BÜ BH 2020/104
BÜ BH 2020/104
2020.04.01.
I. Ha refinanszírozási szerződésben nem az önálló zálogjoggal biztosított követelésen, hanem magán az önálló zálogjogon alapítanak (al)zálogjogot, a refinanszírozó nem válik az önálló zálogjog jogosultjává.
II. A DH törvények szerinti elszámolási kötelezettség alapján a fogyasztó javára keletkező visszafizetési kötelezettség teljesítéséért az elszámolásra kötelezett pénzügyi intézménnyel egyetemlegesen az a pénzügyi intézmény felel, amely elszámolásra ugyan nem kötelezett, de a fogyasztóikölcsön-szerződésre tekintettel alapított önálló zálogjog jogosultja [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 267. § (1) bek., 269. §, 2014. évi XL. tv. (DH2 tv.) 6. § (7) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és a P. L. Pénzügyi Zrt. között 2006. szep-tember 21-én közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés jött létre. A kölcsönszerződés alapján a P. L. Pénzügyi Zrt. a felperes részére 185 049,24 CHF összegű, forintban folyósított kölcsönt nyújtott. A felek a szerződés II.1. pontjában megállapodtak abban, hogy a szerződés biztosítására a felperes tulajdonát képező ingatlanon a kölcsönösszeg erejéig a P. L. Pénzügyi Zrt. javára önálló zálogjog kerüljön bejegyzésre.
[2] A P. L. Pénzügyi Zrt. az általa kölcsönbe adott pénzösszeget az alperes bankkal 2006. szeptember 21-én kötött refinanszírozási szerződés alapján biztosította a felperes részére. A refinanszírozó alperes és a P. L. Pénzügyi Zrt. zálogjogot („alzálogjogot”) alapítottak az ingatlant terhelő önálló zálogjogon. A P. L. Pénzügyi Zrt. beleegyezett e zálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésébe.
[3] A felperes ingatlanára 2006. szeptember 28-án a P. L. Pénzügyi Zrt. javára önálló zálogjog, míg az alperes javára alzálogjog került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba.
[4] A felperes a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségének nem tett maradéktalanul eleget, ezért a P. L. Pénzügyi Zrt. 2011. szeptember 1-jén a szerződést felmondta. A felperes 2013-ban végtörlesztési ajánlatot tett, ami elfogadásra került. A végtörlesztést követően a P. L. Pénzügyi Zrt. önálló zálogjogát és az alperes alzálogjogát 2013. június 17-én az ingatlan-nyilvántartásból törölték.
[5] A felperes és a P. L. Pénzügyi Zrt. között megkötött szerződés a Kúriának a pénzügyi intézmények a fogyasztóikölcsön-szerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény hatálya alá esett.
[6] A P. L. Pénzügyi Zrt. felszámolását 2016. január 24-én elrendelték, a felszámolás alatt álló gazdasági társaság a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztóikölcsön-szerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 tv.) 10. § (1) bekezdése szerinti elszámolását a felperes kérésére 2016. február 18-án készítette el. Értesítette a felperest, hogy a szerződésben tisztességtelenül felszámított összeg 13 698 181 forint, és az elszámolás fordulónapja 2015. február 1. napja.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság jogalap nélküli gazdagodás címén kötelezze az alperest a törvényi elszámolás alapján a tisztességtelenül felszámított 13 698 180 forint és járulékainak megfizetésére.
[8] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, vitatta annak jogalapját.
Az első- és másodfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 13 698 180 forint és késedelmi kamata felperes javára történő megfizetésére. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[10] A jogerős ítélet értelmében az alperes mint refinanszírozó pénzügyi intézmény és a P. L. Pénzügyi Zrt. között létrejött szerződés alapján létrejött alzálogjog tárgya nem az eredeti, kölcsönszerződés biztosítékaként szereplő zálogtárgy volt, hanem az azt terhelő főzálogjog, a P. L. Pénzügyi Zrt. önálló zálogjoga. Az alzálogjogra jogosult követelése lejárttá tételével a zálogkötelezett ellen közvetlenül nem fordulhat, csak az eredeti, főzálogjog-jogosulttól kérhet kielégítést, azonban tekintettel arra, hogy alzálogjogának tárgya követelése biztosítékaként maga a zálogjog, végső soron elérheti az eredeti zálogkötelezettnél lévő zálogtárgy kiadását. Ebből következik, hogy a DH2 tv. 6. § (7) bekezdésének alkalmazása során az önálló zálogjog jogosultjának minősíthető a főzálogjo-go-sult mellett az alzálog-jogosult is, hiszen alzálog-jogának tárgya nem más, mint az önálló zálogjog.
[11] Az a körülmény, hogy a felperes követelése esedékessé válásakor már mind az önálló zálogjog, mind pedig az alzálogjog törlésre került, nem mentesíti az alperest a helytállási kötelezettsége alól, mert a végtörlesztett fogyasztóikölcsön-szerződés esetén nem kizárt a DH2 tv. 6. §-ának alkalmazása. Amennyiben az elszámolás alapján a fogyasztónak a pénzügyi intézménnyel szemben követelése keletkezik, a fizetési kötelezettséget teljesíteni kell, ellenkező értelmezés ugyanis azt eredményezné, hogy a végtörlesztett fogyasztóikölcsön-szerződés esetén a DH2 tv. 6. § (7) bekezdése nem érvényesülne.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Előadta, hogy a jogerős ítélet sérti a DH2 tv. 6. § (7) bekezdését. Szerinte téves a bíróságnak az a következtetése, hogy végső soron elérhette volna az eredeti zálogkötelezettnél lévő zálogtárgy kiadását, ugyanis ez nem következik az alzálogjog jogi minőségéből. A bíróság jogi álláspontját nem kellően indokolva és okszerűtlenül jutott arra a következtetésre, hogy közvetlenül fordulhatott volna a zálogtárgy tulajdonosa ellen, hiszen az alzálogjog jogosultja a zálogtárgyból nem nyerhet kielégítést, hanem csak abból az összegből, amely a zálogjoggal biztosított követelésre esik. Az alzálogos hitelező nem kezdeményezhet bírósági végrehajtást és árverést a zálogtárgyra.
[13] Érvelése értelmében a P. L. Pénzügyi Zrt. és ő a P. L. Pénzügyi Zrt. javára bejegyzett önálló zálogjogon alapítottak alzálogjogot. Ez az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 267. § (1) bekezdése szerinti jogon alapított zálogjog, ami egy külön nevesített zálogjog típus, így nem az önálló zálogjog egyik változata.
[14] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[16] A perben az egyik döntő kérdés volt, hogy mi a jogi jellege és tárgya a refinanszírozó és a P. L. Pénzügyi Zrt. között létrejött szerződés biztosítékának. Azt a jogerős ítéletében a másodfokú bíróság is megállapította, hogy a refinanszírozó alperes és a P. L. Pénzügyi Zrt. között létrejött szerződés alapján keletkezett „alzálogjog” tárgya nem az eredeti, kölcsönszerződés biztosítékaként szereplő zálogtárgy volt, hanem a P. L. Pénzügyi Zrt. önálló zálogjoga. Az így létrejött biztosíték tehát különbözik mind a 2013. évi V. törvény 5:99. §-ának (4) bekezdésében szabályozott alzálogjogtól, ahol a zálogjog egy zálogjoggal biztosított követelésen áll fenn, mind a Ptk. 269. §-ában szabályozott önálló zálogjogtól, ahol a zálogjog a biztosított követeléstől függetlenül terheli a zálogtárgyat. Jelen esetben ugyanis a zálogjog – mint jogon alapított járulékos zálogjog – a refinanszírozási szerződés biztosítékaként egy önálló zálogjogot terhel. Figyelemmel arra, hogy a Ptk. 269. §-ának (3) bekezdése alapján az önálló zálogjog is önállóan forgalomképes jog, így annak elzálogosítására a Ptk. 267. §-ának (1) bekezdése lehetőséget biztosított. A Ptk. 267. §-a és 269. §-a különböző zálogjogi típusokat szabályoz, ezért a Ptk. rendszeréből ex lege következik, hogy az önálló zálogjog jogosulti pozíciója nem feleltethető meg az önálló zálogjogon fenn-álló zálogjog jogosultja jogállásának.
[17] Ezt a fentieken kívül dogmatikai elvek is kizárják. A dologi jogok tekintetében ugyanis szigorúan érvényesül a zártkörűség és típuskötöttség elve (a dologi jogok numerus claususa), ami – szemben a szerződési szabadság elvével – azt jelenti, hogy nincs lehetőség újabb, a törvényben nem szabályozott dologi jogok alapítására, ugyanis a dologi jogok csak a jogalkotó által meghatározott formában (típusban) és tartalommal létezhetnek (Menyhárd Attila: Dologi jog. Eötvös Kiadó Bp. 2010. II. rész 2. fejezet).
[18] Mindkét fokon eljárt bíróság kiterjesztő, analóg értelmezéssel tekintette az önálló zálogjogosult jogállásába tartozónak az önálló zálogjogot terhelő zálogjog jogosultját. Ez az értelmezés azonban téves és jogszabálysértő.
[19] Helyesen hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy miután nem az önálló zálogjoggal biztosított követelésen, hanem magán az önálló zálogjogon alapítottak zálogjogot, ez alapján nem vált az önálló zálogjog jogosultjává, így a felperessel szemben az önálló zálogjogból fakadó jogosultságok gyakorlására sem lett volna lehetősége. Így például ha a felperessel szemben a szerződés 2011. szeptember 11-ei felmondását követően a P. L. Pénzügyi Zrt. végrehajtási eljárást indított volna, abba az alperes a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 140/A. §-a alapján az önálló zálogjog jogosultjaként nem kapcsolódhatott volna be, részére a bírósági végrehajtó kifizetést nem teljesíthetett volna, a felperessel szembeni végrehajtási eljárásban a zálogtárgy értékesítéséből befolyt, a végrehajtást kérőt megillető összeget csak mint a zálogtárgy helyébe lépő értéket – a Ptk. 268. §-ának (3) bekezdésének megfelelő alkalmazásával – legfeljebb óvadékként kezelhette volna (BH 2018.284.), amelyet a refinanszírozási szerződés megszűnésekor köteles lett volna kiadni a P. L. Pénzügyi Zrt.-nek. Ha pedig az alperes önálló zálogjogon alapított zálogjogából fakadó kielégítési joga megnyílt volna, az alperes akkor is csak arra vált volna jogosulttá, hogy az önálló zálogjogot bírósági végrehajtás útján vagy bírósági végrehajtáson kívül értékesítse, vagy – a P. L. Pénzügyi Zrt.-vel a kielégítési jog megnyílta után kötött szerződés alapján – magához váltsa; csak e legutóbbi esetben vált volna az alperes az önálló zálogjog jogosultjává, ez azonban jelen ügyben nem következett be.
[20] A DH2 tv. 6. §-ának (7) bekezdése csak a fogyasztói követelés alapján keletkező fizetési kötelezettség teljesítéséért a fogyasztóikölcsön-szerződésre tekintettel alapított önálló zálogjog jogosultját teszi az elszámolásra kötelezett pénzügyi intézménnyel egyetemlegesen felelőssé, az alperes azonban ilyennek a fentiek szerint nem tekinthető. Kétségtelen, hogy a törvény miniszteri indokolása utal a refinanszírozó intézményre, de nem általában, hanem csak „a fogyasztó vagy rá tekintettel harmadik személy által nyújtott vagyontárgy tekintetében önálló zálogjoggal rendelkező refinanszírozó pénzügyi intézmény"-re, vagyis azokra a pénzügyi intézményekre, amelyek a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény 8. §-ának (4) bekezdésében szabályozott refinanszírozási jelzáloghitel-ügylet, vagyis önálló zálogjog vásárlása és egyidejű eladása útján végzett tevékenység keretében biztosítanak pénzügyi forrásokat a fogyasztóval szerződő pénzügyi intézménynek, amelynek keretében a refinanszírozó pénzügyi intézmény valóban az önálló zálogjog jogosultjává válik. Az alperes és a P. L. Pénzügyi Zrt. között azonban nem ilyen tartalmú ügylet jött létre.
[21] A Ptk. 1. § (1) bekezdés második mondata szerint a személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozó más jogszabályokat – ha eltérően nem rendelkeznek – a Ptk-val összhangban, rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni. A bíróság a Ptk. zálogjogi szabályaitól és fenti alapelvétől elszakadva, analógiával értelmezte kiterjesztően a DH2 törvényt, amire a fentiek szerint nincs lehetőség. Az önálló zálogjogon alapuló zálogjog jogosultjának jogállása nem egyezik az önálló zálogjog jogosultjának jogállásával, annak jogait sem kielégítési jogának megnyílta előtt, sem azt követően nem jogosult gyakorolni mindaddig, míg az önálló zálogjogot – külön jogügylet keretében – jogosultként meg nem szerzi. Ebből adódóan téves a bíróságnak az a következtetése, hogy az „alzálogjog” jogosultja végső soron éppúgy elérheti az eredeti zálogkötelezettnél lévő zálogtárgy kiadását, mint az önálló zálogjog jogosultja. Mindezek alapján az „alzálogjog” jogosultja nem tekinthető önálló zálogjogjogosultnak a DH2 tv. alkalmazásában, ezért az alperes egyetemleges helytállási kötelezettsége nem áll fenn, a felperes a DH2 tv. szerinti elszámolási igényét csak a vele szerződéses kapcsolatban álló P. L. Pénzügyi Zrt.-vel szemben érvényesíti, a jogerős ítéletben megjelölt jogalapon az alperes marasztalására nem kerülhet sor.
[22] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és – az elsőfokú ítéletet megváltoztatva – a felperes teljes keresetét elutasította.
(Kúria Pfv. V. 20.570/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás