BÜ BH 2020/108
BÜ BH 2020/108
2020.04.01.
A gyermektartásdíj megszüntetése iránti perben az alperes részéről a magyar bíróság joghatósága hallgatólagos elfogadásának kell tekinteni, ha az alperes a perbe bocsátkozott azzal, hogy írásbeli ellenkérelmében a joghatóság kifogásolása nélkül a kereset elutasítását kérte és az ügy érdemére vonatkozó előadásokat tett [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 157. § a) pont, 191. § (6) bek., 44/2001/EK tanácsi rendelet (Brüsszel I. rendelet) 24. cikk., 4/2009/EK tanácsi rendelet (Tartási Rendelet) 5. cikk].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperesnek a felek 1997. január 6. napján született gyermeke után fennálló tartásdíj-fizetési kötelezettségét legutóbb az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztató jogerős ítélet állapította meg; 2009. január 16. napjától kezdődően havi 15 000 forint gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte.
[2] A tartásdíj megállapításának időpontjában mindketten ugyanabban a városban éltek és dolgoztak, a Down-kóros gyermekük egy másik városban a sajátos nevelési igényeit kielégítő általános iskolába járt.
[3] A felperes jelenleg is ugyanott él, hulladékátvevőként dolgozik, havi átlagjövedelme 95 705 forint.
[4] Az alperes 2014 nyarán a gyermekükkel és a felek másik gyermekével Svédországba költözött, azóta ott élnek, önkormányzati bérlakásban laknak; az alperes állandó munkával, vagyonnal nem rendelkezik, megélhetésüket szociális segélyből és a svéd állam által megelőlegezett, a felperes által fizetett tartásdíjból biztosítja.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperes végleges keresetében 2016. október 1. napjától kezdődően kérte a gyermektartásdíj megszüntetését, hivatkozva az időközben nagykorúvá vált gyermek rászorultságának hiányára és érdemtelenségére.
[6] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a gyermek jelenleg is iskolarendszerű képzésben vesz részt; a tartásra rászorul és érdemtelennek sem tekinthető.
Az első- és másodfokú határozat
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesnek a nagykorú gyermekkel szemben fennálló gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségét 2016. október 1. napjától kezdődően megszüntette.
[8] Döntésének indokolásában kifejtette: a gyermek nem tekinthető tartásra érdemtelennek; az alperes nem bizonyította, hogy a nagykorú gyermek jelenleg az életpályára felkészítő képzettség megszerzését szolgáló iskolarendszerű képzésben vesz részt. Az általa csatolt svéd nyelvű okiratból – figyelemmel arra, hogy az eljárás nyelve a magyar – magyar fordítás hiányában nem volt megállapítható, hogy a gyermeket foglalkoztató svéd intézmény az életpályára felkészítő szakképzettséget biztosít vagy csak a beteg gyermek gondozását szolgáló szociális feladatokat lát-e el. Az elsőfokú bíróság ezért a továbbtanuló nagykorú gyermek tartására irányadó rendelkezések alkalmazására nem látott lehetőséget, így a jogvitát a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvénynek (Ptk.) a rokontartásra vonatkozó általános szabályai alapján bírálta el, és részletes indokát adta a kereset teljesítésének.
[9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével a pert megszüntette és az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte.
[10] A felülvizsgálati kérelemmel érintett, az alperes joghatósági kifogására vonatkozó indokolásában kifejtette, hogy az alperes az elsőfokú bíróság előtt személyesen nem jelent meg, csak írásbeli ellenkérelmet terjesztett elő. Az alperes ilyen módon történt perbebocsátkozása pedig nem tekinthető a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló 4/2009/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: Tartási Rendelet) 5. cikke szerinti megjelenésnek. Ennek hiányában nem lehet úgy tekinteni, hogy az alperes a magyar bíróság joghatóságát elfogadta.
[11] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az ügyben a Tartási Rendelet 3. cikk a) pontja alapján az alperes svédországi tartózkodási helye szerint illetékes svéd bíróság rendelkezik joghatósággal. A magyar bíróságnak joghatósága nincs, ezért az elsőfokú bíróságnak a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania vagy pedig a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 157. § a) pontja alapján a per megszüntetéséről kellett volna határoznia.
A felülvizsgálati kérelem
[12] A jogerős végzés ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Nmjtvr.) 62/H. §-ának megsértését állítva, a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
[13] Hivatkozása szerint a Nmjtvr. nem tartalmaz az adott pertípusra a magyar bíróság joghatóságát kizáró rendelkezést, ezért az – mivel az írásbeli ellenkérelem előterjesztésével az alperes perbe bocsátkozott – a Nmjtvr. 62/H. §-a alapján fennáll.
[14] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben megalapozott.
[16] A Kúria mindenekelőtt megjegyzi, hogy a megsértett jogszabályhelyre a felperes tévesen hivatkozott: az adott ügyben a bíróságnak nem a Nmjtvr. 62/H. §-át, hanem – a Tartási Rendelet 76. cikke értelmében – a Tartási Rendelet 5. cikkét kellett alkalmaznia.
[17] A Tartási Rendelet 5. cikke szerint a rendelet egyéb rendelkezései alapján fennálló joghatóságtól eltekintve, valamely tagállamnak az a bírósága rendelkezik joghatósággal, amely előtt az alperes megjelenik. Ez a szabály nem alkalmazható, ha az alperes a bíróság joghatósága hiányának kifogásolása céljából jelent meg a bíróságon.
[18] A Kúriának tehát elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az érdemi ellenkérelem előterjesztésével történt alperesi perbebocsátkozás a Tartási Rendelet 5. cikke szerinti „bíróság előtti megjelenésnek” minősül-e.
[19] Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) az alperes megjelenésén alapuló joghatóságra vonatkozó gyakorlatát a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: Brüsszel I. rendelet) kapcsán dolgozta ki. Ennek keretében pedig úgy foglalt állást, hogy e joghatósági szabály alkalmazását – a magyar szövegváltozat félrevezető szóhasználata ellenére – nemcsak az alperes személyes megjelené--se, hanem az alperes írásbeli perbebocsátkozása is megalapozza (C-144/12.). A Bíróság értelmezésében ugyanis, ha az alperes anélkül, hogy a bíróság joghatóságának hiányát kifogásolná, érdemi védekezést terjeszt elő, az a joghatóság hallgatólagos elfogadásának, vagyis hallgatólagos joghatósági megállapodásnak minősül (C-111/09, C-1/13, C-112/13).
[20] Figyelemmel arra, hogy a Brüsszel I. rendelet 24. cikke a Tartási Rendelet 5. cikkében foglaltakkal lényegében azonos rendelkezést tartalmaz, a Bíróság esetjogában tett fenti megállapítások az utóbbi vonatkozásában is irányadók (ld. Simon Károly László: Tartásdíjigények érvényesítése határok nélkül – megoldások és kihívások a hazai jogalkalmazás számára, Budapest 2018, 110. o.).
[21] A Kúria mindezek alapján megállapította: az alperes perbe bocsátkozott azzal, hogy az 5. sorszámú beadványában a magyar bíróság joghatóságának kifogásolása nélkül a kereset elutasítását kérte és az ügy érdemére vonatkozó előadásokat tett. Eljárásával a magyar bíróság joghatóságát, és az ügyben első fokon eljárt járásbíróság illetékességét hallgatólagosan elfogadta. A magyar bíróság joghatósága tehát a Tartási Rendelet 5. cikke alapján fennáll. A másodfokú bíróság ezért tévesen állapította meg ennek hiányát, továbbá erre alapítva az ügy érdemére kiható lényeges eljárási jogszabálysértéssel határozott a per megszüntetéséről és az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezéséről.
[22] A felülvizsgálati kérelemnek az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányuló része megalapozatlan.
[23] A másodfokú bíróság jogi álláspontja folytán az alperes fellebbezését érdemben nem bírálta el, a jogerős érdemi döntés hiánya pedig az érdemi felülvizsgálatot kizárja. A perben eljárt bíróságok az ügy elbírálása szempontjából lényeges kérdést sem tisztáztak, érdemben nem vizsgálták, hogy a nagykorú gyermek életpályára felkészítő tanulmányokat folytat-e, és ennek érdekében nem hívták fel az alperest a svéd nyelvű igazolás magyar nyelvű fordításának csatolására.
[24] A régi Pp. 191. § (6) bekezdése szerint a bíróság a szükséghez képest elrendelheti, hogy a bizonyító fél a nem magyar nyelven kiállított okiratot hiteles vagy egyszerű magyar fordításban is csatolja. A bírói gyakorlat szerint az idegen nyelven kiállított okiratot nem feltétlenül kell magyar nyelvre lefordítani. Nincs szükség a magyar fordításra, ha a bírói tanács valamely tagja járatos az adott nyelvben, vagy ha tolmács igénybevételével a tárgyaláson megismerhető az okirat tartalma.
[25] Az idézett eljárási jogszabályhelyet úgy kell értelmezni, hogy bár az okirat magyar nyelvű fordításának csatolására való felhívás nem feltétlenül kötelező, de csak akkor mellőzhető, ha az eljáró bíró az okirat tartalmát egyéb módon – nyelvtudása révén közvetlenül vagy tolmács útján – megismerte. Nem hagyható tehát figyelmen kívül az okirati bizonyíték pusztán arra hivatkozva, hogy azt a fél nem magyar nyelven terjesztette elő; a bíróságnak fel kell hívnia a felet az okirat – egyszerű vagy, ha ezt szükségesnek látja, hiteles – fordításának csatolására. Ennek nyomatékos jelentősége van akkor, ha – mint a jelen ügyben is – az idegen nyelvű okirat az egyetlen bizonyítási eszköz, amelyet a felek az ügy eldöntése szempontjából lényeges körülmény – a nagykorú gyermek által folytatott tanulmányok jellege – tisztázása érdekében a bíróság rendelkezésére bocsátottak.
[26] A perben eljárt bíróságok nem tárták fel a tényállást a megalapozott döntéshez szükséges mértékben, ugyanakkor a felülvizsgálati eljárásban annak rendkívüli jogorvoslati jellegéből adódó, a régi Pp. 275. § (1) bekezdésébe foglalt kifejezett tilalom folytán a felek nyilatkozatai és a tényállás megállapításához szükséges adatok nem szerezhetők be. A Kúria ezért a régi Pp. 275. § (4) bekezdése szerint a jogerős végzést az elsőfokú ítéletet a per megszüntetésére tekintettel hatályon kívül helyező részében – eltérő indokok alapján – hatályában fenntartotta; a pert megszüntető részében a kereseti, továbbá a fellebbezési illeték viselésére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[27] Az új eljárásban a gyermek tartásra érdemtelensége már nem vizsgálható, mivel az elsőfokú bíróságnak az érdemtelenség hiányára vonatkozó megállapítását a felek fellebbezéssel nem támadták. Az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kell a nagykorú Down-kóros gyermek tartásra rászorultságát, tisztáznia kell, hogy milyen jellegű képzésben vesz részt; ennek érdekében fel kell hívnia az alperest a svéd nyelvű iskolai igazolás magyar nyelvű fordításának csatolására.
[28] Az elsőfokú bíróság a magyar nyelvű fordítás beszerzését követően, a szükséges bizonyítás lefolytatása után kerülhet abba a helyzetbe, hogy az eljárási és anyagi jogi szabályok rendelkezéseinek maradéktalanul megfelelő eljárás befejezéseként a jogvita tárgyában megalapozott érdemi döntést hozzon.
(Kúria Pfv. II.21.658/2018/16.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás