BK ÍH 2020/12.
BK ÍH 2020/12.
2020.03.01.
I. A nyomozás során elrendelt zár alá vétel fenntartásáról a vádemelést követően a bíróságnak nem kell rendelkeznie, miután az nem személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés [Be. 494. § (1) bekezdés].
II. A gazdálkodó szervezet vagyonára elrendelt zár alá vételt nem teszi okafogyottá a felszámolási eljárás elrendelése, az nem tartozik a zár alá vétel feloldásának okai közé [Be. 331. § (1) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság végzésével elutasította az S.T. Kft. „f. a.” jogi képviselőjének 2019. március hó 5., majd 2019. június hó 4. napján a törvényszékre érkezett, az S.T. Kft. „f. a.” bankszámláira, valamint t.-i ingatlanára elrendelt zár alá vételek feloldása iránti kérelmét.
A végzés indokolása szerint a zár alá vételek feloldásának törvényi feltételei nem állnak fenn. A zár alá vétel elrendelésének okai nem szűntek meg, a büntetőeljárás P. J. és társai ellen költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt folyik. A vád szerint a bűncselekménnyel okozott vagyoni hátrány nagyságára figyelemmel alappal lehet tartani attól, hogy a vagyonelkobzás meghiúsítása érdekében a terheltek elvonják a gazdasági társaság vagyonát. Emellett az ügyész a gazdálkodó szervezettel szemben alkalmazandó intézkedésekre és a gazdálkodó szervezet ingatlanával kapcsolatban is tett indítványt.
A végzéssel szemben a jogi képviselő jelentett be fellebbezést. A fellebbezés indokolása szerint a bíróság az ügyésznek a vádemelést követően a 2001. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Jszbt.) 11. § (1) bekezdése szerinti, a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazására irányuló indítványának már nem adhat helyt. Így – mivel ilyen indítványt a vádirat nem tartalmazott – az S.T. Kft. „f. a."-val szemben büntetőjogi intézkedés, pénzbírság, illetve annak biztosítására zár alá vétel már nem alkalmazható, rendelhető el, illetve tartható fenn. Sérelmezte továbbá, hogy az ügyész ezzel kapcsolatos indítványait sem ő, sem a felszámoló nem kapta meg, arra érdemben nem reagálhatott, továbbá az előkészítő ülésre sem kapott idézést, értesítést. Hozzáfűzte azt is, hogy a hatályos jogszabályok szerint a nyomozási bíró által elrendelt zár alá vétel fenntartásáról a bíróságnak a vádemelést követően, de legkésőbb az előkészítő ülésen döntenie kellett volna, ez azonban elmaradt.
Rámutatott arra is, hogy a törvényszék nem észlelte, hogy a Be. 331. § (1) bekezdés a) pontja szerint a zár alá vételt fel kell oldani, ha az elrendelésének oka megszűnt. Jelen esetben – miután az S.T. Kft.-vel szemben felszámolási eljárás folyik – nincs arra lehetőség, hogy bárki a vagyont elvonja, mivel a felszámolási eljárás megindulásával megszűnt a felszámolón kívül mások vagyon feletti rendelkezési joga. Ennélfogva a terhelteknek még elvi lehetőségük sincs arra, hogy az S.T. Kft. „f. a.” vagyonát bármely módon elvonhassák.
Mindezekre figyelemmel álláspontja szerint az elsőfokú bíróság egyrészt nem rendelkezett a zár alá vétel fenntartása kérdésében, másrészt megalapozatlanul utasította el a zár alá vétel feloldására irányuló indítványait.
Kifejtette továbbá, hogy a felszámolási eljárásban folyamatosan nőnek az eljárás költségei az ingatlan fenntartásának költségeivel. Erre tekintettel indítványozta, hogy amennyiben az ítélőtábla a fellebbezését nem tartja megalapozottnak, a Jszbt. 11. § (5) bekezdése alapján engedélyezze a t.-i ingatlan értékesítését.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a fellebbezést alaptalannak tartotta és a végzés helybenhagyását indítványozta. Rámutatott, hogy a nyomozási bíró a 2016. július 25. napján jogerős, illetve a 2016. november 17. napján jogerős számú végzéseivel a zár alá vételt a vagyonelkobzás biztosítása érdekében, továbbá a jogi személlyel szemben kiszabható pénzbírság biztosítására rendelte el.
Kifejtette, hogy az ügyész a 2019. június 3. napján tartott tárgyaláson a vádirat vagyonelkobzásra vonatkozó indítványát kiegészítette a járásbíróság végzésével zár alá vett vagyontárgyakra is, és indítványozta a Jszbt. 2. § (1) bekezdés a) és b) pontja, 3. § (1) bekezdés c) pontja, illetve 6. § (1) bekezdése alapján az S.T. Kft. „f. a."-val szemben pénzbírság alkalmazását, vagyonelkobzást, továbbá a Csődtv. 6/A. § (1) és (8) bekezdésére figyelemmel a Cégbíróság megkeresését a felszámolási eljárás felfüggesztése érdekében. Hozzáfűzte, hogy a vád képviseletét ellátó ügyész ezt az indítványát az elsőfokú bírósági tárgyaláson a Jszbt. 17. § (2) bekezdése alapján megtehette.
Az állandó bírói gyakorlatra hivatkozva kifejtette, hogy a költségvetési csalás elkövetőjével szemben akkor, ha a bűncselekmény a költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel függ össze, a költségvetési bevétel csökkenésével azonos mértékű vagyonelkobzást kell elrendelni, ha pedig a gazdálkodó szervezet gazdagodott a csalárdul szerzett vagyonnal, akkor a vagyonelkobzást vele szemben kell alkalmazni. Ezzel összefüggésben utalt arra, hogy a felszámolási eljárás nem zárja ki a vagyon elvonásának lehetőségét, tekintve, hogy a Jszbt. 11. § (2) bekezdése és a Csődtv. 6/A. § (3) bekezdése kimondottan csak a zár alá vétel elrendelése mellett teszi engedélyezhetővé a felszámolási eljárás folytatását. A zár alá vett pénzintézeti követelések és az ingatlan értéke pedig nyilvánvalóan nem haladja meg a vagyonelkobzás és a pénzbírság nyomozási bírói végzésekben megjelölt lehetséges összegét.
Utalt továbbá arra is, hogy a zár alá vétel a vagyonelkobzás érdekében is végrehajtott kényszerintézkedés, azonban nem személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés, így arról a Be. 494. § (1) bekezdésére figyelemmel nem kell határozni a tárgyalás előkészítése során.
A S.T. Kft. „f. a.” jogi képviselője a fellebbviteli főügyészség átiratára tett észrevételében továbbra is vitatta, hogy az ügyésznek a 2019. június 3. napján tartott tárgyaláson lehetősége lett volna a Jszbt. 17. § (2) bekezdése alapján a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazására indítványt tenni. Álláspontja szerint az ügyész a tárgyaláson azon hiányosságát kísérelte meg pótolni, – és ebben nyújtott neki segítséget a törvényszék támadott végzése – hogy a nyomozás során még az eljárás tárgyát képező jogi személlyel szembeni intézkedés indítványozását a jogszabályi előírásokkal ellentétben a vádiratban elmulasztotta.
A fellebbezés nem alapos.
Az ítélőtábla elsősorban rögzíti, hogy a zár alá vétel a Be. 272. § (3) bekezdés d) pontja szerint vagyont érintő kényszerintézkedés, így arról a vádemelést követően a tárgyalás előkészítése során a Be. 494. § (1) bekezdésére figyelemmel a bíróságnak döntenie nem kellett.
Másodsorban a jogi személlyel szembeni büntetőjogi intézkedés alkalmazására tett ügyészi indítvány befogadhatóságának kérdésében történő állásfoglalás, illetve az azzal kapcsolatos eljárásjogi kifogások megítélése az elsőfokú eljárás folyamatban léte miatt, a fellebbezéssel támadott fenti végzés felülbírálata során nem feladata a másodfokú bíróságnak.
Ahogy arra fellebbviteli főügyészség is rámutatott az átiratában, a járásbíróság nyomozási bírája végzéseivel a zár alá vételt két okból, a vagyonelkobzás biztosítása érdekében, illetve a jogi személlyel szemben kiszabható pénzbírság biztosítására rendelte el.
Ennélfogva nem osztotta az ítélőtábla a jogi képviselő érvelését, miszerint a zár alá vételt fel kell oldani, tekintettel arra, hogy az elrendelésének az oka megszűnt. Egy részről az eljárás jelen szakaszában az elsőfokú bíróság feladata annak eldöntése, hogy a jogi személlyel szemben alkalmazható-e büntetőjogi intézkedésként pénzbírság, illetve annak biztosítására indokolt-e a zár alá vétel. Másrészt az elsőfokú bíróság által folytatott bizonyítási eljárás egyik célja annak tisztázása, hogy a büntetőeljárás során az ügyben érintett bármely terhelttel vagy más személlyel szemben szükséges-e, illetve mekkora összegben vagyonelkobzás alkalmazása; ez az eddig lefolytatott bizonyítás alapján nem ítélhető meg. Így a zár alá vétel feloldása, a felszámolási eljárás során a vagyontárgy értékesítése az esetlegesen alkalmazandó vagyonelkobzás végrehajtását hiúsítaná meg.
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a Be. 598. § (1) bekezdés g) pontja szerint tanácsülésen eljárva, a törvényszék fellebbezéssel támadott végzését a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Bpkf.I.285/2019/12.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás