BÜ BH 2019/97
BÜ BH 2019/97
2019.04.01.
I. A magánlaksértés jogi tárgya a lakás, illetve a lakáshoz tartozó egyéb helyiség és a bekerített hely zavartalan használatához fűződő érdek, vagyis az ún. házijog.
A bűncselekmény megvalósulásának feltétele, hogy a lakás ténylegesen lakásként használt legyen. Nem minősül más lakásának és nem lehet tárgya a bűncselekménynek a még ki nem utalt és más által nem használt önkormányzati bérlakás [Btk. 221. § (1) bek.].
II. Akkor, ha a bíróság úgy látja, hogy a vád tárgyává tett cselekmény szabálysértés, és ezért a terheltet felmenti, a szabálysértést elbírálja. Szabálysértés miatt azonban nincs helye felelősségre vonásnak, ha a szabálysértés elkövetése óta hat hónap eltelt, és az elévülést nem szakította félbe eljárási cselekmény. Ilyenkor a bíróság a szabálysértés miatt az eljárást a megszünteti [2017. évi XC. tv. (Be.) 573. § (1) bek.; Szabs.tv. 6. § (1) és (5) bek., 83. § (1) bek. h) pont].
[1] A járásbíróság a 2017. december 1. napján, tárgyalás mellőzésével meghozott végzésével a terhelttel szemben magánlaksértés vétsége [Btk. 221. § (1) bek.] miatt százhúsz óra fizikai munka jellegű közérdekű munka büntetést szabott ki. Rendelkezett arról, hogy amennyiben a terhelt a munkakötelezettségének önként nem tesz eleget, a közérdekű munka, illetve annak hátralévő része helyébe fogházbüntetés lép. Kötelezte a terheltet, hogy a magánfél részére fizessen meg 10 795 forint kártérítést, valamint az állam javára 1500 forint eljárási illetéket.
[2] A járásbíróság végzése 2017. december 14. napján jogerőre emelkedett.
[3] A jogerős határozat ellen a főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában írt okból.
[4] Az indítványozó kifejtette, hogy az irányadó tényállás szerint a terhelt a T. város önkormányzatának tulajdonát képező önkormányzati bérlakásba erőszakkal – a bejárati ajtót vállal benyomva – hatolt be, a tényállás ugyanakkor azt nem tartalmazza, hogy a szóban forgó ingatlanba a terhelt kiköltöztetése után új lakó költözött volna be, vagy azt magánszemély részére kiutalták volna, ekként az sem állapítható meg, hogy az adott lakás másnak az ingatlana. Mi-után a magánlaksértés bűncselekményének jogi tárgya a magánlakás sérthetetlenségéhez való jog, így csak másnak a lakása jöhet szóba, ezért álláspontja szerint a még ki nem utalt, üresen álló önkormányzati lakás nem lehet elkövetési tárgya a magánlaksértésnek, mivel az nem minősül más lakásának. Ennek alátámasztására hivatkozott a BJD 4159. és 7498. szám alatt közzétett döntésekre.
[5] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálattal megtámadott határozatot változtassa meg és a terheltet az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában mentse fel.
[6] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt annak helyes indokaira tekintettel fenntartotta, indítványozta a járásbíróság határozatának megváltoztatásával a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja alapján a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését.
[7] A jogerős határozat meghozatalára a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény hatálya alatt került sor. 2018. július 1-jén ugyanakkor hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.).
[8] A Be. 868. § (1) bekezdése szerint a törvény rendelkezését a törvényben megjelölt kivételekkel a hatályba lépéskor folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. E kivételek között a felülvizsgálati eljárás rendelkezései nem szerepelnek.
[9] Ezért a Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Be. rendelkezéseire volt figyelemmel, és a felülvizsgálati indítvány elbírálására a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatot a Be. 659. § (5) bekezdésében foglalt felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül, emellett vizsgálta a Be. 659. § (6) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.
[10] A járásbíróság végzésében megállapított tényállás lényege a következő:
[11] A terhelt a 2010. június 28. napján kötött, határozatlan idejű lakásbérleti szerződés alapján a T. város önkormányzatának tulajdonát képező önkormányzati bérlakásban lakott. A terhelt a lakás használatáért a mindenkor érvényes önkormányzati rendeletben meghatározott mértékű bérleti díjat volt köteles megfizetni, illetőleg viselnie kellett a szerződésben írt külön szolgáltatások díját is. A szerződés szerint az önkormányzat a bérleti szerződés felmondására volt jogosult, ha a terhelt a lakbért a megfizetésre megállapított időpontig nem fizette meg, és a szerződés bármely okból történő megszűnésekor a terhelt köteles volt a lakást kiüríteni és rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban az önkormányzat birtokába visszabocsátani.
[12] A terhelt a szerződés megkötését követően a bérleti, lakáshasználati és a különszolgáltatási díj megfizetési kötelezettségének nem tett eleget. Emiatt az önkormányzat a szerződést 2015. október 31. napjával felmondta, és felhívta a terheltet, hogy e napig a lakást kiürített állapotban adja át. A terhelt – annak ellenére, hogy az önkormányzat felszólító levelét 2015. október 12. napján kézhez kapta – a lakást nem hagyta el, díjtartozását továbbra sem egyenlítette ki.
[13] A járásbíróság az önkormányzat által indított perben a 2016. október 17. napján jogerős ítéletében arra kötelezte a terheltet, hogy a bérlakást harminc napon belül hagyja el, azt az ingóságaitól kiürített, rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban adja át az önkormányzat részére. Miután a terhelt ennek nem tett eleget, a járásbíróság a 2017. május 4. napján jogerőre emelkedett végzésében feljogosította a végrehajtót, hogy a terhelt lakás elhagyására való kötelezettségének teljesítését a rendőrség közreműködésével kényszerítse ki.
[14] A végrehajtó 2017. június 15-én 13 órakor a terheltet a lakásból kilakoltatta.
[15] A kilakoltatás során a terhelt akként nyilatkozott, hogy ingóságait a lakásból már elszállította, az ingatlanban maradt ingóságokra pedig nem tart igényt. A terhelt a lakást 13 óra 28 perckor elhagyta, a lakáskulcsokat az önkormányzat jelen lévő képviselőjének átadta, a lakást 13 óra 37 perckor lezárták.
[16] A terhelt még ugyanezen a napon, 2017. június 15-én 19 óra körül visszament az önkormányzat tulajdonát képező lakáshoz, és abba erőszakkal – a bejárati ajtót vállal benyomva – behatolt és 2017. július 5. napjáig ott is maradt.
[17] A terhelt a lakás bejárati ajtajának benyomásával 10 795 forint kárt okozott az önkormányzat sértettnek.
[18] A sértett – képviselője útján – joghatályos magánindítványt terjesztett elő a terhelttel szemben a sérelmére megvalósított magánlaksértés bűncselekménye miatt, továbbá polgári jogi igényt terjesztett elő, abban a 10 795 forint összegű kár és annak 2017. június 15. napjától járó kamatai megfizetésére kérte a terheltet kötelezni.
[19] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[20] A Btk. 221. § (1) bekezdésében meghatározott magánlaksértés vétségét az követi el, aki más lakásába, egyéb helyiségébe vagy az ezekhez tartozó bekerített helyre erőszakkal, fenyegetéssel vagy hivatalos eljárás színlelésével bemegy, illetve ott benn marad.
[21] A szóban forgó ügyben a terhelt az önkormányzati bérlakás használatára 2015. október 31. napjáig volt jogosult, ekkor ugyanis az önkormányzat a lakásbérleti szerződést felmondta és felszólította, hogy a lakás a bérleti díj nem fizetése okán hagyja el. Így a terhelt 2015. november 1. napjától már nem volt jogosult a lakás használatára.
[22] A terheltet a végrehajtó 2017. június 15-én lakoltatta ki a lakásból. Azt azonban az önkormányzat nem utalta ki másnak.
[23] A magánlaksértés jogi tárgya a lakás, illetve a lakáshoz tartozó egyéb helyiség és a bekerített hely zavartalan használatához fűződő érdek, vagyis az ún. házijog.
[24] Annak nincs jelentősége, hogy a lakás természetes vagy jogi személy tulajdonában van-e.
[25] A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 2. § (5) és 3. § (1) bekezdése szerint az önkormányzat tulajdonában lévő lakás bérbeadásának érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges, a lakásra a tulajdonos önkormányzat – e törvény keretei között alkotott – rendeletében meghatározott feltételekkel lehet szerződést kötni. Az önkormányzati rendeletben meg kell határozni az önkormányzati lakás szociális helyzet alapján történő bérbeadásának a lakás bérbeadásakor fennálló jövedelmi és vagyoni körülményekhez igazodó feltételeit.
[26] A fentiek szerint a önkormányzati lakás esetében a lakhatásra rendeltség az önkormányzat és a bérlő által kötött szerződés létrejöttétől függ, mindaddig, amíg e rendelkezés meg nem történik, a lakás ténylegesen nem lakható.
[27] A bűncselekmény megvalósulásának feltétele, hogy a lakás ténylegesen lakásként használt legyen.
[28] Nem lehet tárgya a bűncselekménynek a még ki nem utalt önkormányzati bérlakás. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy az az önkormányzati bérlakás, amit még nem utaltak ki és üresen áll, nem lehet elkövetési tárgya a magánlaksértésnek (BJD 4159.; BJD 7498.), mivel nem minősül más lakásának.
[29] Mivel a terhelt a 2015. november 1. napjától már nem volt jogosult a lakás használatára, 2017. június 17-én pedig kilakoltatták, azonban a rendelkezésre álló adatok szerint új bérlővel az önkormányzat nem kötött szerződést, bérlőt nem jelölt ki, a lakás a tényállásban írt cselekmény elkövetésének időpontjában nem minősülhetett más lakásának.
[30] Miután a lakás, ahová a terhelt erőszakkal behatolt, nem volt más lakása, így a terhére rótt cselekmény nem bűncselekmény, azzal a Btk. 221. § (1) bekezdése szerinti magánlaksértés tényállását nem valósította meg.
[31] Az okozott kár mértékére tekintettel a cselekmény nem minősülhetett a Btk. 371. §-a szerinti rongálás vétségének sem.
[32] Mindezekre tekintettel a Kúria a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja alapján a járásbíróság ítéletét megváltoztatta és a terheltet a magánlaksértés vétségének vádja alól a Be. 566. § (1) bekezdés a) pontja alapján bűncselekmény hiányában felmentette.
[33] Az irányadó tényállásban rögzített cselekmény elkövetésével azonban a terhelt megvalósította a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (Szabs.tv.) 167. §-a szerinti önkényes beköltözés és a 177. § (1) bekezdés b) pont szerinti rongálással elkövetett tulajdon elleni szabálysértését.
[34] A Be. 573. § (1) bekezdése szerint akkor, ha a bíróság úgy látja, hogy a vád tárgyává tett cselekmény szabálysértés, és ezért a terheltet felmenti, a szabálysértést elbírálja.
[35] A cselekmény elkövetési ideje 2017. június 15., a járásbíróság ítélete 2017. december 1. napján kelt és 2017. december 14. napján emelkedett jogerőre.
[36] A Szabs.tv. 6. § (1) bekezdése szerint nincs helye felelősségre vonásnak, ha a szabálysértés elkövetése óta hat hónap eltelt (elévülés). Az (5) bekezdés szerint a szabálysértés miatt az eljárás alá vont személy ellen a szabálysértési hatóság, a fegyelmi jogkör gyakorlója, az ügyészség és a bíróság által foganatosított eljárási cselekmények az elévülést félbeszakítják. A félbeszakítás napjával az elévülési idő újrakezdődik.
[37] Miután az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedése óta az elévülést nem szakította félbe eljárási cselekmény, az önkényes beköltözés szabálysértésének és a rongálással elkövetett tulajdon elleni szabálysértésnek a büntethetősége a Szabs.tv. 6. § (1) és (5) bekezdésére figyelemmel 2018. június 13. napján elévült, ezért a Kúria a szabálysértés miatt az eljárást a Szabs.tv. 83. § (1) bekezdés h) pontja alapján megszüntette.
[38] A polgári jogi igény érvényesítését a Be. 560. § (1) bekezdés b) pontja szerint egyéb törvényes útra utasította.
(Kúria Bfv. I. 1.328/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás