MÜ BH 2020/118
MÜ BH 2020/118
2020.04.01.
A munkakör betölthetősége és a munkakör megfelelősége nem azonos fogalmak, így amennyiben a munkáltató egyoldalú kinevezésmódosítással a felperes munkakörét megváltoztatja, a munkaköri leírás és a ténylegesen végzett tevékenység alapján állapítható meg, hogy az új munkakör megfelel-e az állami tisztviselő iskolai végzettségének, szakképzettségének, vagy szakképesítésének, szakmai tapasztalatának [az állami tisztviselőkről szóló 2016. évi LII. törvény (Áttv.) 7. § (7) bekezdés].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes kormánytisztviselőként, majd állami tisztviselőként 2014. október 1-től 2016. december 1-jéig a D. Járási Hivatal Kormányablak I. Osztályán kormányablak-ügyintéző munkakörben látta el feladatait. Munkavégzésének helye D., P. utca 42-48. szám alatt volt. Igazgatásszervezői főiskolai végzettséggel, közigazgatási menedzser szakképesítéssel, nyelvvizsgákkal rendelkezik.
[2] Az alperes D. Járási Hivatalának vezetője 2016. de-cember 2-án hozott és a felperessel ezen a napon közölt döntésével kinevezését egyoldalúan módosította. Eszerint a felperes a D. Járási Hivatal Kormányablak Osztály 1. szervezeti egységétől kormányablak szakügyintéző munkakörből átkerült a D. Járási Hivatal Földhivatali osztály 2. szervezeti egységhez igazgatási szakügyintéző munkakörbe. Munkavégzésének helye D., K. utca 12-14. szám lett. Illetménye a kinevezésmódosítás következtében nem változott.
[3] A kinevezés módosítása közlését követően a felperes közszolgálati panaszt terjesztett elő a Kormánytisztviselői Döntőbizottságnál, utalva az állami tisztviselőkről szóló 2016. évi LII. törvény (a továbbiakban: Áttv.) 7. § (1) bekezdésében foglaltakra azzal, hogy a tartalma szerint ügykezelői munkakör nem felel meg végzettségének, szakképzettségének, szakképesítésének és szakmai tapasztalatának. Utalt továbbá a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiak: Kttv.) 6. § 13. pontja szerinti ügyintézői munkakörre és a 6. § 14. pontjában foglaltakra.
[4] A felperes hivatkozott az állami tisztviselők képesítési előírásairól szóló 315/2016. (X. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 1. számú melléklet 42. pontjában foglaltakra.
[5] A Döntőbizottság 2017. április 21-én meghozott határozatával a közszolgálati panaszt elutasította.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[6] A felperes keresetében a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának megváltoztatását kérte akként, hogy a 2016. december 2-án kelt munkáltatói kinevezésmódosítás jogellenességére tekintettel a bíróság kötelezze az alperest az egyoldalú kinevezés-módosítás megelőző beosztásban kormányablak szakügyintézőként történő továbbfoglalkoztatására. Másodlagosan arra kérte kötelezni az alperest, hogy az igazgatásszervező főiskolai végzettségének, közigazgatási menedzser szakképzettségének megfelelő, ténylegesen ügyintéző munkakörben alkalmazza.
[7] Álláspontja szerint az alperes joggal való visszaélést is megvalósított, mivel az új munkaköre tartalma szerint nem ügyintézői munkakör, ténylegesen ilyen feladatokat a munkaköri leírás nem is tartalmaz, csupán ügykezelői tevékenységet jelöl meg. Utalt arra, hogy az új munkakörével azonos feladatokat végző kollégái középfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek, valamint arra, hogy rajta kívül kormányablak-szakügyintéző beosztásból a munkáltató egyoldalú kinevezésmódossal senki mást nem helyezett át másik munkakörbe. Ezért álláspontja szerint az egyenlő bánásmód követelményébe is ütközik a kinevezés-módosítás.
[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint az Áttv. 7. §-ában foglaltaknak eleget tett, és nem sértette meg sem a joggal való visszaélés elvét, sem az egyenlő bánásmódra vonatkozó előírásokat.
Az első- és másodfokú ítélet
[9] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
[10] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt az Áttv. 1., 7. és 8. §-ában rögzítettekre.
[11] A bíróság megállapította, hogy a kinevezés egyoldalú módosításával a felperes munkavégzésének a helye D. területén belül változott meg, így e tekintetben a változtatás jogszerűen történt, az a felperesre nézve aránytalan sérelemmel nem járt.
[12] A perben nem volt vitatott, hogy az állami tisztviselő felperes felsőfokú végzettséggel rendelkezik. A Kormányrendelet 1. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy állami tisztviselővé az nevezhető ki, aki rendelkezik a 1. mellékletben a feladatkörére meghatározott képesítések valamelyikével.
[13] A felperes kinevezésének egyoldalú módosítását követő új munkaköre az igazgatási feladatkörbe sorolt igazgatási szakügyintéző munkakör felsőfokú végzettséggel is ellátható, ezért a felperes iskolai végzettségének, szakképzettségének és szakmai tapasztalatának megfelelő volt. Nincs jelentősége annak, hogy a felperes a korábbi munkakörében végzettsége mely részének hasznosításával látta el tevékenységét a felperes kinevezésének egyoldalú módosítása, a munkakör megváltoztatása jogszerű volt.
[14] A munkakör munkáltató általi egyoldalú módosítása az alkalmazott számára sérelemmel járhat, a felperesnek az intézkedéssel okozott hátrány azonban nem volt aránytalannak tekinthető. Igazgatási szakügyintézőként is felsőfokú végzettségének megfelelő munkakörbe került, az illetményének összege, besorolása nem változott, a munkaidő-beosztása a kormányablak szakügyintézői feladatokhoz képest kedvezőbb lett, tehát összességében a felperes részére az egyoldalú kinevezésmódosítás nem járt aránytalan sérelemmel.
[15] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[16] A másodfokú bíróság a tényállás kiegészítését követően kifejtette, hogy a kinevezésnek az állami tisztviselő beleegyezése nélküli módosításához mint az államigazgatási szerv egyoldalú nyilatkozatához a törvény indokolási kötelezettséget nem ír elő, ezért az elsőfokú bíróság helytállóan helyezkedett arra az álláspontra, hogy annak jogszerűségét az dönti el, hogy az Áttv. 7. §-ában előírt garanciális szabályokat a munkáltató betartotta-e.
[17] Az elsőfokú bíróság a tanúk nyilatkozatára is figyelemmel megalapozottan állapította meg, hogy a D. Járási Hivatal Földhivatali Osztály 2. szervezeti egységnél szükség volt az állami tisztviselő felperes munkájára. A munkakör megváltoztatása eleve a munkáltató érdekkörében felmerült ok, amely a munkavégzés rugalmas megszervezéséhez való jogához kapcsolódik.
[18] A másodfokú bíróság alaptalannak találta a felperes azon hivatkozását, hogy a munkáltató egyoldalú kinevezésmódosítása az Áttv. 7. § (7) bekezdésébe ütközik, mivel az új munkakör nem felelt meg iskolai végzettségének, szakképzettségének, szakképesítésének, szakmai tapasztalatának. A per adataiból kitűnően az egyoldalú kinevezésmódosítással a felperes igazgatási szakügyintézői munkakörbe került, feladatköre a Kormányrendelet 1. számú mellékletének 42. pontja szerinti igazgatási feladatkör. Tekintettel arra, hogy a felperes felsőfokú igazgatásszervező végzettséggel, közigazgatási menedzser szakképzettséggel rendelkezik, képesítése az igazgatási feladatkör ellátására megfelelő.
[19] Téves a felperes álláspontja, hogy az állami tisztviselő részére akkor megfelelő a munkáltató egyoldalú kinevezésében lévő új munkakör, ha ez a meglévő iskolai végzettsége, szakképzettsége, szakképesítése, szakmai tapasztalata nélkül nem tölthető be. Ez egyrészt a normaszövegből nem következik, másrészt a kormányablaknál lévő ügyfélszolgálati feladatkör ellátható felsőfokú végzettséggel és meghatározott érettségivel is. A felperes megelőző munkaköre szintén nem felsőfokú végzettséggel volt betölthető, így e vonatkozásban sem mutatható ki aránytalan sérelem.
[20] A felperes a kinevezés egyoldalú módosítása előtt sem az ügyfelekkel foglalkozott és az új munkakörében sem csupán iktatási, postázási feladatai vannak. A felperes hivatkozása szerint sem a munkakör elnevezése, hanem a munkakörbe tartozó feladatok alapján lehet minősíteni az adott munkakört, márpedig az igazgatási szakügyintézői munkakörbe tartozó széljegyzési feladat, az ügyfelek tájékoztatása, a szignálás nem tekinthető ügyviteli munkának. Ugyancsak nem minősíthetők ügykezelői tevékenységnek a felperes jelenlegi munkahelyén felmerülő koordinációs jelentéstételi feladatok, amelyekről felettese nyilatkozott, és az e körben tett tanúvallomást a felperes nem cáfolta, azt lényegében maga is megerősítette.
[21] A rendelkezésre álló periratokból helytálló az elsőfokú bíróság következtetése, hogy a felperes kinevezésének egyoldalú módosítása, a munkakör megváltoztatása tekintetében jogszerű volt, az új munkakör megfelel a felperes képesítésének, és nem okozott számára aránytalan sérelmet.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[22] A felperes elsődleges felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, a Kormánytisztviselői Döntőbizottság és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a kinevezésmódosítás jogellenességére tekintettel eredeti beosztásába visszahelyezését, kormányablak-szakügyintézőkénti továbbfoglalkoztatását igényelte. Másodlagos felülvizsgálati kérelemként a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezését indítványozta az alperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.
[23] A felperes szerint az eljárás során sérült az Áttv. 7. § (7) bekezdése. A bíróságoknak nem azt kellett volna vizsgálni, hogy az igazgatási szakügyintézői munkakör betölthető volt-e a felperes iskolai végzettségével, szakképesítésével, szakmai tapasztalatával, hanem azt, hogy az új munkakör megfelelt-e iskolai végzettségének, szakképzettségének. Az adott munkakör betölthetősége és az adott munkakör megfelelősége nem ugyanazon fogalom.
[24] A Kormányrendelet 1. § (1) bekezdésében foglaltak bírósági értelmezése is téves. A felperes hivatkozott a Kttv. 38. § (1) bekezdésére, amely szerint az állami tisztviselő jogviszonya kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre. Amennyiben a felperes iskolai végzettségével, szakképesítésével, szakképzettségével, szakmai tapasztalatával az alperessel állami tisztviselői jogviszonyt hozott volna létre a munkáltató az egyoldalú kinevezésmódosításban megjelölt munkakörre, nyilvánvalóan nem hivatkozhatna arra, hogy ez a munkakör nem felel meg iskolai végzettségének, szakképzettségének, szakmai tapasztalatának, hiszen ez közös megegyezéssel jön létre.
[25] Az elsőfokú bíróság az eljárás során nem vizsgálta az igazgatási szakügyintéző munkakörbe tartozó konkrét feladatokat, csak a munkakör-elnevezést értékelte. Tartalma szerint az indokolás nem konkrét.
[26] A felperes álláspontja szerint a munkaköri leírásban lévő szövegen kívül semmilyen alperesi nyilatkozat vagy tanúvallomás nem hangzott el a tekintetben, hogy a felperes igazgatási szakügyintézőként széljegyzési feladatokat, az ügyfelek tájékoztatását és szignálást is végzett volna.
[27] A másodfokon eljárt törvényszék a tényállást iratellenesen egészítette ki, és döntésével sérült a Pp. 206. § (1) bekezdése is. A bíróságok nem a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetésével hozták meg határozatukat.
[28] A felperes felülvizsgálati kérelmében utalt a BH 1998.52., 2008.28., 2001.38. szám alatt közzétett döntésekre is.
[29] Sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem tájékoztatta a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. § (3) bekezdése szerint, hogy az ő kötelezettsége lenne bizonyítani, miszerint a munkaköri leírásban szereplő széljegyzési, ügyfél-tájékoztatási, szignálási feladatokat nem végezett, ezek nem tartoznak, illetve tartoztak igazgatási szakügyintézői munkaköréhez. Ténylegesen a postázóban dolgozott a kinevezésmódosítás után.
[30] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[31] Álláspontja szerint a bíróságok az ügy elbírálásához szükséges tények feltárásával a hivatkozott jogszabályok megsértése nélkül döntöttek a felperes keresetéről, nem sérült sem az Áttv. 7. §-a, sem a Kttv. 9. §-a és 10. §-a.
A Kúria döntése és jogi indokai
[32] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
[33] A jogvita eldöntése során az Áttv. 7. § (7) bekezdésének értelmezéséből kellett kiindulni, amely szerint a munkáltató az (5) bekezdés d) pontjában meghatározott okból a kinevezést abban az esetben módosíthatja az állami tisztviselő beleegyezése nélkül, ha az új munkakör megfelel az állami tisztviselő iskolai végzettségének, szakképzettségének, vagy szakképesítésének, szakmai tapasztalatának.
[34] A Kormányrendelet 1. § (1) bekezdése kimondja, hogy állami tisztviselővé az nevezhető ki, aki rendelkezik az 1. számú mellékletben, a feladatkörében meghatározott képesítések valamelyikével.
[35] A fenti szabályok együttes értelmezése mellett helyesen hivatkozott a felperes arra, hogy a munkakör betölthetősége és a munkakör megfelelősége nem azonos fogalmak. Ebből következően nem volt elégséges annak vizsgálata, hogy a felperes rendelkezik-e az új munkakör betöltéséhez szükséges végzettséggel, azt is értékelni kellett, hogy ez számára megfelelő volt-e az Áttv. 7. § (7) bekezdése alapján, vagyis az iskolai végzettségen kívül megfelelt-e a szakképzettségének, szakképesítésének, szakmai tapasztalatának, ezek ugyanis a jogszabály alapján együttes feltételek.
[36] A másodfokú bíróság helytállóan vizsgálta a munkaköri leírásban rögzítetteket és a ténylegesen végzett tevékenységet, azonban levont következtetése téves (Pp. 206. §).
[37] A felperes 2016. december 2-án kelt igazgatási szakügyintéző munkaköri leírása tartalmazta, hogy felelős a kézbesítésért és a beérkezett küldemények átvételéért, a földhivatal 1., 2. szakterületéhez érkező, és a hivatal illetékességi területéhez tartozó települések ingatlanait érintő díjköteles és díjmentes beadványok érkeztetéséért az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény rendelkezéseinek maradéktalan betartásával, valamint felel az ügyfelek szabályszerű tájékoztatásáért a földhivatali eljárás menetét illetően. A feladatát képezi a beadványok automatikus szignálási rend szerinti ügyintézőre szignálása, a meglévő hivatkozási számra érkezett beadványok iktatása, továbbítása.
[38] A ténylegesen végzett tevékenységgel összefüggésben dr. H. S. hivatalvezető úgy nyilatkozott, hogy a felperes munkakörének módosítására azért volt szükség, mert a csoporton belül koordinációs tevékenységet kellett ellátni. „Az igazgatási szakügyintézői feladat azt jelenti, hogy az ingatlan-nyilvántartási szakügyintéző és a földügyi szakügyintéző feladatellátását kell segítenie a felperesnek, részben az általuk meghozott döntések iratkezelésében, postázásában [...] határozattervezetet, vagy az érdemi döntést előkészítő tevékenységet nem végez, illetve kiadmányozási joga nincs[...] a kormányablak szakügyintézőnek van kiadmányozási joga és készít határozattervet, illetve részt vesz az érdemi döntés előkészítésében.” A tanú azt is megerősítette, hogy a postázóban nincs más felsőfokú végzettségű állami tisztviselő, postázási tevékenységet kizárólag a felperes végez.
[39] Az ingatlan-nyilvántartási osztály osztályvezetője tanúvallomásában megerősítette, hogy „van olyan része a feladatainak, hogy tértivevényt nyomtat, meg borítékot címez, ha szükséges, hatósági tevékenységet nem végez, érdemi döntést nem készít elő, azzal kapcsolatban nincs feladata, kiadmányozási joga nincsen”.
[40] Az Áttv. 3. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Kttv. 6. § 13. pontja alapján ügyintéző: aki előkészíti a közigazgatási szerv feladat- és hatáskörébe tartozó ügyeket érdemi döntésre, illetve – felhatalmazás esetén – a döntést kiadmányozza.
[41] A bizonyítékok teljes körű értékelése során (munkaköri leírás, tanúk nyilatkozatai, felek előadásai) azt lehetett megállapítani, hogy a felperest – aki felsőfokú végzettséggel, továbbá nyelvvizsgákkal, ügyintézői szakmai tapasztalattal rendelkezik – korábbi munkaköréhez képest olyan munkakörbe helyezték, és olyan feladatokkal bízták meg, amelyek túlnyomó részt érdemi, önálló tevékenységként nem értékelhetők. Az általa végzett ügykezelői feladatokat középiskolai végzettséggel látják el munkatársai. A felperes végzettségére, képzettségére, szakmai tapasztalatára munkaköri feladataihoz nincs szükség. A mun-kakör-módosítás nem felel meg az Áttv. 7. § (7) bekezdésében foglalt előírásoknak. Kiemelt jelentősége nem annak volt, hogy az új és a korábbi tevékenység is ellátható volt középfokú végzettséggel, hanem annak, hogy a felperes önálló, érdemi döntést előkészítő, kiadmányozási feladata megszűnt, az új munkakörben ilyen tevékenységet – a bizonyítékokból megállapíthatóan – nem végzett.
[42] Tekintettel arra, hogy a felperes munkaköre egyoldalú módosítása jogszabályba ütközött, azaz semmis volt, ezért a Kúria a felperes eredeti, kormányablak-szakügyintéző munkakörbe történő visszahelyezéséről rendelkezett.
[43] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a Döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és az alperest a kereset szerint marasztalta [Pp. 275. § (4) bekezdés].
(Kúria Mfv. I.10.513/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás