendjét.
A 40–43. §-hoz
A szakképző intézmény alkalmazottja a szakképző intézményt vezető igazgató, az igazgató feladatai ellátásának segítségére és helyettesítésére megbízott igazgatóhelyettes és az oktató. A szakképző intézményben a közvetlenül nem a szakmaialapfeladat-ellátással összefüggő feladat ellátására további munkakör létesíthető. A többcélú szakképző intézményben a köznevelésialapfeladat-ellátásra a nemzeti köznevelésről szóló törvény (a továbbiakban: Nkt.) szerinti pedagógus munkakörben lévő személy is foglalkoztatható.
A szakképző intézmény valamennyi alkalmazottja (ideértve a vezetőket is) munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban áll. Ha a szakképző intézmény többcélú szakképző intézményként működik, vagyis köznevelési alapfeladatot is ellát, a köznevelésialapfeladat-ellátásban részt vevő alkalmazott foglalkoztatási jogviszonyára is kiterjed ez a szabály. A törvény szakít a korábbi, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényhez kötött szabályozással arra figyelemmel, hogy a jogviszony és a munkafeltételek a munkaerő-piaci helyzethez rugalmasan alakíthatók és a szakemberek szakképzésbe minél szélesebb körben bevonhatók legyenek. A törvény az egyházi jogi személy által alapított, illetve fenntartott szakképző intézmény esetében lehetővé teszi a foglalkoztatásra irányuló jogviszony egyházi szolgálati viszonyként való létrehozását.
Az alkalmazottnak cselekvőképesnek és büntetlen előéletűnek kell lennie, továbbá a Kormány rendeletében meghatározott végzettséggel és szakképzettséggel, illetve gyakorlattal kell rendelkeznie.
A törvény szakít a korábbi évek bérezési, előmeneteli és továbbképzési politikájával és a szakképző intézmény alkalmazottja esetében a munkaviszony sajátosságaihoz igazított bérezési rendszert állapít meg. A munkaviszonyhoz kapcsolódó bérezési rendszer költségvetési fedezetét az állam jelentős többlettámogatással biztosítja. A munkabér összegét úgy kell megállapítani, hogy az igazodjon a hasonló munkakört betöltők által elérhető havi jövedelemhez és az alkalmazottnak a szakképző intézménnyel fennálló jogviszonya időtartamához. Az előbbi tekintetében a hasonló munkakört betöltők átlagkeresetét kell irányadónak tekinteni a jogviszony jellegére tekintet nélkül, az utóbbi tekintetében pedig a szakképző intézménnyel fennálló, foglalkoztatásra irányuló jogviszony kezdete és a munkabér megállapítása között fennálló időtartamot kell alapul venni. A törvény tehát nem enged korlátlan és diszkrecionális mérlegelési jogot a munkáltatói jogkör gyakorlójának, mivel a mérlegelés során figyelembe veendő két alapvető szempontot határoz meg. Emellett a munkabér megállapításának felső korlátja a szakképző intézmény rendelkezésére álló bérkeret (állami szakképző intézmények esetében a személyi juttatások költségvetési kiadási előirányzata). Ezen garanciális szabályok és a szakképzés sajátosságaihoz igazított működési szabályok biztosítják a szubjektív bérmegállapítás keretében az olyan típusú differenciálást, ami az azonos munkáért azonos bér elvének érvényre juttatását jelenti, másrészt pedig figyelembe veszik az eltöltött (szolgálati) idő időtartamát is a munkahelyi fluktuáció csökkentése és jogviszony fenntartásának pozitív elismerése érdekében. A törvény a szabályozási átmenet keretében biztosítja továbbá, hogy a foglalkoztatási jogviszonyváltásból fakadóan az alkalmazott számára a munkabér legalább olyan mértékben kerüljön megállapításra, amely nem eredményez a korábban számára járó illetményhez képest alacsonyabb bérszínvonalat.
A juttatások tekintetében a nem rendszeres feladatok, így különösen az intézményvezetői, az osztályfőnöki, a pályaorientációs, illetve a mentori feladatok külön díjazását a munkaszerződés keretében kell kezelni. Erre tekintettel a szakképző intézmény alkalmazottja többletjuttatásra jogosult. Ezt a feladat ellátásának időtartamára a munkáltatói jogkör gyakorlója egyoldalú kötelezettségvállalás keretében állapítja meg.
A 44–46. §-hoz
A szakképző intézmény vezetője az igazgató és az igazgatóhelyettes. Az igazgató felel – szakképzési centrum részeként működő szakképző intézmény esetében jogszabályban meghatározott eltérésekkel – a szakképző intézmény szakszerű és törvényes működéséért. Feladatai ellátásának segítésére és helyettesítésére igazgatóhelyettes nevezhető ki. A törvény az igazgatóhelyettesek számát nem határozza meg, azt a fenntartó – szakképzési centrum részeként működő szakképző intézmény esetében a főigazgató – a helyi körülményekhez igazítottan alakítja ki, de előírja egy szakirányú oktatásért felelős igazgatóhelyettes megbízásának kötelezettségét.
A törvény az állami szakképző intézmény igazgatójának kiválasztásánál fenntartja a nyilvános pályázatot. Ez csak akkor mellőzhető, ha az igazgató ismételt megbízásával a fenntartó és az oktatói testület egyetért és a megbízás nem az igazgató harmadik vagy további ciklusára vonatkozik.
A 47–52. §-hoz
Az oktató a szakképző intézmény szakképzésialapfeladat-ellátásban részt vevő alkalmazottja. Az oktató alapvető kötelessége a nevelés-oktatás. E kötelessége ellátása keretében az oktatót megilletik a törvényben meghatározott jogosultságok (ilyen pl. az emberi méltóságának, világnézetének és értékrendjének tiszteletben tartása és a szakmai függetlenség).
Az oktató továbbképzését a Kormány rendeletében meghatározottak szerint kell végezni. Négyévenként legalább egy alkalommal kötelező a továbbképzésben való részvétel. A szakirányú oktatásban oktatott tantárgy oktatójának továbbképzését vállalati környezetben vagy képzőközpontban kell teljesíteni. Mindez azt a célt szolgálja, hogy a szakképzésben a legfelkészültebb oktatók a legújabb ismereteket oktassák. A törvény szigorú következményt is fűz ennek a célnak a megsértéséhez. A továbbképzési kötelezettség nemteljesítése ugyanis az oktató foglalkoztatásra irányuló jogviszonyának megszüntetését eredményezheti.
Az oktatók közösségeként a törvény két szerveződést említ. Az egyik ilyen az oktatói testület, ami a szakképző intézmény legfontosabb tanácskozó és döntéshozó szerve. Az oktatói testület a törvényben vagy a Kormány rendeletében meghatározott ügyekben döntési, egyebekben véleményező és javaslattevő jogkörrel rendelkezik. A másik ilyen a szakmai munkaközösség, ami a szakképző intézmény szakmai munkájának irányításában, tervezésében, szervezésében és ellenőrzésében közreműködik.
Az 53. §-hoz
A § és a törvény teljes fogalmi rendszere a szakképzés résztvevői között különbséget tesz tanuló és képzésben részt vevő személy között. A szakképzésben a tanuló tanulói jogviszonyban, a képzésben részt vevő személy felnőttképzési jogviszonyban vehet részt.
Tanulói jogviszony főszabály szerint tanköteles kiskorúval és a nappali rendszerű szakmai oktatásban részt vevő tanulóval hozható létre annak a tanévnek az utolsó napjáig, amelyikben a tanuló a huszonötödik életévét betölti.
Szakmai képzés – a törvényben meghatározott, a köznevelési intézményben a nevelés-oktatással párhuzamosan folyó szakmai képzés kivételével – felnőttképzési jogviszonyban szervezhető.
A tanuló jogviszonyra az 54–72. §-t, a felnőttképzési jogviszonyra a felnőttképzésről szóló törvényt kell alkalmazni.
Az 54–69. §-hoz
A tanulói jogviszony jelentkezés alapján az igazgató által a felvétel vagy az átvétel tárgyában hozott döntés alapján a beíratással jön létre. Az általános iskolai tanuló szakképző intézménybe történő felvételére a jogszabályban meghatározott általános vagy rendkívüli felvételi eljárásban van lehetőség.
A felvétel, illetve az átvétel feltételeit a törvény és – a törvény és a Kormány rendeletében meghatározott keretek között – a szakképző intézmény állapítja meg. A felvett vagy átvett tanuló osztályba vagy csoportba beosztásáról az igazgató dönt.
A törvény meghatározza a tanulói jogviszony szünetelésének és megszűnésének feltételeit is.
A törvény a tanuló kötelességévé teszi, hogy részt vegyen a kötelező és választott foglalkozásokon, eleget tegyen tanulmányi kötelezettségének, óvja saját és társai testi épségét és egészségét, megőrizze, illetve az előírásoknak megfelelően kezelje a rábízott vagy az oktatás során használt eszközöket, óvja a szakképző intézmény létesítményeit, felszereléseit, valamint tiszteletet és megbecsülést tanúsítson oktatói iránt. Ennek keretében a tanulónak joga van arra, hogy képességeinek, érdeklődésének és adottságainak megfelelő képzésben részesüljön vallási vagy világnézeti meggyőződésének, illetve nemzetiségi hovatartozásának megfelelően, tanulmányait biztonságban és egészséges környezetben végezze, hozzáférjen a tanuláshoz, illetve azzal összefüggésben jogai gyakorlásához és kötelezettségei teljesítéséhez szükséges információkhoz, jogai megsértése esetén pedig jogorvoslattal éljen, a fizikai és lelki erőszakkal szemben védelemben részesüljön, személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben tartsák, továbbá véleményét szabadon kifejezze és részt vegyen az érdekeit képviselő szervezetekben. A tanuló jogainak és kötelességeinek részletes tartalmát a Kormány rendelete fejti ki.
A tanuló, ha a nappali rendszerű szakmai oktatásban vesz részt a szakképzésben, jogosult a törvényben meghatározott juttatásokra (így pl. ösztöndíj, egyszeri pályakezdési juttatás, diákigazolvány, kollégiumi vagy externátusi elhelyezés, kitüntetés). A juttatások közül új elem a törvényben az általános ösztöndíj és az egyszeri pályakezdési juttatás, amelyre akkor jogosult a tanuló, ha befejezi a képzést és szakmát szerez. Az ösztöndíj, az egyszeri pályakezdési juttatás és a támogatás mértékét és feltételeit a Kormány rendeletben állapítja meg, azonban feltétel, hogy azok eredményfüggőek legyenek, ezáltal is sarkallva a tanulót a szakképzésben való komoly, hatékony és eredményes részvételre.
A tanuló értékelésére a tanítási év közben rendszeresen, minősítésére félévkor és a tanítási év végén kerül sor. Az értékelés és a minősítés egytől–ötig terjedő osztályzatokkal történik. Sajátos nevelési igényű tanuló esetében az igazgató az osztályzat helyett szöveges értékelés, illetve minősítés alkalmazását írja elő, illetve a szakirányú oktatás kivételével az értékelés, illetve minősítés alól felmentést ad. Az igazgató a felmentést az Nkt. szerinti szakértői bizottság véleménye alapján adja meg.
A szakmai oktatás keretében a törvény lehetővé teszi a tanuló felmentését, továbbá a korábbi tanulmányai, megszerzett gyakorlata beszámítását. Ezáltal a tanuló felmentést kaphat az órák, foglalkozások látogatása, a követelmények ismételt teljesítése alól, továbbá a szakmai oktatás időtartama csökkenthető. A felmentés és a beszámítás szakképző intézményi szabályait a szakmai programban kell meghatározni. A felmentésről és a beszámításról az igazgató dönt.
A tanulót a tanulói jogviszony keretében fegyelmi és kártérítési felelősség terheli. A tanuló fegyelmi felelőssége akkor áll fenn, ha kötelességeit vétkesen és súlyosan megszegi. A törvényben meghatározott fegyelmi büntetést fegyelmi eljárásban kell megállapítani, amellyel szemben a tanuló, illetve a kiskorú tanuló törvényes képviselője fellebbezhet. A tanuló kártérítési felelőssége akkor áll fenn, ha tanulmányi kötelezettségeinek vétkes megsértésével a szakképző intézménynek jogellenesen kárt okoz. A kártérítés mértéke legfeljebb a – károkozás napján érvényes – kötelező legkisebb munkabér egyhavi összegének ötven százaléka, ha a károkozás gondatlan, illetve öthavi összege, ha a károkozás szándékos.
A szakképző intézmény a tanulónak okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékben felel. A kárfelelősséghez kapcsolódóan a szakképző intézménynek a tanuló javára szóló felelősségbiztosítással kell rendelkeznie. A szakképző intézmény, illetve a tanuló által okozott kár mellett elsősorban ez szolgál a tanulóbalesetek körében teljesítendő kártérítés, illetve kártalanítás forrásául is.
A tanulók közösségeként a törvény két szerveződést említ. Az egyik ilyen a diákkör, amely a tanulók szakmai oktatással összefüggő közös tevékenységük megszervezésére irányul, a másik ilyen pedig a diákönkormányzat, ami a tanulók saját érdekeinek képviseletét ellátó szerveződés. A diákönkormányzat a törvényben és a Kormány rendeletében meghatározott esetben véleményezési, javaslattevő jogkörrel rendelkezik.
A 70–72. §-hoz
A kiskorú tanuló esetében a törvény és a Kormány rendelete egyes jogok gyakorlását a kiskorú tanuló törvényes képviselőjének biztosítja. A kiskorú tanuló törvényes képviselőjét emellett saját jogán is megilletik a törvényben és a Kormány rendeletében ilyenként meghatározott jogosítványok és terhelik a törvényben és a Kormány rendeletében meghatározott kötelezettségek. Ez utóbbiak nagykorú tanuló, illetve képzésben részt vevő személy esetében a tanulót, illetve képzésben részt vevő személyt illetik, illetve terhelik.
A törvény a kiskorú tanuló törvényes képviselője részére – osztrák példa alapján – új kötelezettségként határozza meg a tankötelezettség teljesítését követő továbbtaníttatást a tanuló tizennyolc éves koráig, de legalább egy részszakma megszerzéséig.
A 73–90. §-hoz
A szakmai oktatás magában foglalja az ágazati alapoktatást és a szakirányú oktatást, a törvényben meghatározott esetben pedig ezzel párhuzamosan vagy attól elkülönülten a közismereti oktatást.
A közismereti oktatást a közismereti kerettanterv szerint kell folytatni akként, hogy az a szakirányú oktatáshoz igazított váltakozással legyen teljesíthető.
Az ágazati alapoktatás a törvény új intézménye. Ennek keretében a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy a szakképzés első részében az adott ágazat közös szakmai tartalmait tanulja. Az ágazati alapoktatásra kizárólag a szakképző intézményben kerülhet sor és annak végén ágazati alapvizsgát kell tenni. Az ágazati alapoktatással megvalósul az azonos ágazatba tartozó szakmák megszerzésére irányuló szakmai oktatások közötti rugalmas átjárhatóság.
A szakirányú oktatásban a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy a szakma keretében ellátható munkatevékenységekhez szükséges ismeretek és készségek elsajátítását, azok gyakorlatban történő alkalmazását tanulja meg. A szakirányú oktatás emellett felkészít továbbá a szakmai vizsgára is.
A szakirányú oktatásban való részvétel kötelező.
A törvény szakít az elméleti és gyakorlati oktatás korábbi megosztásával, a szakirányú oktatásban az elméleti és a gyakorlati ismeretek oktatása egymással összehangoltan, lehetőség szerint az elméleti tartalmak gyakorlatba építetten történő elsajátíttatásával történik.
A szakirányú oktatásban a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy a szakképző intézményben vagy a duális képzőhelyen vehet részt. A képzésben való részvétel annak formájára tekintet nélkül egyenértékű. Az utóbbi esetben az eredeti jogviszonya mellett szakképzési munkaviszony jön létre a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy és a duális képzőhely között. A törvény megszünteti az együttműködési megállapodást. A szakképzési munkaszerződéssel a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy elfogadja a szakirányú oktatásban való részvétel feltételeit és kötelezettséget vállal a duális képzőhely irányítása szerint a szakirányú oktatásban való részvételre, a duális képzőhely pedig vállalja a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy szakirányú oktatáson való foglalkoztatását és kötelezettséget vállal a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy számára a törvényben meghatározottak szerinti juttatások nyújtására. A törvény garanciális szabályként meghatározza, hogy a duális képzőhelynek olyan személyt kell foglalkoztatnia, aki a Kormány rendeletében előírt végzettséggel és szakképesítéssel vagy szakképzettséggel és gyakorlattal rendelkezik. A tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy duális képzőhelyen történő oktatása és foglalkoztatása tekintetében az ilyen személy, mint mentor lép fel, aki egyben gyakorolja az oktatónak a törvényben meghatározott jogait és teljesíti kötelezettségeit.
A szakképzési munkaviszonyra a munka törvénykönyvéről szóló törvényt (a továbbiakban: Mt.) kell alkalmazni a törvényben meghatározott eltérésekkel. Ez alapján a tanulót, illetve a képzésben részt vevő személyt megilletik a munkavállót az Mt. alapján vagy ahhoz kapcsolódóan megillető jogosultságok, így különösen az érdekvédelem, a munkavédelem, a munkabér és a pihenőidő. A tanulót, illetve a képzésben részt vevő személyt terhelik ugyanakkor a munkavállalók kötelezettségei is, amelyek egyes esetben a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy tekintetében sajátosan alakulnak. Így pl. a rendelkezésre állási kötelezettség a szakirányú oktatásban való tényleges részvétellel valósul meg, amelyhez kapcsolódik a foglalkozási napló vezetése és a mulasztás jogkövetkezményeinek alkalmazása. A tanulót, illetve a képzésben részt vevő személyt a duális képzőhely a szakképző intézménnyel együtt értékeli, illetve minősíti. A tanulót fegyelmi és kártérítési felelősség terheli, amelyre az Mt.-t a tanulói jogviszonyban álló tanuló fegyelmi és kártérítési felelősségére vonatkozó szabályokra tekintettel kell alkalmazni. A duális képzőhelynek felelősségbiztosítással kell rendelkeznie a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy által meg nem térített károk fedezetére, a jogvitát megelőzően pedig kötelező igénybe venni a gazdasági kamara mellett szervezett békéltető testület közvetítését.
A törvény meghatározza a szakképzési munkaszerződés megszűnésének és megszüntetésének feltételeit is, valamint a követendő eljárást a tanulói jogviszony, illetve a felnőttképzési jogviszony szünetelése esetére.
A szakirányú oktatásra szakképzési előszerződés is köthető, amelynek keretében a felek arra vállalnak kötelezettséget, hogy a szakirányú oktatás céljából későbbi időpontban szakképzési munkaszerződést kötnek és abban e szerződés lényeges feltételeit meghatározzák.
A törvény létrehozza a képzőközponti minőséget, aminek három típusa lehet: az ágazati képzőközpont, a tudásközpont és a vállalati képzőközpont. A képzőközpontok létrehozása a tanműhelyfejlesztés egyik eszköze. Azt a célt szolgálja, hogy a képzéseket olyan környezetben lehessen végezni, amelyek a legkorszerűbb eszközökkel felszereltek. Az ágazati képzőközpont olyan mikro-, kis- és középvállalkozások, illetve a szakképzési centrum tulajdonában álló gazdasági társaság, ami a duális képzőhelyi követelményeknek való megfelelés együttes megvalósítását célozza. A tudásközpont a felsőoktatási intézmény és a szakképzési centrum tulajdonában álló gazdasági társaság, ami a szakirányú oktatás és nemzeti felsőoktatásról szóló törvény (a továbbiakban: Nftv.) szerinti duális képzés egy képzőközpontban történő megvalósítását célozza. A vállalati képzőközpont az olyan nagyvállalkozás szervezeti egysége, aki a szakirányú oktatás folytatása céljából saját tanműhellyel rendelkezik. Az ágazati képzőközpont és a tudásközpont csak nonprofit gazdasági társaság lehet. A vállalati képzőközpont profitorientált, a minősítés feltétele ab ovo az utolsó éves nettó árbevétel legalább kilencven százalékának vállalkozási tevékenységből származása. A képzőközponti minőséget a társaság kérelmére a cégbíróság állapítja meg.
A törvény meghatározza, hogy ki lehet duális képzőhely. Duális képzőhelyként az a képzőközpont vagy – a szakképző intézmény kivételével – más olyan gazdálkodó szervezet vehető nyilvántartásba, aki a törvényben foglalt feltételeknek megfelel. Ennek keretében, akinél a szakirányú oktatás folytatásának a Kormány rendeletében előírt feltételei biztosítottak, aki foglalkoztat a Kormány rendeletében előírt végzettséggel és szakképesítéssel vagy szakképzettséggel és gyakorlattal rendelkező személyt, aki rendelkezik a duális képzőhely által vállalt szakma oktatásához szükséges eszközzel és felszereléssel és aki minőségirányítási rendszert működtet vagy legalább a gazdasági kamara által kidolgozott szempontrendszerben meghatározott minőségi követelményeknek megfelel. A feltételek konjunktívak, tehát egyidejűleg kell fennállniuk. A duális képzőhelyekről a gazdasági kamara vezet nyilvántartást, amely közhiteles hatósági nyilvántartásnak minősül.
A 91. §-hoz
Az ágazati alapvizsga az ágazati alapoktatást lezáró állami vizsga. Az ágazati alapvizsga a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy megszerzett szakmai kompetenciáit és felkészültségét országosan egységes eljárás keretében méri.
Ágazati alapvizsga az ágazati alapoktatás elvégzése után tehető. Az ágazati alapvizsga eredményét az év végi bizonyítványba kell bejegyezni. Az ágazatai alapvizsga nemteljesítése esetén a szakirányú oktatás nem kezdhető meg.
Az ágazati alapvizsga állami jellege azt jelenti, hogy az állam a vizsgáztatást jogszabályban meghatározott rendben, jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelően szervezett vizsgabizottság útján bonyolítja le. A vizsgabizottság pedig az állam képviseletében eljárva bizonyosodik meg arról, hogy a vizsgázó a képzési és kimeneti követelményekben meghatározott valamennyi követelménynek megfelel.
Az ágazati alapvizsgát a szakképző intézmény szervezi. Az ágazati alapvizsgát háromtagú vizsgabizottság előtt kell letenni. A vizsgabizottság elnökét a gazdasági kamara delegálja, a vizsgabizottság két tagját a szakképző intézmény adja.
Az ágazati alapvizsga szakmai tartalmát a képzési és kimeneti követelmények határozzák meg. A képzési és kimeneti követelmények rendelkezhetnek úgy is, hogy az ágazati alapvizsga megszerzéséről kiállított bizonyítvány önmagában jogosít adott munkakör betöltésére.
A 92. §-hoz
Az érettségi vizsgát a köznevelési intézményekben szervezett érettségi vizsgával azonosan kell megszervezni és letenni. Az érettségi vizsga szakképzés-specifikus eltérése, hogy az öt érettségi tárgy közül a kötelezően választandó vizsgatárgyat a szakmai vizsga adja, ami önmagában egy emelt szintű érettségi vizsga. Az érettségi vizsga a technikumban a tizenharmadik évfolyam végén vagy legfeljebb három érettségi vizsgatárgy – azt megelőzően – előre hozott érettségi vizsgaként tehető le. Az, hogy a szakmai vizsga az érettségi vizsga egyik tárgyát kiváltja, azt is jelenti, hogy az érettségi vizsga kizárólag a szakmai vizsgával együtt tekinthető letettnek, vagyis az érettségi bizonyítványt a tanuló a szakmai vizsgáról kiállított oklevéllel, illetve szakmai bizonyítvánnyal együtt kaphatja meg.
A 93. §-hoz
A szakmai vizsga állami vizsga, amely a szakirányú oktatás során átadott és megtanult, a képzési és kimeneti követelményekben az adott szakmára speciálisan előírt szakmai ismeretek elsajátítását országosan egységes eljárás keretében méri. Szakmai vizsgát a szakma, illetve a részszakma megszerzéséhez kell tenni.
A szakmai vizsgát a 14. § szerinti akkreditált vizsgaközpontban lehet tenni. A törvény szabályozási átmenete szerint 2025. december 31-éig akkreditált vizsgaközpont alatt kell érteni a szakképző intézményt is, vagyis e határnapig a szakképző intézmény külön akkreditáció nélkül jogosult szakmai vizsgát szervezni. A szabályozási átmenet ilyen meghatározása ugyanakkor azt is jelenti, hogy a szakképző intézmény a nem szakmai oktatás keretében szervezett vizsga tekintetében kizárólag akkreditáció birtokában szervezhet a szakképesítés megszerzésére irányuló képesítő vizsgát.
A szakmai vizsgát az akkreditált vizsgaközpont háromtagú vizsgabizottsága előtt kell letenni. A vizsgabizottság pártatlanságát és függetlenségét az akkreditált vizsgaközpontnak az akkreditáció keretében igazolt módon kell biztosítania.
Ez alapján a szakmai vizsga interaktív vizsgatevékenységből és projektfeladatból áll, amelyek közül a központi vizsgatevékenység tartalmát a szakképzésért felelős miniszter határozza meg.
A törvény egyebekben nem változtat a szakmai vizsga jelenlegi szabályain.
A törvény nem szabályozza a szakmai vizsgán történt jogsértések következményeit, tekintettel arra, hogy ennek az akkreditált személytanúsító szervezetek ellenőrzésének és jogsértés esetén alkalmazható jogkövetkezményeinek szabályai a nemzeti akkreditálásról szóló törvény szabályozási tárgykörébe tartoznak. A tevékenység végzését az akkreditáló szerv rendkívüli felügyeleti vizsgálat keretében akár bejelentés nélkül is ellenőrizheti és alkalmazhatja a nemzeti akkreditálásról szóló törvényben meghatározott jogkövetkezményeket. A szakképző intézmény által az átmeneti időszakban szervezett szakmai vizsga lefolytatásával kapcsolatos jogszabálysértés megállapítására és jogkövetkezményeinek alkalmazására a korábbi szabályozást kell alkalmazni.
A 94. §-hoz
A törvény a sajátos nevelési igényű tanuló, illetve képzésben részt vevő kiskorú személy és a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanuló felkészítésére és szakmai vizsgájára sajátos szabályokat állapít meg.
A sajátos nevelési igényű tanuló, illetve képzésben részt vevő kiskorú személy számára fizikai és infokommunikációs akadálymentességet kell biztosítani, mentesíteni kell egyes szakmai tartalmak tanulása és a beszámolás kötelezettsége alól, a vizsgán hosszabb felkészülési időt kell számára biztosítani vagy lehetővé kell tenni saját segédeszköz alkalmazását, lehetőség van továbbá az interaktív vizsgatevékenység szóbeli vizsgatevékenységgel vagy a szóbeli vizsgatevékenység interaktív vizsgatevékenységgel történő felváltására is.
A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulót fejlesztőpedagógiai ellátásban és jogszabályban meghatározott más kedvezményekben kell részesíteni.
A 95–97. §-hoz
A törvény a szakképzés irányítási rendszerében a Kormánynak a szakképzésért felelős miniszternek és a szakképzési államigazgatási szervnek határoz meg feladatot. A Kormány a végrehajtó hatalom általános szerveként a szakképzés tekintetében mindazokat a feladatokat ellátja, amit törvény nem utal más szerv feladat- és hatáskörébe. A törvény ennek keretében utal arra, hogy a Kormány a szakképzés irányítását a szakképzésért felelős miniszter útján látja el.
A szakképzésért felelős miniszter és a szakképzési államigazgatási szerv feladatait a törvény taxatívan határozza meg. Az államigazgatás olyan ága tekintetében, ami nem a szakképzésért felelős miniszter feladatkörébe tartozik, a szakképzést érintő feladatok tekintetében a Kormány adott ágazatért felelős tagja egyetértésével jár el. E szabály ellensúlyozza a törvénnyel megszüntetett szakképesítésért való rendszeridegen miniszteri felelősséget.
A 98–101. §-hoz
A törvény a szakképzés irányításához a Kormány, illetve a szakképzésért felelős miniszter számára együttműködő szerveződéseket határoz meg. A szakképzés együttműködési rendszerét a Szakképzési és Innovációs Tanács, az ágazati készségtanács, a gazdasági kamara és a képzési tanács alkotják.
A Szakképzési Innovációs Tanács a szakképzés országos stratégiai kérdéseinek érdekegyeztető fóruma. A Szakképzési Innovációs Tanács szakmai döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő országos testületként segíti a szakképzésért felelős miniszter szakképzéssel kapcsolatos feladatainak ellátását.
Az ágazati készségtanács a szakképzés tartalmi szerkezetének folyamatos fejlesztését és korszerűsítését, a munkaerő-piaci igények és a képzési kínálat összehangolását szolgálja. E feladatkörében az ágazati készségtanács folyamatosan figyelemmel kíséri a saját ágazatában a szakképzési szerkezet fejlesztését, a gazdasági, munkaerő-piaci, technikai-technológiai folyamatokat, és ennek alapján végzi a törvényben meghatározott feladatokat. Az ágazati készségtanácsok körét a Kormány rendeletben határozza meg.
A gazdasági kamara a szakképzés tekintetében ellát hatósági feladatokat és nem hatósági feladatokat egyaránt.
A képzési tanácsot a törvény új intézményként hozza létre. A képzési tanács a tanulók, illetve a képzésben részt vevő személyek, az oktatók és a helyi közösségek képviseletét látja el és a szakképző intézményben a szakképzésialapfeladat-ellátással összefüggésben gyakorolhatja az őt a Kormány rendelete alapján megillető jogokat.
A 102. §-hoz és a 103. §-hoz
A szakképzés ellenőrzési rendszere – a köznevelés ellenőrzési rendszerétől eltérően – hatósági ellenőrzésből és a minőségirányítási rendszer külső értékeléséből áll.
A hatósági ellenőrzés célja a szakképző intézmény, illetve a szakképzésialapfeladat-ellátás tekintetében jogszabályban, illetve végrehajtható döntésben meghatározott rendelkezései betartásának ellenőrzése.
A minőségirányítási rendszer külső értékelése a szakképző intézmény képzési tevékenysége minőségének folyamatos javítását és a szakképző intézmény által kialakított minőségirányítási rendszer működtetésére vonatkozó visszacsatolást szolgálja.
A 104–110. §-hoz
A törvény újraszabályozza a szakképzési hozzájárulás szabályait. A szakképzési hozzájárulásra kötelezettek körét annak a követelménynek a figyelembevételével határozza meg, hogy a kvalifikált munkaerő foglalkoztatásában érdekelt munkáltatók többsége – néhány indokolt kivétellel – legyen szakképzési hozzájárulásra kötelezett. A szakképzési hozzájárulásra kötelezett a szakképzésihozzájárulás-fizetési kötelezettségének mértékét csökkentheti a szakirányú oktatásban, illetve a duális képzésben való részvételéhez kapcsolódóan a törvényben meghatározott formában és mértékben. A szakképzésihozzájárulás-fizetési kötelezettség ezt meghaladó részét az állami adóhatóság számára kell megfizetni, illetve a szakképzésihozzájárulás-fizetési kötelezettséget meghaladó csökkentés összegét az állami adóhatóságtól visszaigényelni.
A szakképzési hozzájárulás alapja megegyezik a szociális hozzájárulás alapjával, mértéke a szakképzési hozzájárulás alapjának 1,5 százaléka.
A szakképzési hozzájárulásra kötelezett a tárgyévet követő év február huszonötödikéig maga állapítja meg és vallja be a szakképzési hozzájárulás alapját, az éves bruttó kötelezettségét, a figyelembe vehető csökkentő tétel összegét, valamint a nettó kötelezettségét. A szakképzési hozzájárulásra kötelezett az év első tizenegy hónapjára vonatkozóan havonta szakképzési hozzájárulási előleget fizet.
A megfizetett szakképzési hozzájárulás a Nemzeti Foglalkoztatási Alap bevétele, amely a képzési alaprész felhasználásán keresztül a szakképzés és az Nftv. szerinti duális képzés támogatását szolgálja. A képzési alaprésszel a szakképzésért felelős miniszter rendelkezik. A törvény meghatározza a Nemzeti Foglalkoztatási Alap képzési alaprészének felhasználási szabályait.
A szakképzés ezt meghaladó támogatását a központi költségvetés e célra megtervezett fejezeti kezelésű előirányzataiként lehet megtervezni, amelyek az állami szakképző intézmény szakképzési alapfeladatainak ellátására használhatók fel. A nem állami szakképző intézmény finanszírozását a fenntartó, illetve a fenntartói megállapodás alapján az állam ugyanennek a fejezeti kezelésű előirányzatnak a terhére támogatja. A duális képzőhely által szervezett szakirányú oktatás költségei a duális képzőhelyet terhelik.
A 111–113. §-hoz
A szakképzés információs rendszere erre a célra fejlesztett szoftver útján biztosítja a szakképzés irányítása és működtetése szempontjából szükséges információk rendelkezésre állását.
A szakképzés információs rendszerének részét képezi továbbá a korai iskolaelhagyás megelőzését támogató rendszer. Az előbbi a korai iskolaelhagyással veszélyeztetett tanulókról szolgáltatott információs rendszer, ami az érintettek komplex, rendszerszintű pedagógiai támogatásához szükséges.
A törvény ehhez kapcsolódóan szabályoz két szakképzési szolgáltatási tevékenységet is, ez az életpálya-tanácsadás és a pályaorientáció. Az előbbi egy egyéni vagy csoportos tevékenység, amely az egyén készségeit, érdeklődési köreit, meggyőződéseit, értékeit, munkavégzési szokásait és személyes tulajdonságait segít felismerni, az utóbbi pedig olyan tevékenységek összessége, amely segíti az egyén személyes adottságainak és érdeklődésének megfelelő oktatással, képzéssel és foglalkoztatással kapcsolatos észszerű döntések meghozatalát és sikeres egyéni életút kialakítását. A törvény ezekhez a szolgáltatásokhoz egyenlő hozzáférést rendel el az alapfokú iskolai oktatást nyújtó köznevelési intézmény tanulója és a szakképző intézmény tanulója, illetve a képzésben részt vevő személy részére.
A szakképzés információs rendszerére, illetve a szakképzési szolgáltatásokra vonatkozó részletes szabályokat a Kormány rendeletben határozza meg.
A 114–118. §-hoz
A törvény meghatározza a szakképzésben kezelt személyes adatok körét és az adatkezelés feltételeit.
A 119–122. §-hoz
A törvény meghatározza a külföldi szakképző intézmény Magyarország területén történő működésének, illetve a magyar szakképző intézmény külföldön történő működésének feltételeit, a nem magyar állampolgár tankötelezettségének magyar szakképző intézményben történő teljesítése feltételeit.
A 123. §-hoz
A törvény ezen szerkezeti egysége a törvény végrehajtásához szükséges szabályok megalkotására vonatkozó felhatalmazó rendelkezéseket állapítják meg.
A 124. §-hoz
A § a törvény hatálybalépéséhez szükséges rendelkezéseket tartalmazza.
A 125–128. §-hoz
A törvény ezen szerkezeti egységei a törvény alkalmazására való felkészüléshez és az alkalmazásra áttéréshez szükséges átmenet speciális szabályait állapítja meg.
A 129. §-hoz
A § a törvény más jogszabályban alkalmazandó rövid megjelöléseként az „Szkt.” rövid megjelölést rendeli alkalmazni.
A 130. §-hoz
A § az Európai Unió jogának való megfeleléshez szükséges rendelkezéseket tartalmazza.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás