BK ÍH 2020/104.
BK ÍH 2020/104.
2020.12.01.
Korlátozott felülbírálat esetében is vizsgálni kell felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása esetén az előzetes mentesítésre érdemességet [Be. 583. § (3) bekezdés a) pont, 590. § (5) bekezdés d) pont].
Az elsőfokon eljáró törvényszék a vádlottat minősített adattal visszaélés vétségében mondta ki bűnösnek, ezért 4 hónap szabadságvesztésre és 2 év nyomdai gépmester foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fogházban határozta meg, annak végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a vádlott a kiszabott szabadságvesztés esetleges végrehajtása esetén a büntetés kétharmad részének, de legalább három hónapnak a kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, súlyosításért, hosszabb tartamú, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett fogház fokozatú szabadságvesztés kiszabása érdekében.
A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartva észrevételezte, hogy az elsőfokú bíróság a 8/2015. (IV. 17.) AB határozatban írtak ellenére nem vizsgálta az előzetes bírósági mentesítés lehetőségét. Kifejtette, hogy a bűncselekmény jellege a vádlott előzetes mentesítését nem teszi lehetővé, ugyanakkor a korlátozott felülbírálatra tekintettel ez a kérdés nem vizsgálható a másodfokú eljárásban, mivel az előzetes mentesítés nem tartozik a Be. 583. § (3) bekezdésében meghatározott esetkörbe.
A szabadságvesztés súlyosítása érdekében bejelentett ügyészségi fellebbezés alaptalan, az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség átiratában az előzetes mentesítés kapcsán kifejtettekkel sem értett egyet.
Tekintettel arra, hogy a vádlott terhére szóló fellebbezés bejelentésére a Be. 583. § (3) bekezdés a) pontja alapján került sor, továbbá az elsőfokú bíróság ítélete a vádlott beismerő nyilatkozatának elfogadásán alapult, a Be. 590. § (3) és (7) bekezdésére, valamint a Be. 606. § (3) bekezdésére figyelemmel a másodfokú bíróság az ítéletnek a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését a Be. 590. § (5) bekezdés a)-d) pontjainak alkalmazásával bírálta felül.
Ennek során megállapította, hogy a Be. 607. § (1) bekezdésében és a Be. 608. § (1) bekezdésében felsorolt olyan eljárási szabálysértést az elsőfokú bíróság nem valósított meg, amelyre figyelemmel ítéletét hatályon kívül kellene helyezni.
Nem merült fel olyan körülmény sem, amelyre figyelemmel a terheltet fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni.
A Be. 591. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel a másodfokú bíróság nem vizsgálta az elsőfokú bíróság tényállásának megalapozottságát, így határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította.
E tényállásban az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és a cselekmény minősítése is törvényes.
A bűnösségi körülmények kiegészítése mellett is arányosnak találta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által kiszabott joghátrányt. Így annak súlyosítására nem látott lehetőséget.
Az ítélőtábla a korlátozott felülbírálat mellett is lehetségesnek találta az előzetes mentesítésre érdemesség vizsgálatát.
A Be. 583. § (3) bekezdés a) pontja szerint fellebbezésnek van helye kizárólag a kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés neme és mértéke vagy tartama ellen is. A Be. 590. § (5) bekezdés d) pontja alapján pedig a büntetés kiszabása vagy intézkedés alkalmazása korlátozott felülbírálat esetén is vizsgálandó.
A hivatkozott AB-határozat viszont az előzetes mentesítés kérdését éppen a büntetéskiszabás részeként kezeli.
A határozat [51]-[53] bekezdéseiben ugyanis rámutat arra, hogy a büntetés végrehajtásának felfüggesztése a büntetéskiszabás keretei között a jogalkotó által biztosított kedvezmény. A végrehajtandó szabadságvesztés az elkövetőre nézve nyilvánvalóan súlyosabb büntetés, mint a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés. Ha a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztéssel érintett elítéltek helyzetét a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények időbeni érvényesülésének szempontjából összevetjük a végrehajtandó szabadságvesztéssel sújtott elítéltek helyzetével, látni lehet, hogy a különbség alapvető. A végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés vonatkozásában ugyanis a törvény nem állapít meg várakozási időt a törvényi mentesítésig, az a próbaidő leteltének, tehát a büntetés végrehajtása befejezésének napján beáll. Az [59] bekezdésben foglaltak szerint pedig az előzetes mentesítés alkalmazásának objektív feltétele az, hogy az elítéltet a bíróság olyan szabadságvesztéssel sújtsa, amelynek végrehajtását felfüggesztette, szubjektív feltétele pedig a terhelt érdemessége. Az alkotmánybírósági határozat e helyen rámutat arra, hogy a jogszabály nem rögzít az előzetes bírósági mentesítéssel összefüggő eljárási szabályokat. A jogszabály szövegből mindössze az következik, hogy az előzetes bírósági mentesítés tárgyában a döntést az a bíróság hozza meg, amely a büntetőjogi felelősség kérdésében is ítélkezik, továbbá, hogy a döntéshozatalnak az ítélethozatallal egy időre kell esnie, nem követheti az ítélet kihirdetését. Nem ad ugyanakkor a jogszabály semmiféle iránymutatást arra vonatkozóan, hogy az előzetes bírósági mentesítés tárgyában a bírói döntéshozatalt ki, mikor, milyen eljárási rendben kezdeményezheti. A régi Be. XVIII. Fejezet II. Címében – amely taxatíve felsorolta azokat az egyes különleges eljárásokat, amelyek a büntetőeljárás jogerős befejezése után a törvény szerint lefolytathatók – nem volt olyan eljárás, amelyben az előzetes mentesítés alkalmazható lett volna. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a hatályos Be. 671. §-ában felsorolt, az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező eljárások között sem szerepel olyan, amely az előzetes mentesítésre vonatkozna. Az AB-határozat [67] bekezdésében foglaltak szerint így a jogalkotó sem a büntető-, sem a büntetőeljárási törvényben nem határozott meg a kedvezménnyel kapcsolatos eljárási szabályokat.
Az AB-határozat [72] bekezdésében éppen ezért az Alkotmánybíróság arra is rámutat, hogy a Btk. 102. § (1) bekezdése kapcsán a jogalkalmazásban tapasztalt bizonytalanságok megkérdőjelezhetővé teszik, hogy a terhelt tud-e élni e kedvezmény odaítélésének lehetőségével, amelyet pedig a jogalkotó a büntetőtörvényben biztosít számára. A szabályozás hiányosságai miatt a terhelt olyan helyzetbe kerül, amelyben kétséges, hogy az eljárás tisztességes jellegét biztosító garanciák köre, azok közül különösen a bírósághoz fordulás joga érvényesülhet.
A határozat [73] és [74] bekezdéseiben az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a Btk. hivatkozott rendelkezésének létezik olyan értelmezése, amely iránymutatásul szolgálhat a jogalkalmazás számára, és amely által a támadott rendelkezés és az Alaptörvény összhangja biztosítható. Abban az esetben ugyanis, ha a bíró a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén hivatalból vizsgálja az előzetes bírósági mentesítés lehetőségét, és arról az ítéletében rendelkezik, kizárható mindazon bizonytalanságok érvényesülése, amelyeket az Alkotmánybíróság fentebb feltárt. Ilyen módon kiszámíthatóvá válik a jogalkalmazás, és biztosítható a tisztességes eljárással összefüggő garanciák érvényesülése. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény a Btk. 102. § (1) bekezdése alkalmazásánál, hogy a bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén hivatalból vizsgálja az előzetes bírósági mentesítés lehetőségét, és arról ítéletében rendelkezzen.
A most kifejtettek alapján megállapítható, hogy az Alkotmánybíróság az előzetes mentesítés kérdéskörét szorosan a büntetéskiszabás részeként értelmezi, arra is figyelemmel, hogy az előzetes mentesítés a jogerős ügydöntő határozat meghozatala után már nem pótolható. Mindezekből következően az ítélőtábla akként foglalt állást, hogy a Be. 590. § (5) bekezdés d) pontjában szabályozott esetkörbe az előzetes mentesítés lehetőségének vizsgálata is beletartozik, ezért ezt a vizsgálatot is elvégezte.
Ennek során megállapította, hogy a vádlott sem a vád tárgyát képező bűncselekmény elkövetése előtt, sem azóta, a törvénnyel nem került összeütközésbe. A bűncselekmény elkövetését már a nyomozás során beismerte, tettét megbánta, továbbá 3 kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Ilyen körülmények mellett az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a vádlott részére a büntetés célján túlmutató méltánytalan hátrányt jelentene az, ha a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól csak a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje leteltének napján mentesülne. Ezért a Btk. 102. § (1) bekezdésére figyelemmel a vádlottat – mivel arra érdemesnek találta – előzetes mentesítésben részesítette.
A fentebb kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 606. § (1) bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Bf.III.97/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás