PÜ BH 2019/81
PÜ BH 2019/81
2019.03.01.
A régi Pp. 2. § (3) bekezdésébe foglalt méltányos elégtételt biztosító kártérítési igény érvényesítésének feltétele, hogy a sérelmezett bírósági eljárás valamilyen vagyoni vagy nem vagyoni hátrányt okozzon az igényérvényesítőnek [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 2. § (2)–(3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Közép-európai Egyetem (Central European University, a továbbiakban rövidítve: CEU) 2013-ban elutasította a felperes jelentkezését a Roma Graduate Preparation Programra (a továbbiakban: RGPP). A felperes augusztus 21-én keresettel fordult az illetékes helyi bírósághoz (a továbbiakban: Bíróság) a CEU-val szemben természetbeni kártérítésért. Kérte, hogy az egyetem még abban a tanévben biztosítsa részvételét a Roma English Language Programra (a továbbiakban: RELP), a következő tanévekre pedig garantálja teljes ösztöndíjjal a helyét az RGPP és a kétéves mesterképzés keretei között. A Bíróság kétszeri hiánypótlási felhívás kiadását követően november 11-én áttette a keresetlevelet az illetékes Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz (a továbbiakban: KMB). A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék az áttételt elrendelő végzést helybenhagyta. A KMB a 2014. június 6-ra kitűzött személyes meghallgatáson nyilatkoztatta a felperest kereseti kérelmének tartalmáról. A felperes bejelentette, hogy kéri a CEU által hozott közigazgatási határozat felülvizsgálatát, kártérítési igényét pedig egyéb peres eljárásban érvényesíti. A Bíróság 2012. június 19-én hívta fel első ízben az alperest nyilatkozattételre. Miután az alperes a később megismételt felhívásra sem nyilatkozott, 2014. november 10-én 100 000 forint pénzbírsággal sújtotta. A felhívást a CEU 2014. no-vember 25-én teljesítette. A december 2-án 2015. január 19-ére kitűzött tárgyalás ítélettel befejeződött. A Bíróság a CEU első- és másodfokú határozatát hatályon kívül helyezte, és őt új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárásban a CEU ismét elutasító határozatokat hozott, melyeket a felperes 2015. június 29-én ismét megtámadott a KMB előtt. A július 23-ára kitűzött tárgyalást az idézés szabályszerűtlensége miatt el kellett halasztani. A Bíróság 2015. augusztus 7-én tartott az ügyben tárgyalást, amelyen ítéletet hozott. A CEU első- és másodfokú határozatait hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. A CEU felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a 2016. április 5-én kelt végzésével a KMB ítéletét hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette, megállapítva, hogy az ügyben bírósági felülvizsgálatnak nem volt helye, mert a CEU RPGG és RELP képzései nem tartoznak a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) 3. §-a által meghatározott tárgyi hatály alá eső képzések körébe. Ezt követően a CEU ismét elutasította a felperes felvételi kérelmét, amivel szemben a felperes 2015. október 29-én újabb keresetet nyújtott be a KMB-hez. Ezt a pert a Bíróság a Kúria döntésére figyelemmel megszüntette.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes 5 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy az alperes mint másodfokú bíróság, továbbá az alperes szervezeti egységeként működő Bíróság és KMB megsértette a jogvita elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és észszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát. Kifogásolta, hogy a Bíróság két alkalommal is hiánypótlásra hívta fel, holott ezt megtehette volna egy végzésben is. Sérelmezte, hogy a Bíróság a keresetlevél benyújtását követően a hatáskörét nem vizsgálta meg haladéktalanul, csak 84 nappal később. A Fővárosi Törvényszéknek felrótta, hogy a fellebbezés elbírálása során nem ismerte fel az Nftv. alkalmazhatatlanságát, és nem mellőzte emiatt az áttételt. Kifejtette, hogy az áttételt követően a KMB is haladéktalanul meg kellett volna vizsgálja hatáskörének fennállását, és az ügy soron kívüli jellegére tekintettel az ítélkezési szünetben is kellett volna foganatosítania az eljárási cselekményeket. A 2015. május 30-án kezdeményezett perrel kapcsolatban is kifogásolta a hatáskör vizsgálatának elmaradását. Állította, hogy akarata ellenére kényszerült közigazgatási bírósági útra, és értelmetlen pereskedéssel telt el a 2013 novemberétől 2016 áprilisáig terjedő időszak.
[3] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az érvényesített jog alapjául szolgáló, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 2. § (1) és (3) bekezdése alkalmazása során figyelemmel volt arra, hogy a jogszabály szövege 2014. március 15-én módosult, ezért az ezt megelőzően, illetve ezt követően indult eljárások tekintetében a jogszabályt eltérő szövegváltozattal kell alkalmazni. Értelmezésében a Pp. 2. § (1) bekezdésében biztosított alapvető eljárási jogok sérelme nem valósul meg automatikusan kisebb súlyú jogszabálysértéssel vagy mulasztással. Álláspontja szerint a kétszeri hiánypótlási felhívás önmagában nem eredményezte a per elhúzódását, és nem minősül kirívóan súlyos jogalkalmazási hibának az sem, hogy a Bíróság csak a keresetlevél beérkezését követő 84. napon hozta meg az áttételt elrendelő végzését. Nem találta tényszerűnek azt a felperesi állítást, hogy akarata ellenére kényszerült közigazgatási bírói útra, mert ezzel párhuzamosan a kártérítési pert is megindította a CEU-val szemben.
[5] Kifejtette, hogy az Nftv. 58. § (2) bekezdése alapján az ügytípus soronkívüliséget élvezett, ezért a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 33/A. § (1) bekezdése, továbbá a 6/2015. (XI. 30.) OBH utasítás 105. § (2) bekezdése alapján minden intézkedést haladéktalanul meg kellett tenni. Megállapítása szerint e kötelezettségét a KMB megsértette, amikor a Pp. 330. § (2) bekezdésén alapuló felhívásait később adta ki, és a pénzbírságot is csak késedelmesen alkalmazta. A 2014. június 19-én kiadott első felhívás és a pénzbírság 2014. november 10-i alkalmazása között eltelt időszakot inaktívnak minősítette. A teljes eljárás nyolc hónapban számított időtartamára figyelemmel azonban akként foglalt állást, hogy a per befejezése észszerű időn belül megtörtént. A későbbi eljárásban minden határidőt megtartottnak talált, a soronkívüliségre is tekintettel. Nem ítélte kirívóan súlyos jogalkalmazási tévedésnek, hogy az eljárt bíróságok nem ismerték fel hatáskörük hiányát. Álláspontja szerint csak az egyértelmű hatásköri és illetékességi szabályok megsértése tekinthető kirívóan súlyos jogalkalmazói tévedésnek. Úgy ítélte meg, hogy a felperest ezzel kapcsolatosan kár nem érte, a Kúria pedig orvosolta az eljárás során elkövetett hibát.
[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontjától eltérően kifejtette, hogy a Pp. 2. § (3) bekezdése önálló, objektív alapú, az eljáró bíró felróhatóságától független felelősségi alakzatot szabályoz, alkalmazása során az vizsgálandó, hogy a per tárgyát képező eljárásban sérültek-e a felperes Pp. 2. § (1) bekezdésében foglalt alapjogai, és emiatt érte-e őt valamilyen hátrány. A fellebbezés elbírálása során három alappert értékelt.
[7] Megállapítása szerint a Bíróság 2013. augusztus 21-én indult eljárás során részben sérültek az eljárásvezetési és ügyviteli szabályok, a Bíróság ugyanis a keresetlevél beérkezését követően nem vizsgálta meg kellő alapossággal a keresetlevél mellékleteként benyújtott költségmentességi kérelmet, nem volt elfogadható indoka a hiánypótlási felhívás szakaszos kiadásának, ami másfél hónap inaktív időszakot eredményezett az eljárásban. Kifogásolhatónak találta azt is, hogy a KMB a CEU részére 2014. június 13-án kiadott felhívása teljesítésére nem szabott határidőt, emiatt újabb felhívást kellett kiadnia, és ez három havi inaktív időszakot eredményezett a perben. Az ezt követő bírósági eljárási cselekményeket viszont már perrendszerűnek tekintette. Az eljárt bíróságok terhére megállapítható, összesen négy és fél havi indokolatlan késedelmet nem minősítette az igazságszolgáltatás hatékonyságát, illetve hitelességét veszélyeztetőnek. A Kúria Pfv.IV.21.556/2016/9. számú eseti döntésében foglaltakra is utalva kifejtette, hogy a Pp. 2. § (2) bekezdése értelmében a per befejezésének észszerű időtartama a jogvita tárgyát és természetét, valamint az eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit is figyelembe véve határozható meg. A Bíróság előtt folyamatban volt eljárás másfél havi elhúzódását, és a KMB által lefolytatott nyolc hónapos eljárás három havi elhúzódását nem ítélte olyan mértékű késedelemnek, ami a per észszerű időn belül történő befejezéséhez fűződő alapjog sérelmét eredményezné.
[8] A Kúria Pfv.IV.20.913/2014/7. számú eseti döntésében foglaltakra utalással kifejtette, hogy a Pp. 2. § (3) bekezdésének alkalmazására valamely alapjog megsértése önmagában nem ad alapot, ahhoz valamilyen hátrány bekövetkezése is szükséges. A csekély mértékű eljárási késedelemmel okozati összefüggésben azonban nem állapított meg a felperes sérelmét eredményező hátrányt.
[9] A KMB előtt 2015. június 29-től augusztus 7-ig folyamatban volt második perrel, továbbá a 2015. október 29-től a tárgyalás 2016. január 22-i felfüggesztéséig folyt harmadik alapperrel összefüggésben a perek tisztességes lefolytatásához és észszerű időn belül történő befejezéséhez való jog sérelmével járó bírósági mulasztást nem talált megvalósultnak.
[10] Indokolása szerint nem ad alapot a Pp. 2. § (3) bekezdése szerinti igény érvényesítésére, hogy az eljáró bíróságok nem vizsgálódtak, illetve tévesen foglaltak állást hatáskörük kérdésében. A hatáskör téves megítélését a bíróság olyan érdemi jogalkalmazási tevékenységének minősítette, amely nem tartozik az eljárásvezetési, ügyviteli szabályok körébe. Az ezzel kapcsolatos sérelmet a bírósági jogkörben okozott kár iránti követelés érvényesítésére irányuló perek tárgykörébe sorolta. Nem találta megalapozottnak a felperesnek azt a hivatkozását sem, hogy a bíróságok őt akarata ellenére kényszerítették közigazgatási bírói útra, mert az eredeti szándékának megfelelően kártérítési igényt is érvényesített párhuzamosan.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amely – tartalma szerint – a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával az alperes keresetnek megfelelő marasztalására irányult. A másodfokú bíróság által megsértett jogszabályként a Pp. 2. § (2) bekezdését jelölte meg. Az eljárt bíróságok által elkövetett törvénysértésekkel kapcsolatban fenntartotta a fellebbezésében foglaltaknak megfelelően a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 339. §-ára, 349. §-ára, a Pp. 2. §-ára, 23. § (1) bekezdésének b) és m) pontjára, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés g) és m) pontjára való hivatkozását, amelyekkel kapcsolatos részletes indokolást mellőzve utalt a fellebbezésében foglaltakra.
[12] A másodfokú ítélet indokolásából vitatta annak az álláspontnak a helyességét, hogy a Pp. 2. § (1) bekezdésében foglalt alapjogok sérelmével összefüggésben vizsgálandó lenne hátrány bekövetkezése is. Kifejtette, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:52. § (2) bekezdése értelmében a jogsértés ténye önmagában megalapozza a sérelemdíjra való jogosultságot, a jogsértés bizonyítottsága esetén csak a sérelemdíj mértéke lehet vizsgálat tárgya, az ettől eltérő jogértelmezés pedig súlyos törvénysértés. Nem értett egyet azzal, hogy a másodfokú bíróság által a kereset tárgyává tett peres eljárásokban az eljárt bíróságok terhére megállapított eljárási késedelem csekély mértékűnek minősülne. Utalt arra, hogy az Nftv.-nek az irányadó időszakban hatályos szövege az eljárásra soronkívüliséget írt elő az ügy tárgyához és természetéhez igazodóan, és ennek megfelelően a közigazgatási bíróságnak megváltoztató jogköre volt az ügyben, amit ugyancsak az ügyintézés gyorsasága és hatékonysága indokolt. Kifejtette, hogy soron kívüli ügyben a három és fél hónapnyi inaktív időszak észszerűtlen, és a teljes nyolc hónapos eljárás egyharmadát teszi ki, ami megkérdőjelezi az igazságszolgáltatás hatékonyságát. A 8/1992. (I. 30.) AB határozatra hivatkozva észszerűnek azt az időtartamot tekintette, amely alatt az adott ügy elbírálható, az indokolatlan késlekedést az erre vonatkozó kötelezettség megszegésének minősítette. Utalt arra, hogy az Európai Bíróság sem az eltelt időtartamot vizsgálja, hanem azt, hogy abban volt-e holt idő (Eur. Court H.R., Case of Olsson, 1988.III.24., Series A., no. 130., p. 88-90.). A hatáskör hiányának fel nem ismerésével kapcsolatosan hivatkozott az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikkére, amely biztosítja, hogy az ügyet a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tárgyalja. Okfejtése szerint a rendelkezés magában foglalja azt is, hogy a bíróság hatásköre terjedjen ki a jogvita elbírálására. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatából kiemelte, hogy az ügyben eljáró bíróságnak a hatáskörébe tartozó minden kérdésben a jogi normákra alapozva és szabályos eljárás eredményeként kell meghoznia a döntését (Eur. Court H.R., Case of Belilos, 1988. IX. 29., Series A., no. 132., p. 29., 64.), és az adott ügyben joga és hatásköre kell legyen a felekre kötelező érvényű határozat meghozatalára (Eur. Court H.R., Case of Sramek, 1987. X. 22., Series A., no. 84., p. 17., 36.). Véleménye szerint sérült az egyezményben rögzített joga azáltal, hogy a KMB három külön eljárásban is jogerős és a felekre nézve kötelező érvényű ítéletet hozott hatásköre hiányában.
[13] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
[15] A felperes felülvizsgálati kérelmében lényegében azt állította, hogy a másodfokú bíróság a per befejezésének a Pp. 2. § (2) bekezdésében körülírt észszerű időtartamát nem a törvény értelmének megfelelően vizsgálta, és ezért nem teljesítette a felperesnek a Pp. 2. § (3) bekezdésén alapuló kereseti kérelmét. Bár a Pp. 2. § (3) bekezdését megsértett jogszabályként önállóan nem hívta fel, rögzítette azt az álláspontját is, hogy a Ptk. 2:52. § (2) bekezdése értelmében a jogsértés ténye önmagában megalapozza a sérelemdíjra való jogosultságot. A felperes okfejtésének ez a kiindulópontja téves.
[16] A másodfokú bíróság megállapítása szerint az eljárásvezetés és az ügyviteli szabályok a bíróságon 2013. augusztus 21-én indult eljárás során sérültek. Ennek az eljárásnak az egészében talált a másodfokú bíróság összesen négy és fél havi inaktív időszakot. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény 54. §-a alapján a Ptk. szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre, valamint a kártalanításra vonatkozó rendelkezéseit a hatálybalépését követően tanúsított károkozó magatartás – ideértve a mulasztást is – esetén kell alkalmazni. A Ptk. hatálybalépése előtt megkezdődött, folyamatosan tanúsított károkozó magatartásra akkor is a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a károkozó magatartás befejezése, illetve a károk bekövetkezése a Ptk. hatálybalépése utáni időpontra esik. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 8:4. §-a alapján a törvény 2014. március 15-én lépett hatályba. Ahogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában helyesen kifejtette, a kereset tárgyává tett ún. első alapperrel összefüggő igényt még a korábban hatályos jogszabály, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény rendelkezései alapján kellett elbírálni.
[17] A felperes a felülvizsgálati kérelmét a másodfokú bíróság által is megállapított inaktív időszakokra alapította, amelyek a korábban hatályos törvény hatálya alá eső első alapper lefolyásában voltak kimutathatók. Nem adta indokát a felperes annak, hogy az ún. második és harmadik alapper lefolytatását miért tartja jogszabálysértőnek. Ezért a felülvizsgálati kérelem elbírálása során az abban felhívott anyagi jogi szabály nem volt alkalmazható, és a Pp. 2. §-át is a 2013. szeptember 3-i szövegváltozatával kellett alkalmazni. Ekkor adta ki ugyanis a bíróság az első, nem teljes körű hiánypótlást elrendelő végzését. A Pp. 2. § (3) bekezdésének a szövege ekkor a következő volt: Az (1) bekezdésben foglaltak teljesítésének elmulasztása esetén a fél – az alapvető jogait ért sérelemre hivatkozással – méltányos elégtételt biztosító kártérítésre tarthat igényt, feltéve, hogy a sérelem a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 355. § (4) bekezdése alapján kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. A felperes az eljárás folyamán nem állította, hogy a bíróság sérelmezett mulasztása folytán a vagyonában értékcsökkenés állt be, vagyoni előnytől elesett, külön költsége merült fel, vagy egyéb nem vagyoni hátrányt szenvedett volna. A kereset alapjául szolgáló Pp. 2. § (3) bekezdés alkalmazhatóságának feltétele tehát valamilyen hátrány kimutatása, amire vonatkozóan a perben állítás sem történt. E törvényi feltétel hiányában pedig a kereseti kérelem teljesíthetőségét az sem alapozza meg, ha a per befejezése annak lehető legrövidebb időtartamához képest bírói mulasztás folytán néhány hónap késedelmet szenvedett.
[18] A felperes keresetét az a körülmény sem alapozza meg, hogy a KMB három külön eljárásban is jogerős és a felekre nézve kötelező érvényű ítéletet hozott, ami egyébként nem tényszerű állítás, mert az ún. harmadik alapperben ítélethozatalra már nem került sor. A Pp. 2. § (3) bekezdés alkalmazhatóságának egyik feltétele, hogy a sérelem a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható. A felperes által állított sérelmet a Kúria jogorvoslati eljárásban végzésével orvosolta, a jogerős és a felekre nézve kötelező érvényű ítéletet hatályon kívül helyezte. A felperes nem állította, hogy a hatáskör hiányában meghozott ítélet folytán a meghozatala tényén túl egyéb olyan hátrány is érte volna, amelynek a felülvizsgálati eljárásában való orvoslása nem történt meg.
[19] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. III. 20.370/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás