PK ÍH 2020/118.
PK ÍH 2020/118.
2020.12.01.
Nem ítélhető meg perköltségként a jogi képviselővel eljáró fél javára a lerótt eljárási illeték, ha az előterjesztett költségjegyzék az illetéket nem tünteti fel; mivel a jogszabályi rendelkezések nem adnak lehetőséget arra, hogy a bíróság az eljárási költségek felmerülését hivatalból határozza meg, és olyan költséget is megítéljen a fél számára, amelyet az a költségjegyzékben nem szerepeltet [Pp. 81. § (1) bekezdés; 31/2017. (XII. 27.) IM rendelet melléklete]
A felperes az alperesi egyesület tagja.
Az alperes vezetősége határozatával megállapította, hogy a felperes az egyesület fegyelmi szabályzatának 16. pontjába ütköző fegyelmi vétséget valósított meg, ezért kizárta a horgászegyesületből. A felperes a határozat ellen 2019. július 9. napján kelt fellebbezést nyújtott be. Az alperes elnöke 2019. június 24-ére keltezett meghívóval 2019. július 20. napjára közgyűlést hívott össze. A meghívóban feltüntetett napirendi pontok között a felperes kizárásáról való döntés nem szerepelt, ennek ellenére a közgyűlésen elfogadott határozattal másodfokon megerősítették a felperes kizárást. A közgyűlésen az alperes 52 fős tagságából 33 fő volt jelen.
A felperes keresetében kérte az alperes utóbbi közgyűlési határozatának hatályon kívül helyezését, valamint az alperes kötelezését a perrel felmerült költségei megfizetésére. Hivatkozott arra, hogy a közgyűlés meghívójában nem szerepelt a tag kizárásáról való döntés, ezért a határozat nem szabályszerű, a határozat indoklása sem kielégítő, az alperes eljárása során a fegyelmi eljárás és tagkizárási eljárás szabályait összemosva járt el. Az elsőfokú eljárás során csatolta a költségjegyzékről szóló 31/2017. (XII. 27.) IM rendelet által rendszeresített költségjegyzék nyomtatványt, amelyben költségként megbízási díjat, valamint jelenléti díjat érvényesített úgy, hogy mellékleteként feltüntette és csatolta az ügyvédi megbízási szerződést.
Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen alaki védekezést terjesztett elő: álláspontja szerint a felperes keresetlevelét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 170. § (3) bekezdés a)-c) pontja szerinti elemek hiánya miatt vissza kellett volna utasítani. Érdemben kérte a kereset elutasítását arra hivatkozva, hogy a közgyűlési meghívókat a tagok részére még a felperes fellebbezése előtt megküldték, így az napirendi pontként a tag kizárásáról való döntést nem tartalmazhatta, ugyanakkor az egyesület mindenki által ismert alapszabálya szerint a fellebbezés tárgyában a soron következő ülésen kellett a közgyűlésnek döntést hoznia. Hivatkozott arra is, hogy joghatályos fellebbezést a felperes nem terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes 2019. július 20-i közgyűlésén hozott támadott határozatát hatályon kívül helyezte, valamint kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 146 000 forint perköltséget.
Nem találta alaposnak az alperes alaki védekezését, mivel az alperes által megjelölt hiányokat a keresetlevél mellékletei beazonosíthatóan tartalmazták. Megállapította, hogy a közgyűlésre szóló meghívóban a felperes kizárásáról való döntéshozatal nem szerepelt, a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 3:17. § (6) bekezdése szerint ezért arról a közgyűlésen nem volt határozat hozható. Nem adtak erre lehetőséget az alperes alapszabályának rendelkezései sem, hiszen a közgyűlés szabályszerű összehívására és a meghívóra vonatkozó rendelkezéseket a kizárási eljárásra irányadó szabályokkal együtt kellett volna alkalmazni. Az alperesnek az alapszabály 13. § (4) bekezdése alapján a napirend kiegészítését kellett volna elrendelnie. A felperes alappal hivatkozott a fegyelmi és tag kizárása iránti eljárás szabályainak keveredésére is. Megállapította továbbá, hogy a határozat megfelelő indoklást sem tartalmaz.
Az elsőfokú bíróság a perköltségről a Pp. 83. § (2) bekezdése alapján rendelkezett, kötelezve a pervesztes alperest a felperes jogi képviseletével felmerült Pp. 81. § (1) és (5) bekezdése szerint felszámított, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (1) bekezdése alapján megállapított ügyvédi munkadíj, valamint a felperes által lerótt kereseti illeték megfizetésére. Utalt arra, hogy az alperes az Itv. 5. § (2) bekezdése szerinti nyilatkozatot az eljárás során nem tett.
Az alperes fellebbezésében kérte az ítélet részbeni megváltoztatásával a felperes részére megfizetendő perköltség összegének 30 000 forintra történő mérséklését elsődlegesen azért, mert az ügyvédi munkadíj megállapítása iránti kérelem előterjesztése során a felperes nem kérte a megbízási szerződés figyelembevételét, nem hivatkozott jogszabályhelyre, az elsőfokú bíróság ennek ellenére megbízási szerződés alapján határozta meg az ügyvédi munkadíj összegének mértékét. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (2) bekezdése alapján az ügyvédi munkadíj mérséklésének lett volna helye. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak a felperest illető ügyvédi munkadíj összegét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja alapján kellett volna megállapítani, hiszen a felperes sem a keresetlevélben, sem a további perfelvételi iratokban, sem a tárgyalásokon nem hivatkozott arra, hogy az ügyvédi munkadíj összegét a megbízási szerződés alapján kéri megállapítani. Az ügyvédi munkadíj összegét mérsékelni kellett volna, figyelemmel arra, hogy a keresetlevél is olyan tartalmi hiányosságban szenvedett, mely miatt a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontja szerinti visszautasításnak lett volna helye. Kérte továbbá, hogy a fellebbezéshez csatolt nyilatkozat és egyesületi éves beszámoló alapján az ítélőtábla állapítsa meg, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 5. § (1) bekezdésének d) pontja és 5. § (2) bekezdése alapján az első- és másodfokú eljárásra is kiterjedően személyes illetékmentességgel rendelkezik és ennek megfelelően változtassa meg az ítélet illeték megfizetésére alperest kötelező rendelkezését.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy az ügyvédi költség a perrel kapcsolatos előkészítő és perbeli tevékenység során felmerült megbízási-és munkadíjból, másrészt a tárgyaláson való megjelenések költségéből áll. Az mértékében hasonló az alperesi jogi képviselő által igényelt perköltséghez is. Kérte a becsatolt megbízási szerződésben meghatározott másodfokú perköltségben marasztalni az alperest.
Az ítéletet annak főtárgya tekintetében a fellebbezés nem érintette, a kereset érdemére vonatkozó rendelkezést az ítélőtábla a Pp. 370. § (1) bekezdése alapján nem érintette, míg a fellebbezést kisebb részben találta alaposnak.
Az alperes fellebbezésével kapcsolatosan az ítélőtábla rögzítette, hogy a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet a 3. § (3) bekezdésében külön szabályozást ad az ügyvédi munkadíj megállapítására a meg nem határozható pertárgyértékű perekre [a munkadíj minden megkezdett tárgyalási óránként, valamint az ügyvédnek az eljárást megelőző és tárgyaláson kívül végzett igazolt tevékenységéért óránként 5000 forint, de legalább 10 000 forint], ekként még az alperesi fellebbezés megalapozottsága esetén sem kerülhetne sor az ügyvédi munkadíjnak a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja szerinti megállapítására.
A rendelet 2. § (1) bekezdése alapján a fél kérheti a közötte és az ügyvéd között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben kikötött munkadíj, valamint a fél által ügyvédje részére költségtérítésként megfizetett indokolt készkiadások együttes összegének megfizetését. A Pp. 81. § (5) bekezdése alapján a jogi képviselővel eljáró fél perköltségét kizárólag a jogszabályban meghatározott költségjegyzék előterjesztése útján számíthatja fel, a 31/2017. (XII. 27.) IM rendelet mellékletében meghatározott nyomtatvány felhasználásával. A felperes az elsőfokú eljárás során 10. sorszám alatt az IM rendelet által rendszeresített költségjegyzék nyomtatványt csatolta, abban a Pp. 81. § (2) bekezdésének megfelelően rögzítette, hogy költségként megbízási díjat, illetőleg jelenléti díjat érvényesít (ez utóbbinál feltüntetve, hogy a 2019. december 10. napi tárgyalásra vonatkozik), mellékleteként feltüntette és csatolta a költségjegyzék alátámasztására szolgáló ügyvédi megbízási szerződést is. A nyomtatvány és a megbízási szerződés együttesen tartalmazza az igényelt költség fajtáját, annak pontos összegét, a felmerülés lényeges körülményeit is. A perköltség felszámítása a Pp. 81. § (1), (2) és (5) bekezdésében foglaltaknak, valamint a 31/2017. (XII. 27.) IM rendeletben foglaltaknak is megfelelt, ezért nem volt akadálya annak, hogy az elsőfokú bíróság a pernyertes felperes javára az ügyvédi munkadíj összegét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (1) bekezdése alapján állapítsa meg.
A költségjegyzék nyomtatvány valóban tartalmaz egy „a felszámítás jogszabályi rendelkezésére utalás” rovatot is, azonban – ahogy a nyomtatvány hátoldalán szereplő tájékoztatóban is szerepel – annak kitöltése akkor szükséges, ha a költség jogszabályi rendelkezésre utalással is felszámítható, jelen esetben ugyanakkor a felperes nem az IM rendelet alapján, hanem megbízási szerződés alapján kérte az ügyvédi költség megtérítését, így ezen rovatot kitöltenie nem kellett.
Tévedett ugyanakkor az elsőfokú bíróság, amikor a felperes javára a lerótt kereseti illeték összegét is megállapította perköltségként. A Pp. 81. § (1) bekezdése szerint a fél a perköltsége megtérítését annak felszámításával kérheti, a jogi képviselővel eljáró fél költségét kizárólag a 31/2017. (XII. 27.) IM rendelet által rendszeresített költségjegyzék nyomtatvány előterjesztésével számíthatja fel. Amennyiben a fél költséget kíván érvényesíteni, a költségjegyzéket csatolni kell abban az esetben is, ha a jogi képviselővel eljáró fél a költséget az annak összegét szabályozó jogszabályi rendelkezésre utalással számítja fel (Civilisztikai Kollégiumvezetők 2018. június 20-21-ei Országos Tanácskozásának 25. állásfoglalása). A Pp. fent idézett rendelkezése ugyanis nem teszi lehetővé, hogy a bíróság az eljárási költségeket az eljárás egyéb adatai alapján hivatalból határozza meg, olyan költséget is megítéljen a jogi képviselővel eljáró fél számára, amelyet az a költségjegyzékben nem szerepeltet. A felperes 10. sorszám alatt benyújtott költségjegyzékében kizárólag megbízási díjat és egy tárgyalás jelenléti díját tüntette fel, abban az eljárási illeték nem szerepelt, a jogszabály értelmében ez azt jelenti, hogy a lerótt kereseti illeték összegét a felperes költségként nem érvényesítette. A perköltség egyetlen elemének érvényesítéséhez sem elegendő, ha a jogi képviselővel eljáró fél beadványában nyilatkozik arról, hogy ilyen típusú eljárási költséget kíván érvényesíteni, hiszen a jogi képviselővel eljáró felperes költségét kizárólag a nyomtatvány előterjesztése útján érvényesítheti (BDT 2019.4095.). A felperes az elsőfokú eljárás folyamán újabb költségjegyzék nyomtatványt nem csatolt, a tárgyalás berekesztése előtt sem szóban, sem írásban a költségjegyzéket nem egészítette ki, azaz a lerótt kereseti illeték összegét nem érvényesítette. Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor a lerótt kereseti illeték megfizetésére is kötelezte az alperest.
Az ítélőtábla a költségjegyzék nyomtatványon felszámított és a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (1) bekezdése szerint érvényesíthető, összesen 110 000 forint ügyvédi munkadíj mérséklésére indokot nem látott. A felperesi jogi képviselő részletes kereseti kérelmet szerkesztett, azt mellékletekkel felszerelte, válasziratot terjesztett elő, két tárgyaláson is megjelent, erre tekintettel az általa érvényesített ügyvédi munkadíj összege eltúlzottnak semmiképpen nem tekinthető. Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakkal a körben, hogy a felperes által benyújtott keresetlevél nem szenvedett a visszautasítást megalapozó alperes által megjelölt hiányosságokban.
Az ítélőtábla megállapította a fellebbezéshez csatolt iratok alapján, hogy az alperest az Itv. 5. § (1) bekezdés d) pontja és (2) bekezdése alapján teljes személyes illetékmentesség illeti.
Az alperes fellebbezésére tekintettel rögzíti továbbá az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság az állam javára az alperest nem kötelezte kereseti illeték megfizetésére. Az alperes illetékmentessége esetén sem mentesül a Pp. 96. § (1) bekezdésére tekintettel az ellenérdekű, pernyertes fél által lerótt illeték megtérítésének kötelezettsége alól, a 96. § (1) bekezdés b) pontjára tekintettel az illetékmentesség kizárólag a feljegyzett illeték állam részére történő megfizetése alól mentesít. A felperes által lerótt illetéket azonban a fent kifejtettek szerint egyéb okból nem köteles az alperes megtéríteni a felperesnek.
Az alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés d) pontja és (2) bekezdése alapján teljes személyes illetékmentesség illeti. Az alperes fellebbezése részben eredményre vezetett, az alperes illetékmentessége folytán le nem rótt fellebbezési illeték pervesztességgel arányos részének megfizetésére kötelezte az ítélőtábla a felperest a Pp. 102. § (1) bekezdése alapján, míg az alperesi pervesztességgel arányos rész az állam terhén marad.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében ugyan akként nyilatkozott, hogy a korábban becsatolt megbízási szerződésben meghatározott másodfokú perköltségben kéri az alperest marasztalni, azonban a másodfokú perköltség vonatkozásában a Pp. 81. § (5) bekezdésének és a 31/2017. (XII. 27.) IM rendeletnek megfelelő költségjegyzék nyomtatványt nem csatolt, ennek megfelelően az ítélőtábla részére másodfokú eljárással felmerült költséget nem állapított meg (BDT 2019.4095., BDT 2019.4051., BDT 2018. 3915.).
Az ítélőtábla mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján a fellebbezéssel érintett részben – a rendelkező részben foglaltak szerint – megváltoztatta, egyebekben azt helybenhagyta.
(Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.182/2020/4.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás