PÜ BH 2020/107
PÜ BH 2020/107
2020.04.01.
A jogcím nélküli lakáshasználathoz kötődő használati díj nem a használat ellenszolgáltatása, hanem a bérlemény visszaadására vonatkozó szerződéses kötelezettség teljesítésének megtagadása mint szerződésszegés jogkövetkezménye, szankciója. A tulajdonosi jogok gyakorlásában ily módon korlátozott jogosultnak a használati díj ellenében nincs semmilyen szolgáltatási kötelezettsége, így szavatosság sem terheli [1993. évi LXXVIII. tv. (Ltv.)].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes mint bérbeadó 1999. szeptember 17-én határozatlan időre szóló bérleti szerződést kötött az alperessel mint bérlővel a perbeli lakásra. Az épületre a felperes és az E. Kft. között 2004-ben adásvételi szerződés jött létre. Miután a bíróság megállapította e szerződés érvénytelenségét, az épület 2012. január 20-án visszakerült a felperes birtokába. A 2013. július 8-án kelt levelével a felperes a bérleti jogviszony felmondásának kilátásba helyezésével felszólította az alperest, hogy 8 napon belül fizesse meg a 2013. június 30-ig fennálló 1 170 458 forint bérleti díjhátralékot. A fizetési felszólítást az alperes 2013. július 30-ig átvehette volna a postán, mielőtt a küldeményt „nem kereste” jelzéssel 2013. augusztus 1-jén visszaküldték a feladónak. Az alperes a fizetési felszólításnak nem tett eleget, ezért a felperes a bérleti jogviszonyt a 2013. augusztus 8-án kelt levelével 2013. szeptember 30-ra felmondta. A felmondó levelet a posta két alkalommal kísérelte meg kézbesíteni az alperes részére, először 2013. augusztus 9-én, majd augusztus 16-án. Az alperes meghatalmazottja a felmondást 2013. augusztus 21-én átvette. Az alperes a perbeli lakásból több évvel a felmondást megelőzően elköltözött, amelynek tényét és az új lakcímét a felperesnek nem jelentette be. A lakás a tető és a zárófödém karbantartásának hiánya miatt beázott. A konyha beázását követően 2013. év végére alkalmatlanná vált a rendeltetésszerű használatra.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes keresetében a perbeli lakás kiürítésére és birtokba adására, valamint a 2012. január 1. és 2014. március 31. közötti időszakra 1 331 952 forint bérleti, használati, víz- és csatorna-, valamint szemétszállítási díj és ezen összegek 2013. március 1. napjától a kifizetésig járó kamatai, továbbá 2014. április 1-től a kiürítésig havi 51 406 forint használati díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Állította, hogy biztosította a lakás rendeltetésszerű használatát, elvégezte az épületben a veszélyelhárítást, kijavította a felmerülő hibákat. Rámutatott arra, hogy az alperes álláspontja szerint a lakás használhatatlan, ennek ellenére még mindig a birtokában tartja.
[3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy érvénytelen a bérleti jogviszony felmondása, és vitatta a felperes által követelt használati díj összegszerűségét is. Előadta, hogy a lakás a felperesnek felróhatóan nincs rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban, ezért 2011 óta nem lakik ott. Bérletidíj-tartozása nem áll fenn. A felperes 1990-ben azzal a feltétellel kapta az államtól ingyenesen tulajdonába az ingatlant, hogy 10 éven belül az épületet teljeskörűen felújítja, amely nem teljesült. Az épület időközben élet- és balesetveszélyessé vált, huzamos emberi tartózkodásra alkalmatlan. A felperes a rendeltetésszerű használhatóságot az 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lakás tv.) által előírt kötelezettsége ellenére nem biztosította, ezért szavatossági joga érvényesítése okán mindaddig nem tesz eleget a bérletidíj-fizetési kötelezettségének, amíg a felperes nem teljesíti bérbeadói kötelezettségét [1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 306. § (4) bekezdés, 308/C. §]. Víz- és csatornadíjat korábban a felperes nem követelt, annak megfizetésére előzetesen nem szólította fel.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 622 676 forintot és ennek 2012. szeptember 15-től a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[5] Az ítélet indokolásában kifejtettek szerint a fizetési felszólítás közlése az alperesnek felróhatóan hiúsult meg azáltal, hogy a postai küldeményt értesítést ellenére nem vette át. A határidők vonatkozásában a felmondás szabályos volt. A 2013. július 30-i visszaküldéstől számított 8 napos fizetési határidő augusztus 7-én telt le, a felperes pedig az augusztus 8-án kelt és még aznap postára adott levelében felmondta a szerződést. A felmondása azért volt érvénytelen, mert nem tudta igazolni a felszólításban feltüntetett hátralék összegét, arra vonatkozóan ellentmondásos kimutatásokat csatolt. Jóváírt 285 816 forintot, így a 2013. szeptemberben kimutatott hátralék 1 081 498 forint volt, amely nem érte el a júniusig közölt hátralék összegét. A lakás kiürítésére vonatkozó keresete ezért alaptalan volt.
[6] Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást folytatott le annak megállapítására, hogy a perbeli lakás rendeltetésszerű használatra, lakhatásra alkalmas állapotban volt-e. A beszerzett szakértői véleményt az ítélkezése alapjául elfogadta. A szakértő úgy nyilatkozott, hogy 2012. január 1-től a lakás korlátozottan ugyan, de alkalmas volt a rendeltetésszerű használatra. Valamennyi hibáját az épület, pontosabban a tető és a zárófödém karbantartásának hiánya okozta. Ehhez hozzájárult a bérlő bejelentési kötelezettségének elmulasztása. Az alperes nem tudta igazolni, hogy a bérlemény rendeltetésszerű használatra alkalmatlan állapotáról tájékoztatta a felperest. A parketta hiánya önmagában nem tette rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná a lakást. Nem merült fel arra utaló tény, hogy a felszedése az alperes tudtán kívül, idegen személyek által történt. Az alperes a felmondás kézbesítésekor már tudomással bírt a felperes bérletidíj-követeléséről. Bérleti díjat csak arra az időszakra nem köteles fizetni, amely időszakban a lakás nem volt használható állapotban. A szakvélemény szerint csak 2014 júniusától, a konyha beázására, állapotára figyelemmel nem volt rendeltetésszerű használatra alkalmas a lakás. Az épület problémáiról a felperesnek az eladás előtt is tudomása volt, ezért elvárható lett volna tőle a gondosság. Nem lehetett ugyanakkor figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az alperes nem jelezte a perbeli lakás rossz műszaki állapotát. Az alperes 2012. január 1-től 2014. május 30-ig köteles az önkormányzati rendelet szerint megállapított díjak megfizetésére. Az ezt követő időszakra a kereset nem volt megalapozott.
[7] Az egyéb szolgáltatási díjak vonatkozásában az elsőfokú bíróság a keresetet bizonyítatlannak látta. A felperes a víz-, csatornadíj- és hulladékszállítási számlákat bemutatta, azonban azt nem igazolta, hogy a szolgáltatási díjakat a perbeli lakás vonatkozásában a rendeletnek megfelelően számította ki. A bérlő szol-gáltatásidíj-fizetési kötelezettsége rendeltetésszerű használatra alkalmas bérlemény esetében áll fenn, ezért az alapterület szerinti számítás a 2014 júniusát megelőző időszakban sem alkalmazható.
[8] A felperes fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy a perbeli lakást 15 napon belül ingóságaitól kiürítve hagyja el és bocsássa a felperes rendelkezésére. Az alperes által a felperesnek fizetendő összeget 2 744 129 forintra és ennek 2015. július 15-től a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatára felemelte és megfizetésének teljesítési határidejét 15 napban állapította meg. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2017. február 1-től a lakás kiürítéséig a tárgyhó 15. napjáig havi 40 820 forint használati díjat. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[9] A másodfokú bíróság arra mutatott rá, hogy az alperes a fizetési felszólítást még átvehette volna a postán 2013. július 30-án, ezt azonban nem tette meg, önhibájából meghiúsítva a kézbesítést. Ettől az időponttól számított 8 napon belül, azaz 2013. augusztus 7-ig tehetett volna eleget a fizetési kötelezettségének, hogy elkerülje a felmondást. A felszólításban foglaltakat nem teljesítette, ezért a felperes további 8 napon belül, 2013. augusztus 15-ig mondhatta fel a bérleti jogviszonyt. A felmondást az alperes az első értesítés postaládában hagyásakor, 2013. augusztus 9-én – a 8 napos határidőn belül – átvehette volna, a kézbesítés szintén önhibájából hiúsult meg. A Lakás tv. a felmondás érvényességéhez nem írja elő, hogy a felszólításban megjelölt lakbérhátralék összege pontosan megfeleljen a bérlő valós tartozásának összegével. A lakásbérleti jogviszony megszüntethető akár egyhavi hátralék fennállása esetén is. A felszólítás lényeges kelléke, hogy abból beazonosítható legyen, milyen jogcímen, milyen összegű hátralék megfizetését kéri a bérbeadó. Az adott esetben az alperes nem vitatta, hogy a felszólítás időpontjában volt lakbér- és egyéb szolgáltatásidíj-hátraléka, és azt sem tette vitássá, hogy azt nem fizette meg. Ez önmagában elegendő volt ahhoz, hogy a felperes megszüntesse a bérleti jogviszonyt. A felszólító levélben közölt díjhátralék olyan időszakra (2011. július 1. – 2011. december 31.) is vonatkozott, amikor az alperes – általa sem vitatottan – semmilyen díjat nem fizetett. Az a körülmény, hogy a felperes a felmondást követően sztornózta az erre az időre kiállított számlákat, nem jelenti annak elismerését, hogy ez a tartozás nem állt fenn a felszólítás időpontjában. Az alperes által hivatkozott eseti döntések más tényállás alapján születtek. A felmondás megfelelt a Lakás tv. 25. § (1) és (5) bekezdésében foglalt formai és tartalmi követelményeknek, ezért a felmondási idő lejártával, 2013. szeptember 30-án az alperes lakásbérleti szerződését megszüntette. Az alperes ettől kezdve jogcím nélküli lakáshasználó, aki a Lakás tv. 17. § (1) bekezdése alapján köteles kiüríteni és a felperes rendelkezésére bocsátani a perbeli lakást.
[10] Az alperes a perben nem igazolta, hogy értesítette a felperest a lakcíme megváltozásáról. Gondoskodhatott volna a bérlemény címére érkezett küldemények átvételéről, a fizetési felszólításról is értesülhetett volna. A bérlő kötelezettsége a bérleti díj havi rendszerességgel történő megfizetése. Sem jogszabály, sem a bérleti szerződés nem ad lehetőséget arra, hogy a bérlő egyoldalúan, a bérbeadóval való megállapodás nélkül megszüntesse a bérleti díj fizetését. Az alperes az E. Kft.-vel megállapodott abban, hogy nem fizet. A felperessel ilyen megállapodást nem kötött. A Lakás tv. 10. § (3) bekezdése még a lakbérmérséklés lehetőségét is a bérlő és a bérbeadó megállapodásától teszi függővé. A perben beszerzett szakértői vélemény szerint a lakás 2012. január elejére vált korlátozottan alkalmassá a rendeltetésszerű használatra az utcai és a középső szoba, valamint az előszoba beázása miatt, de ekkor volt még két, önállóan megközelíthető, használható szobája amellett, hogy a konyha és a mellékhelyiségek is használhatók voltak. Az alperes tehát nem igazolta azt az állítását, hogy az elköltözésekor a lakás életveszélyes állapotú volt. Ebben az időben a beázás okozta károk olyan azonnali beavatkozást nem igénylő hibák voltak, amelyeket jeleznie kellett volna a felperesnek a Lakás tv. 11. § (4) bekezdése alapján. Ilyen írásbeli bejelentés hiányában nem hivatkozhatott alappal arra, hogy a felperes nem teljesítette szavatossági kötelezettségét, nem szüntette meg a beázás okát és elmulasztotta az épület karbantartását. A kirendelt szakértő szakvéleménye szerint a konyhai beázás 2012. év elején kezdődött és 2013 végére, 2014 elejére lehetetlenítette el a konyha használatát. A lakás ekkortól vált a rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná. E szakértői megállapítás alapján azt a következtetést lehetett levonni, hogy a lakás már 2014 januárjától rendeltetésszerű használatra alkalmatlan állapotban volt. Ekkorra azonban a felek közötti bérleti szerződés már megszűnt és a felperest a lakással kapcsolatban szavatosság nem terhelte. Az alperes a Lakás tv. 1. §-ának (3) bekezdése folytán alkalmazandó régi Ptk. 424. § (1) bekezdésében foglalt azonnali hatályú felmondás jogával akkor sem élt, amikor már valóban használhatatlanná vált a lakás. Azt annak ellenére birtokában tartotta, hogy lakhatását évek óta máshol oldotta meg.
[11] A jogcím nélküli használat kezdetétől, azaz 2013. október 1-től az alperesnek a Lakás tv. 20. § (1) bekezdése alapján a lakás kiürítéséig a lakbérrel azonos összegű használati díjat kell fizetnie. A bérleti és használati díj nem a lakás tényleges használatának, hanem birtokban tartásának az ellenértéke. A szemét-szállításidíj-fizetési kötelezettség ugyancsak a kiürítésig terheli az alperest, mivel ezt a díjat a szolgáltató a hulladék mennyiségétől függetlenül kiszámlázta a tulajdonos felperesnek, aki jogszerűen hárította át az alperesre a bérleti szerződés 3. pontja, valamint az önkormányzat rendelete alapján. A víz- és csatornadíjat az alperesnek addig kell fizetnie, amíg a lakás rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban volt. Eddig merülhet ugyanis fel a lakásban vízfogyasztás, amelyet az épület teljes vízfogyasztása és a lakás alapterülete alapján állapított meg a felperes az önkormányzat rendelete szerint. A rendelet alapján a víz- és csatornadíj-fizetési kötelezettség azt a bérlőt is terheli, aki a bérlemény használatát időszakosan szünetelteti.
[12] A bérleti díj összegszerűségét a felperes részletesen levezette és csatolta ennek igazolására az önkormányzati rendeleteket is.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereset teljes elutasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet helybenhagyását, harmadlagosan a hatályon kívül helyezését és az első- vagy a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
[14] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A felmondást megelőző fizetési felszólítást az alperes a tartalma miatt azért tartotta szabálytalannak, mert a közölt tartozás összege nem felelt meg a valóságnak. A Kúria a fizetési felszólítás tartalmi követelményeit illetően egyetértett a jogerős ítéletben foglaltakkal. Az EBH 2008.1870. számú eseti döntésben kifejtett álláspontot a jelen ügyre nézve is fenntartja. A lakbérfizetés elmulasztására alapított felmondást megelőző felszólításból a követelés jogcímének és összegszerűségének kell kitűnnie, ez szükséges ugyanis ahhoz, hogy a bérlő beazonosíthassa a tartozását, és meghatározhassa annak összegét. A perbeli esetben a fizetési felszólítás megfelelt e követelményeknek.
[16] Az ingatlan tulajdonjogát a felperestől az E. Kft. nem szerezte meg, mert a felek által megkötött adásvételi szerződés semmis volt. A perbeli lakás hasznosításának joga így a felperest 2012. január 1-jén is megillette. A lakás bérleti díját és a külön szolgáltatások díját a közte és az alperes között fennálló bérleti szerződés alapján követelhette. A birtokbalépés 2012. január 20-i időpontjának ezért nem volt jogi jelentősége. Az alperes első alkalommal a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy a fizetési felszólítás azért nem volt megfelelő, mert az E. Kft.-vel a bérleti szerződés módosításában állapodott meg, és e megállapodás szerint nem tartozott bérleti díjjal. Az első- és a másodfokú eljárásnak a szerződésmódosítás nem volt tárgya, ebben a jogkérdésben a másodfokú bíróság nem foglalt állást, így jogsértést sem követhetett el. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a bizonyítás eredményének mérlegelését [régi Pp. 206. § (1) bekezdés] is sérelmezte, ezért a Kúria ennek kapcsán mutat rá arra, hogy az E. Kft. érvényes tulajdonszerzési jogcím hiányában nem lépett új tulajdonosként a bérleti szerződésben a felperes helyébe, ezért nem állt jogában a szerződést módosítani. Nem is tett erre irányuló jognyilatkozatot. A régi Ptk. 240. § (1) bekezdése értelmében a szerződésmódosítás a szerződés valamely tartalmi elemére vagy a jogcímére vonatkozik. A Kft. alperes által hivatkozott nyilatkozata ettől eltérően arról szólt, hogy az ingatlan állapotát figyelembe véve eltekint az alperes bérletidíj-fizetési kötelezettségének teljesítésétől.
[17] Az alperes arra is alaptalanul hivatkozott, hogy a felperes nem tett eleget az együttműködési kötelezettségének. A birtokbavételi jegyzőkönyvvel, valamint fényképfelvételekkel a perben a felperes igazolta, hogy értesítette a lakókat az ingatlan birtokának visszavételéről. Bizonyította továbbá, hogy 2012. október 16-án az alperes erről levélben is tájékoztatást kapott. Az érvényben lévő önkormányzati rendeletekben foglaltak szerint elkészített lakbérre, víz-, csatornadíjra és szemétszállítási díjra vonatkozó számla a levél melléklete volt. Az ezt követő időszakban pedig a felperes a díjakat havonta kiszámlázta.
[18] A másodfokú bíróság a Lakás tv.-ben meghatározott határidőket a fizetési felszólítás és a felmondás vonatkozásában is helytállóan vette figyelembe. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal ellentétben a felperes az elsőfokú eljárás során a 2016. november 7-én előterjesztett beadványához mellékelte a felmondólevél tértivevényét. Annak alapján megállapítható volt, hogy a küldeményről az alperes 2013. augusztus 9-én, majd augusztus 16-án értesítést kapott. Helyesen vezette le a jogerős ítéletben a másodfokú bíróság, hogy teljesültek a Lakás tv. 25. §-ában foglalt feltételek. A Kúria ezért egyetértett annak megállapításával, miszerint a felperes felmondása megszüntette a peres felek közötti bérleti jogviszonyt.
[19] Az alperes a felülvizsgálati kérelemben arra helyesen hivatkozott, hogy a perbeli lakás használatának biztosítása – a szolgáltatás jellegére figyelemmel – oszthatatlan szolgáltatás volt, mivel a szerződéses érdek kielégítésére mint egység szolgált. Tévesen következtetett azonban ennek alapján arra, hogy hibás teljesítése miatt a felperesnek nem járt bérleti díj. A Lakás tv. 8. § (3) bekezdése a bérbeadó (1), (2) bekezdésében szabályozott szavatosságára a hibás teljesítés miatti szavatosság szabályait az e törvényben meghatározott, illetőleg a szerződésben kikötött eltérésekkel rendeli alkalmazni. A Lakás tv. 1. § (3) bekezdése szerint pedig az e törvényben nem szabályozott kérdésekben irányadóak a régi Ptk. rendelkezései. A Lakás tv. 10. § (1) bekezdés a) pontja tartalmazza, hogy a bérbeadó köteles gondoskodni az épület karbantartásáról, míg a 11. § meghatározza a bérlő által e kötelezettség megsértése esetén érvényesíthető jogokat. A perbeli esetben a beázás kezdetben a lakás rendeltetésszerű használatát ténylegesen nem akadályozó, azonnali beavatkozást nem igénylő hiba volt [Lakás tv. 11. § (1) bekezdés b) pont]. Az alperesnek joga volt arra, hogy felszólítsa a felperest a hiba kijavítására, ennek elmulasztása esetén pedig a bíróságtól kérhette a bérbeadó javításra kötelezését, vagy elvégezhette helyette és költségére a munkát. A Lakás tv. 18. § (1)–(3) bekezdése szerint, ha a munkákat csak az átmeneti kiköltözése esetén lehetett volna elvégezni, a felek megállapodhattak volna a bérleti jogviszony szüneteléséről és ennek időtartamáról, vita esetén pedig a bíróságtól kérhették volna ennek megállapítását. Átmeneti kiköltözése esetén az alperes kevesebb szobaszámú, alacsonyabb komfortfokozatú lakást is köteles lett volna elfogadni, ha az egyébként – az együtt lakó személyek számára is figyelemmel – megfelelt a lakás követelményeinek. Az alperes a hibára hivatkozással a régi Ptk. 306. § (1) bekezdése alapján a lakbér mérséklését kérhette volna. A régi Ptk. 306. § (5) bekezdése szerint pedig a kijavításig vagy a kicserélésig visszatarthatta a lakbér arányos részét. A régi Ptk. 317. § (2) bekezdése értelmében oszthatatlan szolgáltatás egy részére vonatkozó szerződésszegés esetén ennek jogkövetkezményét az egész szerződésre kell alkalmazni. Az adott esetre vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a lakás egészének állapota és a teljes lakbér alapulvételével határozandó meg, milyen módon biztosítható a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között a hibás teljesítés folytán megbomlott értékegyensúly (BH 2017.225.). Vagyis árleszállítás (bérmérséklés) esetén ennek mértékét a bérlemény műszaki állapotát és a tejes ellenszolgáltatást alapul véve kellene megállapítani. Az alperes azonban a jogszabályok alapján őt megillető, a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott szavatossági igények egyikével sem lépett fel a felperessel szemben, így az ezek teljesítésének szükségességére utaló védekezése alaptalan.
[20] A régi Ptk. 428. § (1) bekezdése olyan esetekben alkalmazandó, amikor a bérlő a dolgot az érdekkörén kívül eső okból egyáltalán nem tudja használni. A jelen esetben azonban nem lehetett megállapítani, hogy a bérleti szerződés fennállása alatt rajta kívül álló okból esett el az alperes a lakás használatától. A perben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményében azt állapította meg, hogy a lakás 2013 végéig korlátozottan, de rendeltetésszerű használatra alkalmas volt. A használhatóságot ténybeli és jogi szempontból kellett értékelni: egyrészt azt a lakás műszaki állapota, másrészt annak alapján kellett megítélni, hogy az megfelelt-e a Lakás tv. 2. számú mellékletében a komfortos lakásra meghatározott kritériumoknak. Az e két szempont alapján készült szakértői vélemény figyelembevételével a másodfokú bíróság helyesen következtetett arra, hogy a lakás egésze 2014 januárjától vált teljesen alkalmatlanná a rendeltetésszerű használatra. A lakást a felmondás közlésekor az alperes még használhatta volna, szavatossági igényt nem érvényesített, így a teljes lakbért nem tarthatta vissza. Volt tehát bérletidíj-fizetési kötelezettsége, amelynek általa sem vitatottan nem tett eleget.
[21] A lakás a bérleti szerződés felmondását követően, tehát olyan időben vált rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná, amikor a felperest szavatosság már nem terhelte. Az alperesnek szerződéses kötelezettsége volt, hogy a bérleti szerződés megszűnésekor a lakást visszaadja. E kötelezettségének nem tett eleget, a lakást jogcím nélkül használja. A Lakás tv. 20. §-a alapján fizetendő használati díj – a alperesi állásponttal ellentétben – nem a használat ellenszolgáltatása, hanem a bérlemény visszaadására vonatkozó szerződéses kötelezettség teljesítésének megtagadása mint szerződésszegés szankciója. A használati díj ellenében a jogosultnak nincs semmilyen szolgáltatási kötelezettsége, így szavatosság sem terheli. Az ingatlanával szabadon rendelkezhet, a lakáscélú használatot nem köteles fenntartani. Az alperes azzal, hogy a lakást a birtokában tartja, a felperest tulajdonosi jogai gyakorlásában akadályozza.
[22] A Kúria mindezekre tekintettel azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 20.324/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás