BK ÍH 2020/13.
BK ÍH 2020/13.
2020.03.01.
I. A magánvádas eljárásban az ügyiratok megküldésének elmulasztása az ügyész részére – ha olyan bűncselekmény látszik megállapíthatónak, amely miatt a vádat az ügyészség képviseli – megalapozhatja az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését [Be. 609. § (1) bekezdés, Be. 766. § (1) bekezdés a) pont].
II. A hamis vád és a rágalmazás látszólagos alaki halmazatának a feloldása a specialitás elve alapján történhet [Btk. 226. § (1) bekezdés, Btk. 268. § (1) bekezdés; BJD 1194, BJD 4163, BJD 6067].
A járásbíróság ítéletében B. F.-né I. r. és B. B. II. r. vádlottakat társtettesként elkövetett rágalmazás vétsége miatt 1-1 évre próbára bocsátotta, míg K. K.-né III. r. vádlottat rágalmazás vétsége miatt megrovásban részesítette.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a magánvádló mindhárom vádlott terhére súlyosítás, intézkedés helyett büntetés kiszabása, míg a vádlottak és védőik felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.
A kölcsönösen bejelentett jogorvoslati kérelmek alapján a törvényszék végzésében a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
A másodfokú bíróság végzésének indokolásában utalt az általa megalapozottnak ítélt elsőfokú ítélet tényállására, mely szerint 2017. október 8-án B. F.-né I. r. és K. K.-né III. r. vádlottak a helyszínre érkező rendőrrel (azaz hivatalos személlyel) közölték, hogy a magánvádló a lovait ostorral, fadarabokkal ütlegeli, illetve fáradtságig veri a lovakat férfiembert meghazudtolóan.
B. B. II. r. vádlott pedig a magánvádlót támadó, lejárató megjegyzéseket tett annak Facebook oldalára.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az I. r. és a III. r. vádlottak tartalmilag a Btk. 244. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző állatkínzás bűncselekményének elkövetésével vádolták a magánvádlót. Az irányadó történeti tényállásban leírt magatartás tehát közvádra üldözendő, a Btk. 268. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott hamis vád törvényi tényállásába is illeszkedhet, mely utóbbi konszumálja a Btk. 226. § (1) bekezdésében meghatározott rágalmazás bűncselekményét, alaki halmazatuk tehát látszólagos. Az elsőfokú bíróság eljárását a Be. CIV. Fejezete szerinti magánvádas eljárás szabályai alapján folytatta le, amennyiben azonban a hamis vád bűncselekménye látszana megállapíthatónak, a vádemelésre és képviseletre az ügyész lenne jogosult.
A hatályon kívül helyező rendelkezés indokaként arra utalt, hogy az elsőfokú bíróság a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 609. § (1) bekezdésében írt olyan, a másodfokú eljárásban nem orvosolható eljárási szabálysértést vétett, mely lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, a bűncselekmény minősítésére, azaz a büntetőjogi főkérdésekre.
A másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése ellen az I. r. és a II. r. vádlottak és védőik jelentettek be fellebbezést melynek célját nem jelölték meg. Fellebbezésük írásbeli indokolásában a védők hatályon kívül helyezésre tettek indítványt. A végzés K. K.-né III. r. vádlott vonatkozásában véglegessé vált.
A fellebbezéseket az elbíráló bíróság részben alaposnak látta, és határozatában a következőket fejtette ki.
A másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése ellen fellebbezésnek van helye a Be. 627. § (1) bekezdés b) pontja alapján akkor is, ha a hatályon kívül helyezésre a Be. 609. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés miatt került sor.
Következésképpen a Be. 627. § (3) bekezdés a) és c) pontjai szerinti jogosultak által előterjesztett fellebbezéseket az elbíráló bíróság joghatályosnak ítélte.
A Be. Tizenhetedik Része szerinti eljárásban a jogorvoslat tárgya kizárólag a másodfokú (vagy a harmadfokú) bíróság hatályon kívül helyező végzése, és a fellebbviteli bíróság ahhoz vezető eljárása. Az eljárás célja pedig annak vizsgálata, hogy a megtámadott végzés törvénysértő-e (EBH 2019.B.9).
A harmadfokú bíróság a megtámadott határozat meghozatala kapcsán nem észlelt feltétlen hatályon kívül helyezési okot képező eljárási szabálysértést.
Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által is irányadónak tekintett tényállás szerint helyesen jutott arra a következtetésre a másodfokú bíróság, hogy az I. r. és a III. r. vádlottak cselekménye – inkriminált kijelentéseik – alkalmas lehet az állatkínzás elkövetésének megállapítására. Mivel ezt a kijelentésüket hivatalos személy előtt tették, ezért magatartásuk az állandó bírói gyakorlat szerint a hamis vád törvényi tényállásába is illeszkedhet.
Tévedett ugyanakkor abban, hogy a Btk. 268. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott hamis vád bűntette konszumálja a rágalmazás bűncselekményét. A hamis vád a rágalmazás bűncselekményével a specialitás viszonyában van, a hamis vád a szélesebb kört felölelő rágalmazás speciális esete. A két bűncselekményt egymástól az határolja el, hogy a vádaskodás formájában elkövetett rágalmazást a törvényhozó – magasabb fokú társadalomra veszélyességét felismerve – sui generis bűntettként szabályozta, s így a Btk. 268. §-ában meghatározott magatartás rágalmazásként nem bírálható el. A hamis vád megvalósulása esetén látszólagos alaki halmazat létesül a hamis vád bűntette és a rágalmazás között, következésképpen csak a speciális bűntett megállapítására kerülhet sor. A látszólagos alaki halmazat feloldása tehát nem a konszumpció, hanem egy másik jogelv, a specialitás alapján történhet meg. (BJD 1194, BJD 4163, BJD 6067)
A másodfokú bíróság határozata szerint a megismételt eljárás során szükséges a Be. 766. § (1) bekezdés a) pontja szerinti intézkedés megtétele, a feljelentés megküldése az ügyészségnek.
A Be. 766. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében a bíróság a feljelentést és az ügyiratokat megküldi az ügyészségnek, ha azok alapján olyan bűncselekmény látszik megállapíthatónak, amely miatt a vádat az ügyészség képviseli. A törvény magyarázata szerint amennyiben a feljelentés nem a bíróságnál, hanem a nyomozó hatóságnál, ügyészségnél kerül megtételre, úgy az ügyészség saját hatáskörben dönt arról, hogy nyomozást rendel el közvádra üldözendő bűncselekmény gyanúja miatt, vagy átteszi a magánvádat a bíróságra.
A Be. 766. § (3) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy ebben az esetben a bíróságnak már nincs lehetősége arra, hogy közvádra üldözendőnek látszó bűncselekmény miatt, vagy a vád képviseletére vonatkozó megfontolásra a feljelentést visszaküldje az ügyészségnek. Ennek oka, hogy az ügyészségnek már volt lehetősége tanulmányozni a feljelentést, felmérhette, hogy a bűncselekmény nem közvádra üldözendő-e, vagy más okból kívánja-e a vád képviseletének átvételét.
Jelen ügyben a magánvádló a feljelentését a járásbíróságon tette, melyet követően a járásbíróság B. F.-né I. r., B. B. II. r., B. Z. III. r. és K. K.-né IV. r. feljelentettek ellen rágalmazás vétsége miatt indult büntetőügyben nyomozást rendelt el az elkövetők személyi adatai és tartózkodási helyük megállapítása érdekében.
A nyomozás során az illetékes rendőrkapitányság megállapította a feljelentett személyek személyazonosságát, mely szerint B. F.-né, B. B. és K. K.-né felnőttkorúak, míg fk. B. Z. fiatalkorúnak minősült a büntetőeljárásban, mivel a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be.
Tekintettel arra, hogy az 1998. évi XIX. törvény 449. § (2) bekezdése alapján fiatalkorúval szemben büntetőeljárásnak csak közvádra van helye, fiatalkorúval szemben pótmagánvádnak nincs helye, és a magánvádra üldözendő bűncselekmény esetében az ügyész jár el, ezért a járásbíróság az fk. B. Z. és társai ellen indult ügy iratait az illetékes járási és nyomozó ügyészség részére küldte meg.
Ennek nyomán a járási és nyomozó ügyészség határozatában a magánvádló által a Btk. 226. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő rágalmazás vétsége miatt fk. B. Z. ellen tett feljelentést a Be. 174. § (1) bekezdés a) pontja alapján – mivel a cselekmény nem bűncselekmény – elutasította és az iratokat rágalmazás vétsége miatt, a magánvádas eljárás lefolytatása végett a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező járásbíróságnak küldte meg azzal, hogy B. F.-né, B. B. és K. K.-né vonatkozásában a vád képviseletét nem veszi át.
A fellebbezést elbíráló bíróság megítélése szerint annak ellenére, hogy az ügyészség B. F.-né, B. B. és K. K-né feljelentettek tekintetében is vizsgálta az ügy iratait és a vád képviseletét nem vette át, erre az esetre vonatkozó kifejezett tiltó rendelkezés hiányában nem kizárt, hogy az iratok a vádképviselet átvételének megfontolása céljából megküldésre kerüljenek az ügyészség részére. Különösen azért, mert korábban az iratok megküldésére azért került sor, mert a feljelentettek között fiatalkorú is szerepelt, akivel szemben magánvádra üldözendő bűncselekmény esetén is az ügyészség jár el.
A Be. 609. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a 607. § (1) bekezdésében, valamint a 608. § (1) bekezdésében fel nem sorolt, és a másodfokú eljárásban nem orvosolható olyan eljárási szabálysértés történt, amely lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására.
Jelen ügyben – amint arra a másodfokú bíróság helyesen utalt – az eljárási szabálysértés B. F.-né I. r. vádlott vonatkozásában lényegesen befolyásolta az eljárás menetét, lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a cselekmény jogi minősítésére.
Ezért a fellebbezést elbíráló bíróság a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzését B. F.-né I. r. vádlott vonatkozásában a Be. 630. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
Saját álláspontjához képest is tévedett azonban a másodfokú bíróság, amikor – anélkül, hogy ennek indokát adta volna – az elsőfokú bíróság ítéletének B. B. II. r. vádlottra vonatkozó részét is hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint ugyanis B. F.-né I. r. és K. K.-né III. r. vádlottak cselekménye lehet alkalmas a hamis vád bűntettének megállapítására.
B. B. II. r. vádlott magatartása az I. r. és a III. r. vádlottak cselekvőségétől teljesen elkülönül. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint ugyanis B. B. II. r. vádlott a magánvádlót támadó, lejárató megjegyzéseket tett annak Facebook oldalára.
Ezért a fellebbezést elbíráló bíróság a másodfokú bíróság végzésének B. B. II. r. vádlottra vonatkozó részét a Be. 630. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot a másodfokú eljárás lefolytatására utasította.
A megismételt másodfokú eljárásban az elsőfokú bíróság ítéletének B. B. II. r. vádlottra vonatkozó részét a Be. 590. § (1) bekezdése alapján felül kell bírálni.
(Pécsi Ítélőtábla Bhar.II.31/2019/7.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás