PÜ BH 2020/11
PÜ BH 2020/11
2020.01.01.
A szülői felügyelet kizárólagos gyakorlása esetén, megállapodás hiányában a kapcsolattartás ítélettel nem szabályozható olyan módon, hogy az a különélő szülőt a gondozó szülővel azonos időtartamban illesse meg. Az ilyen rendezés a közös szülői felügyeletnek a kapcsolattartás jogintézményével való pótlását, tartalmában burkolt közös szülői felügyeletet jelent [2013. évi V. tv. (Ptk.) 4:165. §, 4:178. § (1)–(2) bek., 4:180. § (1) bek., 4:181. § (1)–(2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek házasságából három gyermek született. Házassági életközösségük 2014. november 30. napján szűnt meg, a felperes a településen belül elköltözött és 2015 januárjától élettársi kapcsolatban él.
[2] A felek között a 2006. szeptember 25. napján született gyermek (a továbbiakban: kislány) és a felperes kapcsolattartása állandó konfliktusok forrása lett. A szülők a gyermekeik előtt zajló 2015. január elejei éles vitájuk következményeként a kommunikációjukat megszüntették. 2015. június 2. napján (a jelen eljárásban) megállapodtak abban, hogy a nyári iskolai szünetet heti váltással – hétfőtől hétfőig – egymás között megosztják, az iskolaidőben pedig a felperest a folyamatos kapcsolattartás kéthetente hétvégén, a másik héten egy hétköznapon illeti meg. A kapcsolattartás 2016 júniusáig ennek megfelelően működött, ezután a gyermek kérésére és az alperes hozzájárulásával visszaállt a heti váltás.
[3] A gyermekről való gondoskodás objektív körülményei mindkét szülőnél megfelelőek. A kislány általános iskolába jár, jól nevelt, jó képességű gyermek, a bizonyítványa kitűnő. Érzelmileg kötődik a felperes élettársához és annak 16 éves lánygyermekéhez. A kapcsolattartási konfliktusok miatt 2016. szeptember 20. napjával elrendelték a védelembe vételét.
[4] Az alperes időközben új kapcsolatot alakított ki és a másodfokú eljárás alatt, 2018. július 7-én házasságot kötött. 2018. augusztus 29-én a közös gyermekkel a házastársa tulajdonában álló, a korábbi lakóhelyétől kb. 100 km távolságú településre költözött és a kislányt beíratta a helyi általános iskolába. A gyermek először nehezen illeszkedett be, jelenleg jól érzi magát.
[5] A felperes 2018. augusztus 13. napján a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása iránt pert indított az alperessel szemben.
A kereseti kérelem és az alperes viszontkeresete
[6] A felperes keresetében kérte a házasság felbontását, a járulékos kérdések rendezése körében nem ellenezte, hogy a szülői felügyeletet kizárólag az alperes gyakorolja, a gyermektartásdíj megfizetését vállalta. A folyamatos kapcsolattartást heti váltásban, hétfőn 13 órától a következő hét hétfő 7 óra 30 percig kérte szabályozni, az időszakos kapcsolattartásra a szünetek első, illetve második felében, a kettős ünnepekkel együtt évente felváltva azonos időtartamban legyen jogosult.
[7] A felperes a kapcsolattartás iránti keresetét a gyermekkel kialakult bensőséges és harmonikus érzelmi viszonyára, az egymáshoz való szoros kötődésre és a gyermek kinyilvánított igényére alapította. A kislány ellátására maradéktalanul képes, az ehhez szükséges objektív körülmények biztosítottak. Álláspontja szerint az az igazságos, ha a gyermek mindkét szülőjével egyező időtartamot tölt.
[8] Az alperes viszontkeresettel maga is kérte a házasság felbontását, a szülői felügyelet gyakorlására való feljogosítását és a felperes gyermektartásdíj megfizetésére kötelezését. A folyamatos kapcsolattartást a bírói gyakorlatnak megfelelően kérte szabályozni: a felperes minden páros héten pénteken 13 órától vasárnap 17 óráig, valamint minden héten szerdán 13 órától 19 óráig legyen jogosult a gyermeket magával vinni, az időszakos kapcsolattartásnál a felperes igényét nem ellenezte. Nem vitatta a szülő-gyermek közötti bensőséges viszonyt, de állítása szerint a felperes a gyermeket érzelmileg és anyagilag is befolyásolja, a kislány nem a saját akaratát, hanem a felperes kívánságát hangoztatja.
Az első- és másodfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek házasságát felbontotta, a kiskorú gyermek szülői felügyeletének gyakorlására az alperest jogosította fel, és kötelezte a felperest gyermektartásdíj megfizetésére. A folyamatos kapcsolattartást a felperes keresetével egyezően rendezte: minden páros héten hétfőn 13 órától, rá következő hét hétfő 8 óra 30 percig illeti meg. Az időszakos kapcsolattartást a szülők kérelmének megfelelően szabályozta.
[10] Az elsőfokú bíróság a felülvizsgálattal érintett kapcsolattartást illetően részletes bizonyítási eljárást folytatott le és a jogvitára irányadó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:181. § (1) és (2) bekezdésére alapította a döntését.
[11] A bontóperben a kiskorú gyermekkel kapcsolatos járulékos kérdések közül a felek között kizárólag a kapcsolattartás időtartamában volt vita. A konfliktusok ellenére az életközösség megszűnése utáni első nyáron a heti váltásban megállapodtak, illetve a 2015/2016. tanévtől kezdődően az előzetesen végrehajtható ideiglenes intézkedés alapján a kéthetente hétvégi és a hét közbeni kapcsolattartási megállapodást betartották. A tanév második felétől azonban kedvezőtlen jelek mutatkoztak a gyermek iskolai viselkedésében, pszichológus is foglalkozott vele. 2016 nyarától a kislány kívánságának megfelelően, az alperes hozzájárulásával visszaállt a heti váltásban megvalósuló kapcsolattartás.
[12] Az elsőfokú bíróság a perbe szakértőt vont be, az alap- és a kiegészítő szakvéleményt aggálytalannak ítélte és ítélkezése alapjául elfogadta. A szakvélemény szerint a gyermek a külvilág változó, gyakran összezavaró hatásaival szemben védekező, azoktól szorongó, segítséget inkább az apai oldalról váró, sérülékeny személyiség. Életkorának megfelelő intellektuális fejlettségű, mentális fékrendszerű, mindkét szülőhöz erősen kötődik, elfogadja és érzelmileg kötődik a felperes élettársához, annak gyermekéhez is. Egyik szülő részéről sem zárható ki az indirekt, esetleg direkt befolyás lehetősége. A szakértő a vizsgálatok eredményeként arra a megállapításra jutott, hogy az adott speciális esetben a gyermek érdekének a heti váltásban megvalósuló kapcsolattartás felel meg. A kiegészítő szakértői vélemény a gyermek szorongásait a szülei között konfliktusokra, a feszültséget okozó kapcsolattartási vitákra vezette vissza: a kislány úgy érzi, hogy az édesapjával való hosszabb idejű kapcsolattartást az édesanyja nem szeretné. A gyermek határozottan kinyilvánította, hogy számára a korábban működő heti váltás felelt meg a leginkább. Az együttműködés, illetve a kommunikáció hiánya ugyanakkor negatívan hat az érzelmi biztonságára. A kiegészítő szakvéleményt az alperes is elfogadta azzal, hogy a gyermek a felperestől tart jobban, az ő véleményét hangoztatja, ez pedig a felperes befolyásolását támasztja alá.
[13] Az elsőfokú bíróság értékelte azt is, hogy az akkor 11 éves kislány a bírósági meghallgatásakor megismételte korábbi előadását: azonos időt szeretne mindkét szülőjével tölteni. Többszöri rákérdezésre sem volt megállapítható bármiféle konkrét befolyás, őszinte indokát adta nyilatkozata okának.
[14] A fenti peradatok hangsúlyozott értékelésével az elsőfokú bíróság a felperes kapcsolattartási rendezésre – lényegében a váltott gondoskodásra – irányuló keresetének helyt adott. Az alperes állítása: a gyermek akaratának érzelmi és anyagi befolyásolása (a testvéreivel, illetőleg az alperes rokonaival való kapcsolattartás, az ajándékozási szokások megváltozása, a felperes élettársának gyermeke) bizonyítást nem nyert. A kislány ítélőképes, kinyilvánított kívánsága nem hagyható figyelmen kívül, érdekének a szakvélemény szerint is a felperes által igényelt heti váltásos rendszer felel meg. A kapcsolattartás felperes által kért módjának bírósági elrendelése kivételes, az adott esetben azonban a gyermek érdekét ez szolgálja. Az objektív körülményeket a szülők biztosítják, egy településen laknak, az egyenlő időtartamú kapcsolattartás a gyakorlatban megvalósult, működőképesnek bizonyult, és ez a gyermek határozott kívánsága. Az elsőfokú bíróság a fenti perbeli bizonyítékokból azt a következtetést vonta le, hogy az általános bírói gyakorlat helyett a felperes által kért speciális szabályozás indokolt.
[15] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta. Feljogosította a felperest, hogy kiskorú gyermekével minden páros héten pénteken az iskolai foglalkoztatás végétől, de legkorábban 13 órától vasárnap este 20 óráig és minden héten szerdán az iskolai foglalkozás végétől legkorábban 16 órától este 19 óráig folyamatosan tartsa a kapcsolatot. Rendelkezett az átadás-átvétel helyéről, az elmaradt kapcsolattartás pótlásáról. A fentieket meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta.
[16] A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette az alperes házasságkötésének és elköltözésének tényével és a peradatokat újraértékelve az alperes fellebbezését nagyobb részben megalapozottnak ítélte.
[17] A jogvita elbírálására irányadó Ptk. a szülői felügyelet és a kapcsolattartás célját, tartalmát eltérően definiálja. A Ptk. 4:146. § (2) bekezdése alapján a a gyermek tartózkodási helyének megválasztása a szülői felügyelet részjogosítványa, amely magában foglalja a gyermeknek a szülő saját háztartásában megvalósuló mindennapi fizikai gondozását és nevelését. Ezzel szemben a kapcsolattartás a Ptk. 4:180. § (1) bekezdése alapján a különélő szülőnek a gyermekkel való személyes találkozása, a gyermek lakóhelyéről, tartózkodási helyéről rendszeresen meghatározott időtartamban való elvitelének joga és kötelezettsége.
[18] A felek között a szülői felügyelet közös gyakorlására megállapodás nem jött létre. A felperes által igényelt kapcsolattartási szabályozás lényegében az ún. váltott gondoskodásnak felel meg, arra irányul, hogy a gyermek mindkét szülőnél azonos időtartamban tartózkodjon. A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a közös szülői felügyelet hiánya kizárja azt, hogy a szülők heti (vagy bármilyen egyenlő) időtartamban felváltva gondoskodjanak a gyermekről. Amennyiben tehát kizárólag az egyik szülő gyakorolja a szülői felügyeletet, az annak részjogosítványát jelentő nevelés, gondozás váltott helyszínen történő megvalósítására nem kerülhet sor.
[19] A másodfokú bíróság nem értett egyet azzal sem, hogy az elsőfokú bíróság a gyermek nyilatkozatának perdöntő jelentőséget tulajdonított. A gyermek életkorából adódó érettsége alapján véleményét figyelembe kell venni, kívánsága azonban önmagában a döntés alapjául nem szolgálhat. A szakvélemény szerint a gyermek életkorából adódóan befolyásolható, illetve egyik szülő részéről sem zárható ki a kinyilvánított akaratát befolyásoló ráhatás.
[20] A folyamatos kapcsolattartás időtartamának módosítását a másodfokú eljárásban bekövetkezett körülményváltozás is indokolta. Az alperes a gyermekkel elköltözött, a heti váltás az új iskolára tekintettel nem kivitelezhető. A megváltozott objektív körülmények miatt a kapcsolattartás egyenlő időtartamú szabályozása végrehajthatatlan. A másodfokú bíróság az alperes fellebbezésének részbeni elfogadásával a folyamatos kapcsolattartást a bírói gyakorlatnál tágabb körben, a kéthetente hétvégi kapcsolattartást meghaladóan a közbenső héten egy délutáni időtartammal bővítve szabályozta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[21] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az érdemben helyes elsőfokú ítéletet hatályában való fenntartását; másodlagosan a másodfokú bíróság utasítását kérte új eljárásra és új határozat meghozatalára. A jogerős ítélet jogszabálysértő voltát az Alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdése, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 206. § (1) bekezdése, a 253. § (1) és (3) bekezdése, továbbá a Ptk. 4:148. §-a és a 4:175. §-a megsértésére alapította.
[22] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet felülvizsgálattal érintett rendelkezéseinek hatályában való fenntartását indítványozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[23] A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan.
[24] A felülvizsgálati kérelemben állított jogszabálysértés, a szülői felügyelet általános szabályai között a Ptk. 4:148. §-ában deklarált gyermeki alapjog – az ítélőképes gyermek döntésekbe való bevonása, tájékoztatása, meghallgatása – megsértése a körülírt jogszabálysértés, a kapcsolattartás bíróság általi rendezése – között ok-okozati összefüggés nincs. A felülvizsgálati kérelem ebben a részében ezért nem felel meg a régi Pp. 272. § (2) bekezdés feltételeinek és az 1/2016. (II. 15.) PK véleményben foglalt szempontoknak. A Kúria ezért a hivatkozott jogszabályhely megsértését nem vizsgálta.
[25] A felperes elsődlegesen azt sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a tényállást az elsőfokú ítélet meghozatala után történt eseményekkel kiegészítette, és a figyelembe vett új körülményekre alapítottan a folyamatos kapcsolattartás elsőfokú ítéletben meghatározott időtartamát lényegesen megváltoztatta, holott kizárólag az elsőfokú eljárásban feltárt tényeket, bizonyítékokat értékelhette volna. A kiegészített tényállás alapján meghozott döntéssel szemben ugyanis nincs lehetősége a fellebbezésre (jogorvoslatra).
[26] A felperes érvelése téves. A régi Pp. 235. § (1) bekezdése és a 249. §-a alapján a fellebbezésben új tény állítható, új bizonyíték előadható és bizonyítás is elrendelhető. A fellebbezésnek az új tényre vagy bizonyítékra irányuló előadását a másodfokú bíróság megvizsgálja és értékeli. Ha az új tényre, bizonyítékra hivatkozásnak a régi Pp. 235. § (1) bekezdésében előírt feltételei nem teljesültek, azokat az elsőfokú ítélet felülbírálata során figyelmen kívül hagyja. Amennyiben megfelelnek a törvényi követelményeknek, vizsgálja az új tények, bizonyítékok relevanciáját, ennek eredményeként új tényállást állapíthat meg, illetve az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást módosíthatja, kiegészítheti.
[27] A régi Pp. 276. § (1) bekezdése kimondja, hogy az I-XIV. Fejezet rendelkezéseit a XV. Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A házassági pereknek a régi Pp. 286. § (1) bekezdésében foglalt és a másodfokú eljárásra is irányadó szabálya szerint a bíróság az általa szükségesnek talált bizonyítást hivatalból is lefolytathatja. Ebből következően a házassági perekben a fellebbezési eljárásban nem jogszabálysértő a bizonyítás, a jogvita elbírálása szempontjából bizonyításra nem szoruló releváns tények mérlegelési körbe vonása.
[28] Az adott esetben a felek egyezően adták elő, hogy az alperes a másodfokú eljárás alatt a gyermekkel elköltözött. Kétségtelen, hogy az elköltözéssel új helyzet állt elő, hiszen – ahogyan arra a felperes a hétközi kapcsolattartással összefüggésben hivatkozott – a kb. 100 km távolság miatt az elsőfokú ítélet szerint meghatározott folyamatos kapcsolattartás objektíve kizárt: a gyermek a felperes otthonából hosszú ideig tartó utazással tudna az új iskolájába járni. Azt pedig a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 50. §-a és a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 22. § (1) bekezdése kizárja, hogy a tanköteles gyermek egy időben két oktatási intézménnyel álljon tanulói jogviszonyban.
[29] A felperes szűkítő értelmezéséből az következne, hogy a másodfokú eljárás alatt a jogvita eldöntését érdemben befolyásoló változás (a családjogi jogviszonyokban pl. a gyermektartásdíj mértékénél a munkahely változtatás, a munkaviszony megszűnése; a szülői felügyeletnél a partnerkapcsolat létesítése, a házasságkötés, a gyermek érdekével ellentétes szülői magatartás; vagy amint az adott esetben a kapcsolattartás szabályozásánál a lakóhely megváltozása) a fellebbezési eljárásban nem értékelhető, arra kizárólag új perben, a keresetet megalapozó körülményváltozásként lehetne hivatkozni.
[30] A felperes értelmezése a már hivatkozott eljárási szabályokba, az Alaptörvény XXII. cikkében deklarált és ezzel összhangban a régi Pp. 2. § (1) bekezdésében foglalt, a feleknek a per észszerű időn belül történő befejezéséhez fűződő jogának alapelvébe ütközik. A jogi helyzet bizonytalansága miatt sértené a gyermek érdekének, védelmének [Ptk. 4:2. § (1) bekezdés] alapelvi követelményét. A Kúria utal arra is, hogy az Alaptörvény XXV. cikke kimondja: az ország területén mindenkinek joga van a szabad mozgáshoz, a tartózkodási helye szabad megválasztásához. A Ptk. 4:175. § (2) bekezdése alapján pedig a gyermek más településre költözéséhez a felperes hozzájárulására nem volt szükség, mert a gyermek tartózkodási helye a gondozó szülő lakásával egyező.
[31] A fentiekből következően nem sérült az Alaptörvényben deklarált jogorvoslati jog, az új tények figyelembevételét az eljárási törvény biztosítja.
[32] A Kúria rámutat arra, hogy az adott esetben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek a kapcsolattartás módját és időtartamát módosító döntését – a felperes állításával szemben – elsődlegesen nem az alperes elköltözésének (új) tényére alapította. Azt állapította meg, hogy a szülői felügyelet közös gyakorlása hiányában az elsőfokú bíróság által alkalmazott megoldás sérti az anyagi jogot.
[33] A másodfokú bíróság a régi Pp. 253. § (1) bekezdésének megfelelően az ügy érdemében döntött és az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezés keretei között a kapcsolattartást illetően változtatta meg [régi Pp. 253. § (3) bekezdés], ezért a felperes által állított jogszabálysértés nem állapítható meg.
Helytállóan értelmezte a másodfokú bíróság a szülői felügyelet és a kapcsolattartás jogintézményeinek eltérő jellegét. A Kúria egyetértett a jogerős ítélet okfejtésével, ennek megismétlése nélkül az indokolást az alábbiakkal kiegészíti.
[34] A Ptk. Negyedik Könyve a családjogi jogviszonyok rendezési módjaként deklaráltan elsődlegesnek tekinti a felek megállapodását (szerződését). A magánautonómia a kiskorú gyermekkel kapcsolatos jogkérdéseknél is érvényesül, mivel arról a bíróság (gyámhatóság) a szülők megállapodása hiányában rendelkezhet. A szülők szülői felelőssége a család felbomlása után a megállapodás tartalmának kialakítása: a gyermekük szülői felügyeletének rendezése, a neveléséhez szükséges és indokolt anyagi fedezet (természetbeni tartás és gyermektartásdíj) biztosítása, továbbá a különélés ellenére a szülő-gyermek viszony fennmaradása (kapcsolattartás).
[35] A XVI. Fejezet rendelkezik a szülői felügyelet általános szabályairól, amelyet azon jogoknak és kötelezettségeknek az összességeként definiál, amelyek a szülőket/szülőt gyermekük kiskorúságára tekintettel megilletik, illetve terhelik.
[36] A szülői felügyelet tartalmát a Ptk. 4:146. § (2) bekezdése határozza meg és a XVII. Fejezet az egyes jogosítványokat részletezi. Ezeket a jogokat a szülők főszabályként az életközösség megszűnése után is közösen gyakorolják [Ptk. 4:164. § (1) bekezdés], illetve a szülői felügyelet rendezése esetén a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben a szülők közösen döntenek (Ptk. 4:175. §). A szülői felügyelet részjogosítványai közül a gyermek gondozása és nevelése a legalapvetőbb, a gyakorlatban a mindennapok szintjén érvényesülő jog és kötelezettség, a szülő-gyermek közötti viszony lényege (Ptk. 4:152. §).
[37] A fentiekből kiindulva a különélő szülőknél a szülői felügyelet gyakorlásának három esetkörét lehet megkülönböztetni:
1. a szülői felügyeletet kizárólag az egyik szülő gyakorolja és a másik szülőnek a közös döntést igénylő kérdésekben együttdöntési, továbbá kapcsolattartási joga van;
2. a szülők a közös szülői felügyeletben állapodnak meg, amikor mindketten teljes körűen gyakorolják a felügyeleti jogokat, de közöttük – természetszerűleg – munkamegosztás érvényesül (ami ténylegesen akkor valósulhat meg, ha egymáshoz közel laknak és közöttük jó a kapcsolat);
3. ún. váltott gondoskodásban állapodnak meg, amikor a gyermekről időszakonként (hetente, kéthetente stb.) elkülönülten, önállóan gondoskodnak. A váltott gondoskodást a Ptk. nem szabályozza, az a közös szülői felügyelet fogalomkörében lényegében annak egy változataként értelmezhető.
[38] Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy a szülői felügyelet közös gyakorlása a szülők között teljes körű együttműködést, a gyermekkel kapcsolatos döntések közös meghozatalát jelenti (ami nem azonos a Ptk. 4:173. § szerinti együttműködési kötelezettséggel, illetve a Ptk. 4:174. §-ban meghatározott tájékoztatási kötelezettséggel). A szülői felügyelet közös gyakorlása tehát a szülői jogosítványok és kötelezettségek összességének közös gyakorlását jelenti, amelyet a Ptk. 4:165. § (2) bekezdése közös kérelemhez, a szülők egyező nyilatkozatához köt. A közös szülői felügyeletben való megállapodás anyagi jogi tartalma a megváltozott helyzetben a szülők kölcsönös elhatározása és nyilatkozata gyermekük tényleges közös nevelésére és gondozására, nem pedig az esetlegesen erre vonatkozó jogvita elkerülése érdekében tett formális jogi deklarálás.
[39] A szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők esetén a kapcsolattartás szabályozása értelemszerűen szükségtelen, hiszen azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek. Nincs azonban jogi akadálya annak, hogy a szülők a szülői felügyelet közös gyakorlásáról rendelkező megállapodásukban a kapcsolattartást szabályozzák (vagy az egyik szülő gyermektartásdíj fizetési kötelezettséget vállaljon), a szülők autonómiája az erre vonatkozó megállapodásukra (perbeli szerződésükre) is kiterjed.
[40] Kétségtelen, hogy bármelyik szülő egyetértésének hiánya a közös kérelem előterjesztését kizárja: a megtagadás okát a szülőnek nem kell megjelölnie és a bíróság sem vizsgálhatja tiltakozásának megalapozottságát. A közös szülői felügyelet az egyik szülő együttműködési készsége nélkül nem valósulhat meg, az jogi úton nem kényszeríthető ki, azaz a bíróság ítélettel az elrendeléséről nem határozhat.
[41] A szülői felügyelet kizárólagos gyakorlásáról való megállapodás (perbeli szerződés), vagy bírósági ítélet (gyámhatósági határozat) esetén az anyagi jog alapján a feljogosított szülőt a gyermeket gondozó szülőnek, míg a másik szülőt különélő szülőnek kell tekinteni. A perbeli esetben a szülők között a szülői felügyelet rendezésének módjában nem volt vita, azaz a felperes nem sérelmezte, hogy az alperes legyen a gyermeket gondozó szülő. A felperes alaptalanul hivatkozott a „másodrendű státuszára”, mert az a felek konszenzusának jogi következménye, hogy jogilag különélő szülőnek minősül. A különélő szülőnek pedig a Ptk. Negyedik Könyv XVIII. Fejezetének 3. pontjában rögzített jogai és kötelezettségei nem azonosak a gyermeket gondozó szülő jogaival és kötelezettségeivel.
[42] A kapcsolattartás – a jogerős ítéletben helyesen kifejtettek szerint – a különélő szülőt (és a gyermeket) megillető, a törvény által biztosított alapjog.
[43] Nincs jogi akadálya annak, hogy a szülők a kapcsolattartásnál úgy állapodjanak meg, hogy a gyermekük a különélő szülőnél a gondozó szülővel egyező időtartamot tölt. A Ptk. a korábban kifejtettek szerint, a szülők megegyezését tekinti elsődlegesnek. Ha a megállapodás alapján a gyermek a szülői felügyelet kizárólagos gyakorlása mellett a különélő szülőnél a gondozó szülővel azonos időtartamban tartózkodik, a bíróság az egyezség jóváhagyásakor a kontrollszerepének megfelelően kizárólag azt vizsgálja, hogy az megfelel-e a gyermek érdekének vagy a megállapodás nem az egyik szülő anyagi, illetve fizikai ráhatásának eredménye.
[44] Megállapodás hiányában bírói ítélettel kapcsolattartási szabályozásként annak elrendelése, hogy a gyermek a gondozó szülőnél és a különélő szülőnél azonos időtartamot tölt, tartalmában az egyik szülő tiltakozása miatt meg nem valósuló közös szülői felügyeletnek a kapcsolattartás jogintézményével való pótlása, valójában burkolt közös szülői felügyeletet jelent. Ez pedig – ahogyan erre a jogerős ítélet helyesen mutatott rá – az anyagi joggal ellentétes: a szülői felügyelet gyakorlására kizárólagosan feljogosított szülő a jogait és a kötelezettségeit – ezen belül a gyermek gondozását – részben korlátozza (amíg a gyermek a másik szülőnél van) és ezzel sérti a gyermek kiegyensúlyozott életvitelhez fűződő jogát is [Ptk. 4:164. § (2) bekezdés]. A Kúria a fentieket két egyedi ügyben korábban hozott határozatában is kifejtette (Pfv.II.20.326/2014/6., Pfv.II.21.668/2014/6.).
[45] A kapcsolattartás a különélő szülő és a gyermek közötti vér szerinti kapcsolat fennmaradását és a szülőnek a gyermek életében való folyamatos jelenlétét, a szülő-gyermek érzelmi viszony változatlanságát biztosító jogintézmény, ítéleti szabályozása nem eredményezheti – a közös döntést igénylő kérdéseken túlmutatóan – a szülői felügyeleti jogok különélő szülő általi részbeni gyakorlását.
Az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, a gyermekek jogairól szóló New Yorkban 1989. november 20-án kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 12. cikkében foglaltaknak megfelelően az ítélőképessége birtokában levő gyermek esetén a szülőnek biztosítania kell, hogy a vele kapcsolatos döntésekben véleményt nyilváníthasson. Sem az Egyezmény, sem a Ptk. – a 4:171. § (4) bekezdését meghaladóan – az ítélőképesség kezdő időpontjáról nem rendelkezik. A Kúria az Egyezménnyel összhangban több eseti döntésében rámutatott arra, hogy vizsgálni kell a gyermek ítélőképességét, azaz képes-e az adott kérdésben önállóan és befolyásmentesen véleményt nyilvánítani, továbbá a nyilatkozatát a per egyéb adataival összefüggésben kell értékelni. A gyermek állásfoglalása ugyanis még 14. életéve betöltése után sem eredményezi automatikusan a véleményével egyező tartalmú döntést, az egyéb bizonyítékok mellőzését (ebben az esetben ugyanis szükségtelen lenne a bizonyítási eljárás lefolytatása). Annak megállapítása, hogy a jogvitában érintett gyermek koránál és helyzeténél fogva képes-e önállóan és befolyásmentesen kialakítani a véleményét (ítélőképesség) a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[46] Az eljárt bíróságok a gyermek ítélőképességét és érdekét eltérően értékelték. Az elsőfokú bíróság a közvetlenség eljárásjogi elvének betartásával a gyermeket maga is meghallgatta és úgy ítélte meg, hogy a gyermek ítélőképes (okszerű magyarázatát adta a korábban is kinyilvánított akaratának) és nyilatkozata az egyéb peradatokkal egybevetve az érdekének megfelel. Ezzel szemben a másodfokú bíróság – a periratok alapján közvetett módon – az egyéb bizonyítékok (szakvélemény és kiegészített szakvélemény) együttes értékelésével arra a következtetésre jutott, hogy a gyermek befolyásolható (nem önálló vélemény- és döntésképes), ezért nyilatkozatának perdöntő jelentőséget sem tulajdonított és érdekével ellentétesnek is ítélte.
[47] A felperes a gyermek nyilatkozatát (és a szakvéleménynek a kapcsolattartás időtartamára vonatkozó állásfoglalását) az azzal azonos tartalmú döntéssel azonosítja. A jogerős ítélet meghozatalakor a kislány a 14. életévét nem töltötte be, a nyilatkozatának a per egyéb adataival összefüggő értékelése nem sérti a peradatok mérlegelését előíró régi Pp. 206. § (1) bekezdését. Helytállóan mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy az ítélőképesnek minősülő gyermek esetén sem mellőzhető nyilatkozatának az egyéb bizonyítékokkal való összevetése, az érdekének vizsgálata. Az ítélőképes gyermek nyilatkozatában kinyilvánított akarata ugyanis nem minden esetben esik egybe az érdekével.
[48] A peradatok alapján a szülők közötti ellentétek túlmutatnak a család felbomlását követően általában felmerülő konfliktusok szintjén. A felek megszüntették a kommunikációjukat, a gyermekkel kapcsolatban nem egyeztetnek. A szakvéleményből és a kislány nyilatkozatából kitűnően a gyermek a szülők közötti ellenséges légkört mindkét szülője iránti szeretetét kimutatva a velük töltött időtartam kiegyenlítésével kívánta feloldani. A szándéka kétségkívül a szülők közötti konfliktusok enyhítésére irányult, az ellentétek feloldása azonban a gyermekre nem hárítható át.
[49] A kapcsolattartás keretjogszabályi jellegére figyelemmel, annak időtartamára, meghatározott módjára nézve a jogszabály rendelkezést nem tartalmaz. A szülők megállapodása hiányában a bíróság mindig az adott eset egyedi körülményeinek figyelembevételével, diszkrecionális jogkörében eljárva szabályozza (BH 2012.121.I.). A Kúria hangsúlyozza, a kapcsolattartás konkrét szabályozásának módját a bíróság határozza meg: az nem szakértői kompetenciába tartozik. Ebből következően nem jogszabálysértő, hogy a másodfokú bíróság a jogerős ítéletében a szakértő állásfoglalását figyelmen kívül hagyta.
[50] A perbeli esetben a szakvélemény legfeljebb a gyermek véleménykinyilvánítása, befolyásolása tekintetében értékelendő. Az pedig, hogy a másodfokú bíróság a gyermek véleményét nem az elsőfokú bírósággal azonos súllyal vette figyelembe, önmagában nem jelenti a nyilatkozatának negálása miatt a bizonyítékok egyoldalú mérlegelését. A felperesnek az anya-lánya viszonnyal kapcsolatos előadása a jelen perben nem értékelhető, a felperes szülői felügyelet megváltoztatása iránti perben érvelhet az általa kifejtettekkel.
[51] A másodfokú bíróság reformatórius jogkörében eljárva az elsőfokú bíróság által feltárt tényállásból a bizonyítékok újraértékelésével eltérő jogi következtetést vonhat le, önállóan mérlegelheti a bizonyítás eredményét (EBH 2006.1526., BH 2015.254.).
[52] A régi Pp. 270. § (2) bekezdése és a 275. § (3) bekezdésében foglaltakból az következik, hogy a tényállás megállapításának módjára vonatkozó és az ügy érdemi elbírálására is lényeges kihatással lévő eljárásjogi szabálysértés hiányában a szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás felülvizsgálati eljárás keretében történő felülmérlegelésének, a bizonyítékok újraértékelésének nincs helye. Amennyiben az állapítható meg, hogy a jogerős ítélet a bizonyítékokat nyilvánvalóan okszerűtlenül mérlegelte, ez megalapozza a felülvizsgálati kérelmet, ha azonban a bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállás nem iratellenes, nem okszerűtlen vagy logikai ellentmondást sem tartalmaz, a Kúriát kötik a másodfokú bíróság megállapításai (BH 2013.119.).
[53] A másodfokú bíróság a peradatok külön-külön és összességében való helytálló felülmérlegelésével foglalt állást. A bizonyítékok értékelése ugyanis csak akkor tekinthető nyilvánvalóan okszerűtlennek, ha a tényállásból más következtetést nem vonhat le, ez pedig a jelen perben nem állapítható meg.
[54] A fentiek alapján a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. II. 20.210/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás