PK ÍH 2020/117.
PK ÍH 2020/117.
2020.12.01.
Nem alkalmazható az ingatlan tulajdona, birtoka vagy ingatlant terhelő dologi jog tárgyában az ingatlan fekvésére alapított vagylagos illetékességi ok, ha a per főtárgya kölcsönszerződés érvényessége és a kereset a kölcsönszerződés érvénytelenségére tekintettel kéri az ingatlanra bejegyzett jelzálogjog törlését [Pp. 28. § (1) bekezdés b) pont].
Az E.-i Törvényszék (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) végzésével az alperes illetékességi kifogásának helyt adva, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 30. § (2) bekezdése és 174. § (1) bekezdése alapján megállapította illetékességének hiányát és a felperesek keresetlevelét áttenni rendelte a B.-i Törvényszékhez.
A végzés indoklásában rögzítette, hogy a felperesek keresetükben az alperessel kötött szerződés érvénytelenségének megállapítását kérték, emellett keresetük a tulajdonukban álló – az elsőfokú bíróság illetékességi területén található – ingatlanra bejegyzett jelzálogjog törlésére és az alperes kötelezésére ennek tűrésére irányult. A bíróság a keresetlevelet – melyben a felperesek az elsőfokú bíróság illetékességét a Pp. 28. § (1) bekezdés b) pontjára alapították – az alperessel közölte, az alperes az érdemi ellenkérelem előterjesztésére nyitva álló határidőben – illetőleg már azt megelőzően a keresetlevél szabályszerű kézbesítését megelőzően is – illetékességi kifogást terjesztett elő. Megállapította, hogy a Pp. 30. § (2) bekezdése alapján ezen illetékességi kifogás határidőn belül érkezett. Kifejtette, hogy jelen esetben a per főtárgya a szerződés érvénytelenségének megállapítása, a szerződésben a felek 75 000 000 forint összegű kölcsön adásáról állapodtak meg és ezen kölcsönügyletből eredő követelés biztosítására alapítottak jelzálogjogot. A felek által megkötött, és keresettel támadott szerződés tehát kölcsönszerződés, melyhez csak járulékos jelleggel kapcsolódik a jelzálogjog. A BDT 2014.3172. számon közzétett eseti döntés felhívásával rámutatott arra, hogy amennyiben a per főtárgya kötelmi igény elbírálása, például szerződés érvénytelenségének megállapítása, akkor az eljáró bíróság illetékessége nem alapítható a Pp. 28. § (1) bekezdés b) pontja szerinti vagylagos illetékességi okra, erre a bíróság illetékessége csak akkor alapítható, ha a per főtárgya dologi jogi igény elbírálása. A peres felek a kölcsönszerződésben valamely bíróság kizárólagos illetékességét nem kötötték ki, ezért az ügyet az alperes lakóhelye szerint illetékességgel rendelkező bírósághoz tette át. Rögzítette, hogy az eljárás hivatalból vagy kérelemre történő megszüntetésének jogszabályi feltételei nem állnak fenn.
A felperesek fellebbezésükben kérték a végzés megváltoztatását és az elsőfokú bíróság utasítását az eljárás folytatására. Kiemelték, hogy az elsőfokú bíróság a keresetet befogadta és intézkedett az írásbeli ellenkérelem beszerzése tárgyában, emellett további érdemi intézkedéseket is foganatosított, csak ezt követően fogadta el az alperes illetékességi kifogását. Álláspontjuk szerint a keresetet nem lehet elválasztani a részét képező ingatlant terhelő dologi jog, jelzálogjog törlés iránti kérelemtől, melyből következően a perre az elsőfokú bíróság illetékessége a Pp. 28. § (1) bekezdés b) pontja alapján megállapítható. Emellett a Pp. 30. § (2) bekezdésére tekintettel perfelvételi szakban a bíróság már nem állapíthatja meg illetékessége hiányát. Az alperes ellenkérelmét már előterjesztette, így a bíróság illetékességének hiánya csak kizárólagos illetékesség esetén lenne figyelembe vehető.
Az alperes fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte, kiemelte, hogy érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő, nem bocsátkozott perbe.
A fellebbezést az ítélőtábla nem találta alaposnak.
Ahogyan az elsőfokú bíróság is helytállóan rámutatott, a Pp. 28. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott vagylagos illetékességi ok olyan esetben alapozhatja meg a bíróság illetékességét, amikor a per főtárgya az ingatlan tulajdonjoga, birtoka vagy ingatlant terhelő dologi jog. Ha azonban a per főtárgya nem az ingatlanra vonatkozó igény, hanem csupán kapcsolódik az ingatlanhoz, illetve a főkeresetről való döntés függvénye az ingatlan sorsa, ez az illetékességi ok nem vehető igénybe. Ezért tehát, ha a per tárgya kölcsönszerződés érvényessége, ehhez képest a kölcsönszerződés biztosítását szolgáló, az ingatlanra vételi, illetve jelzálogjogot alapító szerződések járulékos jellegűek. A per főtárgya így nem ingatlanra vonatkozik, hanem csak kapcsolódik az ingatlanhoz, illetve az ingatlan sorsa a főkeresetről való döntéstől függ, így az ingatlan fekvése szerinti illetékességi ok ebben az esetben nem vehető figyelembe. A felperesek keresete az alperessel 2016. október 4. napján kötött jelzálogjog-megállapodással egybekötött kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítására irányul, elsődlegesen annak uzsorás jellegére tekintettel, másodlagosan pedig azért, mert a szerződés jogszabályba, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény 3. § (1) bekezdés b) pontjába ütközik. Keresetük tehát a kölcsönszerződést támadja, a kölcsönszerződés érvénytelenségére tekintettel kérik a bejegyzett jelzálogjog törlését, a bejegyzett jelzálogjog sorsa tehát a felperesek kereseti hivatkozásának megfelelően is a főkeresetről való döntéstől függ. Nem tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor megállapította, hogy az elsőfokú bíróság illetékessége a Pp. 28. § (1) bekezdés b) pontja alapján nem állapítható meg.
Amennyiben a felperes által megjelölt bíróság az adott ügyre nem rendelkezik illetékességgel, ha ezt a keresetlevél elintézésekor észleli, úgy a kereset közlése nélkül rendelkezik a Pp. 174. § (1) bekezdése alapján a keresetlevél áttételéről. Ha az eljárás későbbi szakaszában észleli az illetékessége hiányát, olyan időpontban, amikor az írásbeli ellenkérelem még nem került előterjesztésre [Pp. 30. § (2) bekezdés], szintén az áttételről rendelkezik a Pp. 174. § (1) bekezdése alapján.
A Pp. 30. § (2) bekezdésére figyelemmel az alperes legkésőbb írásbeli ellenkérelmében kifogásolhatja a bíróság illetékességének hiányát, mely alaki védekezésnek minősül.
Amennyiben az alperes írásbeli ellenkérelmében szereplő illetékességi kifogást a bíróság elfogadja, a Pp. 30. § (2) bekezdésére tekintettel nincs akadálya annak, hogy a keresetlevél áttételéről rendelkezzen. Ez abban az esetben sem kizárt, ha az alperes írásbeli ellenkérelme alaki és érdemi védekezést egyaránt tartalmaz. Jelen esetben azonban az alperes a perben érdemi védekezést még nem terjesztett elő, kizárólag alaki védekezést nyújtott be, mely maga az illetékességi kifogás volt, így nem volt akadálya a keresetlevél áttételének. E körben nincs jelentősége annak, hogy az elsőfokú bíróság az áttételt és az érdemi ellenkérelem előterjesztést megelőzően milyen eljárási cselekményeket foganatosított. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a Pp. 175. § (2) bekezdésére figyelemmel az áttételről történő rendelkezésig a felek által teljesített perbeli cselekmények és bírói rendelkezések – az ott írt kivételekkel – hatálytalanok.
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a alapján alkalmazandó 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.164/2020/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás