PK ÍH 2020/120.
PK ÍH 2020/120.
2020.12.01.
A törvény általános szabályai alapján megindított perben a viszontkeresetben érvényesített követelés tekintetében nem jogosult a teljesítésigazolási szakértői szerv szakvéleményére alapított perben irányadó szabályok alapján ideiglenes intézkedés elrendelését kérni [2013. évi XXXIV. törvény (TSZSZ tv.) 8/D. § (1) bekezdés].
A felperes mint megrendelő meghiúsulási kötbér és szerződésszegéssel okozott kár megtérítése iránti keresetet nyújtott be az alperessel mint vállalkozóval szemben a Pp. általános szabályai szerint. Az alperes a perindítás hatályának beállta után előterjesztett viszontkeresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze a felperest 55 213 186 forint vállalkozói díj és járulékai megfizetésére, mely követelését a peres felek között 2017. november 15-én létrejött vállalkozási szerződés teljesítésére alapította. Az alperes felkérésére eljárt Teljesítésigazolási Szakértői Szerv (TSZSZ) 2019. szeptember 9-én készített – az alperes részére 2019. szeptember 23-án kézbesített – szakvéleménye szerint a fenti szerződés alapján az alperes által elvégzett munkák jóváhagyott nettó díja 71 634 483 forint. Ezen szakértői véleményre alapítva az alperes azt kérte, hogy a bíróság rendelje el ideiglenes intézkedéssel 55 213 186 forint letétbe helyezését, tekintettel arra, hogy a szakértői tanács által jóváhagyott összegből levont 14 988 608 forint előleget, valamint 1 432 689 forint jótállási visszatartást.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes viszontkeresete vonatkozásában a jogvita TSZSZ szakvéleményére alapított pernek minősül, ezért ideiglenes intézkedéssel 55 213 186 forint letétbe helyezésére kötelezte a felperest arra hivatkozással, hogy a TSZSZ szakvéleménye szerint a teljes bizonyossággal teljesített kivitelezési munka díja nettó 71 634 483 forint. A 2013. évi XXXIV. törvény (TSZSZ tv.) 8/D. § (1) bekezdése arra az összegre teszi lehetővé az ideiglenes intézkedés elrendelését, amely a TSZSZ szakvéleményében meg lett határozva, ugyanakkor nincs akadálya annak, hogy a kérelem ennél alacsonyabb összeg letétbe helyezésére irányuljon. A jogszabály feltételeinek teljesülésére figyelemmel az elsőfokú bíróság az alperes kérelmének helyt adott.
A végzés ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben kérte elsődlegesen a végzés megváltoztatását, az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését, mindkét esetre annak megállapítását, hogy a perben a TSZSZ szakvéleményére alapított eljárásrend alkalmazásának nincs helye, a jogvitára a 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) irányadó. Álláspontja szerint a keresetnek az alperessel történő közlésével a perindítás joghatásai beálltak, a Pp. általános szabályai szerint indult meg és folyik a per, melyben a viszontkereset vonatkozásában eltérő eljárási szabályok alkalmazásának nem lehet helye. A perfüggőség beálltára tekintettel az alperes elesett a TSZSZ szakvéleményére alapított – különleges eljárásrendet biztosító – perindítás lehetőségétől. A TSZSZ szakvéleménye a perben kirendelendő szakértő véleményével azonos bizonyítékként felhasználható, de nem szolgálhat alapul a különleges eljárásrend szerinti per megindítására. Mindezekre figyelemmel az alperes kérelmének elbírálására a Pp. általános rendelkezéseit kell alkalmazni, a Pp. 103. §-ában és 104. §-ában előírt követelményeknek viszont kétséget kizáróan nem felel meg, ugyanis nem jelöli meg az intézkedés elrendelésére okot adó feltétel fennállását, az azt megalapozó tényekről sem tesz említést, nyilvánvalóan azokat nem is valószínűsíti, ahogyan a szembenálló érdekek mérlegelését előíró, a bíróság által hivatalból vizsgálandó negatív feltétel hiánya is nyilvánvaló.
A Pp. 104. § (2) bekezdése szerint a bíróságnak mérlegelnie kell, hogy az intézkedés elrendelése nem okoz-e súlyosabb hátrányt, mint a kérelem teljesítésének az elmaradása. A felperes közfeladatokat ellátó, a nemzeti vagyonnal szigorú költségvetési fegyelem mellett gazdálkodó helyi önkormányzat, számára a kérelemnek helyt adás a közellátás biztonságát is veszélyeztető azonnali költségvetési deficitet eredményezhet, ugyanakkor az elmaradása semmiféle érdeksérelmet nem okoz az alperesnek. Emellett esetlegesen a felperest marasztaló bírósági döntés esetén az alperes követelésének fedezete biztosított, különös méltánylást érdemlő ok fennálltára pedig a kérelmében nem hivatkozott.
Véleménye szerint a TSZSZ szakvéleményre alapított perben sem lehet mellőzni a szakvélemény megfelelőségének a vizsgálatát. Az alperes által benyújtott szakvélemény nem felel meg a törvényi kritériumoknak, mert nem tartalmazza – többek között – az alperest terhelő tényleges munkák leírását; a teljesített munkák minőségének és az el nem végzett munkák díjának a meghatározását; nem tesz említést a nem szerződésszerű teljesítés tényéről, a kötbérterhes vég- és póthatáridő elmulasztásáról; szakmai tévedése, hogy a felperes által teljesített előleg számlának és jótállási biztosítéknak az összegét nem helyezték levonásba; hiányzik a végösszeget alátámasztó részletes számítás is.
Az alperes meghiúsulási kötbérrel és kártérítési felelősséggel is tartozik, ezért az egyébként csak részben elvégzett munka szerződés szerinti díja ténylegesen nulla. A TSZSZ felületes eljárás eredményeként nem a munkák szerződés szerinti díját adta meg, hanem az alperes által elvégzett munkák készültségének a peres felek által korábban elfogadott műszaki értékét, ez azonban nem egyezik meg a vállalkozói díj összegével.
Az alperes által elvégzett munka mennyisége, valamint az ahhoz rendelhető vállalkozói díj mértéke a felek között nem képezte vita tárgyát, azt egybehangzóan rögzítették a TSZSZ eljárását megelőzően. A peres felek közötti perben nem műszaki kérdésekkel, hanem a nem szerződésszerű teljesítéssel, az alperes súlyos késedelmével, a szerződésszegésével okozott károkkal és jogkövetkezményekkel kapcsolatos a vita, az eldöntendő kérdés jogkérdés, szakkérdés hiányában pedig a TSZSZ eljárása, véleménynyilvánítása teljesen közömbös.
A felperes fellebbezési érvelése alátámasztására az ideiglenes intézkedés tárgyában megjelent jogelméleti cikkben foglaltakra is hivatkozott.
Az alperes a fellebbezésre tett észrevételében kérte az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását.
Az alperes utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság végzésének a rendelkező része nem tartalmazott arra vonatkozó megállapítást, hogy a TSZSZ véleményére alapított eljárásrend alkalmazása megengedett-e, ezért nem támadható az indokolásban szereplő azon ténymegállapítás, hogy az alperes viszontkeresete vonatkozásában a per TSZSZ szakvéleményére alapított jogvitának minősül. A felperes e körben fellebbezési kérelmeit jogszabály rendelkezésével nem támasztotta alá, továbbá arra vonatkozóan sincs jogszabályi felhatalmazás, hogy a másodfokú bíróság írja elő a Pp. általános szabályainak az alkalmazását. Az elsőfokú bíróság ténymegállapítása során nem értékelte a jogcselekményeket, kizárólag tényelőadást rögzített, a mindkét fellebbezési petítumhoz kapcsolódó kérelem tehát alaptalannak minősül, függetlenül attól, hogy a perindítás joghatása beállt-e.
Az alperes szerint fellebbezésben foglaltaktól eltérően az elsőfokú bíróság végzése teljes egészében összhangban áll a TSZSZ tv. 8/D. § (1) bekezdésében foglaltakkal, mely szerint a bíróság nemcsak a keresetben, hanem a viszontkeresetben előterjesztett kérelemben foglalt összeg bírósági elnöki letétbe helyezését is elrendeli. Az elsőfokú bíróság a jogszabályi feltételek teljesülésére helyesen vont le következtetést, az alperes nem esett el a TSZSZ szakvéleményére alapított különleges eljárási rendet biztosító perindítás lehetőségétől. Az alperes ideiglenes intézkedés iránti kérelme vonatkozásában a bíróságnak nincs lehetősége a Pp. 103. §-a és 104. §-a szerinti feltételek teljesülésének vizsgálatára, mérlegelésre, a speciális szabályozás lényegi eleme, hogy a fél kérelme esetén a bíróságnak kötelező elrendelnie az ideiglenes intézkedést olyan összegben, amely a TSZSZ szakvéleménye szerint a teljes bizonyossággal teljesített munkák szerződés szerinti értéke. Ennek a célja, hogy a fél ahhoz az összeghez ideiglenes intézkedés keretében mindenképpen hozzájusson, amelynek megfelelő munkákat teljes bizonyossággal teljesítette.
Vitatta, hogy szerződésszegő magatartást tanúsított, azt is, hogy a kereseti kérelem szerinti igények jogosak lennének. A bíróságnak nem kell az érdeksérelmeket összevetnie, a fellebbezés is alátámasztja a kérelem megalapozottságát, mert a felperes maga nyilatkozott úgy, hogy korlátozott anyagi lehetőségekkel gazdálkodik, számára az ideiglenes intézkedés szerinti összeg teljesítése költségvetési deficitet eredményezhet.
Téves a szakvéleményt vitató fellebbezési okfejtés is, az ugyanis a törvényi kritériumoknak megfelelt, a felperes tartozott volna megjelölni azt a jogszabályhelyet, amely szerint az általa állított hiányosságok a szakvélemény kötelező tartalmi elemei lennének. Az a vélekedése, hogy a kivitelezés meghiúsulására tekintettel az alperesnek díjazás nem jár, kizárólag a saját álláspontja.
A felperes fellebbezése megalapozott.
A TSZSZ szakvéleményre alapított perben elrendelhető ideiglenes intézkedésre nem a Pp. általános, hanem a TSZSZ tv. 8/D. § (1)–(5) bekezdéseiben foglalt speciális szabályok az irányadóak, mely rendelkezések célja – azonosan mint az 1952. évi III. törvény (rPp.) 386/Q. § (1)–(5) bekezdéseiben szabályozott jogintézmény esetén – a kérelmező gazdasági, likviditási helyzetének a támogatása azáltal, hogy a tervezési, építési, kivitelezési jogviszonyból származó, a teljesítését ellentételező díjköveteléséhez ideiglenesen hozzájut a 8/D. § (1) bekezdésében meghatározott jogszabályi feltételek teljesülése esetén, melyek fennállásából mérlegelést nem engedő bírói kötelezettség keletkezik az ideiglenes intézkedés elrendelésére.
A fellebbezésben foglaltaktól eltérően helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor nem vizsgálta az ideiglenes intézkedés iránti kérelem Pp. VIII. fejezetének 27. pontjában rögzített szabályozásnak való megfelelést.
Abban a részében ugyanakkor osztotta az ítélőtábla a fellebbezésben foglalt érvelést, hogy az alperes a felperes által vele szemben a Pp. általános szabályai alapján megindított perben a viszontkeresetében érvényesített követelés vonatkozásában nem jogosult a TSZSZ szakvéleményére alapított perben irányadó szabályok alapján kérni ideiglenes intézkedés elrendelését.
A TSZSZ tv. 5/A. alcímében rögzített különleges pertípus lényegi ismérve a 8/A. § szerint az, hogy a felperes hivatkozik az általa érvényesíteni kívánt jog alapjául a TSZSZ szakvéleményére. Ekkor irányadóak a 8/C-8/H. §-aiban rögzített rendelkezések, amelyek – az általános eljárásjogi szabályoktól lényegesen eltérve – a keresetlevél benyújtásának időbeli korlátját állítják fel [8/C. § (2) bekezdése], a jogi képviseletet minden egyéb feltétel nélkül kötelezővé teszik [8/C. § (4) bekezdés], soron kívüli eljárást rendelnek el [8/G. § (1) bekezdése], az ítélet előzetes végrehajthatóságát (8/F. §), az írásbeli ellenkérelem, viszontkeresetlevél, beszámítást tartalmazó irat előterjesztésének a határidejét [8/G. § (2) bekezdés], a tárgyalási időközt, a tárgyalás kitűzésére vonatkozó határidőt [8/G. § (3) bekezdés] ugyancsak eltérően szabályozzák, továbbá kizárják a perfelvétel során további írásbeli perfelvétel elrendelését [8/G. § (3) bekezdés].
Ezek a lényeges eltérések értelemszerűen kizárják az ugyanezen – a felek és a bíróság által teljesítendő – jogcselekményekre vonatkozó általános eljárási szabályok egyidejű alkalmazását, de a TSZSZ tv. 8/B. §-a egyértelműen elő is írja, hogy a Pp. rendelkezéseit a TSZSZ szakvéleményére alapított perben az 5/A. alcímben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. Kiemeli az ítélőtábla, hogy nincs jogszabályi rendelkezés arra vonatkozóan, hogy a Pp. szabályainak megfelelően történt perindítással folyamatban lévő eljárást a TSZSZ szakvéleményre alapított viszontkereset előterjesztése át kell, hogy fordítsa a speciális, a TSZSZ tv. által szabályozott perré.
A különleges perben előterjeszthető ideiglenes intézkedés iránti kérelemre irányadó TSZSZ tv. 8/D. § (1) bekezdése szerint a bíróság kérelemre – a rendelkezésre álló iratok alapján, a felek meghallgatása nélkül – ideiglenes intézkedéssel elrendeli a kereseti kérelemben (viszontkeresetben), illetve az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben foglalt azon összeg bírósági elnöki letétbe helyezését, amely a TSZSZ szakvéleménye szerint teljes bizonyossággal megállapíthatóan teljesített tervezési, építési és kivitelezési munkák szerződés szerinti díja. A fent kifejtettekből következően ugyanakkor a „viszontkereset” fordulat nem értelmezhető, mert az ideiglenes intézkedés jogszabályi előfeltétele, hogy a kérelmező – mely a TSZSZ tv. 8/A. §-a szerint a felperes lehet – rendelkezzék a javára szóló szakvéleménnyel a TSZSZ-től.
Az ítélőtábla álláspontja szerint a TSZSZ tv. 8/D. § (1) bekezdésében foglaltak elsőfokú bíróság végzésében és alperes fellebbezési ellenkérelmében kifejtett, kizárólag a normaszövegen alapuló értelmezése kivitelezhetetlen jogalkotói célt feltételez. Figyelmen kívül hagyja, hogy ugyanazon jogvitában egymástól lényegesen eltérő, általános és különleges eljárásrend szabályait kellene egyidejűleg alkalmazni, mely nyilvánvalóan nem lehetséges.
A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a szerint alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasította.
(Fővárosi Ítélőtábla 10.Gpkf.43.242/2020/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás