GÜ BH 2020/115
GÜ BH 2020/115
2020.04.01.
I. A készfizető kezességen alapuló helytállási kötelezettség jellemzői: az elévülés a kezessel szemben is akkor kezdődik, amikor a követelés teljesítési határideje a főkötelezettel szemben lejárt, a követelés az esedékessé válásával nyomban érvényesíthető, az elévülés főkötelezettel szembeni megszakítása nem hat ki a kezessel szembeni igény érvényesíthetőségére [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 272. § (1) bek., 274. § (2) bek. a) pont, 334. § (2) bek.].
II. Az árfolyamkockázat viselését szabályozó általános szerződési feltételek átláthatóságának megítélése során a felek közötti szerződésben írtakon túl a pénzügyi intézmény által nyújtott tájékoztatást is értékelni kell [rPtk. 205. § (1) bek., 209. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2008. szeptember 4-én lízingszerződést kötött az I. rendű alperessel gépjármű megvásárlásának finanszírozására. A szerződés tartalmazta az első lízingdíj összegét (6 000 000 Ft), a havi rendszeres lízingdíjak összegét (136 643 Ft), a mértékadó devizanemet (CHF), a fizetendő összes lízingdíj összegét (16 974 012 Ft), valamint az I. rendű alperes nyilatkozatát arról, hogy a kamatváltozás I. és a kamatváltozás II. (árfolyamváltozás) általa választott elszámolási módja a fix törlesztőrészletekkel rendelkező devizaalapú finanszírozás, vagyis a havi fix devizakonstrukció, amely szerint a kamatváltozás I. és a kamatváltozás II. (árfolyamváltozás) elszámolása a futamidő végén történik, fizetendő kamatváltozás I. és kamatváltozás II. (árfolyamváltozás) esetén a futamidő azonos törlesztőrészletek mellett meghosszabbodik. Az I. rendű alperes kijelentette a szerződés aláírásával, hogy az irat hátoldalán levő üzletszabályzatban (a továbbiakban: perbeli üzletszabályzat) foglaltakat megismerte, megértette, a szerződés aláírásával magára nézve kötelezőnek ismerte el.
[2] A felperes perbeli gépjárműlízing-tevékenységre vonatkozó üzletszabályzata I.1. alatt a lízingszerződés törvényi fogalmát, I.7. alatt a havi fix konstrukció, I.12. pontban a mértékadó devizanem, I.17. pontban az árfolyam, I.18. pontban a mértékadó árfolyam, I.19. pont alatt a rendkívüli árfolyamesemény, I.20.a.-d. pontokban a kamatváltozás I., a kamatváltozás II. (árfolyamváltozás) fogalmát, továbbá a kamatváltozás II. kiszámításának képletét, a kamatváltozás III. (árfolyamváltozás) megjelölését tartalmazta. Az üzletszabályzat VI.4., VII.3.b.-c. pontjai rendelkeztek a lízingbeadó azonnali hatályú felmondási jogáról és annak jogkövetkezményeiről.
[3] A II. rendű alperes 2008. szeptember 5-én garanciaszerződésnek nevezett megállapodást kötött a felperessel, amellyel a lízingszerződés biztosítékaként készfizető kezességet vállalt.
[4] Az I. rendű alperes szerződéses fizetési kötelezettségének a 2011. november 5-i esedékességű lízingdíjjal kezdődően nem tett eleget, a felperes ezért a 2011. december 14-i figyelmeztető levél megküldését követően 2012. január 16-án – 2012. február 29-ére – a lízingszerződést felmondta. A felmondó levél tartalmazta a lízingszerződésből eredő tartozás összetevőit, úgymint a felmondás napjáig esedékessé vált 404 182 Ft tartozás, a szerződés felmondásának napjával esedékessé vált 4 490 699 Ft lejáratott tőke, 42 751 Ft lejáratott kamat, 3 563 631 Ft árfolyamváltozás II., 2 043 279 Ft árfolyamváltozás I., 265 240 Ft árfolyamváltozás kamata, 224 535 Ft ügyviteli költség, 270 Ft szerződéskezelési díj megjelölésében. Az I. és II. rendű alperesek a részükre postai úton megküldött felmondást nem vették át, a küldemény megadott címeikről „nem kereste” postai jelzéssel érkezett vissza a felpereshez.
[5] A felperes 2012. február 29-i iratában a lízingszerződésből eredően a szerződés megszűnésekor fennálló teljes tartozást 10 740 912 Ft-ban mutatta ki, egyúttal felszólította az I. rendű alperest annak megfizetésére. A felszólító levelet az alperesek egyike sem vette át, az irat az alperesek címéről „nem kereste” postai jelzéssel érkezett vissza a felpereshez.
[6] Az I. rendű alperes a finanszírozott gépjárművet a felperes részére visszaszolgáltatta. A gépjármű 2012. április 25-i értékesítése alapján a felperes 2012. május 24-én elszámolt a 6 500 000 Ft-ban elért vételárral, a lízingszerződésből eredő tartozást 4 845 639 Ft-ban határozta meg, amelynek megfizetésére mindkét alperest felhívta. Az alpereseknek megküldött fizetési felszólítások ismét „nem kereste” postai jelzéssel érkeztek vissza a felpereshez.
[7] A felperes az I. rendű alperessel kötött lízingszerződés tisztességtelen kikötései tekintetében a külön törvényen alapuló elszámolási kötelezettségét teljesítette, 2015. április 16-án az általa tisztességtelenül felszámított összeget 392 856 Ft-ban mutatta ki. Az I. rendű alperes az elszámolást 2015. május 6-án átvette, az elszámolás felülvizsgáltnak minősül.
A felperes keresete és az alperesek ellenkérelme
[8] A felperes keresetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 198. § (1) bekezdésére, 298. §-ára, 339. § (1) bekezdésére, 319. § (1) és (2) bekezdéseire, 321. § (1) bekezdésére, 525. § (1) bekezdés e) pontjára, 272. § (1) és (2) bekezdésére, 274. § (2) bekezdés a) pontjára, 275. §-ára alapítottan 5 792 873 Ft és járulékai egyetemleges megfizetésében kérte az alperesek marasztalását.
[9] Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az első- és a másodfokú határozat
[10] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetnek helyt adott és egyetemlegesen kötelezte az alpereseket 5 826 908 Ft és járulékai megfizetésére.
[11] Az I-II. rendű alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[12] A jogerős ítélet indokolásában a másodfokú bíróság leszögezte, hogy keresetében a felperes az I. rendű alperessel mint adóssal, valamint kezesként a II. rendű alperessel szemben lízingdíjigényt érvényesített. Az alperesek elévülési kifogása megalapozatlan volt, ugyanis a 2012. február 29-én esedékesé vált követelés elévülését a felperes elszámolása megszakította, a fizetési meghagyás 2017. augusztus 29-i benyújtása elévülési időn belül történt. A fellebbezéssel kapcsolatban kiemelte a másodfokú bíróság, hogy a lízingdíj elmulasztása miatt a felperes figyelmeztető levelet küldött, az ott megjelölt póthatáridő leteltével 2012. január 16-án – a felmondási idő megjelölésével – intézkedett a lízingszerződés felmondása felől, amely így 2012. február 29-én megszűnt. A felperes a lízingtárgy értékesítését követően 2012. május 24-én az üzletszabályzat VIII.3.f. pontjának eleget téve elszámolt a vételárral, elszámolt továbbá a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztóikölcsön-szerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvényen (a továbbiakban: DH2. tv.) alapuló kötelezettsége teljesítésével a tisztességtelenül felszámított összeggel. A 2015. április 16-án kelt elszámolólevél a tisztességtelenül felszámított összeg kimutatásán és jóváírásán túl tartalmazta a lízingbevevő tartozásának összegét, valamint az annak megfizetésére vonatkozó felszólítást is. Az iratot a II. rendű alperes 2015. május 6-án az I. rendű alperes helyettes átvevőjeként átvette. Az rPtk. 327. § (1) bekezdése szerint ezért a vizsgált elszámolólevél a követelés elévülését megszakító hatállyal bírt. Az elévülés megszakadása – az 1/2007. PJE határozatban foglalt iránymutatás alkalmazásával – mindkét alperessel szemben bekövetkezett.
[13] Az elsőfokú ítélet indokolása vonatkozó részének módosításával rögzítette a másodfokú bíróság, hogy a perbeli lízingszerződés mértékadó devizanemre vonatkozó szabálya egyértelműen nem forint, hanem devizaalapú szerződés megkötésére utal a felek között. A devizaalapú finanszírozás (havi fix konstrukció) kitétel világosan kifejezi, hogy a forintban feltüntetett havi törlesztőrészletek összege a futamidő során változhat. Mindebből következően megalapozatlanul vitatták az alperesek a lízingszerződés devizaalapú jellegét, illetve az árfolyam-különbözet felszámításának szerződéses alapját. A felek szerződésében kamatváltozás II. és kamatváltozás III. megjelöléssel nevesített árfolyamváltozás szabálya a lízingdíjon felül az árfolyamváltozást kifejezetten felszámíthatóvá tette, kiszámításának képlete megadásával, kifizetése, felszámítása mikéntje rendezésével. Osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontját az árfolyamváltozást szabályozó rendelkezések tisztességtelenségének vizsgálata körében [rPtk. 209. § (1) bekezdés, 209/A. §]. Kiemelte, hogy a lehetséges szerződéses konstrukciók közül az I. rendű alperes választotta lízingbevevőként a fix devizaalapú konstrukciót, a devizanemre vonatkozó kikötés egyedileg megtárgyaltnak minősült, tisztességtelensége nem volt vizsgálható. A vonatkozó szerződéses rendelkezések összességének értelmezésével megállapíthatónak találta, hogy a lízingbevevőnek tisztában kellett lennie a lízingdíj devizaárfolyamtól függő elemével, illetve azzal, hogy a devizaárfolyam változása a fizetési kötelezettségét befolyásolja, a konstrukció kockázatot rejt. A szerződés alapján a kockázat korlátozott jellegére következtetni nem lehetett. Hangsúlyozta a törvényszék, hogy az üzletszabályzat kamatváltozás I. és II. (árfolyamváltozás) számításának módját, megfizetésének idejét szabályozó rendelkezései egyértelműek, világosak, továbbá azt is, hogy külön kockázatfeltáró nyilatkozat rendszeresítését az ügyletre jogszabály nem írta elő. Az üzletszabályzat I.19. pontja nem határozta meg az árfolyamkockázat felső határát 25%-ban, csupán arról rendelkezik, hogy az adott mértékű változás rendkívüli árfolyameseménynek minősül. Az ügyben nem volt jelentősége a rendkívüli árfolyamesemény szabályának, tisztességtelensége megállapításának, mivel a kikötés alkalmazására a futamidő alatt nem került sor. Leszögezte a másodfokú bíróság a 2/2014. PJE, valamint a 6/2013. PJE határozatokra utalással, hogy az alperesek nem bizonyították az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezések számukra nem világos, nem érthető jellegét; az egyedi szerződésben az I. rendű alperes választotta ki a mértékadó devizanemet, az árfolyamváltozás elszámolásának módját, amely egyértelműen utalt az abból eredő fizetési kötelezettségre. Az árfolyamváltozás részletes szabályait az üzletszabályzat I.7., 12., 17., 18., 20.b., II.4., III.1.b. pontjai, VIII. fejezete megadta: a szabályozás tartalma egyértelmű arra vonatkozóan, hogy fix devizakonstrukció esetén a forint svájci frank árfolyamának kedvezőtlen irányú változása a fizetési terheket a szerződés futamidejének meghosszabbodásával növeli, az egyedi szerződésben megjelölt összegű lízingdíjakat a szerződéskötéskor számítottakhoz képest tovább kell fizetni. Az üzletszabályzatból egyértelműen kitűnt, hogy az I. rendű alperes fizetési terhei előre nem látható mértékben megnövekedhetnek, a felperest a kockázatfeltárás körében további bizonyítás a perben nem terhelte.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével elsődlegesen új határozat meghozatalát és a kereset elutasítását, másodlagosan – tartalmilag – az eljárás megismétlését kérték.
[15] Előadták, hogy elévülési kifogásuk alapján az elévülés alakulását az alperesekkel szemben – eltérő jogállásuk és a velük szemben támasztott követelés eltérő esedékessége miatt – külön-külön keltett vizsgálni [rPtk. 324. § (1) bekezdés, 326. § (1) bekezdés]. A DH2. tv.-n alapuló felülvizsgált elszámolás nem a pénzügyi intézmény követelését, hanem az I. rendű alperes fogyasztói követelését rögzítette, ezért álláspontjuk szerint a fogyasztói elszámoláshoz a jogalkotó nem telepített elévülést megszakító hatályt. Az 1/2007. PJE határozat 3. pontja alapján hangsúlyozták, hogy a mögöttesen felelős személlyel szemben nem szakította meg az elévülést a főkötelezettel szemben bekövetkező megszakító cselekmény. A felperes nem csatolt be a kezesi szerződés 2012. január 16-i megszűnését követően a II. rendű alperes felszólítására vonatkozó iratot, a kereset benyújtását megelőző öt éven belül. A lízingbevevőnek küldött fizetési felszólítás nem tekinthető egyben a kezes írásbeli felszólításának.
[16] Alperesek többek között vitatták a felperesi követelés mértékét, a csatolt tartozáskimutatásban írtakat. Állították továbbá, hogy a felperes nem bizonyította a lízingügylet kockázatairól adott megfelelő tájékoztatás megtörténtét. A jogerős ítélet tévesen értékelte ebben a körben az alperesek bizonyítási kötelezettségének elmulasztását. Megjegyezték, hogy az elsőfokú ítélet hiányzó indokaival szemben a jogerős ítélet tartalmazott hivatkozást az üzletszabályzat I.7., 12., 17., 18., 20.b., II.1., III.1.b., VIII. fejezetének szabályaira, ezért azzal szemben az alperesek nem tudtak védekezést előterjeszteni. Az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás értékelésére tartozott a kockázatfeltáró nyilatkozat hiánya is. A mértékadó devizanem szerződéses rögzítéséből nem volt egyértelmű a kockázatvállalás tartalma. Az üzletszabályzat definíciókat rögzítő rendelkezéseiből nem derült ki egyértelműen, hogy a forint gyengülése esetén a lízingbevevő fizetési kötelezettsége korlátlan mértékben növekedhet. Az üzletszabályzat I.20.b. pontjának kamatváltozásként nevesített, tartalmában árfolyamváltozást takaró rendelkezése kifejezetten megtévesztő. Az árfolyamváltozásból fakadó kockázat fogyasztó általi értékelését tovább nehezíti, hogy a devizakonstrukcióval kapcsolatos, egymástól elszigetelten, az üzletszabályzat különböző fejezeteiben rögzített szabályok összefüggései nem tekinthetőek át. Nem állapítható meg, hogy az árfolyamkockázat alperesekre terhelése, mértéke, tartalma tekintetében a felperes a megfelelő tájékoztatást megadta. Mindez a támadott kikötések érvénytelenségét, tisztességtelenségét eredményezi [rPtk. 209. § (1) és (4) bekezdés, 209/A. § (2) bekezdés]. Utaltak az Európai Unió Bíróságának C-51/2017. számú ítéletében megjelenő szempontrendszerre is, amelynek álláspontjuk szerint a jogerős ítéletben kiemelt szerződéses feltételek nem felelnek meg.
[17] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az alábbiak szerint jogszabálysértőnek találta.
[19] Az alperesek elévülési kifogását illetően részben téves az ügyben eljárt bíróságok következtetése, ugyanis a kezesként helytállásra köteles II. rendű alperes tekintetében – a felmondással vele szemben is megnyílt és azonnal érvényesíthető igény okán – nem volt megállapítható a 2012. májusi szerződéses elszámolástól számított újabb öt éven belül a kereseti követelés elévülését megszakító cselekmény a fizetési meghagyás benyújtásáig [rPtk. 327. § (1) és (2) bekezdés]. Abban a körben helytálló a jogerős ítélet álláspontja, hogy az adott ügyben a DH2. tv.-n alapuló 2015. április 16-i elszámolás – a törvényes elvárást meghaladó tartalmánál fogva, a benne foglalt, a tartozás megfizetését célzó további elem révén – alkalmas volt az elévülés megszakítására, azonban a fizetési felszólítás címzett jognyilatkozat, ennek megfelelő közlése viszont a kezes II. rendű alperessel szemben nem történt meg. A felperes a 2015. április 16-i iratát egyedül a főkötelezett I. rendű alpereshez intézte, a II. rendű alperessel szemben a 2012. májusi fizetési felszólítást követően, az ötéves elévülési idő leteltével fordult csak bírósághoz. Az I. rendű alperessel szemben tehát a követelés elévülése – az elévülés megszakítása folytán – nem következett be, a II. rendű alperessel szembeni követelés viszont elévült.
[20] A felülvizsgálati kérelem hivatkozására tekintettel rámutat ehhez kapcsolódóan a Kúria, hogy az 1/2007. PJE határozat hatálya korlátozott, a szerződéses és a törvényen alapuló közvetett helytállási kötelezettségekre – a kezesség fajtái közül az egyszerű (sortartásos) kezességre – vonatkozik. Nem magából a jogegységi határozatból, hanem az irányadó anyagi jogszabályi rendelkezésekből [rPtk. 272. § (1) bekezdés, 274. § (2) bekezdés a) pont, 334. § (2) bekezdés] következnek a készfizető kezességen alapuló helytállási kötelezettség jellemzői: az elévülés a kezessel szemben is akkor kezdődik, amikor a követelés teljesítési határideje a főkötelezettel szemben lejárt; a követelés az esedékessé válásával nyomban érvényesíthető az adóssal egyetemleges helytállásra köteles készfizető kezessel szemben; az elévülés főkötelezettel szembeni megszakítása nem hat ki a kezessel szembeni igény alakulására, érvényesíthetőségére.
[21] Megalapozatlanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelem a kereset összegszerűségével kapcsolatban a vonatkozó ténybeli alap fogyatékosságára, a felperes megfelelő részletességű – ellenőrizhető ténybeli, illetve számszaki adatokon nyugvó, egyúttal a szerződés vonatkozó rendelkezésének és az irányadó hirdetménynek megfeleltetett – előadásának hiányára az ügyben. Kereseti kérelmét a felperes kellő részletességgel, magas színvonalon összeállított beadványban, átláthatóan levezetett számítással terjesztette elő, külön a törlesztőrészletekre, az árfolyamra, árfolyamváltozásra és a felszámított késedelmi kamatra kiterjedő részletező mellékletekkel. Az I. rendű alperes a marasztalási keresettel szemben a kereseti igény alakulását szemléltető táblázatba foglalt kimutatás ellenére sem adott elő az rPp. 139. §-ának megfelelő védekezést, amely alkalmas lett volna arra, hogy kétségbe vonja, illetve cáfolja a kereseti előadást, a peres követelés ténybeli alapját.
[22] Az árfolyamkockázat kérdéskörében az adott ügyben úgy foglalt állást a másodfokú bíróság, hogy ítéletében egyetértőleg, az elsőfokú ítélet helyesnek talált indokai megismétlése nélkül visszautalt az elsőfokú bíróság – egyébként ellentmondásos és nehezen követhető – álláspontjára, ezáltal maga a felülvizsgált ítélet is ellentmondásossá vált. A felülvizsgált ítélet ugyanis egyfelől elfogadta az elsőfokú határozatban írt indokokat a kérdéses feltételek (konstrukció, árfolyamváltozás viselése) egyedi megtárgyaltságára, ebből következően a tisztességtelenség vizsgálatának akadályára – annak ellenére, hogy maga a felperes is csak két szerződéses feltételre (3., 4. szerződéses pontok) állította egyedi megtárgyaltságukat –, ugyan-akkor a jogerős ítélet az előzőektől eltérő indokolást is rögzített. Ez utóbbi körben viszont a törvényszék egyedül a csatolt üzletszabályzat tartalmi értékelésével foglalt állást – azonban az alábbiakban részletezettek szerint tévesen – az árfolyamkockázat tényleges szabályozásáról és mibenlétéről, eltérő álláspontja miatt nem vizsgálta a felperes által a megfelelő tájékoztatás alátámasztására csatolt tájékoztató anyagokat, prospektusokat, illetve a szerződéskötést megelőző finanszírozási kérelmeket. Annak megítéléséhez, hogy az árfolyamkockázat mibenlétéről a fogyasztó megfelelő tartalmú tájékoztatást kapott-e a szerződéskötéskor, a 2/2014. PJE határozat indokolásából kitűnően ugyanakkor jelentősége van a felek közti szerződés szövegén túl a pénzügyi intézmény részéről egyéb úton nyújtott tájékoztatásnak is [rPtk. 205. § (3) bekezdés, 209. § (1) bekezdés].
[23] A Kúria a perbeli üzletszabályzat vonatkozó rendelkezéseinek értékelésével a következőkre mutat rá. Az árfolyamkockázat a kirovó és a lerovó pénznem eltéréséből adódó, szükségképpeni és automatikus következmény [6/2013. PJE határozat III/2. a) pontjához tartozó indokolás]. A kölcsön- vagy lízingszerződés részét képező általános szerződési feltételeknek a kölcsönbe-, illetve lízingbevevő fizetési kötelezettségét, így az árfolyamkockázat viselését szabályozó kikötései adott esetben nem világos, nem érthető jellegük miatt, a kikötések tisztességtelenségén keresztül idézhetik elő a szerződés érvénytelenségét. Az általános szerződési feltételekben szereplő, az árfolyamkockázat mibenlétére, tartalmára, viselésére vonatkozó kikötés akkor világos és érthető, ha az „átlagos fogyasztó” mércéjén keresztül megítélt konkrét fogyasztó számára felismerhető, hogy a számára kedvezőtlen árfolyamváltozás korlátozás nélkül kizárólag őt terheli, az árfolyam rá nézve kedvezőtlen változásának felső határa nincs [2/2014. PJE határozat III/1. pontjához tartozó indokolás]. A világos és érhető megfogalmazás, illetve az átláthatóság elvéből következően – amelyet az Európai Unió Bírósága többek között a C-26/13. számú ügyben hozott ítéletében is értelmezett – a vizsgált szerződéses feltétel tekintetében a fogyasztót olyan helyzetbe kell hozni a szerződéskötéskor, hogy megfelelően fel tudja mérni az általa vállalt kötelezettségeket, árfolyamkockázat esetén azt, hogy a jövedelme szerinti pénznem leértékelődésével annak hatása a fizetési kötelezettségére korlátlan. Nem fogadható el a pénzügyi intézményt terhelő tájékoztatási kötelezettség teljesítéseként, ha a fogyasztó több, külön okiratban szereplő szerződési feltétel együttes értelmezése, vagy több rendelkezés egybevetése alapján csak kikövetkeztetni tudja az árfolyamkockázat mibenlétét, fizetési kötelezettségére gyakorolt hatását. Amennyiben a szerződési feltételek összetett, nem áttekinthető szerkezeti kialakítása miatt az árfolyamkockázattal kapcsolatos összefüggéseket – az eltérő helyen lévő kikötések felkutatásával és értelmezésével – magának a fogyasztónak kell megkísérelnie azonosítani és felismerni, az általános szerződési feltételek érintett kikötései nem tekinthetők világosnak és egyértelműnek.
[24] A felperes és az I. rendű alperes – a már említettek szerint – devizaalapú lízingszerződést kötöttek egymással. Az egyedi szerződés utal a kirovó és a lerovó pénznem eltérésére, mértékadó devizanemként ugyanis a svájci frankot (CHF) jelöli meg, a lízing-íjtartozás, a fizetendő lízingdíjrészletek összegét pedig forintban adja meg. Az árfolyamváltozás lehetséges elszámolási módozatai közül az I. rendű alperes a szerződésben foglaltak szerint a fix törlesztő-részletekkel rendelkező devizaalapú finanszírozást (fix devizakonstrukció) választotta. Ezzel kapcsolatban az egyedi lízingszerződésben a következő tájékoztatás szerepel: „A kamatváltozás I. és kamatváltozás II. (árfolyamváltozás) elszámolása a futamidő végén történik. A fizetendő kamatváltozás I. és kamatváltozás II. (árfolyamváltozás) esetén a futamidő – azonos törlesztőrészletek mellett – meghosszabbodik, a visszajáró kamatváltozás I.-et és kamatváltozás II.-t (árfolyamváltozást) a lízingbeadó visszautalja a lízingbevevőnek.”
[25] A perbeli üzletszabályzat I.7. pontja a Havi Fix konstrukcióval kapcsolatban rögzíti, hogy amennyiben a mértékadó devizanem nem forint, a kamatváltozás I. és kamatváltozás II. elszámolása a futamidő végén történik, ha a futamidő alatt nem következik be rendkívüli kamat- és/vagy árfolyamesemény. A mértékadó devizanem fogalma alatt az üzletszabályzat I.12. pontja szerint az egyedi lízingszerződésben meghatározott devizanemet kell érteni azzal, hogy amennyiben a mértékadó devizanem forint, úgy értelemszerűen a kamatváltozás II.-re és a kamatváltozás III.-ra vonatkozó rendelkezések nem kerülnek alkalmazásra. A mértékadó árfolyam az üzletszabályzat I.18. pontjának fogalommeghatározásából kitűnően a mértékadó devizanem vételi árfolyama az egyedi lízingszerződés létrejötte napján. Rendkívüli árfolyameseménynek az üzletszabályzat I.19. pontja értelmében az minősül, ha az árfolyam szélsőséges mértékben (25%-ot meghaladóan) növekszik a mértékadó árfolyamhoz képest, vagy egyéb, a Magyar Nemzeti Bank mint jegybank által foganatosított rendkívüli intézkedésre (például: intervenciós sáv eltolása, egyéb pénzpiaci szabályok megváltozása) kerül sor, amely a forint árfolyamát a jövőben szélsőségesen befolyásolja. A kamatváltozás II. (árfolyamváltozás) az üzletszabályzat I.20.b. pontja szerint a mértékadó árfolyam és a fizetési esedékesség napján aktuális deviza eladási árfolyam változásának függvényében az alábbi képlet szerint meghatározott kamatkülönbözet: kamatváltozás II. = fizetési kötelezettség ¤ (fizetési esedékesség napján aktuális deviza eladási árfolyam / mértékadó árfolyam – 1). Az esedékessé vált lízingdíjakra jutó kamatváltozás II.-t a lízingbeadó az üzletszabályzat II.4. pontja értelmében utólag – a hirdetményben közzétett gyakorisággal – terheli ki, amennyiben a még ki nem terhelt valamennyi kamatváltozás II. összege legalább a hirdetményben meghatározott mértéket eléri. A szerződés megszűnésekor a lízingbeadó a ki nem terhelt valamennyi kamatváltozás II.-t kiterheli, illetve jóváírja.
[26] A Havi Fix konstrukcióval kapcsolatban az üzletszabályzat VIII. pontjában speciális rendelkezések is szerepelnek. A VIII.1. pont kimondja, hogy a lízingszerződés futamideje a felek minden egyéb külön jognyilatkozata nélkül meghosszabbodik a kamatváltozás I. és kamatváltozás II. megfizetésére rendelkezésre álló fizetési határidő időpontjáig. Az esedékessé vált lízingdíjakra jutó kamatváltozás II. a VIII.3. pont szerint a lízingbeadót a lízingdíjak fizetési esedékességének napjával illeti meg azzal, hogy a kamatváltozás II. teljes összegét a lízingbeadó az utolsó lízingdíj esedékessége napjára (elszámolás időpontja) számítja ki (VIII.3.a. pont), a lízingbeadó jogosult a lízingbevevőt terhelő felszámított kamatváltozás II.-re – attól az időponttól kezdve, hogy az a lízingbeadót megilleti, az elszámolás időpontjáig terjedő időszakra – a kalkulációs kamatlábnak megfelelő mértékű kamatot felszámítani azzal, hogy köteles a lízingbeadót terhelő felszámított kamatváltozás II. összegével annak felszámításakor a lízingbevevő felé fennálló kamatváltozás II. követelését csökkenteni (VIII.3.b. pont), a kamatváltozás II.-t a lízingbevevő havi részletekben fizeti meg oly módon, hogy a fizetendő részletek nem haladják meg a mértékadó lízingdíj összegét, az első részlet esedékessége pedig az utolsó lízingdíj esedékességét követő 30. nap (VIII.3.c. pont), a lízingbevevő jogosult a még nem ki nem fizetett részleteket egyoldalúan megváltoztatni, amennyiben a kalkulációs kamatláb változik (VIII.3.d. pont), a felszámított kamatváltozás II.-vel kapcsolatos elszámolás időpontjában a lízingbeadót terhelő kamatváltozás II.-t pedig a lízingbeadó az elszámolás időpontját követő 10. munkanapon belül megfizeti a lízingbevevő részére (VIII.3.e. pont). Végül az üzletszabályzat VIII.4. pontja kimondja, hogy rendkívüli árfolyamesemény bekövetkezte esetén a lízingbeadó jogosult az esedékessé vált lízingdíjakra jutó kamatváltozás II.-t a rendkívüli árfolyamesemény bekövetkeztét követően a lízingszerződés futamidejének lejártát megelőzően kiterhelni.
[27] Külön kifejezett magyarázatot, tájékoztatást a perbeli üzletszabályzat az árfolyamkockázat mibenlétére, annak a fogyasztó I. rendű alperes fizetési kötelezettségére gyakorolt hatására vonatkozóan nem tartalmaz. Nem tekinthető ilyen kifejezett magyarázatnak az üzletszabályzat I.20.b. pontja sem, ez a pont ugyanis csak egy a fogyasztó számára sem az összetevőit, sem a végeredményét tekintve nem számszerűsíthető, nem értelmezhető matematikai képletet rögzít, az árfolyamkockázat lényegének, gazdasági következményeinek szöveges magyarázatát nem adja.
[28] Az üzletszabályzat ismertetett kikötései alapján azt az I. rendű alperes valóban számításba vehette, hogy a perbeli lízingszerződéshez kapcsolódik árfolyamkockázat, azonban annak konkrét lényegét, mibenlétét, a fizetési kötelezettségére gyakorolt hatását, továbbá azt, hogy kockázatviselésének nincs felső határa, az üzletszabályzat több, különböző helyen, nem áttekinthető szerkezetben szereplő, számos esetben egyébként is homályos megfogalmazású szerződési feltételének együttes értelmezése és egybevetése alapján legfeljebb csak kikövetkeztetni tudta. Az általános szerződési feltételek ilyen szabályozási megoldása viszont nem felel meg az átláthatóság ismertetett követelményének, nem tekinthető világosnak és érthetőnek.
[29] Jelen ügyben azonban a felperes – a már említettek szerint – arra is hivatkozott, hogy az üzletszabályzatban rögzítetteken felül külön tájékoztatást adott az I. rendű alperes részére a szerződéskötést megelőzően a lízingszerződés kockázatairól, így az árfolyamkockázatról is, és csatolta az erre vonatkozó okirati bizonyítékait (tájékoztató anyagokat, prospektusokat, illetve a szerződéskötést megelőző finanszírozási kérelmeket). A lízingszerződés részét képező általános szerződési feltételekben szereplő, az I. rendű alperes fizetési kötelezettségét szabályozó kikötések átláthatóságának, vagyis annak megítélése során pedig, hogy az árfolyamkockázat mibenlétéről a fogyasztó megfelelő tartalmú tájékoztatást kapott-e a szerződéskötéskor, a felek közti szerződés szövegén túl a pénzügyi intézmény részéről egyéb úton nyújtott tájékoztatást is értékelni kell. Erre viszont – a másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja folytán – a jelen ügyben nem került sor.
[30] A kifejtettek értelmében a Kúria az rPp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó rPp. 213. § (2) bekezdése alapján részítéletet hozott, az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítélet II. rendű alperest érintő része megváltoztatásával a II. rendű alperessel szemben a keresetet elutasította, az I. rendű alperessel szembeni kereset tekintetében pedig a másodfokú bíróságot – a legalább kétfokú elbírálás biztosítása érdekében – új eljárásra, új határozat hozatalára utasította.
[31] A folytatódó eljárásban a másodfokú bíróságnak mindezek figyelembevételével, vagyis a felperes által csatolt további bizonyítékok vizsgálatával és értékelésével kell állást foglalnia az I. rendű alperes részére nyújtott tájékoztatás megfelelőségéről, az árfolyamkockázat viselését szabályozó általános szerződési feltételek átláthatóságáról, ezen keresztül a kereseti igény, illetve a fellebbezés megalapozottságáról.
(Kúria Gfv. VII. 30.034/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás