BK ÍH 2020/11.
BK ÍH 2020/11.
2020.03.01.
Az elsőfokú nem ügydöntő határozatot másodfokú eljárásban felülbíráló nem ügydöntő végzés ellen nincs helye fellebbezésnek, akkor sem, ha a másodfokú végzésben írt rendelkezés ellentétes az elsőfokú végzésben foglaltakkal [Be.458. § (2) a) pont, Be. 614. § (1) bekezdés, Be. 615. § (1) és (2) bekezdés].
Az adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt K.A. I. r. vádlott és 28 társa ellen a törvényszéken van folyamatban büntetőeljárás. A törvényszék végzésével a XV. r., a XVI. r. és a XVII. r. vádlottak vonatkozásában a büntetőügyet elkülönítette, míg a többi vádlott vonatkozásában a büntetőeljárást felfüggesztette, azzal az indokkal, hogy K. A. I. r. vádlott egészségi és pszichés állapota alapján nem képes a büntetőeljárásban való részvételre, illetőleg ezzel kapcsolatos jogai gyakorlására. További indokként jelölte meg, hogy az I. r. vádlott cselekvősége vonatkozásában végzendő bizonyítási eljárás érdemi kihatással van és érinti a törvényes vád szerinti bűnszervezet többi tagját, emellett a bűnszervezetben részvétel bűntettével vádolt további terhelt-társakat, illetőleg az I. r. vádlott terhére rótt cselekményhez bűnsegédként kapcsolódó XIII. r. és XIV. r. vádlottakat is.
Az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság – ügyészi fellebbezés alapján eljárva – határozatával a törvényszék végzését a fellebbezéssel érintett II-XIV. r., valamint a XVIII-XXIX. r. vádlottak vonatkozásában hatályon kívül helyezte, és az ő tekintetükben az elsőfokú bíróságot a büntetőeljárás folytatására utasította.
A III. r. vádlott védője a fenti határozat ellen a Be. 579. § (3) bekezdésében, a Be. 614. §-ában, illetőleg a 615. § (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozással fellebbezést terjesztett elő. Álláspontja szerint az ítélőtábla a másodfokú bírósági eljárásban elsőfokú hatáskörben járt el, s hozott olyan nem ügydöntő határozatot, amely ellen az elsőfokú eljárásban is jogorvoslatnak lenne helye, másrészről az első fokon eljárt törvényszék és a másodfokú bíróság döntése ellentétes, megítélése szerint pedig ilyen módon az ítélőtábla végzésével szemben fellebbezés terjeszthető elő, amelyet a Kúria köteles elbírálni.
Az ítélőtábla a védelmi érvelést nem találta megalapozottnak.
A másodfokú vagy harmadfokú eljárás során valóban születhetnek az ügy elbírálását előmozdító, de azt be nem fejező, közbenső jellegű határozatok (pl. a kényszerintézkedések tárgyában, szakértői vagy tanúdíj megállapításairól), amelyeket lényegében elsőfokú jogkörben eljárva hoz meg az eljáró bíróság. Ezen határozatok ellen, amennyiben az ilyen végzések egyébként az elsőfokú eljárásban fellebbezéssel lennének támadhatók, főszabályszerűen fellebbezésnek van helye. Jelen ügyben nyilvánvalóan nem erről van szó. Az ítélőtábla a III. r. vádlott védője által kifogásolt határozatát másodfokon, fellebbviteli jogkörében eljárva hozta meg, így ezen az alapon a Be. 614. §-ban írt rendelkezések alkalmazásának nincs helye.
A büntetőeljárási törvény csak a másodfokú bíróság ítélete ellen és kizárólag az eljárási törvényben meghatározott kötöttségek, feltételrendszer teljesülése esetén teszi lehetővé a másodfellebbezést. A másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésre csak akkor kerülhet sor, ha a törvény a harmadfokú eljárást lehetővé teszi. A harmadfokú eljárás lehetőségét lényegileg a bűnösség kérdésében a másodfokú bíróság ügydöntő határozatának az elsőfokú bíróság határozatával ellentétes, eltérő rendelkezése teremti meg.
A büntető anyagi jogi törvénysértés megvalósítása tehát szükséges, de nem elégséges feltétele a harmadfokú bírósági eljárás lefolytathatóságának, mert a másodfellebbezés bejelentésére csak akkor kerülhet sor, ha az anyagi jogi törvénysértés a bűnösség körére vonatkozik. Fentebb részletezett feltételek jelen ügyben értelemszerűen nem állhatnak fenn, az ítélőtábla másodfokú, felülbírálati jogkörben hozott nem ügydöntő határozata másodfellebbezéssel nem támadható, az a törvény értelmében kizárt, miután a Be. 615. § (1) és (2) bekezdésében írtak nem állnak fenn.
A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla a III. r. terhelt védőjének fellebbezését a Be. 589. §-ára figyelemmel a Be. 588. § (1) bekezdésében foglaltak megfelelő alkalmazásával elutasította.
Az ítélőtábla fellebbezést elutasító végzését az ellene előterjesztett védői fellebbezés elbírálásakor a Kúria helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Bpkf.II.205/2019/10.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás