BÜ BH 2020/103
BÜ BH 2020/103
2020.04.01.
I. Az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítás iránt indult büntetés-végrehajtási ügyben nincs lehetőség az elítélt egyéb kártérítési igényéről – így kamat megfizetésére kötelezésről – rendelkezni, mivel a kártalanítást meghaladó kártérítési (és sérelemdíj iránti) igények polgári bíróság hatáskörébe tartoznak [2013. évi CCXL. tv. (Bv.tv.) 3. § 1. pont, 10/A. § (1)–(2) bek., 10/B. §, 51. § (5) bek., 70/A-70/B. §; Ptk. 6:48. §; 2017. évi XC. tv. (Be.) 666. §, 667. § (1) bek., 668. § (1) bek., 669. § (1) bek.].
II. Törvényességi jogorvoslatnak annak ellenére is helye van a bv. bíró végleges – akár ügydöntő, akár nem ügydöntő – végzésével szemben, hogy annak törvénysértő rendelkezése egyébiránt utólagos bv. bírói eljárás keretében is korrigálható [Bv.tv. 50. § (1) bek. f) pont, 51. § (5) bek., 70/A. § (5) bek., 71. § (1) bek.; Be. 667. §].
[1] A törvényszék büntetés-végrehajtási (bv.) csoport bv. bírája a 2018. január 28. napján iratok alapján meghozott végzésével az elítélt részére az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt 1 316 800 forint kártalanítást állapított meg, míg ezt meghaladó részében a kérelmet elutasította. Megkereste az államot, hogy a jogerős (helyesen: véglegessé vált) határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül a kártalanítás összegeként megállapított 1 316 800 forintot utalja át a megjelölt bankszámlára.
[2] Az elítélt fellebbezése alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2019. március 5. napján tartott tanácsülésen meghozott végzésével az elsőfokú végzést annyiban változtatta meg, hogy az államot 1 348 800 forint kártalanítási összeg és annak 2014. november 7. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybank(i) alapkamatnak megfelelő megfizetése (ami ténylegesen kötelezés) érdekében keresi meg. Egyebekben az elsőfokú végzést helybenhagyta. A másodfokú bíróság a végzés záradékában megállapította, hogy az elsőfokú végzés a másodfokú végzéssel aznap jogerős (helyesen: véglegessé vált).
[3] A másodfokú bíróság indokolása szerint – az elítélt kérelme folytán – a (késedelmi) kamat megfizetésére kötelezés a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:48. § (3) bekezdésén alapul.
[4] A törvényszék mint másodfokú bíróság végzése ellen a legfőbb ügyész nyújtott be jogorvoslati indítványt a törvényesség érdekében a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 667. § (1) bekezdése alapján arra hivatkozással, hogy annak a kamat megfizetésére kötelező rendelkezése törvénysértő.
[5] A végzéssel szemben (más) jogorvoslatnak nincs helye, és a törvénysértés más eljárásban nem orvosolható.
[6] A másodfokú bíróság a kártalanítási ügyben nem dönthetett volna az elítélt egyéb kártérítési igényéről (amely körbe tartozik a kamatigény), mivel az ilyen (többlet)igényt a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv.tv.) 10/A. § (2) bekezdése polgári bíróság előtti útra tereli.
[7] A végzés kamat megfizetésére kötelező rendelkezése – a Bv.tv. említett előírásának mellőzésén túl – egyéb ok miatt is törvénysértő.
[8] A Ptk. 6:48. §-a a szerződési kötelemből fakadó pénztartozás teljesítési késedelmének jogkövetkezményeként rendelkezik a késedelmi kamatról.
[9] Az elítéltnek a magyar állammal szemben keletkezett kártalanítási igénye azáltal vált jogszerűen érvényesíthetővé és végrehajthatóvá, hogy arról a törvényszék véglegessé vált végzésében határozott. Ennek megfelelőn nem áll fenn a magyar államnak olyan pénztartozása az elítélt felé, amelynek megfizetésével már a végzés véglegessé válását megelőzően (a kártalanítással érintett utolsó fogvatartási naptól kezdődően) késedelembe esett volna, így a jelzett időpontra visszamenőlegesen történő késedelmi kamat megfizetésére kötelezésre nincs jogszabályi lehetőség. A (másodfokú) bíróság döntése tehát polgári jogi szempontból ugyancsak jogszabálysértő.
[10] A legfőbb ügyész a jogorvoslati indítványában indítványozta, hogy a Kúria állapítsa meg, a megtámadott másodfokú végzés kártalanítási összeggel kapcsolatban meghatározott kamat megfizetésére kötelező rendelkezése törvénysértő, a végzést a Bv.tv. 51. § (5) bekezdés a) pontja alapján változtassa meg és abból a kamat megfizetésére kötelező rendelkezést mellőzze.
[11] A Kúria a Be. 668. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.
[12] A legfőbb ügyész képviselője a jogorvoslati indítványában foglaltakat fenntartotta, s azzal megegyező indítványt terjesztett elő a meghozandó döntésre. A védő úgy látta, hogy az állam fizetési késedelme fennáll. Ezért indítványozta a megtámadott határozat „helybenhagyását”, másodlagosan akkénti megváltoztatását, hogy a késedelmi kamat 2014. november 8. napjától esedékes.
[13] A legfőbb ügyész törvényességi jogorvoslati indítványa alapos.
[14] A Kúria elsődlegesen azt vizsgálta, hogy van-e helye törvényességi jogorvoslatnak a bv. bíró véglegessé vált végzésével szemben.
[15] A 2015. január 1. napja előtt hatályban volt, a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet még nem is utalt a törvényességi jogorvoslat lehetőségére. Ez a helyzet a 2015. január 1. napjától hatályos Bv.tv. szabályozásában megváltozott.
[16] A legfőbb ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslatot jelenthet be a bíróság törvénysértő jogerős ügydöntő határozata és végleges nem ügydöntő végzése ellen [Be. 667. § (1) bek.].
[17] A Bv.tv. általános szabállyal nem mondja ki, hogy a bv. bíró végzésével szemben helye van törvényességi jogorvoslatnak, hanem az 51. § (5) bekezdése mindössze azt szabályozza, hogy a Kúria a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat alapján a törvénysértés megállapítása esetén milyen tartalmú (megváltoztató, hatályon kívül helyező, eljárást megszüntető, új eljárásra utasító) határozatot hozhat.
[18] A Bv.tv. 51. § (5) bekezdése azonban nyilvánvalóvá teszi – az önmagában kiegészítő természetű szabályával –, hogy a bv. bírói végzés ellen is helye van törvényességi jogorvoslatnak. Ily módon a bv. bíró végzése kapcsán egyrészt a Be., másrészt a Bv.tv. vonatkozó szabályainak együttesét kell alkalmazni a törvényességi jogorvoslatra.
[19] A Kúria következő kérdésként megvizsgálta, hogy a törvényességi jogorvoslat tárgyát mely bv. bírói végzések képezhetik, ugyanis erre a Be. nincs, de nem is lehet tekintettel, s erre a Bv.tv. szabályozása sem tér ki.
[20] Az nem kétséges, hogy a kártalanítás tárgyában érdemben hozott bv. bírói végzés nem (sem) jogerős ügydöntő határozat [Be. 667. § (1) bek. 1. ford.] (pl. Bfv.II.236/2019/2., Bfv.II.266/2019/2., Bfv.I.1070/2019/2.).
[21] Ugyanis a bíróság jogerős ügydöntő határozata végleges, mindenkire kötelező döntést tartalmaz a vádról, illetve az elítélt büntetőjogi felelősségéről, a büntetőjogi következményekről vagy ezek hiányáról [Be. 456. § (1) bek. első mondat]. Ez a rendelkezés lényegében megegyezik a korábbi büntetőeljárási törvény szabályával, amely kimondta, hogy a bíróságnak az ügydöntő határozatban a vádról kell határoznia [Be. 257. § (1) bek. második mondat]. A lényegében azonos szabályozásra figyelemmel nincs ok változtatni azon a következetes ítélkezési gyakorlaton, amely szerint ügydöntőnek azok a határozatok tekintendők, amelyekben a bíróság a Be. vonatkozó szabályai szerint lefolytatott bírósági eljárást követően a vádról határoz, az ügy érdemében hoz mindenkivel szemben kötelező érvényű, az elítélt büntetőjogi felelősségét megállapító, vagy őt felmentő ítéletet, illetve eljárást megszüntető végzést (EBH 2004.1016.).
[22] A bv bírói eljárásban hozott végzés tehát csakis véglegessé válhat, de nem képes jogerőre.
[23] A bv. bíró ugyanakkor az e (ti. III.) fejezetben szabályozott eljárása során az ügy érdemében – ide nem értve a bírósági felülvizsgálati eljárást – ügydöntő végzést hoz [Be. 50. § (1) bek. f) pont].
[24] Márpedig az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményekből eredő sérelem orvoslására cím alatt a Bv.tv. III. Fejezetébe tartozó 70/A-70/B. §-ban szabályozott eljárás keretében az ügy érdemében hozott végzés ügydöntő, szemben a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül az iratok alapján elutasító végzéssel [Bv.tv. 70/A. § (5) bek.].
[25] Mindezek alapján a Kúria arra jutott, hogy a törvényességi jogorvoslat tekintetében a bíróság törvénysértő jogerős ügydöntő határozatán éppúgy érteni kell a bv. bíró végleges ügydöntő végzését is, miként – ami formálisan sem lehet kérdéses – a bíróság törvénysértő végleges nem ügydöntő határozatán érteni kell a bv. bíró végleges nem ügydöntő végzését is.
[26] Ellenkező esetben formális és contra legem értelmezéssel csupán a bv. bíró végleges nem ügydöntő (nem érdemi) végzésével szemben lehetne helye törvényességi jogorvoslatnak, ellenben annak nem lehetne helye a bv. bíró végleges (érdemi) ügydöntő végzésével szemben. Ez ugyanis ellentmondana az argumentum a minori ad maius (a kisebbről a nagyobbra következtetés) logikai szabályának.
[27] A Kúria harmadik kérdésként vizsgálta meg, hogy a Bv.tv.-ben szabályozott utólagos bv. bírói eljárás lehetősége kizárttá teheti-e a törvényességi jogorvoslatot a bv. bírói végzés ellenében.
[28] Nincs helye a jogorvoslat bejelentésének, ha a) a határozatot a Kúria hozta, b) a törvénysértés perújítás, felülvizsgálat vagy egyszerűsített felülvizsgálati eljárás útján orvosolható [Be. 667. § (2) bek.].
[29] Ezen törvényi kivételek egyértelműen a büntetőeljárásra vonatkoznak.
[30] A bv. bíró hivatalból, az ügyészség indítványára, az elítélt vagy a védő kérelmére, illetve a végrehajtásért felelős szerv jelzése alapján utólag folytatja le az 52-70. § szerinti eljárásokat, ha határozatában nem a törvénynek megfelelően rendelkezett [Bv.tv. 71. § (1) bek.].
[31] Az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményekből eredő sérelem orvoslására irányuló kártalanítási eljárást a Bv.tv. 10/A-B. §-a szabályozza.
[32] Ugyanakkor – törvényi megszorítás hiányában – mind az érdemi, mind az érdemi vizsgálat nélkül elutasító döntésre vonatkozik, hogy a bv. bíró a határozatát hatályon kívül helyezi, ha hivatalból, az ügyészség indítványa, illetve az elítélt vagy védője kérelme alapján észleli, hogy valamely rendelkezése nem a törvénynek megfelelő, és ezen esetben a 71. § szerinti eljárásban hoz új határozatot [Bv.tv. 50. § (1) bek. h) pont második ford.].
[33] Ennek megfelelően a bv. bíró az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítási igény tárgyában hozott véglegessé vált határozatát is utólag maga korrigálhatja, ha arról nem a törvénynek megfelelően rendelkezett.
[34] A Bv.tv. az utólagos bv. bírói eljárással biztosított korrekciós lehetőséget mégsem tekinti a törvényességi jogorvoslatot kizáró oknak.
[35] Ebből a Kúria arra következtetett, hogy törvényességi jogorvoslatnak annak ellenére is helye van a bv. bíró végleges – akár ügydöntő (érdemi), akár nem ügydöntő (nem érdemi) – végzésével szemben, ha annak törvénysértő rendelkezése egyébiránt utólagos bv. bírói eljárás keretében orvosolható.
[36] A Kúria úgy látja, hogy az eddigi értelmezés helyébe léphetne a törvényességi jogorvoslat kérdésének elrendezése a Bv.tv.-ben.
[37] A legfőbb ügyész indítványa szerint törvénysértő a másodfokú végzésnek a kamatfizetésre kötelező rendelkezése.
[38] Kártalanítás jár az elítéltnek vagy az egyéb jogcímen fogvatartottnak a fogvatartása során a jogszabályban előírt élettér biztosításának hiánya és az ehhez esetlegesen kapcsolódó más, a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmába ütköző elhelyezési körülmény, különösen az illemhely elkülönítésének a hiánya, a nem megfelelő szellőztetés, világítás, fűtés vagy rovarirtás (a továbbiakban együtt: alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények) által előidézett sérelem miatt [Bv.tv. 10/A. § (1) bek. első mondat].
[39] Az (1) bekezdésben meghatározott jogcímen további kártérítésnek vagy sérelemdíjnak helye nincs, de az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott jogosult az ezt meghaladó igényét polgári bíróság előtt érvényesíteni [Bv.tv. 10/A. § (2) bek.].
[40] Az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítás bevezetésére azért került sor, mert az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) Magyarországot többszörösen elmarasztalta, majd hazánkat „hatékony preventív, illetve kompenzációs jogorvoslat kialakítására hívta fel” (a Bv.tv.-t módosító 2016. évi CX. törvény javaslatának általános miniszteri indokolása), s erre „egy új, sui generis jogintézményként vezeti be a jogsérelemmel arányban álló, hatékony kompenzációt biztosító kártalanítási eljárást” (a 22. §-hoz fűzött miniszteri indoklás).
[41] Az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítási eljárás tehát sui generis bv.-ügy (Bv.tv. 3. § első pont), olyan sajátos szabályozással, amelynek teljes körű feltételrendszerét maga a Bv.tv. határozza meg.
[42] A kártalanítás és a kártérítés eleve nem azonos jogintézmények, s ezeket a Bv.tv. határozottan el is különíti egymástól: a bv. bíró – amennyiben az igényt nem utasítja el – csakis kártalanításról dönthet, míg a kamatfizetést is felölelő kártérítésről nem hozhat döntést, mert a kártalanítást meghaladó kártérítési (és sérelemdíj iránti) igény polgári bíróság előtt érvényesíthető.
[43] Ennélfogva a másodfokú bíróság az egyébiránt a kártérítés körébe tartozó jogintézményt (késedelmi kamat) alkalmazva kilépett a kártalanításra adott szabályozásból, ezáltal végzésének a késedelmi kamat megfizetésére vonatkozó (ténylegesen: kötelező) rendelkezése törvénysértő.
[44] Az viszont, hogy a másodfokú bíróság által hivatkozott, a Ptk. kötelmi eredetű pénztartozással kapcsolatos késedelmi kamatra vonatkozó 6:48. § alkalmazásának érdemben helye lehetne-e, a polgári bíróság hatáskörébe tartozó döntési kompetencia.
[45] Erről a Kúria a jelen ügyben nem foglalt állást.
[46] A legfőbb ügyész a törvénysértés megállapításán túl indítványozta a kamat megfizetésére kötelező rendelkezés mellőzését is.
[47] A Kúria egyetértőleg a Bv.tv. 51. § (5) bekezdés a) pontja alapján a megtámadott határozatot annyiban változtatta meg, hogy mellőzte annak a kamatfizetésre kötelező rendelkezését.
[48] A kifejtettek alapján a Kúria a Be. 669. § 1. fordulatának megfelelően a legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványát alaposnak találva megállapította, hogy a megtámadott határozat kamatfizetésre kötelező rendelkezése törvénysértő, s a Bv.tv. 51. § (5) bekezdés a) pontja a megtámadott határozatot annyiban változtatta meg, hogy annak a kamatfizetésre kötelező rendelkezését mellőzte.
(Kúria Bt. I. 1.199/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás