PÜ BH 2020/10
PÜ BH 2020/10
2020.01.01.
Hozzátartozó elvesztéséből eredő nem vagyoni kárigény alapja a teljes családban éléshez való jog sérelme abban az esetben lehet, ha a károsult igazolta, hogy a káreseményt megelőzően hozzátartozójával a teljes családban éléshez való személyiségi jog által védett szoros, egymást támogató, egymást segítő családi kapcsolat állt fenn; önmagában az együttélés ilyen igényt nem alapoz meg [1993. évi XXXI. tv. 1. cikk, Alaptörvény I., II. és IV. cikk; 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 75. §, 76. §, 84. §, 85. §, 339. §, 384. §, 349. §, 355. §; 1952. évi III. tv. (Pp.) 221. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes édesapja a gyámsága alatt álló unokái sérelmére elkövetett 1 rendbeli erőszakos közösülés bűntette és 3 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt kiszabott 6 év 10 hónapos fegyház büntetését 2011. december 27-től az alperes büntetés-végrehajtási intézetben töltötte. A felperes édesapja 2012. december 7-én a zárkatársa által elkövetett bántalmazások miatt életét vesztette.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes azzal, hogy édesapjának halála a büntetés-végrehajtási intézetben bekövetkezett, megsértette a felperes teljes családban éléshez való jogát, a személyiségének teljes és zavartalan kiélésének jogát, a testi, lelki egészséghez való jogát, a magánélet zavartalanságához, ezen belül az emlékekhez, azok ápolásához való jogát, továbbá az informálódáshoz és tájékozódáshoz való jogát. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest 3 900 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére azzal, hogy engedményezés alapján a követelést két testvére nevében is érvényesíti.
[3] Keresete jogalapjaként jelölte meg a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 348. §-át. Előadta, hogy a szolgálatot teljesítő bv. őrmester mulasztása miatt a bántalmazás ténye rejtve maradt, amelynek végkifejlete lett édesapjának halála. Mulasztásként kérte értékelni azt is, hogy az alperes nem tett eleget együttműködési kötelezettségének, nem bocsátotta rendelkezésére az ügyhöz kapcsolódó tájékoztató dokumentumokat, ezzel a gyász időbeni elhúzódását okozta.
[4] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
[5] Vitatta, hogy adatszolgáltatási kötelezettségének nem tett eleget. Hivatkozott továbbá arra, hogy a szolgálati kötelezettség megszegése nem áll okozati összefüggésben a felperes édesapjának halálával. Álláspontja szerint a felperes a nem vagyoni kártérítés alapjául szolgáló hátrányt nem bizonyította.
Az első- és másodfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes magánélet zavartalanságához fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a felperes édesapjának elhalálozásában az alkalmazottai által elkövetett bűncselekmény közrejátszott. Továbbá kötelezte az alperest a felperes részére 1 000 000 forint és késedelmi kamatai megfizetésére. A keresetet ezt meghaladóan elutasította.
[7] Az elsőfokú bíróság a keresetet a Ptk. 348. § (1) bekezdése, 75. § (1) bekezdése, 78. § (1) és (2) bekezdése, valamint 84. §-a alapján bírálta el.
[8] Ítélete indokolásában részletezte az alperes alkalmazásában álló bv. őrmester szolgálati kötelezettségszegésével kapcsolatos büntetőeljárásban született ítéletet és annak indokolását. Ennek alapján egyértelműen megállapíthatónak találta azt a tényt, hogy a felperes édesapjának halála okozati összefüggésben van az alperes alkalmazottjának mulasztásával, halálát részben a bántalmazás, részben pedig az okozta, hogy az alperes alkalmazottja kötelességét vétkesen megszegte, azaz bűncselekményt követett el. Erre tekintettel alkalmazhatónak találta a Ptk. 344. § (1) bekezdésében foglalt, közös károkozás szabályait.
[9] A személyiségi jogsértés vizsgálatakor azt értékelte, hogy a büntetés végrehajtásának megkezdéséig a per adatai szerint a felperes és családja a felperes édesapjával élt. Ezt meghaladóan nem tartotta alaposnak a keresetet, mert nem merült fel a perben arra vonatkozó adat, hogy a felperes testi, lelki egészséghez való joga, a magánélet zavartalanságához, ezen belül az emlékekhez és azok ápolásához való joga, továbbá az informálódáshoz és tájékoztatáshoz való joga sérült volna.
[10] A nem vagyoni kártérítés összegét a Ptk. 355. § (1) és (4) bekezdésére figyelemmel, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (3) bekezdése alapján mérlegeléssel állapította meg.
[11] A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperes keresetét teljes egészében elutasította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[12] Abban egyetértett az elsőfokú bírósággal, hogy a Ptk. 85. § (1) bekezdése alapján a fél a személyiségi jogok megsértéséből eredő igényeit csak személyesen érvényesítheti, a felperes így engedményesként jogot nem érvényesíthetett ezen a címen. Kiemelte, hogy – a felperes által megjelölt – Ptk. 348. § (1) bekezdése az igényérvényesítés jogalapját nem jelentheti, az csak a Ptk. 76. §-a és 84. § (1) bekezdés a) és e) pontja lehet, tekintettel arra, hogy a peres felek között közhatalmi jogviszony nem állt fenn.
[13] Az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően nem tartotta alkalmazhatónak a közös károkozás szabályait sem.
[14] Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a felperes tényállításai és a bizonyítékok alapján a keresetben megjelölt személyiségi jogok közül csak a felperes adott családban éléshez való személyiségi jogának megsértése volt vizsgálható. Kiemelte, hogy az elsőfokú ítélet rendelkező része és annak indokolása nem állt összhangban egymással, azonban az indokolás alapján nem kétséges, hogy az elsőfokú bíróság ennek a jognak a megsértését vizsgálta és bírálta el. Kifejtette, hogy adott esetben a felperes személyiségének teljes és zavartalan kiéléséhez való joga, a magánélet zavartalanságához, ezen belül az emlékekhez, azok ápolásához való joga, a testi, lelki egészséghez való joga, az azok alapjául előadott tények alapján nem önálló jogsértésként, csak a hátrány mértéke körében lett volna értékelhető. Az elsőfokú bírósággal egyezően arra a megállapításra jutott, hogy a felperes testi, lelki egészséghez való jogának sérelme egyébként sem bizonyított.
[15] Az adott családban éléshez való joggal kapcsolatban a kereset alapjául előadott és bizonyított tényekből arra a következtetésre jutott, hogy a felperesnek az ilyen értelemben vett személyiségi jogát édesapjának halála nem sértette. Kiemelte, hogy a felperes csupán azt adta elő és tudta bizonyítani, hogy a börtönbe való bevonulás előtt együtt lakott édesapjával. A közös lakásban való élést pedig nem tartotta elegendőnek annak megállapításához, hogy a felperes és édesapja között védendő, érzelmi erőforrást jelentő viszony állt fenn, és az együttlakásuk is ezen alapult. Úgy ítélte meg, hogy az együttélés önmagában a családtagok közötti kapcsolat minőségét és tartalmát meghatározó körülményként nem értékelhető.
[16] Kifejtette, hogy az adott családban éléshez való személyiségi jog által védett szoros, egymást támogató, egymást segítő családi kapcsolat fennállását a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehetett bizonyított tényként megállapítani, és ez a peradatok mellett köztudomásúként, külön bizonyítás nélkül figyelembe vehető ténynek sem minősül. Ebből következően úgy ítélte meg, hogy a személyiségi jogsértés miatti jogkövetkezmények alkalmazásának sincs helye, így a keresetet elutasította.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen keresetének helyt adó határozat meghozatalát, másodlagosan az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
[18] Megsértett jogszabályhelyként jelölte meg az emberi jogok és alapvető szabadságokról szóló egyezmény, illetve azt a magyar jogrendszerbe iktató 1993. évi XXXI. törvény 1. cikkét, Magyarország Alaptörvényének Szabadság és felelősség Fejezetének I., II. és IV. cikkét, továbbá a Ptk. 75. §-át, 76. §-át, 84. §-át, 85. §-át, 339. §-át, 348. §-át, 349. §-át és 355. §-át.
[19] Hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság ezen jogszabályokkal ellentétesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes személyhez fűződő jogai megsértésével kapcsolatban nem értékelhető az alperes jogellenes magatartása, és ezáltal nem megalapozott a nem vagyoni kárigény.
[20] Állította azt is, hogy a másodfokú bíróság a határozathozatal során nem értékelt valamennyi, rendelkezésre álló bizonyítékot, és a Pp. 221. §-ába ütközően nem tett eleget indokolási kötelezettségének sem.
[21] Érvelése szerint, amennyiben édesapját a zárkaellenőrzéskor kiemelik és biztonságba helyezik, akkor nem következik be a további bántalmazása és halála. Állította, hogy bizonyított az alperes jogellenes magatartása, a kár és az okozati összefüggés, az alperes csak akkor mentesülhetett volna a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. Álláspontja szerint ez nem így történt, ugyanis az alperes alkalmazottjának feladata lett volna a zárkaellenőrzés körében a fogvatartottak egészségi állapotának, biztonságának ellenőrzése. Érvelése szerint annak ténye, hogy édesapját elvesztette, a nem vagyoni kártérítési igényét megalapozó tény. Ilyennek minősül továbbá az is, hogy az alperes nem nyújtott számára tájékoztatást a halál bekövetkeztében indult eljárásokról, ezzel indokolatlanul és feleslegesen elhúzta a gyász folyamatát.
[22] Az alperes a felülvizsgálati eljárásban ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[23] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[24] A felperes felülvizsgálati kérelmében mind anyagi jogi, mind eljárási szabálysértésre hivatkozással támadta a jogerős ítéletet.
[25] A felperes által állított anyagi jogi jogszabálysértésekkel kapcsolatban a Kúria az alábbiakat emeli ki.
[26] Helyesen rögzítette a másodfokú bíróság, hogy a felperes saját tényelőadása alapján a keresetében megjelölt személyiségi jogok közül kizárólag a teljes családban éléshez való jog megsértése volt vizsgálható. Egyetértett a Kúria a másodfokú bírósággal abban is, hogy a felperes által előadottakra tekintettel a személyiségének teljes és zavartalan kiéléséhez való joga, a magánélet zavartalanságához, ezen belül az emlékekhez, azok ápolásához való joga, a testi és lelki egészséghez való joga és az azok alapjául elő-adott tények nem önálló jogsértésként, hanem a hátrány mértéke körében lehettek volna értékelhetőek. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az ügyben eljárt bíróságok helyesen jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes a testi és lelki egészséghez való jogának sérelmét nem bizonyította, fizikai egészségkárosodást nem is állított, a pszichés károsodás pedig nem nyert igazolást.
[27] Helyesen foglalt állást a másodfokú bíróság úgy, hogy az informálódáshoz és tájékoztatáshoz való jog nem önállóan nevesített személyiségi jog, az ezzel kapcsolatban a felperest esetlegesen ért hátrányok nem önálló jogsértésként, csak a hátrány mértéke és a nem vagyoni kártérítés összege szempontjából jöhetnének számításba.
[28] Ki kell emelni, hogy a felperesnek jelen perben azt kellett bizonyítania, hogy az alperes jogellenes magatartásával vagy mulasztásával okozati összefüggésben sérült az adott személyiségi joga, és ezzel kapcsolatban olyan hátrány érte, amely nem vagyoni kártérítés alapjául szolgál.
[29] A fentiek alapján a másodfokú bíróság helyesen vizsgálta a teljes családban éléshez való jog mint személyiségi jog tartalmát. A teljes családban éléshez való jog alapja az a családi köteléken alapuló, szoros érzelmi, bizalmi kapcsolat, amely egy adott család tagjai között fennáll, amelyre jellemző egymás támogatása, segítése, a lelki kötődés és a családi kötelékek által nyújtott érzelmi biztonság. Mindezek adott esetben nem csak együtt élő családtagok esetén valósulhatnak meg, ilyen kötelék esetenként fennmaradhat külön élő szülő és nagykorú gyermeke között is.
[30] Jelen esetben a felperes személyes előadása szerint édesapja a szabadságvesztést megelőzően együtt lakott velük. Ugyanakkor előadta azt is, hogy a börtönben töltött két év alatt háromszor volt beszélőn, két-három csomagot küldött, az utolsó egy évben pedig egyáltalán nem tartották a kapcsolatot. Az iratokból megállapítható, hogy a felperes személyes előadását alátámasztó olyan bizonyíték nem áll rendelkezésre, amely azt igazolná, hogy a felperes és édesapja között az átmeneti együttélésen túl, szoros érzelmi kötődésen alapuló kapcsolat lett volna. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy a büntető iratokból kitűnően a felperes édesapja a szabadságvesztést megelőzően különböző hozzátartozóival és családtagjaival is együtt lakott, ugyanakkor nyilatkozataiból a családtagok közötti szoros kapcsolatra nem lehet következtetni. Egyetértett a Kúria a másodfokú bírósággal abban, hogy a felperes az édesapjával való kapcsolat mélységének, intenzitásának megítéléséhez szükséges tényeket az együtt lakáson kívül nem tárta fel, és a felperes édesapjának befogadó beszélgetésen tett nyilatkozata még azt is cáfolta, hogy a szabadulást követően együtt éltek volna.
[31] Mindezek alapján a Kúria egyetértett a másodfokú bíróság álláspontjával abban, hogy a felperes a per során nem igazolta: a család funkciója, együttélése megváltozott attól, hogy elvesztette az édesapját, illetve nem bizonyította a szoros, egymást támogató, egymást segítő családi kapcsolat fennállását sem. Mindezek alapján a másodfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy nem bizonyított a teljes családban éléshez való jog mint személyiségi jog sérelme, és ehhez kapcsolódóan a felperest ért, nem vagyoni kártérítést megalapozó hátrány sem. Erre tekintettel a felperes állításával ellentétben a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt anyagi jogi szabályokat nem sértette.
[32] Alaptalanul hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében eljárási szabálysértésként a Pp. 221. §-ának sérelmére. Állításával ellentétben a másodfokú bíróság döntésének meghozatala során valamennyi, a perben rendelkezésre álló bizonyítékot mérlegelése körébe vont, részletesen kifejtette azok értékelésének szempontjait és érdemi döntésének jogi indokait is.
[33] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. III. 20.606/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás