PK ÍH 2020/114.
PK ÍH 2020/114.
2020.12.01.
I. Sajtótermék esetén a helyreigazítást a szerkesztőségtől – és nem a szerkesztői felelősséget viselő természetes vagy jogi személytől – kell kérni, és a szerkesztőséggel szemben kell az igényt perben is érvényesíteni [2010. évi CIV. tv. (Smtv.) 12. § (1) és (2) bekezdés, 2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 496. § (1) és (2) bekezdés].
II. A másodfokú bíróságnak – a felülbírálat korlátai alóli kivételként – a fellebbezésben nem hivatkozott eljárási szabálysértést is észlelnie kell és a fellebbező fél figyelmét erre fel kell hívnia. Ebből következően, ha a fél sérelmezi az eljárási szabálysértést, kéri, hogy azt a másodfokú bíróság vegye figyelembe, az eljárási szabálysértés jogkövetkezményeit akkor is le kell vonni, ha a fél a megsértett jogszabályhelyet tévesen jelölte meg [2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 370. § (3) bekezdés]
III. Sajtó-helyreigazítási perben – az utólagos bizonyítás (ellenbizonyítás) lehetőségének kizártsága folytán – köztudomású tény tájékoztatás nélküli figyelembevétele eljárási szabálysértésnek minősül. Az eljárási szabálysértés a bizonyítás nélkül megállapított tény mellőzésével orvosolható [2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 373. § (4) bekezdés, 498. § (1) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperest (kft.) napilap kiadás főtevékenységgel, Cg.01 cégjegyzékszám alatt tartja nyilván a Törvényszék Cégbírósága. A kft. egyedüli tagja, egyben ügyvezetője B. A. Az X.hu internetes oldal impresszuma szerint azt kiadja az alperes, ügyvezető B. A., a kiadásért felelős szerkesztő: B. A., munkatársak: B.A. szerkesztő-újságíró, G. E. szerkesztő-újságíró, további egy újságíró és újságíró-gyakornok mellett.
Az X.hu internetes oldalon 2020. február 7-én „Egykori ... és volt ...-igazgató a Helység-i VG-ügy egyik gyanúsítottja” címmel, valamint ugyanezen a napon „VG-ügy: nem sokkal az önkormányzati választás előtt indított pert a T.B.” címmel, majd 2020. február 10-én „XY.-t és XZ.-t is kihallgathatja a bíróság a VG-ügy miatt indított kártérítési perben” címmel jelentek meg cikkek.
A felperes – hivatkozva arra, hogy az alperes a három cikk közléseiben több valótlan tényt közölt és több való tényt hamis színben tüntetett fel – 2020. február 14-én az X@X.hu címre a következő e-mailt küldte: „Tisztelt B. A.! Mellékelten küldöm Önnek felperes képviseletében írott sajtóhelyreigazítási kérelmet.” Az e-mailhez mellékelte a négy oldal terjedelmű sajtó-helyreigazítási kérelmét, kérte az abban írt helyreigazító közlemény közzétételét.
Ezt követően a felperesi jogi képviselő és B. A. között, ez utóbbi által, B.A.@X.hu, X@X.hu e-mail-címről indítva, több e-mail-üzenetváltásra került sor. Ennek során, a 2020. február 24-én kelt levélben B. A. rögzítette, hogy „amit kijavítottunk. Az eredeti cikkben jelezve is van, a szokásosnál kiemeltebb módon. És hogy fogunk még foglalkozni a terveink szerint ezzel a témával, és majd ott is pontosítani fogjuk. Visszautalva arra, hogy nem pontosan fogalmaztunk és nem kártérítés miatt indult a per. Ezt az eredeti cikkben láthatták a linkjét elküldte ezen levélben”. Egyebekben a felperes által kért helyreigazító közlemény nem került közzétételre.
A felperes 2020. március 5. napján a bírósághoz érkezett kereseti kérelmében az alperest az előzetes helyreigazítási kérelemben írttal azonos tartalmú helyreigazító közleménynek a www.X.hu internetes portálon, címlapon, első helyen, kiemelten történő közzétételére kötelezését kérte a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 496. § (1) bekezdése és a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 12. § (1) és (2) bekezdése alapján.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Elismerte, hogy a helyreigazítási kérelem az X.hu szerkesztőségéhez megérkezett, az előzményi eljárás lefolytatásra került, hivatkozott azonban arra, hogy a felperes nem a Pp. 496. § (1) bekezdésének megfelelő alperest, azaz a szerkesztőséget perelte be. Hivatkozott arra is, hogy a felperes által közzétenni kért szöveg több bekezdésen keresztül a felperes véleményét ismerteti, jelentősen túlterjeszkedik mind a sajtó-helyreigazítás, mind a sérelmezett cikkek keretein. Érdemben is vitatta, hogy az újságcikkek megsértették az Smtv. 12. § (1) bekezdését.
A felperes válasziratában arra hivatkozott, hogy a helyreigazítás iránti kérelmet az impresszumban megjelölt e-mail-címre, az ott megjelölt címzettnek küldte meg, az alperes válaszában nem említette, hogy nem ő lenne az, aki a honlapon megjelent médiatartalomért szerkesztői felelősséget visel, így megerősítette, hogy sajtószervnek minősül az X.hu portál tekintetében. Hivatkozott arra is, hogy a portál impresszuma kizárólag az alperest jelöli meg, szerkesztőséget nem jelöl meg, így „felperes csak ebből tud kiindulni, amely szerint alperes külön szerkesztőséggel nem is rendelkezik, és sajtószervnek az impresszumban megjelölt alperes minősül”. Álláspontja szerint az alperes médiatartalom-szolgálatónak minősül, és ilyenként az Smtv. 21. § (1) bekezdése alapján felelősséggel tartozik a törvényben foglaltak betartásáért.
Az alperes viszonválaszában a felperes válasziratára úgy nyilatkozott, hogy „az impresszumban egyértelműen meg van jelölve, hogy az X kiadója a jelen per alperese, míg alatta »Munkatársak« címszó alatt kerültek megjelölésre az újságírók, azaz a szerkesztőség. Az, hogy az impresszum nem nevesíti külön a szerkesztőséget, nem azt jelenti, hogy az X-nek nincs szerkesztősége. Kétségtelen, hogy az alperes törvényes képviselője egyben a főszerkesztő is, ez azonban szintén nem indok arra, hogy a kiadó álljon perben a sajtószerv, azaz a szerkesztőség helyett.”
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
Elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a perben érvényesített igény a felperest alperessel szemben megilleti-e. Kifejtette, hogy a Pp. 495. § (1) bekezdése értelmében a médiaszolgáltató, a sajtótermék szerkesztősége, vagy a hírügynökség minősül sajtószervnek, a Pp. 496. § (1) bekezdése szerint pedig a sajtószervvel szemben van helye perindításnak. Vizsgálta ezért – tekintettel arra, hogy a felperes az impresszumban feltüntetett szerkesztőség hiányában jelölte meg az alperest sajtószervként –, hogy az alperes médiaszolgáltatónak minősül-e az Smtv. 1. § 2. pontja alapján, mely szerint médiaszolgáltató az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely szerkesztői felelősséggel rendelkezik a médiaszolgáltatás tartalmának megválasztásáért, és meghatározza annak összeállítását. Kifejtette, hogy az Smtv. 1. § 6. pontjában írt fogalom szerint sajtótermék a napilap és a más időszaki lap egyes számai, valamint az internetes újság vagy hírportál, amelyet gazdasági szolgáltatásként nyújtanak, amelynek tartalmáért valamely természetes vagy jogi személy szerkesztői felelősséget visel, vizsgálta ezért, hogy a perbeli sajtótermék esetén ki viseli a szerkesztői felelősséget. Álláspontja szerint az a tény, hogy alperesi kft. tagja és egyben ügyvezetője azonos a kiadásért felelős szerkesztőként szerkesztői felelősséggel rendelkező természetes személlyel, nem eredményezi az alperesi kft. (kiadó) szerkesztői felelősségét, azaz a műsorszámok kiválasztása és összeállítása során megvalósuló tényleges ellenőrzési jogát, ezért az alperes nem minősül médiaszolgáltatónak, így vele szemben sajtó-helyreigazítási igény nem érvényesíthető. Részletesen indokolta emellett azt is, hogy a kifogásolt közlések kapcsán akkor sem illetné meg a felperest a helyreigazításhoz fűződő jog, ha igényét érvényesíthetné az alperessel szemben, azaz a kereset érdemi elbírálás esetén is alaptalan volna.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan a megváltoztatását és keresetének teljesítését kérte. Fellebbezésében – annak a Pp. 110. § (3) bekezdése szerint figyelembe vett tartalma alapján – a másodfokú bíróságtól gyakorolni kért felülbírálati jogkört a Pp. 369. § (1) bekezdésének, (3) bekezdés b) és c) pontjainak megfelelően jelölte meg, az elsőfokú ítélet eljárásjogi és anyagi jogi felülbírálatát is kérte.
Eljárási szabálysértésként arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 183. § (1) bekezdését és 191. § (1) bekezdését a perfelvétel során, mert a jogvita kereteit – a jegyzőkönyvben is rögzítve – nem határozta meg. Állította, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 214. §-át és 216. §-át is azzal, hogy a jogvitának a perfelvétel során meghatározott kereteit túllépte, amikor az alperes által a perfelvétel során nem állított – az alperes törvényes képviselőjének érdemi tárgyalási szakban történt személyes meghallgatása során, a szerkesztői felelősség körében előadott – tényt vett figyelembe, nevezetesen, hogy alperes ügyvezetője mint „felelős szerkesztő” viseli a szerkesztői felelősséget, és erre hivatkozva azzal az indokkal utasította el a keresetet, hogy a pert az alperes törvényes képviselőjével mint felelős szerkesztővel szemben kellett volna megindítani. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság csak azt vizsgálhatta jelen perben a felek perfelvételi nyilatkozatai alapján, hogy alperestől elkülönülő szerkesztőség létezik-e, és azt terheli-e szerkesztői felelősség. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 110. § (2) bekezdését és 276. § (2) bekezdését is, amikor az X.hu internetes oldal impresszumának tartalmát hivatalból a per anyagává tette.
Kérte, hogy a tényállás megállapítása érdekében a másodfokú bíróság hallgassa meg ismét a felperest és az alperes törvényes képviselőjét, és annak alapján a tényállást módosítsa úgy, hogy az X.hu internetes oldalnál nem működik szerkesztőség. Kérte azt is, hogy a másodfokú bíróság a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetést vonjon le, mert az elsőfokú bíróság anyagi jogszabályokat is sértett, amikor az alperes perbeli legitimációját nem állapította meg. Megsértett anyagi jogszabályként az Smtv. 1. § 1-3. és 6. pontjait, valamint a Pp. 495. § (1) bekezdését tüntette fel.
Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében olyan tényt vizsgált – nevezetesen, hogy az alperes médiaszolgáltató-e –, amelyet senki nem állított a perben, hivatkozott arra, hogy az Smtv. 1. § 1-3. pontjainak megfelelően a médiaszolgáltatás a hangok, illetve hangos vagy néma mozgóképek sorozatából álló műsorszámok nyilvánossághoz történő eljuttatása, amely jelen perbeli X.hu internetes portálon megjelent cikkekre nem alkalmazható, az X.hu internetes portál az Smtv. 1. § 6. pontja szerinti sajtóterméknek minősül, amely szövegből, illetve képekből álló tartalmaknak a nyilvánossághoz való eljuttatását valósítja meg, az Smtv. 1. § 6. pontja értelmében pedig a sajtótermék tartalmáért a szerkesztői felelősséget természetes vagy jogi személy viselheti, így az alperest terhelte tényállítási és bizonyítási kötelezettség arra vonatkozóan, hogy az alperestől elkülönülő személy viseli a szerkesztői felelősséget.
Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének a kereset érdemi elutasítására vonatkozó indokolása is téves.
Fellebbezésében támadta az elsőfokú bíróság jegyzőkönyv kijavítása iránti kérelmét elutasító végzését is, kérte annak felülbírálatát.
A másodfokú tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy az alperessel mint szerkesztőséggel szemben kívánja a sajtó-helyreigazítási igényét érvényesíteni, hivatkozva arra, hogy az alperes azért minősül a perbeli sajtótermék szerkesztőségének, mert a szerkesztői felelősséget ő viseli.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, annak helytálló indokaira utalással. Azt emelte ki, hogy vele szemben a sajtó-helyreigazítási per lefolytatásának azért nincs helye, mert nem minősül sem szerkesztőségnek, sem sajtószervnek.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból – az alább kifejtett indokok miatt – a másodfokú bíróság mellőzi a 2. oldal [3] bekezdésében az impresszum tartalmára vonatkozó tényeket, és helyette azt állapítja meg, hogy az X.hu internetes oldalon elérhető hírportál kiadója az alperes, főszerkesztője B. A.
Az elsőfokú bíróság ítélete az így módosított tényállás alapján is helyes, nem sérti a fellebbezésben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket, ezért azt a másodfokú bíróság a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a perfelvétel szabályait, és azért az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének volna helye. A Pp. 183. § (1) bekezdése szerint a perfelvétel körében a felek azok, akik perfelvételi nyilatkozataikkal a bíróság közrehatása mellett meghatározzák a jogvita kereteit. Ez tehát nem a bíróság feladata, a bíróságnak e körben akkor van szerepe, ha a felek perfelvételi nyilatkozata hiányos, ellentmondó. A bíróságnak ez esetben a Pp. 237. §-a szerint az anyagi pervezetés eszközével kell közrehatnia abban, hogy a felek perfelvételi nyilatkozataikat teljeskörűen előadják, illetve annak hibáit kijavítsák. Ha a közrehatási kötelezettségét az elsőfokú bíróság nem teljesíti, azt a másodfokú bíróság a Pp. 369. § (4) bekezdése szerint kizárólag az anyagi felülbírálat körében értékelheti úgy, hogy egyben elvégzi a saját jogi álláspontja szerinti helyes pervezetést, de az anyagi pervezetési hiba önmagában, eljárási szabálysértésként nem alapozhatja meg az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését a 384. § (2) bekezdés b) pontjának rendelkezése értelmében.
Alappal sérelmezte ugyanakkor a felperes, az elsőfokú bíróság megsértette az eljárási szabályokat, amikor az X.hu internetes oldal impresszumának tartalmát tényként állapította meg, tévesen hivatkozott ugyanakkor a felperes e körben a Pp. 276. § (2) bekezdésének és a 110. § (2) bekezdésének megsértésére. Mivel a Pp. 370. § (3) bekezdése értelmében – a felülbírálat korlátjai alóli kivételként – a másodfokú bíróságnak a fellebbezésben nem hivatkozott eljárási szabálysértést is észlelnie kell és a fél figyelmét erre fel kell hívnia, a fél által hivatkozott eljárási szabálysértés jogkövetkezményeit akkor is le kell vonnia, ha a fél a megsértett jogszabályhelyet tévesen jelölte meg.
Az elsőfokú bíróság akkor, amikor az impresszum tartalmát bizonyított ténynek tekintette, nem hivatalbóli bizonyítást rendelt el, hanem a Pp. 266. §-a szerint bizonyítás nélkül állapított meg – az interneten bárki számára elérhető, így köztudomásúnak minősülő impresszum tartalma alapján – tényt. Eljárása során azonban megsértette a Pp. 266. § (4) bekezdésében előírt kötelezettséget, mert nem tájékoztatta a feleket arról, hogy az impresszum tartalmát hivatalból figyelembe veszi, és e ténnyel szemben nem adott lehetőséget az ellenbizonyításra. Az ellenbizonyítás a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követően a Pp. 220. § (1) bekezdése értelmébe utólagos bizonyítás keretében lehetséges, a fél a Pp. 373. § (4) bekezdésének általános szabálya szerint – a fellebbezésben előterjesztett bizonyítási kérelem esetén – utólagos bizonyítással élhet, amely azonban sajtóperben a Pp. 498. § (1) bekezdése értelmében kizárt. Az utólagos bizonyítás (ellenbizonyítás) lehetőségének kizártsága folytán a köztudomású tény figyelembevétele eljárási szabálysértésnek minősül, az eljárási szabályok megsértésével, bizonyítás nélkül megállapított tényt – az impresszum tartalmát – ezért a másodfokú bíróság a tényállásból mellőzte, ezzel az eljárási szabálysértést orvosolta, nem volt ezért szükséges az elsőfokú bíróság ítéletének a Pp. 381. §-a szerinti hatályon kívül helyezése. A mellőzött tények helyett a másodfokú bíróság a felek egyező nyilatkozata alapján tényként azt állapította meg, hogy az internetes hírportál kiadója az alperes, főszerkesztője pedig B. A.
A módosított tényállásból sem volt azonban levonható eltérő jogi köveztetés, az eltérő tényállásból ugyanis nem következik, hogy az alperessel szemben érvényesíthető a sajtó-helyreigazítási igény.
A sajtó-helyreigazítási eljárás első szakaszát, a helyreigazítási kérelmet szabályozó Pp. 495. § (1) bekezdése egyértelműen meghatározza, hogy az Smtv. 12. § (1) bekezdése által – mindenfajta médiatartalomra vonatkozóan – biztosított sajtó-helyreigazítás joga kivel szemben érvényesíthető. Ez a rendelkezés mást jelöl meg anyagi jogi kötelezettként (sajtószervként) a sajtótermék, mást a hírügynökség, és megint mást médiaszolgáltatás esetére. Ennélfogva nem alternatív igényérvényesítést tesz lehetővé internetes sajtótermékben megjelenő tartalom miatt, hanem sajtótermék esetén egyértelműen a „szerkesztőséget” nevesíti, a jogosultnak vele szemben kell az igényét érvényesíteni mind a pert megelőző eljárásban, mind annak eredménytelensége esetén a peres eljárásban. Ezt támasztja alá a Polgári perrendtartásról szóló, korábban hatályos, 1952. évi III. törvény 343. §-át módosító 2011. évi CVII. törvény indokolása is, mely szerint a törvény azért egészítette ki a jogszabályhelyet a „sajtótermék szerkesztősége” szöveggel, hogy egyértelművé tegye, a helyreigazítási eljárásban a sajtótermékek szerkesztősége perelhető. Az alperes a perbeli sajtótermék kiadója, nem annak szerkesztősége, ezért az elsőfokú bíróság helyesen utasította el a vele szemben előterjesztett keresetet.
A felperes a másodfokú tárgyaláson arra hivatkozott, hogy az alperes minősül a perbeli sajtótermék szerkesztőségének, ezért vele mint szerkesztőséggel szemben érvényesíti a sajtó-helyreigazítási igényt. A felperesnek e hivatkozása azonban nem volt vizsgálható a másodfokú eljárásban, mert e hivatkozás az alperessel szembeni kereset ténybeli alapja megváltoztatásának, ekként a Pp. 7. § (1) bek. 12. pont a) alpontja szerinti keresetváltoztatásnak minősül, melynek azonban a sajtó-helyreigazítási perben a Pp. 500. § (2) bekezdés g) pontja értelmében nincs helye, ezért a másodfokú bíróság – a keresetváltoztatást figyelmen kívül hagyva – a keresetet a felperes által a perfelvétel lezárásával rögzült ténybeli alapon bírálta el.
A felperes a perfelvételi szakban (válasziratában) az alperessel szemben keresetét arra alapította, hogy az alperes az, aki a honlapon megjelent médiatartalomért szerkesztői felelősséget visel, állította, hogy az alperes külön szerkesztőséggel nem is rendelkezik, sajtószervnek az impresszumban megjelölt alperes minősül, álláspontja szerint az alperes médiatartalom-szolgálatónak minősül, és ilyenként az Smtv. 21. § (1) bekezdése alapján felelősséggel tartozik a törvényben foglaltak betartásáért.
A perben nem volt vitatott az a tény, hogy a felperes által helyreigazítani kért közlés az X.hu internetes újságban jelent meg, amely sajtótermék. E minőségéből fakadóan szövegekből, illetve képekből álló tartalmat juttat el a nyilvánossághoz, ezért szükségszerűen rendelkeznie kell, és a per adatai alapján rendelkezik is szerkesztőséggel, főszerkesztője az alperes ügyvezetője. Szerkesztőség – és ennek következtében szerkesztői felelősséget viselő természetes vagy jogi személy hiányában – az Smtv. 1. § 6. pontja szerint az X.hu internetes újság nem minősülne sajtóterméknek. A felperesnek a helyreigazítás iránti kérelem közzétételét a szerkesztőket megtestesítő szerkesztőségtől – és nem a szerkesztői felelősséget viselő természetes vagy jogi személytől – kellett kérnie. Ennek megtörténtét az alperes elismerése folytán nem lehet vitatni, az igényérvényesítés második szakaszában pedig a szerkesztőség ellen kellett volna pert indítania a Pp. 496. § (2) bekezdése alapján akkor is, ha a szerkesztőségnek egyébként nincs perbeli jogképessége. Abból a tényből, hogy az impresszum nem tüntet fel szerkesztőséget, nem következik, hogy a perbeli sajtóterméknek nincs szerkesztősége, a szerkesztőséget ugyanis a médiaszolgáltatásokról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény 46. § (9) bekezdése szerint az impresszumban nem kell feltüntetni.
Az elsőfokú bíróság által vizsgált szerkesztői felelősségnek tehát csak annyiban van jelentősége, hogy az internetes újság vagy hírportál sajtóterméknek minősül-e, ez azonban az eljárás során nem volt vitás, ahogy az sem, hogy a sajtó-helyreigazítási igény az alperes által kiadott termékkel kapcsolatban érvényesíthető, ezért az elsőfokú bíróságnak az érdemi döntése meghozatalához a szerkesztői felelősség kérdéskörét nem kellett vizsgálnia. A szerkesztői felelősség fennállásának vizsgálatával az elsőfokú bíróság ítélete indokolásából kitűnően arra keresett választ, hogy az alperes médiaszolgáltatónak minősül-e, azonban ez a minősége a perben valójában fel sem merülhetett, hiszen a felperes keresetében nem az Smtv. 1. § 1. pontja szerinti médiaszolgáltatás, hanem a 6. pont szerinti sajtótermék által közzétett tartalom helyreigazítását kérte. Alappal sérelmezte ezért a felperes, hogy az elsőfokú bíróság az alperes médiaszolgáltatói minőségét vizsgálta.
Az alperessel szembeni igényérvényesítést az alperes médiatartalom-szolgáltatói minősége sem alapozhatja meg, mert a médiatartalom-szolgáltatót mint sajtószervet a Pp. hatályos rendelkezése internetes sajtótermék esetén lehetséges anyagi jogi kötelezettként nem tartalmazza.
Alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 214. §-át és az ítélethozatalkor túllépte a per felek által meghatározott kereteit, amikor a keresetet azon ténybeli alapon utasította el, hogy a pert nem az alperessel, hanem annak törvényes képviselőjével mint felelős szerkesztővel szemben kellett volna megindítani.
A kereset elutasításának indokai között nem szerepel az a megállapítás, hogy a felperesnek a pert B. A. főszerkesztő ellen kellett volna megindítani, az elutasítás indoka az elsőfokú ítélet [31] bekezdéséből kitűnően az volt, hogy az alperes ebben a perben passzív perbeli legitimációval nem rendelkezik, az igény vele szemben nem érvényesíthető. Ezzel az elsőfokú bíróság az érdemi döntés korlátait nem sértette meg, hiszen a Pp. 342. § (1) és (3) bekezdése szerint az érdemi döntés a kereseti kérelmen, az ellenkérelmen és a beszámítási kérelmen nem terjeszkedhet túl, és olyan jogra nem terjedhet ki, amelyet a fél a perben nem állított. Az alperes már ellenkérelmében hivatkozott arra, hogy az X.hu internetes oldalnak van szerkesztősége, és a felperesnek – a Pp. 496. § (1) bekezdése szerinti sajtószervként – az X.hu szerkesztősége ellen kellett volna a pert megindítania, nem pedig a kiadó alperessel szemben. E védekezéshez képest eltérő védekezést nem adott elő az alperes ügyvezetője sem a személyes meghallgatásakor, így az alperes törvényes képviselőjének személyes előadásával kapcsolatban fel sem merülhet, hogy az meg nem engedett keresetváltoztatást – tényváltoztatást – tartalmazna, de egyébiránt a per érdemi szakaszában az általa előterjesztett keresetváltoztatás a kötelező jogi képviselet folytán a Pp. 74. §-a értelmében hatálytalan is volna. Az alperes a viszonválaszában elismerte ugyan, hogy a helyreigazítási kérelem az X.hu szerkesztőségéhez megérkezett, az előzményi eljárás lefolytatásra került, fenntartotta azonban, hogy a felperesnek az X.hu szerkesztőségét kellett volna perelnie. Az ellenkérelme tehát elsődlegesen azon alapult, hogy a felperes a pert nem a megfelelő alperes ellen indította, az igény vele szemben nem érvényesíthető. Az elsőfokú bíróság e keretek között, az érdemi döntés korlátait megtartva hozta meg ítéletét.
A keresetelutasítás helyes indoka tehát az alperes passzív perbeli legitimációjának hiánya, azaz, hogy a sajtó-helyreigazítási igény az alperessel mint a perbeli sajtótermék-kiadóval szemben nem érvényesíthető. Ebből az is következik, a kereset elutasításának az elsőfokú ítéletben írt minden további indoka szükségtelen, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet [35]-[52] bekezdéseiben szereplő, nem releváns indokolást az ítélet indokolásából mellőzi.
Az elsőfokú bíróság a felperest és az alperes törvényes képviselőjét személyesen meghallgatta, ismételt meghallgatásukat a másodfokú bíróság szükségtelennek találta, a felperes erre irányuló indítványát ezért nem teljesítette.
A jegyzőkönyv kijavítása iránti kérelmet elutasító végzés ellen a Pp. fellebbezési jogot nem biztosít, indokolási kötelezettséget a végzésre vonatkozóan nem ír elő, ezért az az ítélet elleni fellebbezésben sem támadható a Pp. 365. § (3) bekezdése értelmében.
(Pécsi Ítélőtábla Pf.IV.20 063/2020/4.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás