BK ÍH 2020/103.
BK ÍH 2020/103.
2020.12.01.
Az ügy bíróságra érkezését követően az ügyek egyesítése tárgyában hozott döntés pervezető végzés, így az ellen a jogorvoslat kizárt [Be. 449. § (4) bekezdés d) pont, Be. 580. § (1) bekezdés d) pont].
A törvényszék végzésével a járásbíróság 2019. október 17. napján – tárgyaláson kívül – meghozott egyesítésről rendelkező végzése ellen a vádlott által benyújtott fellebbezést mint törvényben kizártat – elutasította, mivel álláspontja szerint a járásbíróság tévesen biztosított fellebbezési jogot az általa meghozott és a Be. 449. § (4) bekezdés d) pontja szerinti pervezető végzésnek minősülő határozattal szemben.
A végzéssel szemben az ügyészség törvényes határidőn belül fellebbezést jelentett be, mivel álláspontja szerint a korábbi eljárási kódexszel egyezően a Be. is akként rendelkezik, miszerint a tárgyalás előkészítése szakaszában az egyesítésről rendelkező végzéssel szemben továbbra is fellebbezésnek van helye, míg ugyanezen végzés ellen a tárgyalási szakaszban már nincs törvényes lehetőség a jogorvoslati nyilatkozat benyújtására. Mindezt az ügyészség a Be. 513. §-ához fűzött miniszteri indokolással igyekezett alátámasztani, hivatkozva egyúttal a BH 2004.8. számú eseti döntésre is. Mindezen indokokkal a végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróságnak a fellebbezés érdemi elbírálására történő utasítását látta indokoltnak.
A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészség fellebbezésében foglaltakat indokainál fogva fenntartotta.
Az ügyészség fellebbezése nem alapos.
Helytállóan hivatkozott rá a vádhatóság fellebbezésében, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (régi Be.) hatálya alatt az egyesítésről a bíróság a tárgyalás megkezdéséig fellebbezéssel támadható végzést hozott, míg a tárgyalás megkezdése után e végzés pervezetőnek minősült. Az ügyészség azonban azt nem vette figyelembe, hogy a Be. az egyesítés tárgyában hozandó végzés pervezető végzésként való minősítésével a korábbi eljárási renddel szakított. Annak ellenére ugyanis, hogy az egyesítés a vádlotti érdekeket nagyban érintő döntés, mégis alapvetően az eljáró bíróság van abban a helyzetben, hogy objektíven, technikai és egyéb célszerűségi alapon meg tudja határozni, hogy az eljárás adott szakaszában helye van-e ezen döntés meghozatalának.
A Be. 449. § (4) bekezdése, szakítva a régi Be. szabályaival, már nem csupán a bíróság tárgyalási szakaszában meghozott, hanem „az ügy bíróságra érkezését követően” meghozott egyes végzéseket minősíti pervezetőnek.
Az ügyészség által hivatkozott Be. 513. §-a az általánosan biztosított jogorvoslati jog alól enged kivételt olyan végzéseknél, amelyek nem az ügy érdemi elintézését, hanem a bírósági munka menetét határozzák meg. Az ügyek egyesítéséről hozott végzés a Be. 449. § (4) bekezdés d) pontja szerint ugyanakkor pervezető végzésnek minősül, mellyel szemben a Be. 580. § (1) bekezdés d) pontja ab ovo kizárja a fellebbezés lehetőségét, ekként a Be. 513. §-ának alkalmazása fel sem merülhet.
Mindezek alapján a másodfokon eljáró törvényszék igen alapos és helyes indokolással mutatott rá arra, hogy a járásbíróság tárgyaláson kívül meghozott, egyesítésről rendelkező, így valójában pervezetőnek minősülő és fellebbezéssel nem támadható végzésével szemben tévesen biztosított fellebbezési jogot. A törvényszék az ily módon benyújtott fellebbezést – mint törvényben kizártat – törvényesen utasította el.
Mindezek alapján az ügyészség fellebbezése eredményre nem vezethetett, ezért az ítélőtábla a törvényszék végzését a Be. 614. § (4) bekezdés szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Debreceni Ítélőtábla Bpkf.II.94/2020/6.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás