MÜ BH 2020/120
MÜ BH 2020/120
2020.04.01.
A munkáltatótól és a kollektív szerződést kötő további felektől fokozottan elvárható abban a kérdésben való együttműködés, hogy van-e a munkáltatónál adott hatályossági körben olyan képviselettel rendelkező szakszervezet, amelyik kollektív szerződést kötő félként megjelenhet, abban jogosult részt venni [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 6. § (2) bekezdés, 276. §].
A tényállás
[1] Az I. rendű alperes munkáltató és a II. rendű alperes, mint kollektív szerződéskötési képességgel rendelkező szakszervezet között 1991 novemberétől kezdődően 2016. december 9-ig bezárólag 77 kollektív szerződés hatályával bíró megállapodás jött létre. Ezen megállapodások a közalkalmazotti jogviszony egyes kérdéseit külön-külön szabályozták, ugyanakkor tartalmazták azt a megkötést is, hogy az adott megállapodást a korábbi megállapodásokkal együttesen kell kezelni. A megállapodások a 2/2004. (I. 15.) FMM rendelet (a továbbiakban: FMM rendelet) alapján bejelentésre is kerültek, és azokat az illetékes minisztérium, mint egy munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződést nyilvántartásba vette.
[2] T. L. a II. rendű alperes szakszervezet elnöke a 2016. augusztus 12-ei e-mailjében kezdeményezte, hogy a könnyebb áttekinthetőség érdekében foglalják egységes szerkezetbe az alperesek között addig megkötött kollektív szerződéses hatályú megállapodásokat. Ennek eredményeként kötötték meg az alperesek 2016. december 9-én a „Kollektív Szerződés” megnevezést viselő megállapodásukat. A kollektív szerződés célja részben a felek azt rögzítették: „A kollektív szerződés célja az elmúlt időszakban kötött 1-77. számú kollektív szerződéses megállapodások rendelkezéseinek – az időközbeni jogszabályi változások megfeleltetésével és átvezetésével történő – egységes és átlátható kollektív szerződésben történő rögzítése.” Az alperesek a kollektív szerződés hatálybalépésével egyidejűleg az 1-77. számú kollektív szerződéses megállapodások hatályon kívül helyezéséről is rendelkeztek.
[3] Az I. rendű alperes az FMM rendeletből eredő bejelentési kötelezettségének 2017. január 15-én tett eleget olyan tartalommal, hogy a megállapodás megkötésével a korábbi kollektív szerződés módosítása történt meg.
[4] A felperes szakszervezeti szövetségnek az I. rendű alperes munkáltatónál közalkalmazotti jogviszonyban álló tagjainak száma 2016. júniustól kezdődően meghaladta a munkavállalók létszámának 10%-át, ezért a felperes szakszervezeti szövetség kollektív szerződés kötésére vált jogosulttá a munka törvénykönyvről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 276. § (2) bekezdése alapján. A felperes ennek tényét az I. rendű alperesnek külön nem jelentette be. 2017. január 3-án a részére, mint szakszervezetnek járó munkaidő-kedvezmény igénybevétele érdekében közjegyzői okiratot is mellékelve arról tájékoztatta az I. rendű alperest, hogy tagsága 1657 fő. Ezt az okiratot a felperes az I. rendű alperes kérésére azzal egészítette ki, hogy az 1657 fő mindegyike az I. rendű alperessel áll közalkalmazotti jogviszonyban.
[5] A felperes 2016. december 12-én a saját tagságától értesült először arról, hogy az alperesek között 2016. december 9-én kollektív szerződés jött létre, ezt követően 2016. december 15-én megküldött levelében sérelmezte, hogy nem tájékoztatták a szerződéskötési szándékukról.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[6] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek által 2016. december 9-én megkötött kollektív szerződés semmis.
[7] Arra hivatkozott, hogy a tagságának létszáma alapján kollektívszerződés-kötési képességgel rendelkezik, tagjainak számáról az I. rendű alperes tudott, mert az I. rendű alperes vonja le mindazon felperesi tagok tagdíját, akik megbízást adtak az I. rendű alperesnek.
[8] Álláspontja szerint az alperesek jogellenesen jártak el akkor, amikor nem tájékoztatták a létrejött kollektív szerződés megkötésére irányuló tárgyalások megkezdéséről. E körben hivatkozott Magyarország Alaptörvényének XVII. cikk (2) bekezdésére, valamint az Mt. 6. § (2) és (4) bekezdésében foglaltakra. Álláspontja szerint sem a kollektív szerződés megnevezése, sem pedig annak megszövegezése nem utal arra, hogy módosításról lenne szó. Állította, hogy a 2016. december 9-i kollektív szerződés volt az első, így módosításról szerinte fogalmilag is kizárt beszélni.
[9] Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Egyrészt vitatta a felperes kollektív-szerződés-kötésre való jogosultságát, másrészt állította, hogy a felek nem új kollektív szerződést kötöttek, hanem a korábbi megállapodásaikat foglalták egységes szerkezetbe. Minthogy a 2016. december 9-ei megállapodás nem egy új kollektív szerződés volt, hanem a korábbi megállapodások módosítása, a törvényi előírásokból eredően, így a felperesnek legfeljebb a kollektív szerződés módosítására irányuló tárgyalásokon történő részvételre lehetett volna joga, a kollektív szerződés együttes megkötésére azonban nem.
[10] A II. rendű alperes ellenkérelmében szintén a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a szerződés megkötésének időpontjában az alpereseknek nem lehetett hivatalos tudomása arról, hogy a felperes kollektívszerződés-kötési képességgel rendelkezik, mivel a felperes az általa állított 10%-os küszöbérték elérésére vonatkozó információt csupán 2016. de-cember 9-ét követően, 2017 januárjában adta meg, ezért a magatartása felróhatónak minősíthető és nem egyeztethető össze a jóhiszeműség és tisztesség elvén alapuló kölcsönös együttműködés követelményével. A II. rendű alperes perbeli álláspontja az I. rendű alperessel azonosan az volt, hogy 2016. de-cember 9-én nem új kollektív szerződés jött létre, hanem az 1991. novemberétől 2016 decemberéig kötött 1-77. kollektív hatályú megállapodás technikai-lag egységes szerkezetbe foglalása történt meg.
Az elsőfokú ítélet
[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság kijavított ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[12] Határozata indokolásában foglaltak szerint az I. rendű alperes jogszerűen csak a felperestől értesülhetett arról, hogy a taglétszáma idő közben elérte a törvényben rögzített küszöbértéket. Mindezek alapján egyetértett az alperesekkel abban, hogy a felperestől elvárható lett volna a jogosultság bekövetkezésének bejelentése, amelyet elmulasztott. Ugyanakkor nem értett egyet az alperesekkel a tekintetben, hogy ez a mulasztás kihatással lehet a kollektív szerződés érvényességének megítélésére. Álláspontja szerint a jogvita eldöntése szempontjából az bír relevanciával, hogy az Mt. a kollektív szerződés megkötésére irányuló alanyi kellékek között konkrétan mit rögzít. Az Mt. 276. § (1) bekezdését megvizsgálva pedig megállapítható, hogy abban feltételként nem szerepel a szakszervezeti jogosultság megszerzésére vonatkozó bejelentési kötelezettség. Ebből eredően a felperes már önmagában az által, hogy a törvényben előírt feltételek teljesültek, vagyis a felperes a 10%-os küszöbértéket elérte, jogosulttá vált a kollektív szerződés megkötésére. Mindezekre tekintettel a közigazgatási és munkaügyi bíróság megállapította, hogy az Mt. 276. § (2) bekezdése attól függetlenül irányadó a perbeli esetben, hogy a felperes a kollektívszerződés-kötési jogosultságáról egyébként tájékoztatta-e az I. rendű alperest vagy sem.
[13] A közigazgatási és munkaügyi bíróság nem fogadta el a felperes azon érvelését, mely szerint az alperesek között korábban kollektív szerződéses hatályú megállapodások és nem kollektív szerződés volt hatályban. Megállapította, hogy az alperesek az egyes kérdéseket valóban mindig egy-egy önálló megállapodásban rendezték, ugyanakkor az alperesek mindvégig hangsúlyozták, hogy a megállapodásokat együttesen kell kezelni. Nem létezik arra vonatkozó külön rendelkezés vagy előírás, hogy a felek megállapodásukat egyetlen okiratban lennének kötelesek lefektetni. Mindezek alapján az alperesek viszonyában létrejött megállapodásrendszer minőségében több, mint kollektív szerződés hatályú megállapodások összessége.
[14] A közigazgatási és munkaügyi bíróság egyetértett az alperesek kifejtett álláspontjával, mely szerint a 2016. december 9-ei megállapodás nem minősült új kollektív szerződésnek, az csak a kollektív szerződés módosítását jelentette. A határozatban foglaltak szerint a felek módosításra irányuló szándékát bizonyítja a II. rendű alperes elnökének a szerződés meg-kötését kezdeményező 2016. augusztus 12-én kelt e-mailje, a szerződés céljára vonatkozó részben rögzítettek, a II. rendű alperes elnökének személyes előadása és az I. rendű alperes igazgatási és jogi osztálya vezetőjének tanúvallomása. Az a körülmény pedig, hogy a szerződést kötő felek a zárórészben a korábbi megállapodások hatályon kívül helyezéséről döntöttek, szintén nem teszi kétségessé az alperesek módosításra vonatkozó tényelőadását. A hatályon kívül helyezés ugyanis kizárólag annak egyértelműsítésére szolgált, hogy a korábbi megállapodások úgy és abban a formájukban, ahogyan korábban léteztek, már nem irányadóak. Ebből azonban semmilyen következtetés nem vonható le a megállapodás létrehozására vonatkozó szándékról.
A jogerős ítélet
[15] Az elsőfokú ítélet ellen kizárólag a felperes élt fellebbezéssel, az alperesek fellebbezést, csatlakozó fellebbezést nem nyújtottak be.
[16] A törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság kijavított ítéletét megváltoztatta, megállapította, hogy az alperesek által 2016. december 9-én aláírt kollektív szerződés érvénytelen.
[17] A másodfokú bíróság kiegészítette a tényállást azzal, hogy az alperesek 1991 novemberétől 2016. december 9-ig megkötött 77 kollektív szerződéses megállapodás egy-egy meghatározott kérdésben (például a szakszervezeti munkaidő-kedvezmény, munka- és pihenőidő, túlmunka, szabadság kérdése, illetmény, illetménykiegészítés, pótlékok, különféle juttatások, illetve jellemzően az adott évi béremelés kérdése) jött létre, található közöttük olyan is, amely hatály kívül helyez valamely korábbi megállapodást. A megállapodások 49. számú megállapodástól kezdve tartalmazzák azt a kikötést, hogy „ezen megállapodást a korábbi megállapodásokkal együttesen kell kezelni”.
[18] A II. rendű alperes elnöke 2016. augusztus 12-én az I. rendű alperes főigazgatójához intézett levelében kollektív tárgyalás lefolytatását javasolta, egyrészt arra hivatkozva, hogy a jogszabályi változások és a megállapodások módosításai szükségessé teszik a kollektív szerződéses megállapodások aktualizálását, másrészt a kollektív szerződés további témái, tárgyai tekintetében. Az egységes szerkezetű kollektív szerződéstervezet az alábbi szempontok alapján készült: Az 1-75. számú megállapodások szövege, a számozás nélküli megállapodások (székhelyhasználat, bértárgyalás lefolytatása) beemelése, Mt. szerinti szerkezet, a módosult jogszabályi hivatkozások átvezetése és azoknak megfelelő szöveg, a munkahelyi pótlék rendezése, az értelemszerű változások átvezetése, a megállapodásban foglalt kimutatások értéke és a felülvizsgálatra szoruló témák. Levelében kitért arra, hogy: „Szükséges ugyanakkor megjeleníteni a kollektív szerződés megjelenítést, a további félreértések és félremagyarázások elkerülése érdekében”.
[19] Az ekként kiegészített, illetve pontosított tényállás alapján a másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával.
[20] Mindenek előtt kiemelte, hogy az Mt. 276. § (1) bekezdésében nem szerepel feltételként a szakszervezeti jogosultság megszerzésére vonatkozó bejelentési kötelezettség, a felperes önmagában azáltal, hogy a törvényben előírt feltételek teljesültek, vagyis a 10%-os küszöbértéket elérte, jogosulttá vált a kollektív szerződés kötésére. Az alperesek ha a felperesi érdekképviselet pontos taglétszámáról nem is, de a létezéséről és működéséről nyilvánvalóan tudomással bírtak, így a tájékoztatása a kollektív szerződés megkötésének szándékáról elvárható, de legalább indokolt lett volna az együttműködési kötelezettség körében éppen a perbeli helyzet elkerülése érdekében.
[21] A törvényszék szerint az elsőfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal azt, hogy a II. rendű alperes elnöke 2016. augusztus 12-én kollektív tárgyalás lefolytatására tett javaslatot, csatolt leveléből kitűnően voltak olyan témák, kérdések, amelyek további tárgyalásra szorultak, ez pedig cáfolja azt is, hogy a felek pusztán a korábbi megállapodásaikat kívánták egységes szerkezetbe foglalni. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az alperesek az „Kollektív Szerződés” elnevezésű megállapodásokban a kollektív szerződés célját rögzítették akként, hogy a korábbi kollektív szerződéses megállapodások rendelkezéseit egységes és átlátható kollektív szerződésben rögzítsék. A hatályba léptető és vegyes rendelkezések pedig tartalmazzák azt, hogy a kollektív szerződés határozatlan időre jön létre, 2016. december 9-én lép hatályba és a kollektív szerződés hatálybalépésével egyidejűleg az 1-77. számú kollektív szerződéses megállapodásokat hatályon kívül helyezi. A felek tehát maguk sem azt rögzítették, hogy kollektív szerződés módosításáról döntöttek, hanem azt nyilvánították ki, hogy kollektív szerződést kötöttek, mellyel összefüggésben az 1-77. számú kollektív szerződéses megállapodások hatályon kívül helyezésére vonatkozó megállapodás, a kollektív szerződés kötésére és nem a módosításra vonatkozó szándékot egyértelműsíti. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az I. és II. rendű alperesek által 2016. december 9-én aláírt kollektív szerződés újonnan létrehozott kollektív szerződésnek minősül. Figyelemmel arra, hogy a kollektív szerződés ilyen módon való megkötése az Mt. 276. § (2) és (4) bekezdésében foglaltakba ütközik, így az Mt. 27. § (1) bekezdése szerint semmis, vagyis érvénytelen.
Az alperesek felülvizsgálati kérelme és a felperes felülvizsgálati ellenkérelme
[22] A jogerős ítélet ellen mindkét alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérték.
[23] Az I. rendű alperes érvelése szerint a másodfokú bíróság az Mt. 276. § (2) bekezdésébe, valamint a 2. § (1) bekezdés e) pontjába, 6. § (2) és (4) bekezdéseibe ütközően vezette le a felperes kollektívszerződés-kötésre vonatkozó jogosultságát. Álláspontja szerint amennyiben egy szakszervezet kollektív szerződés tárgykörébe tartozó egyeztetések aktív részese szeretne lenni, az Mt. 6. § (1) és (4) bekezdése alapján köteles azt a munkáltató, illetve a további, Mt. 276. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelő szakszervezet felé bejelenteni. A munkáltatónak bejelentés hiányában nem lehet tudomása egyrészt arról, hogy az Mt. 276. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek a szakszervezet megfelelt, másrészt arról, hogy az Mt. 276. § (2) bekezdéséhez kapcsolódó jogait mikor és milyen formában, illetve egyáltalán gyakorolni kívánja-e.
[24] Az I. rendű alperes sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a taglétszám igazolásának felperest terhelő kötelezettsége körében előadott jogi érvelésüket teljes mértékben figyelmen kívül hagyta. Figyelmen kívül maradtak a Kúria Mfv.II.10.715/2015/6. számú ítéletében foglaltak, melyből az I. rendű alperes szerint az a következtetés vonható le, hogy a felperes 2016. június 1. napjáig biztosan nem felelt meg az Mt. 276. §-ában rögzített feltételeknek. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság megsértette a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[25] Az I. rendű alperes sérelmezte a Kúria Mfv.II.10.608/2017/3. számú ítéletében foglaltak figyelmen kívül hagyását is, annak ellenére, hogy az alperesek a megállapodások kollektív szerződésnek minősítése körében kifejezetten hivatkoztak a korábbi bírósági döntésekre, ezért a másodfokú bíróságnak azokról a Pp. 163. § (3) bekezdése szerint hivatalos tudomása is volt. A hivatkozott ítélet tartalma azt támasztja alá, hogy a felek közötti szerződéses megállapodást korábban a Kúria maga is kollektív szerződésnek tekintette. A Kúria megállapította továbbá, hogy a kollektív szerződés kötésére jogosult felek által kötött megállapodások a régi Mt. 30. §-a alapján kollektív szerződésnek minősülnek, ezért a két „jogintézmény” között érdemi különbség nem állapítható meg, azok ugyanis szinonim fogalmak. Ezért a másodfokú bíróság ítéletében jogszabálysértően tett különbséget a kollektív szerződés és a kollektív hatályú megállapodások között. A másodfokú bíróság által megjelölt jogszabályhelyből álláspontja nem vezethető le, illetve a két „jogintézmény” közötti vélt különbség nem állapítható meg, e körben az indokolási kötelezettség elmulasztására figyelemmel a másodfokú bíróság súlyosan megsértette a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[26] A másodfokú bíróság jogszabálysértő következtetést vont le arra, hogy a megállapodások nem felelnek meg az Mt. 277. § (1) bekezdésében rögzített, „normatív rész” követelményének, valamint az Mt. 277. § (2) bekezdésében rögzített, „kötelmi rész” követelményének. Mindemellett a megállapodásokban számos helyen kifejezetten utalás is történt arra, hogy azokat a szerződő felek maguk is kollektív szerződésnek tekintik.
[27] A másodfokú bíróság kifejtett érvelése e tekintetben a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:86. § (1) bekezdésébe ütközik, mert a szerződő felek kifejezett akaratát figyelmen kívül hagyta, azt jogellenesen „felülbírálta”.
[28] Mindezekre tekintettel az I. rendű alperes arra mutatott rá, hogy az alperesek mindvégig azzal érveltek, hogy a megállapodásokat kollektív szerződésnek tekintik, amely teljes körű összhangban áll az Mfv.II.10.608/2007/3. ítéletben foglaltakkal, ezért az alperesekben fel sem merült, hogy a korábbi megállapodásaik körébe tartozó rendelkezéseket egy teljesen új kollektív szerződésben rögzítsék, a feleknek nem erre irányult a szerződéses akarata. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az adott esetben alkalmazandó Mt. 276. § (8) bekezdésében foglaltakat és így a felperesnek legfeljebb az általa kezdeményezett módosítással kapcsolatos tárgyaláson lehet tanácskozási joga, miután az ténykérdés, hogy a 10% mértékű taglétszámnak a megállapodások megkötését követően felelt csupán meg.
[29] Az I. rendű alperes szerint a másodfokú bíróság súlyosan iratellenesen értékelte T. L. 2016. augusztus 12-én kelt e-mail-üzenetében foglaltakat, mely egyértelműen és világosan az egységes szerkezetű kollektív szerződés megnevezést és a megállapodások aktualizálására irányuló akaratot erősíti meg, továbbá a másodfokú bíróság okszerűtlen, iratellenes és logikailag ellentmondó következtetést vont le T. L. e-mail-üzenetéből annak kapcsán, hogy „a kollektív szerződés további, kibővített témái, tárgyai tekintetében” kollektív tárgyalás lefolytatására is javaslatot tett. A megállapodások és a kollektív szerződés szóhasználatának, egyes fejezetek elnevezésének, struktúrájának összevetése során egyértelműen megállapítható, hogy a kollektív szerződés a korábbi megállapodás rendelkezéseivel teljes azonosságot mutat, annak nyilvánvaló célja egy technikai jellegű módosítás a könnyebb áttekinthetőség és kezelhetőség érdekében, a korábbi megállapodásokhoz képest semmilyen új rendelkezést nem tartalmaz.
[30] A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében szintén azzal érvelt, hogy a 77 megállapodás tartalma szerint mindenben megfelelt a kollektív szerződésben szabályozható az Mt. 277. § (1) bekezdése szerinti, a kollektív szerződést kötő felek felhatalmazása szerinti közalkalmazotti jogviszonnyal kapcsolatos tárgykörnek, illetve a kollektív szerződést kötő felek kapcsolatára vonatkozó tárgykörnek. Ezen túlmenően több megállapodásmódosítás utal az előzőekben kötött megállapodásra vagy éppen hatályon kívül helyezésére, ezen tények is a megállapodások jogi természeteként a kollektív szerződés minősítést erősíti.
[31] Ha a munkáltatónál kollektív szerződés van hatályban, akkor annak módosítására vonatkozó tárgyalást a megkötésben részes szakszervezet bármikor kezdeményezhet, azaz élhet kollektív tárgyaláshoz való alapvető jogával. A perbeli esetben sem történt más, mint az I. rendű alperesnél hatályos kollektív szerződés módosítását kezdeményezte a kollektív szerződést megkötő, és kollektívszerződés-kötési jogosultsággal rendelkező II. rendű alperes mint szakszervezet. Mindezt nem cáfolja a másodfokú bíróság ítélete indokolásában kiemelt levélrészlet. A II. rendű alperes elnöke által írt levelet, mint tárgyalási kötelezettséget keletkeztető kollektív szerződéses ajánlat közlését azonban összefüggésében kell értelmezni, mert akkor szintén az állapítható meg, hogy a felek nem új kollektív szerződés megkötését kívánták, hanem a korábbi megállapodások aktualizálását és a formailag különálló, de tartalmilag egységesnek tekintendő iratokat egy iratban összevonni és közzétenni, ezért a törvényszék iratellenesen értelmezte a II. rendű alperes elnökének levelét, megsértve ezzel a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat, valamint a Pp. 164. § (1) bekezdését is, amelynek alapján a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperesek között új kollektív szerződés jött létre 2016. december 9-én. Felperes azonban az új kollektívszerződés-kötés tényét bizonyítani nem tudta.
[32] A II. rendű alperes is azt sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság teljes mértékben figyelmen kívül hagyta kollektív szerződés módosításában részt vevő felek képviselőjének az elsőfokú eljárásban tett jognyilatkozatait. A perbeli esetben csak és kizárólag a felek szerződéses akaratát kellett és lehetett volna vizsgálni, és az egybehangzó nyilatkozatok alapján megállapítani, hogy 2016. december 9-én nem új kollektív szerződés megkötésére, hanem a korábban kötött kollektív szerződés módosítására került sor, mivel a felek akarata egyértelműen erre irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[33] Az alperesek felülvizsgálati kérelme a következők szerint nem megalapozott.
[34] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás nem vitatott megállapítása, miszerint az I. rendű alperes munkáltató és a II. rendű alperes szakszervezet 2016. december 9-én kollektív szerződés elnevezéssel írtak alá megállapodást. A perben utóbb az sem volt vitatott, hogy 2016. december 9-én a felperes szakszervezet kollektív szerződés kötésére jogosult volt, mert megfelelt az Mt. 276. §-ában előírt feltételeknek. Az előbbiek szerint kollektív szerződés kötésére jogosult felperes szakszervezet keresetében azért kérte a 2016. december 9-én kelt kollektív szerződés érvénytelenségének megállapítását, mert abban szerződést kötő félként nem vett részt, a kollektív szerződés megkötéséről utóbb szerzett tudomást.
[35] A közigazgatási és munkaügyi bíróság kifejtett jogi álláspontja szerint, mivel az Mt. 276. § (1) bekezdése a kollektív szerződés megkötésére irányuló alanyi kelléke között nem szerepel a szakszervezeti jogosultság megszerzésére vonatkozó bejelentési kötelezettség, nincs relevanciája, hogy a felperes az adott esetben a kollektív szerződés megkötését megelőzően tájékoztatta-e az I. rendű alperest a kollektív szerződés kötési jogosultságáról.
[36] Az elsőfokú ítélet ellen kizárólag a felperes terjesztett elő fellebbezést, az alperesek az elsőfokú ítélet előbb kiemelt megállapításait fellebbezéssel, csatlakozó fellebbezéssel nem támadták.
[37] Az a körülmény, hogy a másodfokú bíróság az alperesek fellebbezési ellenkérelmeikben foglaltak alapján ítélete indokolásában meghelyeselte az elsőfokú bíróság e körben kifejtett jogi álláspontját és megjegyezte, hogy az alpereseknek a felperes szakszervezet létezéséről és működéséről nyilvánvalóan tudomásuk volt, így elvárható lett volna, hogy az együttműködési kötelezettség körében tájékoztassák a kollektív szerződés megkötésének szándékáról, nem jelenti azt, hogy a felperes kollektív szerződés kötési képessége a felülvizsgálati eljárásban felülbírálható lehetne az alperesek által felhívott általános magatartási követelmények megsértésére történő hivatkozás alapján és jogszabálysértésként kellene figyelembe venni, hogy a másodfokú bíróság az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében a taglétszám igazolásának felperest terhelő kötelezettsége körében előadott jogi érvelését figyelmen kívül hagyta.
[38] A jogerős ítélet ugyanis csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálattal, amely az első- és másodfokú eljárásban is felmerült. Amely kérdéssel pedig a korábban eljárt bíróságok erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhattak, azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhettek el.
[39] Mindezektől függetlenül a Kúria az Mfv.II.10.414/2018/6. számú korábbi elvi határozatában kifejtette, miszerint az Mt. 276. §-ában meghatározott feltételek (a taglétszám és a munkavállalói létszám) objektív körülmények, amelyek fennállta nem a felek kölcsönös tájékoztatási és együttműködési kötelezettségének mikénti teljesítésétől függ. Ha a szakszervezeti taglétszám az adott munkavállalói létszámhoz képest a kollektív szerződés megkötésének időpontjában bizonyítottan megfelelően fennállt, úgy a szakszervezet kollektívszerződés-kötési képességgel rendelkezett.
[40] Csak megjegyzi a Kúria, hogy mindkét alperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte az Mt. 276. § (8) bekezdésének figyelmen kívül hagyását. E rendelkezés alkalmazásának azonban szintén feltétele, hogy a felperes megfelel az Mt. 276. § (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek.
[41] A Kúria elvi éllel mutat rá arra, hogy a munkáltatótól és a kollektív szerződést kötő további felektől fokozottan elvárható abban a kérdésben való együttműködés, hogy van-e a munkáltatónál az adott hatályossági körben olyan képviselettel rendelkező szakszervezet, amelyik kollektív szerződést kötő félként megjelenhet, abban jogosult részt venni.
[42] Az eljárt bíróságok részben eltérően minősítették az alperesek között 1991. november és 2016. december 9. között létrejött 77 megállapodást. E minősítésükhöz is kapcsolódóan az elsőfokú bíróság szerint az alperesek 2016. december 9-én a kollektív szerződésükkel a korábbi kollektív szerződést módosították, míg a másodfokú bíróság szerint az alperesek 2016. december 9-én új kollektív szerződést kötöttek.
[43] Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben megalapozottan kifogásolták a jogerős ítéletnek azon megállapítását, mely szerint az alperesek közötti korábbi kollektív szerződés hatályú megállapodások nem feleltek meg a kollektív szerződés Mt. 277. § (1) bekezdésében körülírt fogalomnak. A formailag elkülönült, egyébként kollektív szerződéses hatályú megállapodások ugyanis tartalmilag egy kollektív szerződésnek minősültek, hiszen azonos felek között azonos jogalapból származó jogviszonyban rögzítették a felek kölcsönös jogait és kötelezettségeit. Nincs a munka törvénykönyvének és a polgári törvénykönyvnek sem olyan rendelkezése, amely tiltaná, hogy a felek az Mt. 277. §-ában meghatározott tárgykörben formailag különálló megállapodásokat kössenek, azonban ez nem érinti annak a kérdésnek a megítélését, hogy a formailag elkülönült, azonban azonos tárgykörben született megállapodások kollektív szerződéses hatályúak. A megállapodásokat nem a megnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell elbírálni. Minthogy a felek a korábbi megállapodásaikat kollektív szerződéses hatályúnak minősítették, ez azt jelenti, hogy a megállapodásokra a kollektív szerződés hatályára vonatkozó Mt.-rendelkezéseket kellett alkalmazni.
[44] Nem vitatottan ezt a megállapítást tartalmazza a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) alperesek felülvizsgálati kérelmükben hivatkozott Mfv.II.10.608/2007/3. számú ítélete és tény az is, hogy a megállapodásokat kollektív szerződésként jelentették be és így tartották nyilván, de ezen utóbbi körülményeknek az előbbiekhez képest nincs ügydöntő relevanciája.
[45] A másodfokú bíróság jóllehet tévedett a korábbi 77 megállapodás jogi természetét, minősítését illetően, azonban a Kúria a további, az adott ügyben döntően releváns érvelésével és a levont jogkövetkeztetésével egyetértett.
[46] Az adott ügyben a szerződésmódosítás és az új szerződés megkötésének megkülönböztetése, jogi relevanciája azért merült fel, mert az Mt. maga is megkülönbözteti a két tényállást a kollektív szerződések tekintetében. Az alperesek által hivatkozott Mt. 276. § (8) bekezdése szerint az a szakszervezet (szakszervezeti szövetség), amely a kollektív szerződés megkötését követően felel meg a (2) bekezdésben meghatározott feltételeknek, jogosult a kollektív szerződés módosítását kezdeményezni és a módosítással kapcsolatos tárgyaláson – tanácskozási joggal – részt venni. Tehát az irányadó szabályozás a fennálló kollektív szerződés tartalmának megváltoztatásában nem engedi félként részt venni az egyébként kollektívszerződés-kötési képességgel rendelkező szakszervezetet, míg amennyiben új kollektív szerződésről van szó, az Mt. 276. § (4) bekezdése értelmében az nem jöhet létre érvényesen a kollektívszerződés-kötési képességgel rendelkező valamennyi alany félként való megjelenése hiányában.
[47] A 2016. december 9-én megkötött kollektív szerződés a Kúria megítélése szerint is új kollektív szerződésnek minősül, ezért arra az Mt. 276. § (4) bekezdése az irányadó, mely szerint kollektív szerződés kötésére jogosult szakszervezetek a kollektív szerződést együttesen köthetik meg. Ennek hiányában a kollektív szerződés munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik és ezért az Mt. 27. § (1) bekezdése alapján semmis.
[48] Valamely szerződés minősítését illetően nem vitatottan nem hagyható figyelmen kívül a felek szerződéses akarata és a bíróságoknak teljeskörűen, és nem csupán a nyilatkozatok felek általi megnevezése alapján kell feltárnia a szerződéses akaratot, hanem az Mt. 31. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 6:8. §-a értelmében a tényállás egyéb összes körülményére tekintettel kell értelmezni a szerződést. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az azonos perbeli érdekeltségi oldalon álló felek szerződéses akaratának feltárása nem lehet döntő körülmény az ügy eldöntése szempontjából.
[49] A Ptk.-nak a szerződés értelmezésére vonatkozó szabályai az Mt. 31. §-a alapján a munkajogi jognyilatkozatok tekintetében is alkalmazandók. A Ptk. 6:86. § (1) bekezdése szerint az egyes szerződési feltételeket és nyilatkozatokat a szerződés egészével összhangban kell értelmezni.
[50] A jogerős ítéletben a másodfokú bíróság kiegészítette a tényállást, az alperesek ugyan vitatták a II. rendű alperes elnökének 2016. augusztus 12-én kelt levelének értelmezését, arra hivatkozva, hogy a törvényszék egy mondat kiragadásával próbálta álláspontját alátámasztani. Az azonban nem volt vitatott, hogy az egységes szerkezetű kollektív szerződés az Mt. szerint került szerkesztésre, a módosult jogszabályi hivatkozások átvezetésre kerültek, helyükbe azoknak megfelelő szöveg került, rendezték a munkahelyi pótlékot és a megállapodásokban foglalt juttatások értékét. A másodfokú bíróság jogerős ítéletében azonban ügydöntő jelentőségűként azt értékelte, hogy a felek az Mt. 277. § (1) bekezdése szerint megengedett tartalommal létrejött minden korábbi megállapodásukat a jövőre nézve hatálytalannak tekintették. Ezen a tényen az sem változtat, hogy a korábbi megállapodásaikat részben változatlan tartalommal tették a 2016. december 9-ei megállapodás részévé. E körben a másodfokú bíróság tévedés nélkül hívta fel a Kúria Mfv.I.10.522/2017/6. számú ítéletét. Ugyan a felhívott döntés eltérő tényálláson alapul, azonban a felhívott ítélet tényállása szerint is a felek korábbi kollektív szerződéses természetű megállapodásaikat helyezték hatályon kívül, amelyből az eljárt bíróságok a feleknek arra a szándékára következtettek, hogy nem szerződésmódosító szándékuk volt, hanem a szándékuk új szerződés létrehozására irányult. A felhívott kúriai döntés tényállása szerint is a kollektív szerződés megkötését megelőzően fennállott korábbi kollektív szerződéses rendelkezések egy részét változatlan tartalommal illesztették be az új kollektív szerződésbe. Ezért az a körülmény, hogy az alperesek 2016. december 9-én minden korábbi megállapodásukat hatályon kívül helyezték, akként értelmezendő, hogy az akaratuk a viszonyuk új rendezésére irányult, még akkor is ha korábbi megállapodásaik egy részét változatlan tartalommal tették az új megállapodás részévé.
[51] Mindezekre tekintettel a Kúria álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül értelmezte az alperesek szerződéses nyilatkozatait, döntése megfelel az Alaptörvény XVII. cikk (2) bekezdésében is biztosított kollektív alapjognak.
[52] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet – az indokolás részbeni módosításával – a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II.10.191/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás