MÜ BH 2020/126
MÜ BH 2020/126
2020.04.01.
Helyiadó-ügyben adómentességét az adózónak kell bizonyítania, így azt is, hogy a tulajdonában lévő malmot nem ipari tevékenységre, hanem gabonatárolásra használja [1990. évi C. tv. (Htv.) 12. §, 13. §, 2003. évi XCII. tv. (Art.) 99. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a tulajdonát képező Abony belterület ... helyrajzi szám alatt található „kivett malom” ingatlan-nyilvántartási megnevezésű építménye után benyújtott építményadó-bevallásának módosítása iránt 2013. április 12-én kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 13. § h) pontja alapján a terménytároló magtár épületre nincsen adófizetési kötelezettsége.
[2] A kérelem alapján eljárva Abony város jegyzője (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 4 db elsőfokú határozatot hozott, amelyeket a jogorvoslati eljárásokban eljárt másodfokú adóhatóság megsemmisített, az elsőfokú hatóságot új eljárásra utasítva (a továbbiakban: megelőző eljárások). Végezetül az elsőfokú hatóság a 2017. április 28. napján kelt GO/283-4/2017. számú határozatával megállapította, hogy az adózó építményadó-mentességre nem jogosult, a felperest 2012. évre 2 518 400 Ft, 2013. évre 2 518 000 Ft építményadó-különbözet, 1 259 200 Ft adóbírság és 321 738 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
[3] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2017. szeptember 7. napján kelt PE/040/02383-3/2017. számú határozatával az elsőfokú határozatot – az indokolás részbeni megváltoztatásával – helybenhagyta.
[4] Döntését a Htv. 12. § (1) bekezdés, 13. § h) pont, Abony Város Képviselő-testületének az építményadóról szóló 20/1998. (XII. 19.) számú önkormányzati rendeletének (a továbbiakban: Önk.r.) 1. § (1) bekezdése, 2. § (1) bekezdése, 4. § rendelkezései alapján hozta meg.
[5] Indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú hatóság az ellenőrzési eljárást a reá vonatkozó határidőn belül folytatta le, határozatában a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényben (a továbbiakban: Ket.) előírt indokolási kötelezettségét teljesítette.
[6] A jegyző vizsgálta a felperes adóalanyiságát, hogy a malom az építményadó tárgyi hatálya alá tartozik-e, majd, hogy az adózót adómentesség megilleti-e. Az ingatlanügyi hatóság, a Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltárának válasziratai alapján megállapította, hogy a Htv. 12. § (1) bekezdése, 52. § 7. pontja értelmében felperes az ingatlan – vétel jogcímen megszerzett – tulajdonjoga alapján 2012. és 2013. években az építményadó alanya volt. Az Önk.r. 1. § (1) bekezdése értelmében az építmény adótárgy.
[7] Az adómentesség körében az alperes rögzítette, hogy a Htv. 13. § h) pontja alapján az ingatlan-nyilvántartási állapot szerint állattartásra vagy növénytermesztésre szolgáló épület, vagy az állattartáshoz, növénytermesztéshez kapcsolódó tároló épület (pl. istálló, üvegház, terménytároló, magtár, műtrágya tároló) mentes az építményadó alól, feltéve, hogy az épületet az adóalany rendeltetésszerűen állattartási, növénytermesztési tevékenységéhez kapcsolódóan használja. Hangsúlyozta, a törvényi feltételeknek együttesen kell megvalósulniuk, továbbá, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 99. § (2) bekezdése alapján az adómentességet az adózónak kell bizonyítania.
[8] Az alperes szerint a malom rendeltetésű építmény nem feleltethető meg állattartási vagy növénytermesztési funkciójú épületnek. A Központi Statisztikai Hivatal TEAOR'08 besorolásához fűzött magyarázat, a Kislexikon A-Z-ig (Akadémiai Kiadó), a Magyar Értelmező Kéziszótár M-Zs (Akadémiai Kiadó) malom meghatározásai alapján azt állapította meg, hogy a malom, mint szilárd anyagok őrlésére szolgáló berendezés, illetve létesítmény: ipari üzem, így reá a mezőgazdasági tevékenység céljára szolgáló épület jelleg nem állapítható meg. E törvényi feltétel tehát az ingatlanra nem teljesült.
[9] Vizsgálta továbbá azt is, hogy felperes az építményben növénytermesztést vagy ahhoz kapcsolódó tárolási tevékenységet végzett-e. Megállapította, hogy megfelelő bizonyítékot az adózó nem nyújtott be.
[10] Az alperes értékelte a felperes által előterjesztett bizonyítékokat. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal 2004. december 21-én kiállított bizonyítványa (a továbbiakban: Bizonyítvány) az építményt gabonatárolóként regisztrálja, amely azonban az ingatlan-nyilvántartással nem azonosítható, és nem igazolja, hogy az ingatlan mezőgazdasági használata bármelyik adóévben ténylegesen megvalósult volna.
[11] Adózó által 2013. június 19-i keltezéssel tett nyilatkozat az ügyvezetője élettársának tulajdonában lévő földeken mezőgazdasági tevékenység végzésével, a „termőföld használati jogának ingyenes átengedése” elnevezésű, 2006. augusztus 1-jei megállapodás pedig szántó művelési ágú ingatlanok adózó részére való ingyenes biztosításával kapcsolatosak, ezért nem adómentességhez szükséges, az építmény törvényi előírás szerinti használatának, hanem a földek megművelésének igazolására bizonyulhatnak alkalmasnak.
[12] Az alperes rögzítette, hogy a 2007. január 1-jei keltezéssel megkötött „mezőgazdasági szolgáltatási keretszerződés” – az elsőfokú hatóság téves megállapításával ellentétben – tartalmazza, hogy a vetőmag, műtrágya és termény tárolását adózó a malomban kívánja megvalósítani. Ebben tehát szükséges megváltoztatni az elsőfokú határozatot, amely megváltoztatásból azonban nem következik, hogy az ingatlan mezőgazdasági jellegű használata ténylegesen megtörtént.
[13] A fellebbezéshez mellékelt fényképek nem bizonyítják annak a jogszabályi feltételnek a teljesítettségét, hogy adózó az építményben termelő- és/vagy tároló- tevékenységet fejtene ki, mivel a képfelvételeken a malom egyértelműen nem beazonosítható, továbbá azok kültéren készültek és így nem valamely épület belső terének használatát szemléltetik.
[14] Vizsgálta az alperes a 2013. július 15-én megtartott helyszíni szemléről felvett jegyzőkönyvet is, amelyben foglaltak szerint a malomban kb. 100-100 db szalmabála volt fellelhető. Nem állapítható meg azonban sem a mezőgazdasági tevékenységet végző személye, sem pedig a tároló kiléte. Ennek azért van jelentősége, mert felperes részéről a raktározásnak a saját mezőgazdasági tevékenységéhez kell kapcsolódnia, más mezőgazdasági termelő számára végzett raktározási tevékenység egyértelműen nem feleltethető meg az adómentesség törvényi tényállásának. Az adózó semmiféle tárolási okiratot, fuvarlevelet, menetlevelet, raktárnyilvántartást nem mutatott be.
[15] Az alperes összességében megállapította, a meglévő bizonyítékok nem igazolják azt, hogy felperes az építményt rendeltetésszerűen, mezőgazdasági tevékenységre, saját maga használta volna.
[16] A továbbiakban az alperes részletezte az adó mértéke, az adóbírság és a késedelmi pótlék körében is az elsőfokú határozatot helybenhagyó álláspontját.
A kereseti kérelem
[17] A felperes keresetében az adóhatározatok hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra kötelezését kérte.
[18] Sérelmezte, hogy az alperes 4,5 év elteltével hozta meg érdemi határozatát, amely méltánytalan, a tisztességes eljáráshoz és annak észszerű időben történő befejezéséhez való jogát sértette, továbbá, hogy a másodfokú hatóság az elsőfokú hatóságot az ügy elintézéséből nem zárta ki.
[19] Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú határozatot megelőző másodfokú döntés semmis volt, mert azt ismeretlen és azonosíthatatlan személy írta alá, amelyből következik, hogy a semmis döntést követő határozatok is semmisek.
[20] Kifogásolta, hogy a másodfokú határozat rendelkező részéből nem állapítható meg, az alperes az elsőfokú határozatban mit változtatott meg, illetve, hogy valamelyik korábbi eljárásban a hatóság már megállapította a mentesség egyik feltételének megvalósulását (hogy mezőgazdasági tevékenység céljára szolgál az épület), ezzel szemben jelen eljárásban minden törvényi feltétel meglétét tagadja a hatóság. Álláspontja szerint a meglévő bizonyítékok igazolják, hogy a malmot saját maga használta magtárként gabona tárolásra.
[21] Az eljárási határidők megsértése miatt véleménye szerint szankciókat a hatóság nem szabhatott volna ki.
Az elsőfokú határozat
[22] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.
[23] Indokolásában az eljárási jogszabálysértéseket tartalmazó keresetrészek körében rögzítette, hogy az Art. 143. § (1) bekezdése alapján a bíróság eljárásában csak az alperes legutolsó másodfokú jogerős határozatának jogszerűségét vizsgálhatta. A keresetlevélben előterjesztett semmisségi kifogás így a bírósági felülvizsgálat tárgyát nem képezhette.
[24] Az Art. 138. § (1) bekezdés, 140. § (1) bekezdés rendelkezései, illetve a másodfokú döntés alapján megállapította, hogy az alperes határozatában az elsőfokú határozat indokolási részét változtatta meg, ez a rendelkező részben egyértelműen rögzített, az indokolási részben pedig a megváltoztatás okait részletesen kimunkálta.
[25] A közigazgatási eljárásban nem a Ket., hanem az Art. ügyintézési határidőre vonatkozó szabályai érvényesülnek. A felperes nem jelölte meg, hogy alperes az eljárásában milyen határidőket sértett, csak általánosságban hivatkozott határidők meg nem tartottságára. Az ügyintézési határidők esetleges túllépése csak abban az esetben minősülne lényeginek, ha az ügy érdemi elbírálására kihat, kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában e határidők nem jogvesztők. A felperes ügyintézési határidő megsértését nem bizonyította és nem igazolta.
[26] Az elsőfokú bíróság a felperes kizárás iránti kérelmét megalapozatlannak minősítette, mivel a Ket. 42. §-ában meghatározott kizárási okot nem jelölt meg, a hatóság nem megfelelő szakmai színvonalára való hivatkozás pedig nem kizárási ok. Ezzel összefüggésben az Alaptörvény megsértése sem volt megállapítható.
[27] A továbbiakban az ügy érdemében azt vizsgálta, hogy a felperes bizonyította-e az építményadó megfizetése alóli mentesüléshez szükséges konjuktív törvényi feltételek együttes megvalósulását.
[28] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a „kivett malom” ingatlan-nyilvántartási besorolás nem felel meg az állattartási vagy növénytermesztési funkciónak, amely pedig a Htv. 13. § h) pontjában foglalt törvényi előírás. A malom rendeltetése mezőgazdasági alapanyag, termék feldolgozása és átalakítása új termékké, tehát nem növénytermesztésre szolgál.
[29] A felperes részéről benyújtott Bizonyítvány a gabonatároló nyilvántartásba való regisztrációjáról nem bizonyítja azt a jogszabályi kritériumot az adómentességhez, hogy 2012. és 2013. adóévekben az ingatlan mezőgazdasági jellegű használata a felperes által ténylegesen meg is valósult. A további becsatolt okiratok, így nyilatkozat a felperesi képviselő élettársa tulajdonában álló termőföldön folytatott növénytermesztésről, termőföld használati jogának ingyenes átengedésére vonatkozó szerződés, illetve a mezőgazdasági szolgáltatási keretszerződés, valamint különböző mezőgazdasági gépekről és eszközökről készült fotók alkalmatlanok annak hitelt érdemlő bizonyítására, hogy felperes az építményt rendeltetésszerűen állattartási, növénytermesztési tevékenységéhez kapcsolódóan használta. Ezek a dokumentumok ugyanis nem a per tárgyát képező ingatlanon lévő felépítmény Htv. előírásainak megfelelő használatát, csupán a megjelölt földek használatát bizonyítják.
[30] A helyszíni szemléről felvett jegyzőkönyv alapján nem beazonosítható sem a mezőgazdasági tevékenységet folytató, sem a tárolási tevékenységet végző személy kiléte. A felperes nem tudott raktári nyilvántartást bemutatni, amely rögzítette volna, hogy milyen termékeket, mekkora mennyiséget, ki, mikortól és meddig tárolt. A termények valamely épületbe való beszállítását igazoló fuvarlevelet, menetlevelet sem csatolt.
[31] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az építményadó alóli mentesség jogszabályban írt konjuktív feltételei közül az első feltételt a felperes nem bizonyította, mivel az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapján a per tárgyát képező ingatlan: „kivett malom”, nem mezőgazdasági tevékenység céljára szolgáló épület. Nem bizonyította továbbá a rendeltetésszerű mezőgazdasági használatot sem, az őt terhelő jogszabályon alapuló bizonyítási teher ellenére. A törvényi feltételek teljesülésének hiányában az alperes jogszerűen döntött akként, hogy felperest adómentesség az ingatlanra nem illeti meg.
[32] Kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy az Art. nem tartalmaz olyan előírást, ami szerint az ügyintézési határidő túllépése az adóbírság és a késedelmi pótlék kiszabhatóságának elenyészését, vagy megszűnését eredményezné.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[33] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését, elsődlegesen az adóhatározatok hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra kötelezését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
[34] Kérelme indokolását felperes három részre tagolta: „Kereseti kérelmek és azokról való döntés”, „Malom ingatlan-nyilvántartási bejegyzés”, „Semmisség kérdése”. Az első rész [1]-[12] pontjaiban kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem minden keresetrészről döntött, indokolása hiányos, a [13] pontban fenntartotta azon álláspontját, hogy a hatóság nem szabhatott volna ki szankciókat, mivel az eljárási határidőket megsértette. A felperes szerint bizonyította a perben, hogy a malmot gabonatárolóként használta. Fenntartotta semmisségi kifogását a perben felülvizsgálni kért határozatokat megelőzően meghozott másodfokú határozatra kiadmányozás körében.
[35] Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[36] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[37] A Kúria érdemben vizsgálta a felülvizsgálati kérelem „Kereseti kérelmek és az azokról való döntés” részének [5] pontját, amelyekben a felperes már hivatkozott jogszabályokra, amelyek az Art.-nak az adó megállapítását előíró 25. § (1) bekezdés c) pontja, a bevallások utólagos ellenőrzését rendező 106. § (1) bekezdése, 107. §-a, az utólagos adómegállapítást szabályozó 128. § (1) bekezdése, a hatósági adómegálla-pításról rendelkező 125. § (6a) bekezdése. A perben felülvizsgálni kért első- és másodfokú határozat meghozatalát megelőzően az elsőfokú hatóság négy alkalommal hozott elsőfokú határozatot, amelyeket az alperes minden esetben megsemmisített új eljárást elrendelve. A felperes a „Kereseti kérelmek és az azokról való döntés” felülvizsgálati kérelemrész [5] pontjában e törvényhelyek megsértését a hatóság eljárásának első, illetve második alkalommal elrendelt új eljárásában állította. E megismételt eljárásokat követte még a harmadik megismételt eljárás, amelyben a másodfokú hatóság ismételten megsemmisítette az elsőfokú határozatot és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. A másodfokú hatóságnak az elsőfokú határozatokat megsemmisítő és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelező határozatai az ügyet érdemben nem zárták le, érdemi döntés hiányában az ügy elbírálása nem történt meg, és mivel az Art. bírósági jogorvoslatot biztosító 143. § (1) bekezdése, figyelemmel az Art. 123. §-ára [ahogyan a Ket. 71. § (1) bekezdése és 109. §-a is], az ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát engedélyezi, e határozatok bíróság általi felülvizsgálata kizárt.
[38] A felperes keresete szerint a megelőző eljárásokban és a perben felülvizsgálni kért határozatokat eredményező eljárásában a hatóság eljárási jogszabálysértéseket valósított meg. A bírósági felülvizsgálathoz megkívánt feltételeket határozta meg a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK 31. számú állásfoglalása, amely további alkalmazását a 6/2010. (XI. 25.) Közigazgatási jogegységi határozat a Legfelsőbb Bíróság által hozott egyes jogegységi határozatokról és állásfoglalásokról címmel 2010. november 25-től megtiltotta. Ennek indokát a Közigazgatási Kollégium – egyebek mellett – abban jelölte meg, hogy e KK állásfoglalás a meghozatala óta bekövetkezett jogszabályváltozásokra figyelemmel meghaladottá vált. A KK 31. azt tartalmazta, hogy eljárási jogszabálysértés miatt csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az eljárási jogszabálysértés a bírósági eljárásban nem orvosolhatóan olyan jelentős, hogy a döntés érdemére kihat. E tartalom a Pp. 339. § (1) bekezdésébe került 2012. február 1-től, és a módosítás szerint, ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a bíróság – az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével – a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi. A felperesnek tehát a perben a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján azt kellett bizonyítania, hogy az adóhatóság az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási jogszabálysértést követett el.
[39] A felperes azzal, hogy felsorolt a keresetében álláspontja szerint jogsértő hatósági cselekedeteket, még nem bizonyította, hogy azok jogsértők, továbbá, hogy a per tárgyát képező GO/283-4/2017. számú elsőfokú, és a PE/040/02383-3/2017. számú másodfokú határozat érdemi elbírálására kihatottak, azaz hiányukban a hatóság más tartalmú döntést hozott volna. Az alperes négy alkalommal semmisítette meg az elsőfokú határozatot. A felperes keresetében konkrét adatokkal, időbeli sorrendben, tényállás és jogi indokolás rögzítése mellett nem munkálta ki, hogy az első alkalommal meghozott elsőfokú határozatnak az ellene előterjesztett fellebbezés folytán eljárt másodfokú hatóság által megállapított jogsértéseit a megismételt eljárásban az elsőfokú hatóság orvosolta-e, és ha nem, azok érdemben kihatottak-e és miként a perben felülvizsgálni kért határozatokra, kapcsolódóan bizonyítékokat sem tárt elő. A második, harmadik és negyedik eljárásra sincsenek kidolgozva az ügy érdemi elbírálására kiható, fennmaradt eljárási jogsértések. Mindezek hiányában az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem keretei között (Pp. 215. §) csak a felülvizsgálni kért első- és másodfokú határozatok jogszerűségét vizsgálhatta, a felülvizsgálati kérelem [5] pontja ezért nem alapos.
[40] A keresetlevélben az előterjesztő részéről jogsértőnek minősített hatósági eljárások – vonatkozó bizonyítékok megjelölése és becsatolása nélküli – felsorolása nem indokolt és kimunkált, nem részletes és bizonyított kereset, ezért olyan kereset elbírálását, amit elő sem terjesztett, a „Kereseti kérelmek és az azokról való döntés” felülvizsgálati kérelemrész [1]-[12] pontjaiban – amellett, hogy az [5] pont kivételével megsértett jogszabályhelyeket sem jelölt meg – a felperes alaptalanul hiányolta.
[41] A továbbiakban a Kúria vizsgálta a „Kereseti kérelmek és az azokról való döntés” felülvizsgálati kérelemrész [13] pontját, amely szerint „a keresetében hivatkozott arra, hogy az eljárási határidőket a hatóság megsértette, így szankcionálási joga elenyészett.” A felperes hivatkozott az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés első mondatára, a Legfelsőbb Bíróság 1/2011. (V. 9.) KK véleményére.
[42] A Kúria megállapította, az elsőfokú bíróság iratszerűen rögzítette ítéletében, hogy felperes a keresetében a határidők meg nem tartására csak általánosságban hivatkozott, pl.: keresetlevél 3. oldalon a hatóság „Minden eljárási határidőt megsértett”, 4. oldalon „szinte minden eljárási szabályt és határidőt megsértett”. A keresetben nincsen konkrétan meghatározva, hogy melyik eljárási határidőt nem tartotta meg az alperes, hiányoznak a dátumok, az alapul szolgáló jogszabályokkal való összevetések, és annak kidolgozása, hogy a határidő-túllépés kihatott és miként az ügy érdemi elbírálására. A kereset azt sem tartalmazza, hogy a felülvizsgálni kért első- és másodfokú eljárásban a határidőkkel kapcsolatosan történt-e, és milyen eljárási szabálysértés, azt mi bizonyítja, illetve kihatott-e az ügy érdemi eldöntésére. A teljeskörűen kidolgozatlan és csak általános hivatkozásokat tartalmazó keresetrész megalapozatlanságát az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg. Konkrét határidővel kapcsolatos eljárási jogszabályhely megsértést a felperes nem bizonyított, így alap nélkülivé vált a szankciókkal kapcsolatos kifogása.
[43] A Kúria rámutat, azt a kérdést, hogy a hatóság valamely eljárási határidőt előíró jogszabályt megsért, el kell különíteni az eljárás tényleges időtartamától. Az elsőfokú határozatokat négy alkalommal semmisítette meg a hatóság, ezért tartott több éven keresztül az eljárás. A felperes a perben konkrét eljárási határidő megsértését nem bizonyította, annak előadása, hogy az elsőfokú határozatok többszöri megsemmisítése miatt az eljárás mekkora időtartamú volt, a perben felülvizsgálni kért határozatok jogsértő voltát nem alapozza meg.
[44] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A Ket. 4. § (1) bekezdése is akként rendelkezik, hogy az ügyfeleket megilleti a tisztességes ügyintézéshez, a jogszabályokban meghatározott határidőben hozott döntéshez való jog és az eljárás során az anyanyelv használatának joga. Az elsőfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy eljárási határidő bizonyított megsértése nélkül az eljárás időtartama – jogi szabályozás hiányában – nem enyészti el a szankciók alkalmazását.
[45] A felülvizsgálati kérelem második „Malom” része az építmény használatával kapcsolatos elsőfokú bírósági döntésre vonatkozik. A Htv. 13. § h) pontja szerint mentes az adó alól az ingatlan-nyilvántartási állapot szerint állattartásra vagy növénytermesztésre szolgáló építmény vagy az állattartáshoz, növénytermesztéshez kapcsolódó tároló építmény (pl. istálló, üvegház, terménytároló, magtár, műtrágyatároló), feltéve, hogy az építményt az adóalany rendeltetésszerűen állattartási, növénytermesztési tevékenységéhez kapcsolódóan használja.
[46] A Kúria a közigazgatási határozatok, a peranyag, a kereset, a jogerős ítélet, illetve a felülvizsgálati kérelem összevetése alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a felperes e keresetrészét is teljes-körűen elbírálta [Pp. 213. § (1) bekezdés], rendelkezését részletesen megindokolta [Pp. 221. § (1) bekezdés], a bizonyítékok helyes értékelésével [Pp. 206. § (1) bekezdés], megfelelő jogértelmezéssel és jogalkalmazással meghozott döntése jogszerű [Pp. 275. § (3) bekezdés], kiegészítésre nem szorul. Az ingatlan-nyilvántartás szerint a felperes a malom tulajdonosa, a perben nem bizonyította, hogy az építmény állattartásra vagy növénytermesztésre szolgálna, illetve hogy azt rendeltetésszerűen állattartási, növénytermesztési tevékenységéhez kapcsolódóan használja. A bizonyítatlan keresetrészt a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróságnak el kellett utasítania.
[47] A felülvizsgálati kérelem harmadik része a felperes semmisségi kifogásának elbírálását tárgyalja. A felperes a felülvizsgálni kért első- és másodfokú határozatokat megelőző másodfokú határozat semmisségét állította kiadmányozással kapcsolatosan.
[48] A Kúria Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiumának vezetője (a továbbiakban: indítványozó) a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, illetve 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján – az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében – jogegységi eljárás lefolytatását indítványozta a közigazgatási határozatok semmisségével kapcsolatos egyes kérdések tárgyában.
[49] Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria és az elsőfokú bíróságok gyakorlata nem egységes a tekintetben, hogy melyek azok a körülmények, amelyek megalapozhatják a közigazgatási határozatok semmisségét. Nem egyértelműek a nyilvánvaló semmisség esetei; illetve az, hogy a semmisségi okok közé tartoznak-e a formai követelményekkel (a kiadmányozással, a határozatok aláírásával, az aláírások olvashatóságával) kapcsolatos hiányosságok. A kúriai határozatok ellentmondásossága folytán megválaszolandó az is, hogy csupán a másodfokú közigazgatási határozatok semmissége vizsgálható vagy az elsőfokú döntéseké is. Kérdésként merül fel továbbá, hogy a felülvizsgálati eljárásban vizsgálható-e hivatalból a közigazgatási határozat semmissége.
[50] A Kúria Közigazgatási-Munkaügyi-Polgári Jogegységi Tanácsa (a továbbiakban: JT) a Kúria Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiumának vezetője által indítványozott, a közigazgatási határozatok semmisségével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló jogegységi eljárásban 2019. január 15-én meghozta az 1/2019. számú KMPJE határozatot.
[51] Az 1/2019. számú KMPJE határozatban foglaltak alapján – kiemelten, hogy: „A Ket. 121. § (1) bekezdés b) pontja szerinti semmisségi okot a hatáskör hiánya jelenti. E rendelkezés ilyen jogkövetkezményt az aláírással kapcsolatos esetleges szabálytalansághoz nem fűz.”, illetve, hogy a Ket. 72. § (1) bekezdés f) és g) pontjában felsorolt követelmények megsértése „eljárási szabályszegésnek minősül, azaz pusztán ezek hiányával, hiányosságával, az ezen előírásoknak való meg nem feleléssel kapcsolatos szabálytalanság a hatáskör hiányát és erre figyelemmel a döntés semmisségét nem eredményezi” – a Kúria megállapította, a felperes a kiadmányozással kapcsolatosan az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási jogszabálysértést nem igazolt, így megfelelő a semmisséggel kapcsolatos keresetrészt elutasító elsőfokú bírósági döntés.
[52] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.V.35.093/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás